A dackorszak kezdete: Hogyan tegyük könnyebbé az életet a makacs totyogóval?

Sok szülőt meglepetésként ér az első hiszti. Néha ez még nem is valódi hisztiroham, inkább csak csapkodás, sírás vagy indulatos harapás vagy marás. A baba, aki tegnap még kiegyensúlyozott és mosolygós volt, most hirtelen kis méregzsákká változik. Miről szól ez az időszak? Hogyan tegyük könnyebbé?

A legtöbb baba 14-15 hónapos kora körül válik totyogóvá, akkor, amikor már megtette az első lépéseit és egyre magabiztosabban jár. Ekkor hihetetlen gyors fejlődésen megy keresztül: rájön, hogy hatással van a világra, ereje van és elkezdi felfedezni azt. Egyre tudatosabban próbálja közölni az igényeit, de még nem tud különbséget tenni vágyak és igények között, ezért néha túlkapásai vannak. Képes ugyanolyan hangosan üvölteni azért, mert éhes, mert túlfáradt és nyűgös és azért, mert az építőkocka-torony mindig leborul.

Mintha nem tudná igazán mit akar. Néhány hónapos korra a legtöbb baba már képes pontosan jelezni, mit akar, képes türelmesen megvárni, amíg elkészíted az ételét, addig 14 hónapos korra, mintha visszafejlődne. Ahelyett, hogy egyre kevesebbet sírna, egyre többet sír. Ezek a sírások még nem igazi hisztik és sokszor nehéz különbséget tenni a kettő között. Amilyen fárasztó időszak ez a szülők számára, épp annyira csodálatos időszak is egyben, hiszen a gyermeked valósággal kivirágzik, minden nap újabb és újabb fantasztikus, meglepő új képességekkel áll elő.
Van, aki szerint a lázadást le kell törni, nem szabad engedni, másképpen elszabadulnak az indulatok, van, aki szerint pedig kell a szabadság a gyereknek ahhoz, hogy fejlődjön.

Sokan nem tudják, hogy a hisztik számának csökkentése nem azon múlik, hogy mit teszel, amikor már kiborul és hisztizik a gyerek, sokkal inkább azon, hogy olyan környezetet teremts a kicsinek, amiben jól érzi magát, ezért kevesebbet hisztizik.

Ennek a korszaknak a legnagyobb kérdései:

– Mennyi lehetőséget adj neki a felfedezésre?
– Mi az, ami már tilos? Mi az, amit még szabad?
– Mennyire érezheti azt a kicsi, hogy hatással van a világra?
– Van-e lehetősége felfedezni, hogy ő egy kompetens ember, aki képes dolgokra?
– Kipróbálhatja magát olyan feladatokban is, ami talán kora szerint még nem neki való, de kíváncsi rá vagy mindent tilos, ami túl veszélyesnek, nehéznek, nem neki valónak tűnik?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a szülőn múlik:

1. Meg kell rá tanítani, mi az, ami valóban veszélyes és tilos, mi az, amihez kellemetlen, ha hozzányúl és hogyan bánjon a dolgokkal (erről ebben a bejegyzésemben olvashatsz)
2. Meg kell tanítani, hogy ne nyúljon a konnektorba, ugyanakkor lehetőséget adni arra is, hogy felfedezze a világot (ennek a megoldásáról itt írtam)
3. És meg kell érteni, hogy nem lehet mindent elmagyarázni neki, mert ehhez még kicsi, más módszereket kell találni (erről itt írtam)

Miért speciális ez az időszak? (14-20 hónapos korig)

  • Nagyon gyorsan fejlődik a baba fizikailag és értelmileg (ez néha őt is megviseli, például nyugtalanul aludhat miatta)
  • még csak néhány szót használ, de már rengeteget megért, ugyanakkor sokszor nehéz pontosan kifejeznie magát
  • újra kell definiálnia a kötődését hozzád, miközben a saját akaratát is véghez kell vinnie
  • már nem csak anyához kötődik, elkezd megismerni más embereket is, más családtagokhoz is kötődni kezd
  • a kortársaival is találkozik már, de őket még veszélyesnek érezheti (hiszen maguk is bizonytalanok, hisztisek, nem tudják, hogyan viselkedjenek más gyerekek társaságában), ezért agresszívan reagálhat a jelenlétükre.
  • A legnagyobb szülői kihívás ebben a korban: megőrizni a türelmedet 🙂

Hogyan könnyítsd meg a gyermeked és a magad számára is ezt az időszakot?

1. Teremtsd meg a biztonságos feltételeit annak, hogy a kicsi felfedezhesse a környezetét!

A legidegölőbb dolog mindig a baba nyomában lenni, mert magára ránthatja, megeheti, lenyelheti, belenyúlhat stb. Pakold el, ami veszélyes! (Egyik ismerősöméknél az volt a mottó, hogy amikor a baba már elég nagy ahhoz, hogy kikerüljön a járókából és szabadon lehet ereszteni a lakásban, a járókába be kell tenni mindent, ami veszélyes rá nézve, oda úgysem akar többet bemenni majd 🙂 )
Barikádozd el, amit nem lehet eltenni! Jó találmány a szobára szerelhető rács, de még jobb a műanyag „karám”, amit bárhova letehetsz, ahol szeretnél védett zónát képezni. A babazárak felszerelésének is itt az ideje.

Azokat a dolgokat pedig, amik nem veszélyesek, hadd fedezze fel! Egy részükhöz talán a te felügyeleted kell majd, de semmi baja nem lesz tőle, ha kipakolja a lábasokat, a zoknikat, megnézi, mi van a fiókokban. Néha az asztalra (vagy a létrára, ablakba, konyhapultra) is fel akar majd mászni: semmi nem történik, ha te ott vagy mögötte, tartod és körülnéz. Ha párszor eljátsszátok ezt, többé nem lesz érdekes. Ha viszont megtiltod: annál érdekesebb lesz.

2. Tanítgasd!

Tiltás helyett mutasd meg neki, mi hogyan működik, hogyan kell használni (nyilván nem a kisbicskára gondolok, de nem kell átesni a ló túloldalára sem, hogy mindent inkább te csinálsz meg helyette, nehogy koszos legyen a keze, összekenje magát vagy elrontson valamit)!
A kicsik imádnak másolni ebben a korban, ha most megtanítod neki, hogyan kell ebéd után összetakarítani, mit hol tartotok a lakásban, hol a helye, azt később is tudni fogja.

3. Adj neki feladatokat!

Vond be nyugodtan a házimunkába a kicsit! Ne az legyen az alap, hogy ő „foglalja el magát”, amíg te főzöl, mert ebből idővel az lesz, hogy ő folyton unatkozik, te meg idegeskedsz, mert nem haladsz semmivel. Ebben a korban amúgy is vannak „matrica-napok”, amikor a kicsi folyton a nyomodban szeretne lenni (itt írtam ennek az okairól bővebben), miért ne lehetne akkor ott melletted és mesélhetnél neki arról, amit csinálsz, miközben ő is kap kis feladatokat (törölgethet, pakolhat a mosógépbe befelé vagy kifelé, segíthet teregetni, kis seprűvel sepregethet, tolhatja a porszívót, mosogathat saját kis szivaccsal vagy szétszedheti a káposztát leveleire, segíthet gyúrni a tésztát, megteríteni, elpakolni evés után stb.)

4. Ügyelj a napirendre és a túlingerre!

Ebben a korban az ember már kezd lazább lenni a napirenddel. „Már elég nagy a baba nem gond, ha néha kicsit később fekszik le, mint szokott, vagy nem a megszokott helyén alszik napközben.” – gondolják sokan. Azonban ebben a korban egyébként is olyan a kicsi, mintha felkapcsolták volna a villanyt, nehezen tudja kikapcsolni magát, keresi az ingereket és könnyen belefárad a túl sok ingerbe.

Éppen ezért biztosítsd neki, hogy minden nap meglegyen a megszokott délutáni alvás, megmaradjanak a napi rutinok. Ha egy-egy nehezebb napon valami miatt nem alszik el, akkor is legyen csendespihenő, bújjon melléd a nagyágyon, nézgessetek mesekönyvet, pihenjen kicsit! (a diavetítés is jó tud ám lenni ilyenkor, sötét van, nincs annyi inger, mint egy tévében nézett mesénél, ezért könnyebben elalszik alatta a kicsi).

Sokkal könnyebb az élet egy totyogóval, ha délelőtt a reggeli rutinteendők után mindig egy nagy séta vagy játszóterezés a program, jól kiszaladhatja magát, lefárad. Utána általában már könnyebb a nap többi része is. A szabad játék nagyon fontos ebben a korban: a napirend legyen fix keret a kicsi életében, de két kötelező napirendi pont (alvás, evés stb.) között hadd játsszon a maga tempójában, ne szakítsd mindig félbe valamivel!

Kerüljétek a túlingert, ne legyen otthon háttértévézés, ne szóljon mindig valami! Egy nagyobb bevásárlás is hihetetlenül túl tudja pörgetni a kicsiket, pláne, ha közben nyugton kell maradniuk és még ez is frusztrálja őket. Ha ilyen programra indultok el, akkor inkább adj kis feladatokat a kicsinek, amivel lekötheti az energiáit, illetve legyen lehetősége mozogni, sétálgatni, játszani két üzlet vagy kötött program között.

5. Segíts neki kifejezni magát!

Ennek a kornak a legnagyobb kihívása, hogy a kicsi már sokkal többet tud, mint amennyit képes elmondani. Ezért támogatni kell őt abban, hogy más módon fejezze ki magát:

– Mozgással: Táncoljatok, tornásszatok, játsszatok mozgásos, mutogatós, utánzós játékokat! A szaladgálás, a mászkálás ebben a korban alapvető tevékenység, ne akard folyton leültetni a gyereket, hogy nyugton maradjon, inkább teremtsd meg a mozgás feltételeit, sőt, támogasd őt benne!

– Manuális tevékenységekkel: Gyurmázzon (a só-liszt gyurma nagyon jó és nem baj, ha a szájába veszi a kicsi), homokozzon, sarazzon sokat, ez segít oldani a frusztrációkat, szorongásokat!

– Hintázással: a hintázásnak hihetetlenül sokoldalú fejlesztő hatása van, ugyanakkor ebben a korban segít abban is, hogy a rohamosan fejlődő idegrendszer funkciói kiegyensúlyozottabbá váljanak.

– Énekeljetek, zenéljetek, mutass a kicsinek könnyebben használható hangszereket, amikkel kifejezheti magát (pl. dob, csörgődob, cintányér, kisgyerekeknek való billentyűs hangszerek, sípok)!

– Nézegessetek képeket könyvekben, beszélgessetek róluk! Ha még nincs türelme végighallgatni egy-egy mesét, a képek akkor is érdekelni fogják, hiszen ebben a korban van a „mi ez?”-korszak, amikor a gyermeket érdekli, hogyan nevezzük nevén az egyes tárgyakat.

– Bábozz neki és vond be őt is a bábozásba! Hadd próbálja ki magát különféle bábok szerepében!

A változatos, inspiráló környezet, a rendszeresség és a közös tevékenységek csökkentik a kicsi frusztrációját és a konfliktusok számát, így, mire elérkezik a dackorszak második szakasza 2 éves kor tájékán, már sokkal könnyebb lesz kezelni a helyzetet.

Reménytelenül makacs a gyermeked? Itt tanulhatod meg könnyebbé tenni vele a mindennapokat >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

21 Comments

  • Kitti

    2018. augusztus 02. csütörtök

    Üdvözlöm kedves Doktornő!

    Végső elkeseredettségemben fordulok Önhöz.Kisfiam most volt 2 éves.sajnos nagyon verekedős gyermek.el lehetetleniti a játszótérre menést és minden egyebet.leginkább akkor verekszik ha pl elveszik a játékát vagy nem adnak neki oda valamit.többek között rendkivül irigy is(egyke gyermek).néha előfordul hogy csak ugy odamegy egy kisgyerekhez és ellöki.bár szerencsére ez ritka.nem szoktuk bántani vagy verni bár mostanában már van hogy rácsapok a kezére ha bánt minket.probáltam neki szépen es erőteljesebben is elmagyarázni hogy nem szabad igy viselkedni.sokszor szégyenlem a játszótéren is ahogy viselkedik.már ott tart a helyzet hogy gyomorideggel indulok le vele a játszótérre vagy olyan helyre ahol gyerekek vannak.egyébként nagyon okos értelmes kisfiu.ha rosszat csinál bocsánatot kér de rövid időn belül folytatja tovább.tisztán folyékonyan beszél.mindent megért.védőnő véleménye szerint életkori sajátosság es majd kinövi de félek hogy én rontottam el valamit és valami baja van.kérem szépen legyen kedves válaszolni a levelemre és segiteni.előre is köszönöm szépen.

    • Vida Ágnes

      2018. augusztus 05. vasárnap

      Ez valóban életkori sajátosság, ami erősít az, ha te is rácsapsz a kezére (ez azt üzeni neki, hogy szabad ilyet) és az is, ha már előre aggódsz, idegeskedsz, mi lesz a játszótéren. Az életkori irigység nagyon gyakori, valójában nem is irigységről van szó, az ilyen korú kisgyerek azt hiszi, hogy a tárgyak hozzá tartoznak (mint a testrészei) és azért borul ki annyira, ha elveszik (illetve ezért vesz el másoktól is játékokat). Segíthet, ha a játszótéren próbálsz vele együtt játszani, ezzel is példát mutatva arra, hogyan lehet együtt játszani agresszió nélkül.

  • Anikó

    2018. május 02. szerda

    Kedves Ági!
    Pár nappal ezelött írtam ide, de most bizonytalan vagyok h lehet nem is ehhez a cikkhez tartozott a kérdés ezért nem jelenik meg, nem kapok választ, vagy csak nagyon sok a munkád, és nem érkezel mindenkinek válaszolni? 🙂

    • Vida Ágnes

      2018. május 03. csütörtök

      Még nem értem oda, de hamarosan kapsz majd választ 🙂

  • Anikó

    2018. április 28. szombat

    Kedves Ági!

    Elöször is, köszönjük, hogy vagy, hogy oly sok jó tanácsal és tapasztalattal, videókkal, előadással, könyvekkel segíted az életünket a pici babával 🙂 ;*
    Azért írok most Neked, mert tegnap kétségbeestem 🙁 A játszótéren voltunk és a lassan 22hós kisfiam mindig mindent osztogat /kavics, játék stb/ de főleg felnőtteknek, ezt úgy már meg is szoktam, gondolom nincs vele gond, de tegnap kiszúrt magának egy anyukát és vele játszott, ha anyuka elment, Ádi rohant utána, fogta az ujját és vezette vissza játszani a homokozóba. Készültünk haza menni, de a fiam rám sem hederített, ment az anyuka után és sírt hogy nem akar eljönni 🙁 Ez miért van? Miért játszik inkább mással mint velem? Annyira ciki volt vagy inkább furi 🙁 Ádit már úgy ismerik a játszón mint egy adakozó, segítő kész gyereket na de ez nagyon rossz érzés volt.
    Köszönöm válaszod

    • Vida Ágnes

      2018. május 03. csütörtök

      Ez a dolog nem ellened szól 🙂 Téged nagyon szeret, de a jelenléted már természetes neki, másoké viszont nagyon izgalmas, ezért ilyen barátkozós. Ebben a korban sok kisgyerek nyit az új emberek felé, ez talán néha furcsa lehet a számodra, de valójában ártalmatlan jelenség. Úgy tűnik, ő az átlagosnál szociálisabb kisgyerek, kedveli a társaságot és nagyon érdeklik az emberek, ez valójában jó dolog.

  • Évi

    2018. április 19. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam 11 hónapos, és 3 hete költöztünk egy kicsi lakásból egy kertes családi házba. A költözés néhány napja alatt napközben főleg a mamánál volt, amivel nem is volt gond, szeret velük lenni, mostanság gyakran vigyáznak rá. Segítségül az én családom is itt volt és természetesen ők is sok időt töltöttek vele.
    Költözés előtt nagyon jó összhangban töltöttük a napjainkat a mi kis megszokott rutinunk szerint és próbáltuk a költözés alatt is tartani a napi dolgokat.
    A problémám azzal van, hogy mióta újra csak ketten vagyunk itthon rettenetesen hisztis(!?) lett, pedig újra visszaállt a régi rend(szer). Először azt hittem, hogy szeparációs szorongás, mert teljesen kétségbeesett, mikor elindultam valamit csinálni és ordítva mászott utánam…de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg emiatt van, hiszen egyébként bárkivel (apa, mamák, papák) szívesen elmarad. Gondoltam, ha majd felfedezi az új helyet, akkor jobb lesz, de nem sokat változott. Valamit talán már javult a helyzet, de hullámokban még előtör néha és azt figyeltem meg, hogy általában olyankor, miután más valaki vigyázott rá. Tudom azt is, hogy a többiek előszeretettel hordozzák őt ölben, felveszik, ha sírni kezd, ami nálam nem megszokott és kértem is már őket, hogy ne tegyék, hanem inkább játszanak vele a földön vagy ültessék lenn az ölükbe.

    Azt hittem, hogy a költözésben a külön szobába kerülés fogja a legjobban megviselni őt, de ezzel hál’ Istennek semmi gond nem volt, ugyanúgy alszik, mint a régi helyen, csak ezzel a hisztivel nem tudok mit kezdeni. Néha akkor is a nadrágomba kapaszkodva ordít, ha ott vagyok vele.
    Mi miatt lehet ez? Mit tehetnék, hogy újra kiegyensúlyozott legyen? Mit tanácsolsz?

    Válaszodat előre is nagyon köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2018. április 20. péntek

      Nagy változások idején természetes, hogy a kicsi sokkal anyásabb lesz. Elveszíti a biztonságérzetét, ezért jobban ragaszkodik hozzád. Amit tehetsz érte az az, ha most elsősorban csak veled van, nem vigyáz rá más legalább 1 hétig és addig a szokásosnál is többet foglalkozol vele, babusgatod, szeretgeted, hogy visszatérjen a lelki egyensúlya a megszokott kerékvágásba.

    • Anikó

      2018. május 03. csütörtök

      Nagyon szépen köszönöm a vàlaszod! 🙂

  • Anett

    2018. március 12. hétfő

    Kedves Ágnes!
    Most múlt 2 éves a kisfiam. Kb egy évvel ezelőtt fedezte fel, hogy tud magas hangokat kiadni – iszonyat hangosan sikítani- , amit szívesen próbálgatott is. Mindenki azt mondta, hogy ez egy ilyen időszak, majd leszokik róla. Sajnos nem így lett. Észrevette, hogy engem is és a páromat is zavarja, ezért egyre következetesebben használta, mikor valamit el szeretett volna érni, vagy valami nem tetszik neki. Eleinte próbáltam nem tudomást venni róla, aztán később inkább otthagytam mikor rázendített, de egyre tovább és hangosabban, erőszakosabban csinálta. Sajnos az utóbbi 1-2 hónapban már teljesen kikészített és előfordult, hogy ráütöttem a popsijára, vagy lelocsoltam vízzel. Többnyire teljesen egyedül vagyok itthon vele, – párom külföldön dolgozik tartósan – semmi segítségem nincs, nem tudom kire bízni még fél órát sem. Elég pontos napirendünk van, szinte minden nap ugyanúgy telik. Mégis sokszor mindenért könyörögnöm kell. Imád játszótérre menni, de nem akar öltözni stb… Teljesen el vagyok keseredve, borzasztó rossz anyának érzem magam. Vannak napok amikor annyira nem akar sikerül semmi, hogy többször sírva fakadok. Nem szeretném, ha amiatt romlana meg a kapcsolatom a fiammal, mert nem tudom kezelni ezt a helyzetet. De már nincs semmi ötletem mit tegyek.
    Nagyon köszönöm ha válaszol!

  • Adrienn

    2018. február 03. szombat

    Kedves Ági!

    5 hónapos a Manókám, egy hete írtó nyűgősek a napjaink. Rájött hogy tud sikítani és ezt alkalmazza is egész nap szinte látszik rajta, hogy mikor sikít boldogan, mikor van valami baja! Délutánonként, kora este kezdődik a hiszti, minden baj, sehogy sem jó pedig egész nap csak vele foglalkozom! Feszeng a karomban is sikítozik, hisztizve eszik.Tápszert kap, mostanában mintha picit többet bukna!
    Nem akar a szemembe nézni, mindenfele nézelődik csak rám nem akar, délután, este rosszabb! Én meg már többször sírva fakadtam annyira rosszul esik! Nagyon mozgékony kisbaba egyébként nagyon erős! 3,5 hónaposan már mindkét irányba forgott, 4 hónaposan elkezdett kúszni! Körülbelül egy hete kezdődött ez a délutáni, esti hiszti, fogacskát nem látok jönni! Mindíg azon gondolkodom mit ronthattam el vagy mit csináljak másképp 🙁🙁🙁Köszönöm Szépen!

    • Vida Ágnes

      2018. február 11. vasárnap

      Nem rontottál el semmit 🙂 Egyszerűen csak fáradt már estére a sok új élménytől, amit a kúszással szerez, ezért nyűgösebb olyankor. Talán éhesebb is kicsit, hiszen most lemozogja, amit megeszik. Esetleg megpróbálhatod, hogy estefelé beiktatsz plusz egy evést, hátha akkor kevésbé lesz nyűgös. Talán a fogacska is mocorog már, ilyenkor ez még az ínyen nem látszik, de nyűgösséget és ilyen nyugtalan evést okozhat, mint ami nála van. Próbáld meg, hogy evés előtt bekened az ínyét fogzáskönnyítő zselével és utána kínálod meg, ha a fogzás a gond, ez segíteni fog.

  • Andrea

    2017. december 22. péntek

    Nem teljesen ide kapcsolódik korban, de mostanában olyan tudatos és akaratos hogy nem lehet vele vitatkozni. Először felvette azt a furcsa szokást olyan 7 hónapos kora óta (most 9), hogy harap, ha valami nem tetszik neki. Ez a fogzáskor rosszabb, akkor nyilván azért is harap. De megharap, ha nem veszem fel, amikor mondjuk főzök (ő ott ül a lábamnál, de nézni szeretné), vagy ha nem veszem fel és viszem körbe a lakásban, szóval ha valami nem úgy megy, ahogy elképzelte. Egyébként egy kifejezetten nyugodt baba, főleg ha ölben van, akármeddig el tud nézelődni:) Mostanában arra is rászokott, hogy bár eddig elvolt a konyhában a lábamnál, most felmászik rám és ha nem veszem fel leül és elkezd magában sírni, mintha világvége lenne. A blogodat olvasgatva arra jutottam, hogy szeretné nézni, hogy mit csinálok, mi van fent, és velem lenni, na de így nem tudom azt a 20 perces műveletet sem elvégezni. Felvettem hordozóba a hátamra mire összeharapdálta a hátam. Egyébként a hordozóban sosem harapdál. A kérdésem az lenne, hogy mit lehetne ezzel az állapottal kezdeni? Már próbáltam elmagyarázni, hogy mit csinálok, és várjon picit, de nem használt, azt is, hogy ne harapjon, mert fáj, de ez sem használt, szóval teljesen tanácstalan vagyok.

    • Vida Ágnes

      2017. december 23. szombat

      Amikor leül és sír, nyugtasd meg, szeretgesd, mondd el neki, hogy anyának most dolga van, de aztán jön és játszik vele és aztán menj megint a dolgodra! Ha néhányszor ezt eljátsszátok, megtanulja, hogy ilyenkor nem dőlt össze a világ, csak anya mást csinál. A harapás a feszültség levezetésének a módja, ezért csinálja (ő még nem tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz). Ha élvezi nézegetni, amit csinálsz, tedd magas etetőszékbe, ahonnan mindent láthat, mégsem tud megharapni!

    • Sziszi

      2018. május 07. hétfő

      Kedves Ágnes! Kisfiam 2éves és 2hónapos, sokat foglalkozunk vele Mindent ért és beszél, ismeri a színeket számokat, állatokat. De nem hallgat rám. És állandóan hisztizik. Ami arról szól h áll egy helyben és visit és visit teljes erejéből. Játszótéren, boltban, utcán, otthol. Már nem merek vele elindulni sehova, mert a legutóbb már be is szóltak nekem elég durván.majd elsulyedtem szegyenemben:( már mindent próbáltam mindig emlékeztetem induláskor h jó fiú legyen, eleinte próbáltam szép szóval kicsit erélyesebben próbáltam megszeretgetni. Figyelmen kívül hagyni. Talán az utólsónál láttam azt h 5-10perc utan abbahagyja. De a boltban jatszoteren nem allhatok mellette 10percig szonelkul mert igyis mindig mindenki minket nez. Mert allandoan visit. Ha elveszik a jatekat es nem engedek valamit vilagvege van. Vagy ha nem sikerul valami. Mar tobbszor hanyas lett a vege a sikitasanak. Es hiaba kerem h hadja abba mondhatok barmit semmi nem hasznal.a masik meg az h elnezem h mas gyerek milyen szepen megy az anyukaja mellett az en fiam meg barhol otthagy szonelkul ha raszolok h varjon meg alljon meg megse hallja. Allandoan szokik elolem. Egy percre nem lehet magara hagyni. Ha nyilik az ajto a boltba rohan. Allandoan magyarazom h miert n szabad otthagyni de ugy tesz mint aki nem erti. Az uton is hiaba tudja h jon az auto es veszelyes. Sokszor ugy megered h alig birom elkapni. Szonelkul neki futna az autonak. Pedig mindig megallok es elmagyarazom neki. Sot azt is tudja h a zebranal ha piros megallunk ha zold mehetunk.de neha ugy megindul motorral h mar setalni sem merek vele menni 🙁 Tanacstalan vagyok, ugy erzem kudarcot vallottam. Mert nem tudom ezeket a dolgokat kezelni. Kerem segitsen mit tegyek. Koszonom szepen.

      • Vida Ágnes

        2018. május 27. vasárnap

        Ez a probléma nem róla szól, ő úgy viselkedik, mint egy átlagos 2 éves kisgyerek. Sokkal inkább rólad. Te érzed úgy, hogy mindenki titeket néz, ezért gyors megoldást keresel. Csak éppen a gyors megoldások, amiktől hamar elhallgat a gyerek, pont abban nem segítenek, hogy megtanulja kezelni az érzelmeit és egyre ritkábban forduljon nála elő a hiszti. Ilyen helyzetekben az a legjobb, ha higgadt maradsz. Ne akard neki elmagyarázni, mert még nem érti és hisztis állapotban nem is tudja megérteni (azok az agyterületek, amikre szüksége lenne ehhez még nem elég fejlettek). Helyette maradj mellette, csendben beszélj hozzá, nyugtasd. De nem is kell semmit mondani, az is elég, ha csak mellette maradsz és csendben vársz. Ha mindenki titeket néz, menjetek el egy nyugodtabb helyre és ott tedd ugyanezt, de ezt csak te érzed rettenetesnek, másnak is van hisztis gyereke, nem gond, ha néznek, ha meg beszólnak, az az ő bajuk 😉 Az elszaladásra egy megoldás, ami nálunk segített: előre megbeszéltük meddig mehet el egyedül (pl. a sárga kerítéses házig) és hogy onnan visszafordulhat. Olyat is lehet csinálni, hogy ő a „rendőrbácsi” és neki kell szólnia neked, hol kell megállni, máris kiderül, hogy tudja a szabályokat és még élvezni is fogja, hogy ő a főnök 🙂

  • Betti

    2017. december 14. csütörtök

    Kedves Ági!
    Teljes elkeseredésemben írok neked. Kisfiam másfél éves. 1 éves koráig ringatva altattam, de 5 hetes kor óta külön szobában alszik. Mikor kiderült, hogy kistesója fog születni, 1 éves volt. Leszoktattam a ringatásról. Szépen ki is alakult az alvása. Mondhatom, hogy különösebb hiszti nélkül átállt. De ami most pár napja elkezdődött, az egy rémálom. Éjjel felébred és nem hajlandó visszaaludni. Csak sír, és akármit mondok nem érdekli. Mindenképp akar jönni hozzánk a nagy ágyra aludni. Csináltam azt, hogy ott maradtam vele, lefeküdtem a földre, mintha aludnék, ott hagytam 5-10 percekre sírni, de hiába mondtam neki bármit, semmi sem használt.Ez ment kb. 3 órán keresztül. Éjjel már teljesen kikészültem. A férjem átjött és akkor abbahagyta a hisztit. Én kijöttem a szobából. A férjem szótlanul ott maradt vele. Mikor már ő is visszajött a helyére aludni, kicsit vártam, majd odamentem betakarni és lekapcsolni a sólámpát. Észrevette és minden kezdődött előlről. Mi történhetett? Már olyan szépen átaludta az éjszakákat. Ma a nappali alváskor ismét eljátszottuk ezt. De nagyon rossz anyának érzem magam miatta. Lefektettem a szokásos ritmusunk szerint. Elkezdődött a hiszti. Negyed óra múlva bementem, odaadtam a saját kispárnám neki, hogy érezze az illatom, mondtam neki, hogy tentizünk és kijöttem. Tudom, szörnyű vagyok, 1 órán keresztül hisztizett. De aztán elaludt. Nem tudom, hogy ez jó megoldás lehet-e. Vagy mit tegyek? Okozhatja a dackorszak? Napközben is minden apróságért megy a hiszti, mindent dobál, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. A kistesó februárban érkezik, nagyon derékfájós vagyok már, és enélkül is nagyon nehezen tudok aludni. Nem tudom mi lehet az oka, hogy másfél évig szépen aludt a szobájában, most pedig egyik napról a másikra csak velünk akar. Mit tanácsolsz?

    • Vida Ágnes

      2018. január 03. szerda

      Sok változás van most az életében és a dackorszakban is van, mindkettő okozhat nyugtalanabb alvást. A jó megoldás az, ha egy darabig a férjed megy be hozzá, hogy ne magában sírjon, viszont, amikor ő kijön, utána te ne menj be hozzám az se baj, ha egész éjjel ég a sólámpa (ebben a korban kezdődnek az éjszakai félelmek, egy kis éjszakai fény még segíthet is rajta). A nappali alvásnál bevezetheted, hogy nem kell a saját ágyában aludnia, hanem lefekszetek a nagyágyra és meseolvasás közben mellétek bújva alszik el, már elég nagy ehhez, nem fog leesni az ágyról és talán könnyebben megy majd az altatás is, valamint azt a lelki igényt is táplálod vele, hogy többet szeretne veletek lenni.

  • Klári

    2017. november 17. péntek

    Üdvözlöm! A menstruációm normál időközönként megjön és 6-7 napig tart. Ebben a hónapban mindössze 2 napot tartott. A menstruációm után 2 nappal találkoztam a barátommal de nem volt semmi köztünk mindössze én elégítettem ki kézzel őt és a spermája a kezemre került. A kezemet papírzsebkendővel letisztítottam de egy bizonyos szinten nedves maradt. 10 perc múlva kimentem a WC-re, de mivel nem volt lehetőség kézmosásra így a kezemmel,ami ugye 10 percig száradt megtörlés után,kellett megtörölköznöm. Az lenne a kérdésem, hogy a kezem által lehetek-e terhes ha véletlenül oda ért törölközés közben?

    • Gabi

      2017. november 20. hétfő

      Nem. Ennyitől biztosan nem lehet terhes. Viszont ha csak 2 napig tartott a menzesz, akkor egy korábbi együttlét során, amikor hüvelyi aktus is történt, és nem védekeztek, vagy esetleg nem megfelelően, akkor teherbe eshetett. Ha bizonytalan, mindenképp érdemes csinálni egy terhességi tesztet. De a fenti eset során szinte 100%, hogy nem juthatott a hüvelybe életképes spermium.