„Minden gyermeknek a saját anyukája énekel a legszebben”

Manapság sokat hallani zenebölcsiről, zenei foglalkozásokról babáknak és mamáknak, és most már nemcsak a lelkes anyukák, hanem a szakemberek is egyetértenek benne, hogy ez nemcsak divathóbort, hanem valódi haszna van a kicsik számára. A Melicher Cecíliával készített riportból kiderül, hogy már a pocaklakónak is jót tesz egy kis éneklés 🙂

Hogyan kezdtél el a kicsikkel foglalkozni? Mióta foglalkozol babákkal?

Amióta az eszemet tudom, mindig óvó néni akartam lenni. Az utcában, nyaralásokon mindig én voltam az ügyeletes gyerekvigyázó, imádtam velük lenni. Nyolcadikban nem volt kérdés, hová megyek továbbtanulni: irány az óvónőképző. Utána egyenes út vezetett a Tanítóképző Főiskola óvodapedagógus szakára, amit 1993-ban végeztem el.

Ugyanilyen erős volt bennem az éneklés iránti érdeklődés is. Óvodáskoromban Forrai Kati néni foglalkozásaira jártam, iskoláimban az éppen aktuális kórus lelkes tagja voltam, gyermekeim születéséig pedig a Bárdos Lajos Kamarakórussal jártam körbe Európát. Már felnőtt fejjel kezdtem hangképzésre járni, lakóhelyemen gyakran lépek fel különféle városi rendezvényeken.

Aztán megszülettek a fiaim, és a játszótéren mindig körém gyűltek a többi szülő gyerekei is . GYES után nem volt lehetőségem a szakmámba visszamenni (a korábbi munkahelyem nagyon messze volt, közelebb elhelyezkedni pedig nem sikerült), így elkezdtem gondolkodni, mihez is kezdhetnék. Eleinte zeneovit tartottam a fiúk óvodájában, oda elkezdtek beszivárogni a „még nem ovisok”, így kigondoltam ezt a zenebölcsi-dolgot. Lakóhelyemen, Dunakeszin kezdtem, utána Gödön, Újpesten indítottam csoportokat. Akkoriban még nem volt ilyen elterjedt a zenebölcsis foglalkozás, mint most, a művelődési házak, ahol bekopogtattam, sok esetben csak néztek, nem értették, mit is akarok én… Az anyukák pedig vitték a hírt…

Hogyan néz ki egy ilyen foglalkozás? Mennyi ideig tart?

Akinek van kisgyermeke, tapasztalatból tudja, hogy a kisgyermekek figyelme nem tartható fenn folyamatosan 15-20 percnél tovább. Ennyire képesek, persze vannak egyéni eltérések. A foglalkozások időtartama tehát 20 percnél nem lehet hosszabb. De ez a 20 perc is olyan változatos, annyi minden történik közben, hogy észre sem vesszük, és már vége is. Általában mozgásos játékokkal kezdünk: körbejárunk, sétálunk, megfordulunk, ugrabugrálunk. Váltogatják egymást a mozgásos és a statikus játékok, így mozgalmas, pergő lesz az együtt töltött idő. Játszunk mindenfélét: ölbéli, simogatós, csikizős játékokat, rengeteget mozgunk, hintáztatjuk, lovagoltatjuk a gyerekeket, dúdolunk altatókat, eljátszunk meséket, varázsolunk napsütést-hóesést. Amikor pedig közeledik a 20 perc vége, maguk a gyerekek jeleznek, megszólal bennük a belső óra, nyugtalanok lesznek, izegnek-mozognak, elfáradnak. Ilyenkor előkerül a nagy fekete bőrönd, ami telis-tele van kincsekkel: hangszerekkel és bábokkal. Van ott dob, xilofon, metallofon, csörgőkarika, cintányér, kasztanyetta, a bábok között is midenki megtalálja a neki legkedvesebb figurát.

Ilyenkor szabad játék formájában mindenki kedve szerint bolondozhat, az anyukák is kiengedhetik a magukból a titkos bábjátékos tehetséget  És egy kis beszélgetésre is van lehetőség.
Az egész ott töltött idő megérkezéstől-hazaindulásig kb. egy órát tesz ki.

Mi alapján választod ki a dalokat?

Alapvetően a magyar népi gyermekdalok, dalosjátékok, mondókák közül válogatok. Ezek közül is inkább azokat részesítem előnyben, amik kevésbé ismertek, megkockáztatom, hogy még a szakmabeliek előtt is. A gyerekeknek ugyan minden új, de az anyukák igen jó néven veszik, ha eddig ismeretlen játékokat tanulhatnak meg a már ismertek mellé, bővíthetik az otthoni játékok repertoárját. Ezeket a mondókákat tavaly egy gyűjteménybe gyűjtöttem össze, amit magánkiadásban, CD-ROMON adtam ki, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak a szülők, hanem bizony a pedagógus-szakma is kedvező fogadtatásban részesítette.
A népi eredetű játékok mellett folyamatosan keresem, beillesztem a gyerekverseket és dalokat is, persze ezek közül is az inkább kevésbé ismerteket. Nagyon szeretem például Vitay Ildikó, Gryllus Vilmos dalait, Marék Veronika bűbájos rajzoló versikéit, és persze Weöres Sándor sem maradhat ki a felsorolásból.

Miért jó zenebölcsibe járni? Mit és hogyan fejleszt?

Az anyukák számára egyrészt játékötleteket ad ez a foglalkozás, az otthon eltöltött idő MINŐSÉGI IDŐVÉ válásában nyújt segítséget. Más oldalról nézve ismeretségek is születnek a zenebölcsiben, nem egy olyan tartós barátság alakult ki itt, ami a játszótéren, otthoni látogatások formájában folytatódott tovább. A gyerekek számos olyan helyzettel találkozhatnak ebben a közösségben, amivel otthon, kettesben lehetetlen volna.

Találkoznak más gyerekekkel, más felnőttekkel, kapcsolatokat alakítanak ki egymással, ez olyan lehetőség a szocializáció elindulására és fejlődésére, amit a szülő a legjobb akarata ellenére sem tud otthon biztosítani nekik.

Óvodapedagógusként a komplex személyiségfejlesztést, az éneklés-mondókázás adta lehetőségek minden nevelési területre való fejlesztő hatását tartom szem előtt. A mozgásos játékok a harmonikus mozgáskultúrát, az ölbéli játékok az anya-gyerek kapcsolatot, a ritmikus benyomások a ritmusérzéket, a mutogatós játékok a nagymozgások mellett finommotorikát is fejlesztik. Az új szövegek a beszédértésben és az aktív beszéd fejlesztésében segítenek, szókincsük bővül. A mozgásos játékok a szem-kéz koordináció fejlődését is elősegítik.

Ezek a benyomások hosszú távon kihatnak az iskolaelőkészítés, az írás-olvasás folyamatára is. Ennek érdekében gyakran fordul elő, hogy a játékok közben el is mondom a szülőknek, hogy mire figyeljenek, mit miért, hogyan csinálunk. Fontosnak tartom, hogy ne csak én tudjam, mit csinálok, hanem a szülők is legyenek tisztában azzal, milyen játék milyen fejlesztő hatást hordoz magában. A játék végi „bőröndözés” alatt gyakran megkeresnek ezekkel a problémákkal, ilyenkor megbeszéljük a megoldási lehetőségeket.

Mennyi idős kortól érdemes menni és meddig lehet járni?

Nem szeretném életkorra meghatározni, hogy mikortól várom a gyerekeket. Sok kistesó van, aki csak „csatolt kellékként” jelenik meg a zenebölcsin, a nagy tesóját kísérve, mondván, hogy ő addig majd elüldögél a babakocsiban. Na persze! Ilyenkor történik meg, hogy addig ugrabugrál, addig kér minket, amíg szó szerint kiharcolja magának, hogy ő is teljes jogú résztvevője lehessen a bulinak!

Ha azonban mégis meg kellene határoznom alsó korhatárt, azt mondanám, hogy 5-7 hónapos kortól érdemes először megpróbálni. Amikor már érdekli őt a többi gyerek, amikor már séta közben kinézeget a babakocsiból, és főként: amikor az anyuka úgy látja, hogy „kinyílik a világ” a számára. Fontos, hogy tudjon már annyira ülni a baba, hogy az anyukája biztonságosan lovagoltathassa, hintáztathassa, mozgathassa, ezek a mozgások ne tehessenek kárt a gerincében.

Felső korhatárt szintén nem szeretnék megjelölni. Már csak azért sem, mert a mai óvodai helyzetben sajnos sok – amúgy óvodaérett – gyerek nem járhat óvodába. Így gyakran előfordul, hogy 4 éves kor körüli gyerekek is járnak zenebölcsibe. Ilyenkor az én feladatom, hogy az épp jelen lévő gyerekek fejlettségi szintjéhez igazítsam az aznapi foglalkozás anyagát. Az egy év alatti kisbabák ugyanolyan figyelmet kapnak, mint a 3 évet már betöltött „majdnem-óvodások”.

A különböző életkorú gyerekek különféleképpen vesznek részt a foglalkozásokon. Amíg a nagyok minden mozgásos játékot szinte már önállóan tudnak csinálni, a kicsik élvezettel, tágra nyílt szemmel nézik őket, és rengeteg vizuális tapasztalatot szereznek. Ez hasonlít egy óvodai vegyes csoporthoz, azzal a különbséggel, hogy a szülők akítvan részt vesznek a játékban.

Összefoglalva azt mondanám: akkor kezdhetnek járni, amikor MÁR érdekli őket, és addig járjanak, amíg MÉG érdekli őket a zenebölcsis játék.

Úgy hallottam, kitaláltál valami újat is… Mesélnél erről?

Igen, ez az új foglalkozás a Pocaklakó-daloló. Ezt a programot nem kisgyerekek, hanem a várandósok számára dolgoztam ki. Lényege, hogy még a várandósság során megtanulják a kismamák, milyen játékot, hogyan játsszanak a babájukkal, melyik játék mit fejleszt. Beszélünk arról is, hogy milyen fontosak magzati korban az első zenei benyomások, és nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy éneklésre ösztönözzem a kismamákat – és persze a kispapákat is, hiszen a Pocaklakó-dalolóra nagy szeretettel várom a leendő apukákat is!

Sok leendő anyuka gondolja magáról, hogy ő nem tud énekelni. Ezt a tévhitet szeretném eloszlatni, és egy kis önbizalmat csepegtetni a várandós kismamákba. Énekelni mindenki tud! Nem véletlenül ez a mottója a zenebölcsimnek:

MINDEN KISGYEREKNEK A SAJÁT ANYUKÁJA ÉNEKEL A LEGSZEBBEN!

A Pocaklakó-daloló egy 5 alkalomból álló előadássorozat. Az 5 alkalom 5 fő témakör alapos körüljárását jelenti, alkalmanként kb. 60 percben. Persze nem jegyzetelős előadásra kell gondolni, sokkal inkább egy beszélgetős, interaktív, jó hangulatban eltöltött órára. Szóba kerülnek a különböző fejlesztési lehetőségek, a pszichés hatások, fejlődéslélektani és életkori sajátosságok, a ritmusos játékok hatásai, a beszédfejlődés szempontjából fontos tudnivalók – gyakorlatilag minden szóba kerül, ami az első 6 hónapban a zenei neveléssel kapcsolatos lehet. A játékokról nemcsak beszélünk, hanem a gyakorlatban is kipróbáljuk őket, a mozgásokat begyakoroljuk, így nem egy száraz elméleti képzésen vesznek részt a jelenlévők, hanem a maguk valóságában tanulják meg az adott dalt vagy mondókát.

Az elméleti tudnivalók mellett minden típusú játékra megtanítok egy-két mondókát vagy dalt is, így az 5 alkalom végére kb. 40 dallal-mondókával gazdagodhatnak a résztvevők.

Előfordulhat, hogy valaki nem tud vagy akar mind az 5 alkalommal eljönni, esetleg csak egy vagy két téma érdekli az ötből. Természetesen erre is van lehetőség, bárki akár menet közben is csatlakozhat a csoporthoz.
A Pocaklakó-dalolót nem állandó helyszínen tartom, hanem az 5 alkalom elteltével mindig új és új helyszínen szeretném a várandósokat megénekeltetni. Arra is nyitott vagyok, hogy az ország távolabbi pontjára elmenjek vele, ez esetben nem 5 alkalmat, hanem egy intenzív hétvégi kurzust képzelek el.

Aki szeretne találkozni veled, hol tartasz órákat illetve hol érhetnek el téged?

Mivel Dunakeszin élek, és a környéken könnyebben elérhető helyszíneket választottam. Így tartok zenebölcsis foglalkozást Dunakeszin, Gödön, Gödöllőn, Rádon, Angyalföldön, Újpesten, Zuglóban. Ezek a helyszínek persze nincsenek kőbe vésve, ha belefér az időmbe, szívesen indítok új csoportokat is. Idén nyár elején indul a Kerekítő kezdeményezés ( www.kerekito.hu ), csatlakoztam a csapathoz, jövő szeptembertől Kerekítő csoportom is lesz, terveim szerint Fóton. A konkrét helyszíneket és időpontokat nagyon hosszadalmas lenne itt felsorolni, a zenebölcsis és az aktuális Pocaklakó-daloló foglalkozások fellelhetőségét a weboldalamon találják meg az érdeklődők. Ugyanitt az elérhetőségeim is fel vannak tüntetve: www.cilizenebolcsije.eu