Testvérkonfliktusok: Hogyan oldjuk meg őket?

A gyermekednek azért szeretnél kistestvért, mert akkor mindig lesz játszópajtása, de aztán folyton csak nyúzzák egymást? Ha a gyermekeink folyton veszekednek, ha állandóak a konfliktusok, ha féltékenyek egymásra, úgy érezhetjük valamit nagyon elrontottunk. És persze rögtön jönnek a jótanácsok az ismerősöktől, amik aztán nem akarnak igazán beválni. Lássuk mi áll a testvérkonfliktusok hátterében és hogyan segíthetünk rajtuk!

Miért veszekednek olyan gyakran a testvérek? Lássuk milyen okok állhatnak a konfliktusok hátterében:

1. Testvérféltékenység

Elsőként a többség a testvérféltékenységre gondol ilyenkor. De a többség téved.

A féltékenység pusztán a konfliktusok egyik forrása lehet. És bár sokan azt gondolják csak a nagyobb gyermek lehet féltékeny, gyakran éppen fordítva áll a dolog: a kicsi féltékeny a nagyra. Azonban azok a viselkedésbeli változások, amiket a nagyobb gyermekünknél tapasztalhatunk, miután megszületett a kicsi, nem írhatóak le pusztán azzal, hogy „féltékeny, majd kinövi”. A gyermekünk ilyenkor nagy változásokon megy keresztül, amiket nem tud feldolgozni. A biztonságérzete meginog, a világa, amelyben ő a szülei elsőszámú „trónörököse” bizonytalanná válik.

Megviseli, hogy megváltoznak a család szokásai, de ami még nagyobb nyomot hagy benne az az édesanyjával való kapcsolat megváltozása. Hiányzik neki a teljes figyelem, a bensőséges kapcsolat. Kisebb korkülönbség esetén ezt könnyebb kiegyensúlyozottan tartani, 3 éves kor után azonban már sokkal nehezebb a kapcsolat helyreállítása, ráadásul itt már sok kisgyerek óvodába is kerül, ami érzelmileg is önállóbbá teszi és ennek hatására a szülő számára kezelhetetlennek tűnő viselkedésmódok alakulhatnak ki (pl. visszabeszél, duzzog, Kis-Néró hiszti jelentkezik azaz tudatosan mutat hisztis viselkedést a gyerek, hogy elérjen dolgokat, vagy hogy hatást váltson ki a felnőttekből).

Ha azt látod, hogy a nagyobb bántja a nála kisebb csecsemőt, esetleg meg is mondja, hogy neki nem kell testvér, vigyétek vissza a kórházba, az arra utal, hogy nem tudta feldolgozni a testvére születését, fél a változástól, a bizonytalanságtól. Igen, féltékeny is a testvérre, de valójában mit is takar a féltékeny viselkedés? (nem csak gyermek, de felnőttkorban is) Önbizalomhiányt. A gyerek fél, hogy ő nem elég jó, nem szeretitek már, nincs már rá szükség.

Jellemzően ilyenkor nem a féltékenységre, mint rossz szokásra kell koncentrálni, sokkal inkább arra, hogy helyreállítsuk a gyermekkel a kapcsolatot, kialakuljon újra a bizalma bennünk és magában, így a féltékenység is eltűnik majd.

2. Nem tudják, mit kezdjenek egymással

Összeereszted a kicsit meg a picit, aztán 5 perc után az egyik sír, a másik rí és nem tudod, melyik kezdte, melyiket vigasztald meg előbb. A gyerekeknek bizony meg kell tanulniuk játszani egymással. Pláne, ha kicsi korkülönbség van köztük és eddig nem voltak gyerektársaságban, tehát nincsenek szociális tapasztalataik, nem tudják mire „való” a másik gyerek, hogyan kell viselkedni vele.

A legjobb, ha kezdetben sokat játszol együtt a gyerekekkel hármasban (és még jobb, ha az egész család négyesben játszik együtt). És ne csak ülj mellettük, mintegy felügyelőként, figyelve, mit játszanak! (persze erre is szükség van néha, nem kell folyton szórakoztatni őket)

Ha azt szeretnéd, hogy rájöjjenek mit lehet együtt csinálni, találj ki olyan közös játékokat, amiket együtt játszhattok egymással! Sokan teljesen külön tartják a babát és a totyogót egymástól és csak akkor engedik őket együtt játszani, ha már a kicsi is legalább mászik, pedig sokkal jobb, ha már néhány hónapos kortól van mód együtt is játszaniuk. Például a nagyobb megmutathatja a kicsinek hogyan kell játszani egy babajátékkal, vagy bábozhat a kicsinek, bohóckodhat neki, hogy nevessen. Később a nagyobb építhet a kicsinek tornyot, amit a kicsi szétboríthat, de már 7-8 hónapos kortól lehet olyat játszani, hogy a nagyobb labdát gurít a kicsinek és a kicsi visszagurítja (igen, már ebben a korban is képes rá csak egy kis bíztatás kell) vagy lehet közösen ölbéli játékokat játszani, mondókázni.

Amikor a kicsi már jár, lehet nekik kooperatív feladatokat adni (pl. közösen raknak ki egy kirakót, építenek fel egy tornyot, a családi fociban egy csapatban vannak, gyerekek a felnőttek ellen), később pedig a házimunkában is kaphatnak közös feladatokat (pl. a vacsoránál az egyikük a kanál, a másik a szalvéta felelős).

3. Az együttélést tanulni kell

Egy testvérrel együtt élni olyan, mint egy vadidegennek összeköltözni egy lakásba. Ráadásul itt elvárják, hogy a nagy engedje meg, hogy a kicsi a holmijai közé nyúljon, bemenjen a szobájába, odaadja neki a kedvenc játékát, elviselje, hogy a másik a fülébe visít stb. A gyerekek még nem tudják kezelni az érzelmeiket, indulataikat, ezért a konfliktusokat sem képesek békésen megoldani, ebben a mi támogatásunkra szorulnak.

Alapelvnek nem rossz az, hogy egy darabig lehet hagyni őket, hátha békésen rendeznek 1-1 nézeteltérést, de amikor eldurvul a dolog, közbe kell avatkozni. Teljesen rájuk hagyni nem lehet.

Mit lehet tenni, ha összeverekszenek, ha eldurvul a konfliktus?

– Fontos, hogy ilyenkor a gyerek fékevesztett, nem tud uralkodni magán, hanem az érzelmei uralkodnak rajta. Ezért elsőként ki kell venni a helyzetből: „Látom, hogy nagyon dühös vagy, gyere és nyugodjunk meg”.

– Ha mindketten sírnak, szét kell választani őket és külön-külön megnyugtatni.

– Nem szabad rögtön igazságot tenni köztük, általában mindketten hibásak és mindketten úgy érzik, igazuk van.

– Amikor megnyugodtak akkor lehet egyesével megbeszélni mi történt (van olyan gyerek, akinek kifejezetten fontos, hogy kibeszélje magából a feszültségét, utána sokkal nyugodtabb és kevésbé ingerelhető) és mit kéne legközelebb csinálni (kisebb korban ezt te fogalmazd meg neki, óvodáskorban viszont kérdezd meg tőle, szerinte mit kéne legközelebb csinálni, hogyan lenne elkerülhető a veszekedés)

4. Adj személyes teret a gyerekeknek!

Nem várható el, hogy mindig minden kedvenc játékukat azonnal megosszák egymással, sem az, hogy folyton elszórakoztassák egymást. A testvérek közötti veszekedések gyakori oka pont az, hogy az egyik gyerek szeret nyugodtan magában játszani, a másik meg folyton őt akarja nyúzni, amiből a nyugodtabb gyereknek előbb-utóbb elege lesz és akkor tör ki a balhé.

Ha külön szobára nincs is mód, legyen legalább egy olyan nyugodt sarka vagy játszósátra a gyerekeknek, ahol külön tudnak vonulni egymástól és magukban játszani, néha erre is szükség van. A legértékesebb kedvenc játékokat pedig közösen válasszátok ki, kerüljenek egy adott polcra vagy dobozba és vonatkozzon rá tesótilalom. (cserébe megkérheted a gyerekeket, hogy a játékok közül válasszák ki azokat, amiket a testvéreik is használhatnak, így kevesebb lesz a tárgyakon való összeveszés)

5. Ne akarj döntőbíró lenni!

A testvérek közötti vitákban nincs nyertes és vesztes. Ne szégyenítsd meg egyiket se a másik előtt! Mindenki nyugodjon meg és utólag beszéljétek át a tanulságokat!

Fontos, hogy ne legyen kivételezés. Bár néha úgy tűnhet, a kisebb vagy a gyengébb gyerek az áldozat és az idősebb, erősebb a hibás, általában mindketten hibát követtek el valamiben. Ha rendszeresen ugyanaz a gyerek a bűnbak, az csak további feszültségek forrása lesz.

6. Erősítsd az egymás iránti kötődést!

A gyerekek közötti kapcsolat akkor harmonikus, ha egészséges „falkasorrend”, hierarchia alakul ki, amiben mindenki jól érzi magát. A gyerekek számára biztonságérzetet ad, ha tudják, kinek hol a helye a csapatban. Normális esetben a nagyobb gyermek van elől a hierarchiában, a kisebbek bíznak benne, ő pedig gondoskodik róluk, vezeti őket. A nagy megélheti a nagy testvér szerepkörét, a kicsi pedig a kisebb testvérét.

Fontos megismerned a gyermekeid személyiségét és értékelned a különbözőségeiket, ugyanakkor nem lehet minden gyermekedet „egykeként” kezelni. Számukra ugyanakkora érték az, hogy megtanulnak egy közösség, egy család részeként élni, mint az, hogy individuális nevelésben részesüljenek. A közösség és benne a saját helyük, a család szabályai, szokásai biztonságérzetet ad a gyerekek számára.

A gyerekek közötti kötődést erősítheted, ha:

– mesélsz nekik arról, miben hasonlítanak egymásra,
– rendszeresen közösen játszol velük,
– közös feladatokat kapnak, amiket együtt oldhatnak meg.

Mit csinálhatsz, ha rendszeresek a konfliktusok?

Ha rendszeres a veszekedés, érdemes kifigyelni, mi okozza. Általában ugyanaz az 1-2 konfliktusforrás szokott a háttérben lenni. Ezeket kezd el egyesével megváltoztatni.

Ami segíthet:

– Az adott konfliktust okozó helyzetet (egyszerre mindig csak egyet) egy mesébe beleszőni a megoldással együtt és újra meg újra elmesélni. Ez különösen a szocializációt még csak tanulgató kisebb gyerekeknél jelenthet segítséget. Egy-egy nehéz helyzetet hasznos lehet elbábozni is.

– A bábozás segíthet akkor is, ha az egyik gyerek úgy érzi a másik mindig bántja, esetleg 1-1 helyzetben nem tudja, hogyan reagáljon a testvérére vagy ha szeretnéd neki megmutatni, hogyan viselkedjen az adott helyzetben. A bábozás szereplői hasonlók legyenek, mint ők (pl. egy kisfiú és a kishúga). Játszhattok szerepcserés bábozást is: ő alakíthatja a testvére szerepét, a bőrébe bújhat, te pedig az ő szerepét játszhatod el.

– Támogasd az önuralom fejlődését mindegyik gyermekednél! Ennek a megvalósításáról itt írtam

– Kössetek „szerződést”! A konfliktust követően mindkét gyerekkel állapodjatok meg, mi az elvárt viselkedés, mit szeretnének a másiktól mit tegyen vagy mit ne tegyen legközelebb és a kéréseiket írd le egy papírra (lehet mindegyik kérés mellett egy-egy kis rajzocska is, hogy könnyebben megjegyezhető legyen) és mind a ketten „írják alá” (nálunk az ovis jelüket rajzolták oda). Ha pl. csúfolódik az egyik és ez bosszantja fel a másikat állapodjatok meg abban, mit mondhat csúfolódás helyett (kitalálhattok egy vicces varázsszót, amit helyette lehet mondani), ha az idegesíti a testvérét, hogy bemegy a szobájába, akkor legyen ez odaírva, de egyszerre 2-3-nál több dolgot ne írjatok fel, mert akkor nem tudják betartani. Ezzel tudatossá válik az adott viselkedés kontrollja a gyerekekben és 2-3 hét alatt jelentősen javulni fognak azokon a területeken, amiket felírtatok.

– Segíthet a „heti panaszláda” módszer is: vannak olyan gyerekek, akiknek ritkábban van konfliktusuk a testvérükkel, ha jól kibeszélhetik magukból a feszültséget és a sérelmeket. Általában azok a gyerekek igénylik ezt, akiknek fontos az igazság, a szabályok és könnyen felidegesíti őket a testvérük viselkedése. Ilyenkor nem feltétlenül tanácsot szeretnének kérni, inkább csak összeszedni a gondolataikat és kiadni a panaszaikat. Ha heti rendszerességgel lehetőséget kapnak erre, utána sokkal türelmesebbek már a testvérükkel.

– Érdemes heti családi kupaktanácsot is tartani. Itt át lehet beszélni a család programjait, a közös terveket és védett környezetben lehet megbeszélni a konfliktusokat is (ki mit kér a másiktól, mi zavarta előző héten és miben szeretne változtatást), ezzel megelőzhető a nagy összeveszések egy része.

És ne feledd: bár testvéreket nevelni nehéz, ne problémaként tekints rá és ne érezd úgy, hogy ezzel elveszel valamit a gyermekedtől! Épp ellenkezőleg: azzal, hogy testvéreik vannak olyan értéket adsz nekik, aminek az előnyös hatásait semmilyen testvér csetepaté nem homályosíthatja el.