Miért csapkodja magát a baba?

Alig 1-2 éves és néha teljesen elveszíti az önkontrollt: magát csapkodja, a fejét a földbe veri vagy másokat ütöget. Hiába szólsz rá, nem használ. Mi okozza ezt? Mit tehetünk ellene?

Sok szülő kétségbeesik, amikor első ízben tapasztalja meg a gyermeke csapkodását. „Miért csinálja ezt? Hiszen tőlünk sosem lát ilyesmit…” – mondják. Tudni kell erről, hogy az 1-2 évesek ilyen fajta csapkodása mögött nincs szándék vagy tudatosság, valójában nem is agresszióról beszélünk.

Mi történik ilyenkor? Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk az időben oda, amikor a baba megszületett. Az újszülött minden kellemes vagy kellemetlen élményre a teljes testével reagál. Ha sír, a lábát felhúzza, rúgdos, a karjaival koordinálatlanul csapkod. Az első életév során egyre tudatosabban használja a testrészeit, ügyesen nyúl a játékokért, megtanul kúszni-mászni, azonban, ha olyan helyzetekkel találkozik, amiket még nem képes kezelni, ugyanúgy a teljes testével reagál. Hiába 1 éves „nagyfiú” vagy „nagylány” már, ha nagyon fáradt vagy éhes, éppúgy elveszíti a kontrollt maga felett, mint újszülött korában. Ilyenkor „visszamegy” babába és nem képes segítség nélkül megnyugodni.

A problémát az okozza, hogy ebben az életkorban egyre komplexebb helyzetekkel találkozik és egyre több érzelmet él át, amiket azonban még nem képes kezelni. Megjelenik az életében a szeparációtól való félelem, a csalódás érzése, a társas kapcsolatokkal kapcsolatos érzések ő azonban még nem képes kezelni ezeket. Ha csalódik magában (pl. nem sikerült megcsinálnia valamit) vagy benned (megtiltottál valamit), az ezzel kapcsolatos feszültségre a teljes testével reagál.

Minden babánál más az, ahogyan reagál ilyenkor. Van, aki csapkod, van, aki a földre veti magát, mások a fejüket verik a falba, rúgdosnak, harapnak, marnak vagy addig sírnak, míg el nem kékül a fejük.

Az 1-3 éves kor közötti időszak egyik legnagyobb tanulnivalója a kisgyerek számára az önkontroll. Ahonnan ezt megtanulja:

1. A szülei példája: ha ők képesek higgadtak maradni nehéz helyzetekben, a kicsi is könnyebben megtanulja, hogyan is kell megnyugodni. Ez nem azt jelenti, hogy ne mutathatnánk ki a gyerek előtt az érzelmeinket, azonban az is számít, hogyan tesszük ezt. Pl. csak mondunk valami cifrát vagy a földhöz csapunk valamit. Amikor a gyermekünk ebben az életkorban van, különösen fontos, hogy mi magunk is elgondolkodjunk azon, hogyan vezetjük le az indulatainkat és megtaláljuk azokat a módokat, ahogyan ki tudjuk adni őket (pl. rendszeres sport, mozgás, zene, művészetek, tánc stb.)

2. A segítség, amit kap: amikor nagy érzelmeket él át, nyűgös, fáradt, túlpörgött, hisztis a mi megnyugtató közelségünkre szorul rá. Egy ilyen korú kisgyerek bizonyos szempontból „baba” még, míg sok szempontból már függetlenedik tőlünk, még ezer szállal kötődik hozzánk, az érzelmei szabályozásában pedig még külső segítségre szorul. Sokan megbüntetik a csapkodó kisgyereket, büntiszékre kerül vagy beteszik a kiságyba, amíg meg nem nyugszik, így azonban magára hagyják az érzelmeivel, nem kap segítséget. Látszólag megnyugszik, de a stresszhormonok megmaradnak a szervezetében és, hasonlóan a sírni hagyáshoz, a stressztűrő képesség is romlik. Van olyan gyerek, aki ilyenkor megengedi, hogy megöleljük, simogassuk, mások eltolnak maguktól, de nekik is fontos, hogy mellettük maradjunk és segítsünk megnyugodni.

3. Az érzelmi intelligencia fejlesztése: ahhoz, hogy a kicsi képes legyen kezelni az érzelmeit, fel kell tudnia ismerni azokat. Ennek a tanításában az első lépés, ha megnevezzük számára az érzelmeket (pl. „tudom, hogy most mérges vagy”), valamint sokat mesélünk, mondókázunk és ilyenkor a történet során eljátsszunk neki 1-1 érzelmet.

Az érzelmek megélése is egészen más lehet különböző habitusú gyermekeknél.

Vannak olyan gyerekek, akik kifelé fordítják az indulataikat: kiabálnak, sírnak, másokat bántanak. Ők általában hamarabb felhergelik magukat, de utána gyorsan vissza is térnek a rendes kerékvágásba.

És vannak olyan gyerekek, akik inkább befelé fordítják az indulataikat. Ők egészen kicsi korukban is inkább magukat „bántják” és később is jellemző lehet rájuk pl. a körömrágás. Ők lassabban jönnek dühbe, sokáig csak „gyűjtögetik” magukban a haragot, de amikor kiadják, akkor nehezen nyugszanak meg.

Mit tehetünk?

A rászólás ilyenkor nem használ, sőt gyakran inkább csak megerősíti a gyerekben, hogy ő ilyen „csapkodós gyerek” és még inkább csinálja majd. Inkább abban kell neki segíteni, hogy különféle tevékenységekkel ki tudja magából adni a feszültséget, az indulatot, ennek a legjobb módja a rendszeres mozgás és később az irányított mozgás (tánc, ovis torna, küzdősportok, babaúszás, kicsiknek való jóga stb.), ahol megismeri és megtanulja tudatosabban irányítani a saját testét.

Ennek része az is, hogy felhívjuk rá a figyelmét, mit is tett, de játékos módon: Fogd meg a kezét (lábát) és mondd neki „Láb, állj!” VAGY „Hallod te kéz, ideje megállni!”
Ettől a kicsi meglepődik és nem kellett sokadszorra is azt mondanod, hogy „nem”, „nem szabad”, „ne csináld”. Azzal, hogy megfogod a kezét egyértelművé teszed, mit ne csináljon, azzal, hogy kimondod a testrész nevét, megérti melyik testrészével mit nem szabad csinálnia.
A humortól pedig elillan az indulat 🙂

Otthonra lehet neki venni egy nagy felfújható bokszzsákot (most már sokfelé árulják) és elmondani, hogy ha dühös, akkor azt szabad boxolnia nyugodtan. Emellett meg kell tanulnia azt is, hogy az indulata nem baj, nem szégyellnivaló, csak a helyén kell kezelni. Amikor látod, hogy haragszik, dühös, mondd ki az érzelmet, amit érez, hogy benne is tudatosuljon, pl. „Tudom, hogy most dühös vagy” és adj neki iránymutatást, mit csináljon ahelyett, hogy magát csapkodja, pl. „Gyere és boxold meg a boxzsákot!” vagy „Gyere és varázsoljuk el a haragodat, ezzel a nagy varázspálcával” (és egy fakanállal hókuszpókuszold el a haragját, ez jó játék, tetszeni fog neki és elszáll a haragja is :))

Az indulatkezelés elsajátításában a kreatív tevékenységek is sokat segíthetnek: a rendszeres mondókázás, ujjfestés, gyurmázás, zenélés, tánc, szabad alkotás egyaránt segíthet az érzelmek megismerésében és megfelelő kifejezésében.

Sok kisgyerek a bölcsiből/oviból hazatérve válik hisztissé, csapkod. Ennek az az oka, hogy a nap folyamán sok feszültség gyűlt fel benne, ezért jó, ha hazafelé kimentek a játszótérre, sétáltok vagy kismotorozik, így hazatérve már sokkal nyugodtabb lesz.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

23 Comments

  • Fábián-Czakó Viktória

    2018. május 07. hétfő

    Kedves Ági! Kislányunk 15 hónapos. Most indult be igazán nála a dackorszak meg minden ami belefér. Nála is van ez az odavágom magam a földre, ütöm a fejem dolog, amit úgy gondolom elég jól kezelünk és már nem is olyan gyakori. Ám van ez a másik gondunk amiről sehol nem találok cikkedet, de ha letezik, kérlek oszd meg velem. Lánykánk sokszor abban leli örömét hogy fogja a távkapcsolót vagy mesekönyvet… amit ér és hozzánk vágja, miközben jót kacag rajta. Kézben fogva arcon csap… szintén kacag. Alváshoz illetve nyugtatáshoz még mindig cicis és ami igazán nagy gond, napi rendszerességgel ráharap a mellbimbómra de olyan erővel hogy sírni tudnék… közben vigyorog. Mit lehet tenni ilyen helyzetekben? Mi okozhatja ezt? Soha nem lett bántva, de még csak nem is látott ilyesmit. TVt sem néz, se telefont nem kap kézbe, mi se használjuk a jelenlétében. Előre is köszönöm válaszod! Viki

  • Borosné Barta Alexandra

    2018. március 28. szerda

    Kedves Ágnes! Kisfiam 17 hónapos és 3 hete kezdte el, ezt fejcsapkodast. Reggel mikor felkeltek azzal kezd, de délutáni alvás után nem. Napközben is többször elofordul. Kell megijednem vagy ez természetes?!

    • Vida Ágnes

      2018. március 31. szombat

      Ez természetesen ebben a korban. Tudom, aggasztó látni, de semmi baja nincs, szimplán csak nem tudja levezetni az indulatait. Vedd fel ilyenkor mihamarabb és nyugtasd meg, ennyit tudsz tenni.

      • Borosné Barta Alexandra

        2018. március 31. szombat

        Köszönöm szépen a Választ!

    • Zsuzsa

      2019. június 03. hétfő

      Kedves Ágnes, nem teljesen ideilő a mi estünk, velemenyt szeretnek kerni ontol, remelem tud segiteni. Kisfiam 2.5 eves, es jatek kozben, ha nagyon orvend, repkedo mozdulatokat csinal a kezevel, vagy szokdecsel, ha nagyon tetszik valami, újabban az ujjait mereszti, labujhegyezik. De kizarolag jatszas kozben, ha nagyon izgatott.Latszik hogy nem tudatos, inkább kenyszeresnek mondanám. On szerint kell erre kulonosebben figyelni, vagy majd elnovi? Amugy nagyon kommunikativ, magyarul folyamatosan beszel, es bo a szokincse is, mondatokban,(és nem tőmondatokban) értelmesen el lehet beszélgetni vele. kulfoldon elunk, szeptembertol bolcsis,igy erti a francia nyelvet is es kezd par szot mondani is, de angol enekekeket is enekel.Bolcsibe is beilleszkedett konnyen, nem sir ha ott kell maradnia, sőt szívesen megy. 2 eves koratol szobatiszta, ejjel nappal,éjjel sem volt balesetunk azóta sem. bolcsiben elmegy egyedul WC-re. szereti az embereket, baratsagos, szemkontaktus mindig megvan, gesztikulal, hangvitel hordozas is nagyon jo, odailo mindig.szerepjatekokat is játszik. Sokat nevet. Ha pl. valaki szomoru, nyomban rakerdez, hogy jol van-e es megsimogatja megvigasztalja. sokat mondja hogy szeret engem es apa is szeret és őt is szereti mindenki, tehat ez fontos neki ….csak pár mozdulat ami kényszeresnek tűnik és néha van fura játszás mód is ami ugyanezeket az érzéseket hozhatja ki belőle mert van hogy egyszerűen ledobalja a játékait a földre és akkor gyorsan szökik párat vagy beleremeg :(olyan is hogy érdekes a kavicsokat ugyan oda elhordani hosszú időn keresztül a játszótéren, vagy kapúnyitogatas csukás, de ez lehet életkori adottság is, kicsi nővésű, most éri fel és érdekes lehet.De szépen is tud hosszú ideig játszani pl. Megjavitja az autóit, elvontatja javítóba stb. Vagy épp főz, meg hasonlók. Rugalmas, sőt kimondottan örvend ha nem a megszokott dolog történik vele.

      Valaszat elore is koszonom!

      • Vida Ágnes

        2019. június 16. vasárnap

        Ezzel nem kell különösebben foglalkozni, kisgyerekkorban gyakori viselkedés, így fejezi ki, amikor izgatott, majd kinövi.

  • Tamás

    2017. december 13. szerda

    Kedves Ági!

    Egy kérdéssel fordulnék hozzád.
    Kisfiam 19 hónapos. Kb. 1 hónappal ezelőttig imádott velünk jönni mindenhova autóval. Most is rajong a kocsikért, de amikor megpróbáljuk beültetni a gyermekülésbe, akkor megfeszíti magát és ordít. Próbáltuk azt, hogy beszélünk hozzá, eltereljük a figyelmét és azt is, hogy előtte kértük, hogy „apa most beültet az ülésbe, segíts apának és csücsülj be szépen” és társait, sajnos nem használ semmi. Ha már bekötöttük (nagy nehézségek árán) akkor kb. 1-2 percet sirdogál, aztán már mosolyog és nézelődik, de maga a beszállási folyamat az borzalmasan nehéz főleg a feleségemnek, aki ha egyedül próbálja betenni akkor nagyon megerőltető (most 6 hónapos terhes).

    Nagyon szépen köszönjük előre is a válaszod:
    Tamás

    • Vida Ágnes

      2018. január 03. szerda

      Sajnos ebben a korban a kicsik nem igazán szeretnek lekötve lenni, mert a mozgás a mindenük és tudják, hogy a kocsiban nyugton kell maradni egy darabig. Ráadásul most már játszmává is alakult mindez, már „rutinból” ellenkezik. Segíthet a kicsi figyelmének elterelésében, ha a beültetés idejére olyan tárgyakat tesztek az előtte levő ülésre, amik érdekelhetik, pl. tükör, illetve lehet kapni nagyon jó játékokat is, amik a gyerekülésre szerelhetőek (pl. Csipetkék 5 in 1)

      • Tamás

        2018. január 08. hétfő

        Kedves Ági!

        Nagyon szépen köszönöm a választ!

  • Judit

    2017. november 15. szerda

    Kedves Ági!
    Az lenne a kérdésem, hogy kisfiam 10 hónapos most mutatja ki először a szeretetét ami csodálatosan jó érzés.Viszont ezt úgy fejezi ki hogy megmarkor és fejelget,harap.Illetve elég gyakran a falba veri a fejét de nem hiszti végett hanem játékból.Az lenne a kérdés hogy ezt érdemes-e kezelni vagy magától elmúlik?Ha igen akkor hogy?Érdemes-e aggódnom emiatt?Boldog kieggyensúlyozott,mosolygós kisfiú.
    Köszönettel Judit

    • Vida Ágnes

      2017. november 21. kedd

      A kicsi ebben a korban még nem rendelkezik kialakult testtudattal, ezért fordulhat elő, hogy esetleg durvábban nyúl oda, mert nem tudja, hogy mivel okoz fájdalmat, de még azt sem igazán, meddig tart a saját teste és hol kezdődik a tiéd. Amikor odamar, akkor nem fájdalmat akar okozni, csak nem elég ügyes még. A fejelgetés az indulatlevezetés módja, ilyenkor vedd fel, nyugtasd meg, szeretgesd, ezzel segítesz neki megnyugodni. Idővel kinövi majd ezeket a szokásokat.

    • Varga Lilla

      2019. április 18. csütörtök

      Kedves Ági!

      Szeretném a segìtséged kérni, mert most már teljesen kétségbeestem…
      Kislányunk 19 hónapos, pár hónapja elkezdődött nála is az a bizonyos „hiszti” ( bár tudom, ez nem jó szó rá) korszak.
      Ha valamit nem engedünk neki, vagy esetleg neki nem sikerül valami, eldobja magát a földön, üti a saját fejét, de ami most igazán megijesztett, hogy egy pár napja arccal lefelé üti a fejét a földbe, ez pár másodpercig tart, próbálom ezt megakadályozni, de nem mindig sikerül. Ma például cumival a szájában tette mindezt,persze vérzett is az ìnye. Szóval mi van, ha ebből esetleg komolyabb sérülése lesz? És egyáltalán ez még belefér az életkori sajátosságból fakadó indulatkezelésbe? Vagy ezzel már érdemes lenne szakemberhez fordulnunk?
      Egyébként egy nagyon jó kedvű kislány, simogat, bújik, ölel, nagyon sok szót mond már, szemkontaktust is tart, mindent megért amit mondunk neki, kérünk tőle.

      A másik probléma, hogy a gyerekekhez is közeledik, mosolyog rájuk,nyújtja a nála lévő játékot, viszont ha el akarják venni tőle, „nem” kiáltással védelmezi, aztán sikìtás ezerrel…Ez normális szerinted?

      Válaszod és segìtséged nagyon köszönöm!

      • Vida Ágnes

        2019. április 21. vasárnap

        Igen, ez életkori sajátosság és sok kisgyerek csinálja. Ilyenkor a legjobb megoldás, ha felveszed és igyekszel megnyugtatni, akkor is, ha eltol, nem akarja engedni, ellenkező esetben tényleg kárt tehet magában és a testközelségből megtanulja azt is, hogyan kell megnyugodnia.

        A kezdeti szocializáció sok furcsasággal jár, az ilyen korú gyerekek gyakran nem tudnak mit kezdeni egymással és kicsit tartanak is egymástól, ez ki fog alakulni majd, ahogy tapasztalatot szerez abban, hogyan érdemes viselkedni.

        • Varga Lilla

          2019. április 21. vasárnap

          Kedves Ági!

          Nagyon szépen köszönöm a válaszod!

  • Csilla

    2017. november 04. szombat

    Jó estét!

    A hisztivel kapcsolatban szeretném a segítségét kérni.Kisfiam 15 hónapos.Ajak és szájpadhasadékos.Egy hónapja volt a második műtéte. Eddig is nagyon akaratos volt,de azóta katasztrófa.Sokszor látszólag ok nélkül sír,hisztizik,üti magát.Ha valami nem sikerül neki akkor még rosszabb.Félek kárt tesz magában.Gyerekorvos szerint ez természetes,főleg hogy jobban óvjuk.Mivel segíthetnénk,hogy jobb legyen a helyzet?
    Köszönettel

    • Vida Ágnes

      2017. november 07. kedd

      Ebben a korban ez valóban gyakori viselkedés. Amikor ennyire kiborul, vedd fel, szeretgesd meg, dédelgesd, ez segít neki megnyugodni.

  • Nagy Nelli

    2017. július 23. vasárnap

    Kedves Ágnes!

    Kislányom augusztusban lesz 2 éves. Lassan, de biztosan haladva próbálom leszoktatni a ciciről! Eljutottunk addig, hogy csak napi kétszer, a két elalváshoz használjuk! Ügyesen kicselezve beszokott próbálkozni azzal, hogy szól: Anya fáradt vagyok, aludjunk mert tudja, hogy ilyenkor cicit kap. És itt kezdődik a problémám azzal, ha elutasítom nagyon kiborul! Annyira felhúzza magát, sír, ordít, rugdos, elutasít engem is és az apukáját is, leül a Földre és sír! Szól, hogy „anya Gyere ide”. Ha oda megyek hozzá akkor pedig elküld ” anya ne, hagyjál”. Ez a sírás minimum fél óra és csak fokozódik! Próbáltuk higgadtan kezelni, volt hogy kiabáltunk(tudom ez Sosem megoldás). Nem tudjuk kezelni ezt a helyzetet! És csak cici miatt hisztizik! Sose szokott! Nagyon ügyes kislány az élet minden területén, nem csapkod, nem irigy, szófogadó! Hogy tudnék ebben a helyzetben segítségére lenni?
    Előre is köszönöm tanácsát!

    • Vida Ágnes

      2017. július 24. hétfő

      Ne utasítsd el ilyenkor, hanem vigasztald meg! Ültesd az öledbe vagy feküdjetek le, beszélgess vele arról, hogy a cici most pihen és majd csak alvásidőben kerül elő, de anya itt van és szereti őt. A kisgyerek számára az érzés a fontos, hogy biztonságban van és mivel eddig a cici volt a biztonság forrása, most arra van szüksége, hogy valamilyen más módon kapja meg a vigasztalást. Emellett ilyenkor, ahelyett, hogy szimplán csak megtiltanád a cicit, beszélgessetek róla! Mondd el, hogy tudod, hogy most hiányzik neki a cici, de a cicik most pihennek és csak este kerülnek elő, de meg lehet őket simogatni, lehet velük beszélgetni. Tudom ez bután hangzik, de a kislányodnak ez segít feldolgozni, megérteni a helyzetet.

      • Nagy Nelli

        2017. július 24. hétfő

        Köszönöm szépen a tanácsát!

  • Viktoria

    2017. június 27. kedd

    Kedves Agi,

    Mi a helyzet akkor, ha a „baba” (jelenleg 2,5 eves nagylany) elete elso napjatol kezdve allandoan merges? Nem csak alkalmi duhrol, csapkodasrol, hisztirol van szo, hanem folyamatos, allando frusztraciorol. Kora reggeltol keso estig tarto nyavalygas/nyafogas/mergelodes/duhonges/orditas kombinacioja, ami lassan ket szulot kerget az oruletbe.
    Kovetkezetesek vagyunk, sok szeretetet, figyelmet es torodest kap a leanyzo, plusz megkapja a szukseges kereteket es hatarozottsagot is, tenyleg minden leheto utat bejartunk mar, rengeteg nevelesi tanacsot kiprobaltunk de egyszeruen nem boldogulunk.
    Tudjuk, hogy hatarozott jellemu a lanyunk, de ez a viselkedes szerintunk meghaladja az elofogadhato normat.
    Ilyenkor mi a teendo?

    Koszonettel,
    Viki

    • Vida Ágnes

      2017. július 07. péntek

      Két lehetőség van:
      1. Vagy tényleg egész nap frusztrált a gyermeked, ahogyan írod, ezesetben arra gondolnék, nem hiperérzékeny-e, ami miatt nehezebben dolgozza fel az őt ért ingereket, hamarabb „telítődik”.

      2. Vagy szó sincs arról, hogy tényleg egész nap frusztrált lenne, hanem félreértitek egymást, titeket frusztrál az ő viselkedése, ettől feszültebb vagy, amire ő még feszültebb lesz. Ebben az esetben nektek lenne szükségetek pszichológusi segítségre.
      A szülő-gyermek kapcsolat egy kölcsönhatás, amiben el tudnak tolódni a viszonyok különféle irányokba, de ez visszaállítható, ha nem csak a gyereket akarjátok változtatni, hanem magatokat is.

      • Viktoria

        2017. július 10. hétfő

        Koszonom a valaszt. Megerositi az itteni szakember velemenyet, valoszinuleg hipererzekenysegrol van szo. Ezen a szalon folytatjuk tovabb a munkat.