Limlomok a lakásban, avagy hogyan vegyük rá őket a rendrakásra?

Mert hát a gyönyörű magzataink idővel először négy, majd pedig két lábon totyogó, járó, szaladgáló kis rumligépekké lesznek, akik egyre apróbb és nagyobb tömegű mütyürökkel képesek beborítani a lakást. Mikortól, hogyan vonjuk be őket a romok eltakarításába és a rendrakásba? És mi a teendő, ha szépen kérjük, de meg sem hallja? Fenyegetőzés? Vagy valami más?

10 hónapos kor körül már elkezdheted bevezetni a rendrakás körüli szokásokat is: pl. játék után mindig eltesszük azt, amivel már nem játszunk és csak akkor vesszük elő az újabbat. Ezt minden alkalommal elmondhatod neki és kérheted a segítségét egyszerűbb feladatokhoz is: „Tedd be a kisautót a dobozba!”, „Tedd a babát a babakocsiba!” Rakodjatok el mindig közösen, ha pedig segít, akkor dicsérd meg érte!

1-2 éves kor között már tanítgathatod neki, minek hol a helye, ilyenkor egyébként is nagy érdeklődést mutat a kicsi a szekrények, fiókok és azok tartalma iránt. Mutasd meg, melyik fiókba mi tartozik, melyik dobozba melyik játék kerül. Mivel a játékokat hamar és gyorsan szétrámolja, ezért minden nap jelöjetek ki két rakodós időpontot, mondjuk a délutáni alvás előtt és az esti alvás előtt, amikor közösen pakoljatok el. Ne egyik pillanatról a másikra vess véget a játéknak, majd következzen a rámolás, ezzel ugyanis csak ellenkezést váltasz ki: előre szólj legalább 5 perccel, hogy hamarosan jön a pakolás ideje és mondd el neki azt is, hogy addig mit csináljon pl. „Told vissza a kisautókat addig a garázsba!”, „Már a baba is elfáradt, fektesd le a kiságyába és takargasd be.”

Ezt követően adhatsz neki egy kicsi bonyolultabb feladatokat is már, pl. „Tedd be a kisautókat a piros dobozba!”, de ne várd még el, hogy ezt maradéktalanul teljesítse is (minden kisautó a piros dobozba kerüljön). Dicsérd meg, ha segít és együttműködik veled.

Ha szétrámol a lakásban valamit, ami nem játék (pl. konyhai fiók), akkor legyen az az alap, hogy neki is segítenie kell a visszapakolásban. Ne szídd le, ne kelts benne rossz érzéseket azzal kapcsolatban, mekkora rendetlenséget csinált, hiszen a cél nem az, hogy bűntudata legyen, hanem, hogy ne csináljon feleslegesen rendetlenséget. Hatásosabb, ha ilyenkor közösen visszapakoljátok a dolgokat a helyére. Mondhatod neki ezt: „Megnézted, mik vannak a szekrényben, most akkor megnézzük azt is, minek hol a helye.”

2-3 éves kor között a dackorszak hevében előfordulhat, hogy a gyermeked úgy dönt, esze ágában sincs rendet rakni, nem akar segíteni neked, ha megkéred. A szülők első körben ilyenkor vagy ráhagyják a gyerekre a dolgot és inkább rendet raknak maguk, vagy kezdődik a fenyegetőzés, a „ha nem segítesz, akkor nem nézhetsz tévét”-típusú fenyegetőzések sora. Ez általában hatástalan. Helyette inkább mondd azt neki, hogy „Rendben, akkor én elteszem a kisautókat, de a legókat elől hagyom, azt majd neked kell eltenned uzsonna után.” A lényeg, hogy tűzz ki egy későbbi időpontot, amikorra már lemegy a durci és akkor hivatkozz a megállapodásotokra, valamint mondd el neki pontosan mit kell csinálnia („Az a feladatod, hogy betedd a legókat a dobozba.”) és te se maradj tétlen, addig csinálj valamit, hogy azt lássa te is teszel az eredményért („Anya addig elteszi a ruhákat a szekrénybe.”). Utána dicsérd meg, hogy segített és mutasd meg, milyen szép lett a szoba, hogy érezze, ő maga alakítja a környezetét széppé: ez az érzés lesz a későbbi igényességének az alapja.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>