Amikor még nem tudja elmondani: érzelmek feldolgozása, érzelmi intelligencia fejlesztés játékos módon

A kisgyermekkor egyik legnehezebb időszaka az, amikor a kisgyermek értelmi fejlődése már nagyon jól halad, sok mindent tud, de még nem képes elmondani, mit érez. Ilyenkor gyakran lesz hisztis, néha láthatóan próbálkozik elmondani, amit szeretne, de nem sikerül kifejezni magát, máskor már csak az üvöltést, a csapkodást, az agressziót tapasztaljuk. Mit lehet tenni? Játékos megoldások következnek.

Először is nézzük meg, mi lenne a végcél, mit szeretnénk elérni mi szülők, hogyan kezelje a gyermekünk az érzelmeit. Érett felnőttként, amikor haragszunk, indulatosak vagyunk, nem sikerül valami és ezért csalódottak vagyunk, többnyire szavakkal fejezzük ki az érzelmeinket. Aki kicsit tudatosabb az képes sporttal, zenével, tánccal vagy más módon is kiadni magából az érzelmeit, azonban emellett igényünk van arra is, hogy megfogalmazzuk az érzelmeinket, ez segít a feldolgozásban.

A gyerekeknek azonban még nincsenek ilyen módszerei az érzelmek kifejezéseére, ezért amikor valamilyen erős érzelmet érez, azt gyakran hisztivel, nyűgösséggel vagy más szélsőséges viselkedéssel fejezi ki.

Gyakran mi magunk sem higgadtan reagálunk a gyermek dühére, sírására, nyafogására hanem ingerültek, feszültek leszünk. Sok szülő, túllépve a saját érzelmein, megpróbálja elmagyarázni a gyermekének, mi történik, mit érez (pl. „Tudom, hogy most dühös vagy”), esetleg elterelni a figyelmét vagy megnyugtatni őt, ezek azonban nem igazán segítenek az érzelmek megértésében, feldolgozásában abban a korban, amikor a kicsi még nem tud beszélni vagy már beszél, de a szókincse még nem elegendő az érzelmei kifejezésére.

Tudni kell azt is, hogy a verbális kifejezésmódért az agy racionális területei felelősek, azonban egészen kisiskolás korig a gyermek sokkal inkább az érzelmek világában él, mint a logikus gondolkodás világában, éppen ezért nehezen tudja összekötni egymással az érzelmeit és a racionalitást.

Mi segíthet?

Ha olyan módszerekkel adhatja ki az érzelmeit, amikkel szavak nélkül fejezheti ki magát:

1. Rajzold le!

Kérd meg, hogy rajzolja le, mit érez! Itt nem az a lényeg, hogy szép legyen a rajz, a lényeg az önkifejezés. Nagyon jó erre a célra az ujjfesték, a zsírkréta, amivel szabadabban alkothat a gyerek. Ez jó lehet óvodakezdés után az ovival kapcsolatos érzelmek kifejezésére, feldolgozására is. Ha már jól beszél a gyermek, megkérhetjük, hogy meséljen a képről, ha nem szívesen mesél, akkor az is elég, ha csak elkészíti az alkotását.

2. Gyurmázz!

A gyurmázásnak mágikus hatása van. A gyermek a gyurmázás közben ismerkedik az anyag állagával, ami oldja az evéssel és a szobatisztasággal kapcsolatos szorongásait is, az anyag szabadon gyömöszölése, gyúrása, sodrása segít kiadni a benne rejlő feszültségeket.

3. Bábozzunk!

A bábozás az az eszköz, amit egészen kis kortól elővehetünk. Már a 3-4 hónapos baba is szívesen nézegeti, ahogyan két bábuval kis történeteket játszunk el neki, később pedig segíthet megérteni a világot a kicsi számára. Elbábozhatunk neki ismerős helyzeteket, történeteket, de bevonhatjuk őt is, átveheti valamelyik bábut és egy ismerős helyzetben elbábozhatja, hogyan viselkedne, mit csinálna.
Hasznos lehet az a játék is, amiben anya bábozza a gyerek szerepét, a gyerek pedig az anyukáét.
Az orvostól való félelem oldásában például segíthet, ha a gyerek bábozza el az orvos szerepét, mi pedig a gyereket játsszuk el, de más hasonló szerepcserés játékokkal is közelebb hozhatjuk a gyermekhez azokat a helyzeteket, amiket nehezen tud megérteni.

A báboknak nem szükségszerűen kell beszélniük is egyben, elég, ha csak megmutatja a gyerek, mit csinál a nála levő báb, hogyan reagál egy adott történetben, helyzetben.

4. Táncolj!

Felnőttként, amikor stresszesek vagyunk, feszültek vagyunk, izgatottak vagyunk valami miatt szívesen beteszünk egy jó zenét és olykor jól esik táncolni is rá. A kisgyerek, aki még nem tudja elmondani, mit érez, viszont a testmozgás a lételeme, különösen fogékony erre. Úgy látod feszült volt a napja az óvodában? Tele van frusztrációval? Táncoljatok egy jó zenére és a feszültség máris oldódik!

5. Játsszd túl az érzelmet!

Segíti a gyermeknek a benne dúló érzelmek felismerését, ha te magad rávilágítasz az adott érzelemre és eljátszod azt neki, mégpedig kicsit túlzó formában, pl.:
„Olyan dühös vagyok, hogy mindjárt ordítok, mint az oroszlán” (és vágj oroszlánarcot)
„Annyira mérges vagyok, hogy mindjárt szétrobbanok, mint egy bomba” (és szorítsd ökölbe a kezedet, szorítsd össze a szádat, mintha mindjárt fel akarnál robbanni)
„Úgy félek, látod, mennyire remeg a kezem” (és mozgasd fel alá a kezedet)

Amikor a magyarázat nem használ, a gyerekek a játékra akkor is nyitottak, ez az ő igazi nyelvük, amivel sokkal könnyebben megértik a világot és magukat is. Neveld őket játékosan minden nap! 🙂

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

31 Comments

  • Eszter

    Reply Reply 2022. augusztus 09. kedd

    Kedves Ági!

    3 éves kisfiam egy ideje szörnyeket meg naagy pókokat, szellemeket rajzol (firkál, csak mondja, hogy az egy szellem vagy szörnyeteg). Illetve az ijesztő jelzőt is sokszor hazsnalja.
    Baj ez? Mire utalhat?
    Ejszaka nem ébred, nem fél, mindig mondja o is, hogy boszorkányok stb csak a mesében vannak. De ez most kicsit meglepett, hogy csak szörnyeket meg szellemeket akar rajzolni.

    Előre is nagyon köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. augusztus 14. vasárnap

      Ebben a korban nagyon erős a gyerekek fantáziája és ami foglalkoztatja őket, azt szeretik rajz formájában feldolgozni vagy folyton arról beszélni, ez természetes reakció a részéről, így próbálja megérteni ezeket a lényeket és feldolgozni a velük kapcsolatos érzéseit (nálunk denevér és pók korszak volt 🙂 ) Engedni kell neki, hogy csinálja, hamarabb túlesik rajta, ha foglalkozhat vele.

      • Eszter

        Reply Reply 2022. augusztus 19. péntek

        Nagyon szépen köszönöm!
        Úgy lesz ☺️

  • Dalma

    Reply Reply 2022. április 03. vasárnap

    Kedves Ágnes!
    Elolvastam szinte az összes cikkét a hisztikrol és próbálom is alkalmazni a tanácsait de..
    Van egy 2,5 éves kislányom. Szinte tökéletesen beszél, nagyon jó kislány, meg tudok vele beszélni dolgokat. Nagyon értelmes. De mint minden korabelinek vannak hisztis időszakai. El is fogadtam, 8 hónapja megszületett a kis tesó, ugy lattam hogy nincs féltékenység ,imadja.
    De kb 3 honapja elkezdődtek nála az olyan hiszti rohamok hogy csak apa kell neki mindenhez. Apa oltoztesse, ,furdesse ,alatassa stb. Nagyszülőknel soha nincs hiszti…Egy honapja elkezdtuk az ovit is, ott sincs vele semmi gond , ott nincs hiszti es eleg gyorsan ” beszokott”
    De vannak olyan pillanatok hogy én hozzá sem érhetek. Lattam rajta,hogy amikor hazahoztuk a tesot akkor ő elfogadta azt,hogy en picit tobbet kell figyeljek kicsire, de ugy lattam nem gond, mert sokat foglalkozom vele is. Probalok. Es egyutt is mindkettovel. Csinalunk csak kettesebn is programokat,hogy erezze hogy olyankor csak az öve vagyok.
    De ezek a csak apa mindenre helyzetekre nem tudok reagálni. Termeszetesen hagyom oket, de sokszor van olyan is hogy mar magan kívül sir apa ölében, hogy nezzuk meg anyat. De olyankor sem vehetem at, csak kell lásson engem is. És ilyenkor nem tudunk vele beszelni sem. Ha apa dolgozni nibcs gond, azt megérti, de sokszor hisztizik reggel mikor menne el, es este mikor hazajon szinte rátapad.
    Reménykedem hogy kinövi. De sajnos néha mar nem tudjuk hogyan kezeljük. Beszélgetünk, probaljuk elvonni a figyelmét de ritkán sikerül.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 04. hétfő

      Ennek a viselkedésnek az az oka, hogy a kisgyerek számára szimbolikus értelemben Apa jelenti az önállóságot, a „naggyá” válást. Ő most önállóbbá szeretne válni a kora okán is és azért is, mert testvére született és az ovis is elkezdte, ezért szeretne „felnőni”, de még ez egyedül nem megy neki, ezért helyetted, aki a gondoskodást, a csecsemőkort jelented neki, Apát próbálja kapaszkodóként használni ebben. Most az segíthet, ha sokat vagytok együtt hármasban és négyesben is, hogy mindkettőtökbe kapaszkodhasson, sok közös játék, tevékenység (házimunka stb.), amiben együtt vesztek részt családként, ez megerősíti benne, hogy mindegyikőtökre számíthat. Amikor hiányzik neki Apa segíthet, ha nem megnyugtatni próbálod, hanem kérdezgeted pl. „Mit szeretsz csinálni Apával? Mit fogsz játszani Apával, ha hazajön?”, sőt lehet olyat is, hogy készíthet valamilyen meglepetést, amit majd odaad Apának, ha hazajön, ezzel levezeti és feldolgozza az ezzel kapcsolatos érzelmeit. Ha otthon van Apa, érdemes lenne neki kicsi rá is játszani a dologra, nem megvárni, hogy a kislányod tapadjon rá, hanem felvenni, ölelgetni, játékosan azt játszani, hogy „mindenhova megyek utánad”, ez általában átlendíti a gyerekeket ezen a viselkedésen.

      • Dalma

        Reply Reply 2022. április 04. hétfő

        Köszönöm szepen. Megfogadjuk a tanácsot!

  • Éva

    Reply Reply 2021. március 10. szerda

    Szia Ági! 9 hónapos kislányom két nagyon fura dolgot csinál. Az egyik hogy a fejét a jobb vállához biccenti néha, csak úgy, ezzel voltunk már neurológusnál is aki azt mondta, hogy semmi baja majd kinövi. A másik hogy ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor a kezeit ökölbe szorítja és elkezd erőlködni, annyira hogy bele remeg és a feje is vörösödik. Ez nem tudom hogy normális-e?! Evés közben is csinálja, azt hittem azért mert lassan adom neki a pépet, aztán azt gondoltam hogy nem pépet hanem darabosat akar enni, de már nem tudom miért… mit tegyek? Hogyan kellene reagálnom? Köszönöm a választ

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. március 26. péntek

      Az indulatát dolgozza fel így, ez egyfajta önnyugtatási mód. Teljesen ártalmatlan és kinövi majd, addig segít, ha ilyenkor ölbeveszed és próbálod te megnyugtatni.

  • Emőke

    Reply Reply 2018. január 24. szerda

    Kedves Ági!
    Kislányom lassan 3 éves.
    Éppen mesét olvastunk és az egyik szereplőt úgy hívták, mint engem. Kapva az alkalmon, egyből rá is kérdeztem, hogy engem hogy hívnak. -semmi…, Téged hogy hívnak? -válaszol. Apát hogy hívják? -megmondja. A testvéredet hogy hívják? – tudja. Újra: Anyát hogy hívják? -nem válaszol vagy azt mondja, hogy „Anya”.
    Egy csomó huza-vona, beszélgetés, ismétlés után csak nem mondja a nevem, mindenkit felsorol, csak engem nem. Hatvanadszorra is megkérdem tőle, hogy miért nem mondja, mire végre kinyögi, hogy „Nem akajom!”
    Újra beszélgetés, ismétlés, már sírás is, én el vagyok képedve, mire „végre” kimondja, de inkább kiáltja a nevem és gyorsan a nyakamba borul és szorosan átölel. Éreztem rajta a megkönnyebbülést, ugyanakkor mintha valami meg is szakadt/változott volna. Nem tudom mire vélni…
    Köszönöm előre is a válaszod, Szakács Emőke.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. január 28. vasárnap

      A gondot az okozta, hogy huzavona volt az egészből. Ő érezte, hogy nagyon szeretnél tőle valamit, de nem tudta mondani, te meg akartad és emiatt feszült lett. Ebben a korban a gyerekek nehezen mondanak ki dolgokat kérésre, mert a beszédért felelős agyterületek és azok, amik a kéréseket feldolgozzák még nem állnak szoros összeköttetésben egymással.

  • Melinda

    Reply Reply 2017. október 25. szerda

    Kedves Ági!
    A kislányom jelenleg 27 hónapos. Nagyon akaratos és mozgékony kislány. Már egészen pici baba korában látszitt a „kis főnök” típus személyisége. Emelett nagyon öntörvényűnek is mondanám.
    Újabban ha nagyon fáradt sokszor teljesen kikel magából. Ilyen eset volt, anikor egyik este nem akart fogatmosni és én mégis megmostam a fogát vagy kapott egy matricát és nem tudta bele ragasztni a füzetébe, mert nem tudta leszedni a hátulját egyedül. Vagy a nagyitól indultunk volna haza és nem tudta felvenni a cipőjét egyedül, de ő mégis csak egyedül szerette volna felvenni. Sokszor akkor jelentkezik amikor fáradtabb és alvás idő közeleg. Bár előfordult napközben is, például: amikor indultunk volna valahová és az öltözésnél egyedül akarta felvenni a nadrágját. De nem megy neki még egyedül. Ezeknél a hisztiknél ha valamit nem tud megcsinálni nem engedi, hogy segítsek és azt sem, hogy megmutassam hogyan kellene. Rendkívül módon ordít, sír, toporzékol és beszélni sem lehet vele. Hiába próbálok hozzá beszélni. Átkarolni és megpuszilni sem lehet ilyenkor, ellök magától. Annyira bepörög, hogy a igazából már azt sem tudja mit is akar.
    Eddig úgy lett vége, hogy hagytam kidühöngje magát majd amikor lehigadt lehetett vele már beszélni.
    Azzal tisztában vagyok, hogy az ilyesmi a dackorszakkal jár és életkori sajátosság. Azonban nagyon ijesztő ahogy kifordul önmagából. Szinte „felrobban”. Alap esetben is nehezebb vele, mert sokkal akaratosabb mint egy átlagos gyermek. De mivel nagyon okos és érett, ezért általában meg lehet vele beszélni a dolgokat.
    A fent említett eseteknél azonban tanácstalan vagyok. Mert ez nem a egy szokványos kis hiszti. Hogyan kezeljem ezeket a hisztiket vagy dühkitöréseket? Mit tegyek vagy ne tegyek?
    Előre is köszönöm a válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. november 07. kedd

      Mivel ezek a kitörések akkor jönnek elő, amikor fáradt, ilyenkor felesleges „nevelni”. Ebben a korban az agy még nem elég fejlett, hogy fáradt állapotban kezelje az indulatokat és hiába mondanál neki bármit, úgysem hatna, mert ilyenkor a kicsi visszakerül egy korábbi „csecsemő” állapotba és nem tud a korának megfelelően gondolkodni vagy önuralmat tanúsítani. Amit tehetsz, hogy felveszed, megnyugtatod, vigasztalod, halk hangon beszélsz hozzá és segítesz, hogy mihamarabb lefekhessen és kipihenhesse magát.

  • Szilvi

    Reply Reply 2017. február 02. csütörtök

    Kedves Ági!

    Abban szeretném a tanácsodat kérni, hogy a kisfiam egy kutyus mellett nőtt fel (májusban lesz 3 éves a fiam), és ez a kutyus sajnos tegnap örökre elment. Andris nem látott belőle semmit. A kutyus napok óta el volt különítve, mert epilepsziás rohamai voltak, így remélhetőleg Ő ezt nem látta. Van egy másik kutyusunk is, ő később jött hozzánk. Az a furcsa nekem, hogy Andris nem keresi Lunát, pedig arra számítottam, hogy a mai séta során, ha kimegyünk, keresni fogja, de semmi. Közben bújósabb, szeretgetősebb, többször mondta, hogy szomorú olyan apróságok miatt, amiken máskor nem akadt fenn. Megvárjam, míg keresi a kutyust vagy egy nyugodt pillanatban meséljem el neki, hogy Luna a csillagok közé költözött és ha szép derült lesz az égbolt, megmutatom neki?
    Tanácstalan vagyok, hogy hogyan segítsek neki. Tudom, hogy tudja, hogy történt valami, mert próbáltam nem szomorkodni, nem sírni, de nyilván nehéz és nem is kell ezeket az érzéseket szégyellni. Köszönöm előre is a segítségedet!
    Üdv: Szilvi

  • Szilvi

    Reply Reply 2017. január 14. szombat

    Kedves Ági!

    Van egy 2,5 éves kisfiam, eléggé makacs és akaratos, már ha ilyen idős korban ezt így ki lehet jelenteni, de megvan az elképzelése mindenről.
    Van két kutyusunk, akiket Ő is, én is imádunk, de a férjem nem. Sajnos párszor lebüdösdögözte a gyerek előtt őket, és most a fiam, amikor dühös, közli velem, az apjával, hugával, hogy dög, mindezt iszonyat dühösen, feszülten. Nem tudom, hogy hogyan szoktassam le róla. Őszintén szeretném kikérni a véleményedet azzal kapcsolatban is, hogy hogy lenne a gyerekeknek a legjobb. Én kutyabarát vagyok nagyon, a férjem nagyon nem. De lett egy kutyusunk, még a gyerekek előtt. Mostanra odáig fajult a dolog, hogy nagyon sokat veszekszünk a kutyák miatt. Egyszerűen rögtön ugrik mindenre velük kapcsolatban, még az sem tartja vissza, hogy Andris imádja őket. A szívem szakad meg, de ez a sok vita nagyon nem jó Andrisnak. Mit javasolsz, mi a rosszabb neki, a viták vagy ha elmennek a kutyák itthonról, a férjem megnyugszik, és talán nyugi lesz, bár az én szívem megszakad az biztos.

    Előre is köszönöm! Üdv: Szilvi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      A gyerekek minden megjegyeznek, amit a felnőttektől hallanak, különösen azokat a szavakat, amiket erős indulattal mondunk (ezért jegyzik meg jobban a csúnya szavakat). Ezzel egyelőre nem kell semmit csinálni, ha ugyanis mindig rászólsz miatta, még jobban fogja használni majd.
      Az egyetlen megoldás, ha keresel egy nyugodt pillanatot, amikor a gyermeked nincs ott és higgadtan megbeszélitek ezt a helyzetet a férjeddel. Kérdezd meg tőle, mi zavarja a kutya viselkedésében és hogyan változtathatsz ezen.

    • törzsmókus

      Reply Reply 2020. április 29. szerda

      Kedves Szilvi!

      Ha a férjed nagyon nem szereti a kutyákat, ne tartsatok otthon kutyát.
      Szerencsére mi ezt a kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy hiába van oda a feleségem a kutyákért, nekünk sosem lesz. Vagy elfogad így is, vagy hagyjuk egymást.
      Nyilván ezt már gyerekkel és kutyával nehezebb, de gondolkodj el rajta, hogy a férjed ér többet számodra, vagy a kutyák.
      Bízom benne hogy a férjed mellett sikerül(t) döntened.

  • Monika

    Reply Reply 2016. december 15. csütörtök

    Kedves Àgi,

    Segitsegedet szeretnem kerni. Kislanyom 21 honapos. Kedves, aranyos, okos kislany. Kiegyensùlyozott es nyudodt, mindenki ezt mondja rola es en isiulyennek latom.Nagyon jol lat mar osszefuggeseket es mindent megèrt. Mèg szoptatom. 6 hete kezdtuk a beszoktatast a bolcsibe. Szeret oda jarni, gyorsan beszokott.Otthon 2-2,5 orat alud/ alszik delutan, a bolcsiben max csak 1 orat, utana felebred. Amiota egesz napot ott van, miutan haza hoztuk, razendit es elkezd sirni/hisztizni. Ilyenkor semmi nem segít, csak a cici. Sajnos annyira mèg nem beszel, hogy el tudja mondani, miert sir. Kb fél-1 orat. Szinte minden kiboritja. Miutan kisirta magat, jatszik nyugodtan, aranyos, kedves.
    A masik problemam, hogy amikor a ferjem itthon van, a kislanyom makacskodik velem. Nem enged meg bizonyos dolgokat. Pl, hogy kicsereljem a pelenkajat, iszonyu sirast tud ebbol produkalni. A ferjem ilyenkor nem tesz semmit, hanem csak all es szemrehanyoan nezi, hogy mi tortenik. Majd kis idő múlva még a gyerek elott nekem esik, hogy mit csinalok a gyerekkel, hogy visit? Amikor ketten vagyunk, szinte soha nem csinalja ezt. Nagyon rosszul esik, hogy ezt csinalja. Persze a ferjem nem csereli ki ilyenkor a pelenkajat, csak, ha kulon megkerem ra es akkor neki is sir egy kicsit, de gyorsan abba hagyja. Ilyenkor altalaban jon a szemrehanyas, hogy miert nem megy ez igy nekem? Pedig tenyleg amikor kettesben vagyunk, nem hisztizik nalam, csak amikor az apja is itthon van. Ezt ô nem hisszi el…
    Tenyleg en csinalok valamit rosszul? Mit kellene maskepp csinalnom es hogyan?

    Valaszodat elore koszonom!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 03. kedd

      Ez gyakori viselkedés a bölcsiseknél, így adja ki az egész napos frusztrációját, fáradtságát. A sok gyerek, a sok program, ami a bölcsiben történik, sok neki, nem tudja feldolgozni, ezért sír. Segíthet, ha nem mentek rögtön haza bölcsi után, hanem kimozoghatja magát, sétáltok, kismotoroztok, játszótereztek, fogócskáztok, ez segít kiadni a feszültséget és utána otthon elmarad a nagy sírás.

      Nem te csinálod rosszul, hanem a férjed. A lánygyermekek ebben a korban elkezdenek jobban érdeklődni apa iránt, szeretnének több időt tölteni vele. Ő valószíbűleg azt szeretné, hogy apa csinálja, ő legyen vele, ha ezt megtenné, elmaradna a sírás.

    • Monika

      Reply Reply 2017. január 03. kedd

      Kedves Ági,

      Nagyon szépen köszönöm a válaszod, megnyugtattál.

      Üdv, Mónika

  • Andrea

    Reply Reply 2016. november 28. hétfő

    Jo napot kedves Ági,

    Egy számomra íjesztő problémával fordulok önhöz, és a tanácsára lenne szükségem.
    A fiam februárban lesz 5 éves, újabban a hiszti elég érdekesen nyilvánul meg nála, már ha ez hiszti. Pár nappal ezelőtt az óvodából hivtak be, hogy a gyerek egyszerűen összeszorította a fogát , leízzadt, felgyorsult a pulzusa és nem volt hajlandó semmire sem reagálni. Nem volt üres a tekintete, kis könny is gyűlt az alsó szemhájján, csak sem az óvónéni ujját nem volt hajlandó követni, sem reagálni bármire. Majd 1-2 perc múlva abbahagyta.
    Estére elmesélte hogy versenyeztek valamelyik ovis társával és nem ő nyert, ez bántotta.

    Hasonló eset már volt, de akkor volt „kiváltó ok”, azaz valamit megcsináltam helyette, amit ő akart volna, de ehhez a „katatón” állapothoz társult a morgás is. Volt meg egy esetünk, mikor nemet kellett mondani az egyik ötletére (nem mászhatott be az eggyik utcai pad alá), és ahelyett hogy ezt elfogadta volna, megálltunk a sétáló közepén és folyton térdre estünk, csak azért, hogy ne kelljen tovább menni, ameddig meg nem legyintettük a fenekét.
    Eléggé akaratos a gyermek.

    Nem tudom mit tehetnénk, ez csak hiszti vagy forduljak szakorvoshoz.

    Előre is köszönöm a válaszát

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. november 29. kedd

      Valószínűleg semmi komoly dolgot nem jelez ez, azonban ha ismét előfordul, vagy gyakrabbá válik, érdemes orvoshoz fordulni vele, néha előfordul, hogy valamilyen idegrendszeri problémát jelez az ilyen viselkedés.

      • Andrea

        Reply Reply 2016. november 29. kedd

        Köszönöm a válaszát, nem aggódom már annyira.

  • Lengyelné Figula Judit

    Reply Reply 2016. november 14. hétfő

    Kedves Ági!

    Kisfiam 22 hónapos,nagyon sokat szenvedek a rossz étvágyával,és a rengeteg felsőlégúti megbetegedéssel is. Másfél hónapja kezdte a bölcsit,azóta ezek állandósulni látszanak. Állandó vendégek vagyunk a gyermekorvosi rebdelőben és a fül-orr gégészeten is. A legutóbbi látogatáson felmerült a tejfehérje allergia gyanú,mivel a hurutosság antibiotikum hatására sem múlt el teljesen. Amit nem értek,hogy ha allergiás a gyerek akkor ezek a tünetek nyáron miért nem jelentkeztek,hisz ugyanúgy evett tejterméket,és itta a tejes tápszert? Egyébként csináltak már nála vérből ételallergia tesztet,ami normális Ige értékeket mutatott. Semmilyen más tünet nincs. Lehet ez tej allergia? Vagy egyáltalán merre induljak kivizsgálás terén,mert ahány orvos látja mindegyik mást mond.
    Egy hete az orrmandula műtét is szóba került,most meg elvileg nincs fül-orr gégészeti probléma,bár a leletén kp vérbő garat áll. Ez okozhatja a rossz evést? Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Ilyen gyakori betegség esetén az orrmandula probléma gyanúja mindig fennáll, tehát elsőként mindenképpen jó lehet ettől megszabadulni. A sok betegség és a vérbő, érzékeny garat (fájós torok) okozhat étvágytalanságot, a műtéttel ez is megoldódhatna.

  • Melinda

    Reply Reply 2016. október 05. szerda

    Szia Ági
    Kislányom 2,5 éves és kb. 6 hete dadog. Ezt megelôzôen nagyon szépen beszélt, akár összetett mondatokban.
    Most is vannak jobb napok, amikor szinte észre se lehet venni a dadogást, de van olyan is, amikor szinte egy szót sem sikerül könnyedén kimondania. Egy ideig az elsô szóelemek esmétlése volt a jellemzô, mostanában változatosabb, elôfordul, hogy inkább elnyújtja a szókezdeteket, szavakat.
    Igyekszünk teljesen normálisan reagálni, nehogy úgy érezze, valami nem stimmel. Többnyire lelkesen csacsog, de mostanában idônként már a szája elé teszi a kezét, elveszíti a szemkontaktust beszéd közben és látszik, hogy zavarja az egész.
    Vajon élettani dadogás ez még, vagy már most jobb, ha szakemberhez fordulunk? És ha igen, milyen szakemberhez?
    Van egy 8 hónapos kishúga, így nyilván sok minden megváltozott az életében az utóbbi idôben. Kevesebbet tudok vele kettesben lenni, több a szabály…
    Kb. 2 hónapja egy szobában alszanak, és bár a nagylányom nem ébred fel a kicsi éjjeli 1-2-szeri ébredésére, de mégis úgy látom, mintha fáradtabb lenne mostanában. Összefügghet mindez a dadogással?
    Elôre is köszönöm a válaszod
    Melinda

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 10. hétfő

      Nem hiszem, hogy a kettő összefügg egymással. Ebben a korban gyakran előfordul dadogás csak azért is, mert a kicsi sok új dolgot szeretne elmondani, de még nem tudja jól kifejezni magát. Ha ez csak 1-1 alkalommal fordul elő, nem kell foglalkozni vele, ahogy fejlődik a beszéde, szókincse, kinövi majd. Ha sűrűbbé válik, érdemes szakemberhez fordulni.

  • Éva

    Reply Reply 2016. október 03. hétfő

    Kedves Ági! Nagyon jó írás, alkalmazni fogom ezeket! Egy kérdésem lenne 4,5 éves kisfiammal kapcsolatban. Elhagyta a délutáni alvást. (Ebéd után hazahozom az oviból.) Tavasszal kezdődött, hogy 1-1 alvást kihagyott. Befeküdtünk az ágyba, de nem volt elég álmos. Nyáron aztán ez egyre többször előfordult, így amikor úgy láttam, hogy nem nagyon álmos, el sem vittem aludni. Ez hiba volt, mert emiatt a fejébe vette, hogy akkor ő biztos, hogy nem alszik sosem! Nagy hiszti után tudtam lefektetni. Ezután azt csináltam, hogy mindig lefektettem, ha aludt, ha nem. Így mindig ugyanúgy volt, nem volt miért hisztizni. De aztán egyre többször csak feküdtünk az ágyban… Én adtam föl, ráhagytam a nemalvást… ☺ Most csak akkor fektetem le, – heti 1-szer kb. – ha nagyon fáradt.
    Így most este kb. fél 9-kor alszik el, reggel 7 körül ébred. Úgy érzem, kevés ennyi alvás neki. Agresszívvá vált, csapkod, kiabál, káromkodik, ha valami nem sikerül neki, vagy ha nem az van, amit ő akar. (főleg most, hogy újra elkezdödött az ovi, nyáron jobb volt a helyzet.) Én ezt még elég jól kezelem, de a család többi tagja nem igazán.
    Most olvastam egy cikket, hogy a 4-5 évesek nappali alvásigénye 1-2 óra. Ha nem adjuk ezt meg neki, akár depressziós is lehet… Ez így van? Mit tegyek? Ha alszik délután, este alszik el későn, de reggel ugyanakkor kelünk az oviba. Ugyanolyan nyűgös, fáradt. Olyan, mintha valahogy sehogy sem lenne jó neki, sehogy nem tudná kialudni magát. Éjjel nyugodtan alszik. (Velem, néha a szobájában) Mit tehetnék?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Nem kell megijedni ettől: sok kisgyerek 4-5 évesen már nem igényli a nappali alvást, cserébe éjjel meg hosszabban alszik. Ha nem akarja, nem tud, nem kell erőltetni, elég, ha van délutánonként egy kis csendespihenő, amikor mesét olvastok, pihengettek. Ha akar elalszik, ha nem, nem.

      • Éva

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        Köszönöm! Megnyugodtam…

  • Andi

    Reply Reply 2016. október 03. hétfő

    Kedves Àgi. Örültem a cikkednek mert nem règ bàrmilyen utàna olvasàs nèlkül magamtòl jöttem erre rà. Èn önelemző vagyok emiatt mindig piszkàlnak màsok èz feltünt hogy miòta babàm van ujra èlem a gyerekkorom, kèrdezek anyutòl stb… a babàm 2 èves volt juniusban ès bàr a hiszti önmagàban is elèg hogy az ember ki akadjon. Nàlunk arra megy rà a csalàdi bèke hogy baba kora òta nehez az etetèse. Most màr legalàbb megesz egy teljes tànyèr valamit ha èpp olyanja van de voltak napok hogy alig volt benne valami mert semmit nem fogadott el. A fejèt mindig beveri valahova egy homeopata ismerösöm azt mondta hogy a szülèsből fakadòan ismètli a sèrülèst. Èn mèg ilyet nem làttam. Egy vidàm aranyos baba. Aki làtja mindenki szerint kora elött volt kicsinek minden feladattal. Orvos sosem küldött minket sehova. Magamtòl mentem el erre arra mert valami nem oke azt èrzem. Ami fura: mèg nem mond csak 50 szòt bàr fiu ès külföldön èlünk sokszor nem akarja nekem mondani hogy mit akar csak a nevemet ismètelgeti. Nem mondja hogy szia csak integet ha talàlkozunk valakivel. De ami mèg jobban zavar hogy bucizik vagy nem is tudom hogy irjam. Mikor teljesen boldog odajön ès karunkat làbunkat amit èr lefejel. Vagy ha ölemben ül pl akkor volt hogy hirtelen ugy hatra fejelt az orrom hogy elsirtam magam. Anyosom szerint csak mondjuk hogy ez fàj anyànak de egyàltalàn nem hat. Ez màs. Ès mindig a feje sèrül amikor meg nem akkor meg ő csinàlja. Vagy a fülèt birizgàlva alszik el ès nèha ütögeti is. Mindent megèrt amit mondunk ès règota követi az utasitasainkat sőt mint mondtam olyan okos volt mindig. De ezek teljesen kiakasztanak benne. Szeretnèk jo anya lenni ès amikor este mesèt olvasnèk neki ugy dobàlja mgàt az ölemben mint egy vergődø hal. Közben jò kedve van. Tehat vagy sir valamiert vagy èpp izgatott. Persze magàt is lefoglalja tud ugy jatszani szepen ezzel nincs baj. Jajj nehèz igy leirni làtatlanban. Dèvèny Annanàl is voltunk hogy maradt e vissza valami a szülèsbøl szerintük minden okè. Egy dolgot emlitett hogy a ràgò izmait megmasziroznà segitene a beszèdben. Nem tudtuk kèrni mert elutaztunk. De tèny hogy nèha azt làtom nem akar megborkozni falatokkal pedig eszik mindent csak nèha bènàskodik. Mintha jàtszanà a babàt… èn tudom megcsinàltam anyàval h nem beszèltem egy ideig mert kicsi baba akartam.lenni… az egyensulyat is nèha nem elveszti de olyan kis kòtyagos tud lenni. Ami ugye a kaja miatt is lehet. Autizmusra is gondoltam màr de semmilyen komolyabb tünetet nem.làtok rajta. Valami a kakival ès a belèvel függhet össze. De ez a fej beverès szàndekos bucizàs ès zavaromban fejràzva tekergetem magam ès dobàlom magam ès nem lehet megetetni tàrsasàgba ez annyira zavar. Kèrlek segits mit csinalunk rosszul es merre induljak. Fogos szülès volt de mielött kihuztàk volna elhànytam magam ès kibujt. 4 honaposan leesett ami miatt nekem nagy a lelkiismeret furdalàsom dolgozunk rajta. Azutàn sajnos többször is esett hihetetlen szituàciokban amiket egyàltalàn nem.lehetett kivèdeni. Màr olyan mintha haragudnèk rà amièrt igy viselkedik annyira zavar pedig ő az èn vàrva vàrt kisbabàm. 1 èves koraig szopiztunk. Vekonyka mèg 11 kilo. 18 plusz honapos ruhàk jo neki most. Az evessel es a gyarapodassal is 4 honapos kora ota vannak gondok de mindenki arra fogta hogy akkor kezdett kuszni. Fel evesen felallt a kisagyban. Vegul 1 eves es 2 hetes volt mikor onnalloan jart elotte tolta a babakocsit. A jarasa kicsit ingovanyos volt mert a szulesnel kitekeredett ezert a szules utan az osteopata baratnom kezelgette. A csipoje idonkent meg nincs egyensulyban de a nagyon latvanyos dolgok mar elmultak. Felek hogy az esesek miatt vagy onmagaban a szulestol esetleg idegrendszere serult. Mivel itt senki nem kuld sehova. Gobdoltam megkerdezlek hogy latod? Vagy ez pusztan csak unatkozas es vagy rossz szokas? Probaltam keresgetni neten de nem sikerul pont ilyet talalni. Mert nem hospiszes verem a fejem a kisagyba vagy hintazok magamban dolgot latok rajta. Koszonom a segitseged!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Nem kell aggódnod, ebben a korban minden kisgyerek kicsit „kótyagos”, szeleburdi, sokat esik, változó az étvágya. A legtöbbet az segít az evésproblémákon, ha nem csinálsz belőle nagy ügyet. Egyetek minden főétkezésnél együtt, terítsetek meg közösen, válassza ő ki, mit kér (kétfélét ajánlj fel neki), mutasd meg, hogyan készíted el, aztán üljön a ti asztalotokhoz és egyetek együtt! Ha azt látja, hogy az evés nem játszmaterep, nem lehet vele plusz figyelmet szerezni, akkor pont annyit fog enni, amennyire szüksége van. Persze ez néha több, néha kevesebb, de a kis súly alkati kérdés is lehet, nem csak az evés mennyiségétől függ. A mozgással kapcsolatosan, ha a Dévényesek nem találtak semmit, biztosan nincs aggódnivalód, a rendszeres és sok mozgás (lehetőség szerint szabad levegőn), segít nem csak a mozgás fejlesztésében, hanem a fölös energiák levezetésében is. Az úszást is nagyon ajánlom, mozgáskoordinációra, feszültségoldásra egyaránt jó, neked is, neki is 🙂

Leave A Response To Éva Cancel reply

* Denotes Required Field