Az első gyermekes anyukák gyakran mondják azt, milyen nehéz öltöztetni a babát, mert még nem tartja magát, emelgetni kell, milyen jó lesz, ha már nagyobb lesz és tud segíteni az öltözésben… Aki rohant már a pulóverrel az üvöltő másfél évese után, az visszasírja az első hónapokat, amikor gond nélkül fel lehetett öltöztetni a kis kópét. Mit tehetsz, ha minden egyes elindulás kész diliház, mert a gyerek utál öltözni?
Miért nem szeretnek a kisgyerekek öltözni?
Nem feltétlenül az öltözéssel magával van problémájuk, hanem sok egyéb mással lehet:
– Mert nyugton kell maradni és az ő alapösztönük a mozgás,
– mert már vannak rossz élményeik ezzel kapcsolatban (pl. lefogták őket, rájuk szóltak) és ezt el akarják kerülni,
– mert tudják, hogy az öltözés után az indulás jön és sok kisgyereknek gondot okoz a váltás a kétféle tevékenység/hely között, valamint egyes gyerekek nehezen hagyják abba a játékot, amiben éppen benne vannak, mert elmélyülten játszanak,
– mert még nincs időérzékük, ezért nem értik a „sürgős” fogalmát, meg azt, miért rohansz és miért kell azonnal indulni, gyorsan öltözni,
– ha a kisgyerek már bölcsődébe/óvodába jár, akkor az öltözést hozzáköti az elváláshoz és ezt szeretné elkerülni azáltal, hogy húzza az időt az öltözésnél.
Hogyan oldhatjuk meg az öltözéssel kapcsolatos huzavonát?
A probléma általában ott szokott kezdődni, hogy gyorsan akarunk elindulni otthonról. Amikor még kicsi a baba, akkor viszonylag gyorsan fel tudjuk öltöztetni, amikor mászni kezd, akkor bizony már számolni kell vele, hogy sokkal többet mozog, sokkal inkább ellenkezhet az öltözésnél, tehát ahogy nagyobb lesz, egyre hosszabb időt kell ráhagyni az indulásra. Ráadásul, ahogy egyre nagyobb, egyre elmélyültebben tud játszani, és akaratosabbá is válik, ezért kis lépésekben kell elérni nála, hogy kizökkenjen a játékból és akarjon együttműködni veled.
Tehát már indulás előtt 10 perccel szólj neki, hogy „nemsokára el kell indulnunk, tologasd vissza a kisautókat a garázsba, aztán felöltözünk.”, hogy ne érje váratlanul, amikor anya megjelenik kezében a harisnyával, ruhákkal és minden egyébbel.
A taktikák
1. A sorozatöltöztetős Előrelátó anyukák bevált taktikája, hogy nem egyszerre öltöztetik fel a babát, pláne télen, amikor 2-3 réteg ruhát kell ráadni, hanem már 1 órával korábban megkezdik a „hadműveletet”: először csak a rugit veszik le a babáról és ráadják a harisnyát. Aztán fél óra múlva ráadják a nadrágot is. Aztán 10 perc múlva dögönyözés (figyelemelterelés) keretében rácsempészik a pulóvert. Ezzel elkerülhető a hiszti és a huzavona, de előrelátó tervezést igénylő praktika, amit nehéz bevetni akkor, ha le kéne szaladni a boltba 5 percre, mert főzés közben észrevetted, hogy kifogyott az olaj.
2. A figyelemelterelős Gyakran alkalmazott technika: egy játékkal, anya mobiltelefonjával, kiflicsücsökkel lekötni a babát, amíg anya rászenvedi a ruházatot. Ráadásul van egy olyan hátránya, hogy néha működik, néha nem.
3. A „csináljuk együtt” Ha már úgyis előkészítetted a terepet és szóltál (akár többször is) a kicsinek, hogy indulás lesz, akkor bevonhatod őt a ruhák kiválasztásába is. Ez azért, jó, mert ez segít neki azonosulni a céljaiddal 🙂 és ráhangolódni arra, hogy mi következik. Felmutathatsz neki két pulóvert, hogy melyik tetszik jobban. Hagyhatod, hogy ő vegye ki a szekrényből a nadrágot.
Sok totyogó ki nem állhatja a fekve öltöztetést, így inaktívnak és tehetetlennek érzik magukat, ne erőltesd hát, öltöztesd inkább állva, ez neki is jobban fog tetszeni.
Legyél határozott és céltudatos. Sokan rontják el ott, hogy már-már könyörögnek a gyereknek, hogy „légyszíves add ide a lábadat, legyél jó kislány, bújjunk bele a nadrágba” Ettől a gyerek úgy érzi, hatalma van feletted, úgy gondolja, most ő irányít, hiszen anya „elgyengült”, és ettől még idegtépőbbé válik a helyzet. Ehelyett inkább legyél határozott: „Add a lábad, feladom rád a nadrágot!” vagy „Vedd fel a sapkát!” – ilyen helyzetekben egyszerű mondatokkal mondd el neki, mi a teendő, mi fog történni.
A humor a jóbarátunk 🙂 Sokkal könnyebben fogadja a kicsi az öltözést, ha játéknak tekinti, mintha felesleges macerának. Ha hisztizni kezd, látod rajta, hogy már „megint kezdődik”, kezd bepörögni, akkor dögönyözd meg, viccelődj vele, zökkentsd ki a hisztiből, mielőtt teljesen belelovallja magát és kézzel-lábbal tiltakozni kezd ellene.
Sokat segíthet, ha az elindulásoknak rendje van. Ezt is épp úgy szokássá lehet tenni, mint az esti altatási rutint. Saját tapasztalatom, hogy ha egymás után sorra kapják a gyerekek ilyenkor a kis feladatokat, a lépéseket, amiket meg kell tenniük, akkor együttműködőbbek, mintha a saját dolgaimmal vagyok elfoglalva és két apró teendő között még a fejükbe akarom húzni a sapkát is.
És még egy: kisgyermekkel elindulni otthonról nagyon nehéz és fárasztó. De ha ezt a tényt elfogadod és nem próbálsz hadakozni ellene már attól is sokkal könnyebb lesz a dolog.
