„Annyira érzékeny. Minden apróságon sír. Mintha túlreagálná a világot.” A kérdés mögött ott húzódik a csendes aggodalom: vajon ez rendben van? Normális? Mi lesz vele, ha mindig ilyen érzékeny lesz? Mi lesz, ha ilyen érzékeny marad később is?
Ha te is ezt kérdezed magadtól, jó helyen jársz. Mert az érzékenység nem hiba vagy zavaró tulajdonság és nem is a gyerek „hibája”, sem olyasvalami, amit „ki kell nőni”. Inkább egyfajta belső finomhangoltságról van szó. Egy olyan idegrendszeri sajátosságról, ami egyszerre ajándék és néha kihívás is a gyerek számára.
Mit jelent az, hogy a gyerek érzékeny?
Sok szülő akkor használja ezt a szót, amikor azt látja, hogy a gyereke könnyen sír, nehezen viseli a kudarcot, szorong új helyzetekben, erősebben reagál zajokra, ruhacímkékre, elutasításra. Ezek a jelek valóban gyakran összefüggnek egy idegrendszeri érzékenységgel, amely már egészen kis korban megmutatkozhat.
Elaine Aron amerikai pszichológus kutatásai alapján az emberek körülbelül 15–20 százaléka tartozik az úgynevezett magas érzékenységű (HSP – Highly Sensitive Person) csoportba. Ezek a gyerekek (és később felnőttek) mélyebben dolgozzák fel az őket ért ingereket, legyen szó hangról, fényről, hangulatról, emberek reakcióiról vagy saját érzéseikről. A hiperérzékeny gyerekekről bővebben itt írtam
Ez nem diagnózis, hanem egyfajta működésmód. Agyuk szűrőrendszere másként dolgozik, gyakran alaposabban, de lassabban és intenzívebben. Ezért történhet meg, hogy egy számunkra jelentéktelen apróság – például egy elvett játék vagy egy furcsán néző idegen – náluk valóságos érzelmi vihart kelt.
Miért nem kell „hozzászoknia” a világhoz?
Sokan gondolják, hogy az érzékenység valami, amit „meg kell edzeni”. Hogy ha elégszer nemet mondunk a gyereknek, ha nem vesszük fel, ha hagyjuk sírni, akkor majd megedződik és „megtanulja, hogy az élet nem habos torta”. De egy érzékeny idegrendszer nem edződik ilyen módon – inkább bezárul. Az ilyen gyerekek sokkal könnyebben fejlesztenek ki védekezési mechanizmusokat: elkerülnek, visszahúzódnak, túlaggódnak, vagy épp túlvállalják magukat, hogy megfeleljenek. Ezért az első lépés mindig az elfogadás. Nem sajnálatból, hanem megértésből. Mert az érzékenység olyan alap, amire lehet építeni – csak más eszközökkel.
Hogyan tanulhatja meg a hiperérzékeny gyermek szabályozni az érzéseit?
A gyereked nem azzal tanul szabályozni, hogy elnyomja, amit érez – hanem azzal, hogy megtartó közegben végigélheti az érzést, és megtanulja, hogy az érzés nem veszélyes, hanem múló állapot. Ha te mellette tudsz maradni akkor is, amikor kiborul, sír, túlpörög vagy visszahúzódik, akkor az ő idegrendszere lassan megtanulja: „ez is elviselhető”. Nem egyik napról a másikra – hanem sok kis visszatérő tapasztalaton keresztül.
Amivel segíthetsz neki ebben:
1. Ne a sírást akard leállítani – hanem értsd meg, mi van mögötte!
A „Ne sírj, nincs semmi baj” mondat egy érzékeny gyerek számára azt üzeni: „Amit érzek, az nem fontos.” Ehelyett próbálj így reagálni:
„Látom, hogy most szomorú lettél. Szeretnéd elmondani, vagy csak itt maradsz velem kicsit?”
Ez segít neki abban, hogy az érzelme nem hiba, hanem elfogadható jelzés.
2. Engedd meg az érzést, de ne engedj el minden határt!
Az érzékenység nem egyenlő azzal, hogy mindenben engedni kell. Fontos, hogy a gyereked megélje: lehet egyszerre érezni valamit erősen, és közben mégis keretek között maradni.
Például:
„Megértem, hogy most dühös vagy. Nem dobáljuk a könyvet, de gyere, mutassuk meg a párnának, mit érzel.” Játékos intelligencia fejlesztő ötleteket itt találsz
3. Készítsetek előre eszközöket a nehéz érzelmi helyzetekre!
Ha tudjátok, hogy bizonyos szituációk megterhelőek (új helyek, hangos terek, társasági események), beszéljetek róla előre. Rajzoljatok „túl sok” térképet – hol lehet majd megnyugodni, mit lehet mondani, mi lehet a „szünet” jele.
4. Adj nevet az érzéseknek – minél gyakrabban!
Az érzelmek nevesítése segít szabályozni őket. Ha a gyereked sír, ne azt kérdezd: „Mi bajod van?” – inkább ajánlj fel szavakat:
„Lehet, hogy csalódott vagy, mert nem úgy lett, ahogy szeretted volna?”
Ez nem mindig talál telibe – de az, hogy te keresed a megértés nyelvét, már önmagában biztonságot ad. Itt gyűjtöttem össze a legjobb érzelemfejlesztő mesekönyveket
5. Használjatok játékos gyakorlatokat
Érzelemkártyák: Rajzoljatok együtt arcokat, amik különféle érzéseket mutatnak. Esténként választhat belőlük, mi volt az aznapi érzés.
Légző állatkák: Találjatok ki egy lélegző állatot (pl. teknős vagy elefánt), akivel együtt lehet „lelassulni”. Mély belégzés – lassú kifújás. Ez segíthet szabályozni a testi feszültséget.
Mesék érzékeny hősökről: Válasszatok olyan történeteket, ahol a főszereplő gyerek érzékeny, de éppen ebből lesz előnye. Ez erősíti az önazonosságot.
„Túl sok” napló: Egy kis rajzos napló, ahová minden este be lehet rajzolni vagy írni, mikor volt aznap „túl sok” – zaj, hangulat, kérés, fény. Ez segít neki kívülről ránézni a napjára.
6. Ne sürgesd, hogy „keményebb legyen”!
Egy érzékeny gyerek nem lesz „erősebb” attól, hogy megtanulja elnyomni, amit érez. Az igazi erő az, ha megtanulja elfogadni, kezelni, szabályozni – és közben önazonos marad.
Ez egy hosszú út, de nem egyedül járja. Veled tanulja meg, hogyan lehet érzékenynek lenni úgy, hogy közben nem sodródik el – és nem is zárja el magát.
Mi a hosszú távú hatása az érzékenység elfogadásának?
A kutatások szerint az érzékeny gyerekek, ha megfelelő érzelmi környezetet kapnak, sokkal gyorsabban fejlődnek önismeretben, empátiában, együttműködésben. Egy 2012-es vizsgálat szerint (Pluess & Belsky) az érzékeny gyerekek nemcsak jobban reagálnak a negatív környezetre – hanem sokkal pozitívabban fejlődnek a támogató közegben, mint nem érzékeny társaik.
Ez azt jelenti, hogy amit most még túlzásnak, sírósnak, nehéznek látsz, az később lehet az alapja egy mélyen gondolkodó, másokra odafigyelő, belsőleg motivált ember fejlődésének – ha közben megtartod benne azt az üzenetet: „Érezhetsz. Nem vagy egyedül vele. És megtanulhatod kezelni is.”
Ha a gyereked érzékeny, az nem „túl sok” és nem ciki dolog. Neked nem az a dolgod, hogy „lefaragj” belőle, hogy jobban beilleszkedjen a világba. Inkább a világot érdemes egy kicsit átalakítani körülötte úgy, hogy ő közben megtanulja: lehet egyszerre érzékeny és erős, együttérző és határozott, sírós és bátor. És ehhez te adod meg az alapot. Minden egyes alkalommal, amikor nem sietsz, nem nyomod el, nem „javítod meg” – hanem csak ott vagy vele. Mert ez a jelenlét az, ami a legnagyobb tanító. És ezt soha nem fogja elfelejteni.
Hogyan neveld a hiperérzékeny gyerekedet? Milyen nevelési módszerek működnek náluk? Hogyan mondd el neki, hogy nem viselkedik helyesen és tanítsd meg, mire hogyan reagáljon, ha a fegyelmezésre érzékenyen és nehezen reagál? Tudd meg itt!
0
Leave A Response