Miért harap meg egy óvodás egy másikat és hogyan lehet ezt elkerülni?

Pár éve történt a szomorú esemény, amikor egy óvodás kislánynak az arcát és a nemi szervét megharapták a társai. A nagy felháborodást keltő történés felhívta a közvélemény figyelmét az óvodai agresszió problémájára. Miért is történik ilyesmi egy óvodában és el lehet-e kerülni az ilyen eseteket? Megóvhatjuk-e a gyerekünket tőle és hogyan?

A kisgyermekkori agressziónak többféle ok húzódhat meg a hátterében:

1) Indulatkezelési problémák

A kisgyermekek még nem képesek kezelni az indulataikat, amikor sarokba szorítva érzik magukat, amikor csalódnak magukban vagy másokban, akkor könnyen jönnek indulatba hisztis vagy agresszív viselkedést produkálva. Ha a család következetesen, szeretettel és higgadtan reagál ezekre a kitörésekre, jó példát mutatva arra, hogyan kell hasonló helyzetekben nyugodtnak maradni a gyermek elsajátítja ezt a viselkedést 2,5-3 éves korára már csak ritkábban fordulnak elő nála indulatkitörések.

A család és a közvetlen környezet felelőssége, hogy olyan családi mintát mutasson, olyan érzelmileg biztonságos környezetet teremtsen a kisgyermek számára, amiben el tudja sajátítani az önuralom képességét.

2) Beilleszkedési zavarok

A kisgyermek a közösségben akkor érzi magát biztonságban, ha kötődik az őt gondozó személyekhez. Akkor sikeres a beszoktatás, ha a kisgyermek végül bízik az óvónőben és kötődik hozzá.
A társak személye, az óvóda épülete, az ott található játékok és programok még nem jelentenek vonzerőt számára, akkor megy be szívesen, ha az óvónénihez képes kötődni.
Az a kisgyerek, aki érzelmileg kötődik az őt felügyelő felnőttekhez és mind fizikailag, mind érzelmileg biztonságban érzi magát, ritkán mutat agresszív viselkedést.

Az óvoda új, ismeretlen környezet, amiben most először a saját erejéből kell megoldania számára vadonatúj élethelyzeteket. Minden gyermek másként küzd meg ezzel a helyzettel:

1. Van, aki vezető szerepet vesz fel és parancsolgatni kezd, megmondja a társainak, mit csináljanak, szívesen áll be az óvónéni segítőjének, ezzel biztosítja a maga számára a saját biztonságát a csoportban. A jelszava: „Ha én irányítok, nagy baj nem történhet.”

2. Van olyan gyermek, aki mindig a felnőttek közelségét keresi, ott érzi magát biztonságban – ez a megküzdési stratégiája.

3. Van olyan gyermek, aki verekszik, az erejét fitogtatja, ezzel próbálja elérni, hogy mások féljenek tőle és ettől érzi magát biztonságban. Fontos, hogy az így reagáló kisgyermek sem feltétlenül agresszív. A praxisomban találkoztam már olyan kisgyerekkel, aki a bölcsődében verekedős volt, majd kivették a bölcsődéből és fél évig a nagymama vigyázott rá napközben, ezt követően az óvodába bekerülve, érettebben már egyáltalán nem okozott számára gondot a beilleszkedés-

4. Van olyan, aki a maga útját járja, egyedül játszik, de ha mások a területére merészkednek vagy csak túlingerlik őt a jelenlétükkel, akkor válik agresszívvé.

5. És vannak olyan gyerekek is, akiket annyira megrémít a számukra megoldhatatlannak tűnő csoportos élethelyzet, hogy visszahúzódóvá, csendessé, inaktívvá válnak és számtalan egyéb módon sztrájkolnak az óvoda ellen.

3. Az agressziót erősíti a fluktuáció és a csoportösszetétel.

Ha egy csoportban folyamatosan változik az óvónéni személye, a gyerekek is frusztrálttá válhatnak, hiszen nekik egészenk 5 éves korig az óvónéni a legfontosabb állandó pont a csoportban.

A nyári csoportösszevonások idején azonban akaratlanul is előfordulhat, hogy a gyerekekre nem a megszokott óvónéni vigyáz és ez bizony ahhoz vezet, hogy néhány gyermek nem találja a helyét, nem érzi magát biztonságban. Hiába ugyanaz az épület, hiába van ott a csoportban néhány jól ismert csoporttárs, a kisgyermeket bizony megviselheti az ismeretlen helyzet.

A csoportösszetétel is nagyon fontos. Az év elején minden új csoportban kialakul egyféle csoportdinamika. Az egy korosztályú csoportokban kutatások szerint több a konfliktus, mivel itt fel kell állnia egy erősorrendnek, míg a vegyes csoportokban kevesebb a vita, mert ott az életkori különbségekből fakadóan már van egyfajta hierarchia.

Ugyanakkor a vegyes életkorú csoportok hátránya, hogy a „nagyok” visszaélhetnek fizikai és szellemi erőfölényükkel, különösen akkor, ha nincs felettük egy mindannyiuk számára elfogadott „vezető”, azaz egy óvónéni, amit a csoporttagok egyaránt tisztelnek. Ilyenkor fordulhat elő, hogy a nagyobbak ugráltatják vagy különféle dolgokra kényszerítik, esetleg bántalmazzák a kisebbeket.

Ilyen szempontból a nyári csoportösszevonás, amire sok óvoda a szabadságolások és a gyermekek kisebb száma miatt értelemszerűen rákényszerül, a gyermekekre nem feltétlenül van jó hatással, hiszen itt a gyerekek nem a megszokott óvónénivel vannak, nem is mindig a megszokott helyen és az együttlét csak ideiglenes, hiányzik a csoport megfelelő összeszokottsága, dinamikája, ami miatt még kevésbé érzik magukat biztonságban a gyerekek.

Hasonló agresszív helyzetek kialakulhatnak gyermektáborokban, nyári napközis táborokban is, azonban az iskoláskorú gyerekek számára már nem csak a felnőttek, hanem a számukra ismerős gyerekek, barátok is biztonságérzetet nyújtanak. Ennek ellenére, ha nem kapnak elég felnőtt figyelmet, a táborozó gyerekek is okozhatnak egymásnak megalázó vagy éppen fizikailag bántalmazó helyzeteket.

Elkerülhető-e az agresszió?

Sokan gondolják úgy a történtek kapcsán, hogy szülői neveléssel elkerülhető lett volna ez a helyzet. Nyilván a szülő nincs ott az adott helyzetben, ő nem tud közbelépni és rászólni a gyermekére, azonban az otthon tanultakat a gyermek magával viszi a közösségbe is. Fontos tudni, hogy egy 3-4 éves gyermekre nem az van a legnagyobb hatással, amit mondunk neki, hanem amit maga körül tapasztal. Ha a családban is van agresszió, ha néha a fenekére csapunk nevelési célzattal, bizony ő is hajlamosabb lesz másoknak továbbadni ezt. Ha nem korlátozzuk, mit nézzen a tévében és lát agresszívabb vagy éppen szexuális töltetű reklámokat, műsorokat is, az rá is hatással lesz. Sok családban a testvérek vagy az apa játszik lövöldözős vagy éppen más módon agresszív videójátékokat is, kerüljük, hogy a gyermekünk ezekből akár kisebb részleteket is lásson és lehetőség szerint háttérzajként se halljon ilyen műsorokat, játékokat.

Szintén nem szabad arra bíztatni a gyermekünket, hogy üssön vissza, verje meg azokat, akik őt bántják és semmiképpen ne tanítsuk meg neki, mit csináljon! A gyerekek egy része alaptermészetéből fakadóan eleve megvédi magát ilyen helyzetekben, de emiatt ugyanúgy büntetésbe kerülhet, mint az, aki őt bántotta. Azt meg lehet tanítani a gyereknek, hogy ilyen helyzetekben merjen segítséget kérni, kiabáljon vagy szóljon az óvónéninek.

Az óvoda felelőssége az agresszióban megkérdőjelezhetetlen. A kisgyermekek ellátásának legideálisabb módja az lenne, ha családias környezetben lehetnek, ahol legfeljebb 8-10 gyermekre jut egy felnőtt, ezzel szemben sok óvodában ez nem valósul meg, de a nyári összevonások idején még a jobb helyeken is előfordulhat, hogy sokkal több gyermek van egy csoportban és kevesebb felnőtt figyelem jut rájuk. Ez önkéntelenül is ahhoz vezet, hogy több lesz a szorongó gyermek és a gyerekek közötti konfliktus. Néhány megoldás, ami egy gyermekközösségben segíthet elkerülni az agressziót:

1. Figyelemmel kísérni a problémás gyerekeket

Jó, ha az óvónők már az első napokban ki tudják szűrni azokat a gyerekeket, akik nem tudnak beilleszkedni és külön figyelemmel kísérik a viselkedésüket. Egy-egy az átlagosnál aktívabb gyermek például jól leköthető, ha feladatokat kap az óvónénitől, amiben segíthet, ha „segéd” lehet az óvónéni mellett, ezáltal megkapja a kívánt figyelmet és biztonságérzetet.

2. Csapatépítő játékok

Az ideiglenes csoport felállásakor hasznos lehet néhány csapatépítő népi játékot, körjátékokat, csapatjátékokat játszani a gyerekekkel, ahol minden résztvevő meg tudja élni a vezető szerepet és konfliktusok nélkül alakulhat ki a „falkasorrend” is.

3. Beszélgetőkör

Jó megoldás a reggeli beszélgetőkör, ahol a gyerekeknek olvashatunk óvodásokról szóló meséket és megbeszélhetjük velük az abban hallottakat, valamint megoszthatják a gondolataikat, csoporttal kapcsolatos érzéseiket is.

4. EQ fejlesztés bábozás és szerepjátékok révén

A bábozás és a szerepjátékok alkalmasak arra, hogy a gyerekek belebújjanak egymás bőrébe, pl. ha két kisgyerek között gyakoriak a konfliktusok, bábozásnál szerepet kell cserélniük egymással, így kipróbálhatják, milyen a másik helyében lenni.

5. Csapatok

Az amerikai gyermektáborok bevett módszere, hogy csapatokká szervezik a gyerekeket (általában színenként, de lehet állatos vagy más nevet is adni a csapatoknak), ezáltal fejlesztik a csapatszellemet és segítik az összeszokást, valamint ez biztonságérzetet ad a visszahúzódóbb gyermekeknek. Ez a metódus átültethető az állandó vagy ideiglenes gyermekközösségek világára is.

A csoportban a gyerekeket kis 3-4 fős csapatokká szervezhetjük, a csapatok választhatnak maguknak nevet, a játékok közül egy kabalát és a nap folyamán lehetnek olyan feladatok, játékok, amiben csapatként kell résztvenniük (pl. ők lehetnek a naposok, segíthetnek a rendrakásban, együtt indulhatnak az akadályversenyen, készíthetnek egy nagy papírra közösen képet). A hét végén minden csapat kaphat valamilyen díjat (pl. legszorgalmasabbak, legszebb rajzolók stb.). Azáltal, hogy a csoportbeosztás révén eleve kialakul egy struktúra, erősödik a gyerekek biztonságérzete és kevésbé érzik szükségét, hogy egymással harcoljanak az erősorrend kialakítása miatt.

6. Beszéljünk róla!

Amennyiben egy csoportban rendszeressé válik az agresszió vagy mindig ugyanazokkal a gyerekekkel van a probléma, szülőként és pedagógusként is mindenképpen felelősségünk megbeszélni a történteket és megoldást találni rá. Ez semmiképpen sem lehet vádaskodás, ne a szülő kérje számon az óvónőt vagy fordítva, ebből csak konfliktus és mentegetőzés lesz, megoldás semmiképpen. Mivel a csoporton belüli agresszió általában a csoport közös „terméke”, ezért a legjobb megoldás a közös szülői beszélgetés, ahol mindenki elmondja, hogyan látja a közösséget, a gyerekek hogyan érzik magukat, az óvónő hogyan látja a csoportot és benne az egyes gyermekeket.

A megoldás lehet közös (gyakran például jó hatással van, ha a csoport az óvodán kívül is találkozik, pl. egy-egy közös kiránduláson vagy családi programon) vagy egyéni (ha például egy-egy gyerek nagyon nem illik a csoportba, akkor kaphat segítséget pszichológustól vagy a helyi nevelési tanácsadótól, de szóba jöhet a csoportváltás is). Mindenképpen fontos, hogy ilyen esetekben lépjünk túl az első dühünkön és bosszú, valamint feljelentgetés és jogi meogldások helyett azon gondolkodjunk, mi lenne a legjobb a gyerekeknek. Hiszen ebben a helyzetben nem csak az a gyerek van bajban, akit bántottak, hanem az is, aki bántotta őt. Mindkettőjüknek segítségre van szüksége és ezt csak közösen találhatjuk meg.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field