Veréssel nevelni? Milyen hatással van a gyermekre a pofon?

A verés, pofon, rácsapás nem segít a gyerekeknek önkontrollt tanulni és nem fejleszti a szociális készségeiket sem, a kutatási eredmények pedig következetesen azt mutatják, hogy a fizikai bántalmazással való nevelés következtében még több viselkedési problémát mutatnak a gyerekek. Ennek ellenére a mai napig sok szülő használja és még többen vélik úgy, hogy „néha egy-egy kis odacsapás nem árthat”. De vajon milyen tudományos érvek szólnak a veréssel nevelés ellen és mit tehetnek a szülők pofon helyett, ha a gyermekünk nem viselkedik rendesen?

Elsőként tisztázzuk mit is értünk verés alatt. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy itt csak a komoly bántalmazás számít, ha csak picit odacsap a szülő a gyerek popójára vagy meghúzza a haját, az nem számít. A hivatalos definíció szerint minden ebbe a kategóriába tartozik, amikor a szülő fizikai erőt használ arra, hogy a gyermeknek fájdalmat okozzon, de sérülést nem azzal a szándékkal, hogy kijavítsa vagy kontrollálja a gyermek viselkedését.

Ha így fogalmazzuk meg, máris világossá válik az alapgondolat: ki szeretne fájdalmat okozni a saját gyermekének? Senki. De a tehetetlenség vagy a düh mégis gyakran ide vezet. A szülők nem szeretnek odacsapni, azonban azzal magyarázzák viselkedésüket, hogy az adott helyzetben ez tűnt a leghatékonyabb megoldásnak.

A fizikai bántalmazás, mint nevelési eszköz kulturális jelenség, ezt számos kutatás bizonyítja. Nem minden kultúrában számít bevettnek az odacsapás vagy a pofon. Chiocca (2017) és Ember (2005) antropológusok kutatásaikban 186 különféle kultúrát tanulmányoztak és azt találták, hogy csupán a társadalmak 40%-ában fordul elő a fegyelmezésnek ez a módja, valamint, hogy a generációról generációra való öröklődés a szocializációval magyarázható, azaz a fizikai fájdalomokozással való nevelés nem az emberi természetből fakad, hanem pusztán tanult és az egyes kultúrákban elfogadott viselkedés.

Milyen hátrányai lehetnek annak, ha a gyerekeket pofonnal nevelik?

Nézzünk néhány tudományos kutatást, amiben a verés hatásait vizsgálták:

1. A bántalmazással fegyelmezés növeli az agressziót (Barnes, 2013)

Azokban az osztályokban, ahol nagyobb számban voltak olyan gyerekek, akik otthon néha kaptak 1-1 pofont, nagyobb volt az osztályon belüli konfiktusok száma, több volt a csúfolódás és gyakrabb a fizikai agresszió.

2. A verés egy sor viselkedési problémát okozhat: agressziót, paranoiát, önszabályozási problémákat, csökkenti az empátiát és gyengébb iskolai eredményekhez vezet (ezt több kutatás is kimutatta (Larzelere & Kuhn 2005; Johnson & al 2006; Alyahri & Goodman 2008; Chang & al 2003; Gershoff 2002)

3. Azok a gyerekek, akik túlságosan lassúak, nehezebb felfogásúak, lassan érőek, nehezebben alkalmazkodóak gyakrabban kapnak verést otthon. A verés itt gyakran a szülő türelmetlenségéből fakad.

4. Ugyanolyan hatással van a gyerekre az, amikor szimpla kézzel kapnak egy odacsapást vagy pofont, mint az erősebb bántalmazás (pl. amikor valamilyen tárggyal csapják meg, sőt: a fizikai fájdalom- vagy kellemetlenség okozás minden formája kiváltja ezeket a negatív hatásokat (pl. zuhany alá tartás, hajhúzás, lefogás, koki stb.)

Hogyan vizsgálták a verés hatásait?

A legpontosabb eredményt azok a kutatások adják, ahol a gyerekeket hosszú időn át figyelték meg, ezáltal követhető, hogyan alakul a gyermekkor folyamán a fejlődés, milyen kapcsolatban van hosszú távon a veréssel fegyelmezés a gyerek agressziójának szintjére, intelligenciájára és egyéb képességeire.

Amit ezekből a kutatásokból tudunk:

1. A bántalmazott gyerekek más gyerekekkel is gyakrabban verekszenek és nagyobb mértékben mutatnak antiszociális viselkedést.

2. Kisgyermekkorban a verés nem csak az agresszív viselkedés előfordulását növeli meg, hanem lassítja a kognitív fejlődést is. Egy amerikai kutatás például kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 1-2 éves korukban kaptak néha nevelési célzattal 1-1 odacsapást, 3 éves korban sokkal több fizikai konfliktusuk volt a többi gyerekkel és rosszabb pontszámot értek el a mentális fejlődési teszteken (Berlin & al 2009).

Egy hosszútávú kutatásban azt találták, hogy azok a gyerekek, akiket 3 éves kor előtt veréssel fegyelmeztek, az óvodába nehezebben illeszkedtek be és még az iskolában is több nevelési gond adódott velük akkor is, ha később már nem bántották őket a szüleik. Ha a bántalmazás folytatódott, az iskolás évek folyamán egyre több tanulási és viselkedési nehézség jelentkezett, valamint egyre rosszabb lett a szülő és a gyerek közötti kapcsolat (Lansford & al 2009).

Minél kisebb korban tapasztalja meg a gyermek a bántalmazást, annál nagyobb az esélye, hogy a későbbiekben problémás viselkedést fog mutatni, ez több átfogó vizsgálatból is kiderült (Coley & al 2014; MacKenzie & al 2013; MacKenzie & al 2015; Okuzono & al 2017; Taylor & al 2010).

Felmerülhet az ellenérv, hogy talán a vizsgált családok eleve olyan társadalmi csoportokból származnak, amiknél a gyerekek több rizikófaktornak vannak kitéve (pl. mentális problémákkal küzdő anya, alacsony jövedelmű család, az átlagosnál temperamentumosabb gyermek), azonban ezeket a faktorokat eleve kiszűrték a vizsgálatok során, azaz a jó anyagi helyzetben levő, „normális” családban nevelkedő gyermekek későbbi viselkedésére és eredményeire is negatív hatással van a verés.

Oké, de mi van akkor, ha egyes gyerekek egyszerűen csak nehezen kezelhetőek akkor is, ha nem bántalmazták őket otthon? Erre a kérdésre a kutatók is gondoltak.

Robert Larzelere és kollégái egy kutatásban azt vizsgálták, vajon nem lehet-e, hogy az antiszociális viselkedés a gyermekből magából fakad és nem a bántalmazás váltja ki (Larzelere & al 2010). Larzerele és csapata ezért korábbi 26 vizsgálat eredményeit elemezte újra és figyelembe vették az elemzés során a gyermek személyiségét és azt is, milyen módon fegyelmezték őt a szülei (büntetéssel vagy veréssel).

Az elemzés során nem csak a beilleszkedési problémák és az agresszió, valamint a verés közötti kapcsolatot tudták bizonyítani, hanem azt is, hogy:

– a büntetés egyéb módjai (bezárás, szobafogzás, előnyök elvétele, pl. nincs tévé 1 napig) is beilleszkedési és viselkedési problémákat okoznak,
– valamint, hogy a gyermekkorukban büntetéssel és fizikai bántalmazással nevelt gyerekek mind gyermek, mind felnőtt korukban gyakrabban szorulnak pszichiátriai kezelésre.

Hasonló eredményeket talált 2005-ben Brett Kuhn vizsgálata, amelyből kiderült, hogy ha a szülők fő nevelési eszköze a büntetés, az agresszióhoz, beilleszkedési és önértékelési zavarokhoz vezethet (Larzelere és Kuhn 2005).

Vajon megértik a gyerekek a tanulságot a verésből?

Sokan érvelnek azzal, hogy a pofon révén a gyerek megérti, mit kéne tennie, megtanulja mi a helyes viselkedés, mintegy nyomatékosítva a tanulságot.

Új-Zélandi kutatók éppen ezért 5 és 14 éves kor közötti gyerekeket kérdeztek ki a szüleik nevelési módszereiről. A gyerekek többsége (88%) számolt be arról, hogy tapasztalta már a fizikai fegyelmezés valamilyen formáját a szülei részéről, azonban a gyerekek fele mondta azt is, hogy nem értették mi is lett volna a helyes viselkedés (Dobbs és al 2006).

Mit tanulnak meg a gyerekek a verésből? Nem sokat. A szülők gyakran tehetetlenségből, dühből vagy kétségbeesésből, ijedtségből reagálnak odacsapással, amivel nem igazán tanítják meg a gyermeküknek sem az önuralmat, sem azt, hogyan kéne egyes helyzetekben biztonságosan vagy higgadtan viselkedni.

Egy alkalom nem számít? Sokan mondják azt, hogy egy-egy alkalom nem számít, ettől nem lesz baja a gyereknek. A rendszeresség valóban fontos tényező: akiket rendszeresen fizikai módszerekkel fegyelmeztek a szüleik (amibe beletartozik nemcsak a pofon, hanem a hajhúzás, koki a fejre, lefogás, zuhany alá tartás és más fizikai kellemetlenségeket okozó módszerek is), azoknál nem csak hosszútávú viselkedési és önértékelési zavarok alakulnak ki, hanem hajlamosak továbbadni ezt a viselkedési mintát a saját gyermeküknek is.

Azonban nem csak a rendszeres fizikai bántalmazásnak vannak káros következményei, hanem annak is, ha csak néhány alkalommal esik meg: a Cambridge Egyetem kutatásából kiderült (Glaser, 2000), hogy már egyetlen alkalom is elváltozásokat okoz az agyban, míg azok a gyerekek, akik életük során legalább 4-5 alkalommal kaptak ilyen büntetést, sokkal gyakrabban mutattak agresszív viselkedést közösségben és a testvérük iránt, valamint a családtagjaikkal is több konfliktusuk volt és velük szemben is agresszívebben léptek fel.

Különösen erős ez a hatás, ha a gyerekek kisebb korukban szenvedték el a bántalmazást.

Mit tegyünk akkor a verés helyett?

Egyes kutatások szerint a leghatékonyabb megoldás a nem-fizikai büntetési módszerek és az érvelés együttes használata (Larzelere és Kuhn 2005).

Mik lehetnek ilyen módszerek?
– büntiszék vagy nyugisarok, ahol a gyerek megnyugodhat,
– megmutatni, mit csináljon tiltás helyett,
– megérteni a gyermek viselkedésének okait és ennek megfelelően reagálni,
– az önuralom fejlesztése

Ahhoz, hogy a gyermek megértse, mit tett rosszul és legközelebb hogyan kéne reagálnia, az érzelmi intelligencia fejlesztése is sokat segít:

1. Beszélgethetünk vele az érzéseiről, pl. „Mit tegyél, ha dühösnek érzed magad?”
2. Beszélhetünk más emberek érzéseiről: pl. „Hogy érzi szerinted magát a testvéred, amikor elveszed a játékait?”

Ha segítünk neki megérteni, a viselkedése milyen hatással van másokkal, azzal segítünk kialakítani a belső érzékét a jóra és a rosszra és megérteni, hogy figyelembe kell vennie másokat is.

Ezenkívül számos pozitív nevelési módszer van, amivel el lehet érni, hogy a gyermekünk megtanulja a helyes viselkedést, ezekről sokat olvashatsz itt a blogon is.

Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3768154/

https://www.cambridge.org/core/journals/journal-of-child-psychology-and-psychiatry-and-allied-disciplines/article/abs/child-abuse-and-neglect-and-the-braina-review/9641D03BDF4B3FAE8D9C793A2E135971

https://www.apa.org/monitor/2012/04/spanking