A napokban megkeresett egy anyuka, akinek a kisfia nem volt hajlandó megenni sem a kenyeret, sem a kiflit. Ők arra gondoltak, hogy valami súlyos problémája van, nem tud rágni vagy ilyesmi. De közben meg minden más vígan megevett. De akkor mi lehet a gond?

Az anyák gyakran hiszik azt, hogy a baba furcsaságait valamilyen szervi gond okozza. Túl sokat aggódunk azért, hogy a kicsi vajon megfelelően fejlődik-e, nincs-e valamilyen baja, nincs-e lemaradva a többiektől és ezért esünk ilyen tévedésekbe.

Ezzel szemben a tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek döntő többségében egész egyszerűen mi szoktatjuk rá valamire a kicsit, . Ha például nagy feneket kerítesz az evésnek (mert kevésbé jó étvágyú a baba, vagy korábban gondok voltak az anyatej mennyiségével), ha körbeugrálod a kicsit, amikor eszik, akkor az egész elveszíti az élvezeti jellegét. Te azt gondolod, hogy az evés, az etetés probléma és ezt a kicsi is érzi, megtanulja és ő sem fogja élvezni, kedvetlenül eszik majd, étvágytalan lesz.

Ha állandóan „rendes” evésre próbálod okítani, megigazítod a kanalat a kezében, miközben eszik állandóan törölgetsz körülötte, akkor elveszed a kedvét az önálló evéstől, ráadásul ettől annyira lassú lesz az egész etetés, hogy végül azért nem eszik rendesen a baba, mert nincs türelme kivárni.

Mikor fog már végre önállóan enni? Hogyan térhetnénk át végre a hozzátáplálásra? Miért nem eszik rendesen? Segítség itt! >>

Ha mindig te eteted és nem ösztönzöd rá, hogy néha maga csipegessen, és amikor ő akarja megfogni a kanalat, poharat, akkor nem hagyod neki „mert még kicsi hozzá”, akkor éppen az ösztönös kíváncsiságát töröd le és magad lassítod a fejlődését.

Az a helyzet, hogy az önálló evés megtanulása hosszú folyamat. Ami már korán megkezdődik. A legtöbb baba 8 hónapos kora körül már képes kézzel a szájába tömni a puhább falatokat és ha hagyjuk nekik, akkor egyre ügyesebben oldják meg azt. Felkockázott puha gyümölcsök, párolt répa karikák, sült alma, sültkrumpli, kölesgolyó és még egy sor más puha, könnyen megrágható, kézbevehető zöldség és gyümölcs gyarapíthatja az első önállóan felcsipegetett ételek listáját.

Igen, az önálló evés maszatolással is jár, a földre is lehullik belőle, sőt gyakran több vész kárba, mint amennyit sikerül bejuttatni a pocakba, de a fejlődéshez kellenek ezek a lépések. Először enni kell megtanulni és csak utána szépen enni: a kettő nem megy egyszerre.

Visszatérve a kenyeret meg nem evő baba esetéhez: a gond az volt, hogy az anyuka szépen felszelve adta oda a kenyeret és így a kisfiú egy picit belekóstolt, aztán meg inkább csak játszott vele, mert túlságosan nehéz és komplikált lett volna neki megenni. Azt javasoltam, próbálják meg neki felkockázva adni a kenyeret a héja nélkül (ezt még 2 foggal úgysem tudja megrágni) és láss csodát: máris lelkesen ette a kenyérfalatkákat, nem voltak rágási problémái 🙂

Amikor még csak ismerkedik a baba a darabos ételekkel, akkor felkockázva érdemes adni a kenyeret és a többi ételt (felvágottat, sajtot stb.) is. Amikor már ezeket ügyesen eszi, fokozatosan meg lehet kínálni nagyobb darabokkal, de az sem gond, ha még 2 évesen is inkább a felkockázott változatot szereti jobban.

Mikor vezessem be a reggelit? Mennyi tejre van szüksége egy 10 hónapos babának? Hogyan tanítsam meg önállóan inni a pohárból? Segítség itt! >>