A gyermeknevelés nem csak a gyerekről szól, hanem rólunk szülőkről is. Neked is erőt kell venned magadon, ha célt akarsz érni valamilyen gyermeknevelési kérdésben és ez bizony fájdalmas dolog. Elhatározod, hogy holnaptól márpedig a kiságyban kell aludni „Őfelségének” – de váratlanul megsajnálod. Aztán pedig magadat ostorozod, amiért megint feladtad. Milyen láthatatlan akadályok állnak az utadba ilyenkor és mit tehetsz ellenük?
1. Komfortzóna
Ez a kis galád mindent megtesz, hogy egy helyben tartson téged, legyen szó akár fogyókúráról, akár gyermeknevelésről. Amikor például diétázni és sportolni kezdesz, ő az, aki egy átkoplalt nap után azt súgja a füledbe, hogy most dupla annyit kéne enned, hogy ezt ellensúlyozni tudd. És ő tesz keresztbe a gyereknevelésnél is. Elhatározod, hogy holnaptól nem cipeled a babát addig, amíg el nem alszik, hanem a kiságyba teszed le aludni. Azonban abban a pillanatban, hogy leteszed a kiságyba és a kicsi sírni kezd, arra gondolsz, mennyivel egyszerűbb volt cipelni, úgy legalább csendben volt – és inkább megint felveszed és cipeled.
A komfortzóna az a szint, az a szokásrendszer, ami már beállt és amit (hogyha változtatni szeretnél az életedben) át kell törnöd. A gyermek érkezése a családba sok változással jár, ilyenkor alaposan elmozdul a komfortzóna és mihamarabb szeretnénk szokásokat kialakítani, kezelni a helyzetet, ezért kialakítjuk azt, ami az adott pillanatban a legkényelmesebbnek tűnik. Például azt, hogy mindig kézben van a baba, mert amíg nagyon pici, addig így érzi jól magát. Vagy azt, hogy elalvás előtt cipeljük, mert ettől nyugszik meg. Vagy azt a képet, hogy ő rossz evő, mert az első időkben lassan evett és lassan hízott, ezért állandóan a baba etetése körül forog a nap, mert „ő ilyen problémás típus” – holott lehet, hogy egyáltalán nem problémás, csak beleneveltük, hogy az.
A baba sokkal gyorsabban változik, mint ahogyan a mi komfortzónánk követni tudja. Ezért maradnak meg az első idők szokásai még hónapokkal később is, mert mi tartjuk meg őket, mi tápláljuk őket, mi szoktatjuk hozzá a kicsit. Ugyanígy hozzászoktathatnánk más szokásokhoz is, de a változtatás már nehezebbnek tűnik, mert ahhoz túl kéne lépni a komfortzónán.
2. Türelmetlenség
Sok szülő úgy gondolkodik a gyereknevelésről, mint bűvésztrükkök összességéről: „mutassatok nekem egy módszert, amivel elérhetném, hogy…” – és várják a csodát, a megoldást arra, hogy a gyerek aludjon, ne hisztizzen, szépen egyen stb. Csakhogy a nemalvás, a hiszti, a csúnya evés mind egy-egy korábbi folyamat eredménye, először ezt kell feltárni, majd pedig a gyereket lépésenként megtanítani arra, hogyan kéne viselkednie, mit kéne csinálnia.
A tanulás hosszú folyamat. Úszni sem lehet varázsütésre megtanulni: sok gyakorlás, kitartás és egy jó edző szükséges ahhoz, hogy ne csak a vízen tudj fennmaradni, hanem szabályosan, hatékonyan ússzál és még élvezd is a mozgást.
3. „Nem vagyok jó anya”-szindróma
A megfelelési kényszer igazi „női baj”, amit a legtöbb anya átél. Él benne egy kép arról, milyen a jó anya és ennek a képnek szeretne maximálisan megfelelni. Ebbe a szerepbe egyetlen dolog „csúnyít bele” a baba, aki nem egy kép, hanem maga a valóság és ő a saját útját járja: akkor sír, amikor éhes, akkor alszik el, amikor álmos, akkor nyafog, amikor unatkozik stb. Ha a fejedben élő „szuperanya-kép” azt súgja, hogy a baba akkor boldog, ha csendben van, akkor mindent megteszel majd, hogy ne sírjon. Ha a „szuperanyád” önfeláldozó, mártír típus, akkor te is erre törekszel majd – és közben nagyon szenvedsz, mert a gyermeked mintha nem lenne összhangban a magadról alkotott képpel.
Gyakran vannak tehát olyan helyzetek, amikor nem a babával van baj, hanem velünk és magunkat kell „megnevelni”, nekünk kell magunkon változtatni ahhoz, hogy eredményt érjünk el a gyerekkel kapcsolatos kérdésekben. És ez a magunkon végzett munka sajnos sokkal fájdalmasabb, mint trükköket bevetni, amiktől a baba végre elhallgat.
26 Comments
L. Szilvi
2011. május 12. csütörtökKedves Ági!
Az én kisfiam 11 hónapos múlt. Nagyon jó alvó, / este 9- reggel 8 /mosolygós, jókedvű, mozgékony baba volt. 9 és fél hónapos korában kezdett el egyedül
járni. Kb. 2 hónapja minden éjszaka felsír és nem tudom megnyugtatni csak akkor, ha felveszem. Egyedül alszik a saját szobájában már 3 hónapos kora óta. Nem tudom, hogy mi lehet az oka az ébredésének. Gondoltam a fogzásra is, van már 9 és fél foga. Általában kettesével jönnek a fogai. Amíg át nem töri az ínyét addig nyugtalanabb, de eddig nem volt ilyen gyakori a felkelés. Most minden nap általában éjszaka fél 3-kor kel.
A másik problámám pedig az, hogy ha nem engedek neki meg valamit, amit ő szeretne, akkor üti a fejét a falba, a földbe, az ajtóba. Azt vettem észre, hogy ha ül az etetőszékbe, eszik és pl. közben nézi a tv-t, elvileg el van foglalva, akkor is egyszer-kétszer beleüti a fejét a támlába. Teli üveges erkélyajtónk van, ott állva szokott nézelődni az utcára és ha hozzáér a homloka az üveghez, akkor belebuccol még.
Szeretném megkérdezni Tőled, hogy az alvásnál mi lehet a probléma és a fejveregetés mitől lehet? Forduljak orvoshoz vagy ezt kinövi a baba?
Kérném még a tanácsod, hogy a kisfiam nem tudja lefoglalni sokáig magát a játékaival és tudnál-e mondani néhány ötletet, hogy ilyen korú gyerkőcöt mivel lehet elfoglalni, mert csak akkor van el huzamosabb ideig, ha ott vagyok vele.
A napirendünk megvan / reggeli, kis játék, séta egybekötve játszótérrel, ebéd, kis játék, déli alvás, du. ugyanígy megvan/.
Kérlek segíts, hogy a babámnak minél nyugodtabb éjszakái és nappalai legyenek.
A válaszodat előre is köszönöm.
Tisztelettel
L. Szilvi
Vida Agi
2011. május 18. szerdaGyorsan fejlődő babáról van szó, akinek gyorsan jönnek a fogai és hamar kezdett járni is, ez is okozhat nála nyugtalanságot. Az alvászavarok a fogzástól is lehetnek, ezen homeopátiás alkati szerrel lehet segíteni (erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz)
A fejbeverés a kezdődő dackorszak jele, a kicsi még nem tudja kezelni az indulatait, ezért így vezeti le azokat, ezt majd ki fogja nőni.
Ebben a korban max. 10 percet szoktak ellenni a kicsik a játékokkal, tedd minél változatosabbá a programját, váltogasd a közös és az önálló játékokat és vond be a házimunkába is, pl. mosógép ki-be pakolása, porszívózás, törölgetés, teregetés, főzés, ezeket nagyon szokták élvezni a gyerekek.
Nikoletta
2011. április 20. szerdaSzia Ági!
11 hónapos kisfiam kezd egyre hisztisebb lenni:( nem tudok semmit megcsinálni… ha beteszem a kiságyba elkezd keservesen sírni egyedül nem játszik, ha nem lát sír. Az se nyugtatja meg ha hallja a hangomat, oda kell mennem kivenni a kiságyból, de ha visszateszem újra kezdi. Már kúszik mászik kapaszkodva megy sőt egyre többször próbálkozik önállóan is menni. Mit csináljak hogy önállóan játsszon addig amíg megcsinálok mindent. Az se vállt be ha bevonom őt is az ő maga módján.
Vida Agi
2011. április 24. vasárnap11 hónaposan már nem javaslom, hogy az ágyba tedd játszani. Ehelyett tegyél le neki játszószőnyeget, hogy kedvére mozoghasson, ha veled akar menni, a házimunkákhoz vidd magaddal, legyen ott melletted, vond be őt is a házimunkába (pl. adj a kezébe kis lábost, szivacsot, amit törölgethet, kis seprűt stb.)
baluanyu
2011. január 24. hétfőSzia Agi!
Mint mar nagyon sokszor most is hozzad fordulok tanacsert.A kisfiam 3es fel eves ovis mivel romaniaban elunk roman ovodaba jar de az ovoneni beszel magyarul es a dada is.Eddig semmi problemank nem volt az oviba menessel de most 2 hete nagyon megfazott es ki maradtunk egy hetre ,lazas volt igy szinte minden idomet vele mellette toltottem.Miota visszakellett menni az oviba minden reggel cirkusszal megyunk ki a hazbol sot mostmar odaig fajultak a dolgok ,hogy este aval alszik el ,hogy „igaz mami reggel nem viszel oviba”es ejszaka is zavartan alszik nyugtalanul.Nem tudom mit tegyek allandoan elmondom neki oviba menni kell mert sokat jatszodtok a gyerekekkel meg tanulsz is es mire felebredsz mar jovok is utannad ,de nem erdekli.Nekem meg a szivem hasad meg ,hogy ugy sir nagy konnyekkel a szemeben .Kerlek adj tanacsot mit javasolsz ,hogyan oldjam meg ezt a helyzetet ,hogy neki ne fajon.Elore is koszonom valaszod.
Vida Agi
2011. január 29. szombatMinden gyereknél van olyan korszak, amikor nem akar óvodába menni, nincs kedve, ez többnyire hosszabb szünetek (téli szünet, betegségek stb.) után jelentkezik, mert nehéz visszarázódnia a rendszeres napirendbe. Segíthet, ha valamilyen apró tárgyat otthonról magával vihet, amit ő választhat ki, ez lehet egy plüssállat vagy kisautó vagy bármi, amit ő gondol.
♥
2010. december 21. keddKedves Ági!
A párommal arra az elhatározásra jutottunk, hogy szeretnék egy kisgyermekkel erősebbé tenni a kapcsolatunkat.Eddig még nem sikerült! Milyen tanácsokat tudnál ezzel kapcsolatban adni? Félek, hogy talán nem is lehet kisbabánk mivel nekem PCO-m van mind 2 petefészkemen és a páromnak meg régebben volt trippere..aminek úgy tudom, hogy szővődménye lehet az, h nem lehet baba..kérlek nyugtass meg! Köszönöm Előre!
Vida Agi
2010. december 31. péntekMegnyugtatásként annyit tudok mondani, hogy ismerek olyan családot, ahol ugyanilyen problémákkal küzdöttek, mégis lett baba mégpedig spontán úton, tehát érdemes próbálkozni, de emellett mindenképpen érdemes orvosi segítséget is igénybevenni.
Klári
2010. december 21. keddSzia.
Nálunk igazából velem van a gond, de azért kérek segítséget.
20 hónapos iker fiaim vannak, Márk és Máté. Édesek, okosak, cukik stb csak épp nem lehet fegyelmezni őket, már próbáltam kedvesen sok öleléssel szeretettel, akkor csak jobban csinálják a rosszat, próbáltam bünetősarokba küldeni ha rosszak, de azt játéknak tekintik, jött a kéz és popsira ütés, attól pedig agresszívak lettek, de nem tartotta ez sem vissza őket. Sokat sírnak, hisztiznek, ütnek ha valami nem úgy van ahogy ők akarják, harapnak engem és egymást.
Tudom hogy kellenek korlátok, meg következetesség, de nem tudom ez mit jelent konkrétan.
Állandóan csapkodják az ajtókat a lakásban, egymás kezére rácsukták, már kikötöttük a szobaajtót,de addig rángatják mig kiszakad a madzag, csukják, nyitják az összes ajtót, a tálalóban lévő szekrényben állandóan az üveg poharakat akarják kinyitni, stb 2 másodpercre nem hagyhatom őket egyedül, nehogy baleset érje őket. A játékaikat unják, nem játszanak, csak a hülyeségeken jár az eszük. Mindent lepakolnak, ledobálnak, tönkretesznek a lakás inkább egy bútor és játékraktárhoz hasonlít, mintsem lakáshoz.
Bevallom én rendszeresen kiabálok velük, mert elszakad a cérnám és nem bírom tovább, de nem érek el ezzel sem semmit, csak a kis lelküknek ártok.
Leülni foglalkozni velük arra egyáltalán nincs időm, és ha próbálom nem is jönnek oda, elszaladnak és a maguk útját járják, mondjuk ezelőtt is ritkán játszottam velük, mert időm és sajnos energiám sincs rájuk, pedig tudom nem úgy tűnik, nagyon szeretem őket.
Hogyan tudnám megoldani, mik azok a korlátok amiket fel kellene állítanom, hogyan kezeljem a hisztijeiket, főleg ha egyszerre jön rájuk a rúgós, harapos ütős hiszti roham, hogyan legyek mindig következetes?
És hogyan érjem el magamnál is, hogy soha többet nem kiabálok velük? ezt mindig megfogadom de nem bírom megtartani. Nagy trauma ez nekik, de elfelejtik ha mostantól összeszedem magam? Hogyan tudom elérni, hogy szótfogadjanak, hogy amire azt mondom, hogy nem, akkor az nem, stb.
Várom mielőbbi válaszod, mert a teljes kétségbeesés határán vagyok és idegileg nagyon labilis.
Vida Agi
2010. december 26. vasárnapA korlátokat a legkönnyebben úgy tudod bevezetni (és ez az, amitől ők is hamarabb nyugodtak lesznek), hogy napirendet vezetsz be, mégpedig olyat, amiben mindennek megvan a helye és mindennek megvan a feladata. A gyerekek egész egyszerűen azért tombolnak, mert nem találják a helyüket a világban, minél több a megszokott program, annál kevesebb idejük van a tombolásra. Az a jó napirend, ami az ő ritmusukat követi. Az én fiaim például reggel felkelés után általában egész nyugodtak szoktak lenni, ezért ilyenkor reggeliznek, együtt játszanak egy darabig, de utána 10-11 felé általában megkezdődik a szaladgálás, ilyenkor mentünk el mindig sétálni, játszótérre, szabadba akármilyen rossz idő is volt, ettől lefáradtak és itthon már kevesebbet nyüzsögtek. Utána általában bevontam őket egy kicsit a házimunkába, pl. segítettek „főzni”, teríteni (főzéskor pl. kaptak egy-egy répát vagy krumplit meg kis műanyag kést, vagy moshatták a salátát, keverhették a tésztát, válogathatták a babot, leveleire szedhették a káposztát stb.), utána ebédeltünk, mesét olvastunk, aludtak vagy pihentek, aztán kora este megint kimentünk a levegőre egy kicsit. Ha van kerete a napnak, ha az otthonlét nem csak arról szól, hogy foglalják már el magukat egy kicsit, hogy tudjál haladni a házimunkával, és van idejük minden nap a jó levegőn lefáradni, akkor harmonikusabban telnek a napok, mert a kicsik is tudják, mire számíthatnak és te is tudod, mikor vannak nyugodtabb időszakok, amikor végezheted a dolgodat.
Edit
2010. november 17. szerdaKedves Ági!
2,5 éves kisfiam rendkívül akaratos, hisztis gyerek. Már 1 éves kora körül feltűnt, hogy nem szeret játszani, mindig unatkozik. Semmi nem köti le sokáig (max. 6-8 perc)a figyelmét, talán csak a mesék, ha olyan kedve van. Egész nap hisztizik, mindig van rá oka, ha más nem, hát mert nem engedem meg, hogy az üveg poharakkal játszon…stb. Mindig valami új látni és kutatni valót akar. Ha elmegyünk valahová, ott is veri magát a földhöz, mert unatkozik vagy valami olyat akar, amit ott éppen nem tehet meg.
Így viselkedik az apjával és a tesójával (10 éves) is, a nagyszülők meg egyenesen félnek tőle ha vigyázni kell rá. Szinte mindig én vagyok vele a fent említett okok miatt, és mert a férjem nagyon sokat dolgozik, és próbálom legalább őt kímélni a hisztitől. (Ő is sokszor kiborul a gyerek viselkedésétől!) A bátyja nagyon jó gyerek szinte mintagyerek. Sosem voltak vele ilyen harcaim, így teljesen tanácstalan vagyok. Hogyan lehet felgyelmezni egy 2,5 éves gyereket és mit kezdjek a hisztijeivel? Ha nem foglalkozom vele, akkor olyat csinál, ami miatt biztosan rá kell figyelnem. Ha mégis sikerül egy hisztit gond nélkül elintéznem, akkor 10 perc múlva jön a következő…
Mit tanácsolsz, mit tegyek? Válaszodat előre is köszönöm.
Edit
Válaszodat előre is köszönöm,
Vida Agi
2010. november 20. szombatPróbáld meg minden nap, minél többet napirendszerűen rossz időben is szabad levegőre vinni, mozogjon, szaladjon, motorozzon sokat. A hiszti oka, hogy tudja, hogy idővel engedni fogsz és erre már eszköztára is van: ha nem engedsz, akkor újabb trükk következik, amire úgyis reagálsz majd. A gyereknek arra van szüksége, hogy tudja a határokat, enélkül bizonytalannak érzi a helyét a világban és erre agresszívan reagál. Legyél következetes a szabályokat illetően és ne engedj az akaratának, tartsatok napirendet, legyenek szabályok és tilalmak, amihez bármi áron ragaszkodsz. Ha néhány napig alkalma van megtapasztalni, hogy nem minden úgy van, ahogy ő akarja, akkor elkezd majd alkalmazkodni.
A közösség is jót tenne neki ilyen szempontból, mert ott semleges környezetben, nélküled lenne kénytelen elfogadni a szabályokat, a napirendet, sokat tanulhatna belőle.
Edit
2010. november 21. vasárnapKöszönöm, sokat segítettél!
P. Tímea
2010. november 05. péntekKedves Ági!
Régebben már töbször segítségedre siettem különbféle problémák miatt, most is hozzád fodulok, mert tanácstalan vagyok.
Kisfiam 22 hónapos, nagyon okos, rengeteget beszél (már szinte mindent mond)és mindent meg is lehet vele szépen beszélni.Ám:nélkülem nem hajlandó semmit csinálni,EZT SZÓ SZERINT ÉRTSD! egyik szobából a másikba sem megy át nélkülem, em játszik egyedül, amíg én elvégzem a házimunkát, inkább unatkozik, nyüglődik, majd kiabál, van hogy képes unalmában elaludni. Nem rámol, rendetlenkedik mint más gyerek…A mai napig dörömböl a wc vagy fürdő ajtaján amig elrendezem magam.Pedig a szeparációs szorongásból már kinőtt nem?
Szinte minden napunk ugyanúgy telik, (reggei,fogmosás,öltözés, házimunka, majd séta, ebéd, mese és alvás, aztán uzsonna majd ismét séta, este pedig mindig közösen játszunk hármasban apával.
Nagymamánál elvan szépen nélkülem, ha nem vagyok ott nem is keres, de ha ott vagyok, akkor csak anya kell…
Mit tanácsolsz, mit tegyek hogy egy kicsit bátrabb, önállóbb, felfedezőbb legyen?
Köszönettel:
P. Tímea
Válasz: Ezen az segíthet, ha egyre többet viszed új helyekre, ahol több inger éri, ahol kipróbálhatja magát, felfedezheti a képességeit. Érdemes minél több mozgásos dolgot csinálnia, úszás, motorozás, játszótér, kicsiknek való torna, ringató foglalkozás, séta az erdőben stb. és legyen gyerekek között is egyre többet, ez is segít felfedeznie új dolgokat.
Andi
2010. november 03. szerdaKedves Ági!
Van egy 22 hós édes kisfiam. Ő nagyon-nagyon akaratos.Pár hónapja az a szokása, hogyha megyünk az utcán és meglát egy gyereket, azonnal rúg vagy üt feléje. Játszótéren szintén. Nem tudom mit kezdjek ezzel, mert már égek ha gyerekek közé megyünk. És ha dühbe gurul, akkor dobálózik, rugdos. A harapásról már leszokott szerencsére. Nem tudom mi a megoldás.
köszönöm, Andi
Válasz: A fiúk általában agresszívebbek, főként ha dühösek. Ennek a megoldásáról itt írtam: http://www.kismamablog.hu/a-baba-fejlodese/anyanak-faj
Niki
2010. október 22. péntekKeves Ági!
Nagyon szépen köszönöm mind azt amit leírtál nekem.Igazán hálás vagyok érte és köszönöm,hogy segítesz. Egy tündér vagy. Komolyan. Köszönöm.
Niki
2010. október 18. hétfőElöször is nagyon szépen köszönöm,hogy válaszoltál. Az az igazság,h nagyon ritka mikor itthon vagyunk egész nap. Valami progamot mindig ki találok,mert ez nem csak neki hanem nekim is jót tesz. Ha máshol vagyunk és másokkal akkor kicsit visszafogotabb és szófogadób. De mikor csak ketten vagyunk, világ háború…. Nem fogad szót,ha szólok valamiért csak vagdossa magát a földhöz és egészen hihetetlen módón viselkedik. s ezt a viselkedését már más társaságában is alkalmazza,nem csak az enyémben persze csakha ott vagyok. Attól is félek,hogy azt szokja meg,Hogy mindig csak megyünk valahová és valaki-valakikhez. Nem lesz ez rá rossz hatással a késöbiekben? Ha például elviszem anyukámhoz nagyon aranyos,a gond szinte minimális vele és az apjukájával szemben is jól viselkedik. Csak engem bosszant. Nem hagy pisilni. Ha a wc-én ülök ki nyitja az ajtót, oda hozza a mesekönyvet,hogy néze,de csak akkor nézi ha én fogom. Vagy a tányért tele ropival,hogy fogjam még pisilek és csak akkor hajlandó blőle enni. Ezt mind 1szeri alkalommal teszi. Hiába mondm neki: Kicsim anya pisil,majd utána nézzük a mese könyvet. Akkor hozza a tányér robit. Lehet,hogy csak én fogom fel rosszul és ennek örülnöm kellene nem pedig boszankodnom rajta,de ha még pisilni sem hagy. Miért velem a legellenségesebb a gyermekem? Mindent rögtön azonnal és mindent akar. Pedig nem is tiltok meg neki mindent,hogy ezzel vágna vissza. Mi a hiba bennem? Imádom,az életem. A legnagyobb kincsem és nem értem mit csinálok rosszul. Pedig csak a legjobbat akarom neki,mint minden más szülö a világon. Sokszor nekem támad ha volami nem úgy van ahogy szeretné,pl.: megrugdos,csipked és ütöget. Ilyenkor a szívem vérzik. Kérlek,hogy segíts,adj tanácsot. Nekem lesz a törpikém januárban 2 éves. Azt nem igazán értem,hogy nem lehet semmi formában gyermeket nevelni még ebben a korban. Én azt hallottam régóta is és sokszor is,hogy 1 gyerek 2-3 éves koráig nevelhetö. Nem megverésre godolok a nevelés alatt. Elöre is köszönöm nagyon szépen a válaszod és azt is köszönöm szépen,hogy fordulhatok hozzád a kérdéseimmel. Köszönettel: Niki
Válasz: Azért ellenségesebb veled, mert te mindig vele vagy, és tudja, hogy neked őszintén megmutathatja az érzéseit, furán hangzik, de ennek örülni kell 🙂 Ha vagdossa magát a földhöz, azzal ne foglalkozz. Tudom, ilyenkor szíved szakad meg, de a legjobb becsukni a füled és megvárni, amíg lehiggad. Minél nagyobb figyelmet kap a műsor, annál jobban túljátssza magát a színész 🙂
Ez a mondás valóban találó, csak az a gond, hogy nevelés alatt sokan a büntetést értik. 3 éves korig a példákból, a jó példából tanul leginkább a gyerek és valóban: ha jó példát mutatsz, ha te is képes vagy higgadt maradni, ha megmutatod, mit hogyan kell csinálni, akkor ő is ezt teszi majd.
A társaságba járástól nyitottabb lesz a gyerek, nyugodtan menjetek, az se gond, ha mindig úton vagytok, nem szokja meg, most elviselhetőbbé teszi az életeteket, később már majd nem lesz rá szükség, de nem is fogja igényelni, ellesz otthon is.
Niki
2010. október 16. szombatKedves Agi!
Kisfiam 3 es fel eve, kislanyom 1 es fel. A problemam az, hogy a kisfiam allandoan (ami azt jelenti, hogy tenyleg allandoan, folyamatosan es ez nem tulzas!) nyaggatja, bantja a kislanyomat! Ugy erzem magam, mint egy parancsnok, aki egesz nap csak azt hajtogatja, hogy ‘nem szabad ezt….’, ‘nem szabad azt….’ Mar teljesen belefaradtam, es teljesen ketsegbe vagyok esve (ezt igyekszem nem mutatni a gyerek elott persze), mert nem tudok mit kezdeni a kisfiam (nem jo kimondani, de) gonoszsagaval. A kislanyom annyira egy edes kislany, imadnivalo, raadasul latni rajta, hogy mennyire szereti a batyjat… En mindig igyekeztem feltekenyseget nem szitani, mindig egyenloen bantam a ket gyerekkel (olelesek, puszik egyeb teren). Probaltam azt is, hogy rajuk hagyom, oldjak meg maguk, majd a kislanynak kifejlodik a vedekezo viselkedese, de az sem megoldas, ra kell, hogy szoljak a kisfiamra. Fogalmam sincs mi lehet a megoldas, mar lassan ott tartok, hogy megutalom a sajat gyerekemet, ami szornyu lenne, de tenyleg nem tudom mar hova tenni a viselkedeset, azt a viselkedest, ami tolem annyira tavol all.
Varom valaszat!
Válasz: Próbáld meg, hogy nem hagyod magukra őket játszani, hanem a nagyot viszed magaddal, és bevonod a házimunkába, komoly „nagyfiús” feladatokat adsz neki, amikben segíthet. Ezenkívül menjetek sokat gyerekek közé, mert a fő gond itt az, hogy a nagy még nincs közösségben, ezért nem tudja, hogyan kell a többi gyerekkel szemben viselkedni, ha naponta jártok játszótérre, játszóházba, gyerekek közé, akkor a nagy megtanulja, mit lehet és mit nem a többi gyerekkel szemben, de teljes mértékben ezen csak az fog segíteni, ha közösségbe kerül majd. Egy darabig egyébként tényleg szabad hagyni őket, hogy egymás között rendezzék a dolgokat, de közben ki kell figyelni, milyen helyzetekben fordul ez elő, gyakran arról van szó, hogy a nagy félti a kicsitől a játékait, ezt meg lehet előzni azzal, ha mindig elmondod neki, hogy „meg kell egymással osztozni, nézd meg, csak megnézi a játékot és visszaadja”, te meg addig kipróbálhatod az övét. ha újra meg újra megtapasztalja, hogyan kell viselkedni ebben a helyzetben, akkor alábbhagynak az indulatai.
Niki
2010. október 15. péntekKedves Ági!
Az én kislányom 1 nagyon eleven kislány. Olvatam amit írtál és úgy érzem igazad van. Az a tipikus anya vagyok aki a tökéletességre törekszik. Úgy érzem bármit csinálok vagy nekem vagy a gyermekemnek nem jó. Akárhogy akarom annál kevésbé jön össze bár mi is amivel a bébit nevelhetném. Nem tudok rá sehogysem hatniés ez látszik is rajta. Nem hajlandó szót fogadni. Amit a kis buksiával kigondol azt véghez is viszi bármi áron is. És reggeltöl estig nyüszitmint az autó pája szélén hagyott kiskutya. SSokszor nem tudok mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Nagyon szépen kérlek ha tudsz segíts. Nagyrészt 1edül nevelem. Kétéves lesz januárban és teljesen tehetetlennek érzem magam nevelés terén.
Tanácsod előre is nagyon szépen köszönöm: Niki
Válasz: Ebben a korban nem nevelni kell a gyereket a szó hagyományos értelmében, mert még nem érti, nem hatásosak a módszerek (büntetés, következmények ecsetelése stb.) Ami működik: ha jó példát mutatsz, elmondod egyszerűen, érthetően, mit kell tennie, valamint, ha megelőzöd a hisztit kiváltó helyzeteket. Próbálj sokféle, változatos programot szervezni minden nap (nem kell semmi nagyra gondolni, sok séta mindenfelé, vendégség, játszótér stb.), ettől ő is jobban lefárad, több élményt szerez, kevesebbet unatkozik és kevesebbet nyafog majd, és te is felfrissülsz.
csáki zsuzsanna
2010. október 13. szerdaKedves Ági!
Kisfiam 8,5hónapos.6hónaposan kezdett el mászni,már rég ota kapaszkodva feláll,butor mellett lépegett.
Mikor elkezdett mászni,megtanitottam arra hogy jelet mutatok,és rázom a fejem,és azt mondom neki nem szabad.szerintem érti,mert van amikor szépen leül,és eljön onnan,ahol nem szabad dologhoz nyult,de van amikor rámnézz kinevet,és azértis pl:eszi a virágföldet.ilyenkor elhozom onnan,ha nem jön el,és beviszem a szobájába adok egy játékot a kezébe.kb.2percig játszik is vele,majd megy az ajtórácshoz,és sir,hogy engedjem ki.persze én megsajnálom és kiengedem.ilyenkor megint megy virágföldet enni,és kezdödik minden elöröl.van amikor ha sir,nem engedem ki,bemegyek és játszom vele.szabadon mászik a lakásba,csak akkor zárom be a szobájába ha rosszat csinál.azt szeretném kérdezzni,hogy ilyen idös korba ő mennyire tudja,hogy azért kerül a szobájába,meg a rács bezárva mert nem fogadott szót?jó ez igy ahogy csinálom?vagy van ötleted?direkt szabadon mászhat a lakásba,hogy tanitgatni tudjam mit szabad,mit nem szabad,ezért nincs állókába,meg nem vagyok hive annak hogy bezárjam egy ketrecbe,meg igy ismeri meg a dolgokat szerintem.olyan is elöfordult már,hogy a konyhába volt velem,ott kap konyhai játékokat,és egyszercsak eltünt,és bement a szobájába játszani önnállóan,több mint egy órán át játszott,már ugy mentem be hozzá,hogy megnézzem mi baja.persze hallottam,a játékok hangját mikor melyiket püföli.
köszönöm segitségedet.
Válasz:Ebben a korban nem érti még az ok-okozat közti összefüggéseket, csak másfél éves kor körül, ezért fogalma sincs, miért került a szobába. A „nem szabad”-ot lehet neki mondani, meg példát mutatni, hogy megértse a dolgokat. Pl. ha a távirányítót dobálja, akkor ki lehet venni a kezéből és letenni az asztalra, ha ezt minden alkalommal megmutatod neki, akkor megtanulja, hogy az asztalra kell tenni és nem dobálásra való. A szabadsággal egyébként egyetértek, az én fiaimat is így neveltem, megtanulták önállóan elfoglalni magukat, elmélyülten játszani és nyitottak lettek a világ felé, mert mindent a maguk tapasztalatából tanultak meg – és szerintem ez a legfontosabb.
kata
2010. október 04. hétfőSzia Ági!
Írtál már valahol a dackorszakról? Nagyon érdekelne. 2 évesek vagyunk. Én megértem a kisfiamat, de az apja néha azt mondja, hogy meg kell nevelni, és hogy már megérthetne dolgokat ebben a korban (apukát is megértem). Szóval, az egy dolog hogy ellenkezik, de üti és löki a gyerekeket. Szept-ben kezdte a bölcsit, és nagyon dicsérik, mindent első szóra megcsinál, csak néha „ütő, lökő”-zik az ő szavaival. Azt mondják, van hogy előzmény nélkül, és hogy belső feszültséget vezet le. Mi sose bántottuk, egymást se, mindig simizzük, elmondjuk hogy az csúnya dolog. Mi játszódik le benne, mi jellemző erre a korra? Ne haragudj hogy sokat írtam, de érdekeln a téma részletesen.
Köszönöm, kata
Válasz: Igen, a Gyermeknevelés rovatban csupa dackorszakos cikk található: http://www.kismamablog.hu/category/gyermekneveles Az általad leírt problémával pl. ez a cikk foglalkozik: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/konfliktusok
Csabianyu
2010. október 01. péntekKedves Ági!
Egy 4 hónapos kisfiú elkeseredett anyukája vagyok. Első gyerek, jól fejlődik, eddig kiegyensúlyozott jókedvű baba volt. Kb. 2 hete nagyon megváltozott. Egyszerűen nem lehet letenni játszani sehová, egyből nyöszörögni, majd üvölteni kezd, de mint akit nyúznak, és persze potyognak a könnyei. Nem lehet alapvető szükséglete a kaja, tiszta pelus, kipihentség, ezekkel minden rendben. Azt akarja hogy felvegyem, akkor abbahagyja. Már az öltözésnél, vetkőzésnél és a pelenkacserénél is ezt csinálja. Próbálom nyugtatni, de nem megy.Nem szeretném elrontani, vagy már meg is tettem? Hogyan tudom helyrehozni? Vagy lehet hogy a cumi után sír, mert nagyon rákapott. Ha odaadom általában akkor is vége a sírásnak. Alvásnál is igényli. Dehát nem lóghat egész nap a szájában!
Lassan semmit nem tudok tőle csinálni, még felöltöznöm is kín. És gyötör a lelkiismeret, ha felveszem amikor sír, de akkor is ha nem!
Elkezdett fogzani, lehet hogy egyszerűen ettől ingerlékenyebb, de ha felveszem miért lesz jobb? Persze gondolom akkor nem fáj semmi, de meddig tart ez? És mi van ha nem azért sír, és ezt szokja meg, és 2 éves korában sem lesz hajlandó egyedül játszani? Hiszti ez egyáltalán? Nem akarok nyavalyogni de nem tudom hogy jól csinálom-e amit csinálok!
Kérlek segíts! Nagyon várom a válaszod!
Előre is köszönöm!
Kati
Válasz: Valószínűleg jön a foga, ezért nyűgösebb. Nem javaslom, hogy mindig felvedd, ilyenkor egyébként nem azért sír, hogy vedd fel, hanem, hogy segíts rajta. Persze, ha felveszed, megnyugszik és várja a megoldást. Szóval jobban teszed, hogy ha a cumitól megnyugszik, akkor inkább azt adod neki oda, mint hogy állandóan kézben tartsd.
Az önálló játék kb. 10 percre köti le őket ebben a korban, addig te menj a dolgodra. Ha megunta kapjon más játékokat, aztán megint játsszon egyedül. Ha megint megunta, játssz te vele egy kicsit. Ha ezt is megunta, akkor játssz vele te egy kicsit, de ne vedd fel, csak legyél ott vele és úgy játsszatok. Átviheted más szobába is, legyen a lakás több pontján játszósarka, ahol ellehet, így jobban leköti magát. Amikor már ezt is unja, akkor tedd oda magad mellé a hordozóban és végezd a dolgodat. Az a lényeg, hogy ne kapd fel mindig azonnal, amikor unatkozni kezd. Ez nem azt jelenti, hogy hagyd órákig sírni, de ha éppen a rántást kavargatod, akkor ne kapd fel a babát csak azért, mert már unja magát. Ha nincs mindig irányítottan lekötve a figyelme, az jobban ösztönzi arra, hogy maga fedezze fel a világot.
Eme
2010. szeptember 23. csütörtökKedves Ági!
Az én kislányom 4.-én lesz 9 hónapos. Úgy alakult, hogy szeretnénk neki egy szobát csinálni (garzonban lakunk, eddig nem volt szobája). Mi galérián alszunk, tehát végül is nem együtt aludtunk eddig sem. Szóval, mint babapszichológustól azt szeretném kérdezni, hogy milyen hatással jár, ha ennyi idős gyereknél ilyen változás történik. Gyakorlatilag ő ugyanott marad, a fal épül köré :). Válaszod előre is köszönöm: Eme
Válasz: Szerintem ez nem fog különösebb problémát okozni nála, nincs miért aggódnod.
Kriszta
2010. szeptember 22. szerdaKedves Ági!
Annyira örülök ennek a bejegyzésnek! A baba megszületése után (illetve már egy kicsit előtte is) minden körülötte forog. Elolvassuk az összes cikket az altatásról, etetésről, fürdetésről stb. Csakhogy mi „nemszuperanyuk” nem tudjuk hogyan kezeljük a helyzetet, az új, megváltozott életünket, testünket, családunkat. A kis jövevény mellett egy rövid idő után szeretnénk egy kis időt magunkra illetve a párunkra is fordítani. Ezért vagyunk türelmetlenek amikor nem akar elaludni és inkább rázzuk még egy kicsit a popsiját, hátha marad 10 perc elalvás előtt, ami nemcsak RÓLA szól…
Persze ennek a pár percnek is a legnagyobb részében mindketten RÓLA beszélünk! 🙂
Kriszta
Kitti
2010. szeptember 21. keddHogy milyen igazad van Ági!sajna ez igy van ahogy leirtad!
Mónika
2010. szeptember 21. keddKedves Ági!
Kisfiam két éves. Igazán kedves és mosolygós egy gyerkőc. Örülök, hogy szépen fejlődik. Most a dackorszak kellős közepén vagyunk. Bár néha vannak rossz napjai és akkor sok türelem kell hozzá, de ha nem élnénk meg ezeket a napokat is akkor biztosan nem lenne egészséges a fejlődése.
Viszont! Amikor ezek a nehezen elviselhető napjaik vannak akkor minden rossz, csapkod, kiabál, hisztizik. Olyan düh kitörései vannak, hogy sokszor megrémülök.
Hogyan segítsek neki, hogy a kudarcokat amiket megél jobban elviselje?
Hogyan tanítsam meg neki azt, hogyha elveszi valaki a játékát (ami valóban az övé és kérdezés nélkül vették el és valahol jogos a felháborodás) „jól” kezelje?
Hogy a felé csapkodó, homokot dobáló gyerekeket inkább kerülje el, de ne viszonozza a rosszat?
Hogy lehet dühös mert nem sikerült a játékot összeraknia és ezért nem kell az összerakónak a sarokban landolnia!?
Nagyon szeretem és segíteni szeretnék/szeretnénk neki!
Kérlek, segíts nekem a legjobb megoldást megtalálni a kérdéseimre!
Köszönettel:
Mónika
Válasz: Megértem az aggodalmadat, de nem tudod mindentől megóvni a kicsit. Neki kell megtapasztalnia, hogy ha megdobálják homokkal, akkor az rossz és legközelebb el kell kerülni azt a gyereket. Neki kell megtanulnia, hogy bizonyos dolgokra nem képes (ennek a kornak az a jellemzője, hogy azt hiszi, ő mindenható, mindenre képes és naponta kell szembesülnie vele, hogy ez nem így van). Annyit tudsz tenni, hogy kiegyensúlyozott, szerető környezetet biztosítasz neki, jó példát mutatsz indulatkezelésből (te sem vágod földhöz a tányért dühödben, nem kiabálsz stb.) és lefoglalod olyan tevékenységekkel, amikben jó, így megélheti a sikert is.