Gyakran hallani mostanában, hogy ha egy kisgyereknek gond van a mozgásával, beszédével, viselkedésével, akkor rögtön felmerül az idegrendszeri fejlődési zavar vagy lemaradás, mint lehetséges ok. De mit is jelent ez pontosan? Mitől alakult ki? És hogyan segíthetünk a gyermekünknek ilyenkor?
Szülőként természetes, hogy figyeled, hogyan fejlődik a gyermeked. Mikor fordul meg, mikor kezd mászni, beszélni, játszani másokkal. Ezek a mérföldkövek nemcsak örömteli pillanatok, hanem fontos jelei is annak, hogy a kisgyermek idegrendszeri fejlődése rendben halad-e. De mi van akkor, ha valami elmarad, furcsa vagy másképp alakul?
Először is nézzük meg gyorsan, melyik mit is jelent mert sokan egymással felcserélhető fogalmakként használják, pedig ez egyáltalán nem így van.
Az idegrendszeri fejlődési lemaradás azt jelenti, hogy a gyermek idegrendszerének fejlődése lassabban vagy eltérően halad az életkornak megfelelő szinthez képest. Ez érintheti a mozgást, a beszédet, a figyelmet, az érzelmi–szociális készségeket vagy az érzékelést (pl. hangokra, érintésre adott válaszokat).
Ez nem feltétlenül jelent maradandó problémát – sok gyerek csak később ér el bizonyos mérföldköveket –, de fontos időben észrevenni és szükség esetén támogatást kérni.
Az idegrendszeri fejlődési zavarok ezzel szemben olyan állapotok, amelyek a gyermek agyi fejlődését érintik és befolyásolják a mozgást, a kommunikációt, a szociális készségeket, a figyelmet vagy a tanulást. Ezek általában már kisgyermekkorban megmutatkoznak, bár súlyosságuk és jeleik egyénenként eltérhetnek.
Az idegrendszeri fejlődési zavarok leggyakrabban előforduló típusai:
– Autizmus spektrumzavar (ASD – itt írtam róla, hogyan lehet már korán felismerni)
– Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD – itt írtam bővebben a felismeréséről)
– Beszéd- és nyelvi fejlődési zavarok
– Mozgáskoordinációs zavar (pl. dyspraxia)
– Szenzoros feldolgozási zavar (erről itt írtam bővebben)
– Értelmi fejlődési zavar
Az agy és az idegrendszer fejlődése biztosítja a gyermekeknél a mozgáskoordináció (járás, mászás, egyensúly), az érzékelés, reakciók (hangokra, fényre, érintésre), a beszéd és nyelvi fejlődés, a figyelem és a tanulási készségek valamint a szociális viselkedés és érzelmi szabályozás kialakulását. Ha ezek közül egy vagy több terület tartósan és feltűnően elmarad az életkori elvárásoktól az az idegrendszeri érés késésére vagy zavarra utalhat.
Az idegrendszeri zavarok okai összetettek lehetnek. Genetikai tényezők (öröklődés), a terhesség vagy szülés alatti komplikációk épp úgy közrejátszhatnak, mint korai születés, kis születési súly, valamint környezeti tényezők, például toxikus anyagok (alkohol, drog), vagy a szülői stressz, depresszió, illetve súlyos fertőzések vagy balesetek a korai életévekben.
Igazából nehéz kideríteni mi is áll a háttérben, de nem is feltétlenül erre érdemes helyezni a hangsúlyt sokkal inkább arra hogy támogasd a babád fejlődését, mivel az idegrendszer kis korban még gyorsan és hatékonyan fejleszthető, így az elmaradások könnyen behozhatóak. Amennyiben pedig zavarról van szó, a fejlesztés nem csak abban segít, hogy mérsékeljétek ennek hatásait, hanem abban is, hogy a gyermeked megküzdési stratégiákat sajátítson el a felmerülő nehéz helyzetekre (pl figyelemzavar vagy szenzorosság esetén)
Ezekre figyelj: Hogyan ismerhetők fel korán az eltérések?
3–6 hónapos korban:
– nem néz rád, nem követi a tekinteted
– nem mosolyog vissza, nem ad hangokat
– merev vagy nagyon laza izomtónus (ez hipotóniára vagy hipertóniára utalhat)
– ritkán mozog, keveset mocorog
– nem fordul hasra/hátra 5–6 hónaposan
Gyanú esetén gyermekorvos, konduktor vagy gyógytornász vizsgálata segíthet.
6–12 hónapos korban:
– nem gügyög, nem reagál, ha szólítod
– nem játszik egyszerű játékokat (pl. kukucs)
– nem ül fel 9 hónaposan, nem próbál mászni
– nem mutat érdeklődést az emberek iránt
– túlzottan nyugtalan vagy épp túl „jó”
1–2 éves korban:
– nem mond szavakat, szókezdeményeket
– nem próbál utánozni mozdulatokat, hangokat
– nem mutogat, nem keres szemkontaktust
– nem kezdeményez játékot, társas helyzeteket kerüli
– nehezen vált tevékenységek között
Ebben a korban már gyakran beszéd- és mozgásfejlődési eltérések, autizmusra utaló jelek is előkerülhetnek.
2–4 éves korban:
– késik a beszédfejlődés, nem alkot rövid mondatokat
– nem érti az egyszerű utasításokat
– dührohamok, túlzott szorongás, rugalmatlanság
– nem játszik szerepjátékokat, inkább ismétel
– ügyetlenség: nem tud ugrani, futása furcsa
4–6 éves korban:
– figyelemzavar, túlmozgásos vagy túlzottan passzív viselkedés
– nehézségek az önállóságban (öltözés, evés)
– kommunikációs problémák – dadogás, nem érthető beszéd
– társas kapcsolatok zavara
– tanulási nehézségek (betűk, számok, ritmus)
Milyen jeleknél kérj segítséget?
Nem kell pánikba esni egy-egy apró eltérés miatt – minden gyerek más ütemben fejlődik. De ha több területen is lemaradás van vagy visszaesés tapasztalható, akkor érdemes szakemberhez fordulni:
– gyermekneurológus
– konduktor
– gyógypedagógus
– logopédus
– gyógytornász
– korai fejlesztő szakember
Mi az amit ki tud nőni a gyerek és mi az, amit nem, amiben fejlesztésre van szüksége? Hogyan döntsd el? Erről szól ez a videóm:
@kismamablog Mi az, amit ki tudo nőni a gyerek és mi az, amit nem? #gyereknevelés #kinövi #gyermekpszichológia #gyereknevelésitipp #gyermeknevelés #gyermek #baba #fejlődés #gyermekfejlődése #pozitívnevelés #anyavagyok ♬ eredeti hang – Vida Ágnes babapszichológus
Mit tehetsz szülőként? – Fejlesztési lehetőségek
Szerencsére már sokféle fejlesztési lehetőség elérhető és a babák nagyon gyorsan fejlődnek, ha megfelelő segítséget kapnak, így számos lemaradás akár már néhány alkalom után is látványos fejlődésnek indulna.
A leggyakrabban használt fejlesztési módszerek:
– TSMT (tervezett szenzomotoros tréning)
– Ayres-terápia (szenzoros integrációs terápia)
– Dévény-torna (mozgásfejlesztés)
– Logopédia, gyógypedagógiai fejlesztés
– Viselkedésterápiák (pl. ABA autizmusnál)
Néhány dologgal otthon is segíthetsz a gyermekednek (persze ez nem helyettesíti a terápiát):
– napi rutin és ritmus kialakítása
– sok szabad mozgás (kúszás, mászás, hintázás, egyensúlyozás)
– közös éneklés, mondókázás, bábjáték
– utánzásos játékok (pl. házimunka imitálása)
– mesélés, képeskönyv-nézegetés
– rajzolás, gyurmázás, gyöngyfűzés, kavicskép készítése, építőkockázás
Te vagy a gyermeked legjobb megfigyelője és támogatója. Ha úgy érzed, valami nem a megszokott módon zajlik, ne félj utánajárni. A korai felismerés és támogatás rengeteget számít és nagyon sok gyerek behozza lemaradását megfelelő fejlesztéssel.
Leave A Response