„Miért üt a gyerekem?” – A viselkedés mögötti valódi ok és amit tehetsz szülőként

Megüt valakit az oviban. Odaüt testvérének. Rácsap a szüleire. De vajon miért teszi ezt? Elrontottál valamit? Te rászóltál, tőled nem láthatta… akkor mi a gond? Miért is verekszenek a gyerekek és mihez kezdjünk vele? 

A jó hír az, hogy ez a viselkedés nem azt jelenti, hogy a gyerek „rossz”, „agresszív típus” vagy „elrontott”. A kevésbé megnyugtató, de nagyon is igaz válasz viszont az, hogy ilyenkor valami olyan történik benne, amit még nem tud kifejezni másként. És ez rád is tartozik. Mert az ütés mögött ott van az ő belső világa – és a te segítő jelenléted is formálja azt, hogyan tanul majd bánni a saját érzéseivel.

Ebben a cikkben segítek neked megérteni, mi zajlik egy kisgyerekben, amikor ütéssel reagál, mit tehetsz a pillanatban anélkül, hogy bűntudatot keltenél benne vagy önmagadban, és hogyan tudjátok együtt újraírni ezt a viselkedést. Mindezt játékos, mégis határozott eszközökkel, amik a pozitív gyermeknevelés alapjaira épülnek.

Miért üt a gyerekem? A válasz ritkán az, amit először gondolsz

Sok szülő először azt feltételezi, hogy a gyereke „haragszik”, „rosszat akar”, vagy „nem tiszteli a másikat”. De a legtöbb kisgyerek még nem rendelkezik azokkal az érzelmi szabályozási készségekkel, amelyek lehetővé tennék, hogy bonyolult érzéseket szavakba öntsenek vagy elfogadható módon fejezzenek ki.

Amikor egy kisgyerek üt, akkor nem „rosszat akar”, hanem valamit nem bír tovább elviselni.

Lehet ez:

– tehetetlenség: nem tudja megvédeni magát szavakkal
– túlterheltség: túl sok inger, túl kevés pihenő
– kapcsolódási hiány: nem érzi elérhetőnek azt, akihez érzelmileg kötődik
– frusztráció: nem tudja, hogyan kérjen, mit tegyen egy adott helyzetben
– érzelmi elárasztottság: a düh, a féltékenység, a félelem vagy a szorongás túllépett a belső tűréshatáron

Egy kisgyerek testi válaszai sokkal gyorsabban indulnak be, mint ahogy a gondolkodás és a gátlás belépne. Az agyuk ebben az életkorban még nem „érett meg” arra, hogy előbb megálljon, mérlegeljen, és aztán döntsön. A kutatások szerint a frontális lebeny – amely az impulzusok szabályozásáért felel – csak jóval később, akár serdülőkorban válik igazán hatékonnyá. Miért csapkodnak a babák és miért az 1-2 évesek? Erről itt írtam bővebben

Mit tegyél akkor, amikor üt?

1. Maradj nyugodt – kívül és belül is!
   Ez nehéz, tudom. De ha te is dühösen kiabálsz vagy rácsapsz, az nem csak erősíti a viselkedést, de összezavarja a gyereket. Mondd inkább: „Nem engedem, hogy üss.” A testeddel is jelezheted: finoman elhúzhatod a kezét, ha kell, közé állhatsz. Sokszor a határozott odanyúlás, a keze megfogása (nem agresszíven) jelzi neki, hogy mivel csinált rosszat és a gesztusból többet tanul, mint a szavakból. Különösen igaz ez 1-2 éves korban, amikor még kicsi és nem érti annyira a szavakat. Ilyenkor a gesztusokból sokkal jobban megérti, mit tett rosszul.
   
2. Ne szégyenítsd, ne minősítsd!
   A „rossz vagy”, „nem szeretlek, ha így viselkedsz” mondatok mély sebeket okoznak. Ehelyett mondd: „Most dühös lettél, de nem bántjuk egymást.” Válaszd el az érzést a viselkedéstől.
   
3. Ne követelj bocsánatkérést azonnal!
   Amíg zaklatott, addig nem tud valódi megbánást érezni. Később visszatérhettek rá. A valódi együttérzés akkor születik, amikor már nyugodtabb állapotban van.
   
4. Ne csak tiltani próbálj, kínálj másik lehetőséget!
   Mondd: „A kezed most bántott. De ha dühös vagy, mondhatod: ‘Elégedetlen vagyok!’ vagy üthetsz a párnába.” A szabályozást tanítani kell, nem csak elvárni.
   

És utána? Ez az, ahol igazán sokat tehetsz

A pillanat utáni beszélgetés sokszor többet számít, mint maga a helyzet. Ez az a pont, ahol már újra „tanulni” tud a gyerek.

Kezdd így:
– „Mi történt benned, amikor megütötted?”
– „Mit éreztél előtte?”
– „Tudod, máskor mit lehetne csinálni, ha megint így érzed magad?”

Ne ess abba a hibába, hogy az egész helyzetet „meg akarod oldani” helyette. Segíts neki meglátni, hogy ő irányíthatja az érzéseit, ha megismeri őket.

Játékos megoldások, amik segítik az érzelemszabályozást:

1. Érzésszörnyek rajzolása
   Rajzoljatok „szörnyeket”, amik különféle érzéseket jelképeznek: düh, féltékenység, félelem. Adj nevet nekik, és játsszatok velük. Például: „Dühös Dini ma nagyon kiabált. Szerinted mit csinálhatna másként?” Ez segít kívülre helyezni az érzelmet, és könnyebb vele dolgozni.
   
2. Légzőjáték: fújjuk el a vihart
   Tanítsd meg, hogy amikor feszültség van benne, fújjon úgy, mintha vihart akarna elűzni. Mély levegő be – hosszan kifúj. Akár buborékfújóval is gyakorolhatjátok.
   
3. Érintés-szabály játék
   Egyik nap játszhattok „érintős játékot”: meg kell mutatni, milyen érintés esik jól (simogatás, ölelés, kézfogás), és mi az, ami nem. Ez fejleszti a testtudatot és az empátiát.
   
4. „Mérgespárna” készítése
   Egy puha, színes párna, amit akkor használhat, ha feszültség van benne. Bele lehet ütni, morogni, hozzábeszélni: „Most mérges vagyok, nem tudom elmondani, de érzem.” Ez lehetőséget ad a levezetésre anélkül, hogy másokat bántana.
   
5. Nap végi érzelemkör
   Este, elalvás előtt játszhatjátok: „Mi volt ma az a pillanat, amikor a tested jelezte, hogy elég?” Később már ő fogja mondani: „Akkor, amikor…” Ez az önismeret alapja. Itt írtam további ötleteket, módszereket, amik segíthetnek ha a gyereked agresszívan viselkedik
   

És mi van, ha sokadszorra történik meg?

Fontos tudnod: nem attól vagy jó szülő, hogy nincs konfliktusotok. Hanem attól, ahogy kezelitek. A viselkedés nem lineáris fejlődés. Vannak jobb időszakok és visszaesések. A gyerek nem tesztel – hanem gyakorol.

Ha azt látod, hogy gyakran bánt, ha az ütés már nem ritka, hanem rendszeres, akkor érdemes lehet segítséget kérni. De még ilyenkor is tudd: ez nem a te „hibád”. Ez nem arról szól, hogy elrontottál valamit – hanem arról, hogy még van mit tanulni.

Mit tanítasz azzal, ahogyan te reagálsz?

Minden egyes helyzet, amikor nem veszíted el teljesen a fejed, amikor segítesz nevet adni egy érzésnek, amikor mutatsz egy másik utat – az egy lépés. Nem azonnal látszik, de ezekből épül fel a belső szabályozás, amit később magától is használni fog.

És nem, nem kell mindig jól csinálnod. Elég, ha újra és újra visszatérsz hozzá. Ha kimondod: „Tegnap én is dühös lettem. Legközelebb megpróbálom máshogy. Te is próbáld meg.” Ezzel azt tanítod neki: hibázni lehet, javítani mindig érdemes.

Amikor a gyereked üt, azt nem neked „szánja”. Nem rólad szól. De rád is szüksége van ahhoz, hogy megtanuljon másként reagálni. Te vagy az, aki meg tudja mutatni, hogy van másik út – akkor is, ha először még csak botladozva indul rajta.

És amikor legközelebb jön a kérdés: „Miért üt?”, gondolj arra: talán nem tud mást. Még. De tanul. Tőled. Általad. Veled. És ez a tanulás az, ami igazán számít.

Hogyan előzd meg az agressziót, kezeld az akaratoskodást és a hisztit játékosan? Tanuld meg itt >>

Lájkold ha tetszett!

0