Ujjszopásról leszoktatás: Hogyan?

Mit tegyél, ha a gyerek nem akar leszokni az ujjszopásról? Mikor kell lépni? És főleg: hogyan lehet úgy segíteni, hogy ne bántsd meg a gyereket, ne kelts benne szégyent? Ebben a cikkben gyakorlatias, együttérző ötleteket gyűjtöttem össze neked büntetés, trükközés és szégyenítés nélkül.

Tényleg baj az ujjszopás?

Nem, egyáltalán nem baj – legalábbis eleinte. Az ujjszopás teljesen természetes, ösztönös viselkedés. Sőt, a legtöbb baba már az anyaméhben elkezdi. Ez a szopóreflex a születés utáni első időszakban nélkülözhetetlen az evéshez és a megnyugváshoz is.

Sok kisgyerek 2-3 éves koráig rendszeresen szopja az ujját, különösen elalváskor vagy stresszes helyzetekben. És ez még mindig nem probléma!
A szopizási ösztön nagyjából 5-6 éves korig megmarad – tehát ha eddig az időpontig magától abbahagyja, semmi gond.

A gond akkor kezdődik, ha a gyerek nem tud más módot találni arra, hogy megnyugtassa magát és az ujjszopás egyedüli önnyugtatási eszközzé válik. Ilyenkor érdemes finoman beavatkozni, segíteni neki abban, hogy más, egészségesebb módszereket is megtanuljon önmaga megnyugtatására.

Miért nem szokik le magától?

Sok gyerek igenis leszokik róla. Főleg akkor, ha biztonságban érzi magát, figyelmet, gyengédséget, válaszkészséget kap otthon.
Viszont ha az ujjszopás elkezd érzelmi szükségleteket „betömni” – például ha akkor szopja az ujját, amikor szomorú, bizonytalan vagy egyedül érzi magát –, akkor ez a szokás könnyen rögzülhet, és akár évekig is megmaradhat.

Nem a gyerek „rossz” ilyenkor, hanem csak próbálja valahogy feldolgozni az érzéseit – úgy, ahogy tudja. A feladatunk ilyenkor az, hogy segítsünk neki más megküzdési módokat találni, miközben nem bántjuk vagy hibáztatjuk őt a szokása miatt.

Milyen életkorban érdemes foglalkozni vele?

A legtöbb gyerek 3-4 éves korára már csak alváshoz használja az ujját. Ez sok esetben magától is kikopik.

De ha 4-5 éves kor után is rendszeresen (nemcsak alváskor) szopja az ujját, és láthatóan nem tud nélküle megnyugodni, akkor érdemes finoman segíteni neki a leszokásban – mégpedig fokozatosan, szeretettel, megértéssel.

Akkor is szükséges segíteni rajta, ha a kicsinek deformálódni kezdenének a fogai vagy a szájpadlása, illetve ha rendszeresen sebesedni kezd az ujja.

Mikor ne szólj bele? Amikor még pici. 1-2 éves korban teljesen rendben van, ha ujjat szopik. Ez még nem szokás, hanem ösztön, és nem is kell „kezelni”. Ne vedd el tőle, ne szidd le érte, ne vágd le a körmét direkt rövidebbre és főleg ne kend be a kezét valamilyen rossz ízű krémmel! Ez nemcsak hatástalan, de összezavarhatja őt, megrendítheti a bizalmát.

Hogyan segíts neki szeretettel?

Néhány egyszerű, hétköznapi ötlet, ami segíthet:

1. Figyeld meg, mikor szopja az ujját!

Ez a legfontosabb első lépés. Alváshoz? Ha unatkozik? Ha fél, fáradt, frusztrált? Írj fel néhány megfigyelést 1-2 hétig! Így látni fogod, mire használja az ujjszopást – és mire van igazából szüksége.

2. Adj neki más megnyugtató lehetőséget!

Például:

• alvás előtt egy puha alvósállat vagy takaró

• stressz esetén ringatás, ölelés, közös meseolvasás

• figyelemelterelő játék, kézművesedés

• düh esetén engedd, hogy kijátssza, kiordítsa, kifesthesse magából! (ehhez itt is találsz ötleteket)

Minél több érzelmi reakciót „engedélyezel” neki, annál kevésbé kell visszafognia – és annál kevésbé lesz szüksége az ujjára.

3. Beszéljétek meg együtt, mi történik!

Ha már 3-4 éves, el tudjátok kezdeni a beszélgetést: „Tudom, hogy az ujjad szopása megnyugtat, és ez teljesen rendben van. De ha szeretnéd, kitalálhatunk valamit együtt, ami ugyanúgy segít, és lassan el is tudod hagyni.”

Ne tiltsd, ne szidd le! Inkább bátorítsd! Pl.: „Láttam, hogy ma délután nem szoptad az ujjad a mesénél, milyen ügyes voltál!”

4. Találjatok ki közös „leszokós” játékot!

Itt jönnek a kreatív, játékos megoldások:

• „Ujjpihenő napló”: egy kis füzet, ahova minden nap berajzolhattok egy mosolygós jelet, ha kevesebbet szopizta az ujját. Nem baj, ha nem 0 – az a cél, hogy kevesebb legyen.

• Matricás rendszer: ha több napon át sikerül kihagyni az ujjszopást bizonyos napszakokban (pl. reggel, mese közben), jöhet a matrica.

• Kézmese: mesélj neki esténként arról, hogyan pihen meg az ujjacskája egy puha párnán, és mennyire örül, ha egy kis időre megnyugodhat másképp is. Lehet belőle esti rutin!

5. Légy ott neki – érzelmileg is!

Ez az, amit semmilyen módszer nem helyettesít.
Ha érzi, hogy biztonságban van, hogy meghallgatják, megölelik, elfogadják – egyre kevésbé lesz szüksége az ujjára.

Ne várd el, hogy egyik napról a másikra menjen! Néha visszaesik? Az is teljesen rendben van! Inkább az számít, hogy őszintén támogatod, és nem teszed szégyenkezés tárgyává a szokását. Ha gyakran hisztizik és utána a megnyugváshoz használja, akkor ezek az ötletek is segíthetnek

Miért ne trükközz?

Sokan gondolják úgy, hogy ha „elég kellemetlenné” teszik az ujjszopást, akkor majd a gyerek abbahagyja. De a keserű kenőcsök, a csúfolódás („kicsik szopják az ujjukat”), vagy a „rejtett kamera” mind-mind azt az üzenetet hordozzák: „ez rossz, ne csináld, de nem mondjuk meg, miért”.

Ez nem nevel, csak megszégyenít. A gyerek nem érti, mi történik – csak annyit érez, hogy valami megváltozott, és valamiért „bajban van”. Ez csak még több feszültséget szül és mivel ettől még inkább szorong és az ujjszopás az eszköze a megnyugvásra, ezért még inkább ragaszkodni kezd hozzá.

Ha úgy látod, a gyerek nem tud másképp megnyugodni, ha túl sok feszültség van körülötte, vagy ha az ujjszopás mellett más viselkedési nehézségek is megjelennek (pl. szorongás, visszahúzódás, alvászavarok), érdemes gyermekpszichológushoz fordulni. Ez nem azt jelenti, hogy „gond van” a gyerekkel – inkább azt, hogy kapsz egy kis plusz támogatást ahhoz, hogy még jobban értsd, mi zajlik benne.

Összefoglalva: mitől lesz hatékony a leszokás?

• Megfigyeled, mikor, miért szopja az ujját.

• Elfogadod, hogy ez most az ő eszköze az érzelmi megküzdésre.

• Segítesz neki más megoldásokat találni – játékosan, fokozatosan.

• Nem szégyeníted, nem tiltod, nem trükközöl.

• Türelmes vagy, mert tudod: ez nem megy egyik napról a másikra.

És ami a legfontosabb: ott vagy neki. Érzelmileg is.

Ez a fajta biztonság és kapcsolódás a legnagyobb segítség, amit adhatsz neki. Ha ezt megkapja tőled – az ujja előbb-utóbb már nem fog kelleni.

Hogyan segítsd át a gyermeked játékosan a dackorszakon és oldjátok meg a hisztis, akaratos, makacskodós helyzeteket játékosan? Tanuld meg itt! >>

Lájkold ha tetszett!

0