Amikor már biztosan jár a baba, a legtöbb anyukában felmerül, hogy megtanulhat-e már lábbalhajtós motorral motorozni. A kétkerekű járgány forradalmasítja a családi életet: az örökmozgó totyogók már nem igazán szeretnek huzamosabb ideig a babakocsiban ülni, de sétálni sem lehet velük, hiszen még igen lassan haladnak és minden bokornál megállnak megnézni mi rejtőzik benne.
A lábbal hajtós motorral viszont már rövid gyakorlás után igen gyorsan tudnak száguldani. Már azelőtt megmutathatjuk neki a motort, ráültethetjük, hogy megtanulna magától járni, amikor már stabilan sétálgat kapaszkodva, akkor már a motorral is tud lassan haladni. Igazán hatékonyan azonban csak akkor fog közlekedni vele, ha már stabilan jár.
A motorozás nemcsak abból áll, hogy a kicsi megtanulja hajtani, el kell sajátítania a fel- és leszállás, valamint a megállás művészetét is, meg kell tanulnia, mi a teendő útakadályok esetén, illetve ha felborul.
Kezdetben a baba arra jön rá, hogy a motort hasonló technikával tudja hajtani, mintha járna, azaz váltott lábbal hajtja meg. Első alkalommal ültessük rá a babát a motorra, mutassuk meg neki, hogyan kell a kormányba kapaszkodni, és óvatosan toljuk hátulról a motort. Felesleges a lábát kézzel emelgetni, ebből nem jegyez meg semmit, ha viszont tolod a motoron, akkor automatikusan adódik majd a technika.
Többféle motort lehet kapni a játékboltokban. Első motornak érdemes olyat venni, ami 4 kerekű, mert ez stabilan áll, és szabadon fogó legyen az első tengelye, azaz ne kör alakú kormánnyal, hanem kétszarvú kormánnyal lehessen kormányozni, ezzel ugyanis könnyebben tud irányt váltani a baba.
4 féle motorméret létezik, ezt általában a motor elején egy szám jelzi. A legkisebb a kettes motor, ez 1-2 éves kor körül jó lehet, majd a gyerek méreteitől függően válthatunk 3-as vagy 4-es motorra. A legnagyobb méret az 5-ös, ezt 4-5 éves korú gyerekek használhatják.
Ha nincs számjelzés a motoron, akkor próbáljuk hozzá a gyerekhez. Fontos, hogy leérjen a lába, stabilan üljön rajta és amikor hajtja a térde derékszögnél nagyobb szöget zárjon be (ha derékszöget zár be, akkor kicsi a motor a gyereknek).
A csemete általában 3 éves kor körül már tud pedálos járgányokat, triciklit és biciklit is hajtani, de sok gyereknél a motor marad a nagy kedvenc 4-5 éves korig. Felesleges erőltetni az egyik vagy a másik megoldást, ezzel csak elvesszük a kicsi kedvét a mozgástól, sporttól, márpedig éppen az ügyességének fejlesztése és a mozgás szeretetére való nevelés lenne a fő cél.
4 Comments
Horváth Adrienn
2009. december 29. keddSzia Ági bár tudom hogy nem ide tartozik ez a kérdés de szeretnék segitséget kérni.
Régen a kismamablogtól mindig kaptam leveleket és azt szeretném megkérdezni hogy 19 hónapos a fiam és még sajnos:( nem tud járni hogyan tudnám ötet megtanítani hogy elkezdjen járni leégy szives addj tanácsokat. Egyedül megtud állni a kiságyába de csak egy pár percig aztán leül. Ha segítünk neki akkor tud menni, de akkor fogjuk neki a kezét.
Védőnöhöz is párszor kértem tanácsokat de nem jött össze.
Kérlek segits mit javasolsz mit tegyek.
Köszönöm
Üdvözlettel Horváth Adrienn
Válasz: Mivel már bőven túl van azon a koron, amikor járnia kellene, ezért mindenképpen fel kéne keresnetek a gyerekorvost emiatt, aki ad beutalót további vizsgálatokra vagy elmondja, a környéketeken, hova lehet hordani fejlesztére. Segítséget kaphattok a Gekko játszóházakban is (www.gekkonet.hu)
M.
2008. október 29. szerdaElőször felvontam a szemöldököm, hogy már a kérdést sem értem. Minek megtanítani? Majd magától megtanulja. Aztán rájöttem, hogy a bicajozást is tanítani kell. Legalábbis a pótkerék nélküli kétkerekűt.
Meg sokminden mást is. Megmutatni mindenképp meg kell. (már úgy értem, ha máshogy nem, hát a másik gyerektől látja, hogy mit és hogy kell) Aztán majd magától gyakorolja, rájön a mozdulatra stb.
Nem, nem kell ráerőltetni a motorra, ezt nem is írták sehol.
Az én fiam nagyon ügyes, pótkerék nélkül tekert már 3év 2 hós korában. Mindenféle nagymozgásban a korosztálya előtt jár.
Viszont festeni, színezni, gyönyöt fűzni nem szeret. Nem erőltetem, a lehetőséget megadom, pár trükkel próbálkozom, hol több, hol kevesebb sikerrel. De erőltetni nem fogom. Csak remélem, hogy egyszer az is megtetszik neki.
fűszálmustrához: igen, az egygyerekes szülők el sem tudják képzelni, hogy vannak más helyzetek is. Van, mikor haladnunk kell és nem érünk rá bogarászni. Van, mikor arra is van idő, hogy szöszögjünk egy hangyaboly felett.
Két v. több gyerekkel ez már nehezebb.
Vida Agi
2008. július 22. keddHol olvastad, hogy baj, ha a gyerek minden fűszálnál megáll? Ez jó dolog, bár nem tudom két gyerekkel hogyan oldanád meg, amikor a nagy már a sarkon jár a biciklijével…
Erőltetni bármit is fölösleges, erről szól az utolsó bekezdés.
Zöldi Ágnes
2008. július 22. keddÉrdekes, nekem teljesen más a véleményem! Kíváncsi lennék, vannak-e hasonló gondolkodású anyukák, mert nem sokkal találkoztam eddig.
Tehát: szerintem nem szabad „megtanítani” motorozni a babákat, hanem hagyni kell, hogy maguktól próbálkozzanak, érdeklődjenek a járgány iránt, figyeljék meg nagyobb társaikat a játszótéren, és utánozzák őket. Persze, lesznek bukások is, eleinte a kislányom például csak tologatta, hetekig, de imádta! Amikor rá akart ülni, a motor arrébcsúszott, én meg csak kíváncsian figyeltem a sarokból, hogyan oldja meg a helyzetet. Hiszen ez egy hatalmas élmény lehetett neki, önállóan rájönni, kikísérletezni, megoldani a problémát.
Így a siker maximális, és sokkal többet tanult belőle, mintha én erőltettem volna rá. Azóta soha egyszer sem volt semmilyen balesete, pedig állat módjára megy, hegyre föl völgybe le…
Hozzáteszem, mindennel így vagyunk, nemcsak a motorral… mindent egyedül tanult meg, és az önállóan elért siker garantálom, hogy a legnagyobb motiváció a további sikerek elérésében!
Utolsó gondolat: miért is nem jó az, ha az egy-másfél éves babánk minden fűszálnál megáll? Hiszen ez a dolga: önállóan felfedezni a világot. Nekünk csak 1-2 lépés távolságból kell szemlélni és néha kicsit irányítani ezt a csodát! Ezért vagyunk az anyukájuk.