Hogyan szoktasd le a kisgyermekedet a cumizásról? Cumiról leszoktatás útmutató lépésről lépésre

Mostanában sokan feltettétek nekem a kérdést, hogyan lehet elhagyni ezt a szokást és egyáltalán: mikor van itt az ideje, meddig normális, hogy cumizik a baba? Ezért a mai bejegyzésben leírom azt a módszert, amivel fokozatosan megszabadulhattok a cumitól.

Az első kérdés, ami mindig felmerül ennek kapcsán:

Meddig cumizzon a kisgyerek?

A babák többsége erős szopási ösztönnel jön a világra, ami nem csak a táplálkozásban segíti őket, de megnyugvást is jelent számukra. Ez az ösztön majdnem 6 éves korig megvan a gyermekekben, azonban a mértéke a korral egyre csökken. Csecsemőkorban a szopizás, a cumizás fizikai biztonságérzetet ad a babának. Ha szopizik, úgy érzi, minden rendben, hiszen van elég táplálék és van, aki vigyázzon rá. A második életév során ez átalakul lelki biztonságérzetté.

Miért? Mert 1 éves kor után a kicsi elkezd egyre függetlenedni anyától és amennyire a világ önálló felfedezése izgalmas számára, ugyanannyira érzi azt veszélyesnek. Fél attól, hogy anya eltávolodik tőle, de attól is, hogy ő el tud távolodni anyától. Emiatt gyakrabban feszült, küzd az érzelmeivel és a saját rohamos fejlődéséből fakadó változásokkal is, a cumizás, a szopizás pedig segít neki visszaidézni a csecsemőkor békés, felhőtlen állapotát.

Ha elesik és sír: kéri a cumit, hogy megvigasztalja (a cumit néha anyapótlékként használja, ezzel pótolja a hiányzó önuralmát és önbizalmát).

Ha új dologgal játszik, amit még nem tud elég ügyesen használni: kéri a cumit (mert ez oldja a feszültséget).

Ha koncentrálnia kell: kéri a cumit (mert ez segít neki levezetni a fölös energiáit és ezáltal helyettesíti a még csak nyomokban jelen levő önuralmat).

Ha álmos, nyűgös (és néha még akkor is, ha éhes): kéri a cumit.

Még egy fontos dolog történik ebben a korban: nagyon fontossá válnak a gyermek számára a szokások. Ezek ugyanis kapaszkodót nyújtanak számára a saját rohamosan táguló világában. Ez okozza azt, hogy ragaszkodik az altatás megszokott módjához, hisztizik, ha nem az történik, amire számít etetéskor vagy a játék közben. Szeretné megérteni hogyan működik a világ és a gondolkodásába még nem fér bele a rugalmasság: amit egyszer megtanult, megértett, annak mindig pontosan úgy kell történnie. Ha mégsem, az nyugtalansággal tölti el. Éppen ezért a cumi, ami csecsemőkorban még nem volt számára nagyon fontos, mostanra állandó társsá, önnyugtatási eszközzé és anyahelyettesítővé válik.

Ha szeretnéd elhagyni a cumit, akkor a legegyszerűbb azt még 1 éves kor alatt megtenni, amikor még nincs lelki függőség, ilyenkor azonban átmenetileg bújósabb lehet a baba, több figyelmet és testközelséget igényelhet.

A legnehezebb 1-2 éves kor között leszoktatni róla a kisgyereket, mert ilyenkor amúgy is egy lelkileg változékony időszakon megy át, amikor a cumi és az egyéb átmeneti tárgyak (alvósállat, rongyi, párna stb.) fontos nyugtatóként funkcionálnak a számára.

Miért nem szabad elvenni egyik napról a másikra a cumit?

Pont azért, mert a kisgyermek számára a cumi nem csak egy tárgy és egy rossz szokás, hanem egy fontos eszköz, ami biztonságot nyújt, kapaszkodót jelent és segít a hétköznapok nehéz helyzetében.

Az olyan trükközések, mint a gyermek győzködése arról, hogy ő már „nagy” és ezért le kéne tenni a cumit. Vagy az, hogy adjuk oda a Mikulásnak, húsvéti nyúlnak, dobjuk ki a kukába, adjuk oda egy másik kisbabának stb. csak ritkán vezetnek eredményre. Ha mégis annak az az oka, hogy a lelki és fizikai függés már nem volt meg, lassan magától is elhagyta volna a gyerek a cumit.

A kisgyermeknek nincs más eszköze a cumi helyett, ezért ha egyik napról a másikra elveszik tőle, még ha magától odaadja is és próbálja tartani magát, előbb-utóbb ahhoz vezetnek, hogy a kicsi esténként nem tud elaludni (mert megszokta, hogy cumizva nyugtatja meg magát és lazul el elalvás előtt) és nappal is hisztisebb, nyűgösebb lehet.

Ami szintén nem működik: győzködni a gyereket arról, hogy most már ideje lenne elhagyni a cumit, mondogatni neki folyton, hogy miért cumizik még mindig, azt mondani, hogy a cumi csúnya stb. Sokan jó szándékúan (mert nem szeretnék, ha a kicsinek hiányozna a megszokott cumija) heteken-hónapokon át mondogatják a gyereknek, hogy baj van a cumijával. Esetleg néha megpróbálkoznak vele, hogy elveszik vagy nem adják oda, aztán a hiszti hatására mégiscsak engednek „csak, hogy végre csend legyen”. Úgy gondolják, azért sír a gyerek, mert még nem érett meg a cumi elhagyására. Ez a huzavona azonban pont az ellenkező hatást éri el: a kicsiben megerősödik, hogy a cumi az identitása része és ahelyett, hogy kevesebbet cumizna, egyre gyakrabban kéri majd.

Leszokik magától a cumiról? Ha a kisgyereket nem piszkálják miatta, akkor magától is elhagyja a cumizást 3-4 éves kor között. Hosszasan akkor marad meg ez a szokás:

  • ha megpróbálták erőszakosan leszoktatni róla, de aztán visszakapta a cumit
  • ha sok változás van az életében, családi problémák (válás, gyász, konfliktusok, nagyobb változások, korai bölcsőde kezdés, beszoktatási problémák) lépnek fel, amiknek a feldolgozásában nem kap elég segítséget,
  • ha érzelmileg elhanyagoltnak érzi magát, nem kap elég figyelmet,
  • ha a szülő számára kényelmes a cumi használata, mert attól kezelhetőbbé válik a gyermek, ezért automatikusan mindig odaadja neki (a gyermek fejében a cumi a szülői gondoskodással válik egyenlővé).

Mikor kell leszoktatni?

– Ha a fogai állapota miatt ez feltétlenül szükséges (deformálódik, könnyen megromlik)
– ha hajlamos a szájfertőzésekre, aftára, herpeszre és a cumi miatt nem lehet kigyógyítani ezekből,
– ha gyakran van torokgyulladása, mandulagyulladása,
– ha folyton begyullad az arcbőre a cumi alól kifolyó nyál miatt,
– ha azért nem beszél vagy beszél helytelenül mert folyton a szájából lóg a cumi.

Ami miatt nem kell leszoktatni (bár sokan azt hiszik, szükséges):

– Ha éjjel gyakran ébred fel és amikor odamész hozzá, azt látod, hogy kiköpte a cumit. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy azért ébredt fel, mert kiköpte a cumit. Valójában az igazán mélyen alvó baba mélyálomban mindig kiköpi a cumit, de erre nem ébred fel, hiszen mélyen alszik. Valójában az történik, hogy valami megzavarja az álmát (fogzás, zajok stb. számtalan oka lehet), ezért a felszínes alvási szakaszban felébred és félálomban nem találja a cumit (vagy még nem is keresi, mert túl kicsi hozzá, 7-8 hónapos korig ugyanis a kicsi még nem ismeri a tárgyállandóság fogalmát, tehát nem jut eszébe, hogy ha nem látja, attól még valahol ott kéne lennie a cuminak a közelében).

– Mert bölcsibe vagy oviba megy és ott úgysem lehet már cumizni, különben is ilyen nagy gyereknek már nem kéne… Teljesen felesleges a beszoktatás okozta nagy változás mellett még egy másikkal is megnehezíteni a kicsi életét. Ha szeretnéd leszoktatni, akkor vagy a beszoktatás előtt 1-2 hónappal vagy akkor tedd, amikor már stabilan beszokott a közösségbe (legalább 3 hónapja egyhuzamban jár a bölcsibe/oviba nagyobb kihagyások nélkül és jól érzi ott magát, szívesen megy, nem sír, kiegyensúlyozott).

Így szoktasd le a cumizásról! Cumiról leszoktatás lépésről lépésre

Az első feladat: gondold végig, vajon a te számodra mit jelent a cumi! Igen, neked. Lehet, hogy bizonyos helyzeteket praktikusabb így megoldani (nyugton van a bevásárlás közben, ha hisztizik, hamarabb megnyugszik, nem kell sokáig altatni stb.). Ha elveszed a cumit, ezek megszűnnek és átmenetileg neked kell átsegítened őt ezeken a nehéz helyzeteken, nem hagyhatod magára. Ez a részedről több időt és energiát fog igényelni. Csak akkor fogj bele, ha ezt az áldozatot képes vagy meghozni és nem adod fel az első sírásnál.

Ha le szeretnéd a cumiról leszoktatni a gyermekedet, érdemes rászánni legalább 3 hetet (vagy akár még többet, attól függően, hogyan reagál rá a kicsi).

A lépések:

1) Elsőként a napközbeni cumizást kezdd el csökkenteni:

– Játék közben ne legyen a szájában a cumi! Ha hisztizik, mert nem adod oda, szeretgesd meg, nyugtasd meg, játssz vele kicsit, tereld el a figyelmét, de ne add oda a cumit. Előfordulhat, hogy néhány napig folyton a nyomodban lesz, nem akar a szokott módon egyedül eljátszani, anyásabb, mert eddig a cumi miatt tudott nyugton maradni, most viszont nincs ott ez a segédeszköz.

– Ha elesik, sír, hisztizik, ne add neki oda a cumit! Vedd fel te, simogasd, szeretgesd, nyugtasd meg, de a cumi ne kerüljön elő! Az első pár alkalommal talán tovább tart a sírás, mint cumival szokott, de idővel enyhül majd.

– Törekedj arra, hogy sétánál és egyéb nyilvános helyzetekben se kerüljön elő nyugtatóként, „hangerőszabályzóként” a cumi! Helyette nyugtasd meg te a kicsit.

Elalváshoz egyelőre ne hagyjátok el a cumit, ha napközben kéri, nyugodtan elmondhatod neki, hogy most pihen a cumi és alváskor megkaphatja majd.

Sokat segít ebben az időszakban, ha van egy indokod rá, miért nem lehet cumizni és újra meg újra elmondod a kicsinek. Pl. „a fogorvos bácsi azt mondta, beteg lesz a fogad, ezért most pihen a cumi és csak alváskor jön elő”. A nyugodt magyarázatot újra meg újra elmondva megtanulja a gyermek, hogy minden rendben van (sőt a nagyobbak 2,5 éves kor körül) már maguknak is elmondják mintegy önnyugtató mantraként használva, amikor eszükbe jut a cumi).

Ha sikerül nappalra elhagyni a cumit, sok kisgyerek magától is el tudja hagyni az alváskor, de ha ez mégsem következne be, akkor lehet altatáskor is elhagyni.

2) Ha nap közben már nem kell cumi, következhet az altatásnál való leszoktatás.

Elsőként az éjszakai altatásnál érdemes próbálkozni vele, mert ilyenkor általában minden családnak megvan a maga bevált rutinja, amit a kisgyerek jól ismer és már fáradtabb is, ezért egy kis simogatás, dédelgetés elegendő a megszokott cumi helyett.

Ha szoktatok este mesét mondani, először próbáljátok elérni, hogy a mese alatt ne legyen a szájában a cumi, csak utána kapja meg. Ezt előre beszéljétek is meg vele („a cumit a mese után adom oda”).

Ha ez már sikerül, érdemes a meseolvasás után bevezetni, hogy lekapcsoljátok a lámpát és fejből mondtok még egy mesét, gyakran ebbe spontán belealszanak a gyerekek és így nincs is szükség a cumira.

Ha mégsem alszik el, akkor következhet, hogy megbeszéled vele, hogy ezentúl csak a délutáni alvásnál van cumi, este ott van vele Anya, mesét mond és utána szépen el lehet aludni. Mivel a nappali cuminál és a mese alatt már kialakult nála, hogy képes uralni ezt a helyzetet, így itt már nem lesz olyan nehéz elfogadnia.

Legvégül a nappali altatásnál hagyjátok el a cumit! Bújjatok össze, olvassatok mesét délután, teremts minél kellemesebb és kényelmesebb helyzetet az ellazulásra, így könnyebb lesz cumi nélkül is elaludni!

Még több pozitív nevelési ötletet szeretnél? Add meg itt a babád életkorát és küldjük a korának megfelelő ötleteket >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.