Mit tanul meg valójában a gyermek a Mikulásból és a Jézuskából?

„Átverem a gyermekemet, ha eljátsszuk neki minden évben a Mikulást?” „Nem fog nagyot csalódni, ha kiderül, hogy nem az angyalok teszik a fa alá az ajándékokat?”, „Nekem kell megmondanom neki, vagy hagyjam, hogy maga jöjjön rá?” – teszi fel sok szülő a kérdést. Egyáltalán: mire való a Mikulás és a Jézuska? Miért jók ezek a „játékok”?

A szülők általában az első néhány Mikulást és karácsonyt még játéknak tekintik: néhol apa vagy a nagypapa beöltözik Mikulásnak, máshol hagyománya van a nagy közös „elbújásnak”, amíg meg nem érkezik a Jézuska csengőszóval. Aztán ahogy növöget a kisgyermek, egyre több mindenre lesz rálátása, egyre többet kérdez és a szülők ilyenkor zavarba jönnek: eláruljam neki, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot? Nem fog nagyot csalódni, ha elmondom? Mi marad az ünnepből, ha már nem övezi a csoda? Nem hazugság azt mondani, hogy van Mikulás és Jézuska? – kérdezik a szülők bizonytalanul.

Természetes, hogy szülőként félted a gyermeked a csalódástól. De a kisgyermekek képzeletvilágát, fantáziáját a mesék fejlesztik leginkább, az ő gondolkodása nagyjából az óvodáskor végéig mágikus elemeken alapul. Az egészen kicsik számára (2 éves kor előtt) az utánzás az, ami a legtöbbet segít abban, hogy megértsék az egyes ünnepek helyét és lényegét az életükben. Náluk tehát nem a mese része számít a Mikulásnak, hanem a szokások, mindaz, ami az ünnepekkor történik. Ilyenkor megtaníthatod az ünnepi tradíciók alapjaira, arra, milyen jó az, amikor ő készít el egy ajándékot és adja át a nagymamának, nagypapának. Milyen jó együtt sütni a süteményt, díszíteni a fát stb.

Megtaníthatod neki a hagyományok alapját képező történeteket is, elmesélheted, mit ünneplünk karácsonykor, Mikuláskor.

Sok szülő fél tőle, hogy a gyerek számára csak az ajándékról szól majd az ünnep. Igen, ha a boltokat nézzük, akkor a Mikulás és a karácsony csak az ajándékokról szól. Ne is várjuk, hogy a kereskedelem vagy valami külső „hatalom” töltse meg az ünnepet tartalommal, ez a mi feladatunk. Ha nem szeretnéd, hogy csak az ajándékozás köré épüljön minden, akkor alakítsd ki te az ünnepi készülődés és az együttlét szokásait! Már egy 1-2 évest is be lehet vonni a sütisütésbe, ő is gyúrhat, díszíthet, segíthet csomagolni. Ilyenkor lehet közösen zenét hallgatni, időt szakítani egy nagy családi sétára, de a családi program része lehet az is, ha elmentek megnézni a templom előtt felállított Betlehemet: csak rajtad múlik, milyen tartalommal töltitek meg az ünnepet.

2-7 éves kor között a gyerekek gondolatvilágát a mesék uralják. Egy szülő sem érez lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy a kisgyermek esetleg rájön, Hófehérke törpéi csak a mesében léteznek, miközben a Mikulással kapcsolatban úgy érezzük, átvertük a gyereket. Innentől kezdve már tudják, hogy vannak a mesékben olyan részek, amik a valóságban nem léteznek, de ha hagyjuk, akkor a fantáziájuk még ezután is képes elrepíteni őket egy másik „valóságba”, ahol minden megtörténhet.

Becsapás, ha azt mondjuk van Mikulás? Egyáltalán nem. A Mikulás, a Jézuska, az angyalok a gyermek számára még a fejükben létező mágikus gondolkodás részei. Csak ez nem olyan mese, amit csak a mesekönyvből olvasunk fel, hanem olyan, amit közösen játsszunk el. Amikor a kicsi már kezd ráébredni, hogy talán nincs is Mikulás, akkor szívesen játszik velünk tovább, mert élvezi a közös mókát – és nem érzi becsapva magát.

A Mikulás- és a Jézuska-játék azonban ennél többet is tanít neki. A hitről szól. Arról, hogy vannak csodák még akkor is, ha tudjuk, hogy talán nem bizonyítható, de mégiscsak vannak.

Arról szól, hogy bízhatunk egymásban, bízhatunk a világban, mert van miért, hiszen a Mikulás és a Jézuska akkor is „jön”, amikor már tudjuk, hogy fizikai valójában nem létezik.

Arról szól, hogy nem csak magunkra számíthatunk, hanem itt a családunk és benne a csoda: ezt tanítja meg a gyereknek.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

21 Comments

  • Bea

    2012. december 14. péntek

    sziasztok,egy kérdéssel fordulok hozzátok…32. hétben vagyok és az eddigi babamozgásokat most egyfajta fájdalom kíséri…ez normális?

    • Gabi

      2012. december 17. hétfő

      Ha a fájdalom nem erős, inkább csak szurkálás, akkor normális, ha erős, akkor mindenképp beszélj az orvosoddal.

  • Imola

    2012. december 10. hétfő

    Én sose felejtem el, hogy kiskoromban mindig a püspök süveges Mikulás járt hozzánk, és már előre féltünk a tesómmal, és mindig elbújtunk. Aztán megláttuk a ruha alatt a nagyi papucsát, és ez volt a mi közös titkunk, hogy tudjuk, hogy a nagyi az, mégis szívesen eljátszottuk a mikulás várást, és énekeltünk neki rendületlenül. Aztán átvette később anyukám a mikulás szerepét, és tudtuk hogy Ő az, mégis belementünk a játékba. És ez a mai napig így van, pedig már két gyerek édesanyja vagyok, mégis minden évben jön, igaz már csak a télapó, mert a családban máshoz került a Mikulás öltözet. És arra is rájöttünk, hogy az angyalkák helyett apu díszíti a karácsonyfát, azért kell este 8-ig a konyhán ülnünk, de sokáig mégse segítettünk neki. Mert ezektől a hagyományoktól szép az ünnep. És ezt próbálom a gyermekeimnek is továbbadni.
    Remélem nekik is olyan élményeik lesznek, mint nekünk voltak az öcsémmel.

  • Szemző Olga

    2012. december 08. szombat

    Azt gondolom nem szabad becsapni a gyerekeinket, akár mekkorák, bármiről legyen szó. Molnár V Józsefnek van egy nagyon jó előadása a karácsonyról. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

  • Horváthné Deák Emese

    2012. december 08. szombat

    „Jézuska” van, most is él. Az Ő születésnapját ünnepeljük karácsonykor. A karácsony végülis születésnapi buli 🙂 Meséljük el a gyerekeknek születésének történetét és jöttének célját, így lesz valóban tartalma az ünnepnek. A valódi hit egy egész életere tartást, örömöt ad az embernek. Az egyik legfontosabb ajándék amit adhatunk a gyerekeinknek.

  • Sándor Mari

    2012. december 08. szombat

    Úgy gondolom, ha a gyerek konkrétan rákérdez, akkor az igazat kell megmondani. Ha megkérdezi,hogy anya, van igaziból Mikulás? Akkor válaszolni kell, és az igazat, egyszerűen, röviden. (Nincs, ez egy szép szokás, hogy a gyerekeket megajándékozzuk Mikláskor) HA TOVÁBB KÉRDEZ, csak akkor mondok többet. A beöltözésről, Szent Miklósról, bármiről. Mindig keveset, és figyelek, mennyire érdeki a téma. Mert úgyis csak addig kérdez, ameddig akarja tudni az igazat. Anna lányom (7 és fél éves, másodikos) tegnap azzal jött haza a suliból: Anya, azt mondták, nincs is Mikulás! Igen? -kérdeztem, és ki mondta? Egy harmadikos a néptáncon. Jó. Feleltem. Vártam, figyeltem, talán most jön el a pillanat, amikor tovább kérdez, és én az igazat mondhatom majd neki. De nem, nem kérdezett, mentünk társasozni. Mintha hárítana, hiszen már tavaly is volt hasonló ismerete, hall ezt-azt az iskolában. Látja az előszoba szekrényben a karácsonyfa díszeket, mégis ujjongva örül 24.-én reggel a feldíszített karácsonyfának. Hogy mi lesz később? A helyzet hozza. De hazudni nem fogok. Óvónő vagyok. Az oviban volt hogy vérre menő szócsatákat vívtak, hogy ki hozza az ajándékot karácsonykor. Jézus, Jézuska, anyáék, a Mikulás, az angyalok…én meg csak csendesen megjegyeztem, hogy ki így, – ki úgy gondolja. Elfogadták. Nem magyaráztam túl. Ennyi. Néha egy-egy szülő „büszkén” mondja, ő nem hazudik, az ő gyereke mindent tud. Lehet, hogy ő „őszinte”, és mindent elmond. De a gyerek egy csodaváró lény… így bent az oviban úgy beszél, úgy viselkedik, úgy mesél a Mikulásról, a karácsonyról, az angyalokról, mintha a szülő igazát nem fogadná el, hárítaná. És ez így van jól. Szerintem. 🙂

  • Eirene

    2012. december 08. szombat

    Én 7 évesen tudtam meg, mielőtt elkeztem volna az iskolát. Anya mondta el, mikor megkérdeztem, hogy mégis hogy néznek ki az angyalok. Szerintem az lehetett életem első „bizalmas” beszélgetése. Csodás emlék, ami azt hiszem, a tökéletes időzítésen múlt. Remélem, a lányomnál is így lesz.

  • Mollly

    2012. december 07. péntek

    Erről egy bűbájos jelenet jutott eszembe. Bátyáméknál a fogváltást a Fogtündér könnyíti meg, aki a kiesett fog helyére reggelre valami ajándékot tesz. A legnagyobb gyerek 12 éves, a legkisebb 2 és fél. Egyik lánya a két tíz éves közül fogzik, ám egy alkalommal annyira sűrű volt a program, hogy az egyik kislány fogáról megfeledkeztek, és reggelre ugyanott csak a fog volt, hát volt csalódás. Másnap mondja a bátyám, hogy aznap elmentek boltba, és a kislány ikertestvére odasettenkedett hozzá: „Apa, ugye veszünk valamit, mert Krisztinek nem jött a Fogtündér…”:)

  • Cuckati

    2012. december 07. péntek

    Jézus létezik, még ha Jézuskának hívjuk is! Lehet, csak én értettem félre?

  • Vikk

    2012. december 07. péntek

    Bár én még senkiről sem hallottam olyan történetet, hogy csalódás lett volna neki vagy a gyermekének, amikor kiderült, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, én viszont anno nagyon is becsapva éreztem magam ….

  • Boglárka

    2012. december 06. csütörtök

    Ez most jól jött, ugyanis épp reggel fordult meg a fejemben – miközben örömködtünk, hogy megjött a Mikulás és tele a csizma-, hogy vajon mennyire fog utálni a lányom, ha majd egyszer megtudja, hogy apa és anya teszik a csizmába az ajándékot.

  • Ágota

    2012. december 06. csütörtök

    Nem feltétlenül kötözködni akarok, csak szeretném elmondani a véleményemet erről a valóban megosztó témáról (úgy értem, általában a két véglet van – megmondjuk/ne mondjuk meg, kevesen „semlegesek” a témában). A mesékkel kapcsolatos résszel egyetértek – de millió más mese van. Az ünnep mibenlétével is egyetértek – de ahogy a cikkben is szerepel, ezt nem az teremti meg, hogy azt mondom a gyerekemnek, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Szerintem ugyanolyan szép és szeretetteli az Ünnep, a közös készülődés akkor is, ha elmondom, hogy a kis Jézus születését ünnepeljük, és ahogy őt a Háromkirályok megajándékozták, úgy ajándékozzuk meg egymást Mi is (az, hogy ezzel egyetértek-e, már teológiai kérdés, de ebbe most ne menjünk bele:-)
    Akárhogy is: „Becsapás, ha azt mondjuk, van Mikulás?” Mivel nincs, ezért a válasz igen. Valóban, a Hófehérke sem igaz, de nem is mondom azt a gyerekemnek, mielőtt felolvasom Neki, hogy az.
    Azért nem vesszük hazugságnak ezt, mert mindenki így csinálja. Pedig szerintem úgy is épp olyan jó, ha elmeséljük, hogy ez egy szép hagyomány. Mesevilágnak ott vannak a mesék.
    „…nem csak magunkra számíthatunk, hanem itt a családunk és benne a csoda” – erre a szeretet, a törődés és a feltétel nélküli elfogadás tanítja meg, szerintem, bár nem vagyok szakértő, „csak” egy anya a sok közül.
    Csak annyit még, hogy én személy szerint csalódott voltam kiskoromban, amikor kiderült, hogy nincs Mikulás, de nem azért, mert elvették a „csodát”, hanem attól, hogy a legszeretettebb szeretteim miért mondtak mást ennyi ideig? Persze ettől nem múlik el a bizalom nyilván, de rossz érzés volt sokáig. Ez persze valószínűleg egyéni dolog, sok mindenen múlik, de azt általánosságban kijelenteni, hogy „Nem érzi becsapva magát”…hát, nem tudom.

    Összességében viszont végül is teljesen mindegy, hogy mi itt mit gondolunk 🙂 Mindenki mondja azt a gyerekének, amit Őt, a családot ismerve, a szellemiséget és lelkiséget figyelembe véve a lelke mélyére nézve helyesnek és építőnek érez, és minden rendben lesz 🙂
    Boldog, szeretetteljes, készülődésben és vidám percekben gazdag Ünnepeket kívánok Mindenkinek:
    Ágota

    • Rita

      2012. december 08. szombat

      Kedves Anyatársak!
      Azt gondolom, minden hit, és annak a kérdése, ezt az egészet hogyan tálaljuk gyermekeinknek – amikor eljön annak az ideje; mi mennyire hiszünk a csodás tettekben!

      A Mikulás-ünnepnek is abszolút megvannak az alapjai (ld. Szent Miklós püspök, aki megajándékozta a gyermekeket..)
      Mindenkinek – aki nem ismeri – meleg szívvel ajánlom a Polar Express mesét, amelyben a száncsengő is csak annak szól, aki hisz és őrzi a csodát!

      A karácsony-Jézus(ka) kérdéskört pedig nyilván a keresztény szülőnek jóval könnyebb elmagyarázni gyermekének. Nálunk – mivel Jézus születését ünnepeljük – nem Jézuska, hanem – az angyalok hozzák a karácsonyfát is és az ajándékot is a gyerekeknek, Jézus megszületésének örömére. A felnőttek már egymást ajándékozzák, hiszen ők a Három Királytól és az angyaloktól már megtanultak szívből adni! Kisfiaimnak, akik februárban lesznek 9- és 7 évesek, teljes és tisztaszívű a csodavárásuk! Lenyűgöz engem is! Egész kis koruktól ők is készítenek ajándékot a felnőtteknek, hiszen tudják, ők az angyaloktól már nem kapnak semmit. Azt gondolom, ha eljön az idő, és megtudják, hogy történnek valójában a dolgok, ilyen előzmények mellett egyáltalán nem lesznek csalódottak, sőt, remélem, hogy májusban érkező kistestvérükkel majd ők lesznek a leglelkesebb csodavárók és titoktartók!

      Mindenkinek igazán áldott és szeretetteljes karácsonyt kívánok!

  • Anna

    2012. december 06. csütörtök

    Szerintem azt kell eldöntenünk először is magunkban, hogy mi hiszünk-e vagy sem. Csak olyat adhatunk át a gyereknek hitelesen, amit mi magunk is hitelesen képviselünk. Ha hiszünk, akkor már elnézést, de nincs ilyen, hogy Jézuska nem létezik! Semmiféle önellentmondásba, meghasonlásba nem kell kényszerülnünk és a gyereknek sem kell csalódást okoznunk. Ha már tudja, rájön, hogy ténylegesen nem a Jézuska teszi oda a fa alá az ajándékokat, akkor elmagyarázom neki, hogy de Ő segít nekünk abban egész év során, hogy legyen miből karácsonyfát állítanunk, ajándékokat vennünk, hogy legyen családunk. Mint ahogy egy hívő ember ezt így is gondolja. Ettől a témától csak azok félnek, akiknek nincs hitük,akik ők maguk is csak egy mesének, egy becsapásnak gondolják a dolgot.
    És a Mikulással is ugyanez a helyzet. ha a gyerek csak a giccses, csúnya és sokszor a karácsonyi ünnepbe belekevert Mikulásokat, még rosszabb esetben Télapókat látja, akkor valóban nehéz lesz neki elmagyarázni, hogy ő egy létező személy volt, méghozzá püspök és valóban segített a szegényeken, gyerekeken. És számunkra ez példa, és ezért ünnepeljük minden évben a nevenapját.

    • hajnus

      2012. december 08. szombat

      Anna! Köszönöm a gondolataidat, én is így gondolom. 3 gyermekes anyukakénk és védőnőként is hasonlóan gondolom. Áldott ünnepeket!

  • Kriszta

    2012. december 06. csütörtök

    Egy kicsit merésznek érzem azt a mondatot, hogy „hiszen a Mikulás és a Jézuska akkor is “jön”, amikor már tudjuk, hogy nem létezik”. Szerintem elég sokan vagyunk akik nem értünk egyet azzal, hogy nem létezik. Helyesebb ha inkább úgy állunk hozzá, hogy a Télapót és Mikulást váltsa fel Szent Miklós püspök igaz története és az hogy hogyan is alakult ki ez a hagyomány az emberek között. És helyesebb ha a Jézuskából Názáreti Jézus Krisztus lesz – aki megjegyzem szintén történelmileg igazolható, létező személy – és hagyjuk, hogy a nagyobbacska gyerek, fiatal felnőtt maga fedezze fel a valóságot a maga számára.

    • Iren

      2012. december 09. vasárnap

      A Télapò és a Mikulàs két különbözö személy két különbözö helyröl. Mikulàs azaz Szt. Miklòs püspök megjelenése sokkal elöbb volt mint a Télapó. Rövid leìràs ròluk:
      Mikulàs àltalàban fehér vagy püspök lila ruhàban jelenik meg püspöki süvegben, püspöki bottal és szamara van mìg a Télapò piros ruha, piros sapka fehér bojttal a végén, az elmaradhatatlan fekete csizma és a rénszarvasok.

  • eniko

    2012. december 06. csütörtök

    Nagyon elgondolkodtam ezen napok ota. Ahol mi elunk ott Santa hozza az ajandekot es nem tudom mit csinaljak? Mi Jezus szuleteset unnepeljuk Karacsonykor. Persze a Kisfiam kap valami aprosagot (hiszen o maga is aprosag a maga 2 evevel…) de nem tudom hogyan csinaljam? Ha az ovit es az iskolat elkezdi, ott az osszes gyereknek Santa hozza az ajandekot….es az en gyermekem lesz az egyetlen akinek Jezuska vagy az angyalok hozzak? Passz!

    • Vida Agi

      2012. december 09. vasárnap

      Ezek az ellentmondások itthon is megvannak ám, hiszen itt a sok amerikai karácsonyi film, amiben a Santa hozza az ajándékot. A gyerekek tökéletesen tudják kezelni ezt.
      Szerintem teljesen összefér az, hogy Jézus születését ünnepeljük, de a Santa hozza az ajándékot és elmesélitek a kisgyermeknek mindkét történetet.

    • Iren

      2012. december 09. vasárnap

      Nàlunk is a Père Noël azaz a Télapò hozza az ajàndékot karàcsonykor,de a fa alatt ott van a jàszol makettban Jézuskàval és a többiekkel. (nàlunk ez a hagyomàny) Igy a gyerekeim ismerik mind a 2 történetét. Viszon a nagyszülök ajàndéka ami magyarbòl jön azt a Jézuska hozza. 🙂

  • lizenn

    2012. december 06. csütörtök

    Nekem nagyon nagy csalódás volt, mikor megtudtam az osztálytársaktól. Én így éreztem, igenis csalódás, a legnagyobb!
    Akkor azt gondoltam, hogy én meg fogom mondani az igazat ha lesz gyermekem. Azóta viszont nagyon egyszerű magyarázatot találtam rá, hogy mit kell mondani ilyenkor, és nem fog ezért haragudni hogy hazudtunk.