Miért harap meg egy óvodás egy másikat és hogyan lehet ezt elkerülni?

Pár éve történt a szomorú esemény, amikor egy óvodás kislánynak az arcát és a nemi szervét megharapták a társai. A nagy felháborodást keltő történés felhívta a közvélemény figyelmét az óvodai agresszió problémájára. Miért is történik ilyesmi egy óvodában és el lehet-e kerülni az ilyen eseteket? Megóvhatjuk-e a gyerekünket tőle és hogyan?

A kisgyermekkori agressziónak többféle ok húzódhat meg a hátterében:

1) Indulatkezelési problémák

A kisgyermekek még nem képesek kezelni az indulataikat, amikor sarokba szorítva érzik magukat, amikor csalódnak magukban vagy másokban, akkor könnyen jönnek indulatba hisztis vagy agresszív viselkedést produkálva. Ha a család következetesen, szeretettel és higgadtan reagál ezekre a kitörésekre, jó példát mutatva arra, hogyan kell hasonló helyzetekben nyugodtnak maradni a gyermek elsajátítja ezt a viselkedést 2,5-3 éves korára már csak ritkábban fordulnak elő nála indulatkitörések.

A család és a közvetlen környezet felelőssége, hogy olyan családi mintát mutasson, olyan érzelmileg biztonságos környezetet teremtsen a kisgyermek számára, amiben el tudja sajátítani az önuralom képességét.

2) Beilleszkedési zavarok

A kisgyermek a közösségben akkor érzi magát biztonságban, ha kötődik az őt gondozó személyekhez. Akkor sikeres a beszoktatás, ha a kisgyermek végül bízik az óvónőben és kötődik hozzá.
A társak személye, az óvóda épülete, az ott található játékok és programok még nem jelentenek vonzerőt számára, akkor megy be szívesen, ha az óvónénihez képes kötődni.
Az a kisgyerek, aki érzelmileg kötődik az őt felügyelő felnőttekhez és mind fizikailag, mind érzelmileg biztonságban érzi magát, ritkán mutat agresszív viselkedést.

Az óvoda új, ismeretlen környezet, amiben most először a saját erejéből kell megoldania számára vadonatúj élethelyzeteket. Minden gyermek másként küzd meg ezzel a helyzettel:

1. Van, aki vezető szerepet vesz fel és parancsolgatni kezd, megmondja a társainak, mit csináljanak, szívesen áll be az óvónéni segítőjének, ezzel biztosítja a maga számára a saját biztonságát a csoportban. A jelszava: „Ha én irányítok, nagy baj nem történhet.”

2. Van olyan gyermek, aki mindig a felnőttek közelségét keresi, ott érzi magát biztonságban – ez a megküzdési stratégiája.

3. Van olyan gyermek, aki verekszik, az erejét fitogtatja, ezzel próbálja elérni, hogy mások féljenek tőle és ettől érzi magát biztonságban. Fontos, hogy az így reagáló kisgyermek sem feltétlenül agresszív. A praxisomban találkoztam már olyan kisgyerekkel, aki a bölcsődében verekedős volt, majd kivették a bölcsődéből és fél évig a nagymama vigyázott rá napközben, ezt követően az óvodába bekerülve, érettebben már egyáltalán nem okozott számára gondot a beilleszkedés-

4. Van olyan, aki a maga útját járja, egyedül játszik, de ha mások a területére merészkednek vagy csak túlingerlik őt a jelenlétükkel, akkor válik agresszívvé.

5. És vannak olyan gyerekek is, akiket annyira megrémít a számukra megoldhatatlannak tűnő csoportos élethelyzet, hogy visszahúzódóvá, csendessé, inaktívvá válnak és számtalan egyéb módon sztrájkolnak az óvoda ellen.

3. Az agressziót erősíti a fluktuáció és a csoportösszetétel.

Ha egy csoportban folyamatosan változik az óvónéni személye, a gyerekek is frusztrálttá válhatnak, hiszen nekik egészenk 5 éves korig az óvónéni a legfontosabb állandó pont a csoportban.

A nyári csoportösszevonások idején azonban akaratlanul is előfordulhat, hogy a gyerekekre nem a megszokott óvónéni vigyáz és ez bizony ahhoz vezet, hogy néhány gyermek nem találja a helyét, nem érzi magát biztonságban. Hiába ugyanaz az épület, hiába van ott a csoportban néhány jól ismert csoporttárs, a kisgyermeket bizony megviselheti az ismeretlen helyzet.

A csoportösszetétel is nagyon fontos. Az év elején minden új csoportban kialakul egyféle csoportdinamika. Az egy korosztályú csoportokban kutatások szerint több a konfliktus, mivel itt fel kell állnia egy erősorrendnek, míg a vegyes csoportokban kevesebb a vita, mert ott az életkori különbségekből fakadóan már van egyfajta hierarchia.

Ugyanakkor a vegyes életkorú csoportok hátránya, hogy a „nagyok” visszaélhetnek fizikai és szellemi erőfölényükkel, különösen akkor, ha nincs felettük egy mindannyiuk számára elfogadott „vezető”, azaz egy óvónéni, amit a csoporttagok egyaránt tisztelnek. Ilyenkor fordulhat elő, hogy a nagyobbak ugráltatják vagy különféle dolgokra kényszerítik, esetleg bántalmazzák a kisebbeket.

Ilyen szempontból a nyári csoportösszevonás, amire sok óvoda a szabadságolások és a gyermekek kisebb száma miatt értelemszerűen rákényszerül, a gyermekekre nem feltétlenül van jó hatással, hiszen itt a gyerekek nem a megszokott óvónénivel vannak, nem is mindig a megszokott helyen és az együttlét csak ideiglenes, hiányzik a csoport megfelelő összeszokottsága, dinamikája, ami miatt még kevésbé érzik magukat biztonságban a gyerekek.

Hasonló agresszív helyzetek kialakulhatnak gyermektáborokban, nyári napközis táborokban is, azonban az iskoláskorú gyerekek számára már nem csak a felnőttek, hanem a számukra ismerős gyerekek, barátok is biztonságérzetet nyújtanak. Ennek ellenére, ha nem kapnak elég felnőtt figyelmet, a táborozó gyerekek is okozhatnak egymásnak megalázó vagy éppen fizikailag bántalmazó helyzeteket.

Elkerülhető-e az agresszió?

Sokan gondolják úgy a történtek kapcsán, hogy szülői neveléssel elkerülhető lett volna ez a helyzet. Nyilván a szülő nincs ott az adott helyzetben, ő nem tud közbelépni és rászólni a gyermekére, azonban az otthon tanultakat a gyermek magával viszi a közösségbe is. Fontos tudni, hogy egy 3-4 éves gyermekre nem az van a legnagyobb hatással, amit mondunk neki, hanem amit maga körül tapasztal. Ha a családban is van agresszió, ha néha a fenekére csapunk nevelési célzattal, bizony ő is hajlamosabb lesz másoknak továbbadni ezt. Ha nem korlátozzuk, mit nézzen a tévében és lát agresszívabb vagy éppen szexuális töltetű reklámokat, műsorokat is, az rá is hatással lesz. Sok családban a testvérek vagy az apa játszik lövöldözős vagy éppen más módon agresszív videójátékokat is, kerüljük, hogy a gyermekünk ezekből akár kisebb részleteket is lásson és lehetőség szerint háttérzajként se halljon ilyen műsorokat, játékokat.

Szintén nem szabad arra bíztatni a gyermekünket, hogy üssön vissza, verje meg azokat, akik őt bántják és semmiképpen ne tanítsuk meg neki, mit csináljon! A gyerekek egy része alaptermészetéből fakadóan eleve megvédi magát ilyen helyzetekben, de emiatt ugyanúgy büntetésbe kerülhet, mint az, aki őt bántotta. Azt meg lehet tanítani a gyereknek, hogy ilyen helyzetekben merjen segítséget kérni, kiabáljon vagy szóljon az óvónéninek.

Az óvoda felelőssége az agresszióban megkérdőjelezhetetlen. A kisgyermekek ellátásának legideálisabb módja az lenne, ha családias környezetben lehetnek, ahol legfeljebb 8-10 gyermekre jut egy felnőtt, ezzel szemben sok óvodában ez nem valósul meg, de a nyári összevonások idején még a jobb helyeken is előfordulhat, hogy sokkal több gyermek van egy csoportban és kevesebb felnőtt figyelem jut rájuk. Ez önkéntelenül is ahhoz vezet, hogy több lesz a szorongó gyermek és a gyerekek közötti konfliktus. Néhány megoldás, ami egy gyermekközösségben segíthet elkerülni az agressziót:

1. Figyelemmel kísérni a problémás gyerekeket

Jó, ha az óvónők már az első napokban ki tudják szűrni azokat a gyerekeket, akik nem tudnak beilleszkedni és külön figyelemmel kísérik a viselkedésüket. Egy-egy az átlagosnál aktívabb gyermek például jól leköthető, ha feladatokat kap az óvónénitől, amiben segíthet, ha „segéd” lehet az óvónéni mellett, ezáltal megkapja a kívánt figyelmet és biztonságérzetet.

2. Csapatépítő játékok

Az ideiglenes csoport felállásakor hasznos lehet néhány csapatépítő népi játékot, körjátékokat, csapatjátékokat játszani a gyerekekkel, ahol minden résztvevő meg tudja élni a vezető szerepet és konfliktusok nélkül alakulhat ki a „falkasorrend” is.

3. Beszélgetőkör

Jó megoldás a reggeli beszélgetőkör, ahol a gyerekeknek olvashatunk óvodásokról szóló meséket és megbeszélhetjük velük az abban hallottakat, valamint megoszthatják a gondolataikat, csoporttal kapcsolatos érzéseiket is.

4. EQ fejlesztés bábozás és szerepjátékok révén

A bábozás és a szerepjátékok alkalmasak arra, hogy a gyerekek belebújjanak egymás bőrébe, pl. ha két kisgyerek között gyakoriak a konfliktusok, bábozásnál szerepet kell cserélniük egymással, így kipróbálhatják, milyen a másik helyében lenni.

5. Csapatok

Az amerikai gyermektáborok bevett módszere, hogy csapatokká szervezik a gyerekeket (általában színenként, de lehet állatos vagy más nevet is adni a csapatoknak), ezáltal fejlesztik a csapatszellemet és segítik az összeszokást, valamint ez biztonságérzetet ad a visszahúzódóbb gyermekeknek. Ez a metódus átültethető az állandó vagy ideiglenes gyermekközösségek világára is.

A csoportban a gyerekeket kis 3-4 fős csapatokká szervezhetjük, a csapatok választhatnak maguknak nevet, a játékok közül egy kabalát és a nap folyamán lehetnek olyan feladatok, játékok, amiben csapatként kell résztvenniük (pl. ők lehetnek a naposok, segíthetnek a rendrakásban, együtt indulhatnak az akadályversenyen, készíthetnek egy nagy papírra közösen képet). A hét végén minden csapat kaphat valamilyen díjat (pl. legszorgalmasabbak, legszebb rajzolók stb.). Azáltal, hogy a csoportbeosztás révén eleve kialakul egy struktúra, erősödik a gyerekek biztonságérzete és kevésbé érzik szükségét, hogy egymással harcoljanak az erősorrend kialakítása miatt.

6. Beszéljünk róla!

Amennyiben egy csoportban rendszeressé válik az agresszió vagy mindig ugyanazokkal a gyerekekkel van a probléma, szülőként és pedagógusként is mindenképpen felelősségünk megbeszélni a történteket és megoldást találni rá. Ez semmiképpen sem lehet vádaskodás, ne a szülő kérje számon az óvónőt vagy fordítva, ebből csak konfliktus és mentegetőzés lesz, megoldás semmiképpen. Mivel a csoporton belüli agresszió általában a csoport közös „terméke”, ezért a legjobb megoldás a közös szülői beszélgetés, ahol mindenki elmondja, hogyan látja a közösséget, a gyerekek hogyan érzik magukat, az óvónő hogyan látja a csoportot és benne az egyes gyermekeket.

A megoldás lehet közös (gyakran például jó hatással van, ha a csoport az óvodán kívül is találkozik, pl. egy-egy közös kiránduláson vagy családi programon) vagy egyéni (ha például egy-egy gyerek nagyon nem illik a csoportba, akkor kaphat segítséget pszichológustól vagy a helyi nevelési tanácsadótól, de szóba jöhet a csoportváltás is). Mindenképpen fontos, hogy ilyen esetekben lépjünk túl az első dühünkön és bosszú, valamint feljelentgetés és jogi meogldások helyett azon gondolkodjunk, mi lenne a legjobb a gyerekeknek. Hiszen ebben a helyzetben nem csak az a gyerek van bajban, akit bántottak, hanem az is, aki bántotta őt. Mindkettőjüknek segítségre van szüksége és ezt csak közösen találhatjuk meg.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

12 Comments

  • Dóri

    Reply Reply 2022. október 01. szombat

    Kedves Ági!

    Kislányom két éves múlt, nemrég kezdte a bölcsit (5 nap, aztán betegség miatt kimaradt 4 nap és pénteken ismét ment) Egy elég szenzitiv gyermek, kevés embert fogad el , idő kell, míg valakit a bizalmába fogad. Okos, értelmes, már mondatokban beszél. A bölcsiben az első nap több gyermek is kikezdte, ettől nagyon kiborult. Aztán pár napra rá már ő volt az, aki arrébb lökte a társát (perig nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy mi helyes és mi a nem szép viselkedés). Nehezen viseli a beszoktatast, azt mondta haragszik rám mert elmegyek (dolgozni) a kapcsolatunk is megváltozott, dacol velem, dühös, ütöget. Ma pedig a játszóházban egy nála sokkal kisebb gyermeket bántott. Tudom, hogy frusztrált a bölcsi miatt és, hogy vissza kell mennem dolgozni, de nem szeretném, hogy az azelőtt mindig kedves, udvarias gyerekemből egy agresszív gyerek válljon. Mit kéne tennem, hogy oldjam a benne lévő feszültséget?
    Hálásan köszönöm a választ előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 09. vasárnap

      Nem válik belőle agresszív gyerek, de még kicsi és nehezen alkalmazkodik, most tanulja a szocializációt és ez ezt váltja ki belőle (mint a legtöbb kisgyerekből). Most azt tudod tenni érte, hogy sok ovis-bölcsis mesét meséltek, sokat mozoghat, szaladgálhat bölcsi után szabadon hogy kiadja a feszültséget, emellett lehet otthon bölcsiset játszani (mackókkal, bábokkal stb.), lehet ő az óvónéni, te meg a gyerek stb., hogy kijátssza magából az élményeket.

  • Sz. Elvira

    Reply Reply 2022. február 16. szerda

    Kedves Agi!

    Egy nagyon kenyes problemaval fordulok feled.
    Kisfiunk 3.5 eves, szeptemberbeb kezdte az ovit. O egy eleg szocialis gyerek, azt gondoltuk nem lesz problema vele, de volt egy eleg siros periodusunk az elejen, szorongott attol, hogy nem megyunk erte.
    A karacsonyi vakacio ideje alatt ez megoldodott, jokedvuen tert vissza.
    Azonban ujbol gondok adodtak. Megtortent ugyanis, hogy bekakilt 2-3 alkalommal az ovodaban. Nos, azota folyton vizsgalgatja a bugyijat, naponta tobbszor lehuzza, nezi nem e kakis. Mondjuk neki, nem kell aggodnod, nem vagy kakis, de odaig fajult, hogy az oviban is folyton kotorasz a bugyijaban. Emiatt ma le is szidtak, szolt az ovono, hogy nem viselkedik megfeleloen.
    Azt gyanitom meg lett belyegezve, amiert bekakilt, ugy latom szorong a kakilast illetoen. Mit tehetnek a helyzet megoldasa erdekeben?
    Itthon nem kakil be, nincs gond. Nem buntettuk soha erte, ha megis baleset tortent. Az oviban azonban ugy ertettem buntetest kap, aki bepisil/bekakil.

    Most nehany napja megint sir, hogy nem akar oviba menni.

    Nagyon el vagyok keseredve, nem akarom hogy kigunyoljak, vagy o legyen a fekete barany.

    Kerlek, adj tanacsot ebben az ugyben!
    Koszonettel,egy edesanya!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. február 19. szombat

      Mindenképpen beszélj erről az óvónénivel, komoly székelési gondokat és szorongást okozhat, ha így állnak hozzá, ha van óvodapszichológus, neki is jelezd a gondot és kérj segítséget!

  • Molnár-Jánosa Krisztina

    Reply Reply 2019. március 21. csütörtök

    Kedves Ági!!!

    2 éves kisfiam játék hevében az apukáját harapja csak őt, engem sosem… Van hogy engem harapna, de mint aki hirtelen felismeri hogy ez nem jó, inkább megpuszil gyorsan harapás helyett. Ez csak a játék heve apánál ( általában birkóznak) vagy valami tudat alatti dolog lehet? Senki mást nem harap, engem sem, gyerekeket sem… Nem agresszív egyáltalán… Most már nem csak a játék hevében harap, hanem csak úgy gondol egyet odamegy apjához és iszonyú erővel harap… Akkor is ha apa mondjuk megölel engem. nem engedjük, szólunk hogy fáj apának, akkor hiszti…. Annyira hiszti hogy a szemét is behunyja és csapkolódik maga körül. Minden egyes alkalommal elmagyarázzuk hogy ez fáj neki, akkor odamegy, bocsánatot kér és puszit ad neki. 5 percig mondja hogy jó, oké nem harap de aztán megint kezdi… Hogy tudom erről leszoktatni?? Miért van ez? Apuka sosem volt vele sem agresszív sem túlzottan szigorú. Hozzátenném, hogy apukája sportoló, judozik, az edzéseken a kisfiam mindig ott van, szereti a közeget, az ottani embereket… Ott is imádja mindenki… Itthon mindig mondja hogy judo és szerintem ebből adódhat a probléma… Lehetséges ez a baj?
    Köszönöm
    Privátban kérném a segítséged!!!

  • Nagy Barbara

    Reply Reply 2019. január 07. hétfő

    Jó napot. Rátaláltam erre a cikkre h agresszivitás.
    A fiam 5éves lesz. Az utóbbi időben olyan agresszíven tud reagálni valamire h csak lesek.Hirtelen indulatból neki megy más kisgyereknek. Pl. unokatestvéret folytogatja.,harap,csip,de olyan erővel mint egy felnőtt. Mert ezeket rajtam is probalgatja. Nekem erre a reakcióm sokadjára a kiabálás, véres. Tudom h ezzel rosszat csinálok.
    Keresem a választ h miből fakad neki ez az agresszivitás.
    Nem néz olyan meséket, , nem játszik olyan játëkokat.
    Nem mondom h nincs össtezörrenes itthon vagy a családban. Sajnos v h szem és fül tanúja. Lehet h ez a kiváltó ok a viselkedesere?
    Köszönöm előre is a válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. január 09. szerda

      Ha otthon lát konfliktusokat és te is kiabálsz vele néha illetve odacsapsz, akkor az fokozhatja az agresszivitást. Némi agresszió a kisgyerekkor velejárója, de ha súlyosbodik, akkor azt bizony a gyerek a környezetéből tanulja.

  • Marianna

    Reply Reply 2018. július 18. szerda

    Kedves Ágnes..a Kislanyom 2-hónapos és 8-napos van egy gondunk rengeteget sokat csorézik..normális az hogy anyit csorézik vagy lehet valami gond?elore is koszonom a választ..szép napot

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. július 21. szombat

      Igen, ez normális. Ha egyébként jókedvű, jól alszik, nem nyűgösködik sokat, akkor ez nem jelent gondot. Ha mellette gyakran ébred, nem hízik megfelelően, nyűgös, forduljatok orvoshoz.

  • Abea

    Reply Reply 2018. július 11. szerda

    Kedves Ágnes!
    Félig a témához felig pedig más! Kisfiam 17honapos lesz! Miota jó idő van napi ketszer jatszoterezunk vele egykorú gyerekekkel! Eddig szépen jatszott viszont kisfiam elkezdte a gyerekeket ütni harapni! Probaltam vele megbeszelni megmutatni hogy ez fáj nekik sirnak simizni kell őket egy ideig abba maradt de most újra!Nem tudom mit tehetnék még! Őszintén nem azert megyunk ki hogy otz is fegyelmezzem de ez sem maradhat igy! Edesapjval azon tanakodtunk hogy n azert csinalja mert apa 2hetig kulfoldon dolgozik es utana 1hetig van itthon? Egyeltalan ez az eletmod milyen hatassal van rá? Köszönöm válaszod Bea

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. július 14. szombat

      Nem azért csinálja, mert nincs otthon Apa, hanem azért, mert ebben a korban a hasonló korú gyerekek sokszor frusztrációt okoznak a kicsiknek. Félhet is tőlük, de legalábbis idegesítőnek tartja őket. Idővel megszokja majd, addig segíthet, ha a játék alatt mellette maradsz, figyeled, példát mutatsz arra, hogyan kell együtt játszani, ha látod, hogy fárad, odacsapna, higgadtan leállítod, megelőzöd, így idővel elsajátítja azt az önkontrollt, ami segít neki megállni hasonló helyzetekben.

      • Molnár-Jánosa Krisztina

        Reply Reply 2019. március 15. péntek

        2 éves kisfiam játék hevében az apukáját harapja csak őt, engem sosem… Van hogy engem harapna, de mint aki hirtelen felismeri hogy ez nem jó, inkább megpuszil gyorsan harapás helyett. Ez csak a játék heve apánál ( általában birkóznak) vagy valami tudat alatti dolog lehet? Senki mást nem harap, engem sem, gyerekeket sem… Nem agresszív egyáltalán… Most már nem csak a játék hevében harap, hanem csak úgy gondol egyet odamegy apjához és iszonyú erővel harap… Akkor is ha apa mondjuk megölel engem. nem engedjük, szólunk hogy fáj apának, akkor hiszti…. Annyira hiszti hogy a szemét is behunyja és csapkolódik maga körül. Minden egyes alkalommal elmagyarázzuk hogy ez fáj neki, akkor odamegy, bocsánatot kér és puszit ad neki. 5 percig mondja hogy jó, oké nem harap de aztán megint kezdi… Hogy tudom erről leszoktatni?? Miért van ez? Apuka sosem volt vele sem agresszív sem túlzottan szigorú. Köszönöm

Leave A Response To Abea Cancel reply

* Denotes Required Field