Hogyan tanul a baba, amikor utánoz?

Gyakran hallhatjuk, hogy a példamutatás a legjobb nevelés, a gyermek legjobban a jó példából tanul. Amikor azonban a gyermeked dobálja az ételt vagy a játszótéren verekszik, felmerül a kérdés: “Ezt honnan tanulta? Tőlünk biztosan nem látott ilyet…” Akkor most hogyan is kéne példamutatással nevelni?

Utánzás alatt kétféle viselkedésmódot értünk:

1) A kicsi egy az egyben leutánozza a viselkedésedet. Erre már az újszülött is képes: veleszületett ösztöne révén próbálja elsajátítani mindazt, amit a környezetében lát. Ennek első jele a tudatos mosolygás megjelenése 3-6 hetes kor között. Ezt követően pedig nagyon hamar elsajátítják a babák az arcodon látott mimikát (pl. 5-6 hónaposan, ha kidugod a nyelved, a kicsi le tudja utánozni), illetve a környezetükben hallott hangokat (megfigyelték, hogy 6 hónapos korra a csecsemők már csak az anyanyelvük hangzóit használják a gagyogás során).

Egy 1988-as vizsgálatban (Andrew Meltzoff) például 14 hónapos babáknak mutatták meg, hogyan tudnak egy világító dobozt fejjel bekapcsolni, és a kicsik 67%-a még 1 hét múlva is pontosan meg tudta ismételni a mozdulatsort.

Ugyanakkor a kicsi nem csak utánoz, hanem rendszerezi és értelmezi is a tanultakat. A British Psychological Society egyik vizsgálatában másfél éveseknek mutattak olyan hétköznapi tárgyakat, amikkel már találkoztak és tudták használni, mint pl. a mobiltelefon és a napszemüveg, azonban nem a megszokott módon használták ezeket. Pl. a mobiltelefonnal repülőset játszottak. A gyerekek azonban nem utánozták le, amit láttak, hiszen az ellentétben állt azzal, amit korábban már megtanultak arról, hogyan és mire kell használni az adott tárgyat.

A másfél éves kor körüli időszakban a gyerekek egyébként is szeretnek mereven ragaszkodni bizonyos szokásokhoz, keresik a kapaszkodókat az életben, az érdekli őket, mi mire való és még nem elég rugalmasak ahhoz, hogy másként is lehet ugyanazt csinálni. Pl. ha a nagymamánál mindig van keksz, akkor már megérkezve a kekszet keresik és csalódottan hisztiznek, ha nincs. Nem azért, mert telhetetlenek (ahogy azt gyakran a szüleik gondolják), hanem azért, mert az úgy “szokott” lenni.

Más a helyzet a kisebbeknél. Ugyanebben a kísérletben az 1 éves babák gond nélkül leutánozták a mobiltelefonnal repülőzést, viszont a számukra már ismert és rendszeresen használt tárgyakkal (pl. pohár, kanál) nem voltak hajlandóak ugyanerre, mert annak már ismerték a használatát.
A kisgyerekek tehát nem feltétel nélkül utánoznak, hanem mérlegelik a következményeket is.

2) De a kisgyerekek nem csak a cselekvéseket utánozzák, hanem kifigyelik a lelkiállapotokat és az érzelmeket is.

Sőt: valójában az érzelmekre sokkal jobban figyelnek! Ezért van az, hogy ha dühös vagy és megpróbálsz nevetni, a kicsi érzi, hogy valami nincs rendjén. Érzi a feszültséget, a stresszt, érzi, ha valamivel kapcsolatban bizonytalan vagy stb. Éppen ezért nem kell elrejteni a kicsi elől az érzelmeidet, hanem ki kell mondanod őket (pl. “Anya most dühös, mert fel kell takarítania a spenótot”). Az állandó titkolózásban, a “ne a gyerek előtt”-mentalitásban felnőtt kicsik tele lesznek belső konfliktusokkal, különállónak érzik magukat a családban, mert meg akarják érteni a felnőttek világát, de nem engedik közel hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy beszéljük meg a felnőtt problémáinkat a gyerekkel, csupán azt, hogy a saját nyelvén osszuk meg vele is az érzelmeinket.

Az erős érzelmekre való reagálás miatt van az, hogy a kicsi pillanatok alatt elsajátítja a “csúnya” szavakat, mert ezeket általában erős indulatokkal kísérve hallja.

Miért dobálja az ételt, amikor tőlünk nem látott ilyet?

Ha kisebb, akkor azért, mert kísérletezik. A hozzátáplálás időszakában, amikor ismerkedik az ételek állagával, azzal, hogy mire való, akkor a kezével is meg akarja tapasztalni azt: belenyúl, kilötyköli, meggyurmázza stb. Később a dobálás lehet az unalom jele (már nem éhes, de ott kell ülni, mert anya szerint még nem evett eleget), vagy a figyelemfelkeltésé (ha az anya sokat aggódik az evés miatt, a kicsi megtanulja, hogy ezzel lehet hatni rá).

Ha a család minden nap legalább egyszer leül közösen enni csecsemőkortól fogva, akkor a kicsi idővel kifigyeli, hogyan kell enni, hogyan tartjuk a kanalat, hogyan viselkedünk evés közben, és ő is ugyanúgy fog tenni. Ha viszont mindenki rohanva eszik, bekap 1-2 falatot, állva eszik a konyhában, vagy egyedül a tévé előtt, akkor a kicsi nem fogja érteni, miért is kell neki az etetőszékben ülve “jól viselkedni”. Még több módszert az utánozva nevelésről itt olvashatsz.

Fontos tudni, hogy a példamutatáshoz nem szónoklatra és magyarázatra van szükség, hanem cselekedetekre. A kisgyerek csak akkor tud utánozni, ha van mit. Felesleges például tizenötször rászólni, hogy jöjjön el a hifitől, sokkal hatásosabb odamenni és megmutatni neki, mit vársz el tőle. Egyrészt azért, mert 1-2 éves korban még nem is igazán érti a szavaidat, másrészt azért, mert könnyebben tanul úgy, ha látja, mit kéne csinálni, mint a magyarázatból.

Ha pedig szeretnél mindent megtudni a pozitív gyermeknevelés módszereiről, tanulj Magyarország legjobb szakembereitől és tedd fel a kérdéseidet nekik itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 Comments

  • Kata

    2014. január 27. hétfő

    Kedves Ági!
    Részben kapcsolódik ide a kérdésem, de azért valamelyest mégis. 14 hónapos lesz a napokban a kislányom, és azt tapasztalom egy ideje, hogy sokszor ok nélkül, avagy bagatell(nek tűnő)dolog miatt elkezd hisztizni. Erős kifejezés, de így van. Ilyet nem látott senkitől a családban, még gyerekektől sem (mert amikor ilyen előfordult, ő még nem élt 🙂 ), ezért nem tudom, honnan jöhet ez. Próbálgatja, feszegeti a határait? Mit csináljak ilyenkor? Beszélni még nem lehet vele! Elég riasztó a sírása, nem tudok ilyenkor vele semmit csinálni, magamhoz sem tudom ölelni, pedig azért sokáig sírni nem akarom hagyni. Előfordult például az, hogy piszkált az orrát, kicsit beledugta az ujjacskáját (nem turkált benne, de én nem szeretném, ha ez kialakulna, így inkább rászólok finoman, hogy ne), én szóltam neki, és nagyon kedvesen elvettem a kezét, közben pedig próbáltam elterelni a figyelmét, de nem sikerült, üvöltés lett, vagy éppen tisztába akarom tenni, és olyan erőteljesen tiltakozik,hogy csak na…Rengeteg ilyen példát tudnék mondani, nem nagy dolgok, leginkább olyanok, amelyek az akaratával ütköznek/ nem kap meg valamit/nem szabad valamit csinálni. Tudom, hogy ez az időszak erről szól, de mégis mit tegyek most, hogy még megbeszélni nem tudjuk a dolgokat? Mostanság csak az vigasztalta meg, ha cicire tettem. De nem akarom, hogy a későbbiekben, ha tényleg rossz fát tesz a tűzre, azt gondolja, hogy üvölt, sír, odajön hozzám, én megvigasztalom, és el van felejtve minden.Mert sajnos a családban láttunk ilyet, a kisgyerek rosszat tesz, az apja leszidja, elmondja, hogy nem szabad, ezért nem szabad, azért nem szabad stb., mindezt persze morcos arccal, hogy azért a gyerek is érezze, hogy nem helyes, amit csinál, de a gyerek csak sír, mert az apja leszidta, odarohan az anyjához, aki megpuszilgatja. Elég következetlen…Nos én nem szeretném, ha ez kialakulna nálunk is, de ismétlem magam, most még nem tudunk beszélni, sírni meg nem akarom hagyni.
    Mit javasolnál?
    Köszönöm szépen!

    • Vida Ágnes

      2014. január 29. szerda

      Most ismerte fel, hogy van akarata és próbálgatja, mire való, hogyan tudja használni. Ez normális jelenség 🙂
      Ebben a korban még nincs manipulálós hiszti, ha a kicsi elégedetlen, csalódott, dühös, akkor teljesen kifordul magából. Ilyenkor felesleges magyarázni, öleld meg, dédelgesd, segíts neki megnyugodni, mert így a te nyugalmadból érzi, hogyan kéne kezelnie ezt az érzelmet. Emellett pedig legyél következetes abban, amit nem szabad.

      • Kata

        2014. január 29. szerda

        Köszönöm szépen!!! 🙂 Szerencsére mostanság csak egyszer volt ilyen napunk, hogy többször is elég nagy hiszti volt, de szerintem az is benne volt, hogy a fogacskája miatt nyűgös…
        Még egyszer köszönöm szépen a megnyugtató választ, Ági!
        Üdv,Kata