Odafigyelni a gyerekekre egy figyelemhiányos világban

A gyermeknevelés első lépcsőfoka, mondhatni az alapja, ahonnan minden indul: az ODAFIGYELÉS.
Könnyűnek tűnik ez, amíg csak egy gyerek van és a figyelmed javarészét rá fordíthatod. De mi van akkor, ha egy csapat gyereked van, ha esténként holtfáradtan érsz haza a munkából és ő akkor áll neki elmesélni, milyen nagy homokvárat építenek a barátjával az oviban és mi történt a tegnapi Bogyó és Babóca epizódban?

A világ a figyelmedért küzd: hihetetlen ingermennyiség zúdul rád egy átlagos napon. Reklámok, infók, mások történetei, munkahelyi problémák, ismerősök becsörögnek mobilon 1-1 kérdésre, szervezed a gyerek szülinapi zsúrját, szalvétát kell beküldeni az oviba, a kicsi kinőtte a cipőjét, a nagynak hetek óta hajkurászod a kabátot, a férjed náthás, a kutya bolhás, a macska nyávog, a nappaliban már a kaktuszok is kókadoznak, mert soha nem jutsz a viráglocsoláshoz.

És akkor azt mondják, figyelj oda a gyerekre, hallgasd meg
Hallgasd meg akkor is, ha már órák óta mesél átszellemülten a Minecraftről, amiből te egy kukkot nem értesz, de olyan szenvedéllyel mondja, hogy nem lenne szíved lelőni.
De tényleg ez lenne az odafigyelés?
A nonstop készenlét? Az, hogy muszáj meghallgatni?

Nem ez az IGAZI odafigyelés.

Az odafigyelésnek a MINŐSÉGE is fontos.

Sok szülőn látom, hogy kialakul egyféle „rutin”-odafigyelés.
Nem figyelnek oda teljes figyelmükkel, csak úgy tesznek, mert azt hallották, a gyereknek kell az odafigyelés.
Csakhogy a gyerek pontosan tudja, hogy nem figyelsz rá igazán, hogy a bólogatásod csak „rutin”.

A gyerek abból érzi a szeretetedet, hogy akkor és úgy figyelsz oda, ahogyan az NEKI fontos.

Ennek a minőségnek a megteremtésében nekem sokat segített, amikor megismertem a gyermekeim szeretetnyelvét (érdemes elolvasni Gary Chapman 5 szeretetnyelv című könyvét, nem csak a gyerekekhez, hanem a párkapcsolathoz is sok tanácsot nyújt):

1. Van olyan gyerek, akinek az elismerő szavak, a dicséret ad szárnyakat. Ő attól érzi, hogy odafigyelsz rá, hogy észreveszed, milyen ügyes volt és megdicséred.

2. Van olyan gyerek, akinek a minőségi idő nagyon fontos. Ő annak örül, ha leülsz mellé egy kis időre és csak vele foglalkozol. Ő értékeli, ha 10 percig csak rá figyelsz és elmondhatja, mi bántja.

3. Van olyan gyerek, aki az ajándékokat szereti. Persze, minden gyerek szeret ajándékot kapni, de az ilyen típusú gyerek örül a piros pontnak is az iskolában vagy bármilyen jutalomnak. Őt lehet motiválni azzal, ha készítesz egy táblázatot és kis matricákkal jelölöd benne, amikor elvégzett egy házimunkát. Tehát nem nagy ajándékokról van szó, hanem apróságokról, amivel jutalmazod a törekvéseit.

4. Van olyan gyerek, aki a szívességeknek örül. Apró kis dolgok, amiket csak érte teszel meg. A kisebbik fiam például boldog attól, ha a tányérján mosolygó arcot formázok gyümölcsökből, vagy ha a tízórai mellé egy kis cetlit is csomagolok, amin jó étvágyat kívánok neki.

5. És van olyan gyerek, aki a rendszeres ölelgetést, puszilgatást, érintést szereti, ettől érzi igazán szeretve magát.

Az odafigyelés tehát nem azt jelenti, hogy állandóan a gyerek körül körözöl azt kérdezve „mit tehetek érted”, hanem azt, hogy arra figyelsz oda, ami neki fontos. És semmi nem történik, ha néha azt mondod: „szívem, most halálosan fáradt vagyok, látod épp vacsorát készítek, de utána nagyon szívesen leülök melléd és meghallgatlak”

Az odafigyelés BIZTONSÁG is.

Amíg a kicsi még igazán kicsi, fizikailag is ott vagy vele, megvéded. Később, amikor már nem sodorja állandóan veszélybe magát már csak a figyelmed van vele.
Követed őt fél szemmel a játszótéren, hagyod, hogy kipróbáljon dolgokat, tanuljon, tudod mikor kell kicsit még várni és tudod, mikor kell odaszaladni és segíteni.
Később is követed, mi van vele és ő ezt tudja.
Van, akinél iskoláskorra ez arra redukálódik, hogy már csak azt kérdezi meg, mi van az iskolában, mi a házi, miből írnak felmérőt, pedig nem ez a legfontosabb, amire oda kell figyelni.

Mi jár a fejében?
Mi érdekli mostanában?
Mi motiválja?
Mit szeretne kipróbálni?
Mit szeretne megtanulni?
Hogyan érzi magát?
– csupa olyan kérdés, amire érdemes odafigyelni akkor is, ha a kicsi már nem totyogó, hanem „nagy” óvodás, kiskamasz vagy kamasz.

A gyerek számára biztonságot nyújt az, hogy a szülei odafigyelnek rá, foglalkoztatja őket, mi van vele úgy igazán, megvédik őt, számíthat rájuk.

Van olyan elmélet is, hogy kamaszkorra pont azért lázadnak annyira a fiatalok, mert ez a fajta odafigyelés addigra kikopik, a család már nem áll ott, nem tud mit kezdeni a folyton ellenkező, önmagát kereső gyerekkel, aki már nem olyan cuki, mint kicsinek,
ezért ő inkább a barátai társaságát keresi, akik viszont nem nyújtanak valódi biztonságot és aztán ez újabb konfliktusokat generál.

Az odafigyelés nyitottság: megőrzöd a kezdeti válaszkészséget, kíváncsiságot a gyermeked iránt és hordozod magadban később is. Kíváncsi vagy rá, hogyan válik egyre önállóbbá, egyre ügyesebbé, érdekel, mi játszódik le benne és mellette állsz, ha segítségre van szüksége ebben.

Az odafigyelés a fókuszálás művészete.

Nem hagyod, hogy az a sok minden, ami el akarja terelni a figyelmedet legyőzze azt, ami igazán fontos: a gyermeked, a családod.

Nem hagyod, hogy a hétköznapok beszürkítsék a szeretetedet.
Hogy a mindennapi problémák, a rohanás eltérítsen attól, hogy szürke hétköznap még sok lehet az életedben, de ezek az évek soha nem térnek vissza. ❤