Miért hisztizik a gyerek értelmetlen dolgok miatt?

Nem jó pohárban kapta az innivalóját.
Mégsem kekszet kér, hanem sütit.
Mégsem a sütit kéri, mégis inkább a kekszet.
Ne te add fel a pólót, ő akarja felvenni.
Ne induljunk el otthonról. Ne menjünk haza.
Ismerős helyzetek ezek? Miért borulnak ki a kisgyerekek néha teljesen érthetetlen dolgok miatt és mit lehet tenni ellene?

A totyogók efféle hisztijei felnőtt szemmel teljesen logikátlannak és értelmetlennek tűnnek: hát nem tökmindegy a pohár színe? Nem mindegy milyen pólóban megy oviba? Nem mindegy, hogy süti vagy keksz? Miért nem akar elindulni a játszóra, ahol imád lenni és miért nem akar hazaindulni, amikor már fáradt?

Érthetetlen, miért gondolkodik így.

És igazunk van, mert ezek a hisztik tényleg logikátlanok.
Felnőtt fejjel, racionálisan átgondolva valóban azok. Azonban a totyogónak nem a pohárral, a keksszel, a pólóval vagy az elindulással van baja.

Ő valami más miatt borul ki. Például azért mert éhes, fáradt, túlingerelt, esetleg leesett a vércukra (ha édességet evett 1-2 órán belül gyakran előfordul), vagy az a baja, hogy még nem tudja elmondani mit szeretne igazán. Mivel még kicsi és nem tudja elmondani, mit is akar, mit érez, ezért valami teljesen mást mond. Kerülőúton fejezi ki magát, mert másként még nem tudja.

Felesleges tehát vele emiatt vitatkozni, mert nem az a baj, amit mond.
Felesleges erőjátszmát csinálni belőle („márpedig megeszed a sütit, mert azt mondtam”).
Számunkra ez gyakran arról szól, hogy a gyerek direkt ugráltatni akar („nekem kell felugrálni pohárért és elmosogatni majd a poharakat”) vagy úgy érezzük, szándékosan parancsolgat, dirigál nekünk.

Valójában, ha bekukkantunk az érzései mögé, azt látjuk, hogy ő nem akar parancsolgatni, szó sincs előre eltervezett szülőbosszantó tevékenységről, csak az érzései hajtják. A gyerekek impulzívak, de még nem tudják jól kifejezni az érzéseiket és ő most a maga módján fejezi ki őket. Azt mondja, „másik pohár kell”, de valójában azt üzeni „figyelj rám jobban oda”. Azt mondja, „nem akarok elindulni”, de valójában csak azt mondja „nem szeretem a változást”.

Néhány értelmetlen szokás mögött a biztonságérzet keresése áll. Ezért ragaszkodik a cumijához annyira, de ugyanazt a biztonságot, amit a cumi vagy a kis bújós állatkája ad meg neki, megadhatja az is, ha a reggeli italát a kedvenc bögréjében kapja. Számára ezek a kis szokások kapaszkodókat jelentenek a világban, tájékozódási pontokat, ezért borul ki, ha nem úgy történik valami, ahogyan szokott.

Mit tehetünk vitatkozás és játszmázás helyett?

1. Beszélj vele arról, miért az a kedvenc pohara, miért szereti! Az, hogy beszélgettek arról, amit akar, segít neki vizualizálni az adott dolgot és ez eltereli a feszültséget. Ha rendszeresen gyakoroljátok ezt, a kicsi fokozatosan megtanulja kezelni az indulatait is azáltal, hogy képes lesz tudatosan elterelni ilyenkor a gondolatait, elképzelni, amit szeret ahelyett, hogy a rossz érzésekre fókuszálna.

2. Kérdezz vissza mi is a baja valójában, milyen megoldás tetszene neki? Ha tényleg fontos neki, általában van rá válasza és meg tudtok állapodni valamilyen kompromisszumos megoldásban, így ő is részese lehetett egy döntésnek (pl. ha megeszed a főételt, utána jár a süti).

Ha nincs rá válasza, hanem „csak úgy” mondja, gyakran elég megnyugtatni, elmondani, hogy szereted, de ebben most nem tudsz engedni. Nem baj, ha átmenetileg nagy sírás lesz belőle, a sírás elmúlik, kiadja a kicsi a feszültséget és elvonulnak a viharfelhők, te viszont nem hagytad magára, ott voltál vele, támaszt nyújtottál és ebben a helyzetben ez is elég.

3. Vigasztald meg, de aztán legyen meg a te akaratod! Sokan úgy gondolják, ha egy ilyen helyzetben megnyugtatják a gyereket, akkor engedtek az akaratának. De nem kell neki engedni. Elég megnyugtatni, aztán ragaszkodni ahhoz, amit eredetileg akartunk.

Ha nagyon gyakran fordul elő olyan eset, amiben a gyerek értelmetlen parancsokat osztogat, az általában azt jelzi, hogy felborult a kicsi lelki egyensúlya. Gyakran ezt változások idézik elő, például túl sok volt a program, nem jutott elég idő a gyerekre, vagy valami miatt kevesebbet tudtál vele foglalkozni. A gyerekek ilyenkor „parancsolgatóssá” válnak. Mivel nem kapják meg a megfelelő szülői biztonságot, amire vágynak, saját magunknak próbálják megteremteni azt és keresik a kapaszkodókat, a támaszt. Hogy hogyan oldd meg ezeket a helyzeteket, annak a megoldásáról itt írtam.

Mit is tegyünk pontosan? Ha pl. kiborul a játszótéren, mert nem akar hazajönni, beszélhetünk vele arról, mit szeret a játszótéren, mit csinálna még szívesen, esetleg választhat egy játékot, amivel még játszik egyet (kompromisszum). Ha sír, kiborul, hisztizik, maradj mellette, nyugtasd meg, várd meg, amíg elmúlik (addig felesleges neki magyarázni, amíg sír, úgyse fogja fel), amikor megnyugodott, mondd el neki, hogy akkor most indulunk haza és induljatok el.

Hogyan neveld a gyermeked pozitívan, állandó fegyelmezés és büntetés nélkül? Tudd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

12 Comments

  • Lilla

    Reply Reply 2020. június 06. szombat

    Szia!
    A kisfiam lassan 10 hónapos, nagyon erös oroszlàn jellemmel. Amikor még nem tudott màszni akkor nagyon frusztrált volt( 5-6 hónaposak). Manapság pedig az esti elalvás körül van óriási balhé. Fél -3/4 óra az altatás. sírással telik kb 20 perc. Egyszerűen ül a kiságyban és csak sír. Fürdés, simi, ringatás, zene, mese…. mindent kipróbáltam, de általában úgy alszik el hogy üvölt miközben simogatom és abba bele alszik.

    Mindemellett ha valamit akar akkor nagyon hisztizik és napközben nagyon nehezen van el egyedül. Egy egy játék max 2 percig érdekli.
    Sok dolgot kipróbáltam, de eredmény nélkül. Pl: játék közösen és utána hagytam egyedül. Kb 2 perc és ismét engem követel.

    Mit tehetek szerinted azért hogy az elalvási időt lerövidítsük és sírás nélkül legyen illetve a hisztik ritkábban forduljanak elő?
    Előre is nagyon köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2020. június 14. vasárnap

      Mindenképpen fontos, hogy minden esti alvásnál ugyanaz történjen, ne kísérletezz! Segít, ha fürdés után pelenkázáskor már csak kislámpa ég, utána meg teljesen sötét és csend van. Esetleg kis mese, aztán lámpaoltás, ölelés és lefekvés. Nem kell erőltetni, hogy a ringatásba, mesébe stb. belealudjon, nem minden baba tud teljesen ellazulni ezektől. Ha ő el tud aludni úgy, hogy a kiságyban fekszik, az is jó. A sírás önmagában nem gond, hiszen nem magára hagyva sír, vannak olyan babák, akik így vezetik le a „fáradt gőzt” esténként.

      Ha nappal nincs el szívesen egyedül, az azért lehet, mert szociális típusú gyerek, aki szereti a társaságot. Ez nem gond. Vidd magaddal mindenhova és engedd, hogy veled jöjjön. Te végezd a dolgod, ne szórakoztasd, de engedd, hogy ott legyen veled. Lehet kis játszósarka a lakás több helyiségében, „segíthet” neked a házimunkában, beszélgethetsz vele, amíg főzöl és lehet egy pakolós fiókja vagy doboza, amivel lekötheti magát mellette, amíg főzöl. A lényeg, hogy ne szokja meg, hogy szórakoztatod, de a közeledben lehessen. Ha nappal többet lehet veled, az a szeparációs szorongást is csökkenti és ez az esti elválást is megkönnyítheti majd.

  • Tünde

    Reply Reply 2019. november 19. kedd

    Kedves Ági!
    Nem tudom lassan hogy kihez forduljunk van egy lassan 4 éves fiúnk rengeteg energiával sokszor kezelhetetlen viselkedéssel. Voltunk már pár helyen de mivel még nagyon kicsi így korai ADHD-val vizsgálni és akárhová megyünk orvosi vizsgálatra angyalkent viselkedik és mindig azt mondják hogy csak fiú és majd kinövi. A legdurvább hogy senki sem jöhet át hozzánk mert nem tud viselkedni. Eleinte játszik a másik gyerekkel de kb egy fél óra múlva lökdösodik utogeti a másikat produkciót csinál őrjöng visit toporzekol semmivel sem tudunk rá hatni. Próbáltuk szép szóval kiabálva oda csaptunk elvettuk a kedvenc játékát semmi. Ahogy hazamennek a vendégek mint egy kis angyal pedig nagyon szereti a gyerekeket és alig várja hogy jöjjön valaki. Főként akkor fordul elő mikor fáradt de van hogy csak úgy de akkor sem lehet így viselkedni ha fáradt senki nem jön át hozzá már játszani és őt sem hívják át a viselkedése miatt. Mit lehet tenni? Köszönöm a választ.
    Tünde

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. november 23. szombat

      Forduljatok fejlesztőpedagógushoz vagy TSMT-vel foglalkozó szakemberhez! Valószínűleg kisebb idegrendszeri fejlődési probléma áll a háttérben, amit tornával jól lehetne fejleszteni és így a viselkedési gondok is megoldódnának.

    • Heni

      Reply Reply 2020. május 20. szerda

      Jonapot koraban mar fordultan ónhoz de valaszt nem kaptam
      Egy 10 honapos kislany . Rázza a fejet úgy mintha nemet intene és -közbe mondikal de ojan is van hogy rázza és nem mond semmit

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2020. május 24. vasárnap

        Ez a legtöbbször csak önnyugtatás szokott lenni, olyan, mint pl a cumizás. De fogzás is okozhatja.

        • Heni

          Reply Reply 2020. május 24. vasárnap

          Köszönöm válaszát:)

  • Tímea Vozárová

    Reply Reply 2019. február 25. hétfő

    Jo napot
    Elnézést,hogy zavarom..szeretnék Öntől tanácsot kérni a kisfiammal kapcsolatban!
    Egy jó ideje már,hogy olyan dühkirohanásai vannak,hogy szinte teljesen kifordul önmagábol.Ha a NEM szót hallja,vagy hogy NEM SZABAD,akkor ami az utjaban van földhözvágja,mindent szétszed,fejet a falba veri…és már nem tudom hogy mit kellenne tenni,hogy ez megváltozzon!Vagy ez csak egy ilyen időszak?
    válaszat előre is köszönöm!
    Tovabbi szép napot

    Üdv:Tímea Vozárová

  • Bato Enikő

    Reply Reply 2018. december 15. szombat

    Elnézést lenne egy aggasztó kérdésem.A 2 éves kislányom a nap minden percében anya anya.Ott vagyok a lakásban vele akar játszani apa vagy mama de ő minden pillanatban anyát hivja,igy semmit nem igazán tudok csinálni és aggódok nincs e valami gond vele.Egy hónapja anyukammal korhazban voltam másfél napot anyósom vigyazott rá,azóta egy lépés se tesz nélkülem és engem se hagy.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. január 03. csütörtök

      Sajnos egy ilyen eset kiválthat átmenetileg erősebb szeparációs szorongást, ő most úgy érzi emiatt az eset miatt, hogy akármikor elveszíthet téged, ezért „őriz”. Próbáld meg, hogy átmenetileg sokkal többet foglalkozol vele, ne akard másra hagyni, ne várd meg, amíg ő kéri, 2-3 napig csak rá koncentrálj, ezzel helyreáll a lelki egyensúlya.

  • Andi

    Reply Reply 2018. november 27. kedd

    Kedves Ági.
    Meddig tart a dackorszak? Van egy 4,5 évesem. Mindig is volt akarata, itthon. Közösségben egy angyal. Itthon szenvtelen, visszabeszél, kinevet, csak azért is az ellenkezőjét csinálja, kezelhetetlen, engedetlen, követelőző. Már oly sok mindent kipróbáltunk. Előzménybe talán a hugi születése lehet(ne) az ok, de a pici is már 8 hós lesz. Szereti, foglalkozik vele, figyel rá, játszik vele, nem igazán mondanám féltékenységnek. Kellett ugyan egy kis idő, mire elfogadta, hogy elvesztette a „kicsi”-státuszát (van egy nővére is), de úgy láttam sikerült. Mégis, az utóbbi kb. 2-3 hónap igazi rémálom vele. Tanácstalanok vagyunk, mert nem így neveltük volna. Az oviban csendesebb. Értem én, hogy valahol ki kell tombolnia magát, de ez már nálam kimeríti a normális viselkedés fogalmát. Mit tehetnék, hogy jobb legyen? Biztos, hogy bennünk is van hiba, szülőkben, nálam főleg, hogy a kialvatlanság miatt türelmetlenebb vagyok. Ettől még foglalkozva van vele is, van külön idő rá.
    A nővére sem szent, most lett elsős, 7 éves lesz nem soká. Új közeg, új szokások, társak….stb. Visszabeszél, flegmázik, nem csinálja amit kérek, és sajnos a gyakorlás is ezek közé tartozik. Nem ültetem le pedig minden nap, hagyom még gyereknek lenni, éppen elég koncentrációt igényel az iskola 8-16-ig. De hétvégén azt a 2x½ órát is könyörögve csinálja. Követelőzés nála is van, akár a boltban is. Pedig egész kicsi koruktól úgy mentünk vásárolni, hogy választhatnak valamit, de csak egyet.
    Nem tudom hol és mit rontottunk el. Oly sokszor bújok el vagy várom meg az estét, hogy kisírjam magam tehetetlenségemben. Van még remény? Javítható még a helyzet?
    Köszönöm, ha válaszolsz.
    Üdv, Andi

Leave A Response To Vida Ágnes Cancel reply

* Denotes Required Field