Ezt ne tedd hiszti közben, ha azt szeretnéd, hogy elmúljon

Vannak olyan félreértések, tévhitek, amik makacsul tartják magukat a hisztivel kapcsolatban. Például az, hogy nem kell törődni vele és abbahagyja, vagy az, hogy csak makacs a gyerek és meg kell győzni. Gyakran pont ezek a viselkedések vezetnek oda, hogy a hiszti eszkalálódik és ahelyett, hogy a dackorszak végére a gyermek megtanulná kezelni és helyesen levezetni az indulatait, a mindennapi élet állandó vitává és játszmahelyzetté alakul vele vagy a hisztit továbbra is „beveti”, amikor valamit el szeretne érni nálunk. Mit ne tegyél hiszti közben? Ezt a 3 dolgot:

1. Ne érvelj neki!

Amikor a gyermeked hisztizik, az érvelés teljesen hasztalan. Ilyenkor ő egy nagy érzelmi vihar kellős közepén van, nem tudja kontrollálni az indulatait, azok a racionális agyterületek, amikkel megért információkat, összefüggéseket, ilyenkor használaton kívül vannak, mondhatni „elmentek otthonról”. Ennek az az oka, hogy míg a csecsemő elsősorban az ösztönös agyterületeket használja, addig nagyjából 1 éves korra már jelentős fejlődésnek indulnak az érzelmekkel kapcsolatos agyterületek is, amik uralják a gyermek gondolkodását és viselkedését egészen kisiskolás korig, amikor a racionális gondolkodás is fejlődésnek indul. Gondolj csak arra a helyzetre, amikor sírsz és valaki odajön meggyőzni téged, hogy nem is olyan nagy baj ez, el fog múlni, minden helyrejön. Ilyenkor az érvek nem igazán vigasztalnak meg, sokkal inkább az, hogy valaki odajön, segíteni akar, gondol rád.

1-2 évesen tehát hiába magyarázol a totyogónak egy hiszti kellős közepén, nem fog segíteni.
A 2 éves kor előtti hisztik többsége ún. distressz hiszti, azaz a gyermek ilyenkor a nagy érzelmek hatására visszakerül egy ún. regresszív állapotba: csecsemőként viselkedik, sír, nem tudja kontrollálni a mozgását, csapkod, ütemes mozgásokat végez (kezével, fejével csapkod, ami annak a jele, hogy nem tudatosan irányítja a mozgását, nem tudja kontrollálni). Ahogyan a csecsemő is a teljes testével reagál a fájdalomra, mindene elvörösödik, kezét ökölbe szorítja, így az 1-2 éves is hasonlóképpen reagálhat erős érzelmek (pl. csalódás esetén). A mi racionális, felnőtt agyunk összefüggést lát a gyermek viselkedésében az egyes részletek között (pl. valamit nem engedtél meg és ezért kezdett el a gyerek hisztizni) és következtetéseket von le (biztosan azért hisztizik, mert meg akar kapni valamit), a valóságban azonban a gyermek csak a csalódottságát fejezi ki így, azt a kellemetlen érzést, hogy nem tud mindent megszerezni, kipróbálni, megtenni, ami érdekli, néha korlátokba, falakba ütközik, anya nem enged meg mindent. Egyértelműen tudhatjuk, hogy distressz hisztiről van szó, ha a gyerek nem nyugszik meg a szavaink hatására, nem áll meg a hisztizésben, hanem tovább folytatja.

A túl sok magyarázattal az a gond, hogy az indulatait kezelni nem tudó gyermeknek nem magyarázatra, hanem megnyugtatásra van szüksége, ez segít neki mintát nyújtani arra, hogyan kezelje az érzelmeit, hogyan nyugtassa meg magát legközelebb hasonló helyzetekben.

A másik fajta hiszti esetében, az indulatain már valamelyest uralkodni képes (2 év fölötti) kisgyerek egyértelműen arra használja a hisztit, hogy elérjen valamit. Ilyenkor, ha beszélsz hozzá, érveket hozol fel, a gyerek abbahagyja a hisztit, figyel és válaszol, azaz láthatóan mérlegeli, amit mondtál neki. Ő tehát már képes uralkodni az indulaton, a hisztit csupán eszköznek használja. Éppen ezért ennél a típusú hisztinél sem jó módszer a meggyőzés, hiszen ez arra ösztönzi a gyereket, hogy érdemes hisztizni, mert erre odafigyelnek a szülők és lehet velük tárgyalni, tehát újra meg újra elő fogja venni a hiszti módszerét, ha akar valamit.
Ezt a fajta hisztit azzal lehet a legjobban kezelni, ha nem veszel róla tudomást. Egyértelműen mondj nemet és várd meg, amíg megnyugszik, ellenkező esetben újra meg újra hisztizni fog, ha szeretne valamit.

Természetesen mindkét esetben, amikor már teljesen megnyugodott a gyerek meg lehet vele beszélni a történteket és közösen levonni a következtetéseket.

2. Ellenkezni, aztán mégis engedni

Az ember néha megunja a vitatkozást és enged a gyereknek, csak végre csend legyen.
Van, aki annyira aggódik a gyerek hisztije miatt, annyira fél, hogy gondot okozhat a sírás, hogy bármit elkövet, csak ne sírjon a kicsi. A szándék helyes, hiszen valóban nem jó órákig sírni hagyni a gyermeket magában vagy éppen semmibe venni az érzelmeit, azonban azt is tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy magában sír a gyerek, vagy hogy ott vagy mellette, megnyugtatod, megöleled, csendben beszélsz hozzá, de nem kapja meg, amit akar.
Ha a hiszti eléri a célját és egy hangos műsorral el lehet érni, hogy anya megvegye a fagyit, a játékot vagy megengedje, amit korábban megtiltott, akkor érdemes lesz újra és újra használni ezt a hatékony meggyőzési eszközt és a gyermek meg is teszi.

Mit lehet tenni helyette?

  • Megölelni: ez segít neki megnyugodni és kezelni az érzelmeit, különösen hatékony, ha közben igyekszel egyenletesen lélegezni, mert a kisgyermek is átveszi a lélegzeted ritmusát és később hasonló helyzetekben ösztönösen lenugtatja majd magát ezzel a „légzőgyakorlattal”.
  • Ha nem hagyja magát megölelni, csapkod, harap: mellette maradni, leguggolni hozzá, leülni mellé vagy csak ott állni és megsimogatni, rátenni a kezed, hogy érezze mellette állsz, nem hagytad magára.
  • Egy ismerős anyuka zseniális módszere volt, hogy nagy hisztiknél elővett egy kis meséskönyvet és elkezdett belőle halk hangon felolvasni. A megnyugtató hang idővel lecsillapította a hisztiző kicsit, később pedig már szinte mindig azonnal elhallgatott és figyelte a mese szövegét. Ez az anyukának is segített, hogy higgadt tudjon maradni és ne vonódjon be a gyerek játszmájába.

3. Benzint önteni a tűzre

„Én márcsak ilyen temperamentumos vagyok” – mondja sok anyuka kivonva magát azalól a felelősség alól, hogy márpedig az indulatokkal való megküzdést a gyermek rólunk másolja. A mi érzelmi mintáink, viselkedésünk lesz az ő viselkedésének alapja is. Ha te is kiborulsz, kiabálsz, bizony ő is ezt teszi majd, csak az ő gyerek módján: csapkodva, agresszíven, ügyetlenebb mozdulatokkal, rosszabb szavakkal.

Ha a szülő belemegy a játszmába, elkezd érzelmi ping-pongot játszani a gyerekkel és egyre emelkedik a hangerő, jön a büntetés, az odacsapás, a vízzel lelocsolás és a többi hatalmi eszköz, a gyerek is egyre gyakrabban veszti majd el a fejét. Akkor talán, amikor megbünteted, leülteted, lelocsolod, abbahagyja a hisztit, de „belül” nem nyugszik meg. A stresszhelyzet hatására a kortizol hormon szintje megemelkedik és ha a gyermek nem leli meg azt a belső biztonságot, amelyben fokozatosan csökken a kortizolszint és megemelkedik az örömöt, békés boldogságot adó oxitocin szintje (ezt „anyahormonnak” is hívják), a stresszhormon szintje tartósan magas marad. Ilyenkor a gyermek bár látszólag jól van, valójában még mindig feszült, könnyen ingerelhető, könnyebben kerül újra a hiszti állapotába vagy sírja el magát, kisebb attrocitásokra is agresszívabban reagálhat.

A szülő oldaláról nézve azért nehéz dolog ez, mert gyakran ő maga sem képes kezelni az indulatait és megnyugtatni saját magát, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezen változtatni. A gyermek dackorszaka jó időszak arra, hogy megtanuljunk uralkodni az indulatainkon, fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat szülőként is! Erre gyakran az is elég, ha csak kialakítod azt a képességet, hogy mielőtt bármire reagálnál lassan visszaszámolsz 10-től, ez ugyanis segít az agyadnak az érzelmek területéről a racionalitás területére hozni a helyzeteket és úgy reagálni, amivel a gyermekednek is jó példát mutatsz. Ez az, ami hosszú távon segít megtanítani a gyermekednek kezelni az érzelmeit és egyre ritkítani a hisztik előfordulását.


Hisztikezelés

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

41 Comments

  • Dzsenifer

    Reply Reply 2023. december 18. hétfő

    Szia! Segítséget szeretnék kérni,
    Kislanyom 2 éves 8hónapos
    Állandóan a hiszti megy mindenért főleg ha valamire azt mondjuk hogy nem, akkor meg jobban ordit verekedik olyan szinten hogy az mar elviselhetetlen, próbáltam szépen el magyarázni hogy mit szabad es mit nem de meg sem hallja pedig mindig mindent el mondok neki szépen pl.ha orvoshoz megyünk el magyarázom hogy mi fog történni nem kell felni stb.és ott is az megy hogy még a kabatot sem akarja le venni
    Unokatesokkal is nagyon csúnyán viselkedik akik nagyobbak nála, nem nyulhatnak semmihez mert ordit hogy ne mert az az övé, verekedik
    Azt hiszi hogy mindent meg tehet
    Egyszerűen nem lehet neki parancsolni
    Sokszor mar csak sírok mert nem tudok mit tenni vagy hogy mi lehet a baj
    Nemsokára óvodába megy es attól is nagyon felek mert nem tud társaságban lenni önző nagyon es annyira felzaklatja magát hogy csak a verekedés es a hiszti megy mar mindent próbáltam, külön vonultam vele hogy meg nyugtassam de az sem segített. Sajnos mar a kapcsolatunkra is rá ment az apukájaval ez a viselkedés
    Tanácsot szeretnek kérni ha lehetséges
    Előre is nagyon szépen köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. január 02. kedd

      Ezek az életkorával járó viselkedések, nem az a megoldás, hogy parancsolsz neki, mert ebben a korban ezt még nem értik. Helyette inkább segíts neki ilyenkor megnyugodni, mert ő magától még nem képes erre és ha azt látja, hogy te is mérges, ideges vagy, akkor egyre rosszabb lesz a helyzet és többet fog hisztizni, mert azt hiszi, ez a jó viselkedés. Helyette mutasd meg neki, hogyan kell türelmesnek maradni, vigasztald meg, ha hisztizik, de ne engedj, mutasd meg, hol vannak a határok, mit nem lehet csinálni.

  • Rita

    Reply Reply 2023. október 23. hétfő

    Kedves Ági,
    Kisfiam 3,5 éves és meg mindig rendszeresek a hiszti rohamok nála. Elég temperamentumos kisfiú már születése óta. 3 gyerek közül ő a második így a békés dackorszak tréninget jól ismerjük es alkalmazzuk. Míg az első fiúnkon ez működött is, vele kapcsolatban teljesen tanácstalanok vagyunk. Apróságokon képes teljesen kiborulni, és míg meg is tudja mondani most ő szomorú és almos vagy mérges épp de megnyugtatni nem lehet. Ordít, veri magat a földhoz , szó szerint szenved. Egyértelműen distressz hitsztirol van szó de már nincs ötletünk, hogyan segítsünk neki. Sosem tudjuk éppen mi fog neki akkora csalódást okozni, hogy összeomoljon. Figyelünk arra egyen rendesen, aludjon eleget, legyen levegőn és mozogjon. Mit tudunk tenni hogy enyhuljenek nála ezek az érzelmi viharok? Előre is köszönöm !

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. október 27. péntek

      Mivel ennyire intenzívek nála a distressz rohamok még ebben a korban, valószínűleg ez nem csak sima dackorszak, hanem idegrendszeri fejlődési éretlenség lehet a háttérben. TSMT tornával lenne érdemes próbálkozni.

  • Nagymama

    Reply Reply 2023. augusztus 20. vasárnap

    Kedves Ági!
    Végső tanácstalanságomban írok Önnek.
    Kisunokám egy 2 éves kislány, aki napi szinten hisztirohamokat kap, sír, toporzékol, szinte önkívületi állapotba kerül. Ám ez szinte kízárólag az anyukájánál teszi folyamatosan, néha az apuka kapja.
    Amikor elmennek a szülők, én vigyázok a kicsire, néha 3-4 órát és ennek semmi jelét nem adja, játszunk, szépen telik az idő.Jókedvű, nevet, szépen elvan velem. Ne hiányolja a szüleit, ha néha megemlíti, elmondom neki, hogy nem sokára hazajönnek és játszunk tovább. Tisztába teszem, eszik, semmi gond nincs vele soha.
    Ahogy hazaérnek a szülők, minden megváltozik és rögtön jön az akaratosság, hiszti. Ha az első pillanatban nem az van, amit ő akar, nagyon erős sírás, majd a feszítés és rugdalózás következik, nem lehet megnyugtatni. Akkor már senkire sem hallgat. Mit lehet tenni ebben az esetben?
    Megköszönve a válaszát, üdvözlettel egy nagymama.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. augusztus 20. vasárnap

      Ez a fajta viselkedés nagyon gyakori ebben a korban. Az oka az, hogy a kicsi így próbálja „elmondani” az érzéseit a szüleinek, kiadja a hiányuk miatti feszültséget. Ez nem azért van, mert veled rossz lett volna, hanem azért, mert még nem tudja elmondani igazán milyen is volt. Ekkor distressz hiszti alakul ki és magán kívül kerül a gyerek. Igyekezni kell megvigasztalni, türelmesen megölelni, simogatni, kimondani az érzéseit pl. „látom, hogy most nagyon sok mondanivalód van. Örülsz, hogy megjött Anya?” Ez azért fontos, hogy megtanuljon egyrészt megnyugodni, másrészt megérteni, nevén nevezni a helyzetet és a saját érzelmeit.

      • Nagymama

        Reply Reply 2023. augusztus 21. hétfő

        Kedves Ági,
        Nagyon köszönöm a gyors választ, lehet kissé félreérthetően írtam le a dolgot.

        Az édesanyjánál hisztizik szinte egésznap, ha nem az történik, amit Ő szeretne és nem azonnal.
        Néha az apukájával is igy viselkedik, de az ritkább.

        Nálam ha én vigyázok rá, akár több órára is, soha nem jön elő a hiszti. Azt keressük, hogy az anyukájával miért játssza ezt, nagyon megterhelő az egész napi sírás és valahogy orvosolni/kezelni szeretnénk a dolgot.
        Köszönettel, további kellemes napot!

  • Brigi

    Reply Reply 2022. november 23. szerda

    Kedves Ági. A kosfiam 2 eves mult. Szeptemberben kezdte a bölcsit. Nem eszik egesz délelőtt nem akarja elfogadni az ételt az óvóneniktől. Fel 3 kor mar mire megyek erte nagyon éhes hisztis öltözni se akar csak ordit rug harap alig erunk ki az autoig. Meg nem akarja felhuzni az uj teli kabatot meg a sapkat pedig a regit mar kinőtte meg nem is olyan vastag inkabb őszi kabát de nem akarja az ujat csak ordit meg hisztizik. Mit tegyek? felek hogy megfazik. A 8 honapos kishugat is felloki ha sirni kezd. A bölcsibe is folyamatossan fellokte a kissebbeket ha sirtak bár ott már jol kezelik de ithon neha meg belemar a hugiba hiaba mondjuk neki h nem szabad meg faj neki. Mit tehetunk a testver feltekenyseg ellen?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. november 27. vasárnap

      Az éhség előhozza a distressz állapotot, ez normális ebben a korban. Vigyél neki egy kis ennivalót, amit megehet öltözés előtt és így könnyebb lesz.
      A kabáttal játszd el azt neki, hogy ha ő nem szeretné felvenni, akkor te felveszed és kezdj is el belebújni, bohóckodj neki egy kicsit, ez segíthet kicsit feloldódnia.
      Ne azt mondjátok neki, hogy nem szabad bántani a kicsit, hanem inkább azt, hogy mit csináljon a kicsivel, mutassátok meg, hogyan bánjon vele. Ez nem testvérféltékenység, csak nem bírja a sírást, érzékeny az erős hangra, ez normális, sok kicsivel előfordul még ebben a korban. Ilyenkor mondd azt neki, hogy „gyere vigasztaljuk meg a hugit” és simizzétek meg együtt és őt is ölelgesd meg, mert az erős hangtól ő is megijedt.

  • Maya

    Reply Reply 2019. május 16. csütörtök

    Kedves Ági!

    Érdeklődnék, hogy hány éves kortól, hány db-os puzzle-t tudnak kirakni a gyerekek.
    Normál, gyerekeknek való puzzle-re gondolok, nem könyvbe illeszthetőre és nem fából készült kirakóra.
    Elfogadható, hogy 20 hónaposan 15 db-os puzzle-t tud kirakni egy kisgyerek?
    A választ előre is köszönöm!

  • Maya

    Reply Reply 2019. január 17. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    Érdekelne a kislányommal kapcsolatos pár észrevétel.
    Jelenleg 16 hónapos a lányom és már több olyan dolgot tud, amit a korához képest még nem kellene.
    Ha megkérdezem tőle, hogy hol a füle, szeme, orra és szája, akkor megmutatja és az enyémet is tudja.
    Vannak neki „színes játékai”, amiket sorba tud rakni a színek szerint.
    Gondosan – úgy tűnik -, hogy tudatosan pakol. Több játékot összevon, pl.építős játékokat, egymásba helyezhető játékokat.
    Építős játékoknál olvastam, hogy a korabeliek kb.4 kockàt építenek egymásra, de a lányom a dupláját, tripláját is.
    A különböző formájú fakockákat egyensúlyozva egymásra rakja, 7-8 db-ot is.

    Érdekel, hogy mennyire jó, hogy már korábban tud több dolgot, mint a korabeliek.
    Illetve szeretnék választ kapni arra, – amennyiben lehetséges – hogy a lányom angol és német (volt egy időben francia) nyelvű meséket is néz/hallgat 4 hónapos kora óta. Imádja. (Baby tv, duck tv)
    Gàtolja ez a beszédfejlődését vagy származhat ebből hàtránya a későbbiekben?
    Pár szót már mond (magyarul).

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. január 19. szombat

      A tudása valóban a koránál előrébb jár több téren is (kivéve a testrészek megmutatását, azt ebben a korban már a gyerekek többsége tudja). Ha többnyelvű közegben nő fel (ti is több nyelven beszéltek), akkor nem gond, hogy több nyelven néz meséket, azonban tudni kell, hogy a több nyelvű környezetben a beszédfejlődés lassabban indul be, a kicsi egy darabig keveri a nyelveket egymással vagy egyáltalán nem beszél.

  • Krisztina

    Reply Reply 2018. május 09. szerda

    Kedves Ági!

    Május 3án írtam neked,akkor úgy mutatta a rendszer hogy ki is írták a kérdésem,viszont most sehol nem látom. Eltűnhetett? A 20 hónapos kislányomról lenne szó aki nem mer fürdőkádban fürödni,retteg,sikitva sír ha bele akarom tenni,hiába a türelem,kedves játék és idő. Pedig korábban szeretett fürdeni. Most pedig a gumi medencebe kényszerültünk.
    Kérlek segíts milyen megoldás segítene

    Köszönöm.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. május 09. szerda

      Ebben a korban sok kisgyerek fél a víztől, ez egy irracionális félelem, amit az okoz, hogy a fantáziája már nagyon erős és nem tudja még, hogy amit elképzel, az nem valóság, ezért fél tőle (pl. azt hiszi, hogy ő is lefolyhat a lefolyóban). Ami segít, ha átmenetileg máshol fürdik (mert a félelem sokszor helyhez kötődik) vagy ha együtt fürdesz vele.

  • Krisztina

    Reply Reply 2018. május 03. csütörtök

    Kedves Ági!

    Remélem jó helyre írok.
    Folyamatosan olvasom a blogot, sokszor próbálom alkalmazni a tanácsaidat, kisebb, nagyobb sikerrel. Mostanában eléggé makacs és akaratos kezd lenni a kislányom, ahogy nő, mindent egyedül szeretne csinálni. (állítólag én is ilyen voltam). Most 20 hónapos. A legfőbb problémám most mégis a fürdetés. Nagyon szeretett fürödni, mindig mikor szóltam hogy megyünk, akkor dobott el mindent, és ment a fürdő szobába. Mostanában azonban nagyon fél mindentől, pl hangos zajoktól, és most a fürdéstől is. Sokáig kiskádban fürdött, kb. 18 hónapos koráig. Aztán beletettük a nagy kádba, eleinte csak velem, hogy ne féljen, de így sem volt elragadtatva. Majd szép lassan már egyedül is elvont benne, de csakis állva, és ha adtam a kezébe játékorvagy játszhatott a tussal. Egyik alkalommal valahogy melegebbnek találta a vizet, mint az ő komfortzónája, de nem volt forró, vagy túl meleg, ami esetleg megsütötte volna. Azóta csimpaszkodik ránk, emelei a lábát és sír, sikít nagyon, ha közelítek a kád felé, bele sem lehet tenni. Ráadásul volt hogy megcsúszott egyszer, mivel leülni sosem akart. Onnantól kezdve aztán még annyira sem tudtuk fürdetni. Próbálkoztunk a férjemmel, hogy a kezünkben fogva, tartva fürödtünk együtt, de akkor is sírás volt végig, ezek után teljes képtelenséggé vált a fürdetés, hiába fordultam türelemmel, játékkal felé, biztattam, semmi nem kötötte le, nem segített. Kénytelenek voltunk visszatérni a műanyag kádhoz, azonban meglepő módon a korábban annyira imádott kis kádba sem akart belemenni, a reakciója ugyanez volt, sikítós sírás. Holott azelőtt ki sem akart szállni a vízből, szeretett fürödni.
    Most ott tartunk, hogy egy gyermek gumi kismedencébe fürdünk a nappaliban 🙁 ebben nem fél, fürdik.
    Mit tehetünk, hogy javuljon a helyzet, hogyan lehetne megszerettetni vele ismét a kádat?
    Válaszodat köszönöm.
    Kriszti

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. május 19. szombat

      Ebben a korban sok ún. irracionális félelem van, ezek közül a leggyakrabban a vízzel kapcsolatos szokott lenni. Szokott segíteni, ha máshol fürödhet és, ha együtt fürdötök vele, ezt átmenetileg tartsátok, aztán pár hónap után újra lehet próbálkozni a káddal.

  • Molnár-Jánosa Krisztina

    Reply Reply 2018. április 11. szerda

    Kedves Ági!!! 1 éves kisfiamat pár hete nagyon frusztráltnak látom… még nem jár, de próbál lépegetni és szerintem elkeseredik ha nem sikerül… ilyenkor vagy egyèbként ha valami nem sikerül, rögtön odamegy azokhoz a dolgokhoz amit nem szabad, rám néz és fájdalmas arcot vágva végig rám nézve „szétszedi a berendezést”, tépkedi a virágot stb…. szólok neki hogy nem szabad kb 50szer majd végül elhozom onnan. Akkor hanyatt vágja magát mindegy hol, bármi a kezébe akad dobálja, földhöz vágja, nekem pedig odacsap. 1 évesen normális ez???? Mármint hogy odacsap…. mit csinàljak? Egyre gyakrabban az vab, hogy szépen játszik, aztán mintha bekattanna neki valami és vagy ezt kezdi el minden előzmény nélkül, vagy azt hogy rám néz és odamászik és rángatja a nadrágot és elkezd éktelenül sírni… mit tudok tenni? Ha valamivel elterelem a figyelmét abbahagyja és képes rögtön mosolyogni…. köszönöm!

  • Molnárné Máthé Kinga

    Reply Reply 2017. december 19. kedd

    Kedves Ágnes!
    4 hónapos babám cicin alszik el, néhány napja azt vettem észre, hogy amikor alvós cici van, elkezd tiltakozni, hátra feszíti magát, hihetetlenül ordít és izzad, kezével lábával erősen kapálózik, karmol. Egyértelmű hiszti, tiltakozás.
    Van erre valami módszer ilyen kicsi korban?
    Mindehol 1 éves kor körüli, utani hisztiről lehet olvasni.

  • Simon

    Reply Reply 2017. december 04. hétfő

    Kedves Ágnes!

    Fiatal apa vagyok. 20 hónapos kisfiam van, és feleségemmel januárra várjuk a kislányunkat.
    A kisfiam a dackorszakában van. Természetes módon éli ki a hisztijeit ez rendben is van. A baj inkább velem van. Hónapokig türelemmel és csendben elviselem amikor épp hisztis, (főleg hogy amúgy nagyon okos és engedelmes kisfiú). Nagyon sokat játszik velem, amikor hazaérek a munkából, és sokszor nagyon apás is. De amikor sokáig tűröm a hisztiket, és egyszercsak elszakad nálam a cérna, akkor nagyon erős ijesztő hangon rá tudok ordítani, és akkor szegény nagyon megrémül. Képes néhány napig félni is tőlem, egyedül maradni velem. Nagyon szégyellem ilyenkor magam és fáj látni, hogy a fiam ilyenkor tart tőlem mert attól fél, hogy bármikor újra leordítom. Igyekszek következetesen fegyelmezni, és a hisztijének persze sosem engedünk. Egyáltalán nem rendszeresek nálam ezek a kirobbanások, sokkal több jó élménye van velem, mint ilyen amikor szigorú vagyok, csak emiatt nagyon meg tud rémülni (gondolom az erőseeb mély férfi hang amúgy is ijesztőbb, mint az anyukáké), de kérdezném, hogy mit javasolsz? Hogyan kezeljem magamban ezt az érzést egy-egy hiszti során, hogy sok idő eltelte után se veszítsem el a fejem, hogy így leordítsam??

    Előre is köszönöm!
    Simon

    • Simon

      Reply Reply 2017. december 04. hétfő

      Illetve azt kérdezném még csak elfelejtettem, hogy ha ilyet átél a gyerek, nagyon ritkán, akkor ez okozhat a lelkében, érzelmeiben kárt, ami kihathat későbbre, akár felnőtt korára is?

      Köszönöm

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2018. január 03. szerda

        Ha ez nem mindennapos, ha nem mindig ez a reakció, hanem csak 1-1 alkalommal fordul elő, akkor nem lesz tőle semmi baja.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. január 03. szerda

      Nehéz dolog egy hisztis kisgyereket elviselni, természetes, ha néha benned is felmegy a pumpa. Segíthet, ha ilyenkor először tízig számolsz magadban és aztán felveszed, megöleled, vagy ha nagyon csapkod, nem hagyja, akkor legalább simogatod, mellette vagy. Ő még pici és nem direkt hisztizik, hanem azért, mert nem képes uralkodni az érzésein. Most azt kell megtanulnia, hogyan maradjon higgadt és ezt éppen azáltal fogja megtanulni, hogy tőled ellesi.

  • Awa

    Reply Reply 2017. február 17. péntek

    Kedves Ági! Kérlek adj tanácsot 3éves akaratos kisfiammal kapcsolatban! Már nem tudom hogyan kezeljük a hisztijeit :(. Amióta rossz, hideg idö van és kevesebbet vagyunk kinn többször van hiszti. A hiszti egyszerüen olyan, mintha valaki verné. Üvölt, ordít, valamikor a földre veti magát. Ha ott hagyom, akkor kiabál utánam és jobban rákezd. Ha felveszem vagy mellette vagyok, akkor elkezd ütni, ledobja a szemüvegem. A hisztik ugye azért vannak, mert nem engedünk neki meg valamit az apukájával. De néha már sok, hogy egyszerüen mindenért hisztizik. Hogyan kezeljem ezeket és kb.: mikorra múlik el? A másik, ha valamit akar elkezd nyafogni. És ha nem kapja meg elkezd ütni vagy minket vagy levág valamit. Normális ez? Néha már ott tartok, hogy inkább engedek neki (persze, ami nem veszélyes) csak ne hisztizzen. Hogyan lehetnék következetes? Még egy kérdés: Rendben van az, hogy mondjuk neki, hogy ne csináljon valamit, annál inkább csinálja? Ne nyúljon a konektorhoz, meg hasonlók. Van úgy, hogy kiabálok vele, mert már nem bírom, hogy nem érti meg azt a szót, hogy NEM SZABAD, VESZÉLYES. Esténként elalvás elött beszélgetünk és ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anyucira meg apucira hallgatni kell és szót kell nekünk fogadni. Úgy látom megérti, mert mondja, hogy igen. De másnap ez már nem így történik :(. Sokat vagyunk együtt mint család és foglalkozunk vele, jár bölcsibe (tanító nénik kedvence), 3nyelven ért és beszél, mivel külföldön élünk. Köszönöm a tanácsodat!

  • veronika

    Reply Reply 2017. január 21. szombat

    Kedves Agnes,

    kb. fel evvel ezelott megrendeltema ackorszakrol szolo CD-t, ami nagyon tetszik. Van azonban egy problemam.. van egy majdnem 3 eves kisfiam, aki nagyon hisztis. Ezzel meg nem is volna gond, azonban egy ideje azt tapasztalom nala, hogy ejjel felkel es rettenetesen kiabal, nyerit es teljesen vigasztalhattalan es nem lehet lecsititani.

    Par alkalommal elofordult mar regebben is, de mostanaban egyre gyakoribb. Sajnos kb. 3 honapja volt egy balesete- egy fedett jatszoteren lepottyant a biciklirol el letorott az oreg ujj utolso perce es kitepodott a korme a koromagybol. azota heti 2x orvoshoz jarunk. nagyon sir szegeny, amikor veszik le a kotest es a oktorno igyekszik helyre rakni a kormet- faj is neki, meg a ver latvanyat nehezen viseli. Foleg azokon az ejjeleken szokott nyeritezni, amikor orvosnal vagyunk ( annak ellenere, hogy a doktornot nagyon megkedvelte). Ferjem szerint nincs osszefugges, szerintem meg van. Az is a baj ezekkel az ejjeli nyeritezesekkel, hogy felkelti a ferjemet es a kissebbik fiamat is. Mult ejjel is sajnos rosszul aludt, felkialtott es utana kitalalta, hogy a labdajaval akar aluni.. miutan odaadtuk a labdajat neki, akkor kitalalta, hogy enni akar, utanna hogy jatszani akar ejjel fel 2kor… ferjem nagyon felmergedt es rettenetesen lekiabalta. szegeny csak allt ott es nem ertette, apu mert kiabal ennyire. nagyon szeretnek neki segiteni abban, hogy meg tudjon nyugodni es nyugodtak legyenek az ejjelek.

    Kedves Agnes, tudna nekem segiteni, hogyna tudnam neki konnyebbe tenni ezt az idoszakot?

    KOszonom valaszat,

    szep estet

    veronika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 29. vasárnap

      Ilyen balesetek után valóban előfordulhat, hogy a kicsi biztonságérzete megrendül és ez pont ilyen viselkedésformákban jelentkezhet. Segíthet, ha beszélgetsz vele a balesetről, pl. egy mesébe belefoglalsz egy hasonló helyzetet, ez ugyanis segít neki újra átélni és feldolgozni az esetet.

  • Tera

    Reply Reply 2016. október 13. csütörtök

    Kedves Ági, a fiam 21én lesz 15 honapos és még nem indult el egyedul. Butorok mellett feláll lepeget . Sok helyen olvastam hogy nem ajanlatos fogni a kezét és vezetgetni, viszont az ismerosok meg azt mondogattak hogy lehet hisz ok is vezetgették a sajatjukat. En is probaltam de azt vettem eszre hogy most meg nagyon ragaszkodik ahoz hogy fogjam. Amint elengedem az egyik kezet megall es addig nem indul el mig meg nem fogom mind a ket kezét. Szerintem igy erezte magat biztonsagban. Ezert abba is hagytam ezt. Viszont nem birom kivarni hogy elinduljon, mas baba ilyenkor mar megy 😀 Igaz egy hete kezdte hogy felal magatol par masodpercig all aztan nevetve leul …remelem ez mar az elojel 😀
    Hozzateszem, hogy felulni is meg maszni is picit kesobb kezdett.
    Plussz van meg egy olyan problema hogy par napja kezdte azt hogy ha valami nemsikerul neki, vagy raszolok hogy nemszabad, oltoztetes kozben neha mivel nagyon nemszereti elkezdi utni a fejet. Ilyenkor szoljak ra vagy ne? Mivel megprobaltam raszolni es mondani hogy ne csinalja de megjobban elkezdte. Koszonom a valaszt.

  • Farkas Klaudia

    Reply Reply 2016. október 13. csütörtök

    Nekem olyan kérdésem van hogy van egy 4éves kisfiam ithon folyamatosan hisztizik vagy dobálozik vagy rugdalozik ha nem engedek meg valamit neki sajnos már óvodába is ojan gyerekel barátkozik csak akikel lehet verekedni meg ha rászolnak az ovodába akkor sir.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      A fiúk az indulataikat általában mozgással adják ki: rúgdosás, csapkodás, néha verekedés. Ez a rászólástól nem változik meg, csak frusztrálttá teszi a gyereket. Ami segíthet, ha kap olyan legális lehetőségeket, ahol kiadhatja az indulatait: felfújható boxzsák, sok mozgási lehetőség szabad levegőn, sportok, otthon dögönyözés, birkózás apával.

  • Éva

    Reply Reply 2016. október 12. szerda

    Kedves Ági! Mit lehet tenni, ha egy kisgyermek folyton káromkodik és fenyegetőzik? A kisfiam 4,5 éves. Nem vagyunk káromkodósak, de néha azért kicsúszik egy-egy szó. Ezeket mind megjegyezte, és mondogatja. Amióta elkezdődött az ovi, fokozódott a helyzet… Nyáron itthon sokkal kevesebb probléma volt ezzel. Az oviban sok szót hallott, pl. a te hülye vagy? mondatot. Van egy új dada is, aki a „nem szégyelled magad?”, „mit képzelsz magadról???” , „most aztán már elég legyen!!!” mondatokkal fegyelmezi a gyerekeket. A kisfiam ezeket nekünk mondja itthon. És a te hülye vagy? A francokat megyek reggelizni – mondatokat. Én mindig elmondom neki, hogy így nem beszélünk senkivel… De akkor még dühösebb lesz, és torkaszakadtából ordít. (Ha a dadának szabad..)
    Mit tegyek? Mi ez? Hiszti? Ezzel akarja felhívni magára a figyelmet? Délután együtt vagyunk itthon, meseolvasás, játék, de ha házimunka van, abba is bevonom. De úgy érzem, folyton a figyelmet akarja. Vagy feszültséglevezetés? Elég erős akaratú, nagyon érzékeny és nagyon nagy mozgásigényű kisgyerek, amit igyekszem kielégíteni, kezelni. (Bár nagyon nehéz.) Felmerült bennem a hiperaktivitás is, bár órákig képes egyvalamivel eljátszani, pl. legózni, és visszamondja a mesét, nagyon- nagyon pontosan és részletesen. Ezt a káromkodást tiltani kell vagy nem észrevenni? Köszönöm előre is a választ!

  • Dávid

    Reply Reply 2016. október 11. kedd

    Kedves Ágnes,

    a kislányom 22 hónapos, tündéri és hihetetlenül cuki. Természetesen, mint minden gyermek, ő is szokott hisztizni. Nincs is ezzel semmi probléma. Az esti fektetéssel sincsen semmi gondunk, az éjszakákat szinte mindig átalussza egyedül, a saját szobájában.

    A déli alvással már több problémánk van. Igazából ott sem az altatás okoz igazi problémát, hanem az ébredés. Az esetek viszonylag nagy részében sírva, üvöltve ébred, és ilyenkor vigasztalhatatlan.

    Mi lehet ennek az oka? Mit lehet ilyenkor tenni?
    Lehetséges, hogy a fogzás okozta fájdalmakkal van összefüggésben?

    Köszi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Ez nem nevelési kérdés, általában valamilyen egészségügyi ok áll a sírva ébredés hátterében. Leggyakrabban fogzás idején fordul elő, de bedugult orr (pl. orrmandulaprobléma vagy a lakás száraz levegője miatt) is okozhatja.

  • H. Éva

    Reply Reply 2016. október 01. szombat

    Kedves Ági! Komoly probléma miatt írok neked. A kisfiam 4,5 éves. Rendkívül akaratos, mozgékony, ugyanakkor érzékeny kisgyerek. Egy hímestojás atombomba… ☺ Úgy érzem, a hisztiket mostanra elég jól megtanultam kezelni, és ő is! Együttműködő, szépen kéri, amit szeretne, segít, stb… Akkor, ha eleget mozgott és aludt… Viszont a mamáéknál…. A férjem szülei MINDENT megengednek neki! MINDENT ráhagyanak. Egy előzmény: az oviban hallja a gyerekeket káromkodni, egymást hülyézik, stb. Ráadásul az új dada enyhén szólva megfélemlíti a gyerekeket. – mit képzelsz te magadról? – most aztán már elég legyen! – fogd be a szádat! – nem megmondtam, hogy ne csináld?! – azzzonnal fejezd be és menj oda gondolkozni a padra! Ilyeneket mond a gyerekeknek. A kisfiam meg ezeket a mamáéknak… Lehülyézi őket, a dédit lökdösi, és parancsolgat nekik: papa, miért nem állsz már a grillezőnél, azonnal menj oda! Mama most ülj ide a szőnyegre, na most ülj a fotelba, mit csinááálsz! Nem oda!!! Nem megmondtam, hogy ne azt csináld!!! Olyan hangnemben, hogy megáll bennem az ütő. És erre semmit nem mondanak! Vagy futnak a parancsszóra: igenis! Már megyek is! És mindent lehet, letekerni az összes vécépapírt, kinyomni az összes folyékony szappant, mindennel játszani, amivel nem kéne.. (hegyes bottal, lámpával, ami összetörhet..) Ha ott vagyok, próbálom fegyelmezni, elmondani neki, hogy nem lehet így beszélni, de akkor velem is ordít, elszalad, becsapja az ajtót. Ha hazajövünk, visszaváltozik normális kisgyerekké… Mit tehetek? A mamáékkal próbáltunk többször beszélni, de csak megsértődtek, és szerintem nem értik, hogy mi a baj. Ha hisztizve ordít náluk valamiért, és én arra nem figyelek, csak azt mondom nyugodtan: szépen mond el, mit szeretnél, akkor szerintük szívtelen vagyok, hogy nem vigasztalom meg a síró gyerekemet… Attól félek, hogy felnőttként is így fog viselkedni attól, hogy ott megtapasztalta, hogy ő a kiskirály, és ő ugráltatja a felnőtteket, akik a durvaságra sem reagálnak. Vagy az én példám számít? Köze van a viselkedésének az ovihoz? Ott keressem a probléma gyökerét? Vagy magamban??? Mit tegyek? Köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      A gyerek ösztönszerűen másolja a körülötte levők viselkedését. Mivel az oviban ezt hallja, otthon is lemásolja. Mivel a mama engedi őt „parancsolni”, ezért nyilván vele gyakorolja ezt a játékot, amiről tudni kell, hogy az ő részéről csak játék, próbálgatja, mire képes ezzel a viselkedéssel, amit az oviban tanult és nagy hatással volt rá, nem tudatos viselkedés.
      A rászólás itt mit sem ér, hiszen nem tudatos dologról van szó, inkább az óvodai helyzet újraéléséről, eljátszásáról.
      Attól nem kell félned, hogy ez felnőttként is így lesz, a gyerek pontosan tudja, kinél meddig mehet el, attól, hogy a mamáék engedékenyebbek (többnyire minden családban van egy ilyen nagyszülő), a te példád erősebb lesz, nem véletlen, hogy otthon nem csinálja ugyanezt.
      Ami segíthet: ha otthon játszotok ovisat, ahol ő lehet az óvónéni és amikor ő csúnyán beszél, te eljátszod, mi erre a természetes reakciója egy gyereknek, pl. szomorú lesz, rosszkedvű lesz, ezáltal meg fogja érteni, mi is történik pontosan ilyenkor, mi a gond az óvónéni viselkedésével. Játszhattok ovis történeteket babákkal vagy plüssökkel is, ahol ő lehet az óvónéni, kiadhatja magából az óvodai feszültséget azzal, hogy úgy viselkedik, mint az óvónéni, utána meg te lehetsz az óvónéni és megmutathatod, hogyan lehet másként nevelni a gyerekeket, nem kiabálva, nem csúnyán beszélve.

      Őszintén szólva, ha így bánnak a gyerekekkel, én elgondolkodnék az óvodaváltáson is, de legalábbis jelezném a problémákat az óvónőnek, esetleg a többi szülővel közösen.

    • Éva

      Reply Reply 2016. október 15. szombat

      Kedves Ági! Köszönöm a választ! Azóta még rosszabb lett a helyzet, itthon is csúnyán beszél velünk. (Fentebb is én kérdeztem, mert már nem láttam ezt a kérdést.) Szeptemberben csak egy hetet járt oviba, most jár folyamatosan, és itthon is elkezdte a káromkodást. A parancsolgatást csak azután próbálgatja, ha a mamáéknál volt, de gyorsan helyre teszem szépen. De a káromkodás megvan. Megnyugodtam, hogy az én példám erősebb, de nem tudom a káromkodásra hogyan kell reagálni. Egyébként elkezdtünk itthon ovisat játszani, de játék közben nem mond semmi ilyesmit, és nem reagál arra, ha én mondom…( plüssökkel játszunk) Jövő héten beszélek az óvodával. A káromkodásra hogyan kell reagálni? Mondjuk arra, hogy azt mondja, ha nem úgy van valami ahogy szeretné, hogy: hülye p…a… ? Köszönöm, ha erre írsz még valamit!

  • Zsuzsanna

    Reply Reply 2016. szeptember 26. hétfő

    Kedves Ági!
    Tanácsodat szeretném kérni.Unokámmal egy óvodában vagyunk(dajka) 4éves már egy évet járt óvodában de sokat volt beteg és ebéd után haza vitték a szülők.Most szeptembertől ott alszik az oviban ,az első hét tetszett is neki ,de most már az ebédhez amikor készülődünk elkezd sírni nem is eszik.Egész ebéd idő alatt sír anya után.Az anyukája egyébként otthon van a kis tesóval.Az alvással amúgy nincs gond az elsők közt alszik el és a kelés is rendben.Csak a déli ebéd ami gond .Engem is nagyon megvisel mert nagyon sír és tehetetlen vagyok nem lehet vigasztalni.Köszönöm Zsuzsa

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Valószínűleg addigra már nagyon álmos lesz és ezért ilyen nyűgös. Esetleg segíthet valamilyen tárgy, amit magával vihet otthonról, ami anyára emlékezteti, pl. anya pólója, kendője, kispárnája, el is lehet neki mondani, hogy ez az anyapárna és csak ölelje meg, amikor hiányzik anya, ez megnyugtatja majd.

      • Andi

        Reply Reply 2022. október 23. vasárnap

        Kedves Ágnes!

        21 hónapos volt a kisfiam, amikor megszületett a hugi. Most már elmúlt 2 éves, a kicsi pedig 5 hónapos. Olvastam sokat arról, hogy ilyenkor a „nagy” visszatérhet babakori szokásokhoz, amit hagyni kell, és ezeket az igényeit kielégíteni. Próbálok is így tenni, pár dolog visszajött nála, amiket meg tudok oldani. Viszont a kisfiam babakorában sokat volt ölben, ringatva aludt el, ami tudom, hogy rossz szokás de nekem nem volt probléma. Amint elkezdett kúszni, mászni, járni egyre kevesebbet akart ölben lenni, és a ringatva altatásról is könnyen le tudtam szoktatni minden balhé nélkül. Most, hogy itt a tesó, visszajött az az igény hogy állandóan ölben legyen. De nem elég csak ölben lenni, hanem sétálgatni is kell vele. Sajnos az egészségi állapotom nem engedi a 16 kilóját cipelni, a bokámmal és a derekammal is gondok vannak, de nem tudom, hogy hogy mondjak nemet. Próbáltam kompromisszumot kötni, hogy ülve az ágyon ölbe veszem, még fel is állok, de sétálni már nem tudok vele. Ez nem volt elég. Hosszú hiszti kerekedik belőle. Ráadásul látja, hogy a kicsit cipelem (mivel még nem tud járni). Párszor megtettem azt, hogy sokáig nemet mondtam, aztán engedtem, pedig tudom, hogy ez a legrosszabb. Hogy oldjam meg, hogy neki is jó legyen, de én se rokkanjak le teljesen? Legyek kitartó és következetes? Vagy inkább szenvedjem el ezt pár hónapig, hátha egy idő után már nem fogja igényelni?

        Köszönöm a választ!

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2022. október 30. vasárnap

          Próbáld meg a nap folyamán sokat ölelgetni, babusgatni (cipelés nélkül), játszd vele, hogy ő kisbaba, de alakítsd úgy a dolgokat, hogy ne kelljen cipelned, pl. feküdj le vele az ágyba, csomagold takaróba játékosan, mintha pólyálnád vagy csak fektesd le magad mellé és dédelgesd. A lényeg, hogy ő is „anyázhasson” és neked se fájjon semmi.

  • Katalin

    Reply Reply 2016. szeptember 24. szombat

    Kedves Ágnes!
    Az én fiam 21 hónapos, én meg 34 hetes terhes. A bölcsiből haza menet mindig meggyulik a bajom vele. 1.7km kell menjünk nincs semmi tomegkozlekedes. Babakocsival viszem, rövid idő után ki akar szállni, már duhongve de sétálni se akar csak pár métert aztán ölbe lenne ami nekem nagyon fárasztó. Nem tudom vissza tenni a Babakocsiba! Ordít,feszíti magát bármit oda adok sem jó! Persze nagyon már nekem sincs türelmem mivel néznek az emberek…( Németországban élünk) így sírva végig haza cipelem….😣 és utána otthon sírok meg jó darabig , hogy szar anya vagyok nem tudok bírni vele és még ötletem sincs már Mit tudják csinálni 🤔.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Az a gond, hogy mivel engedtél a hisztinek és hagytad, hogy kiszálljon, most már tudja, hogy elég csak sírni és anya kiveszi. Ezen csak úgy tudsz változtatni, ha nem veszed ki, inkább próbálod elterelni a figyelmét, megnyugtatni, esetleg valamilyen érdekes játékot adsz a kezébe, vagy végső esetben rágcsát.
      A kisebbik fiam is nagyon utálta már ebben a korban a babakocsit, nála az vált be, hogy kapott egy kis szülőkormányos triciklit, amiben jobban tudott mocorogni és nagyon büszkén feszített benne, ebből lehet olyat is kapni, amin mindenféle gombnyomogatós játék van, azzal is jól el tud szórakozni út közben.

Leave A Response To Molnár-Jánosa Krisztina Cancel reply

* Denotes Required Field