Konfliktusok

Minden szakkönyv leírja, hogy a gyerekek 3 éves kor előtt nem igazán játszanak egymással, nem kooperálnak, hanem egymás mellett játszanak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy
1. ne tanulnának egymástól (utánzás!!!)
2. ne foglalkoznának egymással játék közben.
A szülők gyakran azt tapasztalják, hogy a kicsik ebben a korban gyakran egymásnak ugranak, a testvérek gyepálják egymást (sokszor az 1-2 éves a nála nagyobb testvérével kötekedik), az egykorúak között pedig a játszótéren alakulnak ki konfliktusok. Mi ennek az oka és szülőként hogyan oldjuk meg ezeket a helyzeteket?

Kisbabából kiskakas

 KonfliktusokMagzatod, akit alig 1 éve még a pocakodban hordoztál, egyszercsak pulykakakassá változik, sőt könnyen a játszótér réme lehet még akkor is, ha egyébként otthon higgadt, szófogadó gyerek. Az ok igen egyszerű: 1 éves kora körül elkezdi megtapasztalni az énhatárait. Rájön, hogy van ő és vannak a többiek, ez pedig frusztrációt okoz benne. Másfél éves korig gyakran tapasztalhatod, hogy önállóan és határozottan útnak indul felfedezni a világot, de újra és újra visszaszalad hozzád: a kíváncsiság hajtja előre, de közben keresi a stabil pontokat, a kapaszkodókat is az életben, ami ebben a korban leginkább te vagy neki. Ezzel párhuzamosan ebben a korban sok gyereknél alvásproblémák is jelentkeznek, amik azonnal elmúlnak, ha a kicsit biztosítod róla, hogy éjszaka is megvagy és vigyázol rá. Sok baba igényli ebben a korban az együttalvást is.

Másfél éves korig a kicsik gyakran azért mennek neki más gyerekeknek, mert frusztráltak, például nem tudnak egy játékkal megfelelően játszani, és ilyenkor elkezdenek csapkodni, dobálózni. Ez nem kifejezetten a többi gyerek ellen irányul, csupán a feszültség levezetésére szolgál. Ebben a korban a gyerekeket még nem személynek, hanem játéknak tartja és eszerint is bánik velük, ez azonban nem szándékos durvaság, csupán kíváncsiság.

Másfél éves kor után ehhez hozzácsapódik a birtoklási vágy is. A kicsi úgy gondolja minden játék csak az övé. Gyakran otthon nem enged más gyerekeket a saját játékaival játszani, sőt a lakás berendezési tárgyait is féltheti tőle. A játszótéren is már-már kényszeresen védheti a saját játékait, de gyakori az is, hogy azt a játékot védelmezi mindenáron, amivel ő éppen játszik, vagy játszott, esetleg csak tetszik neki. Úgy gondolja, ezek az ő tulajdonát képezik és senkinek nem akarja odaadni őket. Ennek pedig sokszor (főként fiúk esetén) verekedés a vége.

A gyerek reakciójánál sokat számít, mennyire van közösséghez szokva. Ha csak hetente egyszer vagy annál ritkábban van gyerektársaságban, akkor sokkal erőteljesebben védheti a játékait, mintha gyakran jár közösségbe. Kisebb testvéreknél ez kevésbé erőteljesen jelentkezik, mert ők hozzá vannak szokva, hogy nem minden az övék.

Rossz megoldások

A szülők többnyire kétféle megoldás között szoktak állást foglalni ebben a kérdésben. Az egyik, hogy hagyjuk-e rá a gyerekekre az ilyen konfliktusokat és majd lerendezik egymás között, a másik, hogy menjünk oda, szidjuk le a gyereket, kapjon büntetést, amiért bántotta a másikat.

Igazából egyik sem jó megoldás. Egy darabig szabad hagyni, hogy maguk oldják meg a nézeteltéréseket, ha közel egykorú gyerekekről van szó és nem durvul el nagyon a dolog, ha azonban komoly verekedés kezdődik, akkor be kell avatkozni.
A szidásnak nem sok foganatja van, nem emlékszik rá a kicsi később, mint ahogyan a büntetést sem érti még meg.

Másfél éves kor előtt a legjobb, amit tehetsz, hogy amikor pl. dobálózni szeretne, akkor megfogod a kezét dobás előtt és türelmes hangon magyarázva leteszitek együtt a földre, amit el szeretett volna dobni. Amikor más gyerekekkel durván bánik, akkor is finoman meg lehet neki fogni a kezét és levenni a másik gyerekről, türelmesen elmagyarázva, hogy “nem szabad”. Ami kifejezetten káros lehet, az az, ha hisztérikusan rákiabálsz a kicsire és leszidod, ezzel ugyanis éppen azt tanítod neki, hogy az ilyen szituációkban indulatosan kell reagálni.

Másfél éves kor után is a példamutatás a fő eszköze a konfliktusok lerendezésének. Sok szülőt látok, akik hosszasan magyarázzák a gyerekeknek, hogy “ez a vödör nem a tiéd, az övé”, a gond ezzel az, hogy a gyerek a hosszú magyarázatból semmit nem jegyez meg. Érdemes hát a helyes módszert a bölcsődékből ellesni. Ott sok gyerkőc van, pont ebben a korban és gyakoriak az ilyen típusú összetűzések, ezért én a legjobb módszert a családi napköziben lestem el: ilyen helyzetekben az óvónéni mindig beavatkozott, megsimogatta mindkét fél buksiját és ezt mondta. “Nem szabad verekedni. Meg kell osztozni” Aztán az egyik gyerek játszhatott a játékkal, a másik pedig várt, amíg meg nem kapta. Ez tökéletesen működött, az újonnan jött gyerekek is néhány nap alatt megtanulták, hogy “meg kell osztozni” és, hogy várni kell, amíg a másik be nem fejezi a játékot.

Ez a módszer azért jó, mert a gyerekek így megtanulják kezelni az indulatokat és azt is, mi a helyes magatartás, ebben a korban pedig pont ez a tanulás legfontosabb eszköze.

Hogyan tanulhatod meg kezelni a hisztit, az akaratoskodást és a fejlődés során felmerülő egyéb nehézségeket? Segítség itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

21 Comments

  • Lau

    2011. május 19. csütörtök

    Kedves ági!

    A problémám a következő:15 hónapos kisfiam nagyon mozgékony,de nyugodt kisgyerek.1 éves korától fél a gyerekektől,pedig semmi rossz élménye nem volt.Rendszeresen járunk gyerektársaságba,1 kislányhoz is aki szintén nyugodt természetű,de tőle is fél.Nem harcol a játékaiért,vagy beletörődik,ha elveszik,vagy megsértődik.Az utóbbi időben meg elkezte a fejét ütni,falba,földbe…ha valami nem tetszik neki(sokáig nem tart ez a hiszti).Sosem bántottunk,nem is kiabáltunk vele,amúgy első szóra megérti,hogyha valamit nem szabad csinálni.
    Mitől van ez és hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet?A védőnő megdöbbent mikor mondtam neki.A többi gyereket elhívta a kisfiam mellől,hogy ne is nézzenek rá,nehogy sírjon…Már nagyon kellemetlenül érzem magam,kérlek adj tanácsot!

    • Vida Agi

      2011. május 27. péntek

      A félénkség veleszületett dolog, amit pozitív élményekkel lehet ellensúlyozni, de mint alaptermészet megmarad. Ha gyakran van gyerekek között, idővel megszokja őket, de ez az életkor nem erről szól, 15 hónaposan inkább még anya a fő “kedvenc”, a támpont és a többi gyerek inkább még ijesztő a kicsi számára, mert kiszámíthatatlan a viselkedésük (nem úgy, mint a felnőtteké), ez tehát a kor velejárója is. Ha találkoztok rendszeresen gyerekekkel, ezt szépen kinövi majd.

      A hisztinek ez a formája ritkán előfordul. Próbáld meg kifigyelni, mi okozza a hisztit és megelőzni az ilyen helyzeteket.

  • Vica

    2011. március 17. csütörtök

    Kedves Ági!

    Az én kisfiam 13 hónapos. Hihetetlenül nyugodt gyerek(mindig, mindenki ezt meg is jegyzi).Valójában nem sok stressz ér minket, egész nap ketten vagyunk, sok programoz csinálunk mi magunknak.
    Így pl.átjárunk a szomszéd kislányhoz, aki két nappal fiatalabb.Viszont nagyon “agresszív” kislánynak vélem, túl temperamentumos, amivel egészen addig nincs is problémám, amíg kisfiamat nem “terrorizálja”. elveszi a játékait, fellöki, haját húzza, és egyéb hasonló nyalánkságok. A látogatások számát leredukáltam, mert amikor ott vagyunk kisfiam csak rajtam lóg, és sokszor néz rám, hogy “anya, ezt nem értem” szemmel.
    Kérdésem: nekem, mikor kell ebbe a helyzetbe beleavatkoznom? sérül ettől a helyzettől a kisfiam? jobb lenne, ha nem találkoznánk?
    Más gyerekekkel ugyanis barátkozik az én gyerekem, de amikor ezt a kislányt meglátja, már bújik hozzám, és egyfolytában mondja, hogy nem, nem.

    Segítségedet előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. március 24. csütörtök

      Ettől a helyzettől nem sérül a kisfiad, hanem tanul. A babák ebben a korban még játékként tekintenek a többiekre, meg akarják ismerni őket, megfogni stb. Ha a kisfiad fél tőle, akkor sem kell elkerülni, legfeljebb menjetek egyelőre kevesebbet, ilyen korban pár hét alatt is sokat változhatnak a gyerekek.

  • Ress Gáborné Bea

    2011. január 21. péntek

    Szia Ági!Én harapós kislányom problémájával fordulok hozzád!18hónapos Hanna napi rendszerességgel harapja 3éves tesóját Bencét!Van amikor csak egy kicsit de van,hogy durván,olykor véresre.Állítom sarokba veszekedek vele,ő meg azt hiszi egy puszitol elmúlik Bence fájdalma!Ha kérdezem tőle szabad-e ilyet csinálni bólogat és mondja,hogy nem.Ha tudsz tanácsot adni kérlek válaszolj! Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. január 27. csütörtök

      Először is azt a helyzetet kéne kifigyelni, ami kiváltja belőle a harapást, és ezeket lehetőleg elkerülni, megelőzni. Elmagyarázni, mit kéne tennie harapás helyett, de akkor és ott, amikor ez elő szokott fordulni (pl. ha el akar venni egy játékot a testvérétől)

      A büntetésnek semmi foganatja nincs ebben a korban, inkább ilyenkor maradj higgadt, mondd neki határozottan, hogy “nem szabad” és vigasztald a fiadat. Ha azt látja, hogy nincs nagy cirkusz belőle, és higgadt maradsz, akkor ő is hamarabb megtanulja kezelni az indulatait és ritkulni fognak a harapások.

  • Évi

    2010. december 31. péntek

    Kedves Ági

    Az én kislányom, imádja a gyerekeket, főleg az idősebbeket.Ő két éves és van egy öt éves unoka bátya akire szinte tapad. Simogatja szeretgeti, de őt már idegesíti és sokszor előfordul, hogy gonosz vele a nagyobb gyerek. Megszorítja a karját ellöki. Idegen gyerekekkel is ilyen. Múltkor az üzletben is fellökte egy gyerek. Sokszor bántják emiatt. Hogyan szoktathatnám le róla, hogy ne nyomuljon ennyire. A másik, hogy düh rohamot kap, ha nem sikerül neki, valami. Pl: nem tudja felöltöztetni a babáját, emiatt földhöz vágja magát. Mit tegyek? Köszönöm a segítséget

    • Vida Agi

      2011. január 04. kedd

      Ne szoktasd le róla, idővel magától megtanulja majd, hogyan viszonyuljon a többi gyerekhez.
      A dührohamok normálisak, a gyerekek ilyenkor tanulják a saját határaikat, és dühösek, ha valami nem sikerül, idővel megtanulja majd ezt is. Amiben segíthetsz neki, hogy ilyenkor nyugodt maradsz, és odaviszed neki a babát, a kezébe adod, megcsináljátok közösen, ami nem sikerült, megmutatod neki, utána ő is megpróbálja stb. ezáltal -ha minden egyes alkalommal így reagálsz- megtanulja kezelni az indulatait.

  • Krisztina

    2010. december 28. kedd

    Kedves Ági!

    Elég nagy bánatom van és remélem Te tudsz tanácsot adni, hogy megoldhassam.
    Kisfiam 18 hónapos lesz.Sajnos már egy ideje a dackorszakban van (korán felismertem és kezeltem a helyzetet), de két hete annyira megváltozott, hogy megijedtem. A hisztijei általában játék dobálásában ki is merültek eddig, de ami új, hogy most rajtam vezeti le a feszültségét.Rúg, karmol, harap, húzza a hajamat. Már ott tartunk, hogy bármit teszek minden rossz. Ha nem kap meg valamit amit kinéz magának, karmolás és hajhúzás a válasz, no meg a földön fetrengés és sírás.Ha jelez, hogy menjünk ki sétálni, felöltöztetem kiviszem, de amint teszünk két lépést, tépi ki magát a karomból, úgyanez van ha megpróbálom letenni, hogy tologathassa a kedvenc játékát.Szóval se sétálni nem tudom elvinni, se a házban nem bírok vele, még autózni sem tudunk ,pedig imádja, de ami rosszabb ,hogy még enni sem akar semmit.
    Elég sok minden megváltozott az utóbbi egy hónapban: új helyre,házba költöztünk, és rögtön a költözés után Magyarországra utaztunk egy hétre( külföldön élünk évek óta), más autónk van…. szóval sok minden megváltozott.De rengeteg barátom van itt az új helyen, sok sok gyerekkel, állattal, és mégsem értem miért a hiszti.Tudnod kell, hogy csak 8 foga van egyelőre (lehet hogy jönnek a hátsók,de jelét nem láttam) és még naponta 3 szor szopizik: reggel ébredésnél, délutáni alvásnál, és este az alvásnál.
    Szeretném ha már leszokna ugyan, de nem vagyok híve a ” terrorizálásnak” hogy leszoktassam a cicről való elalvásról.
    Majd megpróbálom, vele megbeszélni ha kicsit nagyobbacska lesz.
    Apukája nem sokat tud nekem segíteni, szinte állandóan dolgozik.Lehet hogy ez is egy ok, hogy ritkán látja.
    Szóval adj tanácsot, mit tegyek hogy jól tudjam kezelni a verekedős hisztijét.
    Várom válaszod, amit előre is köszönök.
    Tisztelettel: Krisztina

    • Vida Agi

      2011. január 02. vasárnap

      A hiszti ebben a korban költözés és új élmények nélkül is jelentkezik. Ilyenkor önállósodik a baba, gyakorlatilag olyan, mint egy mini kamaszkor: szeretne önálló lenni, mindent maga csinálni, lázad, de közben fél is az ismeretlentől, és ez ellentmondást okoz benne. Ellened is lázad ilyenkor, ezért csapkod téged. Sokat segíthet, ha nem az ő kérését teljesíted mindenben, hanem szigorú napirendet tartotok az ő igényeihez alkalmazkodva. Pl. amikor tudod, hogy mozgásra van általában szüksége, minden nap akkor mentek sétálni. A sétánál mehet néha maga is biztonságos helyeken, hagyni kell önállósodni, ugyanakkor állíts fel szigorú szabályokat abban, hogy ha haladni kell, akkor haladni kell, nincs nyafogás, ha sírni kezd, szép lassú léptekkel hagyd ott. Ha megtanulja, hogy a hisztire nem azonnal babusgatás és az akaratának teljesítése a válasz, akkor szép lassan elhagyja a hisztit az eszköztárából.

  • Évi anya

    2010. december 01. szerda

    Kedves Ági!

    Én problémám is bölcsödei harapással kapcsolatos. 2,5évesen kezdtük a bölcsödét, első perctől kezdve szeret járni soha sem sírt,élvezi a társaságot szeret játszani. Viszont napi szinten harap, konfliktust kezel így, játékon vesznek össze, vagy megbántják. Engem nagyon zavar, beszélünk róla, büntetem (büntető szék, ha esetleg itthon harap a fenekére is csaptam már) játék és mese közben a szeretetről játékok odaadásáról beszélgetünk.Délig van bölcsiben csak több időt egyenlőre nem szeretném ha távol töltene tőlem.Gondozónők szerint értelmes ügyes kisfiú, majd leszokik.De megoldás kellene rá mert lelkileg megterhelő naponta úgy menni a bölcsibe,hogy kit haraphatott meg.

    Köszönöm válaszod!

    • Vida Agi

      2010. december 08. szerda

      A harapás ősi ösztön, ha a gyerek sarokba szorítva érzi magát, ehhez az eszközhöz nyúl leghamarabb (egyébként ez felnőtteknél is így van, csak náluk már jobban működnek a gátlások). A büntetésnek nem sok hatása van ezügyben, mert a gyerek 2 évesen még nem érti az ok-okozati összefüggéseket ennyire. Kezelni az okokat lehet, illetve a megoldás módját megmutatni neki többször, türelmesen, azt, hogy mit kéne tennie ilyen esetekben, például, ha valaki elveszi a játékát, akkor ne harapjon, hanem szóljon az óvónéninek.
      Ne csak meséljetek erről, hanem bábozzátok el otthon többször ezeket a helyzeteket figurákkal, ebből többet ért meg a kicsi.

  • Reni

    2010. szeptember 20. hétfő

    Szia!
    Nekem olyan gondom van hogy a nagyobbik fiam 3 éves most ment oviba.Első héten kétszer veszekedett ez azóta nem fordult elő.Viszont rendszeresen dobálja a játékokat rálép és lerombolja amit a másik gyerek épít.Itthon is szokta közbe dobálni és ha nem ért a szép szóból akkor leszoktam ültetni 3 percre hogy gondolkodjon mit csinált és ez használ egy ideig.Mit csináljak?Az óvónéni is próbál vele beszélni.
    Van egy 15 hós testvére aki mindig lerombolja amit épít.Sőt sokszor meg is veri és harapja is.
    Kérlek segíts ha tudsz.
    Előre is köszönöm!

    Válasz: A szocializáció, a másokkal való együttműködés tanult folyamat. A hetek során szépen meg fogja tanulni, mik az óvodai szabályok, hogyan kell más gyerekekkel viselkedni stb. Ha az óvónéni kellően türelmes és ért a gyerekek nyelvén, akkor ezt még hamarabb fogja megtanulni.

  • evica

    2010. augusztus 25. szerda

    Szia Ági,
    szinte az egész honlapodat végigböngésztem, de nem találtam a “problémámra” választ. Kisfiam 18 hónapos, mondatokat alkot, rövidebb dalokat, mondókákat elmond. A kérdésem az lenne, hogy normális-e az hogy játszótéren nem a gyerekek között keres játszótársat, hanem inkább a felnőtteket hívja pl. labdázni. Furcsán érzem magam mikor ilyenkor nekem hátat fordít és egy idegen felnőttet hív játszani. Lehet hogy buta kérdés, de ettől még kötődik hozzám?

    Válaszodat köszönöm.

    Válasz: Persze, hogy kötődik hozzá 🙂 Csak érdeklik az új emberek és tudja, hogy a felnőttekben bízhat. A gyerekek még elég furcsa dolgokat művelnek ebben a korban, ezért velük inkább nem akar játszani, de a felnőtteken már ki tud igazodni, ezért hívja őket játszani.

  • Kinga

    2010. augusztus 06. péntek

    Szia Ági!

    A történet röviden a következő: A bátyám és felesége megkért engem, hogy heti 1 napi rendszerességgel járjak hozzájuk, vigyázzak 3 és fél éves lánykájukra, Katára. Ilyen-olyan okok miatt nem akarták beadni bölcsibe, de mivel nem lett szobatiszta 3éves korára, így oviba sem tudták beadni őt. Sógornőmnek a gyes lejárta előtt vissza kellett mennie dolgozni. Ha én vagyok soros, akkor viszem 1 éves Luca lányomat is, gyesen lévén, szóval 1 éves korától járunk oda. Luca most 22 hónapos.
    Kata kezdettől fogva nem szimpatizál a lányommal, többször próbál feléje ütni, rúgni. Egy szobában hagyni őket még egy pillanatra sem merem. Ha Katának„olyanja van” feléje emeli a kezét és fogaival „acsarkodik” Luca felé. Emellett nagyon erős akaratmegnyilvánulásai, hisztijei vannak, csúnya szavakat kiabál, „csakúgy is”, minden ok nélkül. De örömmel segítek a bátyáméknak, és örülök, hogy Luca gyerektársaságban is van, még ha másfél év is van köztük. Nagyon igyekszem megfelelni a feladatnak, hogy a kétféle korosztály egész nap elégedett legyen a sok játéktól, mókától, zenehallgatástól, rajzolástól. Kata így is nehezen viseli, ha Lucát többet terelgetem, mint őt.
    Nem is gondoltam bele, hogy az én csöndes, mosollyal tűrő lánykám eddig csendben szivacsolta, raktározta be az unokatesótól látott és hallott nagyjeleneteket. Egy-két hete el kezdte mondogatni itthon is a csúnya szavakat, aztán egy-két hisztije is kísértetiesen hasonlított Katáéra. Több helyen is olvastam azóta, hogy az 1-másfél év a legfogékonyabb korszak egy baba életében. Megrémültem, hogy lehet, hogy ő is ugyanúgy fog más gyerekekhez közeledni, ahogy Kata sokszor bánt vele? És vajon hogyan éli meg azt, hogy ha valaki nem „csípi” őt annyira?
    Sok kérdés merült fel bennem hirtelen, belül dolgozik rendesen a hogyan legyen most tovább?
    Jól teszem, ha ezentúl csak én megyek vigyázni Katára? Lucát pedig az Anyukámnál tudnám hagyni addig. Elmondjam a bátyáméknak, hogy milyen Kata Lucával? Amire már tettem is utalásokat, de legyintgetnek rá, hogy majd kinövi.
    Luca most kezdi szokni az igazi gyerekközösséget a játszótereken. Árgus szemekkel figyelem, hogyan viszonyul a társaihoz.
    Köszönöm előre is megnyugtató válaszodat!
    Kinga

    Válasz: Az természetes, hogy ha egy másik gyerekkel együtt van, akkor eltanul tőle dolgokat. Ez nem a viszonyulásra vonatkozik azonban másokhoz, hanem csak magára a viselkedésmódra. A beilleszkedés azzal jár, hogy a kortársaktól, felnőttektől, nagyobb gyerekektől egyaránt tanul dolgokat a kicsi, amiket aztán levetkőz, ez veled sem volt másként (gondolj bele, mi mindent tanultál el az oviban másoktól). Ha egyébként otthon nem ezt látja, más gyerekekkel nem ezt tapasztalja, akkor szépen le fogja vetkőzni, amit a másik kislánytól tanult, megtanulja azt is, hogy ez a viselkedés nem helyénvaló. Azt javaslom, hogy vidd magaddal továbbra is, és nyugodtan szólj rá a másik kislányra, a saját lányodnak pedig mondd el, miért nem jó az, amit a másik kislány csinál, így végül az is előfordulhat, hogy a lányod fogja a másik kislánynak mondani, mi a helyes és mi nem 🙂

  • Katy

    2010. május 17. hétfő

    Kedves Agi!

    1 eves 10 honapos kisfiam nagy szeretettel dobal targyakat, sajnos ennek van mikor fajdalmas utes a vege. Figyelmeztettuk, megfogtuk a kezet, hogy nem szabad, elmagyaraztuk, de latszoan elvezi. Igaz es az o ereje, de nem engedjuk, mert veszlyes. Utolag egy fa epitokockabol kaptam egy fejest..
    Emelle hozzajarul, hogy nincs turelme sokszor a jatekokhoz, felidegeskedik, kezel csapkod es mondja, “nem-nem“, majd sir. Nem sokaig, de erezhetoen nyugos ugy 1-2 percig.
    En ugy erzem, amit lehet megengedek, a veszelyes dolgokat tiltom csak – de ugy lehet, pont azt a keveset nem turi amit nem lehet.
    Mi ezzel kapcsolatban a velemenyed, hogy tudnank javitani a helyzeten?
    Koszonettel, Katy

    Válasz:A legjobb megoldás, ha nem figyeltek oda rá, mert így kevésbé érdekes a dolog, mintha mindig történik ilyenkor valami érdekes (pl. anya figyelmezteti).
    Lehet azt is csinálni, hogy mindig megfogni a kezét, és akkor majd megtanulja, hogy ezt nem lehet. A lényeg, hogy minden egyes alkalommal ugyanaz a teendő. Így is eltelik néhány hét, mire ez változni fog.

  • Niki

    2010. március 04. csütörtök

    Kedves Ági!

    Már sokat segítettél, hátha most is tudsz valami okosat mondani!
    Az én problémám a másfél éves kislányom viselkedésével kapcsolatos.
    Elöljárójában a körülményekről:
    A baráti társaságunkban sok hasonló korú gyerek van, akikkel kb. heti rendszerességgel összejárunk már kicsi koruk óta. A gyerekek játszanak, jól “elvannak” egymással, ahogyan más cikkeidben írod, a korukból kifolyólag még inkább csak egymás mellett játszanak. Ezzel nincs is semmi gond, az én kicsi lányom is beleillik a társaságba. Ő azonban gyakorta kifejezi, hogy nem szereti ezt és ezt a gyrkőcöt. A társaságból ő beszél egyedül, a többiek még csak most kezdenek szavakat mondogatni. Ő viszont szemrebbenés nélkül közli, hogy “nem szeretem XY-t”, ma megállt bennem a vér is amikor közölte, hogy “nem szeretm X-et, mert ő gonosz”. Gőzöm sincs, miért mondja ezt, mert egy nagyon aranyos kisfiúról van szó, aki sosem bántotta. A kifejezést a Hófehérke és a hét törpéből ismerheti. Gondolhatod, hogy éreztem magamat! Egyébként nem verskszik, nem agresszív.
    A furcsa az, hogy a nagyobb gyerekek társaságát viszont kedveli, még idegen gyerekekhez is odamegy és játszani akar.
    Egyébként nagyon kedves és kiegyensúlyozott, okos kislány.
    Tudnál valami magyarázatot adni erre a viselkedésre és módszert a kezelésére?

    Előre is köszönöm!

    Niki

    Válasz: A viselkedése normális. Mivel ő kicsit fejlettebb, mint a többi gyerek, ezért szívesebben van a nagyobbakkal. Foglalkozni ezzel nem kell, ebben a korban még nem tudják pontosan kifejezni az érzéseiket a gyerekek, gyakran fogalmaznak szélsőségesen, hiszen ők maguk is szélsőségesen élik még meg az érzelmeket (dackorszak, ugye :)) Ahogy a társaságból a többiek is egyre okosabbak lesznek, úgy fog velük összenőni majd és akkor már őket is érdekesebbnek találja.

  • Dóra

    2010. március 01. hétfő

    Kedves Ágnes!
    16 hónapos kisfiam fél a gyerekektől. Sokat járunk hasonló korúak társaságában, de messziről kerüli őket, és sír, ha csak hozzá érnek.
    Van egy kisfiú aki 4 hónappal idősebb, sokszor megverte, megkarmolta, fellökte a fiamat. Lehet ez az oka?
    Előre is köszönöm válaszod.

    Válasz: Igen, ez a rossz élmény lehet az oka. Ebben a korban még nincs szüksége a kicsiknek gyerektársaságra, nem tud még együtt játszani a többiekkel. Egy darabig most kerüld az ilyen helyzeteket, vagy vidd új helyekre gyerekek közé, ahol még nem járt és ott is legyél mellette, foglalkozz vele, hagyd, hogy maga fedezze fel az új helyzetet, de az sem baj, ha az első alkalmakkor még csak veled akar majd lenni és csak távolról figyeli a gyerekeket.

  • Szandi

    2010. január 27. szerda

    Kedves Ági,

    A kislányom 16 hónapos, már 3 hónapja bölcsibe jár, apukával sajnos nem vagyunk már együtt. A környezete harmonikus, vidám, szeretetteljes és inger gazdag, a bölcsiben a légkör szintén ilyen. A határokat igyekszem megszabni neki úgy hogy mindemellett ne nyomjam el a személyiségét. A kislányom egy pár hete marja a gyerekek arcát az oviban. Elolvastam a cikket és értem a jelenséget – csak az a kérdés, lehetséges-e hogy a szülők szétválása is közre játszik ebben az agresszióban? Apuka kéthetente látja, de ahogy említettem egy teljesen kiegyensúlyozott gyerek – vagy csak annak látszik? Hogyan tudja a szülők szétválását egy ilyen pici gyermek feldolgozni és én miben segíthetek neki?
    Válaszod várom,
    köszönettel: Szandi

    Válasz: Ebben a korban minden gyerek agresszív, a szülők szétválásának semmi köze ehhez, ha egyébként kiegyensúlyozott a kicsi és a környezete is.

  • ko.da

    2009. december 13. vasárnap

    Szia Ági! Nekünk is a harapással vannak gondjaink, de már teljesen tanácstalanok vagyunk a férjemmel! A legkisebbik gyermekünk 13 hónapos kislány és mára már a két nagyobbat (7 és 9 évesek) teljes rettegesben tartja. Ha oda megy hozzájuk már el is mennek tőle, mert félnek, hogy megharapja őket! A legváratlanabb helyzetekben pl. játék közben egyszer csak odahajol és már harap is , ahol éppen eléri (arc, hát, kar, láb). Tegnap este a kisfiamat úgy megharapta, hogy szegény sírva fakadt, arról nem is beszélve, hogy a harapások helye napokig gyógyúl és fájdalmas. Az egész kb. 4-5 hónappal ezelőtt kezdődött, akkor még csak én voltam kitéve ennek, minden szoptatás alkalmával. Ez azóta is így van, csak most már úgy védekezek ellene, hogy amikor befejezéshez közeledik a szoptatás, oda teszem a szájához az újjamat és amikor harapni akar, csak bedugom a szájába és már el is engedi a cicit. A férjemet is harapta már meg, de csak 1-2 alkalommal. Kb. 1 hónapja teljesen rákapott a gyerekekre, ha harapni nem tudja őket, akkor a hajukat tépi. Érdekes, de minket a férjemmel már nem harap, csak néha a hajamat tépi. Mihamarabb várom tanácsodat, nagyon fontos lenne! Segítségedet előre is köszönöm!

    Válasz: Sajnos ebben az életkorban előfordul ez. A kicsi fedezi fel a saját határait és ennek ez a jele, valamint a saját feszültségeit is így vezeti le (pl. valami nem sikerül neki). Mivel itt a testvérek ellen is irányul a dolog, csak annyit tudok javasolni, hogy ne csináljatok nagy cécót a dologból, mert akkor újra csinálni fogja, kíváncsi, megint ugyanazt a hatást váltja-e ki. Büntetni, megszidni felesleges még nem érti a kettő közti párhuzamot, csak annyit érez, hogy agresszióra agresszívan reagáltatok és ezt fogja megjegyezni belőle.
    Ehelyett próbáljátok kifigyelni, milyen helyzetekben fordul ez elő (csak játékból csinálja? vagy akkor, ha valami nem sikerül neki? vagy ha elvesznek tőle valamit? vagy ha meg akar szerezni valamit a másik gyerektől?) és előzzétek meg ezeket a helyzeteket.

  • szekeres krisztina

    2009. november 12. csütörtök

    nekem olyan problémám lenne, amiről sehol nem nagyon írnak: 22 hónapos kisfiam szeptember óta bölcsődébe jár és egy jó ideig nem is volt semmiféle probléma vele.Most azonban elkezdte a társait harapdálni most már sajnos napi rendszerességgel.Nem tudom mit csináljak vele,van mikor rácsapok a szájára, de ez igazából nem nagyon hatja meg.A válasz akkor elkezd köpködni. Sajnos sokszor szeretetből is harap.

    Ha tudna nekem erre valami segítséget írni, hogy mit tegyek annak nagyon örülnék!!!

    Köszönettel:
    Egy aggódó Anyuka

    Válasz: A harapás a tehetetlenség kifejezése. Tudtad, hogy ez a legősibb ösztön, ha szorult helyzetben érzi magát egy ember, akkor azonnal harap. Ezért van az, hogy a gyerekek is gyakran harapnak. Nem a harapást kell megszüntetni, hanem azokat a helyzeteket megfigyelni, amikor előjön és megtalálni az okokat. Valószínűleg feszültnek érzi magát a bölcsiben (mint minden gyerek), és így próbálja védeni a saját kis életterét. Kiegyensúlyozott környezetet kell köré teremteni, amikor együttvagytok, akkor sok figyelmet adni neki, beszélgetni vele, sokat mesélni, és a bölcsivel kapcsolatban is a pozitív élményeket erősíteni benne (ha neked kétségeid vannak a bölcsivel kapcsolatban, akkor ez a feszültség is kihat ám a gyerekre!)