Viselkedésmódok, amik arra utalnak, hogy szorong a kisgyerek: Mit tehetünk ellenük?

Miért ragaszkodik a gyerek annyira a cumihoz? Miért rágja a körmét? Miért ébred fel megint éjjel? Miért pisil be az oviban, amikor már szobatiszta volt? Látszólag jól van, mosolygós… Honnan lehet tudni, hogy a gyerek szorong és mit tehetünk ellene?

A gyerekek viselkedését gyakran félreértjük. Olyan mosolygósak, játékosak, úgy tűnhet, egy-egy nagyobb változás nincs is rájuk hatással.
Mondjuk elkezdi az ovit és lelkesen megy, jól érzi ott magát, játszik a többiekkel. Aztán hazajön és aranyos, nincs vele semmi gond, de este a sötétben, kijön rajta a feszültség és gyakran felsír.
Nem féltékeny a most született testvérkére, de egyszercsak azt veszed észre, hogy rágni kezdte a körmét.
Látszólag jól viseli a költözést, de éjfélkor átköltözik a ti ágyatokba és egész éjjel forgolódik.
Vagy szopni kezdi az ujját, makacsul ragaszkodik a cumijához, még a bilire is a kedvenc rongyival jár, újra bepisil nappal, ezerszer kéri a cicit, pedig már majdnem abbahagyta: ő így jelzi, hogy szorong.

A stressz, a nagy változás belőlünk, felnőttekből is sokféle tünetet kiválthat, de mi már tudjuk kezelni őket.
A gyerek viszont még kicsi, hozzánk jön segítségért vagy a maga módján igyekszik megnyugtatni magát: cumizással, hajcsavargatással vagy akár a nemi szerve ingerlésével.

A legrosszabb válasz erre az, ha megpróbáljuk leszoktatni arról, amivel a szorongást oldja. Ha nevelési problémának tekintjük a körömrágást, a cumit, az éjszakai átmászkálást.
Ez ugyanis pont az ellenkezőjét váltja ki a gyerekből, mint amit szeretnénk elérni: még jobban szorongani fog, hiszen megpróbálják elvenni tőle azt, amibe kapaszkodik és még inkább bele fog kapaszkodni.

Így lesz az átmeneti cumizásból iskoláskorig tartó cumizás, a körömrágásból a felnőttkorra is átnyúló rutin, a szoptatásból játszma és állóháború.

A tünet piszkálásától nem múlik el a betegség, a kiváltó ok, ami miatt szorongani kezdett a gyermek.

Mitől múlik el szorongás?

1. Attól, hogy megérted, a gyerek számára a változás nagy dolog és mivel még nincs technikája arra, hogy az ezzel járó feszültséget magában kezelje, neked kell segítened ebben.
A kisgyereknek még nincs önbizalma, de van anya-bizalma: ha egy helyzetet nem tud megoldani, hozzád fordul, tőled kér segítséget.

2. A segítséget tehát meg kell kapnia, de olyan módon, ahogyan az mindenki számára elfogadható. Ha éjjel 1000x kel, mert most született kistestvére, nem az segít, ha sírni hagyják, hogy leszokjon róla, hanem az, ha NAPPAL, amikor a tesó alszik, babusgatják, szeretgetik, osztatlan figyelmet kap. Megtöltik a szeretet poharát csordultig – így egyre kevésbé szeretné majd éjjel bepótolni a gondoskodást.

Ha a körmét rágja, nem rá kell szólni és magára hagyni, hanem át kell ölelni, beszélgetni vele és játszani egy kicsit, így idővel megtanulja a feszültségét másként levezetni.

3. A frusztrációtól meg kell szabadulni. Nem magunkba fojtani, nem azt mondani a gyereknek, hogy „nincs cumi, nagyfiú vagy már, maradj nyugton!”, hanem teret adni annak, hogy kiadja magából, mégpedig olyan formában, amivel nem okoz kárt:

– sok-sok mozgással a szabad levegőn (ez a gyerekeknek lételeme és a legjobb feszültségoldó is egyben),
– játékos dögönyözéssel, birkózással,
– gyurmázással (remek feszültségoldó),
– ujjfestéssel,
– mesékkel (a gyerek nyelvén, a fantáziák világában magyarázza meg a világ összefüggéseit, így a gyermek könnyebben megérti azokat)

A hagyományos „szoktasd le róla” hozzáállás csak elmélyíti a sebeket, a türelem és a szeretet begyógyítja azokat 🙂



About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

35 Comments

  • Judit

    Reply Reply 2023. augusztus 29. kedd

    Kedves Ági!
    Véleményed szerint, hogyan tudnánk rávenni a gyereket, aki már 7,5 éves, h minden esetben illik köszönni, férfiakkal kezet fogni, nem pedig amikor csak ő akar? Utóbbit nagyon ritkán gyakorolja, köszönni még úgy ahogy köszönget, de vmiért azértiscsak tiltakozik, minél inkább kérjük rá. Van aki azt mondja, hagyjuk, kialakul, viszont többen bennünket, szülőket hibáztatnak mostmár. Kissé mindig szégyenlős volt, de idővel feloldódik.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. szeptember 08. péntek

      Az egyetlen módja ennek az, ha ti mindig hangosan köszöntök minden helyzetben példát mutatva. Ez meg fogja hozni az ő bátorságát is. Egyébként meg, ha megtanítottátok, de nem mindig csinálja, az nem a ti hibátok, ne vegyétek magatokra.

  • Csilla

    Reply Reply 2023. július 19. szerda

    Kedves Ági, először is meg szeretném köszönni a facebookos munkádat, nagy segítség vagy és támasz, köszönöm😍
    Egy kérdésem lenne, a kislányom 20 hónapos, boldog, okos kiegyensúlyozott, BARÁTSÁGOS baba, idegenekkel is könnyen megbarátkozik, de van pár személy akit nem akar elfogadni, hiába találkozik velük akár napirenden, pár közeli rokon( ez még nem is lenne gond) és az apa felöli nagymama. Ezt már kb 3 hónapos korban észrevettük, hogy megfeszül a közelükben.
    Leginkább a nagymama zavar, nem engedi, hogy hozzáérjen, távolról barátok, de nem engedi a fizikai kontaktust. Mit lehet tenni? Vagy kell-e tenni bármit is? Szerintem ami nem megy nem szabad eröltetni, de szeretném kikérni a véleményed.
    Annyit még le kell írnom, hogy mi a babával és amúgy az életben is határozottabb emberek vagyunk, ez a nagymama nem, mi nem szoktunk gagyogni főleg mióta elkezdett szavakat mondani, ez a nagymama folyton gügyög és olyan kényeskedő hangon beszél vele, ami láthatóan nem tetszik neki.
    Válaszodat köszönöm.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. július 23. vasárnap

      A babáknak is van saját ízlése az embereket illetően, illetve ha van 1-1 olyan fura dolog valakin, amivel nem tud mit kezdeni, esetleg valami élmény, amikor megijedt az adott embertől, akkor ez is gyanakvóvá teheti őt, ez normális. Ha távolról barátkozik vele, akkor legyen úgy, ehhez joga van. Erőltetni nem szabad. Majd, ahogyan egyre több szociális élménye lesz, egyre inkább megbarátkozik vele is.

  • Hajni

    Reply Reply 2019. március 28. csütörtök

    Kedves Ági! Segítségedet kérném megérteni & segíteni kisfiam problémáját.
    Van egy 3,5 éves kisfiam, Máté. 4 hónapja született kistesója, akit mindig szeretget, simogat & nem ellenséges vele.
    Máté hamar (14 hós) kezdte a bölcsit, és 7 hónapja már ovis. Elég érzékeny lélek & anyás kisfiú. Nem az a menősködő típus, inkább visszahúzódó. A nagyszülők szerint szigorúan nevelem, szerintem csak próbálok következetes lenni.
    Kb az ovi óta vettem észre furcsa viselkedésbeli problémáit.
    Nagyon nehéz megfogalmazni, mert összetettnek érzem a problémát. A csúnya, goromba, fennhangon, parancsolgatva beszéddel kezdődött ( menj innen stb.) de úgy érzem ezt most viszonylag kordában tartjuk azzal a nyugott hangon feltett kérdéssel, hogy ” anya így beszél veled?” És azonnal visszább vesz & azt is mondja, hogy bocsánat. Amikor hazahoztuk kistesót , apával & nagyival is goromba volt, éreztük benne a feszültséget, amit természetesnek vélünk ilyen uj szituációban. A feléjük irányuló gorombasága alább hagyott, már csak ritkán jön elő.
    Ami most aggaszt az az, hogy van/volt egy kis barátja,Lacika, akivel napi szinten találkoztak, játszottak. Az utóbbi időben minden találkozó sírással ért véget Máté részéről. Valamiért mindig megsértődött ( megelőztèk, nem adta oda a játékot, vagy csak látszólag ok nélkül) őrületes sírás közepette kellett haza jönni.
    Most ott tartunk, hogy ha csak találkozunk & a barátja köszön neki, sírva üvölt vele, hogy „Neeee te ne köszönj!!!”. És potyognak a könnyei. Kérdezem tőle, hogy mi bántja, átöleljem e de csak annyit mond ő sírni akar.
    Érezzük, hogy vannak indulatkezelési problémái. Mi nem vagyunk egy indulatos, festültségben élő család, de nagyon úgy érzem elrontottam valamit.
    Még nem tudja kifejezni az érzéseit, az indulatait meg pláne nem tudja kezelni.
    Sokszor úgy érzem, hogy nagyon meg akar nekünk feleni & mond olyan dolgokat amikről úgy gondolja, hogy nekünk tetszetős. Pl: vegyünk Lacikának is piros biciglit. Ugye anya én kedves vagyok?!
    Nagyon félek, hogy lelki sérülést okozok neki azzal, hogy nem jól kezelem a problémáit vagy nem ismerem fel a helyes nevelési megoldást. Arra is gondoltam, talán oviban nem úgy bánnak vele, ahogy az ő lelkének az ne okozna sérülést?!
    Kérem segíts ennek megértésében, kezelésében!
    Köszönettel,
    Hajni

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. március 29. péntek

      Semmi probléma nincs a kisfiaddal, a korának megfelelő mértékben tudja kezelni az érzéseit és az indulatait. Ez még fejlődőben van nála. Néha pontosan fejezi ki magát, néha nem. Bizonyos érzéseket már képes kezelni, másokat nem. Az óvodai beilleszkedés során a gyerekek egy csomó viselkedésmintát elsajátítanak a többiektől és gyakran frusztráló is a többiek jelenléte, amit a maguk módján próbálnak kezelni. Neki közben született egy testvére is, ami nem csak akkor van hatással a gyerekre, amikor megszületik a tesó, hanem akkor is, amikor elkezd cseperedni és mozog a lakásban, esetleg már hozzáfér a nagy tesó játékaihoz stb. Ilyenkor a társaival kapcsolatos viselkedése is megváltozhat. A barátjával kapcsolatos viselkedése is valószínűleg ezért változott meg, mert eddig nem volt olyan, hogy valaki „fenyegetést” jelentett volna a játékaira, most meg van, illetve feltehetőleg most ért be az „enyém” korszakba is, amikor felismeri, hogy a hozzá tartozó tárgyak nem az ő részei, de még nem tud mit kezdeni azzal, ha más gyerekek hozzányúlnak a holmijához. Azzal segíthetsz most neki, hogy ilyenkor megvigasztalod, megvárod, amíg megnyugszik, utána pedig segítesz neki abban, hogy elkezdjen játszani a barátjával és élvezze mindezt. Érdemes neki felidézni, milyen az, amikor együtt játszottak korábban és jól érezte magát, mit csináltak akkor, mert ez segít neki meglátni az együtt lét pozitív oldalát ahelyett, hogy csak a negatívra koncentrálna.

      • Edelényi-Hancz Eszter

        Reply Reply 2023. augusztus 05. szombat

        Kedves Ági!

        Először is köszönjük a rengeteg előadást és cikket, nagy segítséget jelentenek! A mostanit elolvasva szeretném a véleményedet kérni az éjszakai átmászkálás kapcsán. Próbálok rövid lenni: 3,5 éves kisfiunk először a babaöbölben, majd mellettünk a kiságyban aludt. Kb. 8 hónapja alszik a saját szobájában, először kiságyban, pár hónapja nagyobb ágyban. Amikor sokat ébredt, és nem volt elég a simogatás, magunk közé tettük, ez fogzáskor volt, vagy nagyobb korban másnapi betegséget (torokfájás, nátha) jelzett elő. A testvére most 4,5 hónapos, mellettünk alszik babaöbölben. Most jön a gondom: a nagyobbik eddig szépen aludt a szobájában (esti mese olvasás együtt a nagy ágyban, majd elaludt és átvittük), de kb. 1 hete nem hagyja magát átvinni, vagy ha sikerül, akkor is megébred éjfél körül, és átjön. Szerencsére nem beteg, nem ez a gond. De valószínűsítem, hogy valami mégis bántja. Talán testvérféltékenység? Vagy a közelgő óvoda? Látszólag imádja a picit, és próbáljuk első sorban a nagyra helyezni a hangsúlyt, hogy ne érezze háttérben magát. Az ovi kérdést nem erőltetjük, pár mesekönyvet olvasunk róla néha, de nem téma napi szinten. Állítása szerint várja. Mégis mit tegyünk, hogy oldjuk a feszültségét, esetleg sikerüljön újra a szobájában aludnia? Sajnos magamra ismertem a cikkben, rosszul álltam a kérdéshez és mérgelődtem vele az átmászkálás miatt, de tudom, hogy nem ez a jó út. Csak hát a picihez való kelés, a forgolódó nagy mellett nem könnyű. Köszönöm, ha tudsz irányt mutatni!

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2023. augusztus 20. vasárnap

          A tesó is nagy változás és az ovi is, mindkettő okozhatja. Alapvetően arra törekednék most, hogy este a saját ágyban aludjon el és csak később kerüljön a tiétekbe, mert így ha már nincs szorongás, nem ébred fel, akkor nem fog átjönni többet. Ha nem fértek el, jó kompromisszumos megoldás lehet, ha az ágyatok mellé tesztek egy kis heverőt vagy kiságyat neki (ha befér) vagy egy magasított matracot, ahova odafekhet mellétek, de mégsem egy ágyban kell sokan elférni.

  • Ambrus Nelli

    Reply Reply 2019. január 04. péntek

    Kedves Ági. Tanácstalan vagyok. A kisfiam 7 és féléves állandóan rágja a körmét minden este sír h velem aludhasson ha nem engedem meg neki akkor északa alvajárókénnt bújuk be mellém és reggel megkérdezi h hogy került oda 😞 van 1 2 éves hugica is. Mit kellene tennem?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. január 13. vasárnap

      Sajnos az iskolai feszültség gyakran így jön ki a gyerekeken. Engedd neki, hogy veled lehessen éjjel, ha ez őt megnyugtatja, esetleg, ha így kényelmetlen, kaphat egy matracot az ágyatok mellett és ott aludhat. A körömrágás is a feszültség és a szorongás jele, ezért érdemes lenne gyermekpszichológushoz fordulnotok vele, aki feltárja a szorongás okát.

    • Bene-Bányai Zsuzsa

      Reply Reply 2023. február 02. csütörtök

      Kedves Ági,

      kisfiam 2 éves és most kapott Autizmus spektrum zavar szakvéleményt, F8400 kódot. Olivér stressz oldásra a céltalan szaladgálást, bizonyos szótagok ismétlését (ga-ga-iiii) illetve a cumija rágását használja. A cumik a fogak mentén lyukasra vannak rágva. Ha nincs nála a cumi, akkor pedig a fogait csikorgatja. Olyan, mintha acsarogna, ha érted mire gondolok. Ha cumival csinálja, eltolja oldalra a cumit és hallani azt a csikorgó hangot, ahogy a fogaival húzza a gumit. Kérdésem, hogy lehet ezt bármivel helyettesíteni? Rágókával esetleg? Csak a cumival csinálja ezt. Más tárgyat a szájába véve nem tapasztaltuk. Válaszodat előre is köszönjük.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2023. február 11. szombat

        Ezt önnyugtatásként is csinálhatja, de a fogzáshoz is lehet köze. Cumi formájú fogzásra való rágókával esetleg lehetne helyettesíteni, mert ez vastagabb gumiból van, nem tudja kirágni.

  • Soldier

    Reply Reply 2018. október 29. hétfő

    Valaki segítsen! 28 éves apuka vagyok. 2 és fél éves fiam időnként „eljátsza” velem, azt mintha mérges lennék rá és rászóltam volna. Konkrétan fél és azt hiszi h valami rosszat tett, ami miatt mérges vagyok rá. Pedig semmi nem történt. Nem is emeltem fel a hangom, nem szóltam rá, nem is lettem mérges. Sajnos az alap tekintetem kisség mogorva, nem vagyok egy mosolygós ember. Mély hangom van, ezért ha időnkét felemelem, akkor az ijesztő lehet. De mért van az, hogy akkor is képes megíjedni és beképzelni bármit, ha nem történt semmi?? Nagyon rosszul esik, és az önbizalmamat teszi tönkre ez a helyzet. Pedig ha nem képzel be ilyet, akkor nagyon jól elszoktunk játszani, sőt kifejezetten apás gyerek amúgy.
    Normális ez?? Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. november 10. szombat

      Igen, ez normális. Apa dörgő hangja ijesztő és az ijesztő helyzeteket úgy dolgozzák fel a gyerekek, hogy újra meg újra eljátsszák őket. Az önbizalmadat ez nem kell, hogy érintse, te vagy a felnőtt, ő egy kisgyerek, aki még érzékeny az erős hangokra és nem szeretné, ha apa mérges lenne rá, ami természetes a részéről. Az, hogy eljátssza ezt a szerepet valahol még jó is, mert ezáltal fel is dolgozza, míg ha magában tartaná és szimplán csak félne tőled, sokkal rosszabb lenne.

  • Sandra

    Reply Reply 2018. május 08. kedd

    Kedves Vida !
    Van egy lassan 5 évest fiúk ,nem oljyan régen másfél holnap akkor elköltösztunk Magyarországtól Angliba ,es megjelentek első peroblemak viselkedés es alando hisztizas es sírás voltak napjai részre sémi együtt működés vagy elfogadás a fiam részre sémi be nem alando volt együtt működni velünk ,közbe elkezde a iskolát is angol nyelv meg nem beszél ,délutáni alvás ok elmaradtak ,az elején elfogadta a saját sobat es agyat es egyedül aluta ,most mar nem elkezde félni ,velünk akarja aludni pár éjszaka is bele mentünk ,pedig olvassuk sok minden neki tudja hogy ninc mi tol félni de mégis .Nesztuk a szobát minden zugába hogy véletlenül ninc valami szörny ,éjjel lámpa bevan kapcsolva es mégis nem akarja aludni .Hoza teszem hogy kett éve apa nélkül éltünk most összejött a család .Kerem a segetseget az uj hejzet uk .
    Üdvözlöm
    Sandra

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. május 27. vasárnap

      Amiket leírtál mindegyik nagyon nagy változás egy kisgyerek számára, természetes, hogy ilyenkor sírósabb, hisztisebb lesz, mert nem tudja még kezelni a változást és a vele járó szorongást. Ne erőltessetek most semmit, aludjatok vele, ha kéri, foglalkozz velük többet és mesélj sokat nekik. A félelmeket kezelhetitek játékosan is, az ágy alá elbújt szörnyet elvarázsolhatjátok szörnyűző varázspálcával, ezek a játékos megoldások sokat szoktak segíteni a kicsiknek.

  • Reni

    Reply Reply 2018. február 06. kedd

    Kedves Ági, egy éves fiam lassan három hónapja bizonyos esetekkor (kikéredzkedés a kiságyból, éhség, álmosság, peluscsere) azzal jelez, hogy ledugja kezét a torkán, és több esetben vissza is jön az előző evés tartalma. Akármennyire próbálok, nem tudok mindig azonnal reagálni a hívására. Nem tudom, ez szorongás-e? Le kell-e szoktatni róla, illetve hogyan kell ezt kezelni? Úgy gondolom nem tesz jót neki sem, ha napi három alkalommal is viszontlátja azt, amit elfogyasztott. Kérlek, adj tanácsot, mit tegyek.
    Köszönettel, Reni.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. február 11. vasárnap

      Ez nem szorongás, inkább csak egy fura szokás. Azzal tudsz neki segíteni, hogy amikor csak tudsz, mihamarabb odaérsz és felveszed, szorosan megöleled őt és mélyeket lélegzel, ez általában segít, hogy ne hányja el magát.

  • Pfarer Alexandra

    Reply Reply 2017. október 10. kedd

    Kedves Ági!5 éves kislanyom cumizik. Már nem csak alváshoz hanem nappal is kéri. Nagyon ragaszkodik hozzá.5 hónapja született Kistestvére de előtte is így viselkedett. Sokszor próbálkoztunk cumitündérrel es beszélgetéssel,de nem volt hatásos. Újabban a körmeit is tépkedi. Mikortól számítanak kórosnak ezek a dolgok? Köszönettel: Szandra

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 12. csütörtök

      A cumi és a körömtépkedés is szorongásoldó tevékenységek. A cuminál az a tapasztalat, hogy minél jobban erőlteted, annál jobban ragaszkodik hozzá, mert úgy érzi elveszel tőle valami fontosat. Próbáld meg, hogy 1-2 hétig egyáltalán nem is említitek neki a cumi dolgot, ha kéri, megkapja. Aztán 1-2 hét után be lehet vezetni valamilyen kis szabályt a cumihasználatra, ami nappalra vonatkozik, pl. csak otthon kaphatja meg. Ha ez megy, akkor jöhet egy következő kis szabály, pl. csak elalvás előtt kaphatja meg, máskor anya megölelgeti, megszeretgeti, de cumit nem kaphat. Így apránként ritkul a cumihasználat és végül magától elhagyja majd.

  • Viki

    Reply Reply 2017. július 09. vasárnap

    Kedves Ági! Kisfiam két és fél éves, nagyon okos, érzékeny, bújós gyerek. Négy hónapja megszületett a kistestvére, akit látszólag szeret, ha meghallja vagy meglátja mosolyog, simogatja, puszilgatja, szeretgeti. De rászokott a kiabálásra, sokszor számdékosan a baba fülébe kiabál, direkt felébreszti, megijeszti, sokszor addig csinálja, míg el nem kezd a kicsi sírni. Próbáltunk rászólni, megmagyarázni neki, hogy miért nem szabad, másik szobába átvinni ilyenkor, többet szeretgetni, hozzá bújni, de semmi nem használ. Hogyan tudnék segíteni neki leszokni róla?
    Köszönöm, ha válaszolsz

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 24. hétfő

      Féltékeny és ezt így fejezi ki. Ez ellentmondásos érzés, néha szereti, de azért ott van a rossz érzés benne, ezért piszkálja a kicsit. Próbáld meg, hogy sokat mesélsz neki arról, amikor ő volt kisbaba, szeretgeted, elmondod, hogy ő még mindig a te kisbabád, megmutatod neki az ő csecsemőkori képeit, ez segít neki feldolgozni az érzéseit.

      • Viki

        Reply Reply 2017. július 29. szombat

        Köszönöm a választ 🙂

    • Tímea

      Reply Reply 2023. augusztus 29. kedd

      Kedves Ági!
      Most 20 hónapos a kislányom. Gyakran járunk közösségbe,hasonló korú kisgyerekesekkel is gyakran találkozunk. Szinte napi 2x megyünk játszóra. Észrevettem,hogy mintha kerülné a korabeli és kisebb gyerekeket. Ha a homokozóba többen vannak,akkor nem megy bele. Ha vannak fent a csúszdán akkor nem tolakodik,kerüli. Barátok gyerekeit mintha nem szeretné. Míg a többiek 3 an jól elvannak,mi kilógunk egy kicsit és sírdogál,nem igen játszik akkor. Ha ők bent vannak az egyik szobába,kislányom inkább kimegy. Nagyon sokat foglalkozunk vele. Felnőtteket szereti,nagyobb gyerekeket utánozza,szereti őket. Olyan nehéz,hogy találkoznánk a kisbarátaival,de a kislányom javarészt nem érzi jól magát a társaságukban. Nagyon mozgékony,ha nincs kapu egy játazótéren akkor kb.20 perc után futva szökik és egy darabig ezt játszuk. Sokszor mintha unná a jázszótereket is. Mit tehetek,hogy jobban nyisson? Félek hogy mi lesz ha jövőre kezdi a bölcsit.
      Köszönettel!

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2023. szeptember 08. péntek

        A legtöbb kisgyerek ebben a korban fél a nála kisebbektől és szívesebben van a nagyobbakkal, ez normális reakció, hiszen a nagyobbak viselkedése kiszámíthatóbb. Segíthet, ha egyszerre csak 1-1 vele egykorú gyerekkel találkoztok és játszotok közösen, mert 1-1 gyerekkel könnyebben elboldogul, nem olyan leterhelő neki, rajta keresztül meg tudja tanulni, hogyan viselkedjen velük.

  • Nagy Mónika

    Reply Reply 2017. június 06. kedd

    Kedves Ági!
    Kislányom 14 hónapos. A héten kezdett el önállóan járni.Ezzel együtt nagyon félős is lett.De ez nem mi dig így van,csak mikor eszébe jut.Valamikor ha szólok neki,hogy Lilike,már annyira megijed ,hogy kapkodja a levegőt és mintha kétségbe esne. Valamikor a baba szó hallatán csinálja vagy mikor mondom neki hogy intsen pápát.forduljak vele valahova? sajnos még nem beszél csak ilyeneket „mond” hee heee éa hümmög.néha mutogat.de szerintem már sokmindent meg is ért,mert ha mondom neki hol a hinta akkor megmutatja.bébiételről is még csak most kezd átállni.
    Köszönöm válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. június 12. hétfő

      A járástanulás időszaka pszichésen is megviseli a kicsiket, de ez normális. Átmeneti dologról van szó, hiszen ilyenkor az idegrendszer hirtelen nagy változáson megy át, 2-3 hét után meg szokott változni a helyzet. Addig vedd fel, nyugtasd meg, amikor megijed és bíztasd, hogy gyakorolja az új tudományt, hamarosan egyre ügyesebb lesz majd benne 🙂

  • tattoo designs

    Reply Reply 2017. április 09. vasárnap

    Nagyon szépen köszönöm a választ! Mint mindig, most is megnyugtattál. :).

  • Estella

    Reply Reply 2017. április 07. péntek

    Nagyon szépen köszönöm a választ! Mint mindig, most is megnyugtattál. 🙂

  • Éva

    Reply Reply 2017. április 06. csütörtök

    Kedves Ági! 5 éves kisfiam dadogni kezdett… Kb. két hete kezdődött. A szavak elejét ismételgeti, egy mondatban többször is. Nagyon érzékeny, intelligens kisgyerek, korához képest sokkal választékosabban fogalmaz. De szerintem a családi feszültség az ok…
    A férjem nem túl nyugodt természet. Nagyon gyorsan felkapja a vizet, és sok minden miatt kiabál, kiborul, hisztizik… Velem és a kisfiunkkal is. Ez 5 éve így megy. Én már erősen elkezdtem azon dolgozni, hogy elválunk. (Sokáig dolgoztam azon, hogy maradunk) Sajnos eddig ezt nem tudtam meglépni, mert nincs hova mennünk és nincs miből. A kisfiamról kiderült 2 éves korában, hogy tejallergiás, és nem oldották meg az étkezését sem a bölcsiben, sem az oviban, egészen tavaly szeptemberig. Emiatt fél 12-kor haza kellett hoznom, és ebédet adnom neki. Heti néhány órás munkát tudtam vállalni. De tavaly ősszel elkezdtem tanulni, Pestre járok vidékről havonta 3 keddi napon. Hamarosan saját vállalkozást indítok. Nagyon feszült vagyok, és rengeteget kell tanulni. Ez is megviseli a kisfiamat, elmondja, hogy hiányzom neki, és részletesen el kell mondani, mit is tanulok. El is játsszuk a macikkal. De szerintem apa a nagyobb gond. Eddig passzívan tűrte a kiabálást, de most már nem. Kb. 1-1,5 hónapja harcban áll vele. Ahogy hazaér a munkából, bosszantja, kiabál vele, ütögeti. Semmiben nem fogad szót. És a férjem erre nagyon rosszul reagál: visszakiabál, néha oda is legyint, ledegradálja: hogy milyen gyerek vagy, nem lehet veled semmit… Velem nagyon együttműködő a kisfiam, és eddig nyugodt volt, de most nem az. (Bár beteg is két hete, és nem tudunk a levegőn mozogni, pedig nagy az igénye). Azt mondta, hogy ő félelemben él…. A szívem szakad meg… Mára eljutottam odáig, hogy szinte sohasem reagálok a férjem kiabálására, kiborulásaira, csak ha a kisgyerekkel kiabál. Próbálom nyugtatni… Azt hittem, ettől majd a kisfiam is nyugodtabb tud maradni… Vigyem pszichológushoz? Mit tegyek??? Kérlek segíts!!

  • Hajni

    Reply Reply 2017. március 31. péntek

    Szia!ide irok máshova nem enged.az evéssel és alvással kapcsolatban kérdeznék.a fiam 14 hós és mlg pürét eszik úgy főzők neki mint magunknak szokszor abból kap de a gyümölcsöt is és a főzeléket is pürésítem mivel amint darabot észlel benn kiköpi vagy öklendezik.kenyér héjat belsejét kukacot ,ilyeneket eszik csipegetve de a tészta meg ami hasonlo még pürésen sem vagy ha mégis nyammog.hat fog kinn van a többi bújik.hagyjam majd eszi mikor úgy érzi?vagy próbálam elöször a hamit darabosan utána pürésitsem?így szoktam eleinte de nekem is jobb ha megeszi pürésen legalább eszik.
    A másik hogy egy nappali alvásra áll át de nem egyszerű.kb egy hónapja már babakocsiban nem alszik csak kiságy.reggel 6-8 között ébred ehhez igazodva négy órát bír ki .így fél 11 fél 12 között alszik változo.általában 11 ig húzom de van hogy fél 12 mire alszik.másfél órát alszik kb egykor ébred utána tudom ebédeltetni elötte esélytelen álmosság miatt nem eszik fél tiz után tizoraizik.utána még kb 5 körül alszik rövidet.vagy egyáltalán nem tud aludni igy nyolcig fenn van.mindig változó leteszem de nem alszik el.tudom ez is átmeneti de délelött tovább nem bírom húzni délután ha nem alszik estig kissé nyügös.van hogy kétszer vagy egyszer alszik ez is mind attol függ mennyit alszik délelött ha keveset akkor délután alszik még.nem könnyü mert hisztis ilyenkor.
    Költözünk is remélem nem zavarja majd túlságosan.szoktam vinni az új helyre új szobájába.kiságya ugyanaz lesz.csendesebb helyre megyünk mondhatni.külön .szülöi házba vagyunk most.
    Köszi ha válaszolsz

  • Estella

    Reply Reply 2017. március 29. szerda

    4 éves fiam külön szobában alszik születése óta. Jó alvó. Megvan az esti ceremónia: mese, ének és utána egyedül alszik el. Egy ideje kialakította magának azt a szokást, hogy úgy altatja el magát, hogy hason fekve mozog a nemi szervén, egészen addig míg belealszik. Én tanácstalan vagyok. Nem tudom hogyan kezeljem a dolgot. Mennyire gond ez? Próbáltam mondani neki, hogy abba kell hagyni. De masképp nem tud elaludni. Sőt, úgy vettem észre, hogy még bűntudata is van szegénykének, hogy olyasmit csinál, amit anya nem tart jónak.

    Kérlek mondj véleményt, tanácsot. A férjemmel tanácstalanok vagyunk.
    Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. április 05. szerda

      Ez egy ijesztő, de ártalmatlan önnyugtató tevékenység, itt írtam róla: http://www.kismamablog.hu/babapszichologia-2/segitseg-maszturbal-a-gyerekem

      • Ildikó

        Reply Reply 2023. december 18. hétfő

        Kedves Ági!2,5 èves lányom szopja az jobb kezén lévő 2 ujját és a bal kezével a jobb mellbimbóját csavargatja.szoptatott baba volt 11,5 hónapig.Nyugtassa magát azt tudjuk,mert főleg akkor csinálja, ha màr fáradt.cumit nem akarta elfogadni.fő probléma az,hogy amit csavargat mellbimbója már sokkal kijebb áll és elég piros is.ha rászólunk rögtön kiveszi,de elkezdi a
        sírást
        Tudnál adni tanácsot esetleg mit
        csináljunk?félek,hogy későbbiekben baj lehet belőle a mellènél.
        Köszönöm!

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2024. január 02. kedd

          Ilyenkor nem elég csak rászólni, hanem vegyétek ölbe, segítsetek neki megnyugodni, ellazulni, hogy ne érezzen késztetést arra, hogy így nyugtassa magát. Közben a kezébe adhattok egy kis rongyit pl. hátha sikerül ahhoz hozzászoknia és azzal nyugtatni magát.

Leave A Response To Vida Ágnes Cancel reply

* Denotes Required Field