Előfordult már, hogy a gyereked egyik pillanatban még odabújik, a másikban meg csíp, mar, beléd kapaszkodik, és te csak állsz ott döbbenten, hogy ez most mi volt? Haragszik? Rosszat akar? Jelezni akar valamit?És hogyan lehet leszoktatni róla?
A csípés és a marás ijesztő, fájdalmas, sokszor szégyent kelt, de mégis az egyik legfélreértettebb jelzés a kisgyerekkorban, mert azt hiszik sokan direkt csinálja a kicsi és agressziót jelez. Pedig nem feltétlenül erről van szó és életkoronként változnak az okai is.
Mit üzen a marás és csípés valójában?
A marás és csípés nem nem neveletlenségből vagy rosszindulatból fakad kisgyerekkorban, hanem egy nagyon ősi, testi reakció. Olyan, mintha a gyerek idegrendszere azt mondaná: „túl sok lett bennem valami és most azonnal ki kell jönnie”. Ezek a mozdulatok akkor jelennek meg, amikor a beszéd, az önszabályozás, az érzelmi feldolgozás még nem érett.
A legtöbb felnőtt ilyenkor ösztönösen rászól, megijed, visszahúzódik vagy dühös lesz, ami teljesen érthető. A gond csak az, hogy ettől a gyerek idegrendszere nem tanul meg mást, legfeljebb azt, hogy amit érez, az veszélyes vagy tilos. A viselkedés ilyenkor vagy elnyomódik, vagy más formában tér vissza.
De hogyan változhat? Ehhez elsőként azt kell megérteni, hogy a marás és csípés mögött egészen más ok áll a különféle életkorokban.
Miért is mar és csíp a baba 0-1 éves kor között?
Ebben az életkorban a marás és csípés elsősorban testi tapasztalás. A baba a száján, a kezén keresztül ismeri meg a világot és amikor izgalomba jön, túl sok inger éri, elfárad, vagy épp nagyon örül, a teste reagál előbb, nem az akarata.
Gyakran előfordul fogzás idején, amikor az íny feszül, érzékeny, és a rágás, harapás enyhíti a kellemetlen érzést. De ugyanígy megjelenhet akkor is, amikor a baba túlstimulálódik, sok hang, fény, érintés veszi körül és nincs még meg a belső fék, ami azt mondaná, most állj meg.
Fontos tudni, hogy ebben a korban a baba nem tud különbséget tenni saját teste és a másik teste között. Ha belecsíp a karodba, az számára nem bántás, hanem mozgás, tapintás, reakció.
Mit tehetsz ilyenkor? Az első és legfontosabb, hogy ne ijedj meg túlzottan, ne kiabálj, ne reagálj túl hevesen, mert ez újabb ingert ad hozzá! Finoman, határozottan vedd el a kezét, mondd ki nyugodt hangon, hogy ez fáj.
A baba itt még nem szabályt, hanem testi élményt tanul. A te nyugodt reakciód az, ami elkezdi alakítani benne, hogy a mozdulataival óvatosabban kéne bánnia.
Miért csíp és mar a kisgyerek 1 és 3 éves kor között?
Ez az az időszak, amikor a marás és csípés hirtelen gyakoribbá válik, mert ebben az életkorban a gyerek már érez, akar, vágyik, tiltakozik, de még nagyon kevés szava van arra, ami benne zajlik.
A marás ilyenkor gyakran frusztrációból jön: nem kapja meg, amit szeretne, elveszik tőle a játékot, várnia kell, elfárad, éhes, vagy egyszerűen túl sok minden történik egyszerre. Az idegrendszere ilyenkor olyan, mint egy túlterhelt biztosítéktábla, ami hirtelen lecsap.
Ebben a korban a csípés gyakran kommunikációs eszköz is. A gyerek nem azért csinálja, mert rosszat akar, hanem mert ez az egyetlen gyors módja annak, hogy hatást érjen el. A másik felszisszen, reagál, történik valami. Ez fontos információ neki.
Itt már megjelenik az utánzás is. Ha a környezetben van erőteljes érintés, kapkodás, sürgetés, a gyerek ezt is beépíti.
Mit segít ilyenkor? Először is az, hogy kimondod helyette azt, amit érez:”Látom, nem tetszett, hogy elvettem, de ez fáj, nem szabad csípni.” Ez nem magyarázkodás, hanem üzenet az idegrendszernek .
Másodszor, nagyon fontos az előrelátás. Figyeld meg, mikor történik gyakrabban. Fáradtan, éhesen, sok ember között vagy váltásoknál? Ha ezekben a helyzetekben több testi közelséget, lassítást, előrejelzést kap, sokszor meg sem jelenik a viselkedés.
Harmadszor, adj neki más eszközt! Mutasd meg, hogyan lehet ütni a párnát, hogyan lehet a lábával toporzékolni, hogyan lehet azt mondani, nem tetszik. Ezeket nem a helyzet közepén tanulja meg, hanem nyugodt időszakban, játékosan.
Miért csíp és mar 3 és 6 éves kor között?
Ebben az életkorban a marás és csípés már ritkább, de amikor megjelenik, sokkal több érzelmi tartalom van mögötte. Itt már nem csak frusztrációról van szó, hanem belső feszültségről, határkeresésről vagy kapcsolati bizonytalanságról.
A gyerek ebben a korban már tudja, hogy ez fáj, és azt is, hogy nem elfogadott. Ha mégis megjelenik, az gyakran azt jelzi, hogy valami túl sok lett. Lehet sok elvárás, sok szabály, kevés mozgás, kevés szabad játék, túlterheltség óvodában, vagy épp féltékenység, testvér érkezése, változás a családban.
Fontos tudni, hogy ebben az életkorban a gyerek már képes szégyent megélni. Ha ilyenkor megszégyeníted, bünteted, kizárod, az nem tanítja meg a kezelésre, inkább elrejti a problémát.
Mit tehetsz ilyenkor? Először is állíts határt nyugodtan, de határozottan. „Nem csípünk, ez fáj, megállítom.” Nyugodtan közbeléphetsz pl. megfoghatod a kezét, de a hangod maradjon nyugodt. Itt írtam konkrét megoldásokat, ahogyan lehet kezelni az agresszív viselkedést gyerekkorban
Utána mindig jöjjön a kapcsolódás. Amikor megnyugodott, beszéljetek róla, mi történt benne. Segíts neki visszafejteni, mikor indult el az érzés és mit csinálhatna legközelebb másképp!
Ebben a korban nagyon jól működnek a szerepjátékok. Játsszátok el bábokkal, plüssökkel, mi történik, ha valaki mérges és mit tehet helyette. Az idegrendszer így tanul új mintát.
Hogyan alakul ki a rászokás?
A marás és csípés akkor rögzül, ha gyors és erős reakciót vált ki. Ha a környezet ilyenkor megijed, kiabál, azonnal odakap, a gyerek idegrendszere azt tanulja, ez egy hatékony eszköz. Nem tudatosan, hanem tapasztalati úton.
Ezért nem működik a puszta rászólás. A gyerek nem azért csinálja, mert nem tudja, hogy nem szabad, hanem mert abban a pillanatban nincs más eszköze.
A változás akkor indul el, amikor a gyerek új, hatékonyabb megoldásokat kap, és ezek gyakorlása biztonságos közegben történik.
Mikor kell más irányba is gondolkodni?
Ritkán, de előfordulhat, hogy a marás mögött érzékszervi feldolgozási nehézség áll. Ha a gyerek nagyon erős ingereket keres, gyakran nyomja, harapja magát is, nehezen viseli az érintést, ruhákat, zajokat, akkor érdemes szakemberrel is beszélni.
Ha a viselkedés nagyon intenzív, gyakori, nem csökken idővel, és más területeken is vannak nehézségek, például kapcsolódásban, beszédben, játékban, akkor fontos a korai támogatás azért, hogy mihamarabb segítséget kaphasson. Idegrendszeri fejlődési zavar vagy lemaradás: Mi is ez valójában?
Hogyan változtass hosszú távon?
A valódi változás nem egy mondattól történik meg, hanem attól, hogy a gyerek idegrendszere új tapasztalatokat gyűjt. Azt tanulja meg, hogy az érzései elviselhetők, a kapcsolat megmarad, és van más módja a feszültség levezetésének.
Ez lassú folyamat, néha visszaesésekkel, de minden egyes alkalom, amikor megállítod a mozdulatot, kimondod az érzést, és utat mutatsz, egy új idegpályát épít benne.
A marás és csípés nem azt jelenti, hogy valamit elrontottál, hanem azt, hogy a gyerek még tanulja, hogyan legyen ebben a világban, testben, kapcsolatban, érzésekkel együtt, és ebben a tanulásban a te nyugodt jelenléted az, ami igazán formál.
0
Leave A Response