„Még csak reggel van, de a gyerek már a mesét követeli.” – ismerős mondat sok szülőnek. A mesenézés önmagában nem ördögtől való, sőt, lehet pihentető, tanulságos vagy akár közös élmény is. De mi történik akkor, amikor a képernyő válik a nap főszereplőjévé, ha a gyerek minden más tevékenység – játék, séta, étkezés – helyett csak mesét akar nézni? Ha visít, amikor kikapcsolod és hisztizik, ha nem kapcsolod be, amikor kéri? Mit lehet tenni ilyenkor?
Gond-e a mesefüggőség? Le kell-e róla szoktatni a gyereket? Milyen hatással van a gyerekre?
A mesefüggőség – amikor a gyerek szinte csak képernyős mesével tud kikapcsolódni vagy megnyugodni – figyelmeztető jel lehet arra, hogy a valódi, érzékszervi élmények háttérbe szorultak. Nem feltétlenül kell „leszoktatni” a meséről, de fontos egyensúlyt teremteni: a túl sok képernyő csökkentheti a gyerek belső képalkotó képességét, frusztrációt okozhat, és túlzott ingerkereséshez vezethet. A hirtelen megvonás helyett fokozatos, szeretetteli átalakítás javasolt: helyette lehet például együtt mesét olvasni, bábokkal eljátszani történeteket, vagy közösen kitalálni meséket. A gyerek nem a mese „ellen” ragaszkodik hozzá, hanem mert biztonságot, kiszámíthatóságot és élményt ad neki. Ha ezt más módon is meg tudja élni a kapcsolatban – például közös játékban vagy esti rituálékban –, a képernyő igénye is csökkenni fog. A cél nem a tiltás, hanem az érzelmi és élménybeli telítettség biztosítása.
Mi is néztünk mesét és így is felnőttünk…
Valóban: sokunk felnőtt mesenézéssel együtt is. De fontos látni, hogy a mai mesenézés mennyisége, intenzitása és hozzáférhetősége teljesen más, mint amikor mi voltunk gyerekek. Akkor egy-két mese ment naponta a tévében, ma pedig korlátlanul, bármikor, bármilyen tartalomhoz hozzáférnek a gyerekek, sokszor egyedül, érzelmi szabályozásra használva. A kérdés tehát nem az, hogy „szabad-e mesét nézni”, hanem hogy milyen formában, mennyit és mire használjuk – és hogy közben megkapja-e a gyerek a kapcsolatot, játékot, mozgást és kreatív élményeket is, amire a fejlődéséhez valóban szüksége van.
Mennyi a mesenézés normális mértéke? Honnan lehet tudni, hogy túl sok mesét néz a gyerek?
A WHO és a gyerekpszichológusok ajánlása szerint:
– 2 éves kor alatt: ne legyen képernyőidő (kivéve videóhívás).
– 2–5 éves kor között: legfeljebb napi 1 óra, de ne önállóan, hanem közös élményként, kísérettel.
– 6 éves kortól: napi 1–2 óra még elfogadható, de a tartalom minősége, az időpont (ne lefekvés előtt) és a gyerek élethelyzete is számít.
Ugyanakkor nagyon fontos az is:
– Mit néz pontosan a gyerek? (egészen más egy pörgős, nem korosztályának megfelelő mese, mint egy családi videófelvétel vagy egy vágás nélküli természetfilm, bábműsor vagy egy ovis torna, amire ő is mozog)
– Egyedül nézi vagy segítséggel? (minél kisebb a gyerek annál inkább jó, ha közösen nézitek a mesét, ez segít a látottak feldolgozásában)
– Milyen hosszan nézi? (5-10-15 perces rövid etapokban kevésbé terhelő, mint egyszerre 1-2 óra)
– Miért nézi? (a legjobb, ha fix időpontja van a mesenézésnek a napirendben nem akkor kapcsolod be, amikor kedve van hozzá (vagy már neked van eleged)
Ha túl sok a mesenézés a gyereked életében, annak több figyelmeztető jele is lehet:
– Hisztik, csapkod, üvölt stb. ha kikapcsolod a mesét.
– A mese válik a fő elfoglaltságává, elutasít más játékokat.
– Nehezen szabályozza az érzelmeit, dührohamai vannak, nyugtalan, figyelmetlen.
– A mese után is a mesében látottakat „pörgeti”, nehezen tud átkapcsolni más tevékenységre.
– Alvásproblémák, éjszakai felriadások.
– Egyre inkább önnyugtatásra használja, például akkor is nézni akarja, ha fáradt, éhes, unatkozik vagy szomorú.
Hogyan ellensúlyozhatjuk a sok mesenézést?
A mesenézés önmagában nem „bűn”, de ha túl nagy teret kap, érdemes tudatosan kiegyensúlyozni más típusú élményekkel, hogy a gyerek fejlődése sokoldalú maradjon. A cél nem a mese „megszüntetése”, hanem az, hogy ne ez legyen az egyetlen forrása az élményeknek és a megnyugvásnak. Ami segíthet:
1. Játékos újrajátszás
Mesenézés után játsszátok el együtt a történetet bábokkal, plüssökkel, LEGO-val vagy szerepjátékban – így a gyerek feldolgozza, belsővé teszi, nem csak passzívan befogadja.
2. Könyvekkel kiváltani vagy előkészíteni
Ugyanazokat a karaktereket vagy témákat keresd meg mesekönyv formájában, és olvassátok közösen – ez segít a mesehősökkel való azonosulást elmélyíteni és fejleszti a nyelvi készségeket.
3. Valódi élményekkel feltölteni
Minden képernyőidő után (vagy helyett) kínálj érzékszervi, mozgásos vagy társas élményt: homokozás, gyurmázás, séta, főzés, pancsolás, állatok megfigyelése – ezek segítenek a gyereket „lehozni” a virtuális világból.
4. Zene és mozgás
Zenés tornák, éneklés, ritmusjátékok vagy csak egy spontán tánc a nappaliban – ez segít testileg-lelkileg átmozgatni a képernyő után megülepedett ingereket.
5. Beszélgetés a látottakról
Kérdezd meg tőle: „Melyik rész tetszett legjobban? Mit csináltál volna másként?” – ezzel érzelmi és gondolkodási feldolgozást indítasz el. Le is rajzolhattok vagy gyurmából, építőkockából is elkészíthettek egy-egy számára érdekes részletet.
Hogyan kezdjünk el változtatni, ha hisztizik amikor kikapcsolod?
Érthető, hogy a gyerek dühösen reagál, ha megszakítunk egy számára izgalmas tevékenységet. De a jó hír az, hogy lehet rajta változtatni, fokozatosan és szeretetteljesen. A változtatásban a következetesség, az érzelmi biztonság megteremtése és a fokozatosság segíthet. A cél, hogy a gyerek megtanulja, hogy a képernyő vége nem a jó élmények végét jelenti és a valódi világban is vannak érdekes, értékes élmények, amik ugyanolyan izgalmasak, mint a mese.
1. Előre jelezd a váltást!
A gyerekek biztonságérzete nő, ha tudják, mi következik. Mondd el előre:
„Most még 5 perc mese van, utána kikapcsoljuk és megyünk vacsorázni.”
Használhatsz időzítőt, homokórát vagy visszaszámlálást is (pl. „Még három perc és vége”).
2. Adj választási lehetőséget!
A kontrollélmény csökkenti a feszültséget. Kérdezd meg tőle:
„A mese után előbb fogkefézünk vagy öltözünk?”
Nem a mesenézés a választható, hanem az utána következő program.
3. Alakítsd játékká a váltást!
Pl. „Kikapcsoljuk a tévét varázspálcával” vagy „elrepítjük a távkapcsolót a kanapéra mint egy űrhajót” – ez segít átlépni a feszültségből a játékos jelenbe.
4. Fogadd el az érzelmeit!
Ha mégis jön a hiszti, maradj nyugodt: „Látom, nagyon nehéz most abbahagyni. Itt vagyok.”
Nem a hisztit kell „megoldani”, hanem megtartani a gyereket az érzelmeiben.
5. Legyen vonzó a következő tevékenység!
A tévé lekapcsolása után egy érdekes játék, közös meseolvasás vagy a a közös vacsorakészítés, séta, játszóterezés stb. meghozhatja a kedvét a váltásra.
Mit tegyél, ha bizonyos tevékenységeket nem tudsz megoldani mese nélkül (pl. autózás, orvosi rendelő stb.)?
sok szülő érzi úgy, hogy bizonyos helyzetekben csak a mese működik, különben káosz vagy hiszti lenne. A jó hír: nem baj, ha néha meséhez nyúlsz, de érdemes eszköztárat építeni más lehetőségekből is, hogy ne ez legyen az egyetlen megoldás. Íme néhány ötlet:
1. Hallgassatok hangoskönyvet, meséket vagy gyerekdalokat! A mutogatós gyerekdalok, mondókák a kisebbeket is lekötik, együtt mutogathattok, „táncolhattok” menet közben az ülésben, ez a mozgásigényt is leköti egy időre.
2. „Utazós táska” teli meglepetésekkel:
Tegyél egy kis zsákba érdekes új játékokat! Pl. matricás füzet, báb, rajzolós tábla, mini könyv, nagyméretű fűzhető gyöngyök – ne otthonról megszokott játékok legyenek, hanem kifejezetten „különleges helyzetre való” tárgyak amikkel lehet kreatívan alkotni. Jó megoldás lehet a mágnestáblás játékok, a papír öltöztetőbaba papír lakással stb.
3. Mondókázás, éneklés, bábozás: ezeket kisebbekkel is lehet közösen játszani.
4. Találjatok ki egy mesét közösen!
Kezdheted így: „Volt egyszer egy kisfiú/lány, aki épp a doktorhoz ment…” – aztán együtt folytatjátok.
Így a gyerek nemcsak megnyugszik, hanem kontrollt is kap a helyzet felett.
Lehet mesét kitalálni arról is, amit út közben láttok, pl. hova mehet az a piros autó? Mit csinálhatnak a gyerekek az óriásplakáton?
5. Ha mégis mesét néz, legyen előre megbeszélt mennyiség, pl. „csak egy mese, amíg odaérünk” és érdemes mindig ugyanazt a videót vagy ugyanazt a pár „autózós mesét” betenni, hogy ne legyen túl stimuláló.
Leave A Response