Testvérkonfliktusok: Hogyan oldjuk meg őket?

A gyermekednek azért szeretnél kistestvért, mert akkor mindig lesz játszópajtása, de aztán folyton csak nyúzzák egymást? Ha a gyermekeink folyton veszekednek, ha állandóak a konfliktusok, ha féltékenyek egymásra, úgy érezhetjük valamit nagyon elrontottunk. És persze rögtön jönnek a jótanácsok az ismerősöktől, amik aztán nem akarnak igazán beválni. Lássuk mi áll a testvérkonfliktusok hátterében és hogyan segíthetünk rajtuk!

Miért veszekednek olyan gyakran a testvérek? Lássuk milyen okok állhatnak a konfliktusok hátterében:

1. Testvérféltékenység

Elsőként a többség a testvérféltékenységre gondol ilyenkor. De a többség téved.

A féltékenység pusztán a konfliktusok egyik forrása lehet. És bár sokan azt gondolják csak a nagyobb gyermek lehet féltékeny, gyakran éppen fordítva áll a dolog: a kicsi féltékeny a nagyra. Azonban azok a viselkedésbeli változások, amiket a nagyobb gyermekünknél tapasztalhatunk, miután megszületett a kicsi, nem írhatóak le pusztán azzal, hogy “féltékeny, majd kinövi”. A gyermekünk ilyenkor nagy változásokon megy keresztül, amiket nem tud feldolgozni. A biztonságérzete meginog, a világa, amelyben ő a szülei elsőszámú “trónörököse” bizonytalanná válik.

Megviseli, hogy megváltoznak a család szokásai, de ami még nagyobb nyomot hagy benne az az édesanyjával való kapcsolat megváltozása. Hiányzik neki a teljes figyelem, a bensőséges kapcsolat. Kisebb korkülönbség esetén ezt könnyebb kiegyensúlyozottan tartani, 3 éves kor után azonban már sokkal nehezebb a kapcsolat helyreállítása, ráadásul itt már sok kisgyerek óvodába is kerül, ami érzelmileg is önállóbbá teszi és ennek hatására a szülő számára kezelhetetlennek tűnő viselkedésmódok alakulhatnak ki (pl. visszabeszél, duzzog, Kis-Néró hiszti jelentkezik azaz tudatosan mutat hisztis viselkedést a gyerek, hogy elérjen dolgokat, vagy hogy hatást váltson ki a felnőttekből).

Ha azt látod, hogy a nagyobb bántja a nála kisebb csecsemőt, esetleg meg is mondja, hogy neki nem kell testvér, vigyétek vissza a kórházba, az arra utal, hogy nem tudta feldolgozni a testvére születését, fél a változástól, a bizonytalanságtól. Igen, féltékeny is a testvérre, de valójában mit is takar a féltékeny viselkedés? (nem csak gyermek, de felnőttkorban is) Önbizalomhiányt. A gyerek fél, hogy ő nem elég jó, nem szeretitek már, nincs már rá szükség.

Jellemzően ilyenkor nem a féltékenységre, mint rossz szokásra kell koncentrálni, sokkal inkább arra, hogy helyreállítsuk a gyermekkel a kapcsolatot, kialakuljon újra a bizalma bennünk és magában, így a féltékenység is eltűnik majd.

2. Nem tudják, mit kezdjenek egymással

Összeereszted a kicsit meg a picit, aztán 5 perc után az egyik sír, a másik rí és nem tudod, melyik kezdte, melyiket vigasztald meg előbb. A gyerekeknek bizony meg kell tanulniuk játszani egymással. Pláne, ha kicsi korkülönbség van köztük és eddig nem voltak gyerektársaságban, tehát nincsenek szociális tapasztalataik, nem tudják mire “való” a másik gyerek, hogyan kell viselkedni vele.

A legjobb, ha kezdetben sokat játszol együtt a gyerekekkel hármasban (és még jobb, ha az egész család négyesben játszik együtt). És ne csak ülj mellettük, mintegy felügyelőként, figyelve, mit játszanak! (persze erre is szükség van néha, nem kell folyton szórakoztatni őket)

Ha azt szeretnéd, hogy rájöjjenek mit lehet együtt csinálni, találj ki olyan közös játékokat, amiket együtt játszhattok egymással! Sokan teljesen külön tartják a babát és a totyogót egymástól és csak akkor engedik őket együtt játszani, ha már a kicsi is legalább mászik, pedig sokkal jobb, ha már néhány hónapos kortól van mód együtt is játszaniuk. Például a nagyobb megmutathatja a kicsinek hogyan kell játszani egy babajátékkal, vagy bábozhat a kicsinek, bohóckodhat neki, hogy nevessen. Később a nagyobb építhet a kicsinek tornyot, amit a kicsi szétboríthat, de már 7-8 hónapos kortól lehet olyat játszani, hogy a nagyobb labdát gurít a kicsinek és a kicsi visszagurítja (igen, már ebben a korban is képes rá csak egy kis bíztatás kell) vagy lehet közösen ölbéli játékokat játszani, mondókázni.

Amikor a kicsi már jár, lehet nekik kooperatív feladatokat adni (pl. közösen raknak ki egy kirakót, építenek fel egy tornyot, a családi fociban egy csapatban vannak, gyerekek a felnőttek ellen), később pedig a házimunkában is kaphatnak közös feladatokat (pl. a vacsoránál az egyikük a kanál, a másik a szalvéta felelős).

3. Az együttélést tanulni kell

Egy testvérrel együtt élni olyan, mint egy vadidegennek összeköltözni egy lakásba. Ráadásul itt elvárják, hogy a nagy engedje meg, hogy a kicsi a holmijai közé nyúljon, bemenjen a szobájába, odaadja neki a kedvenc játékát, elviselje, hogy a másik a fülébe visít stb. A gyerekek még nem tudják kezelni az érzelmeiket, indulataikat, ezért a konfliktusokat sem képesek békésen megoldani, ebben a mi támogatásunkra szorulnak.

Alapelvnek nem rossz az, hogy egy darabig lehet hagyni őket, hátha békésen rendeznek 1-1 nézeteltérést, de amikor eldurvul a dolog, közbe kell avatkozni. Teljesen rájuk hagyni nem lehet.

Mit lehet tenni, ha összeverekszenek, ha eldurvul a konfliktus?

– Fontos, hogy ilyenkor a gyerek fékevesztett, nem tud uralkodni magán, hanem az érzelmei uralkodnak rajta. Ezért elsőként ki kell venni a helyzetből: “Látom, hogy nagyon dühös vagy, gyere és nyugodjunk meg”.

– Ha mindketten sírnak, szét kell választani őket és külön-külön megnyugtatni.

– Nem szabad rögtön igazságot tenni köztük, általában mindketten hibásak és mindketten úgy érzik, igazuk van.

– Amikor megnyugodtak akkor lehet egyesével megbeszélni mi történt (van olyan gyerek, akinek kifejezetten fontos, hogy kibeszélje magából a feszültségét, utána sokkal nyugodtabb és kevésbé ingerelhető) és mit kéne legközelebb csinálni (kisebb korban ezt te fogalmazd meg neki, óvodáskorban viszont kérdezd meg tőle, szerinte mit kéne legközelebb csinálni, hogyan lenne elkerülhető a veszekedés)

4. Adj személyes teret a gyerekeknek!

Nem várható el, hogy mindig minden kedvenc játékukat azonnal megosszák egymással, sem az, hogy folyton elszórakoztassák egymást. A testvérek közötti veszekedések gyakori oka pont az, hogy az egyik gyerek szeret nyugodtan magában játszani, a másik meg folyton őt akarja nyúzni, amiből a nyugodtabb gyereknek előbb-utóbb elege lesz és akkor tör ki a balhé.

Ha külön szobára nincs is mód, legyen legalább egy olyan nyugodt sarka vagy játszósátra a gyerekeknek, ahol külön tudnak vonulni egymástól és magukban játszani, néha erre is szükség van. A legértékesebb kedvenc játékokat pedig közösen válasszátok ki, kerüljenek egy adott polcra vagy dobozba és vonatkozzon rá tesótilalom. (cserébe megkérheted a gyerekeket, hogy a játékok közül válasszák ki azokat, amiket a testvéreik is használhatnak, így kevesebb lesz a tárgyakon való összeveszés)

5. Ne akarj döntőbíró lenni!

A testvérek közötti vitákban nincs nyertes és vesztes. Ne szégyenítsd meg egyiket se a másik előtt! Mindenki nyugodjon meg és utólag beszéljétek át a tanulságokat!

Fontos, hogy ne legyen kivételezés. Bár néha úgy tűnhet, a kisebb vagy a gyengébb gyerek az áldozat és az idősebb, erősebb a hibás, általában mindketten hibát követtek el valamiben. Ha rendszeresen ugyanaz a gyerek a bűnbak, az csak további feszültségek forrása lesz.

6. Erősítsd az egymás iránti kötődést!

A gyerekek közötti kapcsolat akkor harmonikus, ha egészséges “falkasorrend”, hierarchia alakul ki, amiben mindenki jól érzi magát. A gyerekek számára biztonságérzetet ad, ha tudják, kinek hol a helye a csapatban. Normális esetben a nagyobb gyermek van elől a hierarchiában, a kisebbek bíznak benne, ő pedig gondoskodik róluk, vezeti őket. A nagy megélheti a nagy testvér szerepkörét, a kicsi pedig a kisebb testvérét.

Fontos megismerned a gyermekeid személyiségét és értékelned a különbözőségeiket, ugyanakkor nem lehet minden gyermekedet “egykeként” kezelni. Számukra ugyanakkora érték az, hogy megtanulnak egy közösség, egy család részeként élni, mint az, hogy individuális nevelésben részesüljenek. A közösség és benne a saját helyük, a család szabályai, szokásai biztonságérzetet ad a gyerekek számára.

A gyerekek közötti kötődést erősítheted, ha:

– mesélsz nekik arról, miben hasonlítanak egymásra,
– rendszeresen közösen játszol velük,
– közös feladatokat kapnak, amiket együtt oldhatnak meg.

Mit csinálhatsz, ha rendszeresek a konfliktusok?

Ha rendszeres a veszekedés, érdemes kifigyelni, mi okozza. Általában ugyanaz az 1-2 konfliktusforrás szokott a háttérben lenni. Ezeket kezd el egyesével megváltoztatni.

Ami segíthet:

– Az adott konfliktust okozó helyzetet (egyszerre mindig csak egyet) egy mesébe beleszőni a megoldással együtt és újra meg újra elmesélni. Ez különösen a szocializációt még csak tanulgató kisebb gyerekeknél jelenthet segítséget. Egy-egy nehéz helyzetet hasznos lehet elbábozni is.

– A bábozás segíthet akkor is, ha az egyik gyerek úgy érzi a másik mindig bántja, esetleg 1-1 helyzetben nem tudja, hogyan reagáljon a testvérére vagy ha szeretnéd neki megmutatni, hogyan viselkedjen az adott helyzetben. A bábozás szereplői hasonlók legyenek, mint ők (pl. egy kisfiú és a kishúga). Játszhattok szerepcserés bábozást is: ő alakíthatja a testvére szerepét, a bőrébe bújhat, te pedig az ő szerepét játszhatod el.

– Támogasd az önuralom fejlődését mindegyik gyermekednél! Ennek a megvalósításáról itt írtam

– Kössetek “szerződést”! A konfliktust követően mindkét gyerekkel állapodjatok meg, mi az elvárt viselkedés, mit szeretnének a másiktól mit tegyen vagy mit ne tegyen legközelebb és a kéréseiket írd le egy papírra (lehet mindegyik kérés mellett egy-egy kis rajzocska is, hogy könnyebben megjegyezhető legyen) és mind a ketten “írják alá” (nálunk az ovis jelüket rajzolták oda). Ha pl. csúfolódik az egyik és ez bosszantja fel a másikat állapodjatok meg abban, mit mondhat csúfolódás helyett (kitalálhattok egy vicces varázsszót, amit helyette lehet mondani), ha az idegesíti a testvérét, hogy bemegy a szobájába, akkor legyen ez odaírva, de egyszerre 2-3-nál több dolgot ne írjatok fel, mert akkor nem tudják betartani. Ezzel tudatossá válik az adott viselkedés kontrollja a gyerekekben és 2-3 hét alatt jelentősen javulni fognak azokon a területeken, amiket felírtatok.

– Segíthet a “heti panaszláda” módszer is: vannak olyan gyerekek, akiknek ritkábban van konfliktusuk a testvérükkel, ha jól kibeszélhetik magukból a feszültséget és a sérelmeket. Általában azok a gyerekek igénylik ezt, akiknek fontos az igazság, a szabályok és könnyen felidegesíti őket a testvérük viselkedése. Ilyenkor nem feltétlenül tanácsot szeretnének kérni, inkább csak összeszedni a gondolataikat és kiadni a panaszaikat. Ha heti rendszerességgel lehetőséget kapnak erre, utána sokkal türelmesebbek már a testvérükkel.

– Érdemes heti családi kupaktanácsot is tartani. Itt át lehet beszélni a család programjait, a közös terveket és védett környezetben lehet megbeszélni a konfliktusokat is (ki mit kér a másiktól, mi zavarta előző héten és miben szeretne változtatást), ezzel megelőzhető a nagy összeveszések egy része.

És ne feledd: bár testvéreket nevelni nehéz, ne problémaként tekints rá és ne érezd úgy, hogy ezzel elveszel valamit a gyermekedtől! Épp ellenkezőleg: azzal, hogy testvéreik vannak olyan értéket adsz nekik, aminek az előnyös hatásait semmilyen testvér csetepaté nem homályosíthatja el.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

10 Comments

  • Barbara Wilson

    Reply Reply 2022. május 25. szerda

    Kedves Ági!
    A kisfiam 3 év 3 honapos, kislányom majdnem 2 éves. Mostanában elördulnak “konfliktusok”, leginkább mióta a kisebb a dackorszakba lépett. Elötte megcsinálta amit a nagy mondott, most pedig saját akarata van ami felbosszantja a fiamat. Hogyan tudok neki segiteni? Sokat vannak külön, a fiam oviba jár, a kislány még nem. Állandó jellegü a konfliktus, minden reggel és déltután látom a nagyon, hogy kiborul. Leginkább akkor fordul elö ha csak kettten játszanak, például reggel felkelnel bandázni, én meg tovább alszom, nem ébresztenek fel. A kiabálásra szoktam ébredni.
    Milyen technikákkal tudom segíteni a fiamat? Vagy nincs más, mint kivárni ezt a korszakot? Majdnem minden nap külön program is van, tegnap pl a fiammal elmentünk a játszóra, apa a kicsivel vásárolni. Igyekszem neki gyerek-idöt adni ahol minden ugy van ahogy ö akarja, s mégis kb fél óra után ha egy légtérben vannak, elkezd feszült lenni.
    Köszönöm a tanácsokat!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. május 26. csütörtök

      Ezt teljesen megszüntetni nem lehet, ha a kislányod már többet beszél és túllesz a dackorszakon, könnyebb lesz. Most legfeljebb törekedni lehet a megelőzésre, pl. ha látod, hogy kezd kialakulni a feszült hangulat, akkor az egyik gyereket kiemeled a helyzetből és bevonod valami más feladatba, vagy a nagyobbik fiadnak adsz lehetőséget, hogy nyugodtan játszon egyedül egy másik szobában, illetve ilyenkor be is lehet vonódni a játékba és kitalálhatsz valamit, amit hárman együtt lehet játszani.

  • Bea

    Reply Reply 2022. április 01. péntek

    Kedves Ági,

    Egy kicsit más jellegű a kérdésem, de testvér érkezésével kapcsolatos.

    20 hónap lesz a gyerekek között. A kérdésem, hogy jöjjön a nagyobb látogatni a kórházban töltött idő alatt? Sok szempontot figyelembe vettem már, kiváncsi lennék a tiédre is.

    Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 04. hétfő

      Igen, nyugodtan lehet. Nálunk is 20 hónap van a gyerekek között és bejött a fiam látogatni. Mi úgy csináltuk, hogy lementem vele a parkba sétálni kicsit, így ő is jól érezte magát és nem a “nézzük meg a testvérkét” dologról szólt az egész, hanem róla, így gond nélkül ment a dolog.

  • P. Anna

    Reply Reply 2021. november 17. szerda

    Kedves Ági,

    2 kisfiam van. A nagyobbik hamarosan 2,5 éves lesz, a kisebbik másfél hónapos.
    Sejtettem, hogy nem lesz könnyű az elején, de most nagyon elkeseredtem. Igazság szerint úgy látom, nem a kistesóval van “baja” a nagynak, hanem velem. Mindig is anyásabb volt. Persze Apa is nagy sztár, de inkább játszópajtás, és minden mást csak velem lehet. Ez persze valahol érthető is még ebben a korban. Amíg a kórházban voltam, minden flottul ment Apával itthon, de amint hazajöttem, csak én kellettem neki. De én ugye most nem tudok mindig segíteni, és ezért folyton pöröl az apjával, ha ő akar pelusozni/etetni/altatni stb. Apuka meg nem mindig tud olyan sokáig türelmes lenni és a vége mindig veszekedés, ami után persze megintcsak hozzám szeretne jönni, de a kistesó nagyon sírós baba egyelőre és szinte egész nap rajtam van hol a cicin, hol a kendőben, Apánál nem nyugszik meg, csak ritkán. Emiatt olyan kis elhagyatottnak érzi magát a nagyobb, pedig próbálom bevonni, hogy segítsen a tesóval, bújjon ő is közben oda stb. vagy közben kitalálok valami játékot. De így a dackorszak idején még nehezebb és sajnos még nem sokat beszél, így ez is nehezíti a dolgot sokszor. Mindenen megy a huzavona, mikor végre elalszik a kicsi és tudnánk játszani csak ketten, akkor addig húzza az időt vagy addig hangoskodik, míg felébred a tesó és megint nem tudok kicsit csak rá figyelni. Az altatás botrányos, napközben van, hogy nem is alszik el, este másfél óra szenvedés. Érzem, hogy most nagyon elvesztette bennem a hitét, nincs meg az eddigi összhang. Nyilván én tehetek róla, mert sokszor rosszul kezelem – főleg a fáradtság miatt van, hogy kevesebb a türelmem, de mivel mindkét gyerek engem igényel 90%-ban, nem tudom, hogyan szakadjak ketté. Reménykedem, hogy a kicsi 3 hónapos kora után jobb lesz valamelyest a helyzet, de én már előtte szeretném ezt orvosolni, mert engem is megvisel lelkileg, hogy nem bújik annyit hozzám a nagy. Nincs neki biztos pontja, mert én nem tudok mindig a rendelkezésére állni úgy, ahogy szeretné, az apukájával meg folyton összevesznek. Kérlek adj pár jó tanácsot, félek, hogy eltávolodik tőlem a nagy és,hogy ez kihatással lesz a későbbi kapcsolatunkra. Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 21. vasárnap

      Nem veszítette el benned a hitét a kisfiad, csak nem tudta még feldolgozni a változást. Azért nem bújik oda annyit, mert próbál “felnőni” önállóbb lenni, de még kicsi hozzá. Ezt tovább fokozza, hogy mivel nem alszik, ezért könnyebben kijön a sodrából, hisztisebb. Próbáld meg, hogy te “babázol” vele. Babusgasd, szeretgesd, játssz vele “babásat”, hogy érezze, ő is a te babád, mondd is el ezt neki. Vedd elő a saját babkori képeit és mesélj neki róla, ő milyen baba volt, miket csinált! Ez segít neki feldolgozni az ezzel kapcsolatos érzéseit. Próbálj úgy hozzáállni, hogy a nagy köré szervezed a napot, a kicsinek ebben a korban még szinte mindegy, hogy hol és hogyan szopizik vagy van kendőben, a nagy viszont most extra figyelmet igényel. Az alvásnál segíthet, ha pl. délutánonként a ti ágyatokon összebújva alhat el, így általában könnyebben el tudnak aludni és ez is megadja az érzelmi biztonság élményét.

  • H. Zsófi

    Reply Reply 2021. november 07. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kisfiam 3 éves, kislányom 1. Sajnos egyre gyakrabban agresszív az irányába, direkt el akarja lökni, a nyakánál fogva fel akarja emelni, stb. Mit lehet ilyenkor tenni?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 14. vasárnap

      Nem szabad agresszívnek lenni vele ilyenkor, mert akkor még inkább fogja csinálni. Inkább finoman , de határozottan közbe kell lépni és el kell mondani, mit csináljon. Valamint fontos, hogy sokat játsszatok együtt hármasban, hogy megtanulják, hogyan kell kezelni az egymás közötti konfliktusokat.

  • MRV

    Reply Reply 2021. július 17. szombat

    Kedves Ági !
    Egyszer már megnyugtattál válaszaiddal, bízom benne most is így lesz ☺️
    Kisfiam lassan másfél éves , már nem is emlékszem ,hogy mióta .. csapkodva , nyekeregve ébred. Éjjel még kétszer kell enni ,valamikor megeszi a 150 ml-t valamikor még annyit sem van olyan is amikor ennek a dupláját, nappali evésével ez szerintem nem függ össze úgy vettem észre. Lehet köze Az éjjeli evés ének az ilyen fajta keléshez? Csinálhatok vele bármit ilyenkor , nem reagál máshogy . Mi lehet ennek az oka ? Már kezd nagyon kimerítő lenni,hogy minden reggel arra kelek engem csapkod .
    Napközbeni alváskor az ébredés általában úgy zajlik hogy egyből kipattan a szeme és már ül, már menne a dolgára.
    Aggaszt,hogy sosem kel teljesen nyugodtan és nincs neki az az ébredési átmenet .

    Köszönöm előre is a kérdéseimre kapott válaszokat!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. július 25. vasárnap

      Ennek nincs köze az éjszakai evéshez. Ébredés előtt sok kisgyerek félálomban “gyakorol”, ez a mozgásfejlődés miatt van így elsősorban, de lehet önnyugtatás is a részéről (ütemes mozgás). Ezt ki fogja nőni majd, esetleg valami alvósállatka segíthet, hátha, akkor azt ütögetné 🙂

Leave A Response To Bea Cancel reply

* Denotes Required Field