Vigyázhat már más a babára?

Mikortól hagyhatjuk másra a babát? Hogyan oldjuk meg az etetést, altatást, ha a baba ilyenkor minket igényel? Kisebb korban jobb kezdeni vagy várjuk meg, amíg nagyobb lesz? Ezt a kérdéskört jártam most körbe.

Egészen kis korban is szükség lehet rá, hogy 1-1 órára valaki más vigyázzon a kicsire. Míg itthon az anyák többsége, hacsak lehet magával viszi a babát mindenhova, addig pl. az Egyesült Államokban a családok fele már 1 éves kor alatt alkalmaz babysittert és 90%-uknál szokott a nagymama vigyázni a 6 hónapos kor alatti babára.

6 hónapos kor alatt többnyire az etetés és az altatás szokott gondot okozni: az anyatejes babáknál, ha már kiszámíthatóan 3-4 óránként esznek, meg lehet oldani azt, hogy anya csak a két szoptatás közötti időben menjen el, ha azonban ez sem megoldható, akkor a baba lefejt tejet kaphat, ameddig anya távol van.

Az alvás kevésbé nagy probléma, mint azt gondolnád. Habár a kicsiknek lehetnek egyéni szokásai ezen a téren (pl. csak cicin alszik el), ha más vigyáz rá, és másként kap segítséget az elalváshoz, akkor is el fog tudni aludni, sőt: ha nagyon makacsul ragaszkodik egy szokásához, a „nagyi-felügyelet” még jó hatással is lehet arra, hogy elhagyja ezt a szokását, hiszen gyakran ezek a szokások egy játszma részét képezik.

Milyen hatással van rá lelkileg, ha más vigyáz rá? Ilyen kis korban a babák még szimbiózisban érzik magukat az édesanyjukkal, de emellett 2-3 személy felé is kialakulhat a kötődés, akik rendszeresen foglalkoznak velük. Míg nekünk, anyaként nehéz feldolgozni, hogy nem tudunk mindig vele együtt lenni, ha csak 1-2 alkalommal vigyáz rá a nagymama, akár éjszakára is, az nem fog bizonytalan kötődést eredményezni. Ha rendszeresen, heti több alkalommal vigyáz a babára más, akkor arra kell ügyelni, hogy ez lehetőség szerint mindig ugyanaz az 1-2 személy legyen, erre nem csak a kötődés miatt van szükség, hanem azért is, mert így a baba szokásait, egyéni igényeit jobban figyelemmel tudják tartani.

Habár az anya számára ez nagyon rossz érzés kezdetben, a baba hosszú távon rugalmasabb, alkalmazkodóbb lesz attól, ha néha más is vigyáz rá és kevésbé alakít ki megoldhatatlannak tűnő szokásokat, amit csak az anya tud megvalósítani (pl. csak anya hajával alszik el, csak akkor eszik, ha szórakoztatják)

6-8 hónaposan már jelezhet a baba, amikor anya elbúcsúzik tőle, és előfordulhat, hogy amikor anya elmegy, sírni kezd, még akkor is, ha korábban is vigyázott rá más, tehát megszokta a helyzetet. Ennek az az oka, hogy ebben a korban kezd rájönni, hogy anya nincs mindig ott vele, ez pedig félelemmel tölti el. Ilyenkor a nagymama, vagy aki vigyáz rá, vegye kézbe, nyugtassa meg, és búcsúzzanak el közösen anyától.

Hasonló megoldás segíthet 1 éves kor után is, amikor a baba nagyon „őrizni” szeretné anyát, zokog, amikor elmegy. Ilyenkor minden egyes alkalommal el kell búcsúzni tőle, nem szabad csak úgy kisurranni, nehogy sírjon, és elmondani, mikor fogsz visszajönni (nem időpontot, ezt még nem érti, valamilyen helyzethez kell ezt kapcsolni, el kell neki mondani, mi fog vele történni addig, pl. „most játszotok egyet, aztán ebéd, alszol egy nagyot és amikor megetted az uzsonnát, megjön anya”)
Ha újra meg újra megtapasztalja, hogy „anya elmegy, de aztán visszajön”, akkor megtanulja majd kezelni a helyzetet.

Amit észlelhetünk, miután más vigyáz a kisgyermekre az az, hogy ilyenkor átmenetileg nyűgösebb lehet, 6-8 hónapos kor után egy kicsit felborulhat a napirendje, hiszen a nagymama, a babysitter sem mindent pontosan úgy csinál, ahogyan mi, 1 éves kor után pedig nagyon anyás lehet, vagy éppen a megszokottnál önállóbb. Nem kell ezek miatt aggódni, ez természetes velejárója a dolognak.
Mint ahogyan az is természetes, ha az újra találkozáskor a gyermek nem ugrik azonnal a nyakadba, hanem mintha észre sem venné, hogy megjöttél, ennek az az oka, hogy számára természetes, hogy ha elmentél, akkor vissza is jöttél, valamint a hangos üdvözlés tanult viselkedés és ilyen kis korban ezt még nem tudják a gyerekek mindig alkalmazni.

Mielőtt másra bízod, bármilyen korban, érdemes először ismerkednie azzal, aki vigyázni fog rá. Még ha a nagymama is az, akivel rendszeresen találkozni szokott, akkor is jó, ha már 20-30 perccel korábban megérkezik, és megbeszélitek egymással a baba szokásait, hogyan eszik, hogyan alszik, mit ehet és mit nem, mennyit szokott enni, mit szokott játszani stb. Már ilyenkor barátkozzon egy kicsit a baba és a babafelvigyázó, először engedd, hogy a te karodból ismerkedjen a baba az új személlyel, később pedig ő vegye át tőled.

Bár nehéz a babát másra hagyni, különösen, ha a szeparációs szorongás időszakában nehezen válik el tőled, nem kell aggódnod: a kötődés, a veled való kapcsolata nem sérül meg attól, hogy néha néhány órára vagy akár rendszeresen más vigyáz rá.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>