Van az a pont, amikor a válogatósság már nem „kicsit macerás”, hanem minden étkezés feszült kötélhúzás. Amikor a gyerek már csak 1-2 féle ételt eszik meg. Amikor már hónapok vagy évek óta nem változik semmi és már próbáltad mindenféleképpen kínálni, de ő nem változtat. De honnan tudhatod, hogy ez rossz szokás, ízlés vagy esetleg komolyabb evészavar?

Mi a különbség a válogatósság, az egyéni ízlés és az evészavar között?

Ha a gyerek csak a borsót nem szereti, vagy határozottan kijelenti, hogy a paradicsom „pöttyös és nyálkás”, az még teljesen normális.
Minden gyereknek van egyéni ízlése, és időnként vannak „nem kérem!” korszakok is, ahogyan olyan is lehet, hogy átmenetileg egy bizonyos ételt vagy ételtípust jobban kíván a gyerek (pl. tejtermékeket)

A gond ott kezdődik, amikor az étkezés már nem ízlés kérdése, hanem szorongást, félelmet, ellenállást, hányingert vált ki.
Az ARFID (Avoidant/Restrictive Food Intake Disorder) és a szenzoros eredetű evészavar nem válogatósság, hanem egy nagyon is valós idegrendszeri eltérés.

Nézzük mi a különbség:

1. Válogatósság

• A gyerek megkóstolja, de lehet, hogy nem szereti.
• Van 10–20 étel, amit gond nélkül elfogad.
• Alkalmanként kipróbál új dolgokat (pl. új környezetben megkóstol új ételeket vagy bizonyos helyeket szinte mindent megeszik pl. Nagymamánál, óvodában több ételt fogad el, otthon nem)
• Idővel enyhül, változik.
• Csecsemőkorban gyakran teljesen normálisan indul a hozzátáplálás, az ételek többségét elfogadja és csak később jelentkezik az ellenállás (általában a dackorszakban, de 1-1 betegség, fogzás is kiválthatja)

2. Saját ízlés

• Van véleménye, kedvenc ételei és olyanok, amik nem kedvencek, de azért megeszik őket.
• Tudja, mit szeret, mit nem, de nem szorong az ételektől, új helyzetben, más formában kipróbálja őket (pl. egy zöldséget nem eszik meg párolva de krémlevesként igen)
• Az életkorral bővül a repertoár.

3. ARFID vagy szenzoros evészavar

• Nem egyszerűen nem szeret adott ételeket, hanem nem bírja elviselni őket.
• Az új étel látványa, szaga vagy állaga stresszt vált ki nála.
• Sokszor félelem, hányinger, öklendezés jelenik meg.
• A gyerek étrendje 3–8 ételre szűkül.
• Csak bizonyos színű vagy állagú ételeket szeret (pl. pépes, ropogós, fehér színű stb.)
• Nem arról van szó, hogy nem akar enni, hanem, hogy nem tud.

Hogyan ismered fel, hogy már nem sima válogatósság? – Mik a tünetek?

Sok anyuka érzi, hogy „itt valami több van, mint egyszerű válogatás”, de nehéz megfogalmazni. Segítek tisztábban látni.

Tipikus jelek ARFID vagy szenzoros eredetű evészavarnál:

• A gyerek étrendje nagyon lecsökken (3–10 féle étel).
• Merev szabályai vannak (pl. csak fehér ételek, csak ropogós ételek).
• Az új ételtől megijed, eltolja, sírni kezd.
• Hányingere lesz már a szagtól is.
• Nem szereti, ha keverednek az állagok.
• Nem viseli el, ha morzsa kerül rá.
• Csak gyári formában eszik ételeket (pl. csak meghatározott süti márka).
• Egész nap csak tésztát, ropit, krumplit enne (vagy 2-3 más kedvenc ételt)
• Feszültté válik étkezés előtt.
• Inkább éhezik, de nem eszik meg mást.

Sok gyerek kezdi finoman, de idővel egyre több ételt zár ki.
A szülő ilyenkor gyakran azt hiszi: „Biztos kinövi…”
De ha ARFID-ről vagy szenzoros okról van szó sajnos nem növi ki.

Mi okozza az ARFID-et és a szenzoros evészavart?

Ez nem rossz nevelés vagy elkényeztetés következménye, hanem idegrendszeri oka van. Mi lehet az ok?

1. Szenzoros túlérzékenység (HSP vagy SPD)

Ilyenkor a gyerek agya másként dolgozza fel az ingereket.
Az étellel kapcsolatos ingerek ijesztőek a kicsi számára, ezért védekezik ellenük:

• az étel szaga,
• az állaga,
• a hőmérséklete,
• a keveredés,
• a nyúlós vagy ropogós érzés.

Az idegrendszerük számára ezek túl intenzívek ezért kerülnek bizonyos ételeket. Gyakran ennek a jelei már csecsemőkorban a hozzátáplálásnál megjelennek: nem szívesen eszik pl. darabos ételeket a baba vagy bizonyos állagokat már akkor is kerül, esetleg öklendezik, undorodik az ételtől. A háttérben emellett gyakran más szenzoros problémák is jelentkeznek pl. a gyerek nem szereti, ha koszos vagy maszatos a keze, nem szeret gyurmázni, sarazni, homokozni stb. A szenzorosságról itt írtam bővebben

2. Negatív élmény

Egyszer félrenyelt, fájdalmat élt át vagy hányt és az agya összekötötte a helyzetet a veszéllyel:
„Ez az étel rossz. Ne edd meg!” Ez olyan, mint egy reflex: nem lehet rábeszéléssel felülírni.
Gyakran egy torokfájás, fülfájás után jelentkezik átmenetileg, de aztán tartósan úgy marad.

3. Szorongás

Ha a gyerek szorongóbb alkat, könnyen alakul ki étkezési fókuszú félelem.
Ez már önmagát tartja fenn: fél ezért nem eszik, még jobban fél ezért még kevesebbet eszik.
Ennek gyakran az az előzménye, hogy a gyerek már csecsemőkorában sem volt jó evő vagy nem hízott megfelelően, ezért sok volt a feszültség, az aggódás az etetése körül, ezért az étkezést elkezdte a szorongással összekötni.

4. Idegrendszeri éretlenség

Az idegrendszer még nem tart ott, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni új ingerekhez és ez az evés területén jelentkezik.
Ilyenkor a cél: nem sürgetni, hanem érni hagyni, közben kíméletesen fejleszteni az idegrendszert (és nem a gyereket próbálni meggyőzni, hogy egyen). Ha ez áll a háttérben gyakran az evésproblémák mellett más idegrendszeri problémák is jelentkeznek pl. túlpörgés, érzelemszabályozási nehézségek (dührohamok, hiszti). Az idegrendszeri éretlenségről itt olvashatsz bővebben.

Miért nem működik a rábeszélés, rászólás, erőltetés?

Sok szülő próbálja mindenféle trükkel rávenni a gyereket, hogy végre egyen. Jutalmat ígér. Próbálja megbeszélni, hogy csak egy picit kóstoljon. Inspirálja, hogy egyen az ő ételéből stb. Vagy megpróbálja kiéheztetni, hátha akkor megjön a kedve. Sima válogatósság esetén ez működik is, hiszen idővel az éhség győz és tényleg enni kezd a gyerek. Evészavar esetén azonban ezek teljesen hatástalanok, mert ilyenkor a félelem felülírja az ösztönt.

Ez olyan, mintha valaki tériszonyosnak azt mondanád:
„Ugye csak kilépsz a szikla szélére? Naaaa, csak egy kicsit!”

A gyerek agya ilyenkor vészjelzést ad:
„Veszélyben vagyok!”

Mit vált ki az erőltetés?

• Fokozza a félelmet.
• Csökkenti az étvágyat.
• Növeli a szorongást.
• Az agy stressz üzemmódba kapcsol.
• A „kóstolás” még kevésbé lesz járható út.

És ami a legfontosabb:
Az erőltetés megtöri a bizalmat, az asztal körül feszültség lesz, az étkezés már nem szeretettel teli közeg lesz, hanem csatatér és ez később is kihat az étkezésekre, szorongást, megfelelési kényszert okoz.

Kinövi a gyerek az evészavart?

Sokan remélik, hogy majd kinövi ezt a gyerek és végre rendesen fog enni.
De az idegrendszeri érzékenység nem múlik el magától, az ARFID és a szenzoros evészavar nem egy korszak a gyerek életében, amin majd túllép, hanem inkább olyan, mint egy elhúzódó tanulási nehézség: támogatni kell, kísérni és lépésenként, játékosan fejleszteni.

Mi segít valójában? – Játék, barátkozás és idegrendszerfejlesztés

Fontos megérteni, hogy evésre tanítani nem lehet, de az evéshez szükséges készségeket fejleszteni igen.

1. Szenzoros integrációs fejlesztés

A szenzoros terápia segít az agynak összerendezni az ingereket.
Ez játékos formában történik:

• hinták,
• egyensúlyi gyakorlatok,
• taktilis játékok,
• nyomás, masszázs,
• különféle textúrák megtapasztalása.

Ez fejleszti az idegrendszeri toleranciát, így idővel csökken a túlérzékenység. Itt gyűjtöttem össze néhány idegrendszer fejlesztő gyakorlatot.

2. Barátkozás az ételekkel

Az evés első lépése: hozzászokni a látványhoz, szaghoz, textúrához.

Játékötletek:

• Ételsimogatás: tapintsátok meg a paradicsomot, az almát.
• Konyhai kincskeresés: a brokkoli elbújik, meg kell keresni.
• Ételrajzolás: krumplival nyomdázni, tésztaképet készíteni
• Konyhai homokozó: tálak, víz, tészta, liszt – ujjakkal tapicskolás benne.
• Kóstolás nélküli főzőcske: ő segít, de nem kell ennie.
• Só-liszt gyurmából készítsetek „pizzát”, amit ő díszíthet fel pl. száraztésztát, babot, rizst lehet nyomkodni bele
• Közös sütés: ő díszítheti a sütit, gyúrhatja a tésztát, keverhet, szaggathatja a pogácsát stb.
• Közös vásárlás piacon, gyümölcsszedés, befőzés

Ahogy barátkozik az ételekkel, állagokkal csökken a feszültség és nő a kíváncsiság.

3. Lépésenként haladás

Nem a kóstolás az első cél!
Hanem ez a sorrend:

1. Tudja látni tudja az ételt
2. Meg tudja érinteni
3. El tudja tűrni a tányérján
4. Képes legyen az ajkához emelni
5. Hozzá tudja érinteni a nyelvéhez
6. Köpje ki (ez teljesen oké!)
7. Képes legyen lenyelni
8. Megeszi egy egész falatban

Ez sok idő, mire sikerülni fog, de idővel működik.

4. Pszichológiai támogatás

Ha az evés körüli félelem nagy, pszichológus segít megtanulni:

• csökkenteni a feszültséget az évessel kapcsolatban
• feldolgozni a félelmeket (ha pl. a torokfájástól, fülfájástól) fél.
• az új helyzeteket elfogadni,
• a motivációt építeni,
• enyhíteni az étkezéshez kapcsolódó szorongást.

6. Gyógypedagógiai terápia vagy evésterápia

Ha súlyos az ARFID, érdemes felkeresni:

• evésterapeutát,
• logopédust (szájkörnyéki izomműködés fejlesztése),
• korai fejlesztőt,
• pszichomotoros terapeutát.

Az evést rengeteg olyan készség befolyásolja, ami fejleszthető:

• szájérzékelés,
• rágási technika,
• szájmotorika,
• testtudat,
• idegrendszeri szabályozás.

Milyen egyéb fejlesztési módok segíthetnek?

• Ayres-terápia
• TSMT (mozgásterápia)
• DSZIT (dinamikus szemléletű terápia)
• HRG (vízi terápia)
• Fejlesztő foglalkozások
• Gyógypedagógiai evésfejlesztés
• Logopédiai szájmotorika fejlesztés
• Pszichológiai támogatás (szorongás oldása)
• Dietetikus
• Ételterápiás foglalkozások

Fontos tudni, hogy a szélsőséges válogatósság nem azért alakul ki, mert elrontottatok valamit, de szerencsére nagyon jól fejleszthető. Jobb, ha minél hamarabb fejlesztéssel támogatjátok a gyereket benne, mert fiatalabb korban könnyebben fejleszthető az idegrendszer. Mivel ez egy idegrendszeri eredetű elakadás megértés, türelem, játékosság és szakmai támogatás szükséges a megoldáshoz.

Lájkold ha tetszett!

0