Miért nem marad nyugton a kisgyerek? – Amikor minden pelenkázás, öltözés és autózás csatatérré válik

Ha minden pelenkázás küzdelemmé válik, ha a kisgyereked visít, amint beteszed az autóba, vagy minden étkezésnél menekül a székből, könnyen elbizonytalanodhatsz: vajon elrontottál valamit? Engedetlen? Túl akarja irányítani a helyzetet? Mi okozza ezt és mit lehet tenni?

Ez a korszak, nagyjából másfél és két éves kor között, tele van ellentmondásokkal. A gyermeked teste és agya elképesztő tempóban fejlődik: egyszerre tanul járni, futni, mászni, beszélni, megérteni a világ működését. De miközben az idegrendszere egyre fejlettebb, az önszabályozás még nem tart lépést ezzel. Ezért látsz olyan helyzeteket, amikor egy apró dolog – például egy pelenka vagy egy cipzár – hatalmas tiltakozást vált ki.

A mozgás szabadsága mindennél fontosabb

Másfél–két éves korban a gyerek mozgásvágya szinte megállíthatatlan. Felfedez, tapasztal, próbálkozik. Egész nap úton van, mintha egy belső motor hajtaná. Ez a fejlődés egyik legfontosabb jele, mert a mozgás az idegrendszer érését segíti. Minden lépés, minden mászás, minden felállás új idegi kapcsolatokat hoz létre.

Csakhogy mindez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a mozdulatlanság – például amikor pelenkázod, öltözteted vagy bekötöd az autóülésbe – igazi kihívás számára. Nem a te türelmedet akarja próbára tenni, hanem egyszerűen nem tud és nem is akar hosszabb ideig nyugton maradni. Ilyenkor a teste szó szerint tiltakozik a korlátozás ellen.

Fontos megérteni, hogy ez nem rossz viselkedés, hanem a fejlődés jele. A mozgás iránti vágy segíti abban, hogy egyre ügyesebb, magabiztosabb és koordináltabb legyen.

„Én is akarom” – a test feletti irányítás felfedezése

Ebben a korban a gyermek kezdi megérezni, hogy ő különálló lény. Már nem csak történnek vele a dolgok, hanem egyre inkább szeretné ő irányítani, mi történik vele. A testével kapcsolatos helyzetek – pelenkázás, öltöztetés, etetés – különösen érzékeny pontok, mert ezekben ő a „tárgy”, nem a „szereplő”. Ez pedig frusztráló.

Amikor azt látod, hogy dühösen tiltakozik, kifeszíti magát, elfordul vagy sír, az gyakran nem arról szól, hogy „nem akarja, hogy felöltöztesd”, hanem arról, hogy „nem akarja, hogy helyette történjen valami”. Ilyenkor próbálja megélni, hogy ő is dönthet, ő is számít. Ez a kontroll iránti vágy nem akaratosság, hanem természetes reakció arra, hogy felfedezi az „én”-t.

Persze a határok még nem tiszták. A valódi éntudat csak hároméves kor körül alakul ki, addig még tanulja, mit tud ő irányítani és mit nem. És közben megtanulja elviselni a frusztrációt is – amihez a te segítségedre van szüksége. Akaratos a gyermeked? Így érthetsz szót vele:

A frusztráció kezelése tanulandó folyamat

Amikor a kisgyerek kiborul, az nem színjáték és nem manipuláció. Az idegrendszere egyszerűen még nem képes kezelni az erős érzelmeket. A düh, a tiltakozás, a sírás – mind-mind annak a jelei, hogy elárasztják az érzései. Ilyenkor nem az a feladat, hogy gyorsan „megjavítsd” a viselkedését, hanem hogy segíts neki megnyugodni.

A közelséged, a nyugodt hangod, az érintésed mind abban segítik, hogy a teste újra egyensúlyba kerüljön. Ez az úgynevezett koreguláció – vagyis amikor a gyermek a te idegrendszereden keresztül tanulja meg, hogyan nyugodhat meg.

Ha te is ideges leszel, ha türelmetlenül próbálod „lekezelni” a helyzetet, az csak tovább fokozza a feszültséget. Ehelyett segíthet, ha kimondod, amit ő még nem tud: „Látom, nem tetszik, hogy most pelenkázni kell. Tudom, te is inkább futkároznál.” Már az is sokat számít, ha azt érzi, megérted. Ha nagyon kiborul, hisztibe csap át, itt írtam le mit tudsz tenni

A mozgási frusztráció nem akaratosság

Sok szülő ilyenkor attól fél, hogy a gyereke „akaratos” vagy „engedetlen”. Pedig ez a mozgási frusztráció teljesen természetes. A gyermek agya ebben az időszakban még nem tud egyszerre irányítani és szabályozni – vagyis ha valamit nagyon akar, azonnal cselekednie kell. A türelem és a várakozás még nem elérhető képességek számára.

Az a kisgyerek, aki nem akar nyugton maradni, valójában nem téged akar bosszantani, hanem egyszerűen a teste és az idegrendszere még nem érett arra, hogy leálljon. Minél több lehetőséget kap a mozgásra, annál könnyebben tanulja meg a későbbi önfegyelmet is.

Hogyan segíthetsz neki játékosan?

A legtöbb nehéz helyzet könnyebben kezelhető, ha játékosan közelíted meg. A humor, a kiszámíthatóság és a közös nevetés oldja a feszültséget – és csodákra képes.

1. Pelenkázás közben

• Ne a pelenkázón pelenkázd, ebben a korban már jobb állva pelenkázni, öltöztetni, jobban viselik.
• Mondókázzatok, bohóckodjatok! Például: „Egy, kettő, három, négy – jön a pelus, nézd, de szép!”
• Adj neki egy kis feladatot addig pl. ő nyissa ki a popsikrémet, amíg vetkőzteted, ő is kenhessen magára picit stb.

2. Öltözködésnél

• Engedd, hogy ő is „öltöztessen” téged vagy a kedvenc plüssfiguráját. Közben beszélgessetek: „Most a maci kapja meg a nadrágját, utána jössz te!”
• Találjatok ki vicces öltözős játékot: „Vajon melyik lábad bújik elő először? A jobb vagy a bal?”
• Énekelj öltöztető dalt, ami előre jelzi a folyamatot, így tudja, mi következik.

3. Autóba ülésnél

• Készítsetek közös „autóindító szertartást”: számoljatok vissza együtt – „három, kettő, egy, indulás!”
• Adj neki egy „kiskormányt” (akár egy régi műanyag fedőt), amivel ő is „vezethet”.
• Ha nagyon tiltakozik, próbálj előre érkezni, hogy ne időnyomás alatt kelljen bekötni – a sietség mindig fokozza az ellenállást.

4. Étkezéskor

• Engedd, hogy beleszóljon a választásba: „A sárga tányérból vagy a pirosból kérsz?”
• Egyen minél többet önállóan, ez jobban leköti, mintha te kanalazol neki
• Engedd, hogy kis asztalnál kis széken egyen és néha felálljon ne kelljen kötelezően ülnie. De vezessetek be szabályt: nem szabad közben elmenni játszani, ételt elvinni stb. Ha hosszabb időre elmegy, tedd el az ételt. Ha nem evett eleget, fél óra múlva kérdezd meg, hogy éhes-e de nem szaladgálj utána az étellel – így hamar kialakul majd benne az önszabályozás, felismeri mikor éhes igazán és mennyi étel az elég.
• Készíts játékos feladatot: „Most a kanál autóként beparkol a garázsba!”
• Hagyd, hogy kézzel egyen, kísérletezzen, tapasztaljon. A rendetlenség most a tanulás része.

A szabadság és a határok egyensúlya: Hogyan találd meg?

Ebben az életkorban az egyik legnagyobb kihívás megtalálni az egyensúlyt: hogyan engedd, hogy önálló legyen, miközben még szüksége van a határokra. A kisgyerekek biztonságérzetét az adja, ha tudják, mi fog történni, és érezhetik, hogy te uralod a helyzetet – de nem erőből, hanem szeretettel. Hogyan tanítsam meg, hogy ne nyúljon a konnektorba? (és még sok további ötlet, amit tiltás helyett használhatsz)

Ha mindig előre jelzed, mi következik, az sokat segít. Például: „Most kicseréljük a pelust, utána játszunk a labdával.” Ez kiszámíthatóvá teszi a történéseket, és csökkenti a frusztrációt.

A másfél–két éves gyerek nem akar rosszat amikor minden ellen tiltakozik, a nagy érzelmek, a mozgásvágy mind annak a jelei, hogy fejlődik. A te nyugalmad, következetességed és humorod segít neki abban, hogy megtanulja, hogyan kezelje a saját testét és érzéseit.

Ha most úgy érzed, minden nap harc, gondolj arra: ez egy átmeneti időszak. Pár hónap, és a gyermeked már magától is kéri majd, hogy segíts neki öltözni vagy bekötni magát az autóba. Amit most teszel – minden türelmes ölelés, minden közös mondóka, minden nevetés a nehéz helyzetekben – mind-mind a jövő önállóságának alapját építi.

Dacos a gyereked és nem tudod hogyan vehetnéd rá az együttműködésre? Itt tanulhatsz játékos módszereket a hiszti és az akarat megszelidítésére!

Lájkold ha tetszett!

0