Óvodát keresünk

Az óvodaválasztás ugyanolyan nagy problémát okozhat, mint a bölcsődeválasztás, különösen, ha a körzeti óvodában nincs elég hely. Amióta olvastam Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol c. könyvét, azóta tudom, hogy nagyon nem mindegy, hova kerül be a gyerkőc arra a 3-4 évre.

Nincs könnyű helyzetben az a szülő, aki mostanában nagyvárosban vagy annak környékén próbál óvodai férőhelyet találni. És a férőhely önmagában nem elég, az ideális az lenne, ha mindenki megtalálhatná azt az intézményt, ami leginkább megfelel az ő csemetéjének. Sajnos nincs mindenhol olyan nagy választék, ám azt tudni kell, hogy egy nem megfelelő ovónéni, egy rossz közösség vagy éppen a nem megfelelő óvodavezetés rengeteg problémát okozhat gyermeknek szülőnek egyaránt. Egyik barátnőméknél pl. a kicsiket mindig felébresztik 3-kor, mert a dadusnak lejár a műszak, ezért holtfáradtak, mire 4-fél5 felé megérkeznek a szülők. Máshol a beszoktatás 2 nap slussz passz, ha a gyerek sír, hát sír…és még sorolhatnám a történeteket, amiket hallottam és tapasztaltam.

Az óvodaválasztásnál két szempontot fontos figyelembevenni a gyerek szempontjából:

1. mire van szüksége ebben az életszakaszban, a fejlődése szempontjából mire van szüksége
2. ő maga mire nyitott, milyen személyiség, mit szeret csinálni

Nézzük az elsőt: 3-6 éves korban a gyerek nagyon nyitott, érdeklődő, tanulékony. Érdeklik a világ dolgai, a technikai dolgoktól kezdve a társadalom működésén át minden, ugyanakkor jó darabig mesevilágban él: 4 éves kor körül például alaposan keveri a saját fantáziavilágát és a valóságot, ez így természetes. Fontos számára, hogy legyen idő feldolgozni az élményeket, és hogy el is magyarázzuk azokat, fel tudja tenni a kérdéseit (ezért nem jó, ha naphosszat tévét néz magában, mert ott nem tud kérdezni, sokkal jobb, ha együtt nézitek és rögtön kérdezhet, vagy ha megnéz egy rövid mesét és utána beszélgettek róla, de ugyanez vonatkozik pl. egy kirándulásra is).

A jó óvoda tehát ötvözi az élményeket (kirándulás, séta stb.) a feldolgozással és nem halmozza azokat (hiába hangzik a szülő szempontjából szuperül, hogy hetente van kirándulás, úszás, lovaglás és angol, mert ennyi élményt nem tud a kicsi feldolgozni egyszerre).

Fontosak a gyerekek közti társas kapcsolatok is. A kiscsoportosok még inkább az ovónénihez kötődnek, de 4-5 éves korban már egyre inkább a társaik kezdenek fontosak lenni. Itt köttetnek az első barátságok és alakulnak ki az első szerelmek :), szóval ez egy nagyon lényeges korszak a gyerek életében.

A másik szempont: mit szeret a gyerek, mi érdekli. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a korban kell atomfizikust nevelni belőle, de ha szeret pl. úszni, akkor miért ne menjen olyan oviba, ahol már rögtön az elején van úszás, nem pedig csak 4-5 éves kortól, mint a legtöbb oviban. Vagy ha korábban már tanult angolt, akkor miért ne menjen angolos oviba? Sőt ismerek olyan kisfiút, aki a lovakért volt oda és találtak a közelükben olyan ovit, ahonnan kéthetente viszik a lovardába a gyerekeket.

Emellett vannak olyan szempontok, amiket inkább szülői szemmel lehet észrevenni, és kell eldönteni. Mi tavaly tavasszal (sőt a hosszú várólisták miatt már akkor, amikor még csak 2 éves volt a fiam) végigjártunk itt a környéken néhány ovit, és sokat számított, mennyire volt szimpatikus az óvodavezető, az ovónéni, illetve az egész óvoda hangulata, közege úgy általában.

Minden szülőnek megvannak a maga szempontjai is. Van, aki egyedi étkezést szeretne (egyik ismerősöm pl. olyan bölcsit és ovit keresett, ahol odafigyelnek a laktózmentes étkezésre, elég hosszan kellett keresnie). Én pedig a korábbi tapasztalataimból táplálkoztam: a családi napköziben nyáron egyetlen árnyékos pont volt és persze a gyerekek nem akartak csak ott játsznia egész délelőtt, ami érthető – ezért fontos volt számomra, hogy árnyékos legyen az udvar. Aztán még fontosnak tartottam azt is, hogy sokat vigyék őket ki a szabadba, mert a családi napköziben eső után még 3 napig nem mentek ki a gyerekek, mert vizes volt az udvar és a dadusok szerint macerás öltöztetni a gyerekeket, összevizezik magukat, nekem viszont az az alapelvem, hogy télen is legyen minden nap levegőn a gyerek minél többet.

Ami nagyon fontos ebben a korban (csak hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla) az a szabad játék. 3-6 éves kor között (is) nagyon fogékonyak a gyerekek, ezért nagy a kísértés, hogy sokféle dologra most tanítsuk meg őket, azonban a kötetlen játékból épp olyan sokat (vagy még többet) tanulnak, mint a kötött foglalkozásokból. Más gyerekekkel vizezve, homokozva, ásva, kavicsokat gyűjtögetve megismeri a fizikai összefüggéseket, a társas kapcsolatokat, kipróbálja magát sokféle területen, megtapasztalja a saját korlátait, szabadon alkothat, a világot a maga tempójában és módján fedezheti fel. A sok és sokoldalú mozgás, a szaladgálás, a mászás, a természet felfedezése épp olyan fontos, mint pl. nyelveket tanulni (sőt nemrégiben egy riportban hallottam, hogy a sokat mozgó gyerekek iskoláskorban könnyebben tanulnak nyelveket és jobbak matekból is)

Ahogy kérdezgettem az ismerősöket a környéken arról, miket, hogyan rajzolnak a gyerekek az oviban, hova mennek, mivel foglalkoznak, érdekes dolgokat hallottam. Pl. sok helyen sablon alapján kell rajzolni, amit én egyáltalán nem tartok jónak, hiszen a rajz nem attól jó, hogy szép, hanem attól, hogy a gyerek megfigyeli, amit rajzol és a maga módján ábrázolja.

Mi végül egy családias hangulatú kis óvoda, a Delfin ovi mellett döntöttünk Pestszentimrén, és egyáltalán nem bántam meg. Mivel ez az óvoda a kreativitás szellemében működik, így sok a barkácsolás, a rajzolás, a festés, az éneklés, a táncolás és a szabad játék – már egy éve járunk, de még mindig jó döntésnek érzem, mert a fiam kiegyensúlyozott, boldog, tele van ötletekkel, és melyik anyuka az, amelyik nem ezt szeretné látni 🙂