Már elmúlt a dackorszak, de most újra hisztizik a gyerek: Miért teszi ezt?

Már 4-5 éves, és most újra elkezdte hisztizik a dacolást és a hisztit? Miért jönnek vissza a hisztik óvodás korban és hogyan kezeld őket?

Ha a gyereked már rég túlvan a dackorszakon és most újra jelentkezik az ellenkezés a hiszti, akkor talán megijedsz nem rontottál-e el valamit. Vagy esetleg vele van valami gond? Pedig nem arról van szó, hogy rosszul nevelnéd. Hanem arról, hogy a 4-5 éves kor egy újabb nagy érzelmi hullámvasút, amikor az idegrendszer ismét hatalmas átalakuláson megy keresztül.

Ebben a korban a gyereked már sok mindenre képes – beszél, kérdez, viccelődik, mesél –, de közben az érzelmei még mindig sokkal gyorsabban futnak fel, mint ahogy szabályozni tudná őket. A dühkitörések ilyenkor nem „visszaesések”, hanem a fejlődés természetes részei.
Ha megérted, mi zajlik benne, könnyebben tudsz vele együttműködni – és nem az lesz a cél, hogy megszüntesd a hisztit, hanem hogy átsegítsd rajta.

A négyéves nem kis felnőtt – de már nem is kisgyerek

Ez az életkor az egyik legizgalmasabb és legnehezebb is egyszerre. A gyereked már érti a „nem”-et, de még nem mindig tudja elfogadni.
Már meg tudja mondani, mit szeretne, de ha nem kapja meg, az egész teste tiltakozik. Egyre erősebben szeretne önálló lenni, de még mindig erősen kapaszkodik beléd.

Ez az állandó kettősség – az önállóságvágy és a függés keveréke – hatalmas belső feszültséget hoz. A gyerek szeretne dönteni, irányítani, de a világ még túl nagy neki. És amikor ez a feszültség eléri a csúcspontot, jön a robbanás.

A tudomány is megerősíti: a dühkitörések hátterében idegrendszeri éretlenség áll. Agyunk „fékje”, a prefrontális kéreg még csak most kezd igazán fejlődni, ezért a gyereked nem tud mindig uralkodni magán. Amikor túl sok az inger, a limbikus rendszer (az érzelmi agy) átveszi az irányítást – és beindul a vihar. Mi a különbség az érzelemkitörés és az „el akarok érni valamit”- hiszti között?

A hiszti nem rosszaság – hanem szétesés

A „hiszti” szó gyakran azt sugallja, hogy a gyerek valamit „csinál”, amit „nem kéne”. De valójában nem tudatos döntésről van szó.
Amikor kiborul, nem ellened fordul hanem a saját érzelmeivel küzd – és veszít.

A négyéves gyerek már szenved is attól, hogy elveszti a kontrollt. Tudja, hogy nem kéne kiabálni. Tudja, hogy megbántott. De még mindig nem tudja megállítani magát. És amikor ezt megérted, már nem azt kérdezed: „Miért csinálja?”, hanem azt:
„Mit él át most, amit még nem tud szavakba önteni?”

Tipikus helyzetek, amik dühkitörést okozhatnak

• Nem kapja meg, amit szeretne (édesség, játék, képernyő)
• Meg kell szakítani egy tevékenységet (elindulás, lefekvés, hazaindulás)
• Túl sok inger éri (játszóház, családi ebéd, bevásárlóközpont)
• Kudarcélmény (nem sikerül a rajz, leesik a torony, elront valamit)
• Túl sok szabály, amit nem ért vagy igazságtalannak érez
• Fáradtság, éhség, túl hosszú nap

A kiváltó ok felnőtt szemmel gyakran apróságnak tűnik – de a gyerek belső világa más logika szerint működik. Egy elrontott rajz vagy elvett játék számára éppoly nagy veszteség, mint nekünk egy elbukott állásinterjú.

Hogyan reagálj, ha jön a hiszti?

Semmiképpen se legyél te is dühös és ne akard mindenáron azonnal kizökkenteni. Itt írtam le miért nem működnek az olyan módszerek, mint vízzel lelocsolni a gyereket, hogy abbahagyja a hisztit.

1. Ne állítsd le az érzést – tartsd meg!

A gyerek akkor nyugszik meg, ha érzi, hogy mellette állsz, nem ellene.
Nem a „Nincs semmi baj” segít, hanem az:
– „Látom, most nagyon dühös lettél, mert el kellett jönnünk.”
– „Most nehéz neked, mert nem kaptad meg, amit szerettél volna.”

Ezek a mondatok megtartják a kapcsolatot, miközben átélheti az érzéseit.

2. Használj kevés szót – de legyen benne biztonság!

A kiborulás közben a gyerek nem tud hosszú magyarázatokat befogadni. Rövid, nyugodt, ritmusos mondatokkal tudsz segíteni:
– „Itt vagyok.”
– „Együtt kibírjuk.”
– „Várok, amíg elmegy a düh, utána beszélünk”

3. Ne engedj a határokból – de maradj kapcsolódva!

A határok nem a szeretet ellentétei, hanem a biztonság keretei.
Ha valamire nemet mondasz, ne vond vissza csak azért, mert jön a sírás.
Mondd ki együttérzéssel:
– „Nem kapod meg most a csokit, és látom, ez most nagyon nehéz neked. Itt vagyok.”

Így azt tanulja meg: az érzései jöhetnek, de nem ők irányítják a helyzetet.

Hogyan segíthetsz hosszabb távon, hogy egyre ritkább legyen a hiszti?

1. Tanítsd neki az érzelmek felismerését játékosan!

Például rajzoljatok együtt „érzelemarcokat” – vidám, dühös, szomorú, félős.
Kérdezd meg:
– „Mikor voltál ma ilyen?”
– „Mi segített, amikor dühös voltál?”
Így megtanulja, hogy az érzéseknek van neve és, hogy mindegyik elmúlik egyszer.

Itt írtam le, hogyan fejlesztheted az érzelmi intelligenciát játékosan.

2. Mozgásos feszültség levezetés

A gyerek a testén keresztül vezeti le a feszültséget. Adj neki mozgásos „szelepeket”:
– Óriás ugrás – ugorjatok akkorát, amekkorát csak tudtok!
– Mérges párna – kiabálhat vagy belefújhat a párnába.
– Fújós játék – buborékfújás, pingponglabda fújása; ezzel a légzés is szabályozódik.

3. Mesék az érzésekről

A gyerekek történeteken keresztül értik meg önmagukat.
Meséld el például:
– „Volt egyszer egy kisfiú, akibe belemászott a Dühmanó. Ordított, toporzékolt, senki nem értette. Aztán jött egy Segítő manó, aki csak leült mellé, és együtt nagyokat lélegeztek…”
A mese segít megérteni, hogy az érzés jöhet és mehet – nem marad örökre.

4. Beszélgetés utólag

Amikor már nyugodt, kérdezd meg kíváncsian (nem számonkérően):
– „Mi történt benned, amikor kiabáltál?”
– „Ha most újrajátszanánk, mit csinálna másképp a kis Plüss-Marcika?”

Ezzel nem a viselkedés ellen harcolsz, hanem az önismeretét építed.

Mit mond a tudomány?

A Yale Egyetem kutatásai szerint az érzelmi intelligencia fejlődését leginkább a szülői kapcsolódás segíti. Nem a büntetés, hanem az érzelmek felismerésének és elfogadásának tanítása fejleszti a gyerek érzelemszabályozását.
A Harvard Center on the Developing Child pedig kimutatta: a gyerek akkor tanulja meg önmagát szabályozni, ha először a szülő szabályozza vele együtt.
Amikor te nyugodt maradsz, a gyereked idegrendszere szó szerint „ráhangolódik” a tiédre.

Ne feledd:

A négyéves kori hiszti jelentkezése nem a visszafejlődés jele. Ez az időszak arról szól, hogy a gyereked tanulja kezelni önmagát, de most már fejlettebb verzióban, mint 2-3 évesen. Nem attól lesz „jól nevelt”, ha soha nem dühös, nem sír és nem tiltakozik, hanem attól, hogy megtanulja: a nehéz érzései is elférnek a kapcsolatban.

A legfontosabb dolog, amit ilyenkor adhatsz neki, az nem egy tanács, nem egy szabály, hanem a jelenléted.
Nem mindig tökéletesen, nem mindig türelmesen – de valódi figyelemmel, újra és újra.
Mert minden hiszti mögött ott lapul egy kimondatlan kérés:
„Tarts meg, most túl sok lett.”

Mit tehetsz hogy türelmes és erős tudj maradni miközben a gyereked szétesik és újra meg újra konfliktusba kerültök egymással? Ebben segítek neked ezen a 2 hetes programon!

Lájkold ha tetszett!

0