Nálatok mekkora a kupi?

Amíg egy gyerekem volt, el nem tudtam képzelni, mekkora rendetlenséget tud csinálni kettő. Hát most már tudom. A nagy építős korszakát éli, szétterít egy doboz legót a szőnyegen és alkot. A pici jön és aprólékos munkával széthordja a lakás különféle pontjaira. Egyébként zsenge kora ellenére igazi kis logisztikai menedzser: állandóan pakol, dobozból ki, dobozba be, fiókból ki-be, és nemcsak pakolász, hanem cipel is, viszi a megszerzett kincseket a lakás különféle pontjaira vagy nekem ajándékozza őket. Naponta többször felmerül bennem, hogy vajon van-e értelme rendetrakni, vagy inkább hagyjam az egészet?

Nálatok mekkora a kupi?Az alapelvem rendrakásügyileg az, hogy estig várok és akkor pakolok el. De általában addigra már olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm összeválogatni külön a vonatos játékot, a legót, a konyhásat, így a sok apró részből álló játék elkezd keveredni. Én pedig mindig elhatározom, hogy “majd egyszer” összeválogatom az összekeveredett készleteket.

A gyerkőcöket egyébként jól be lehet vonni a pakolásba – ha éppan van kedvük. A kicsi például (13 hónapos) gyönyörűen beleteszi a dobozba, amiket mondok neki. Majd ha már tele a doboz, jó mókának tartja kiborítani az egészet megint 🙂
A naggyal lehet már tárgyalni. Következetesen próbálom rávenni, hogy amivel már nem játszik, azt tegye el. Néha sikerül is, ha éppen olyan kedve van, de estére általában így is halomban állnak a holmik a lakásban.

Felmerült bennem a kérdés – nyilván már benned is, hogy vajon hogyan lehetne elejét venni az estére kialakuló káosznak? Pakolásszak el napközben is? De kinek van arra ideje? (és 5-10 perc múlva általában már látszatja sincsen)

Arra is kíváncsi lennék, vajon mikor növik ki végre ezt a korszakot? 1 év? 2 év? Soha?

És Te hogyan látsz át a lakásban uralkodó káoszon? Írd meg bevált megoldásaidat számomra a hozzászólások között!

9 Comments

  • Németh Klaudia

    2011. április 01. péntek

    Kedves Ági!

    Kisfiam 9 hónapos kúszik-mászik, és ennek eredményeként pakol is. Valaki azt tanácsolta, hogy semmit ne pakoljak feljebb, hanem minden maradjon a helyén. Mások szerint, viszont jobb ha felsőbb polcokra teszem fel a dolgokat, mert most még kicsi ahhoz, hogy megtanulja, hogy ne nyúljon hozzá. Te mit tanácsolsz? Már ilyen 9 hónaposan is érdemes megmutatni neki, hogy mit pakolhat és mit nem?
    Előre is köszönöm a válaszodat.

    Ui.: Ila mama tanácsai fantasztikusak még egy egy-gyermekes anyukának is. :-)))

    • Vida Agi

      2011. április 14. csütörtök

      Is-is. Ami veszélyes rá nézve, azt pakold feljebb, minden más maradhat és tanítgatni kell, mit szabad piszkálni, illetve, amit lehet azt felügyelet mellett megnézegetheti (pl. távirányító, könyvek)

  • bogi

    2008. június 06. péntek

    Sziasztok!

    Nos, az a helyzet, hogy nálunk is két gyerek van és a rend általános vita téma! A nagy 4 éves a kicsi 1.
    Amikor az első született képtelen voltam rendet tartani, mert császárral szültem és hónapokig gyengélkedtem. Volt egy “kis” komplikáció. De 1,5 év alatt túl voltam rajta és most már jól vagyok. Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt az állandóan felhalmozódott vasalnivaló és miegyebek miatt.
    A helyzetet rontotta még az is, hogy az anyós pajtás a fejemhez vágta, hogy egy cigányputriban is nagyobb rend van mint nálunk. (de nem jött el segíten…csak látogatóba, vendégnek. Elvárta, hogy kiszolgáljam. Menni is alig bírtam a fájdalomtól)Ma már tudom, hogy ha gyerek van a háznál, mindent más dimenzióba kell tenni, és ha kellemetlen is rálépni a kisvonatra, tudom, hogy ezeket az éveket még vissza fogom sírni amikor csend és rend lesz, mert a gyerekek kirepültek….
    Ha vendég jön, akkor a nappalit és ebédlőt rendbe rakom, de rendszerint mire a vendég elmegy visszavándorolnak a gyerekszoba lakói a szoba közepére. Mert ahogy a nagyfiam mondani szokta: Anya, itt a legjobb játszni!
    És tényleg van annak valami meleg varázsa ha az ember hallja és fél szemmel látja is hogyan játszanak a picik.

    Szóval kedves sorstársak! Szerintem ne aggódjunk, hanem tarsunk rendet a tűréshatáron és élvezzük ezeket az éveket.

  • Ildi

    2008. június 02. hétfő

    Ila mama,
    szuper a szöveg, köszi 🙂
    Újságcikknek is simán elmenne, gratulálok. És hasznosítom az ötleteket.
    Üdv
    ildi

  • Ildikó

    2008. június 02. hétfő

    Szia!

    Az én kisfiam 16 hónapos és igazi kis rosszcsont. Nagyon ért a szétpakoláshoz. Mivel ebéd után ő jókat – néha 2órát akár – alszik, így én olyankor pakolok utána. Este pedig fürdés előtt közösen rakjuk el aludni a játékokat. Ezt én már nagyon picike korától (Talán lehetett 8-9 hónapois, még csak mászott) csinálom vele. Eleinte csak figyelte, de mostmár beteszi ő is a dobozba a dolgokat. Persze ez a szitu 2-3 vagy több gyerek esetében biztosan nem ilyen egyszerű. A takarítás viszont már neccesebb dolog, mert a kisfiam folyton a “fenekemben van” és mivel jönnek a fogai, sokszor nyűgös. nagyon ígényli, hogy csak rá figyeljek. Így marad estére a takarítás, főzés, amikor apa le tudja kicsit vinni az udvarra játszani. Ahogy tapasztaltam a környezetemben Ez azér már ovis korban könyebb és szoktatással, türelemmel el lehet érni, hogy a gyerkőc 3-4 évesen már egyedül pkoljon össze.

  • Ila_mama

    2008. június 01. vasárnap

    Bocsánat mindenkitől.
    Nagyon úgy látszik az előző beírásomból, hogy nálunk malactanya van. Távolról sem. Csak az én anyukám nagyon pedáns asszony volt és egyke vagyok. Nálunk otthon a legeldugodtabb sarokban is fenékre csüccsentek volna az egerek, ha lettek volna egereink. Én azt szoktam meg. De ezt három gyerek mellett képtelen vagyok megvalósítani. És ezzel számot kellett vetnem. 🙁

  • B. Zsuzsa

    2008. május 31. szombat

    Nagyon rövid leszek. Alacsony nálam az a koszküszöb, amit még el tudok viselni. Így amerre a lakásban épp dolgom van, folyamatosan teszem a helyére a széthordott dolgokat, és próbálom megmagyarázni a törpöknek, hogy a játékoknak a polcon, dobozban, stb. a helye, ha már nem játszanak velük.
    Az esti fürdetés ideje ideális a rendrakásra, amikor a két lurkó már tiszta, és csak játszik a kádban, apukát beültetem melléjük a fürdőszobába, és villám sebességel elteszek mindent a helyére. Így legalább reggel úgy hagyjuk el a lakást, hogy tudom, amikor hazaérünk a bölcsiből, oviból, munkahelyről, akkor nem fogom pocsékul érezni magam attól, hogy malacólba térünk haza.:-))

  • Kretti Marianna

    2008. május 31. szombat

    Sziasztok!
    Nekem most 16-hónapos a kislányom,mitne mondjak rendesen szét tud pakolni! De hiszen ezért gyerek!!!!
    Nem szoktam mindjárt utána pakolni napközben,csak akkor ha már lépni nem tud a sok játéktól.Mindíg este együtt összepakolunk már ha van kedve,mert nem mindíg! 🙂
    Elaltatom és utána az első dolgom,hogy rendet rakjak a kis szobájába,hogy reggel újult erővel szét pakolhasson!

  • Ila_mama

    2008. május 31. szombat

    Kedves Ági!

    Vegyél fel egy háztartási alkalmazottat, akinek kiemelt szakterülete a rendvarázslás!

    Ez a roppant egyszerű megoldás a mamák többségénél szóba sem jöhet.

    A fokozatok a következők:

    A) Amikor még hiszed, hogy rendet tudsz tartani, és mindent meg is teszel érte. (A 2. gyerek születése után ezt a szintet garantáltan elhagyod.)

    B) Amikor reméled, hogy rendet tudsz tartani, és igyekszel mindent megtenni érte.

    C) Amikor ráébredsz, hogy képtelen vagy rendet tartani, de még próbálkozol.

    D) Amikor tudatosult benned, hogy képtelen vagy rendet tartani, és már csak hébe-hóba próbálkozol, de rettenetes lelkifurdalást érzel. – Főképp, ha kezedbe kerül egy lakberendezési magazin. (Ha jól olvasom, te most ezen a szinten vagy.)

    E) Amikor elfogadod a helyzetet, hogy nálatok akkor lesz legközelebb rend, amikor a legkisebb gyermeked sűrű könnyhullatások közepedte külön lakásba költözik. Ha eljutsz erre a szintre, hirtelen a határtalan szabadság érzése jár át. És roppant kreatív leszel a megoldások terén.

    De félre az elmélettel! Gyakorlati tanácsokat kértél.

    Megállapítások:
    • A gyerekek, akár a kismacskák, akkor érzik jól magukat, ha teljes a felfordulás. (És mosolygós a mamájuk. – A macskamama mindig vidám.)
    • A férfiakat sokkal kevésbé izgatja a rend hiánya, mint téged. (Ha úgy érzed, ez a te párodra nem igaz, utazz el egy hétre és hagyd otthon a mobilod! Mire hazaérsz kigyógyul a rendmániájából.)
    • Ha anyósod a rendetlenséget kifogásolja, tudd, ha rend lenne, találna más kifogásolni valót. (Ha jó fej a nagymami, akkor segít rendet tenni.)
    • Aki nem jön többet hozzátok, mert a kanapén beleült egy kisvasútba, attól lehet, jobb, hogy megszabadultál.

    Mit tehetsz?

    Tisztázd magadban, hogy neked mi fontos! (Nekem, hogy ne legyen kosz, legyen étel és tiszta ruha, és ne legyek türelmetlen. Ja, és hogy a lábam azért ne törjem el. :-))

    Ragaszkodj az elképzeléseidhez! (Mármint az elérendő rendszintet illetően. A gyerekek néhány szabályt szívesen betartanak, ha úgy érzik, azok számodra tényleg fontosak. Az egész kicsi gyerekek is. A felnőttek pedig, ha elég határozott vagy, beadják a derekukat, sőt előbb utóbb nem is gondolják, hogy a dolgokat másként is lehetne csinálni.)

    Mi hogy csináljuk?

    • A lakásnak mindig azt a részét takarítom, amelyik állapota épp átlépte a koszküszöböm. (Igaz, hogy azt a jóleső érzést nem érzem, amit régen, ha szombaton kitakarítottam a lakást, de azzal vígasztalom magam, hogy a gyerekeim mellett az állapot kb. 2 percig tartana.)
    • Vacsora előtt együtt rendet teszünk. Jó nagy dobozokat vettem, azokba pakoljuk a játékokat minimális rendszer szerint. (Építőkocka, szerelős játék, babák, könyvek külön.) Jobbára én szedem össze a nagyját, de mióta versenyt hirdettem, észvesztő tempóban dobozolnak. (Hogy mit tettem azért, hogy a kicsi ne borítsa ki? Kizártuk a versenyből. Csak egyszer kellett megcsinálni. Ez persze egyévessel nem működik, de valaki arra is tud, biztos, megoldást.)
    • Kijelöltünk területeket, ahol nem lehet játék. (Nagyjából betartják.) Egy ösvény a konyha és az étkezőasztal között. Semmi kedvem nyakukba borítani a forró levest. A szülői háló. Oda csak alvóállatok tehetik be a mancsukat. A belső lépcső. Mert játékkal borítva balesetveszélyes.
    • Aki először jön hozzánk, annak elmondom, ha nem viseli el a többgyerekes élet következtében kialakult állapotot nálunk, akkor a kertben fogadjuk, illetve akár kulcsot is adok neki, bármikor jöhet rendet tenni és takarítani. 🙂
    • Akiről tudom, hogy nagyon rosszul érezné magát nálunk és segíteni sem fog, ugyanakkor valami miatt csak fontos vele találkozni, azzal házon kívüli programot szervezek és a lakásom közelébe sem engedem. (Hosszú, nyugodt életet szeretnék! Stresszmenteset.)

    Üdvözlettel:
    Ila_mama
    (3 gyerek, 1 nagyi – 150 km-re – vagyis, mintha nem is lenne, sajnos – és egy megértő társ hozzátartozója)