Azért hisztizik a gyerek, mert mindent megengednek neki?

Valamit megtiltasz a gyerekednek, ő hisztizni kezd és ezt játsszátok napi szinte 20x, erre jönnek az okoskodások, hogy „biztos mindent megengedsz neki azért hisztizik”. És te elbizonytalanodsz: tényleg én lennék a hibás? Nem vagyok elég szigorú? Miattam lett ilyen? Vajon igaz lenne, hogy a hiszti szülői nevelési hibából fakad?

A hiszti a dackorszak természetes velejárója, minden kisgyereknél előfordul kisebb-nagyobb mértékben. Ennek oka, hogy a kicsi ilyenkor kezdi megtapasztalni saját akaratát, felfedezi a határait, és szeretné érvényesíteni magát a világban. Mivel az érzelmi szabályozása és a szókincse még nem elég fejlett ahhoz, hogy szavakkal kifejezze a frusztrációját, sokszor sírással, toporzékolással vagy dühkitöréssel reagál. Ez nem a „rossz nevelés” jele, hanem annak bizonyítéka, hogy a gyermek egészségesen fejlődik, tanulja az önállóságot és a szabályokhoz való alkalmazkodást.

Ámde nem minden hiszti egyforma. Az első kisebb próbálkozások 10-12 hónapos kor között jelenhetnek meg, de nagyon erősen a legtöbb kisgyereknél 18 hónapos kor körül jelentkezik. Ebben a korban még nagyon fejletlen az érzelemszabályozás, amikor a kicsi fáradt, túlingerelt vagy nem tud mit kezdeni egy számára túl nagy érzelemmel (pl. frusztrált mert nem sikerült valami, vagy rászóltál és ez bántja), akkor gyorsan kiborul és ilyenkor magán kívül sír, ez az ún distressz hiszti. Bár van közvetlen kiváltó oka, nem direkt teszi ezt a gyerek, nem tudatosan dönt a hiszti mellett és nem akar vele semmit elérni. Egyszerűen csak nem tudja megállítani és elsodorja őt a „roham”.

Az idegrendszer fejlődésével és az önkontroll elsajátításával párhuzamosan nagyjából 3 éves korra már ritkulnak a distressz hisztik, de amikor a kicsi fáradt, túlingerelt, számára kezelhetetlen helyzettel találkozik, még előfordulhatnak.

Ha a hisztire a gyerek nem megnyugtatást kap válaszul, hanem ajándékokat, figyelemelterelésként rágcsát, cumit, tabletet stb. és emellett úgy érzi nem igazán kap elég figyelmet akkor, ha szépen kéri a dolgokat, idővel elkezdheti a szülei figyelmét más módon felhívni magára: nyafival, hisztis viselkedéssel. Ez az új. Kis-Néró hiszti, amit már tudatosan vet be pl. azért, hogy elérje, amit akar vagy, hogy odafigyelj rá.

A kettő között a legnagyobb különbség: az egyikben valódi érzelmi túlcsordulás van, a másikban pedig tanult viselkedés.

Miért nem tudja a gyerek kontrollálni az érzelmeit?

A gyerekek agya még nem érett meg arra, hogy szabályozzák az érzelmeiket. A frontális lebeny – ami a tervezésért, önkontrollért felel – kb. 20-25 éves korra fejlődik ki teljesen. Tehát egy 2-4 éves gyerektől elvárni, hogy logikusan megnyugodjon, olyan, mintha azt kérnénk tőle, hogy oldjon meg egy egyenletet másodfokú gyökkel.

Az érzelemkontrollt a gyerekek a szülők reakcióiból tanulják. Ha mi nyugodtak maradunk, ha empatikusan, de határozottan vezetjük őket, akkor szépen lassan elsajátítják, hogyan kell kezelni a frusztrációt. Itt írtam le néhány módszert, ami ilyenkor segíthet

Mi történik, ha „mindent megengedünk”?

Ha egy gyerek mindig hatást ér el a szülőnél a hisztivel, akkor a hisztiből eszköz lesz. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerek „rossz”, hanem azt, hogy megtanulta: így működik a világ. Ha pl a gyerek a hisztire .válaszként mindig nasit kap, egy idő után már rögtön elkezdi a nyafit, ha nasit akar. Nem rosszaságból, hanem mert eddig mindig működött. A tudatosabb hisztit úgy veheted észre, hogy a gyerek közben „kikacsint”: figyeli, mit reagálsz, és egy pillanatra el is tudja hagyni a hisztit, ha valami érdekesebb történik.

Mi a helyes szülői reakció?

• Distressz-hisztinél: öleld meg, biztosítsd róla, hogy ott vagy mellette, és segíts neki megnyugodni! Lehet, hogy ilyenkor egy kis közös légzőgyakorlat vagy egy csendes ölelés csodát tesz.

• „Kis-Néró” hisztinél: maradj nyugodt, ne teljesítsd a követelést, de legyél jelen! Például mondd: „Látom, nagyon szeretnéd azt a csokit, de most nem veszünk. Ha megnyugodtál, megbeszéljük mit ehetsz.”

A gyereknek ilyenkor arra van szüksége, hogy lássa: az érzéseit elfogadod, de a viselkedését nem minden esetben követi jutalom.

Tényleg csak a mai gyerekek hisztiznek?

Sokan mondják: „Bezzeg a mi időnkben nem volt hiszti, mert jött a pofon.” Az igazság az, hogy a hiszti mindig is létezett, csak régen büntetéssel fojtották el.

Ezért tűnt úgy, mintha kevesebb lett volna, de valójában a gyerekek sokszor belül élték meg a feszültséget, amit nem lehetett kimutatni. Ez hosszú távon szorongáshoz, megfelelési kényszerhez vagy dühproblémákhoz vezetett.

A szigor tehát nem megoldás – a gyerek nem attól tanul meg érzelmeket kezelni, hogy fél a szülőtől. Itt írtam róla, pontosan mit is okoz a gyermekben a veréssel nevelés

Miért ne hallgattasd el a hisztiző gyereket gyors trükkökkel?

Sok szülő jó szándékból ad oda egy rágcsát, cumit vagy tabletet, hogy „csak csönd legyen”. Ez rövid távon működik, de hosszú távon azt tanulja a gyerek, hogy az érzelmeket el kell nyomni, nem pedig megélni és feldolgozni.

Ez ahhoz hasonlítható, mintha minden szomjúságra üdítőt innánk víz helyett: egy darabig oltja, de hosszú távon káros.

Mit tehetsz helyette?

• Adj szavakat az érzéseinek! Pl. „Látom, dühös vagy, mert nem kaptad meg a játékot.”

• Adj biztonságot! Maradj ott mellette, ne hagyd magára a nagy érzelmekben!

• Legyél következetes! Ha egyszer nemet mondtál, maradj is annál, különben a gyerek összezavarodik.

• Taníts alternatívákat! Pl. ha mérges, gyűrjön össze papírt, fújja ki a levegőt, vagy rajzoljon egy dührajzot.

Egy történet a mindennapokból

Petra kisfia, Marci háromévesen minden nap hisztizett a játszótérről hazafelé induláskor. Petra eleinte minden alkalommal engedett még öt percet, de a hiszti csak erősödött. Amikor végül következetesen minden nap ugyanabban az időben indultak, és Petra nyugodtan, de határozottan kitartott, Marci pár hét alatt megtanulta, hogy a szabály fix. A hiszti helyett most már inkább játékosan mennek haza: pl. óriáslépésben lépnek tizet, aztán tyúklépésben, aztán hátrafelé menve stb.

GYIK – Gyakran ismételt kérdések a hisztiről

1. Mit tegyek, ha nyilvános helyen hisztizik a gyerekem?
Ne érezd magad rossz szülőnek! Nyugodtan mondd el röviden, hogy most nem kapja meg, amit szeretne, és maradj következetes. A kívülállók véleménye másodlagos.

2. Rossz anya vagyok, ha néha engedek?
Nem! Az a fontos, hogy az „engedés” ne váljon szokássá. Egy-egy rugalmas döntés belefér, de fontos, hogy szabj határokat is és ne az legyen a cél, hogy soha ne hisztizzen a gyerek, hanem az, hogy megmutasd neki mit lehet és mit nem.

3. Mennyi ideig tarthat egy hisztiroham?
Általában néhány perctől akár 20-30 percig is eltarthat. Ha rendszeresen órákig tart, vagy ha önbántalmazás kíséri, érdemes szakemberhez fordulni.

4. Hogyan beszéljek utólag a gyerekkel a hisztiről?
Nyugodt helyzetben, röviden! Mondd el, hogy érted az érzéseit, de emlékeztesd a szabályra. Így tanulja meg összekapcsolni az érzelmeket és a következményeket.

A hiszti tehát nem ellenség, hanem lehetőség arra, hogy a gyerek megtanulja kezelni az érzéseit. Szülőként a legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki, a biztonság és a következetes határok!

Hogyan kezeld a hisztiket és az ellenkezést játékosan? Hogyan tanítsd meg a gyerekednek a helyes viselkedést játékosan már a dackorszakban is? Tudd meg itt!

Lájkold ha tetszett!

0