Ha a gyereked rászokott a képernyőnézésre, ha visít, amikor kikapcsolod a mesét, ha csak tablettel lehet lekötni az autóban, ha egész nap csak a gép előtt ül: hogyan kezdjetek el változtatni? Mit lehet tenni? Egyáltalán: mi a túl sok képernyő előtt töltött idő és mit okoz a gyermekedben?
Az érmének két oldala van: a gyereked sokat ül különféle digitális eszközök előtt. Nem csak a tévében néz mesét, hanem játszik is (pl. tableten, Xboxon), a kocsiban telefont kapcsolsz neki, hogy nyugton legyen kicsit, lefekvés előtt a tabletet nyomogatja, mert már fáradt, nyűgös. Összeadva ez nagyon sok idő. De ha elveszed tőle, ha nem adod oda: mi van helyette? Nyűglődni fog, üvölt a kocsiban és nem tudsz vezetni, nem lehet a kocsiban hagyni, amíg bemész a boltba (ezt egyre több szülőtől hallom, hogy így csinálják), de ha beviszed, akkor meg nem haladsz a vásárlással stb.
A digitális eszközök megkönnyítik az életet, mert a nyűgös, kezelhetetlen gyerek megnyugtathatóvá, kezelhetővé válik tőlük. Nem kell szembenéznie a fáradtságával, a negatív érzelmeivel, mint ahogyan neked sem. Mert ott van a digitális babysitter, ami megoldja.
És most nem rossz érzést akarok kelteni, sok mai család életében ez a valóság. És valóban vannak olyan helyzetek, amiket nehezen lehet kütyü nélkül áthidalni. A baj az, hogy:
1. könnyű belecsúszni abba, hogy ami egyszeri „nincs más választás” megoldásnak indult az a hétköznapok részévé válik,
2. mivel mindig kéznél van, ezért nagyon kényelmes kütyüket adni és eközben a szülői kreativitás és válaszkészség is csökken. Nem kell azon gondolkodnod hogyan válaszolj a gyermeked nyűgjeire, nem kell kitalálnod mi is valójában a baja és azt hogyan oldd meg, mert mindig ott a digitális cumi, ami megnyugtatja.
Mi számít túl sok képernyő előtt töltött időnek?
Nem az, amit az óra szerint annak mértél és nem az, ami szerinted vagy mások szerint sok, hanem:
ami tüneteket okoz.
Ezek lehetnek:
– viselkedésbeli változások (pl. több hiszti, agresszió),
– idegrendszeri zavarok (túlfáradás, túlpörgés, alvászavarok, türelmetlenség)
– fizikai tünetek (pl. szemfáradás, fejfájás)
– kognitív zavarok (figyelemzavar, dadogás, hadarás, tikkelés, tanulási nehézségek)
Vannak tünetek, amik hamar észlelhetőek, mint pl. a viselkedésbeli változások vagy az alvászavar, míg pl. a tanulási nehézségek csak később alakulnak ki.
Nem mindegy az sem, milyen módon használja a gyermeked a digitális eszközöket, ha pl. egy interaktív mesekönyvet olvas és belemerül, ki ne tépd a kezéből, mert már 1 órája elmélyülten olvassa, hiszen ez az eszközhasználati mód szinte ugyanolyan hatással van az agyára, mintha egy papír könyvet olvasna (hasonlóan ahhoz, ha a tableten színez, rajzol, puzzlet játszik vagy fényképeket nézeget). A hatás szempontjából veszélytelen és emiatt akár napi szinten hosszabban is űzlető tevékenységek listáját a digitális piramis határozza meg, amiről bővebben itt írtam.
Azért irányadónak érdemes figyelembevenni a jelenlegi orvosi és WHO ajánlásokat is:
A túl sok képernyő előtt töltött idő (screen time) gyerekeknél életkortól és az adott tevékenységtől függően változik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más szakmai szervezetek által javasolt irányelvek szerint:
1. 0–2 éves kor között:
Lehetőleg kerüljük a képernyőidőt, mivel a gyerekek ebben a korban az interakciókból és a környezetükkel való fizikai kapcsolatokból tanulnak a legtöbbet.
Ha mégis képernyőt használunk, például videóhívások esetén, ügyeljünk arra, hogy az szülői jelenléttel történjen.
2. 2–5 éves kor között:
Maximum napi 1 óra képernyőidőt javasolt, lehetőleg szülői felügyelet mellett, hogy támogassuk a tartalom megértését és az interakciót.
A hangsúly legyen az oktató jellegű, interaktív és minőségi tartalmakon.
3. 6–12 éves kor között:
Itt fontos az egyensúly: a képernyő előtt töltött időt össze kell hangolni más tevékenységekkel, mint például tanulás, szabad játék, testmozgás és megfelelő alvás.
A legtöbb szakértő napi 1–2 órányi szabadidős képernyőidőt tart ideálisnak ezen a korosztályon belül.
4. Tinik (12 éves kortól):
Ebben a korban a képernyőidő növekedhet, főleg ha a tanulás részeként használják. Azonban a szabadidős használatot érdemes napi 2 órára korlátozni, különösen, ha az alvás, a társas kapcsolatok vagy a fizikai aktivitás rovására megy.
Oké, de hogyan kezdjünk el változtatni, ha a gyerek már most túl sokat használja?
Na most a legtöbben azt fogják gondolni, hogy jön az okos pszichológus és azt mondja vegyem el a gyerektől a kedvenc tabletjét, tiltsam le a tizenévesemet a telefonról és hallgassam ahogy üvölt (vagy a tizenéves puffog és kioktat). Hát nem fogja 🙂
Mert a dolog nem ilyen egyszerű. A gyereked számára örömet okoznak ezek a kütyük (amúgy számodra is, most sem papíron olvasod ezt a cikket). Amikor használja izgalmat él át, gyors kielégülést, amikor rányom egy funkcióra és az működik, amikor megold egy feladatot és megdicséri a gép, amikor a tinid kap egy üzit a barátaitól vagy elküld egyet és izgatottan várja a választ: mindegyik esetben dopamin szabadul fel. És a gyereked (sok felnőtthöz hasonlóan) dopaminfüggő lesz, várja a következő kalandot, izgalmat, erről pedig nehéz leállni.
Szóval ne vedd el tőle azonnal és drasztikusan, hanem apránként változtassatok, hogy lejöjjön a dopaminról és észrevegye, hogy a képernyő mögött vagy egy szuper klassz világ tele felfedezésre váró élményekkel. Ahol lehet sétálni, sportolni, alkotni, együtt lenni másokkal… Ezt kell neki megmutatnod, ezt kell neked is észrevenned, hogy meginduljatok a változtatás útján együtt.
Mit tudsz tenni?
1. Nézd át mikor használja és azokat a helyzeteket változtasd meg!
Pl. ha mindig kell neki autózás közben, mert különben unatkozik, kezdjetek el hangoskönyvet vagy gyerekdalokat hallgatni autózáskor (vagy ha tinid van, megkérheted, hogy készítsen a kedvenc zenéiből lejátszási listát és mutassa meg neked) vagy játsszatok útközbeni játékokat (pl. Ki számol össze több piros autót, amíg odaérünk?, barchoba, Látok egy nagy zöld tárgyat, mire gondoltam?, Melyik meseszereplő vagyok?, szójátékok stb.)
2. Használja kevésbé stimuláló, de mégis élvezetes dolgokra!
Ezt kisebbekkel lehet jobban megcsinálni, pl. mese helyett nézegessen családi videókat (kevésbé stimuláló), mászkálós játékok helyett játsszon logikai játékot vagy nézegessen interaktív mesekönyvet (már olvasni nem tudó ovisoknak is vannak ilyenek), játék helyett út közben fotózzon vagy videózzon stb.
Nagyobbaknak is adhatsz olyan feladatokat, mint pl. kiránduláson, nyaraláson a gps kezelése, étteremkeresés, fotózás, videózás, útinapló vezetése…
3. Tartsatok detoxot!
Néha szervezzetek olyan családi programokat, ahol nincs kütyü. Ez lehet a mindennapok része is pl. vacsora alatt az asztalnál nincs kütyü (a felnőtteknek sem), lehet a heti programban is ilyen (pl. társasjáték este minden pénteken) és lehet olyan kirándulást, programot is szervezni, ahol nem veszitek elő a kütyüket (pl. Nerf csatát tartotok vagy gyűjtögettek valamit út közben, így mással lesz tele a kezük) vagy (ha nagyon bátor vagy 😉 ) olyan helyre mentek, ahol nincs térerő. És persze itt is előjöhet a szülői kreativitás és érdekesebbé tehetitek a programot mindenféle játékkal a kütyüzés helyett (a szójátékoktól az útközbeni játékokon át (ld. az 1. pontban) egészen a számháborúig)
4. Használjátok együtt!
A kapcsolódás és a példamutatás eszköze egyaránt lehet, ha közösen használjátok a kütyüket pl. Xboxozhattok, Wii-zhettek, tabletre is vannak közösen játszható játékok, sőt még klasszikus társasokat, kártyajátékokat vagy malmot is lehet rajtuk játszani.
Ahogyan a közös mesenézés is jobb a gyerek számára, mert a jelenléted segít neki feldolgozni a látottakat, úgy a közös játéknál is jó hatással lehet rá, ha együtt csináljátok.
5. Mozogjatok!
Ez egyértelmű: biciklizés, szaladgálás, görkori, focizás stb. közben sokkal kisebb az esélye, hogy a gyerek nyomogat valamit. A gyerekek mozgással töltött ideje a hetvenes évek óta harmadára csökkent. A baj az, hogy már a mai szülők is sokkal kevesebbet mozogtak gyerekkorukban, mint kellett volna, ezért a gyerekeinknek is nehezebb átadni ezt. Pedig mindannyiótoknak jót tenne. A gyerekeknek a fejlődéshez is fontos, neked meg az egészségedhez. Plusz előny: mivel a gyerekek mindent a mozgás révén dolgoznak fel, ha kütyüzés után kiviszed sétálni, szaladgálni, játszóterezni, sokkal kevésbé lesz rá negatív hatással a képernyőidő.
A legfontosabb tehát az, hogy a képernyőhasználat ne legyen domináns az élet egyéb területei felett. Nem az számít, pontosan mennyi, hanem az, hogy ne erről szóljon az élet és ne használd gyerekmegőrzőnek, mert ez tartós hatással lesz a gyermeked értelmi és érzelmi fejlődésére egyaránt. Szülőként érdemes példát mutatni, szabályokat bevezetni és tartalmas, közös képernyőhasználati időt biztosítani.
Leave A Response