Nagyszülői kényeztetés – nem baj?

Ha próbálod napirend szerint nevelgetni a csemetédet, ha igyekszel nem minden szóra azonnal felkapni és nem tömni édességekkel, akkor zavaró lehet, ha a nagyszülők totálisan az ellenkezőjét teszik ennek. Hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet?

A nagyszülők számára az unoka érkezése igazi kincs: végre kedvükre kényeztethetik, örülhetnek neki, felhőtlenül játszhatnak a babával, a kisgyermekkel, ugyanakkor a „következményeket” nem nekik kell viselniük. Természetes reakció az ő részükről, ha elsősorban örülni szeretnének az unokáknak, nem pedig azon aggódni, vajon nem megy-e tönkre a nagy gonddal bevezetett napirend, ha kimarad egy alvás.

Az anyai aggódás természetes, ugyanakkor a gyerekek 1 éves kor felett már képesek alkalmazkodni ahhoz, hogy különféle felnőttek más-más módon viselkednek velük és, hogy mindenkinél mások a szokások, a kor előrehaladtával pedig egyre rugalmasabbak lesznek ebben és már 1 éves kor előtt is képesek egy-egy szokást személyekhez és helyekhez kapcsolni (pl. nem romlanak el attól az alvási szokásaik, ha a nagymama másként altatja őket, mint otthon te szoktad).

Ugyanakkor fontos, hogy a nagyszülőkkel való ismerkedés, barátkozás során figyelembe vegyük a gyerek érdekeit is. Természetes pl. hogy a kisbabát a rokonok mind kézbe akarják venni, ha azonban ő sír ettől, kiborul, ha túl sok neki a vendégség, akkor tiszteletben kell tartani, hogy nem szeretne mindenkinek a kezében lenni vagy nem bírja a túl nagy zajt és szívesebben lenne egyedül egy másik szobában.

Ha a nagyszülők távol laknak és ritkán találkoztok, akkor kevésbé gond az, ha a látogatás ideje alatt a babát mindig szórakoztatja valaki, ha kimarad egy-egy alvás, vagy a szokottnál később fekszik le a baba. Ettől semmi baja nem lesz, hazatérve néhány nap után visszarázódik a rendes kerékvágásba. Ha azonban 1-2 napnál hosszabb a látogatás, akkor érdemes nagyjából ragaszkodni a megszokott napirendhez és tájékoztatni a nagyszülőket is a „szabályokról”. Például a megszokott alvásidőben el kell vinni a kicsit aludni, ha a mama akarja altatni, akkor el lehet mondani, hogy a baba magától is el tud aludni a kiságyban vagy hogy hogyan szeret elaludni.

Ha közel laknak a nagyszülők és néha ők vigyáznak a csemetére, akkor nem kell különösebben aggódni az ottani szokások miatt: a baba ugyanis nagyon hamar megtanulja, sőt tudja, hogy hol milyen szabályok az érvényesek. Minél hamarabb van módja megtapasztalni, milyen az, ha a mama vigyáz rá, annál pontosabban fogja ismerni, milyen szabályok vannak a nagymamánál és milyenek otthon, sőt, ha több nagymama (esetleg dédnagymama) lakik a környéken, akkor elfogadja azt is, ha az egyiknél így, a másiknál úgy alszik el, ha az egyiknél így, a másiknál úgy eszik.

Ez adott esetben még jól is jöhet. Ismerek például olyan kislányt, aki 2 évesen csak cicin tudott elaludni és éjjel is többször szopott, azonban a nagymamánál gond nélkül el tudott aludni nappal és éjszaka is enélkül. Amikor az anyukájának egy betegség miatt el kellett választania, elég volt egy hétvégére elküldeni a mamához és hazatérve többé nem kérte a cicit.

A nagyszülők egyébként segíthetnek az alvásra szoktatásban is 1 éves kor után, amikor a gyakori éjszakai ébredésnek legtöbbször a szeparációs szorongás az oka. Ha Apa nem tudja vállalni, hogy pár napig ő altatja el este a babát és ő megy be hozzá éjszaka, meg lehet kérni erre valamelyik közel lakó nagymamát, ennek éppen olyan jó hatása van, hiszen a kicsi rájön, hogy nem Anya jön éjjel és megtanul önállóan visszaaludni.

Ha együtt laktok az bizony nehéz helyzet, hiszen a nagyszülők folyton kényeztetnék a kicsit, te azonban szeretnéd napirendre szoktatni. Különösen egészen kis csecsemőknél okozhat gondot, hogy ha sír, akkor néha felveszik (a nagyszülők), néha nem (a szülők). Ilyenkor nagyon fontos, hogy beszéljétek meg őszintén és higgadtan a nagyszülőkkel, mi a legjobb a gyereknek, mit szeretnétek elérni, megvalósítani, mi az, amit fontosnak tartotok, ugyanakkor tartsátok tiszteletben a nagyszülők véleményét is.

Olykor szükség lehet a baba egészsége vagy biztonsága érdekében komolyabb és egyértelmű szabályok felállítására is: például nincs dohányzás a lakásban, nem lehet babaülés nélkül autóztatni, nem ehet pörköltet 6 hónaposan stb. Viszont más kérdésekben lehetünk hajlékonyak: pl. ha a nagymama úgy gondolja, hogy milyen jó dolog a közös játék, és képes fél napon át szórakoztatni a babát, akkor megbeszélhetjük vele, hogy ezentúl minden délután az „övé” lehet a baba vagy heti 4 délutánt együtt játszhatnak.

Etetési nézeteltérések

A legtöbb vita abból szokott adódni a családban, hogyan is kéne etetni a babát. 30-40 évvel ezelőtt még jóval kevesebben tudtak pár hónapnál tovább szoptatni, hamarabb (2-3 hónapos korban) megkezdték a hozzátáplálást, teáztattak, nem voltak megkötések a tej vagy éppen a glutén adásával kapcsolatban, ezért a nagyszülők egy része ragaszkodhat ezekhez a szokásokhoz „nem lett semmi bajuk tőle, felnőttek úgy is”-felkiáltással.

A szoptatáshoz mindenképpen ragaszkodj, na hagyd, hogy olyan idejétmúlt szlogenekkel vegyék el a kedvedet tőle, mint „túl vizes a tejed”, „nincs tápértéke a tejednek”, „látszik a babán, hogy már valami rendeset is enne”. A mi gyerekkorunk óta sokkal többet tudunk a szoptatásról, az anyatej értékéről, mint akkoriban, nyugodtan oszd meg az ezzel kapcsolatos tudásodat a nagymamával is, ha esetleg kételkedne.

Amikor megkezdődik a hozzátáplálás, fokozatosan adhatsz teret a nagymamának is az ételek kiválasztásában, elkészítésében. A mama boldog lesz, ha az ő főztjéből is kap a baba, de előre egyeztessétek, miket ehet már és mi az, amit nem kaphat.

A másik neuralgikus pont az édességek: ha heti 1-1 alkalommal a nagyszülők csokival, nyalókával lepik meg a kisgyermeket, attól semmi baja nem lesz, de ha együtt éltek, akkor egyáltalán nem egészséges, ha minden nap édességgel tömi őt a nagyi. Beszéld meg vele, miért nem szeretnél feleslegesen édességet adni a kicsinek és kínálj olyan alternatívát, ami egészséges és örömet szerezhet vele a gyereknek (pl. drága csoki helyett vegyen inkább neki drága gyümölcsöt vagy 100%-os gyümölcslevet)

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

27 Comments

  • Éva

    2012. március 19. hétfő

    Kedves Ági!
    Már láttam pár előttem szóló írásában, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, ami nagyon elkeserítő a számomra. Egy héten egyszer találkozik a kislányom (2,5 éves) az anyukámmal, és persze ő is mindent megenged neki, ha a játszótérről haza kell már menni, akkor ha hisztizik a gyerek, visszaviszi, ilyet én nem teszek. Az a baj, hogy mire elmegy a mama, a gyerek szó szerint megvadul, nem akar pelenkát cserélni, enni, aludni, szóval ami szabályok nálunk vannak, azt nem akarja már követni. Kiskora óta így jön anyám, igazán megtanulhatta már, hogy kinél mit szabad. Már mindenki észrevette ezt az összefüggést anyám és a hiszti közt, és rajtam csattanik. Apukámmal, a másik nagyszülőkkel nincs ilyen gond, pedig ők is szeretik. Hogyan vezethetném rá a kislányomat, hogy ne csináljon ekkora cirkuszt azután hogy a mama elment? (Volt már, hogy más is volt nálunk akkor, a hiszti aznap elmaradt, de másnap reggel azért bepótolta…)
    Válaszodat előre is köszönöm: Éva

    • Vida Agi

      2012. március 31. szombat

      Ebben a korban még nehéz váltani a kicsinek a többféle nevelési stílus, a „mama szabályai” és „anya szabályai” között, és mivel a mamánál jelentős eltérések vannak, ezért utána „lázad” ellenetek. Segítene, ha a mamával is beszélnétek ezügyben, nála sem lennének teljesen más szabályok, mint nálad.

  • Évi

    2011. november 17. csütörtök

    Kedves Ági!

    Végső elkeseredésemben fordulok hozzád!
    Mi együtt lakunk (sajnos) a nagyszülőkkel, anyukámmal pontosabban.A problémám a következő: a kisfiam 15 hónapos, és szó szerint meg van őrülve a mamáért.Olyan hisztis és akaratos és mostanába nekem jön a gyerek csíp mar ahol ér.Nem egy vitán veszekedésen túl vagyunk anyukámmal elmagyaráztuk neki nem egyszer a dolgokat hogy nem kell mindent megengedni a gyereknek, nem kell állandóan cipelni, nem kell állandóan szórakoztatni, nem kell állandóan menni vele ha fogja a kezed.Mi isszuk a levét,mert próbálnánk nevelni, nem elkényeztetni,a mama meg pont az ellenkezője.És sajnos úgy érzem már utál a fiam,mertha anyu otthon van csak ő létezik, se én se az apukája.Sajnos van hogy fölemelem a hangom, vagy ráütök a kezére ha rámüt,de már tehetetlen vagyok nem tudom mit tegyek mi lenne a helyes,mert sehogy nem tudok rá hatni,és ez borzasztóan dühít.Most ott tartunk,hogy albérletet keresünk,ami egy pénzkidobás, főleg egy 3 szobás kertes családi ház után, de a nyugalmunkért már azt sem bánom,főleg ha ezzel javul a gyereknevelési problémánk is.Nagyon fáj,hogy így vagyunk a kisfiammal.
    Jó tanácsot szívesen fogadok!
    Köszönettel:Évi

    • Vida Agi

      2011. november 28. hétfő

      A gyerekek ebben a korban már meg tudják különböztetni, hogy kinél mit lehet, tehát felesleges a nagymamát átnevelni, az ő feladata az, hogy kicsit kényeztesse a gyerkőcöt. Nehogy azt hidd, hogy nem szeret a fiad, egyszerűen csak arról van szó, hogy ebben a korban nyitnak a babák a külvilág, a többi ember felé és téged már megszokott, természetes neki, hogy te mindig ottvagy, viszont a mama érdekes, újdonság, akivel jó játszani, hát persze, hogy szeret vele lenni, itt nincs helye féltékenykedésnek.
      Persze hálátlan szerep, hogy neked kell szigorúnak lenned, de általában a szülőknek jut ez a feladat, a nagyszülőknek meg a kényeztetés. Nem emiatt hisztis és akaratos a fiad, hanem azért, mert a dackorszakban van.

  • Biró Andi

    2011. szeptember 05. hétfő

    Kedves Ági!

    Már írtam Neked ebben a kategóriában, de most újabb kérdéssel fordulok hozzád.
    Egyre közeleg a nap (jövő hét) és a férjemmel elutazunk 2 hétre rendbe hozni a kapcsolatunkat. Kisfiunk jelenleg 14.5 hónapos, a mamánál lesz ezalatt az idő alatt. Már töltött ott először 1 napot, aztán egy egész hétvégét tesztnek, de sosem volt gond hála Istennek semmivel, se az evéssel, se az alvással. Mamáéknál sokkal több inger éri, sokkal több érdekes dologgal tudja lekötni magát, de édesanyám is nagyon elfárad tőle 56 évesen, állandóan figyelni kell a fiamra. Igen mozgékony gyermek, nem marad meg a fenekén fél percnél tovább. Van-e valami, amire ezalatt a 2 hét alatt anyámnak oda kell figyelnie? Emlékeztesse a kicsit a szüleire, emlegesse, vagy inkább ne hozzon minket szóba? Miket tudsz még tanácsolni?

    Előre is nagyon köszönöm!

    Üdv, Biróné Andi

    • Vida Ági

      2011. szeptember 06. kedd

      Lehet titeket emlegetni, de nem kell túlzásba vinni. Mivel neki még nincs időérzéke, ezért neki az, hogy 1 hét vagy 2, nem igazán számít. Ha kellemes élményei vannak, van lehetősége sokat a szabad levegőn mozogni, ha megmarad a korábbi napirendje, akkor jól fog számára eltelni ez a két hét. Arra azonban számítani kell, hogy miután hazajöttök, először nem biztos, hogy kitörő örömmel fogad majd, utána pedig pár napig anyásabb és feszültebb lehet, mert a változásokat ebben a korban nehezebben fogadják még, de ez pár nap alatt rendeződik majd.

  • Rita

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Nekem 15 hónapos a babám, nemrég aludt a nagyinál. Utána nagyon nyűgös és sírós volt, amilyen nem szokott egyébként lenni, és csak az nyugtatta meg, ha megszoptattam, de azt is alig akarta abbahagyni. Pedig a nagyinál jókedvű volt, semmi gond nem volt vele. Mit jelent ez?

    • Vida Agi

      2011. augusztus 23. kedd

      Ez normális, ebben a korban még nehezen állnak vissza a megszokott helyről a nagyira aztán pedig vissza, ahogy nő, egyre jobban alkalmazkodik majd az ilyen helyzetekhez, addig pedig számolni kell vele, hogy kell neki 1-2 nap, mire nyaralás, vagy nagyizás után visszaáll.

  • Nóri

    2011. június 17. péntek

    Kedves Ági!

    Nem találtam jobb témát a kérdésemnek, ezért ide írom le:

    A kislányom 14 hónapos. Sajnos 1 hónapja hirtelen elvesztettük a nagymamáját (anyukámat), akivel nagyon imádták egymást. Ebben a tragikus eseményben az egyik legfájóbb pont számomra, hogy édesanyám az imádott unokájával nem tudott több időt megélni. A kicsim még mindig napjában többször emlegeti („mammammamma”). Anyukám fényképét többször meg szoktam mutatni neki, és meg is puszilja mindig.
    A kérdésem az lenne, hogy vajon mennyi ideig tudjuk így megőrizni a nagymama emlékét, és nagyobb korában fog-e majd emlékezni a kislányom a anyukámra.

    Előre is köszönöm.

    Nóri

    • Vida Agi

      2011. június 30. csütörtök

      A kisgyermekkori élményeinkre csak szelektíven emlékszünk, de ha folyamatosan ébren tartasz egy emléket, rendszeresen beszélsz róla, nézegetitek a képeket, akkor meg tud maradni.

  • Anne

    2011. május 22. vasárnap

    Kedves Ági!

    Egy nagy tanácsra van szükségem. Ezt ha megkérhetem ne tegye közzé. Jelenleg 4 hónapos terhes vagyok és van egy 2 éves kislányom, aki nagyon anyás. Két nagymamája van neki. A messzebb lévő mamával nagyon jól elvan nem sír nincs hiszti ő-rá gondoltunk, aki vigyázz rá, amíg a kórházba vagyok. A másik mama viszont nagyon féltékeny és ezt mindig ki is mutatja mivel vele sir és hisztizik, amikor vigyázott, rá régebben akkor elvolt, de valami gond mindig volt utána, hogy ő vigyázott a lányunkkal egész éjjel hányt stb..
    A kérdésem az lenne, hogy lehetne ezt nyugodtan megértetni másik mamával, hogy nem akarjuk, hogy ő vigyázzon rá?
    Várom tanácsát
    Köszönöm
    Anne

    • Vida Agi

      2011. június 01. szerda

      Szerintem őszintén, de tisztelettudóan mondjátok el neki, hogy mi a helyzet, és előre mondjátok el, hogy nem akarjátok megsérteni ezzel, viszont azt meg lehet próbálni, hogy még a kórház előtt (hiszen addig még van pár hónap) csináltok néhány próbakört vele, amikor ő vigyáz a kislányodra rövid ideig, hátha a fokozatos szoktatás segít megbarátkoznia a másik nagymamával is, hosszabb távon mégiscsak ez lenne a jobb megoldás.

  • fritteve

    2011. május 15. vasárnap

    Kedves Ági!
    olyan problémával fordulok hozzád,hogy heti 3 délután dolgozom és ilyenkor a mamánál van a most 24 hónapos kisfiam.6 hónapos kora óta fokozatosan emeltem a munkaidőmet,eleinte csak 1-1órát majd 1 éves kortól 1-1 délutánt.Most 2 éves korában kezdtem heti 3 délután is dolgozni,ilyenkor anyukám vigyáz a kisfiamra.A problémám az,hogy mennyire normális az ha együtt vagyunk 3 an /anyukám a kisfiam és én/ akkor a kisfiam nekem semmit nem enged.Mindent csak a mama csinálhat.Miért lehet ez?Mióta többet van a mamával elkezdett furcsa szokásokat felvenni,nyafogós és kényeskedős lett néha pedig tombol és szinte őrjöngve rohangál,gyakran megüt engem.Ez a korszakhoz tartozik,vagy azért van mert kevesebbet vagyok vele?

    • Vida Agi

      2011. május 18. szerda

      Ne aggódj, ez nem azért van, mert kevesebbet vagy vele, a korral jár, illetve neki is meg kell tanulnia, mi az, amit a mamával lehet és mi az amit veled. Amikor ott a mama, akkor úgy gondolja ő a főnök, hiszen amikor ketten vannak, ez így van, ezért akar mindent vele csinálni. A nyafogás és a kényeskedés pedig arról szól, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet.

  • klaudia

    2011. április 30. szombat

    kedves ági!

    van egy kisfiam aki 7- hónapos és aki nem igazán tud meg lenni a mamákkal. ha van valami dolgom és mondjuk el kell mennem és rá bízom valamelyik mamára abból semmi jó nem sűl ki.mirre haza jövök és csak 1-órára mentem el a mama ki van a fiam sír nagyon keservesen.ez van minden egyes alkalommal.miért van az hogy nem jönnek ki? mondjuk nem taliznak olyan sokat talán ez a baj?

    válaszod előre is köszönöm

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Az mindenképpen sokat számít, hogy aki vigyáz a babára, azzal gyakran találkozzon, különben megijedhet.

  • Konczos Pálné

    2011. április 06. szerda

    Kedves Ági!
    A kérdésem a következő.Étkezés közben kapjon-e vizet renszeresen az egy éves étvágytalan gyermek.
    Válaszát előre is köszönöm.
    Zsuzsi mama

    • Vida Agi

      2011. április 15. péntek

      Étkezés közben nem kell itatni, étkezés után kínáld meg és két étkezés között is legalább egyszer, és igyon annyit, amennyit elfogad.

  • Biró Andi

    2011. március 30. szerda

    Kedves Ági!

    Szeptemberben elutazunk 2 hétre a férjemmel a fiunk nélkül, aki akkor 15 hónapos lesz. Azért döntöttünk így, mert mindketten elfáradtunk és szükségünk van pihenésre, csak egymás társaságára, kikapcsolódásra, újra összekovácsolódásra. A fiam ezalatt a nagymamájánál lesz. Lenne pár kérdésem, mert van némi aggodalmam: nem lesz nagy trauma, ha 2 teljes hétre otthagyjuk a kicsit, ahol még nem aludt egy napot sem? Mit értessek meg édesanyámmal, mi az, amihez neki is mindenképpen ragaszkodnia kell? Egyáltalán egy 15 hónapost rá bízhatok már másra /nagyon szereti a mamát/? Bármi egyéb ötleted van, kíváncsian várom és előre is köszönöm a válaszodat!

    • Vida Agi

      2011. április 08. péntek

      15 hónaposan nyugodtan eltölthet a mamánál 2 hetet, de érdemes lenne előtte a nyár folyamán 1-1 éjszakát a mamánál aludnia, hogy hozzászokjon az újfajta szituációhoz. A kicsi számára egyébként leginkább az elválás az, ami megviseli, gyakorlatilag mindegy, hogy 1 vagy 2 hetet tölt a mamánál. Amire oda kell figyelni, hogy a napirendje közel azonos legyen. Arra számítani kell, hogy miután hazajöttetek anyásabb lehet pár napig és kell majd neki néhány nap, mire visszazökken a megszokott kerékvágásba.

  • Kata

    2011. március 10. csütörtök

    Kedves Ági!

    Két kisfiam van,a nagyobb 2 éves múlt,a pici 3 hónapos. A probléma alapvetően nem a gyereknevelésből fakad,hanem hogy anyósomék annyira más világ,mint én és a családom. Érdekes módon,a férjem szerencsére nem ‘örökölte’ ezt a viselkedést. (például: soha sehova nem járnak,pedig megtehetnék,semmi nem érdekli őket,általában mindenen fanyalognak stb…)Emellet pedig meglehetősen tudálékosak. A nagyobbik kisfiam,születésekor miután elfogyott a férjem és a szüleim szabadsága,anyósom járt át segíteni stb. Látszott,hogy jó szándékúlag tette,mégis görcsben volt a gyomrom a dolgaitól, ahohgy említetted is,szíre-szóra felvette a gyereket,holott kifejezetten kértem,ne tegye. A saját felfogásukból adódóan soha semmi programot nem szerveznek a gyereknek,gondolják,az milyen klassz,ha a gyerek kimegy náluk a kertbe. Nálunk is van kert,szóval az sem újdonság. Én meg látom,hogy 2 évesen programokra van igénye,állatkert,játszótér,játszóház stb. Szerencsére egy nagyon klassz magánbölcsibe jár délelőttönként,ahol megvan a gyerektársaság is. A pici mellett én most jobban kötve vagyok,így most is anyósom jön,ha megyek a nagyért a bölcsibe,vagy elviszem valahova. De sokszor kiveri a biztosítékot: pl. mikor bejön,nem mos kezet, úgy rohan a babához és egyből a kezét fogdossa,mikor mondom,hogy lassan már tudom őt is vinni a bölcsibe a nagyért,akkor leállít,hogy ő még nem vinné ki (miért??? 3 hónapos gyerekről beszélünk,március van,10 fok,tiszta,friss levegő)…Én megértem,ha látni akarja,de akkor mondja meg,ne takarózzon ilyen formaságokkal – a nagyfiamhoz pedig egy kezemen meg tudom számolni,hányszor jöttek át,csak úgy,látogatóba,pedig közel laknak.
    Én nem akarom ‘eltiltani’,okom sincs rá,csak ezektől a furcsa dolgaitól égnek áll a hajam és sokszor előre izgulok,hogy mit alakít…
    Hogyan próbáljam meg értésére adni,hogy ők elsősorban a mi gyerekeink,és ha valamilyen ‘szabályt’ lefektetünk,akkor legyen szíves és ne gyalogoljon át rajta? Senkit nem akarok megbántani,legkevésbé nem a férjemet,épp ezért sok mindent lenyelek,pedig sokszor a nyelvemen van,hogy visszaszóljak.

    • Vida Agi

      2011. március 13. vasárnap

      Igazából ezek olyan apróságok, amik inkább bosszantóak, mint nagyon ártalmasak, szóval a családi béke szempontjából én inkább csak a barátaimnak dühöngeném ki magam, de nekik felesleges szólni minden miatt (legfeljebb a nagyon idegesítő vagy ártalmas dolgokat kell kerek-perec megmondani – pl. hogy mosson kezet, mielőtt a babához nyúl stb.) Az a gond, hogy az ilyenekből, ha megmondod, nagy sértődés tud lenni, mind az anyós, mind a férjed részéről és ez többet árt, mint használ (de vehetsz egy boxzsákot, amire feltűzöd az anyós képét és levezeted rajta néha a feszültséget :))

  • elimami

    2011. március 10. csütörtök

    kedves doktorno , en egy boldog nagyi vagyok sajnos a lanyom a csaladjaval tavolel tolunk de mindent felre teve a 2 ev alatt szinte masfel evet ( persze 4 reszbe ) veluk toltottem hogy segitsegukre legyek .mindent megbeszeltunk es bar mijen nehezemre esett sokszor probaltam betartani a szabalyokat amit felallitotunk ,es hala istennek nem volt gond .de most jon a neheze, majusban egy uj taggal szaporodik a csalad es en mar nagyon felek hogy fog reagalni a 2 eves unokam a testverke erkezesere .szulei persze mar beszelnek rola de hat ez neki meg nem jelent semmit .en is ujra hozzuk utazom es mar nagyon felek hogy amit mostanig jol sikerult csinalnom azt most elronthatom . tudom hogy minden hejzet mas es az adott pillanatba kell donteni hogy ,hogyan is cselekedjunk de ha van valami amit esetleg mar szulok vagy nagy szulok sikerrel alkalmaztak szivesen atolvasnam . halas koszonet
    egy boldog nagyitol

    • Vida Agi

      2011. március 13. vasárnap

      Igazából nem olyan nehéz helyzet ez: egy kiegyensúlyozott családban a gyereket sem viseli meg annyira a testvér érkezése. Minél kisebb egyébként, annál kevésbé viseli meg, és gyorsan összeszoknak, összenőnek majd.

  • Gabryelle22

    2011. március 10. csütörtök

    Kedves Ági! Az én problémám egy kicsit bonyolultabb, kérlek segíts! 20 Hónapos a kislányom, sajnos muszáj dolgoznom őmellette. két napot doglozom aztán két nap szabad. Napi 12 órában, vagyis két napot anyóséknál van a lányom, két napot velem. Miután hazahozom a szabadnapomon, akkor egész egyszerűen nem lehet bírni vele. Mindenért hisztizik, nem akar semmit enni állandóan nyafog. Mire eljön a második nap a szabadnapomból addigra helyreáll és tök jól elvagyunk aznap. De aztán másnap megint muszáj anyósékra bíznom, mert megyek dolgozni, és kezdődik minden elölről! Hiába mondok anyósoméknak alapvető szabályokat, hogy ne adjanak neki édes löttyöket, ne adjanak csokit , és hogy ne hagyjanak rá mindent, ők csakazért sem teszik így. Mert ők 2 gyereket felneveltek, csak jobban tudják mint én! Már a párom is édesanyja ellen fordult mert tényleg nem lehet bírni a gyerekkel ha ők vigyáznak rá. Pedig nem ő az első unoka, de mégis iszonyatosan elrontják. És a kis lurkó itthon is alkalmazni próbálja azokat a trükköket amivel a mamiéknál sikert aratott. Aztán meg megy a hiszti mert itthon azzal nem ér el semmit sem! Szerinted mit lehet tenni? Hagyjam így a dolgokat, és majd belerázódik? Vagy igenis adjak hangot a véleményemnek, hogy márpedig ez így nem jó? Kérlek segíts, mert nem szeretnék egy elkényeztetett kis hisztizsákot nevelni a kislányomból!
    köszi
    Gabryelle

    • Vida Agi

      2011. március 18. péntek

      Ez nagyon gyakori jelenség ilyenkor: nem a nagyszülők miatt van, akkor is jelentkezik, ha óvodába vagy bölcsibe kerül a kicsi. Még az én fiaim is nyűgösebbek szombatonként, amikor az ovi utáni első szabadnap van. Egyszerűen az az oka, hogy mások a szokások otthon, mint a mamánál vagy az oviban, és ezt még nem szokta meg teljesen a gyerek. Idővel megszokja majd, hogy mindenkivel másként kell viselkedni, mindenkinél mások a szabályok és rendeződik majd a helyzet.