Játszmák

A kis Anna nem engedi az anyukáját reggelizni, sem mosogatni, ha nem vele foglalkozik rögtön hisztiben tör ki. A 14 hónapos kis Bálint mindenhova követi az anyukáját, még a mellékhelyiségben is vele akar lenni, és nem bírja elviselni, ha Anyának főznie kell és nem tud azonnal rohanni, amikor ő úgy kívánja. Anya pedig egyre ingerültebb, mert egy kis diktátor ül a mindennapjain, úgy érzi magát, mint egy robot, aki mindig gombnyomásra cselekszik. Mit lehet tenni?

dackorszak, hisztiNagyjából 1 éves kor körül új korszak köszönt be a baba életében: már biztosan tud közlekedni a lakásban: mászik vagy jár, mindenhol fel tud állni, bárhova eljut ahova akar. Gondolj bele: néhány hónapja még csak egyhelyben feküdt, most pedig már bárhova eljuthat – ez hatalmas változás az életében. Mindenhatónak érzi magát, hiszen meg tud tenni bármit, amit akar. Az akaraterejét pedig leginkább azon próbálgatja, aki egész nap vele van: az Édesanyján.

Anya eddig úgy gondolta: a baba akarata szent, hiszen ha sír, akkor biztosan éhes, álmos, fáj valamije, ő erre van programozva. Csakhogy a baba még nem képes uralkodni az indulatain és egyre gyakrabban olyan dolgok miatt is hisztizik, sír vagy sikítozik, ami nem sikerül neki, vagy bosszantja. Próbálgatja az akaratát. És mivel még csak próbálkozik, néha olyan dolgokat is akar, ami egészen lehetetlennek tűnik.

Ez a korszak a határok megtapasztalásáról szól: meddig mehetek el? Mi az, amit szabad és mi az, amit már nem szabad? Ez a korszak arról is szól, hogy meg kell tanulnom néha egy kicsit türelmesnek lenni és várni, vagy el kell fogadnom, hogy nem körülöttem forog a világ.

Anya ezt a helyzetet folyamatosan félreérti. Ő még a “ha sír, akkor felveszem, nyilván valami baja van” programra van beállítva, holott most már a “ezt nem szabad” korszakban kéne élnie. Határokat kell húznia és szabályokat kell alkotnia, mégpedig következetesen (tehát nem: “ma nem engedem meg, de holnap már szabad”). Ráadásul azt is meg kell értenie, hogy a baba nem kisiskolás, akinek, ha azt mondom “nem szabad”, akkor azonnal megérti. Őt még nem lehet fegyelmezéssel, fenyegetéssel, büntetéssel fegyelmezni.

A totyogó lassan és elsősorban utánzással tanul. Tehát neki százszor kell elmondani ugyanazt, hogy szép lassan megtanulja, és számtalanszor megmutatni, mire már ő is úgy csinálja.

Ez a korszak, 1-2 éves kor között a játszmákról szól: ha a kicsi mindig kézben akar lenni, nem lehet tőle enni, inni, házimunkát végezni, mert húz el vagy sírni kezd, és te minden alkalommal engedsz neki, akkor megtanulja, hogy ez a módja annak, ha akar valamit. Ha ilyenkor azt mondod, hogy “Még be kell fejeznem a krumplihámozást, de gyere ülj ide a sámlira, kapsz egy lábost meg egy kanalat és segíts nekem” vagy “csücsülj ide az etetőszékben és segíts te is tisztítani”, akkor a nyafogásból élmény lesz (nyilván, ha az ajánlatodat nem fogadja el, te akkor is fejezd be a krumplihámozást, nem baj, ha egy kis nyafogás van, ha ugyanis engedsz, akkor ő győzött, és minden egyes alkalommal ez a játszma fog ismétlődni)

Ez a korszak, 1-2 éves kor között az elszakadásról szól: a baba egyre önállóbb, ugyanakkor nagyon nehezen tud elszakadni. Szeretne a saját útján járni, de aztán anyához visszaszaladni. Nagyon nyitott és érdeklődő, de aztán bújna vissza anyához. Közösségben vagy nagyon érdeklődő és bátor, vagy félénk, bújós, nem mer odamenni. Ez utóbbi tulajdonság rengeteget javul, ha minden nap mentek emberek közé, játszótérre, vendégségbe, játszóházba, családi látogatásra stb. Minél több lehetősége van megtapasztalni, hogy mennyifélék az emberek, annál bátrabb lesz ő is.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

21 Comments

  • Eszter

    2011. március 06. vasárnap

    Kedves Ági,

    Kifogytam teljesen az ötletekből, remélem Te segíteni tudsz Nekünk… . Kislányom 16 hónapos, már pici baba korától egyértelmű volt, hogy hát tüzes leányzó. Tudja hogy mit akar és azért mindent megtesz, hogy elérje. Ez őrületes hisztikben nyilvánul meg. Ha nem engedünk meg neki valamit vagy nem úgy történnek a dolgok ahogyan ő elképzelte akkor megpróbál engem csapdosni, földhözvág dolgokat, üvölt, hisztizik… . Próbálkoztam már azzal, hogy nem veszek róla tudomást – nem agyja fel, képes 1 órán keresztül üvölteni, kimegyek a szobából és “levegőnek” nézem, bezárom a konyhába, hidegvízzel megmosom az arcát, szép szóval próbálok rá hatni… . Tegnap annyira felidegesítette magát, hogy 2x vérzett az orra, meg 1x hányt. Nem tudom mit tegyek vele, úgy érzem, hogy hiába kitartóan ugyanazokat a dolgokat teszem a hiszti kezelésekor semmi sem látszik működni. Ő még nem beszél csak egy pár szót, de természetesen érteni nagyon sokat megért. Magyaráztam már neki, hogy mi a rossz (ütés) és mi a jó (simogatás), hogy hátha ezzel elérünk valmit, dehát… .
    Remélem tudsz nekünk segíteni, hogy az egész napos harcok végre elmúljanak.

    Előre is köszönöm,

    Eszter

    • Vida Agi

      2011. március 18. péntek

      Az a gond, hogy ettől nem lehet egyik napról a másikra mindenféle módszerekkel megszabadulni, csak úgy, ha ugyanazt a módszert következetesen alkalmazod hónapokon át.

      A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

      Tehát jól tetted, amikor úgy döntöttél, hogy nem foglalkozol vele és kimész, de mindig ezt kéne tenned ugyanúgy ahhoz, hogy eredményre vezessen a módszer.

  • Veronika

    2011. február 24. csütörtök

    Kedves Ági!

    Ahogy olvastam az előttem szólókat az én lányom aki most 17 hónapos, is hisztizik. A legelső alkalommal eléggé megrémisztett,hiszen olyan keserves sírást rendezett le,hogy nem is tudtam eldönteni,hogy most ez mi. Persze azóta már nyilvánvalóvá vált,hiszen gyakran ismétlődik és általában akkor amikor nem úgy történnek a dolgok ahogyan ő szeretné. Általában hagyom,hogy kihisztizze magát,csak leguggolok hozzá és megölelem,ő is ilyenkor átkarol és úgy sír. Miután egy kicsit megnyugszik,annyira,hogy lehet vele beszélni, a hiszti tárgyától függően megbeszéljük a dolgot. Legtöbbször arra kérem,hogy ha lehet ne kezdjen el rögtön hisztizni,hiszen akkor nem tudom mit akar,hanem mondja el. Ha sikerül még hiszti előtt elcsípnem és mondom neki,hogy inkább mondja mit szeretne,akkor nem következik hiszti. A kérdésem az lenne,hogy ez jó módszer vagy ezzel csak bele fojtom az indulatait? Meg hogy mikor hisztizik egy gyerek akkor elszenved ő lelki sérülést is? Hiszen nem lehet az amit ő szeretne,akkor elméletileg ez okozhat törést benne? Volt egy olyan esetünk is mikor a fentebb leírt módszer nem vált be és nem hagyta abba a sírást,az az ötletem támadt,hogy a tükör elé vittem. A karomon ült és mondtam neki,hogy nézze meg magát,nagyon elcsodálkozott. Én csak mosolyogtam és tükörbe nézve megkérdeztem tőle,hogy miért sírt? Csak néztük egymást. Aztán összeráncolta a homlokát olyan volt mint aki mérges,ekkor azt mondtam mérges vagy? És én is olyan arcot vágtam mint aki mérges,és hozzátettem,hogy nem baj ha mérges. Egy kicsit mérgelődtünk a tükörbe és aztán arra kértem,hogy akkor most nevessük ki magunkat,ő mosolygott és is mosolyogtam. De igazán nem tudom pontosan,hogy ez jó dolog e? Hogyan hat rá ha ilyenkor megmutatom őt a tükörbe? Van ennek valami negatív hatása a lelkére? Azóta egyébként használja a mérges arcot,ha olyan helyzet van,vagy ha én szigorúbban szólok rá.
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2011. március 04. péntek

      Teljesen jó, ahogy csinálod, a gyereknek meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindig az, amit ő szeretne, ez egy teljesen jó módszer, amit most csinálsz arra, hogy megtanulja uralni az indulatait.
      A másik módszer is jó, mert ezzel tudatosítod benne az érzelmeit, ami szintén nagyon fontos dolog, hiszen megtanulja megnevezni az érzelmet és ezáltal jobban kordában is tudja tartani az indulatait.

  • Farkasné Andi

    2010. december 28. kedd

    Kedves Ági!

    A határok feszegetésével kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy jól csináljuk-e, illetve jól kezeljük-e a kezdődő hisztiket.
    Lányunk 11 és fél hónapos. Mászik, sőt Karácsony előtt pár nappal önállóan elindult, kijött a szobájából, de ez csak pár napig tartott, most inkább mászik, vagy egy ujjunkat fogva mászkál a lakásban. Szívesen játszik egyedül, pakol, rámol, könyveket lapozgat, Hupikék törpikéket néz, de nem órákig, közben is játszik.
    Észre vettük, hogy amikor nem az történik, amit akar, akkor jön egy kis nyafogás, esetleg sírás. Van, hogy terelhető a figyelme, de egyre többször sírva fakad. Megbeszéltük apával, hogy ha úgy látjuk, hogy biztos hiszti van, tehát nem álmos, nem éhes…stb, akkor bevisszük a szobájába, leültetjük a szőnyegre és otthagyjuk. Általában pár pillanat múlva abba is hagyja a sírást, vagy újra kijön hozzánk, vagy halljuk, hogy éppen rámol valamit, esetleg gagyarászik valamihez. Legtöbbet akkor fordul elő, amikor sétálgatni akar a lakásban, persze az ujjunkat fogva (erre a nagymamák szoktatták rá), és mi ezt megunjuk, vagy éppen csinálni szeretnénk valamit. De egyébként sem tartom ezt jónak, csak ő nagyon élvezi, és mindig talál magának egy “balekot”, aki hajlandó vele “kóvályogni”.
    Hogy gondolod, helyes eljárás ez? Vagy milyen megoldást javasolsz arra, hogy éreztessük vele, megtanítsuk neki, hogy nem mindig az van, amit szeretne.
    A “nem szabad”-dal nagy gond nincs, mindig bepróbálkozik persze, főleg a szobanövényekkel, de abból még nem volt hiszti, ha a tiltott dolgokhoz következetesen nem engedjük nyúlni, általában ilyenkor terelhető másfelé.
    Ugyan nem ehhez a témához tartozik, hanem mozgásfejlődéshez, de azt is szeretném megkérdezni, hogy hogyan szoktassuk le, vagy egyáltalán le kell-e szoktatni a “valakinek fogjam az ujját és szaladjunk körbe-körbe” “játékról”?

    • Vida Agi

      2011. január 07. péntek

      Igen, ez egy jó módszer arra, hogy kizökkentsd a hisztiből.
      Leszoktatni nem kell az ujjon sétáltatásról, de ha van rá mód, akkor kerüljétek el, hogy az egész nap ebből álljon. Valószínűleg, amikor az első pár lépést megtette, utána lehuppant kicsit és rájött, hogy biztonságosabb, ha valakit magával visz ilyenkor, de az önálló járásban ez nem fog segíteni, ezért lehetőleg ne sétálgasson sokat kézenfogva.

  • Moncsi

    2010. november 26. péntek

    Szia Ági!
    A lányom másfél éves lesz, de sajnos örjítő amit csinál.Imádom, de mát teljesen kivagyok idegileg. Se mosogatni, főzni, Wc-re menni! Folyamatosan lóg rajtam, öleli a lábam, gyúrja a karom, mellem, mászik rám ha leülök. Már fáj a karom, mellem. Rengeteg játéka van, szeret játszani, de ha itthon vagyunk, akkor csak velem. Nagyon értelmes, társaságban játszik más gyerekekkel. De a délutáni alvás után estig lóg rajtam. 11-nél előbb nem alszik el, 4 után sötétedik, így muszáj itthon maradni és csak lóg, lóg…Nem lökhetem el magamtól, de sajnos néha már nem bírom. Küldöm játszani, de csak velem akar, mindig visszajön és bömböl ha elküldöm. Mit tegyek? Miért akar mindig velem játszani? Miért lóg állandóan rajtam?
    Kérlek, ha tudsz segíts, mert már nagyon nehezen viselem és estére teljesen kimerülök ettől.

    • Vida Agi

      2010. november 30. kedd

      Azért lóg folyton rajtad, mert rád van szüksége, és mert megengeded neki. Az elsőt ki fogja nőni, egyre jobban ellesz egyedül és egyre önállóbb lesz. A másodikkal az a teendő, hogy ha neked dolgod van, akkor vond bele őt is a közös munkába, de húzd meg a határokat, hogy mit lehet és mit nem (pl. ha főznöd kell, akkor segíthet, de hagyja, hogy befejezd)

  • Mesi

    2010. október 12. kedd

    Kedves Ági!

    Kisfiam 13 hónapos.Mostanában éjjelente nagyon sokszor (4-5) felkel.Csak akkor alszik vissza ha cicizik.Ami elég fárasztó,szinte semmit nem alszom.Amíg szüksége van rá szeretném szopiztatni,de így nagyon fáradt vagyok.Le lehet szoktatni róla?

    Válasz: Ennek 3 oka lehet:
    1. Járás tanulás: A járás tanulás körüli időszakban átmenetileg lehetnek alvászavarok, ezek elmúlnak, amikor a kicsi már stabilan tud önállóan járni.

    2.Fogzik Ilyenkor kezdenek bújni a hátsó fogak, ami komoly fájdalommal jár (nem úgy, mint a metszőfogaknál, itt valóban erős fájdalom lehet). Ha nappal nyálzik, esetleg duzzadt az ínye hátul, vagy látványosan rágja a kezét-játékait, akkor ez a helyzet. Adj neki éjszakára egy kanál Nurofent, ez segíthet.

    3. Szeparációs szorongás: tesztelni akarja, hogy éjszaka is megvagy-e. Segíthet, ha éjszakára alvósállatkát kap, vagy akár a te kispárnádat, mert annak “anya-szaga” van, de az is megoldás lehet, ha éjjel pár napig Apa megy be hozzá, ez általában 1-2 nap alatt megoldja a gondot. Azt is lehet, hogy az első ébredés után magad mellé fekteted, de csak akkor, így ha kinövi ezt a korszakot, nem fog beszokni az ágyatokba, addig viszont jól alszotok.

    • Ida

      2011. február 24. csütörtök

      Csak szeretnélek kitartásra biztatni. Az én gyerkőcöm 19 hónaposig nem aludta át az éjszakát, 18 hónaposan meg tudtam vele beszélni, hogy éjszaka alszik a cici, mert ő is minden ébredéskor azt követelte. Még néhányszor bepróbálkozott, volt néhány perc sírás is és ma már csak reggel 5-6 között kéri. Mindig azt hittem, hogy valami baja csak van, hogy olyan sokat felébred, megnyugtatta a cici, de 18 hónaposan már láttam, hogy csak függőség. Szóval kitartás!
      Ida

  • Trecska Éva

    2010. október 09. szombat

    Kedves Ági!

    Már több mindenben kértem a tanácsod, amelyet igyekeztem mindig megfogadni. Mos t végre nem az alvás már a gondunk(gondom), hanem a hiszti. Julcsi lányunk novemberben lesz három éves. Igazán nagyon okos, értelmes “nagylány” (mások szerint is), és persze akaratos, mint általában a kortársai. Nála a hiszti olyan igazi üvöltős, sikítozós, magát földre levetős hiszti. Legtöbbször itthon tör ki a balhé, néha elég egy rosszul kimondott nem részemről, és már üvölt is. A kiváltó okok között szerepel az is, ha apa elkezdi megmosni a fogát és közben kitalálja, hogy mégis én mossam meg, vagy egyedül akarja csinálni, és ugyanez a helyzet, ha kezet kell mosni, haza kell jönni stb. Ilyenkor gyakorlatilag olyan, mintha nem hallana percekig, amíg már annyira üvölt, hogy szinte levegőt sem kap. Én igyekszem nem figyelmet fordítani ilyenkor rá, hanem úgy tenni, mintha nem hallanám, de nem igazán hagyja abba. Ha a fáradság miatt hisztizik, akkor pár perc múlva, ha odamegyek hozzá, abbahagyja és bújik az ölembe. Ha nem fáradt, akkor akár fél óráig is képes dühöngeni. Elterelni nem nagyon lehet a figyelmét az adott dologról, mert nem hall, nem lát ilyenkor. Ez nagyjából napra pontosan két éves korában kezdődött és még mindig tart. Közben két hónapja született egy kistestvére. Nem tudom, hogy ez nem-e ennek szól, bár korábban is jelen volt a viselkedésében.
    KÉrdésem az lenne,hogy jó-e, ha hagyom kitombolja magát, vagy van más taktika? Bevallom, hogy a napi egy dühkitörése fárasztóbb, mint az éjszakázás.
    Van valami tuti tipp, hogy lehet kezelni ezt a viselkedést?
    Általában ha vége a “műsornak” megs szoktuk beszélni, hogy miért csinálta, és mit kellett volna csinálnia a hiszti helyett, de aztán újra kezdődik másnap.

    Válaszodat előre is köszönöm

    Trecska Éva

    Válasz: A testvér érkezése felerősítheti a korábbi hisztit. A legjobb megoldás, ha nem tereled el a figyelmét, viszont nem is szentelsz neki figyelmet, igazából még beszélni sem kell vele, mert a hiszti arról szól, hogy nem tudja kezelni az indulatait, le kell vezetnie a feszültségét. Ezt csak úgy tanulja meg helyesen, ha jó példát lát maga előtt (tehát te sem csapkodsz vagy kiabálsz, ha ideges vagy) és nem kap túl nagy figyelmet a dolog (nem szidod meg, nem beszéltek róla stb.)

  • Kőrösi Timea

    2010. október 02. szombat

    Kedves Ági!

    Már nagyon sokat köszönhetek Neked és ezért fontos számomra véleményed a következő témával kapcsolatban. Kislányunk 2 éves múlt augusztus 1.jén és eljött az idő, amikor is sajnos be kell, hogy adjam bölcsibe! Ez talán az én félelmem, de úgy érzem…bár lehet, hogy tévesen, hogy ez most nem a legjobb időszak. 2 hónapja költöztünk el a Nagyszülőktől, akikhez nagyon ragaszkodik, nagyon szereti Őket, de ehhez képest elég jól megszokta az új környezetet. Nagy gond, hogy itt az új lakóhelyünkön senkit nem ismerünk, a tél a nyakunkon és nyáron ugye kényelmes volt kijárni a régi játszótérre, de itt most nagyon be leszünk zárva. Lia amúgy sem az a nagyon barátkozós tipus, ez adódik abból is, hogy 3 hónapos korától kezelésekre vittük 1-2 havonta. Nagyon nagy erőfeszitésembe került, mire eljutottunk odáig, hogy nem sirt mindenkitől, hisz bizalmatlan volt. Ez még most is meg van, de kis idő után azért meg tud barátkozni azzal, aki szimpatikus neki:) A nagyobb gyerekekkel jobban elvan érdekes módon, mint a saját korosztályával.
    Ami nagyon aggaszt, hogy sajnos az anyagiak miatt vissza kell mennem dolgozni és Őt be kell adnom egy számomra is idegen környezetbe, hisz senkit nem ismerek. Komolyan mondom a szivem szakad meg, mert talán a “betegségéből” adódóan nagyon össze nőttünk. Hiába Anyósoméknál laktunk, a gyerekkel én voltam mindig. Mindig is nagyon anyás volt, de most meg még plusz egy pár hete Apához is annyira de annyira ragaszkodik, hogy elmondani nem tudom. Ha Apa itthon van le nem szakad róla…pedig viszonylag sok a szabad ideje. Nagyon ragaszkodik mindkettőnkhöz. Ez lehetséges, hogy a környezetváltozás miatt is van.
    De megőrjit a tudat, hogy mi lesz vele a bölcsiben, hisz ….már bocsánat, de még a WC-re sem tudok menni nélküle:)
    Nem fogja nagyon megviselni? Mert olyan kis kiegyensúlyozott és jókedvű baba és nem akarom, hogy úgy érezze Anya elhagyta:( Ez most biztosan nagyon nevetségesen hangzik, de ezt érzem. Lehet, hogy én félek jobban az egésztől??? Bár igy lenne!
    Kérlek ird meg a véleményed ezzel kapcsolatban!!! Nagyon várni fogom!
    Üdv: Timea

    Válasz: Ha te félsz, az a gyerekre is átragad, tehát először magadban kell rendezned ezt a dolgot. 2 évesen egy kislány már könnyen meg tud barátkozni a bölcsivel, jól fogja érezni magát, ezt nagyon szépen, kiegyensúlyozottan meg lehet oldani. Ha szép fokozatos a beszoktatás, ott lehetsz vele, amíg teljesen meg nem kedveli, meg nem szokja az új helyet, akkor nem fog szorongani az új helyzetben, hanem megszokja majd.

  • Viola

    2010. szeptember 30. csütörtök

    Kedves Ági!
    A kislányom most 1 éves. A fenteik teljesen igazak rá. Semmilyen háztartási tevékenységet nem tudok elvégezni. Ettől egyre ingerültebb vagyok, mert halmozódnak a feladataim. Bármit csinálok a pici lányom áll a lábamnál átöleli és sír. Probáltam elfoglalni őt a konyhába, de nem érdeklik sem a szekrények, sem az amivel éppen főzök. Csak azt szeretné, hogy mindig felvegyem.
    Abban kérnék tanácsot, hogy mi ilyenkor a teendő: hagyom, hogy sírjon a lábamnál és majd abbahagyja ( bár eddig előbb végeztem a feladattal, mint ő a sírással 🙂 ), vagy vigyem el a játékaihoz és hagyjam ott, újra és újra?
    Nagyon tanácstalan vagyok és nagyon kimerült, mert semmilyen játék nem érdekli, még akkor sem ha leülök vele játszani. Egyszerűen beleül az ölembe és ott üldögél. Van megoldás? Nagyon szeretem, de néha jó lenne elvégezni a teendőimet is, vagy csak meginni egy kávét, elmenni wc-re.
    Nagyon köszönöm előre is a válaszodat!

    Válasz: Vannak ilyen bújósabb korszakok, de attól még enni kell, tehát legyen ott veled, amikor főzöl, próbáld meg lefoglalni közben, beszélj hozzá, de ne engedj a hisztinek.

  • szilvia

    2010. szeptember 28. kedd

    Kedves Ági!
    Láttam hogy az előző anyukáknak mind fiatalabb gyerkőceik vannak mint az enyém.23 hónapos csintalan,életvidám és akaratos kisfiam van.Kedvenc szava a NEM,és mindenre azt is mondja,sőt még arra is amit ténylegesen szeretne,ezért nagy gondunk van a játszással.Ha játszunk vele,mindenre azt mondja,hogy NEM és azt úgy 2 percenként!Semmi sem érdekli tovább!Ha valami elfoglaltság miatt nem tudunk vele játszani akkor meg az a gond!
    nem köti le semmi sem az udvaron sem a házban.Már a TV sincs bekapcsolva,a rádió is csak ritkán szól,hogy ne vonja el a figyelmét!Normális ez ilyen korban?Vagy én nem tudok valamit amivel leköthetem?
    Kérem segíts!

    Válasz: Ebben a korban a legtöbb gyerek egész nap csak szaladna egyik elfoglaltságtól a másikig. Igyekezzetek az intenzívebb fizikai elfoglaltságot kevésbé intenzív programokkal váltogatni. Például egy nagy séta vagy motorozás után otthon leülni és mesét olvasni vagy építőzni.

  • ajjaj!

    2010. szeptember 12. vasárnap

    Köszönöm előre is.

  • ajjaj!

    2010. szeptember 12. vasárnap

    Tiszteletem!
    Nem vagyok 16 éves, jól tudom, hogy nem a gólya hozza a babát, most mégis egy viszonylag bugyuta,ámde számomra fontos dolog miatt írok.
    Július végén pettingeltünk a barátommal,konkrét aktus nélkül, ámde az izgatás miatt a péniszével is hozzámért. Ezután ujjal folytatta a dolgot…
    Állítása szerint nem volt előváladék, s augusztusban meg is jött a menzeszem, egy pár napja mégis kegyetlenül fájnak a melleim… feszülnek és fájnak.
    Elméletileg kizárt a terhesség, vagy ha mégis volt előváladék, ujjal azt a “megfelelő” helyre lehetett juttatni? (olvastam hasonló hozzászólást…)
    Köszönöm a választ.


    Válasz:
    Igen, lehetséges petting során is teherbe esni.

  • zsuzsi

    2010. szeptember 10. péntek

    Kedves Ági!
    Az én kisfiam 15 hónapos, elég öntudatos gyerek, igazából az értelmi szintje mintha nem is 15 hónapos lenne. Sajnos a játékok nem nagyon érdeklik őt, csak az elektromos dolgok, villanykapcsoló, konnektor, vezeték stb. A férjem már adott neki egy használaton kívüli hosszabítót, de mintha tudná, hogy az nem működik, nem kell neki.
    Naponta 200-szor mondom el, hogy nem szabad, hozom el őt onnan, ilyenkor nagyon csúnyán néz rám, szinte látható, hogy haragszik érte.
    Milyen idős korban érti meg azt, hogy nem szabad? Olyan mintha haragudna rám, nem ad puszit,ha kérem, de az apjához kérés nélkül odamegy és ad neki.
    Zsuzsa

    Válasz: pontosan érti, hogy nem szabad, csak most ez nagyon érdekli. Legyél ott vele néhányszor, nézze meg ezeket a dolgokat felügyelet mellett, mondd el neki, hova nem szabad nyúlni stb. de ne hozd el mindig onnan, mert ettől csak még érdekesebb lesz. Helyette legyél ott vele, nézhesse meg és ettől néhány alkalom után elszáll a varázsa, valamint azt is megtanulja, hova nem szabad nyúlni stb.

  • Berni

    2010. szeptember 09. csütörtök

    Kedves Ági!

    A kisfiam 18 hónapos. Nyugodt, türelmes, kedves, okos és jól eljátszik egyedül is, ha szükséges. Igyekezetünk a tanácsaidat megfogadni, de jó az “alapanyag” is. 🙂
    15 hónaposan indult el és most elért bennünket is az akaratoskodás, ami viszont általában csak abban merül ki, hogy ha főzök mindent meg szeretne kóstolni. Kis haspók és ezt-azt adok neki közben, de nyersen akkor sem ehet húst… Hiába evett előtte, hiába itatom, ha főzök és észreveszi ordít, míg kész nincs, akár 1 órát is. Tehát magyarán végül eléri, amit akart, mert végül odaadom neki az ételt. (Néha az innivalóját is hisztisen kéri.) Nem értem és nem tudom mit tegyek ezzel, mert eltántoríthatatlan, nem érdekli a saját főzőcucca, sem a rajzolás, semmi. Kicsit elterelhető, de pár perc és jön. Az segít, ha apukája épp otthon van és tud vele foglalkozni, de ez nem mindig van így.

    Ahhoz nem szeretném hozzászoktatni, hogy ha ilyen dühroham rátör, akkor kap valamit eszegetni, mert attól tartok, akkor később is evéssel kompenzálja majd a problémás helyzeteket. Vagy rosszul gondolom? De természetesen, ha nagymamák jelen vannak, akkor nyilván kap enni…sajnos, mert megsajnálják… és el is csendesedik.

    Mit lehetne ezzel kezdeni? Folytassuk kitartóan a magyarázkodást és az elterelést? (nyers, megsül, eszünk majd, de most még rajzolj stb.)

    Válasz: Először is: amikor lehet, akkor vond be a főzésbe. Pl. kapjon egy krumplit meg egy tompa nem éles kést és hadd vakarássza a krumplit (előtte megmoshatod neki, így ha belekóstol, akkor sincs gond), tegyél egy gyerekzsámolyt a konyhapult mellé, hadd álljon oda és “segítsen” neked, kavargasson morzsát, tejet stb. A veszélyes, nem megkóstolható dolgoknál pedig maradhat az elterelő stratégia: “Ez nem jó, meg kell sütni, addig pucold a répát” stb. Idővel ő fogja mondani, mi az, amit meg kell sütni és mi az, ami nyersen is jó. Örülj neki, ha ennyire érdekli a dolog, a kisebbik fiam is ilyen volt, mára már (3 éves) előkészíti a palacsinta hozzávalóit, kiméri a lisztet, keveri a tésztát, panírozza a húst stb.

    Köszi: Berni

  • Anna

    2010. szeptember 05. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nálunk ugyanaz a helyzet mint az elöttem szóló Csillánál, de sajnos még egy probléma hozzátevődik. Mivel kisfiam egészen pici kora óta nem fogadja el a játszócumit, ha hisztis vagy stb. rögtön a cicimet akarta, én pedig “adtam” is neki. Ez az egyetlen módszer amivel megtudtam/tudom nyugtani. Most egy éves és még mindig szoptatom reggel és este, de ő mai napig ha hisztizik, vagy valami baja van rögtön cicizni akar nyugtatásképp. A gond csak az, hogy például a bevásárló központ közepén ezt nem tehetem meg. Ilyenkor elviselhetetlen hisztibe kezd, tépi a pólóm addig amíg meg nem kapja amit akar. Mivel mással tudnám megnyugtatni ill. leszoktatni erről?

    Nagyon köszönöm előre is válaszod!!

    Válasz: Azzal tudod leszoktatni erről, ha határozottan megmondod, mik a szabályok és bármilyen hiszti van, ezekhez ragaszkodsz. Pl. csak otthon van cici, vagy csak este van cici. Ha engedsz, akkor azt tanítod neki, hogy hisztivel el tudja érni, amit akar. Ha kitartóan nem engedsz, és előtte előre elmondtad a szabályt is neki, akkor megtanulja, hogy a boltban vagy a játszótéren nincs cici.

  • Csilla

    2010. szeptember 05. vasárnap

    Kedves Ági!
    A fentiek sajnos nalunk is jelen vannak, de az én kisfiam meg csak 10 honapos, es nem most kezdte.Maszik, fel tud allni , szoval el jut barhova ahova akar. Az etetoszékben abszolult nincs meg, sohasem, meg ha eszik akkor sem… Ha mast csialnek akar 5 perces dolog, o jon es a nadragom szarat huzogatja, es uvolt, sikít. Persze van, hogy eljatszik magaban, meg mi is szoktunk vele jatszani… A csalad tobbi tagja szerint ezt a hisztit meg kell buntetni, rakiabalni, bezarni a szobaba, agyaba stb… en ugy gondolom, nincs mit buntetni egy 10 honaposon? Vagy ok gondoljak jol, neha hagyni kene egyedul kisiratni magat, vaskezzel banni vele? En nagyon turelmes ember vagyok es tudom hogy minden nevelesi fazis hosszu hosszu ido. Kerlek segits, mert 2 tuz kozott orlodom, hogy lenne helyes?

  • F_Erika

    2010. augusztus 30. hétfő

    Szia Ági!

    Szívemből szóltál a fentiekkel. A lányom (13 hónapos) szó szerint az idegeimet tépi. Mert ő nem nyafog. Sikít és üvölt… valami hihetetlen hangerővel és kitartással. Ha kell egy órát is. Szóval csak kitartás és következetesség? Rettenetesen kimerít az az igen kemény ellenállás amit kifejt. A kicsit nyafogok, vagy kéretem magam nem az ő világa. Egy mini-Rambó.