„Nagyobb az akaratereje, mint az enyém”

Onnantól kezdve, hogy megtanul a baba járni, nagyon akaratos lesz. A szülők ezt nehezen viselik, hiszen addig ők pátyolgatták, emelték, vitték, etették stb. most pedig hirtelen mindent egyedül akar csinálni. Jól van ez így?

A lányoknál inkább csak az akaratoskodás és a hiszti van jelen, a fiúknál emellé agresszió, csípés, marás, harapás, saját maguk csapkodása is társulhat. A szülők, akik eddig mindent megtettek a kicsiért, nem értik, honnan ez a nagy agresszivitás, azt hiszik ők rontottak el valamit. Jó hír, hogy ez nem így van.

“Nagyobb az akaratereje, mint az enyém”Abban a pillanatban, hogy járni kezd, a baba előtt kitárul a világ. Úgy érzi, ő most már mindent meg tud tenni, el tud érni. De ez nem így van és a korlátaival ő is szembesül: egyrészt vannak dolgok, amiket megpróbál és nem tudja elérni, másrészt vannak dolgok, amiket te megtiltasz neki. Bármelyikkel is találkozik, elégedetlenkedni kezd, indulatba jön.

Csakhogy az indulatokat meg kell tanulnia kezelni. Korábban nem találkozott ezzel, ha sírt, akkor azt azért tette, mert az ösztöneinek engedelmeskedett. Most azonban azért sír, mert újra meg újra meg kell tapasztalnia a saját korlátait és az általad felállított korlátokat is.

Nézzük meg mindkét esetet és azt, melyiket hogyan kell kezelni:

1. Amikor valamit nem tud megcsinálni, elérni

Ilyenkor ülj oda mellé vagy guggolj le hozzá és mondd: „Tudom, hogy most dühös vagy, mert nem sikerült felépíteni a tornyot, de gyere és csináljuk meg együtt.” Fontos, hogy fogalmazd meg számára az érzést, amit érez, mert így benne is tudatosodik majd idővel, mi ez az érzés, utána pedig mondd el, mi fog most történni, hogy tudja, mi a folytatás.

Előfordulhat, hogy ennek ellenére ő hisztizni kezd, csapkod, nem nyugszik meg. Ilyenkor állj fel, mondd, hogy nem szabad.

2. Amikor te tiltasz meg valamit

Az alapszabály az, hogy minél kevesebb dolgot tilts meg, csak azokat, amik balesetveszélyesek. Ha valami törékeny vagy nem akarod, hogy a keze ügyébe kerüljön, azokat tedd el, nem szabad, hogy a teljes lakás tilalmi zóna legyen, mert mindenhol van valami, ami ráeshet, elszakadhat, tönkremehet stb. Ahogy nő a kicsi, a kor előrehaladtával sorra visszakerülhetnek a veszélyes, vagy sérülékeny tárgyak. Ami viszont nem veszélyes, legfeljebb csak összemaszatolja, azokat hagyni kell neki megnézni, kipróbálni, megfogni, ebből is tanul a kicsi.

A nagyobbik fiamnak pl. 14 hónaposan az volt a heppje, hogy az étkezőből a székeket a konyhapulthoz tolta és felmászott rá. Először megpróbáltuk eltenni a székeket, de aztán végül megengedtem neki néhányszor, hogy felmásszon, úgy hogy én is mellette álltam, néhány alkalom után leszokott róla.

Ha túl sok a tilalom, akkor a gyerek is feszültebb lesz, mintha szabadon járhat a lakásban és csak néhány tiltott dolog van. Azzal, hogy önállóan mozoghat, megfoghat dolgokat, sok tapasztalatot szerez, és a saját korlátaira is hamarabb rádöbben, mintha állandóan a nyomában vagy és letorkolod, mit csinált már megint. Ebben a korban ugyanis még nem jó szóból, hanem csakis a saját bőrén tapasztalja meg a gyerek, mi az, amit még nem tud, amire nem képes. Például a fiókba legalább egyszer be kell csuknia az ujját, hogy megtanulja óvatosan használni.

Amikor a gyerek indulatai mások ellen fordulnak, akkor nem szabad megjátszani a fájdalmat. A kicsi pontosan tudja, hogy ez nem valódi sírás, és minél nagyobb a „műsor”, annál inkább ki fogja próbálni megint ugyanazt, csak azért, hogy megint kiváltsa a hatást. Ha ilyenkor természetes érzelmeket tanúsítasz és nem kezdesz egy cirkuszolni, akkor kevesebb lesz az ellened irányuló agresszió is.

Ez utóbbi azért is okoz sok gondot, mert úgy érezheted, ellened irányul, te vagy a hibás, nem szeret már a kicsi. Természetesen nem ez a helyzet, ilyenkor mindig gondolj arra, hogy ez csak egy átmeneti időszak, ami a kicsi indulatkezeléséről szól, semmi köze a hozzád fűződő viszonyához.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

16 Comments

  • Búzás Gabriella

    2011. április 29. péntek

    Szia.15 hónapos kisfiam nagyon sokat hisztizik,ha valamit nem engedek neki.Hogyan szoktathatnám le erről?Ma,nem tudom miért,valószínüleg játékból elkezdte ütni az arcomat.Mit tehetnék,hogy leszoktassam?Nem szeretném,hogy verekedős gyerek legyen.

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

  • mingetty

    2010. november 13. szombat

    Kedves Ágnes!
    Kislányom 2,5 éves (2 hónapos kistestvérrel). Azt szeretném megkérnedzni, hogy mit javasolnál a kitartó hisztik ellen. Tudom a kizökkentés lehet a megoldás, de mi az ami kizökkenti, de mégsem kell nagy szigorú anyának kinéznem amikor véghezviszem. Megbeszéljük mindíg a dolgokat, de van amikor torka szakadtából sír, átölelem, beszélek hozzá, simogatom …, de semmi eredmény, kérem, hogy mondja mi baj, de maga sem tudja (mondjuk éjszaka) és van, hogy kiviszem a fürdőbe megmosni az arcát, hogy kizökkenjen, mert nem tudunk dülőre jutni. Ott megnyugszik és utána lehet vele beszélni. Vmikor ezt megismételjük 2-3 alkalommal. Várom válaszod.
    ÜDvözlettel: Klári

    • Vida Agi

      2010. november 16. kedd

      Nem arról van szó, hogy te rontottál el valamit, ez a fejlődés velejárója. Semmit nem tehetsz, hogy ne csinálja, mert ez arról szól, hogy még nem tudja kezelni az indulatait, ezért amikor dühös, így mutatja ki az indulatát. Amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, nem szidod le, nem emeled fel a hangod, hanem vagy eltereled a figyelmét, vagy megnyugtatod, esetleg ha mondjuk arról van szó, hogy csinálni kéne valamit, amit ő nem szeretne akkor határozottan csinálod tovább, nem engedsz a hisztinek. Ha azt látja, hogy te higgadt tudsz maradni, ő is megtanulja majd kezelni az indulatait

  • Kriszta

    2010. november 11. csütörtök

    Kedves Ági!

    Már többször fordultam hozzád, ismét itt vagyok. 🙂
    A kislányom 13 hónapos múlt. Szépen jár, amúgy rendben van, most kezdünk áttérni az egy nappali alvásra, de még van hogy kétszer alszik, majd gondolom alakul ez.A gond az lenne, hogy heti 1x, vagy 2x elviszem délelőtt a mamához és este megyek érte. Egész pici kora óta ha értette, ha nem mindig elmondtam neki, ha más vigyázott rá(mama vagy apa), hogy hova megyek, miért, és ő addig kivel lesz, hol, és mikor megyek érte:uzsira, vacsira, stb. Szerintem működött is, sosem léptem le, úgy hogy gyorsan amíg nem lát. Viszont újabban nem akar elengedni, sír, meg kell várnom amíg felenged, és utána megyek el. A másik, hogy a mamát meglátja, akkor először elhajtja a kezével és mondja:nem,nem! Mindegy hol találkoznak, vagy nem is akarom ott hagyni úgy mond, csak megyünk a mamához. A másik, hogy nehezen illetve a többi gyerekhez képest nehezebben enged fel gyerekek közt, nem hagy el engem, sőt egy ideig más gyereket sem akar hozzám engedni, ütögeti a másik gyerek kezét ha hozzám ér, és elhajtja, mint a mamát is, miközben mondja:nem, nem!A más gyerekek sem idegenek a számára, mert hetente többször is találkozunk két barátnőmmel, és két 11 hós kislányaikkal. Nem értem ezeket a reakcióit. Pont azért nem léptem le sosem, megbeszéltem vele mindent, hogy ne higyje ott hagyom. Társaságba, meg a mamához is azért viszem, hogy ne legyünk úgy „összenőlve”. Szerinted mit csinálok rosszul?

    • Vida Agi

      2010. november 13. szombat

      Aggodalomra semmi ok, ebben a korban minden gyerek számára nehezebb az elszakadás akkor is, ha hozzá volt szoktatva. Legyél vele türelmes, ugyanúgy mondd el továbbra is, hova mész, mi fog történni, ha újra meg újra megtapasztalja, hogy visszajössz, el fogja fogadni. A gyerekkel való kapcsolatának is ugyanez az oka, tehát az, hogy ebben a korban intenzíven éli meg az anyától való elszakadást. Ha van rá módja gyakran megtapasztalni, akkor hamar ki fogja nőni ezt.

  • Szilvi

    2010. október 19. kedd

    Kedves Ági!
    A kisfiam most 6 hónapos. Igazi kedves, mosolygós baba, ő a család szeme-fénye. Azonban az utóbbi hetekben egyre hisztisebb. Ha vannak körülötte nagyon jól érzi magát, de ha egyedül hagyom egy pillanatra is (eközben lát engem) égtelen ordításba kezd. Tudom hogy ez normális,most próbálgatja az akarata érvényesítését, de sajnos ha ébren van nem tudok semmit csinálni tőle. Ha mellette ülök a földön nagyon szépen eljátszik egyedül, nem is figyel rám, azonban ha felállok eltörik a mécses. Hiába beszélek folyamatosan hozzá, énekelek neki az nem elég, egyre hangosabban ordít. Nagyon kitartó kisbaba, de én már kezdek fáradni. Nem tudom mi tévő legyek. Állandóan nem vehetem fel, de néha már zsong a fejem a sírástól.

    Válasz: Az önálló játék kb. 10 percre köti le őket ebben a korban, addig te menj a dolgodra. Ha megunta kapjon más játékokat, aztán megint játsszon egyedül. Ha megint megunta, játssz te vele egy kicsit. Ha ezt is megunta, akkor játssz vele te egy kicsit, de ne vedd fel, csak legyél ott vele és úgy játsszatok. Átviheted más szobába is, legyen a lakás több pontján játszósarka, ahol ellehet, így jobban leköti magát. Amikor már ezt is unja, akkor tedd oda magad mellé a hordozóban és végezd a dolgodat. Az a lényeg, hogy ne kapd fel mindig azonnal, amikor unatkozni kezd. Ez nem azt jelenti, hogy hagyd órákig sírni, de ha éppen a rántást kavargatod, akkor ne kapd fel a babát csak azért, mert már unja magát. Ha nincs mindig irányítottan lekötve a figyelme, az jobban ösztönzi arra, hogy maga fedezze fel a világot.

  • dóra

    2010. október 04. hétfő

    Kedves Ági!
    Kislányunk 11 hónapos lesz, stabilan áll már jó ideje, mindenen felkapaszkodik már rég, de járni még nem jár. A nagyszülők azonban hozzászoktatták, hogy két kezénél fogva járkálnak vele. Ez annyira megtetszett neki hogy egész nap csak ezt szeretné, fogja a két kezem és húz. Így nehéz vele egész nap, mert korábban jobban eljátszott magában, de most egész nap rajtam csüng, hogy menjünk. Ha nem megyek iszonyú hisztit csap. Ebben hogy lehetek következetes? Mert néha azért egy-egy kört mennénk vele de azért nem egész nap. Azt megérti hogy néha lehet néha nem?
    A másik kérdésem nem igazán ide illik: Ha itt van anyukám, teljesen oda van érte, aminek örülök, de olyankor tudomást sem vesz rólam, hozzá megy rá csimpaszkodik, és ha el akarom venni nem akar hozzám jönni. Ez nagyon rosszul esik, és néha úgy érzem hozzá kötődik jobban, vagy ez természetes jelenség?
    Köszönöm a választ:Dóra
    Köszi a választ : Dóra

    Válasz: Úgy lehetsz következetes, hogy következetesen nem vezetgeted, amikor nem tudod vagy nem akarod (a legjobb, ha soha nem vezetgeted, mert semmi értelme a mozgásfejlődés szempontjából, sőt kifejezetten ártalmas, hátráltatja a járásfejlődést) Nem kell aggódni, nem hozzá kötődik jobban, hanem ő abban a pillanatban sokkal érdekesebb neki. Veled mindig együtt van, megszokott már, a mama pedig csak néha van ott, ezért olyankor ő sokkal érdekesebb.

  • Mesi

    2010. október 01. péntek

    Szia Ági!
    Köszönom a válaszodat az előző kérdésemre.
    Most kezdtünk el igazán játszótérre járni.Ilyenkor nagyon vidám a kisfiam és egyszer alszik.Viszont ha itthon vagyunk nyűgösebb és kétsze alszik.Lehet ez azért mert nagyon unatkozik itthon?

    Válasz: Igen, ez azért lehet, mert unatkozik.

  • Bogi

    2010. szeptember 28. kedd

    Kedves Ági!

    A következőben kérném a tanácsodat.Jelenleg itthon vagyok 4 hónapos kislányommal, akivel szerencsére minden rendben. Gyönyörűen fejlődik és az apróbb bajokra mindig találok ezen az oldalon használható segitséget.
    Az alattunk lakó családdal kapcsolatos a kérdésem… Szintén gyeses anyuka és a másfél év körüli kisfiú kapcsolatáról van szó. Bár új épitésű a ház amiben lakunk, mindent hallok ami lent történik. Mégpedig az, hogy az anyuka szinte csak orditva kommunkiál a kisfiúval.Nagyon durván beszél vele, egyfolytában fegyelmezi. Megdöbbenve láttam egyszer az ablakból ahogy a karjánál fogva berepiti a kocsijába a kisfiút. Ennek tanuja volt a kilenc éves kisfiam is, aki megrökönyödve nézte ezt végig. Nem részletezem tovább, csak nem tudom mit tehetnék?? A férjem szerint nincs mit tenni. De ha belegondolok ennek a kisfiúnak az életébe…..Zuglóban élünk, jó környék, nem hátrányos helyzetű család…Mit tegyek? Kihez forduljak? Szerintem segitségre van szüksége a kisfiúnak és az anyukának. A kisfia érdekében…
    Üdvözlettel:
    Bogi

    Válasz: Sajnos a dackorszak időszakát sok anya nagyon feszülten éli meg, eddigre egyszerűen kiborulnak, nem tudják elviselni, hogy a gyerek folyton ellentmond. Külsősként beavatkozni nem tudsz ebbe sajnos, esetleg ha olyan a védőnőtök, akkor neki említsd meg a dolgot.

  • Mesi

    2010. szeptember 22. szerda

    Kedves Ági!

    Az én 13 hónapos kisfiam is pont így viselkedik,még le is ül hisztizni ha nem az van amit ő akar.De eddig azt hittük,hogy mi rontottunk el valamit.Gyakran előfordul,hogy beüti a buksiját,vagy elesik.Ilyenkor kicsit sirdogál de nem sokáig ugyanis nem nagyon szoktuk pátyolgatni.(csak ha nagyon beüti magát)Szerinted helyes ez így?

    Válasz: Teljesen jól van ez így, egy 1 éves babának így kell „rendeltetésszerűen” működnie. Néha egy kis hiszti, néha egy-egy kis baleset, ez teljesen normális.

  • Erzsi

    2010. szeptember 20. hétfő

    A kislányom 11 hónapos. Eddig igazi jó baba volt, 2 hetes kora óta átaludta az éjszakát pl., és az öltözködéssel sem volt gond. Pár hete azonban nem akar öltözködni, pelenkát cserélni, sokszor sír ezek közben és menekülne, már egyre kevésbé tudom lekötni a figyelmét pl. hogy játékot adok a kezébe. Mindig nem tudok egy embert keríteni aki lefoglalja. El fog ez múlni? Már nagyon elegem van a sok hisztiből.

    Válasz: Ez el fog múlni. Meg kell tanulni addig is állva pelenkázni, de segíthet az is, ha nem a pelenkázón, hanem új helyen pl. földön pelenkázod.

  • Nóra

    2010. szeptember 20. hétfő

    Kedves Ági!

    Kisfiam még csak 8 hónapos, de mostanában egyre erősebb hisztirohamokkal találkozom. Ha valami nem úgy van, ahogy Ő szeretné, akkor nem tudja kezelni az indulatait és a fejét verdesi a földbe, vagy háton fekve dobálja magát és üvölt. Nagyon megijeszt, olyan akaratos, félek, nagyobb korában belőle lesz majd olyan kisfiú, aki bevásárlás közben a földre veti magát a boltban, vagy akár később magatartászavarai lesznek az oviban, suliban. Egyébként nyugodt, érdeklődő, vidám, jó képességű kisbaba, a fogzásra viburcol kúpot kap éjszakánkét.
    Ha hisztizik, próbálom elterelni a figyelmét, más játékot adni, nem ölbe venni stb., de mintha egyre csak romlana a helyzet. Nem gondoltam, hogy a hiszti már ilyen kis korban is előjöhet. Ez örökké megmaradó személyiségtípus, vagy általánosan előfordul és majd kinövi?

    Válasz: Ez nem örökké megmaradó személyiségtípus, csak egy átmeneti állapot. Most fejlődik az akarata és még nem tudja kezelni az indulatait, ezért viselkedik így. Ki fogja nőni.

  • szilvia

    2010. szeptember 18. szombat

    Kedves Ági!
    Tanácsodat, véleményedet szeretném kérni a következőkben. Kisfiam 13 hónapos, nagyon huncut és akaratos fiúcska. Nagyon tud sírni/kiabálni, ha valamit meg akar szerezni. Mi általában megmutattuk neki azokat a dolgokat, ami után érdeklődött, de elzártunk minden veszélyes dolgot ill. zárat raktunk a fiókokra, szekrényekre. Ugyanis hiába mondjuk ezerszer valamire, hogy nem szabad, neki „a nem szabad” a legérdekesebb. Nagyon huncut, pontosan tudja, mit nem szabad és ha fel akarja hívni magára a figyelmet mindig „nem szabad” dolgot csinál.
    Ma este azonban megdöbbentett a viselkedése. Elalvás előtt kivettem a kezéből valamit, amit a földhöz dobált, ő pedig elkezdett hisztizni (persze előtte többször kértem, hogy ne dobálja). Egyre erősebben sikított, homorította a hátát, feszítette magát, hiába vettem fel, nem nyugodott meg. Máskor is volt már ilyen, ilyenkor egy nagyon rövid időre leraktuk a kiságyába, majd újra kézbe vettük és mindig megnyugodni. Ma este azonban hiába tettem bármit,nem nyugodott meg. Legalább negyed órát ordított, közben ki be ment a szobájából. Végül az apjának sikerült megnyugtatnia (többször rakta a kiságyba és vette fel), de alig tudott elaludni, annyira zilált. Igaz újszülött korában is tudott úgy sírni, hogy nem vett levegőt, de ez a dühkitörés meglepett. Vajon kinövi majd ezt a viselkedést, vagy mi kényeztettük el a fiunkat, és most dolgozhatunk érte, hogy ne ismétlődjön meg ilyen viselkedése?
    Köszönettel: Szilvia

    Válasz:Nem ti kényeztettétek el, ez a jelenség a korral jár. Ő még nem tudja kontrollálni az indulatait, ezért borul ki annyira, ha ellenállást érez. Ilyenkor nem kell nyugtatni, a legjobb, ha otthagyod és megvárod, míg elmúlik a „roham”, a szép szó, ölelgetés stb. ilyenkor nem segít (még ronthatja is a helyzetet), ki kell várni csendben a végét és kész.

  • Vera

    2010. szeptember 15. szerda

    Kedves Ági!

    Eddig nem sokszor kértem a tanécsod, de akkor mindig bevált. Most igazán el vagyok keseredve. Kislányom 2 éves múlt, eddig nagyon jellemző volt rá, hogy egy angyal, nem valami aktív, szivesen üldögél egy helyben és lapozgatja a könyveket, igen anyás típus.
    Csakhogy az utóbbi időben nagyon kinyílt a csípája. Egyre többet engedetlenkedik és hisztizik, amivel rettenetesen fel tud húzni. Pont úgy cselekszem ilyenkor, ahogy nem kellene, kiabálok és elveszítem a fejem, ő pedig csak nevet rajtam, amitől még idegesebb leszek. Mondok egy pár példát:
    1. Az utcán nem szereti megfogni a kezem, ha nincsenek autók a közelben (lakótelep) akkor hagyom is hagy menjen egyedül, csakhogy nem jön, hanem megáll és várja, hogy mit reagálok. Aztán ha megfogom a kezét, akkor térdre ereszkedik és elengedi magát. Ezt a helyzetet még csak-csak megoldom, elmagyarázom, hogy veszélyes, aztán vagy megyünk tovább (Ő bőgve mellettem) vagy felveszem a gyorsabb haladás érdekében.
    2. Fürdetésnél, szoktunk játszani, majd kérem, hogy rakja vissza a játékokat a kád szélére, hogy megmosakodjunk, eddig minden rendben. Majd a mosakodásnál rákezd a szokásos „Én én én akarom…”-ra, akkor mondom neki, jó együtt, te az egyik lábacskádat én a másikat mosom meg. De persze ez nem jó és elkezd ficánkolni, ide-oda csúszkál, direkt iszik a fürdővízből, beleteszi a fejét, teljesen kezelhetetlenné válik. Ha kérem, hogy maradjon nyugton semmi, ha megfogom erősen és leültetem, akkor csak nevet és folytatja. Ilyenkor szoktam teljesen elveszíteni a fejem és kiabálok esetleg ráütök a fenekére, de nem sokat érek el vele. Egyszerűen úgy érzem elveszítettema kontrollt és a tiszteletet, és nem tudom hogyan tudnám visszaszerezni. Úgy érzem most már direkt csinálja az egészet, csak hogy idegesítsen. Nem tudom mit tehetnék. Az apjával egyébként és a bölcsiben is állítólag tényleg egy kis angyal.

    Válasz: Ebben a korban kezdi el a kicsi tesztelni az akaratát és feszegetni a határokat: mit lehet és mit nem? Mit enged meg anya és mit nem? Emiatt nagyon egyértelmű szabályokra van szükség és sok türelemre. Ha az a szabály, hogy az utcán mindig fogjuk anya kezét, akkor nem lehet néha elengedni és hagyni menni, hanem akkor mindig fogja a kezedet az utcán. Ha már ezzel a szabállyal tisztában van és betartja, akkor lehet néha engedményeket tenni (pl. csak akkor kell anya kezét megfogni, ha átmegyünk az úton)
    A fürdőkádban való huncutkodás ugyanez a helyzet. Ilyenkor nem szabad kiabálni és ráütni, ezzel nem érsz el semmit, hanem hagyni kell játszani és amikor vége a fürdésnek, akkor határozottan közölni ezt és kivenni a kádból. Ezzel fokozatosan megtanulja, hogy ilyenkor már nem lehet játszani, sem anyát bosszantani, hanem szépen ki kell jönni a kádból és kész.

  • kata

    2010. szeptember 09. csütörtök

    Szia Ági! Tökéletesen egyetérted a fennt leírtakkal, mégis kérdeznék. Most kezdük (2évesen) a bölcsit (magán). Sose lökött, most már reggel így kel, amúgy még mindig imádnivaló fickó. A kérdésem az, hogy amikor a bölcsiben fellökik v bántják, akkor sír és próbál védekezni, de azt látom, hogy többször az ártatlanokat és kisebbeket kezdi el lökdösni v rúgni(sose látott itthon ilyen példát). Mit mondjak neki erre? Azt értem, hogy megvédené magát, csak a másik fele, hogy pont aki nem bántotta, vagy nem akkor amikor őt bántották hanem később kezdi el a másik kisebbet „bántani”. Van ennek magyarázata? Én mindig elmondom neki szépen, hogy a másik babát szeretjük, simizzük, és hogy amit csinál csúnya dolog, ő pedig nagyon okos, okos fiú ilyent nem csinál. Vélemény? Előre is köszönöm, Kata

    Válasz: A gyerekek sokmindent megtanulnak a bölcsiben-oviban, jót és rosszat egyaránt, ez a szocializációval jár. Amit tehetsz, hogy elmondod, hogy nem szabad lökni, hanem simizni kell, és mivel utánzással tanul, ezért megtanulja majd, erre rásegít, ha a bölcsiben is ugyanezt mondják nekik, ha ott is ezt tanulja meg.