Hiszti végkimerülésig

A hiszti kellemetlen, de valójában ártalmatlan dolog: a gyerek sírni kezd, aztán toporzékol, esetleg a földhöz veri magát. Ezt a szülők kellemetlennek érezhetik, főként nyilvános helyen, de valójában ártalmatlan dolog – a fejlődés velejárója az az időszak, amikor a kicsi képtelen féken tartani az indulatait. Előfordulhatnak olyan jelenségek is, amiket hiszti vált ki, de a szokásos bömbölésnél nagyobb riadalmat okoznak, mint például a hányás, elkékülés, sérülés okozása saját magának: mit kell tenni ilyenkor?

Hányás

Gyakran előfordul, hogy a hiszti hányással végződik, ez akár még 3-4 éves korban is előjöhet. Habár nagyon ijesztő, kóros folyamatról szó sincs, egész egyszerűen csak a sírással járó erőlködés váltja ki, hogy a kisgyermek egyébként is könnyebben nyíló gyomorszája ilyenkor enged. Lelki értelemben a hányás az indulatoktól való megtisztulás is egyben, és előfordulhat, hogy a kisgyermek, aki hisztizik vagy valamilyen sérelem éri maga kezdi el ingerelni a szájpadlását a kezével. Ez arra is utalhat, hogy a környezet figyelmét szeretné így magára vonni, mert tudja, hogy ha hány, akkor mindenki vele foglalkozik.
A hányás megelőzhető, ha a kicsit szorosan magadhoz öleled, ez segít neki is megnyugodni.

Önmaga csapkodása, karmolása

Szintén ijesztő jelenség, de gyakran előfordul a dackorszakban. A kicsi ilyenkor nem érzi a fájdalmat, ő még nem tudja felmérni a tette jelentőségét, és következményét, az egész arról szól, hogy valahogyan le szeretné vezetni az indulatait egy adott helyzetben és ő ezt ilyen módon teszi meg. Ez nem tudatos és nem is tudja irányítani magát ilyenkor. Nem szabad rászólni, nevelni, tiltani, ez nem vezet célra. Segíthet, ha tudatosítod benne az érzelmeit: „Tudom, hogy most dühös vagy mert…”, megnyugtatod, vagy ha semmi nem válik be, megpróbálod elterelni a figyelmét. Fontos, hogy te is türelmesen és higgadtan reagálj, mert ha azt látja, te is pánikba esel, a kezére csapsz, kiabálni kezdesz stb. akkor azt tanítod meg neki, hogy így kell lereagálni az ilyen helyzeteket, ő maga is feszültebb lesz és fokozódnak a hisztik. Ha nagyon csapkod ilyenkor, ez a megoldás is segíthet.

Nem vesz levegőt

Az ún. affektív apnoe fél éves kortól fordul elő és általában 5 éves korig kinövik a gyerekek, másfél éves korig gyakran előfordul. Ilyenkor a baba annyira sír, hogy nem vesz levegőt, elkékül, akár el is ájulhat. Ha tudod, hogy a gyerekednél ez előfordulhat, akkor érdemes megelőzni a helyzetet: öleld magadhoz hiszti közben (akkor is, ha eltol magától) és lélegezz mélyeket jó hangosan, így a kicsi elkezdi átvenni a légzésed ütemét és nem jut el az elkékülésig.

Néha ehhez bevizelés, a szemek fennakadása, rángás vagy merevség társul. Ha ez fellép, akkor gyorsan le kell locsolni hideg vízzel a kicsi arcát, így azonnal rendeződhet az állapota. Azonban, ha többször is előfordul ilyen, akkor mindenképpen forduljatok orvoshoz fordulni az esetleges epilepszia gyanújának kizárása érdekében.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

78 Comments

  • Petra

    2011. augusztus 06. szombat

    Kedves Ági!

    Kisfiunk 14 hónapos, 10,5 hónapos kora óta jár, mit jár, rohan. Születése óta aktív gyerek, egy perc nyugalma nincsen soha, még éjjel sem, de ez más topic témája. 🙂 Mindig is akaratos baba volt, könnyen frusztrálódó, türelmetlen. Nagyjából két hónapja tovább romlott a helyzet, minden pillanatban szeretne valamit (adjak oda dolgokat, amiket nem ér el pl) és sikítva követel. Mutat és sikít, de úgy, hogy megreped a plafon. Ha zárt helyen teszi ezt (pl a liftben szeretné nyomkodni a gombokat vagy a boltban szeretne elérni valamit) felszisszennek a körülöttünk állók, olyan fülsiketítően nyomja. Hogy lehetne a kérésre szoktatni ahelyett, hogy sikítozzon? Egyébként is megkapja azt, amit lehet, miért ezt az utat választja? A másik, a fegyelmezés. Ha itthon nem engedek neki valamit és hisztizni kezd (sikítás, majd ha nem kap meg vmit leül a földre bömbölni (hisztizni csak kényelmesen lehet) majd néha a fejét is a földbe veregeti). Erre ne figyeljek oda, következetesen tartsak ki? Hagyjam ott agonizálni? Illetve ha ezt nyílt téren teszi, mások előtt (mert pl nem engedem neki lepakolni a ruhákat a pultról) ott ugye nem tudom otthagyni, akkor mi a teendő? Ha elviszem a helyzetből, íjba feszíti magát és teli torokból ordít, körülöttünk persze mindenki néz, miért bántom… Hasonlóképp, MINDEN vásárlás alatt végig üvölt, pedig előtte elviszem játszózni, hogy fáradjon és mint az őrült, olyan sebességgel vásárolok… (Külföldön élünk, semmi segítség nincs.) Toljam szó nélkül a kocsiban és vásároljak, miközben ő szétordítja magát? (Ha kiveszem, volt már ilyen, ezer méterre rohan el, kétszer fordult már elő, hogy eltűnt percekre…)
    Kérem, ha valami ötleted van, segíts rajtunk… 🙂
    Köszönöm!

    • Petra

      2011. augusztus 06. szombat

      Ja, az kimaradt, hogy a sikítás nem abból adódik, hogy hallásgondja van (láttam, ez korábban is felmerült), mert a legapróbb neszekre is azonnal felkapja a fejét, sokszor felébred arra is, ha a szomszéd utcában szalad egy macska.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      14 hónaposan még azt az eszközt használja a kicsi, ami beválik, és ez most nála a sikítás. Vagy azt teheted, hogy nem reagálsz rá és akkor abbahagyja, vagy reagálsz és aztán majd kinövi.

      A hiszti normális ebben a korban, ne reagálj rá, ha azt látja, hogy nincs reakció, idővel leszokik majd róla.

      Vásárlás: javaslom ezt a cikket: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/miert-a-bolt-kozepen-borul-ki-a-gyerek

  • P.Dia

    2011. augusztus 04. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam 9 hónapos, és egy visszatérő problémával kapcsolatban kérném a segítségedet. Sajnos születése óta nem egy jóevő baba, mindig kevesebbet evett az „előírtnál”, és sokszor övezte hiszti az étkezéseket, de ez mostanra odáig fajult, hogy már nemigen bírom idegekkel, és mindkettőnk számára egy kínlódás az etetése. Ahogy beleültetem a pihenőszékbe, amiben etetem, elkezdődik a hiszti, sír, feszegeti magát ki a székből, csapkod a kezével, forgatja a fejét, és minden erejével tiltakozik az evés ellen. Sokszor megeszi az adagja felét, és csak utána kezdi a műsort, mintha kötelező része lenne az evésnek. Gondoltam már arra is, hogy a pihenőszékhez kötődik ez a hiszti, de akkor is ugyanez történt, mikor bevásárlóközpontban/parkban próbáltam megetetni a babakocsiban ülve. Mostanában csak a kanalas etetéseknél csinálja ezt, a cumisüveget jobban elfogadja, de korábban a cumisüveggel is volt ilyen probléma. Gondoltunk arra, hogy ilyenkor jön rá a kakilás, vagy a foga jön, és ezért kínlódik, de ez nem valószínű, mert ahogy abbahagyom az etetését, máris semmi baja. Volt néhány hét, amikor minden rendben volt, de aztán nemrég -látszólag ok nélkül- egyszer csak újra kezdődött az egész. Most már ott tartok, hogy gyomorgörccsel kezdek neki minden egyes kanalas etetésnek, dehát ebben a korban már nem élhet csak tápszeren. Mi okozhatja ezt a viselkedést, és hogyan változtassak rajta?
    Segítségedet előre is köszönöm!

    Egy elkeseredett anyuka

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      A gond az, hogy nem akar egyhelyben ülni, ez ebben a korban gyakori. Próbálj meg neki minél több olyan ételt adni, amit maga csipegethet fel a kezével, így jobban lefoglalja magát a székben és nem akar kijönni majd. Előtte adj neki annyi kanalas ételt, amennyit elfogad, addig is kaphat egy kanalat a kezébe, amivel ő is próbálkozhat, ez is leköti majd. Segíthet az is, ha az öledben eteted egy darabig.

  • Havasiné Koczka Babett

    2011. augusztus 01. hétfő

    Kedves Ági!!!Szeretnék tanácsot kérni mert a kislányom eléggé fel lett kapatva és nem akar megmaradni egyedül csak 5-10percig. Nem tudok tölle semmit csinálni.Idös nénik azt ajánlották hogy hadjam sírni akár 1-2 óráig is mert elöbb utóbb abba fogja hagyni.A másik dolog amit szeretnék ,hogy hogyan szoktassam a kiságyába mert csak cicin akar elaludni és 2-3 óránként felkel.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 02. kedd

      Mennyi idős? Mert fél éves kor előtt nem is várhatsz elé tőle többet, mint hogy 5-10 percig elvan magában, utána pedig unatkozni kezd. Később is lehetnek átmenetileg nyűgösebb időszakok. A 2-3 óránkénti felkelés is normális még egy kisebb babánál (éhes), fél éves kor után pedig gyakran a fogzás okozza.

  • Kata

    2011. július 28. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 16 hónapos. Egy igazi örökmozgó, éjszaka sincs nyugton, még mindig felkel 3-15 alkalommal.
    A probléma csupán „csak” annyi,hogy nagyon akaratos, hisztis (KOS jegyű) gyerek. Ha valami nem úgy van,akkor azonnal elkezd csapkodni, földhözvágja magát, harap, csíp, a fejét veri a földbe, vagy a földön vergődik és üvölt.
    Ha valamire azt mondom nem szabad, akkor meg sem hallja, csinálja tovább a dolgot. Rám abszolút nem hallgat, ott be, itt ki….
    A párom szüleivel lakunk és szerintem ez is problémaforrás, mivel sokszor ők olyan dolgokat megengednek,amiket én nem és ha ettől függetlenül én rászólok,akkor én vagyok a rossz….

    Mit tegyek…? Nagyon fontos lenne, segíts kérlek, mert lassan az én idegeim is kezdenek kikészülni az éjszakai nem alvás és a nappali hisztériák miatt.

    Köszönöm,

    Kata

    • Vida Agi

      2011. július 29. péntek

      Ez arról szól, hogy még nem tudja kezelni az indulatait, ezért amikor dühös, akkor elveszti a kontrollt maga felett. Amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, nem szidod le, nem emeled fel a hangod, hanem vagy eltereled a figyelmét, vagy megnyugtatod, esetleg ha mondjuk arról van szó, hogy csinálni kéne valamit, amit ő nem szeretne akkor határozottan csinálod tovább, nem engedsz a hisztinek. Ha azt látja, hogy te higgadt tudsz maradni, ő is megtanulja majd kezelni az indulatait. Az is jó megoldás, ha átöleled ilyenkor és ettől megnyugszik.

      Nagyon fontos, hogy egyértelműek legyenek számára is a szabályok és a határok, ne legyen bizonytalan abban, mit csinálhat és mit nem, mert ez sok feszültség forrása lehet. Segíthet ezeket a határokat megtanítani az is, ha ilyenkor amikor hisztizik, leülteted, vagy a szobájába viszed és ott kell lehiggadnia, ezáltal megérti, hogy valami rosszat csinált és magától kell az indulatait is kezelnie.

  • Gyöngyi.

    2011. július 25. hétfő

    Kedves Ági!
    Kisfiam aug 1-én lesz 21 hónapos. Nagyon aranyos kedves fiú a hisztit leszámítva. Sajnos nagyon akaratos, ha nem az van amit Ő szeretne, hajamat húzza, karmol, pofoz, mikor megnyugszik akkor puszilgat. És ezt a nagymamával is megcsinálja. Sőt a játszótéren is teljesen mindegy ki az nekimegy és karmolja, haját tépi, pofozza.Már mindent kitaláltam , meg bűntettem, de nem használt eddig semmi. Van mikor álmában is ugyanezeket csinálja.nehezen sikerül megnyugtatni és alszik tovább. Megkérdezem tőle, hogy rosszat álmodtál kisfiam és azt feleli, hogy igen. Bízom benne, hogy nem sokáig tart ez az állapot, mert az arcom már tiszta seb a karmolástól. Kérem adjon tanácsot, segítsen. A másik probléma, hogy nem tud egyedül eljátszani, mindig ott kell lenni vele. Nem köti le sem a mesefilm semmi. Köszönöm válaszát.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 06. szombat

      A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

  • Gyöngyi

    2011. július 23. szombat

    Kedves Ági!
    17 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretném a segítségedet kérni. Tavaly nyáron is sokat segítettél a válaszaiddal:) A problémánk a harapás-karmolás-csípés, valamint a sipákolás.Sajnos már nem tudom,hogyan lehetne leszoktatni ezekről. Ő alapban egy örökmozgó,jólelkű, születése óta nyugodtan alvó, nem sírós baba. A problémák kb. 2hónapja kezdődtek. Leginkább a családot kóstolgatja, de rettegek, hogy mikor kezdi el a j.téren,j.házban is.Folyton ölelget,puszilgat minket és a tesóját,(bújós természetű),egyszercsak minden előzmény nélkül harapni kezd.Pl. ha fekszem az ágyon, vagy mosogatok.Kiderült számomra,hogy ezzel szeretné elérni, hogy figyeljünk rá.De amikor játszunk, olvasunk,vele foglalkozunk, akkor miért csinálja?Olyan is van, hogy ezzel „támad”, ha v.mi nem úgy történik, ahogy ő szeretné. A sipákolással meg az a gond, hogy kb. 1hónapja csakis így kommunikál(1etlen szava az „inni”).Míg korábban szépen mutogatott, most ha éhes, ha v.mit nem akar, szóval b.mit szeretne, azonnal sipákolni kezd, de v.mi szörnyen idegesítő hangon.Hiába mondom neki,hogy mutasd,mert anya így nem érti mit szeretnél, rá se ránt.Egyébként hisztizni is kezd, olyankor nem működik sem a figy.elterelés, se más, nem is figyel, ha próbálom megbeszélni vele, hogy mit csinált helytelenül. Köszönöm, hogy foglalkoztál velünk! Kellemes nyarat kívánok neked!

    • Vida Agi

      2011. július 29. péntek

      Nem akarok rádijeszteni, de ez a sipákolás és hogy nem hallgat rád, akár hallásproblémára is utalhat, érdemes lenne orvosnak is megmutatni. Lehet, hogy semmi baj, de a leírásod alapján akár ez is lehet a gond.

      A harapás ősi ösztön, ha tehetetlenek vagyunk, akkor kezdünk harapni. Illetve a másik oka ilyen kis korban, hogy a saját testhatárait tanulja meg a gyerek és ezért harap olyan helyzetben is, amikor látszólag nincs vészhelyzet. Ilyenkor elég rászólni, hogy „Nem szabad” és letenni vagy akár a szobájába bevinni, hogy értse, mi a gond, pár alkalom után szépen megtanulja majd, mit nem szabad.

  • Adri

    2011. július 20. szerda

    Kedves Ági!

    Kislányom 14 hónapos. Mindíg úgy gondoltam, ha elmegyek valahova, az a jó, ha elbúcsúzok töle és elmondom, hogy nemsokára jövök stb. Ezt így is csináltam, viszont az elmúlt időben annyira feldúlja az elválás, sokáig sír, nem akar elengedni. Ezért mostanában szöknöm kell.Így észre sem veszi, hogy elmentem.
    Szerinted nem baj?

    Köszönöm szépen!
    Adri

    • Vida Agi

      2011. július 29. péntek

      Nem baj. Ez igazából később okozhat gondot, ha akkor sem akar majd elengedni, akkor bizony meg kell próbálni megint majd a búcsúzkodós megoldást, mert ha újra meg újra megtapasztalja, hogy visszajössz tényleg, akkor elmaradnak majd a sírások. De ezzel még várhatsz pár hónapot, addig, ha ez segít, nyugodtan szökj el.

  • Fodor Ildikó

    2011. július 16. szombat

    Kedves Ági!
    Szeretném a segítségedet kérni,hogy lehet a 18 hónapos lányomat leszoktatni arról,hogy mindent a szájába vegyen,(ez a legkevesebb)de meg is eszi amit talál pl.:kavics,kutyaszőr,virágszirom,szöszök stb. nagyon gyorsan kell cselekednem,nehogy lenyelje.Itt kezdődik a hiszti,hogy ne vegyem el ami a kezében van,vagy ne vegyem ki a szájából.Sikit, ütöget,dühösködik és két perc múlva már újabb dolgokat próbál megenni.Mióta mászni tud azóta műveli ezt a szöszözést,és ez most sem változott,hogy már jár.Az egész nap arról szól,hogy a gyerek nyomában kell lenni,még akkor is ha egyébként jól eljátszana,mert mindent megeszik.Már sok mindent kipróbáltunk,de semmi nem vezetett eredményre.Főleg engem provokál vele,teszteli,hogy meddig mehet el.Tudja,hogy nem szabad,mutogatja is a kezével,hogy nem és mégis vigyorogva megcsinálja.Nagyon örülnék,ha tudnál nekem segíteni,vagy lenne valami ötleted,hogy lehet ezt megoldani.Válaszodat előre is köszönöm.
    Üdvözlettel:Ildi

    • Vida Agi

      2011. július 30. szombat

      A mászni kezdő babáknál szinte mindig fennáll egy darabig ez a probléma. Azért csinálják, mert ebben a korban még nem csak kézzel és szemmel nézik meg a dolgokat, hanem szájjal is, ez a felfedezés része. Lehetőleg ne másszon olyan helyre, ahol veszélyes dolgokat talál, de ha cumizik, és ilyen helyekre mentek, akkor addig a cumit is odaadhatod neki. Illetve rá is lehet szólni, de nem kell elvenni, ami a kezében van, elég csak megfogni a kezét, amikor a szájához emeli és rászólni, hogy „Nem szabad”

  • Rita

    2011. július 14. csütörtök

    Kedves Agi!

    A kisfiam 1 eves 2 honapos es meg most sem jatszik el egyedul, nem tudja lekotni magat, ha szuksegem van par perc szabadidore bekapcsolom neki a tevet, de ez sem valik be mindig. Sirva, ketsegbeesve maszik utanam. Ha elmegyek tusolni ott var es tamasztja a tusolo ajtajat, ma peldaul addig nyomkodta az ajtot amig ram nem dolt ( ez reszben minosegi hiba is gondolom). Ha mosogatok, kapaszkodik a labamba, ha bepakolok a mosogepbe O elosszeretettel mar pakol is ki belolle es meg sorolhatnam.A nyitogatas csukogatas lefoglalja, de annyi szep es fejleszto jateka van amit csak velem egyutt hajlando kiproballni. Egesz nap olben akar lenni. Nem ertem mert csak en kellek neki a nap minden perceben. Szeretnem ha adnal par jo tanacsot mivel valaszthatom le magamrol egy kicsit. koszonettel, Rita.

    • Vida Agi

      2011. július 29. péntek

      Ebben a korban ez a normális. A kicsi önállósodik, de ettől megijed, ezért folyton a nyomodban jár, mert így érzi biztonságban magát. Most bármi érdekesebb neki, mint a játékai, mert annyi sokkal érdekesebb dolog van a lakásban. Ez nem gond. Menjen nyugodtan veled, vond be a feladatokba. Mutasd meg neki, hogyan pakolhat be a mosógépbe, ha végzett a gép, akkor hadd pakolja ő ki. Ha főzöl, adj neki is konyhai eszközöket játszani, legyen ott melletted addig. Nyugodtan utánad mehet a WC-be is (ennek egyébként később a szobatisztaságnál nagy szerepe lesz, mert ha látja, hogy ti mit csináltok ott, őt is érdekelni fogja a dolog) Rövid ideig tart ez az időszak, pár hét és kinövi, addig kitartás 🙂

  • Bea

    2011. július 11. hétfő

    Kedves Ági!

    Kislányom 7 hónapos és 2 hete egyáltalán nem akar elmaradni a játszószőnyegén, kizárólag kézbe. Idáig olyan szépen eljátszott, de most egész nap kézbe van, nyűglődik. 2 foga már kint van, a felső ínye eléggé meg van duzzadva, lehet, hogy a felső fogak miatt van ez? Esetleg még közrejátszhat az is, hogy most tanul meg mászni, már nem sok kellene neki hozzá, hogy elinduljon. Eléggé türelmetlen és iszonyatosan tud hisztizni, ráadásul ő az a típusú baba aki nem hagyja abba órák múlva sem. Szerinted mi lelte? És mit tehetek, mert már eléggé fáj a hátam és a derekam az ő cipelésétől és semmit nem tudok tőle csinálni, mert nem lehet letenni.Köszönöm előre is válaszod, Bea

    • Vida Agi

      2011. július 16. szombat

      Ez a mászás miatt is lehet, általában az új nagy mozgások elsajátítása előtt vannak ilyen nyűgösebb időszakok, ezek maguktól elmúlnak, ahogy a baba megtanul mászni.
      De, ha most jön a felső foga emiatt is nyűgös lehet. Ezen homeopátiás alkati szerrel tudsz segíteni, hogy ne legyen neki olyan kellemetlen, erről bővebben a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt olvashatsz.

      • Bea

        2011. július 21. csütörtök

        Kedves Ági!

        Köszönöm a válaszod, de sajnos már minden féle-fajta homeopátiás szert és gélt kipróbáltunk amit itthon kapni lehet, sőt még Németországból is hozattunk be egy szert, de én úgy látom, hogy ezek nálunk nem váltak be egyáltalán. Nincs esetleg valami jó ötleted vagy tanácsod, hogyha nem válik be a homeopátia és dentinox gél ill. dologél akkor mit használjunk? Mert panadolt vagy a nurofent nem lehet nekik csak max. 4 napig adni, viszont az meg kevés, mert sajnos eléggé megviseli a fogzás. Várom válaszod. Előre is köszönöm.
        Bea

        • Vida Agi

          2011. július 29. péntek

          Ha a Panadol vagy a Nurofen használ, akkor kérdezzétek meg a gyerekorvost, mert ők fel szokták írni ilyenkor a Germicid kúpot, ami tovább is adható és ugyanolyan jó hatású. Illetve ha még nem próbáltátok, akkor a Viburcol kúpot vagy az Osanitot érdemes kipróbálni.

  • Zsuzsi

    2011. június 30. csütörtök

    Kedves Ági,
    Kisfiam 3 éves és bár mindigis hisztis akaratos gyerek volt, most újabb fordulatot vett nála a dolog. Fél éve kistesója született ami után olyan dühkitörései voltak, hogy önkívületi állapotba került és hidegvízzel kellett az arcát megmosnom, hogy egyáltan magához térjen. Furcsa módon azonnal jobban lett, megnyugodott és megköszönte!? Ezt csak azért írom le, hátha köze lehet a dolgokhoz. Csak egy ideje játszik el egyeül és néz mesét, de a játék nála jelenleg a pisztolyozás éa a vereledés. Mivel az utcánkba több fiú van és mind ezt művelik, talán ez nem is olyan fontos. A jelenlegi hisztik figyelemfelkeltések. „szomjas vagyok” adok neki, utána már nem szomjas és üvölt amgí látja az inniét. Már mindig direkt kint hagyok neki, hogyha szomjas akkor tudjon inni és csak szólok neki, hogy ott van igyél. Akkor jön az éhes vagyok, -mondjuk ebédidő közelben- aztán mégsem éhes, inkább pisilnie kell, közebn meg nagyon álmos lesz, aztán amikor mennénk be akkor ő előbb eszik és így tovább. Leírva nem olyan idegőrlő mint egyébként, de már elcsattant pár pofon is amit nagyon bánok, de egyszerűen kiborítóan viselkedik. A testvérét szereti, velem a kapcsolat nagyon megromlott. Régen csak én léteztem, amíg a kórházban voltam olyan nagyfiú lett és láttam a csalódást a szemében 🙁 Mit tegyek, hogyan kezeljem ajelenlegi helyzetet?
    Várom válaszát, Köszönettel!:
    Zsuzsi

    • Vida Agi

      2011. július 08. péntek

      Próbálj meg minden héten legalább egyszer néhány órát csak vele tölteni, vagy ha ez egyáltalán nem megoldható, akkor minden nap, amikor lefektetitek a kicsit aludni, akkor egy fél órát legalább csak a naggyal foglalkozz, mert láthatóan szeretné felhívni magára a figyelmet, ezért viselkedik így.

  • Melinda

    2011. június 21. kedd

    Kisfiam június 25-én lesz 8 hónapos. Az elmúlt hónapban kezdte, hogy ha valami nem úgy van, mint az ahogy ő akarja, akkor bedobja a hisztit. Kimerevíti magát, és bömből legalább egy órán keresztül. De már ott tartunk, hogy akár 2 óra is lehet és úgymond taknya-nyála egybefolyik.
    Próbáltam vigasztalni, otthagyni, vizet rálocsolni, ráfújni, megmutattam saját magát a tükörben. De semmi hatása, sőt a vizre még jobban felhúzza magát. Ha meg magamhoz ölelem, akkor meg engem rúg, ellök. De ha mellettem van, akkor meg jön hozzám.
    Légyszi adj tanácsot…
    köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. június 26. vasárnap

      Próbáld meg megfigyelni, mi váltja ki ezt nála. 8 hónaposan azért még nem szoktak ekkora vigasztalhatatlan hisztik lenni, ezért célszerű lenne megelőzni a kiváltó okot. itt még nem működik az, hogy ráhagyod, mert még túl kicsi, inkább vedd fel, próbáld megvigasztalni, mert ez még nem az az igazi klasszikus „hiszti”, hanem valami nem tetszett neki és mivel nem kap rá megoldást, ezért sír ennyire.

  • Cilike

    2011. május 29. vasárnap

    Kedves Ági!
    Mi 19 hósak vagyunk. Tipikus “tünetekkel”. Találtam egy homeopátiás szert, a Silicea 9ch-t. Azt írták róla, hogy olyan gyerekeknek való, akik otthon nagyon főnökök, társaságban viszont visszahaúzódók, kedvenc szavuk a nem. Teljesen ránk illik. Egyébként egészségesek vagyunk, közösségbe még nem járunk. Te javaslod ennek szedését? Lehet hogy ettől hamarabb átvészeljük a vészkorszakot? Köszönöm.

    • Vida Agi

      2011. június 04. szombat

      A hisztin nem lehet segíteni homeopátiával, ha alvászavarai vannak, vagy nehezen tud este lenyugodni, elaludni, azon segíthet az alkati szere, de a hisztin magán nem.

  • Kata

    2011. május 25. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 22 hónpoas, okos, értelmes kisfiú. Viszont iszonyat rossz szokásai vannak, a legrosszabb talán az, hogy társaival (ha pl. baba-mam klubba, játszóházba megyünk), hogy a gyerekek arcába mar, nagyon erősen. Már van aki fél Tőle. Van, hogy a karjába csíp, vagy mar, vagy arcukba. rengetegszer elmondtam neki, pontosabban elmagyaráztam, hogy mi a helyes. Megmutattam neki, hogy a többi babákkal/gyerekekkel hogy kell viselkedni, megmutattam, hogyan simogatjuk meg őket 8vagy átöleljük, akiket nagyon szeretünk puszit adunk). Egyszerűen semmi nem használt. 1 hónapja tart ez az állapot. Pedig hidd el, eddig türelmes voltam, de most már szégyellem , hogy nem tudok mit csinálni. Már előre tartok egy következő gyerekes összejövetelnél, mert a kisfiam bárkit meglát csíp vagy mar. persze ha lefogom akezét, akkor hisztizik, így ezt már nem csinálom.
    Te miylen megoldást javasolsz?

    • Vida Agi

      2011. június 04. szombat

      Amikor csinálja fogd le a kezét, mondd, hogy nem szabad, és hagyd hisztizni. Pont ebből fogja megérteni, hogy ezt tényleg nem szabad.

  • Viki

    2011. május 19. csütörtök

    Kedves Ági,

    Kisfiam 14 hónapos, nagyon akaratos. Nyugodt családi körülmények között élünk, sokat foglalkozom vele, mondókázunk, játszunk, kisautózunk, sétálunk, de ha valami nem úgy van, ahogy elképzelte, kiveri a balhét. Próbálkoztam figyelemeltereléssel, azzal, hogy nem figyelek oda, kimegyek a szobából (de utánam jön), kedvesen beszélek hozzá, mindig elmagyarázom, hogy éppen miért nem csinálhatja, amit szeretne (pl kést elvenni az asztalról, reggeli helyett kekszet enni…). Azonban a helyzet egyre csak romlik, ma például azon túl, hogy üvölt, rugdos, kapálózik elkezdte a földbe verni a fejét, módszeresen. Először a szőnyegbe, másodszor a konyhakőbe, úgyhogy a hideg vizes arcmosást választottam, de az sem segített. Nem tudom, mit tehetnék vele. Kérlek adj tanácsot, mert attól félek, hogy kárt tesz magában. Amúgy leginkább engem tüntet ki ezzel a viselkedéssel, ma is átvittem a nagymamához, ott tündéri volt, míg meg nem látott újra.

    Várom válaszod. Köszönettel,
    Viki

    • Vida Agi

      2011. május 27. péntek

      Azért téged tüntet ki vele, mert tudja, hogy nálad hatásos a hiszti, mert belőled indulatot vált ki. Nincs csodamódszer, ami ezt egycsapásra megoldja, ezért felesleges is kísérletezni mindenfélével. A lényeg, hogy a kicsinek meg kell tanulni kezelni az indulatait. Ezt 2 tényező segíti:
      1. tőled nem lát mintákat arra, hogy indulatba jössz (ez nem azt jelenti, hogy soha nem jöhetsz indulatba, hanem, hogy ha indulatba jössz, akkor ne túl látványosan vezesd le)
      2. amikor hisztizik, akkor az mekkora figyelmet kap. Ha azt látja, hogy ilyenkor emiatt több figyelmet kap tőled, akkor jobban fogja csinálni, mintha nem reagálsz, vagy mindig ugyanúgy reagálsz (pl. mindig beteszed a szobájába, ha hisztizik).

      • Móni

        2011. július 18. hétfő

        Kedves Ági!

        Az én fiam most 15 hós és ugyanezeket műveli csak plussz rátesz egy lapáttal. Rettenetesen anyás, de annyira, hogy szinte semmit nem tudok nélküle csinálni – ami bevallom most már néha kezd kimeríteni. Ha a családdal játszik és a látókörébe kerülök abbahagyja amit addig csinált és elkezdi kiabálni, hogy ANYAAAA és ha nem jut hozzám, akkor kitör rajta a hiszti és üvöltésbe kezd…. Többen azt mondják, hogy hagyjam ilyenkor és ne foglalkozzam vele….. megpróbáltam… de ugyanúgy üvölt… mit tegyek? Anyukám azt mondta én is ilyen anyás voltam.. lehet, hogy ez ilyen a személyisége?
        Segítségedet előre is köszönöm,

        • Vida Agi

          2011. július 30. szombat

          A legtöbb 15 hónapos baba ilyen anyás. Nem azért kell hagyni a hisztit, mert akkor azonnal abbahagyja, hanem azért, mert néhány ilyen alkalom után rájön, hogy úgyse kap segítséget és szépen leszokik róla.

  • Krisztina

    2011. május 15. vasárnap

    Kedves Ági! Kislányom 2 éves, és az utóbbi időben néhány alkalommal (ha már semmi más nem segített) – erős hiszti esetén, vagy ha csúnya dolgot csinált (pl. csapkodott, ütögetett) – alkalmaztuk Nála az „arcmosás hideg vízzel” módszert. Ez valóban kizökkentette a hisztiből, és utána azonnal jobb belátásra tért, azonban ez után a pár alkalom után ha hisztizett és mondtuk Neki, hogy „akkor most megyünk a fürdőszobába megmosni az arcodat” megijedt és kérlelni kezdett bennünket, hogy „nem-nem-nem”… Ezen nagyon meglepődtem, hiszen fizikailag biztosan nem fáj Neki, ha megmosom az arcát, és tényleg csak pár alkalommal fordult elő. Mivel lelkileg szintén nem szeretném bántani, kíváncsi lennék a szakmai véleményedre az arcmosással kapcsolatban: hagyhat-e mély nyomokat a gyermekben, ill. miért fél tőle ennyire a kislányunk? Egyik este pl. a játékok összepakolásánál nem akart segíteni, mire mondtam Neki hogy „ha nem segítesz pakolni, akkor megmosom az arcodat”, és azonnal segíteni kezdett… Nem értem, mitől ilyen erős fegyver ez az arcmosás??? Esetleg lenne jobb ötleted, hogy milyen más dologgal lehetne rávenni Őt arra, hogy csináljon / ne csináljon ezt, vagy azt, pl. rendrakás, nem csapkodunk, nem dobáljuk a játékokat, stb. Összességében nagyon ügyes, okos, szófogadó kislány az én kis tündérkém – mindössze arról van szó, hogy bizonyos dolgokat szeretnék csírájában elfojtani, és mindenképpen a lehető legjobb módszerrel. Tanácsodat előre is nagyon szépen köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. május 18. szerda

      Ez egy kellemetlen élmény volt neki, azért ijed meg tőle most már akkor is, ha emlegetitek. Önmagában ez nem okoz gondot, hiszen nem okoz fájdalmat, inkább csak kizökkenti a hisztiből. Nincs olyan csodamódszer, amivel mindenre rá lehetne venni a gyereket, a legjobb, ha mindig higgadt és határozott maradsz, és nem büntetni akarod, hanem megtanítani neki, mit hogyan kell csinálnia, mi az elvárás egy-egy adott helyzettel kapcsolatban, sokat segíthet az is, ha jó példát mutatsz, tehát pl. ha megkéred valamire és nem csinálja, akkor megmutatod, hogyan és mit kéne csinálnia.

  • Kollár Tünde

    2011. május 08. vasárnap

    Kedves Ági!

    1 éves a kislányom,az a gondom,hogy nagyon hamar dühös lesz,ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja,ilyenkor rögtön harapni kezdi aki a közelében van.Nekem van hirtelen természetem,de mióta megszületett mindig próbálom magam visszafogni.Az apjától sem láthat ilyen viselkedést,és nem tudom mivel tudnánk erről leszoktatni.
    köszönöm: Tünde

    • Vida Agi

      2011. május 22. vasárnap

      A harapás ősi ösztön, ha tehetetlennek érzi magát egy helyzetben a gyerek, akkor harap (tehát nem azon múlik, hogy tőletek látott-e ilyet). Ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

  • Bea

    2011. május 04. szerda

    Kedves Ági! Kislányom most 7,5 hónapos. Egy kis angyalka volt evet aludt játszott. Általában ha fent van napközben egyedül játszik (járókában, szivacson, földön), persze én körülötte mozgok (végzem a dolgom) beszélgetek vele, oda megyek hozzá folyamatosan a látókörében vagyok. Apa este hazaér, utána közös játék megy a fürdésig. Pár hete elkezdte, hogy ha közvetlen nem mellette vagyok(unk) vagy nem veszem fel kézbe akkor üvölt, hisztizik. De képes akár 4-5 órán keresztül is csinálni. Ennyi sírás után csak nagy nehezen alszik el napközben, alszik kb 1 órát felkel minden ok, de amit lerakom játszani, a kezemből, vagy eltávolodok egy kicsit, ismét rázendít. Már rengetek helyet kipróbáltam, a lakásban, de mindegy hol van, ha nem mellette vagyok sír. Adtam új játékokat, de nem érdekli, ha nem vagyok ott.
    Kérlek ,adj tanácsot mit is tehetnék  legtöbben azt tanácsolták hagyjam sírni, de ezt nem lehet elviselni a több órán keresztül. Előre is köszönöm! Bea

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Ha csak pár percre kell kimenned, beszélj hozzá, amikor el kell menned, mondjad el, hogy hova mész és mikor jössz. Utána menj ki, és amikor végeztél akkor menj vissza. Ha házimunkát végzel, vidd magaddal a kicsit hordozóban, vagy etetőszékben, hogy lásson közben, ez megnyugtatja majd

  • Viki

    2011. május 02. hétfő

    Kedves Ági!

    A segítségedet szeretném kérni. Kislányom hisztijéröl lenne szó. Egyszerüen nemm segít semmi,ha hisztizik. Megnyugtatás?Nem megy,dobálja magát,nemhogy átölelni tudnám és megnyugtatni.Szóval szép szóval nem ment, a figyelemelterelés néha bejön.
    Eddig 3x fordult elö, hogy beállitottam a kádba és megengedtem a hidegvizet, kicsit az arcára. Utána megtöröltem ,átöltöztünk és teljesen megnyugodott. Nevetett már utána.Az egész az alvassal kezdödött, egyszerüen hiszti volt alvásnál,pisi,kaki,(persze nem is kellett) meg inni ,enni.És csak ordított,h ö nem alszik.Néhan hét alatt ezt megelégeltem és eljutottam a hideg vízig. Azóta,mint egy kisanygal,tudja,hogy ha aludni megyünk,akkor biza aludni kell.
    Nalunk voltak a nagyszülök,és teljsen felborult a rendszerünk, a gyerek totál faradt volt,és túl sok volt neki az inger. Minden meg volt engedve,stb..Sajnos lejátszódott gey iszonyu nagy hiszti,amiböl nem tudam másként kirántani. A nagyszülök kb,mint egy gyilkosra, ugy néznek rám. Szerinted?
    Rosszat teszek ezzel?Sérül-e a lelke a gyereknek?Nem szeretném. És gyakorivá sem tenni. Egyábként nem haragból cselekszem, de pl. sokszor elég megemliteni Neki,hogy menjünk a kádba?És megkérdezem,hogy jó lesz-e?És hogy szabad-e hisztizni?Mondja nem szabad:-))!
    Szóval agyalok,mert mint gondolom sokan,nem szeretném elrontani a legféltettebb kincsemet..!De hisztijét valahogy muszáj kordában tartani. Várom válaszodat.

    • Vida Agi

      2011. május 11. szerda

      A hidegvíz igazából inkább csak meglepetést okoz a gyereknek, ezért szünteti meg a hisztit, nagy gondot nem okozol vele. Viszont a fenyegetőzést nem javaslom vele (sem mással), mert rövid időn belül megtanulja a kicsi, hogy „anya csak mondja, de nem csinálja, nem kell foglalkozni vele”. Hisztihelyzetben a legjobb, ha hagyod és nem szólsz hozzá, nem foglalkozol vele, sőt ki is mész, amikor csinálja. Ha nem kap figyelmet, akkor szokik le róla a leghamarabb.

      • Viki

        2011. május 11. szerda

        Kedves Ági!

        huhh, köszönöm. Én is így gondolom ezt. Fenyegetözni nem fenyegetözöm. A hideg víz is csak nagyon”komoly”helyzetekben fordult elö. Tegnap próbáltam,magára hagytam a szobájában és én kiültem a balkonunkra. A szpbájából kilátott rám. Egy ideig dühöngött ,mindent levert az asztaláról ,azután meg kijött hozzám. Kérdeztem töle,hogy nah,megnyugodtál?Mondta igen:-)aztan jött bújni:-))!Ezzel is meglepetést okoztam szerintem.
        Mégegyszer köszönöm szépen a válaszodat. Nem könnyü dolog jó maminak lenni:-/!

  • Edina

    2011. április 30. szombat

    Szia Ági!

    Nagyjából századjára kérem a segítségedet.
    Kisfiam lassan 9 hónapos lesz. Néhány hete csinálja azt, ha kikerülök a látóteréből pár pillanatra, hiába beszélek közben – csak ezt csinálom és ezért megyek és már jövök is – üvölteni kezd. Ha valaki a kezébe veszi akkor is üvöltés (kivéve mi és a nagyszülők). Egy könyvben azt olvastam, h ez a baba bizalmatlanságát jelenti az anyja irányába, mert h fél, h egyedül marad. Ez most komoly?
    Úgy érzem, h ketten a legnagyobb szimbiózisban élünk. Soha nem hagytam magára, de még csak sírni sem.

    Mit lehetne tenni, h az idegenekkel is barátságosabb legyen és h legalább pár percig egyedül is ellegyen? Vagy ez lehet a szeparációs félelem?

    Századjára is köszi! 🙂

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Ez a szeparációs szorongás „műve”. Ha mindig beszélsz hozzá közben, elmondod, hogy vissza fogsz jönni és vissza is jössz, idővel megtanulja, hogy tényleg visszajössz és elmúlik ez a helyzet.

      Idegenek: Először hagyd, hogy kicsit nézegesse a másik embert, „mutasd be” neki és amikor már barátkozik vele, csak akkor vegye át más.

  • szilnelo

    2011. április 04. hétfő

    Kedves Ági!

    Segítségre lenne szükségem. Németországban élünk, kislányunk most 6 hónapos. Próblémám az, hogy kislányom egyre többször csinálja, hogy vígasztalhatatlanul ordít. Először 3 hónapos korában csinálta, megijedt az egyik ismerősünktől, tíz perc után sikerült megnyugtatni. Például ha németül beszélnek hozzá hölgyek akkor is kitör belöle, de ha férfiak beszélnek hozzá akkor mosolyog. Probléma, hogy miután itt élünk, mint a babaúszás és a babatorna és németül folyik. Múlthéten jó kedvüen mentünk vízbe, egyszer irdatlan ordítás 30 percen keresztül és nem lehetett megnyugtatni, pedig eddig ha máshogy nem is de cicin meglehetett. Az baj, hogy az okát se tudom miért kezdtett sírni, most már esténként a kiságyban is kezdi, vagy akár autóban vagy boltban. Kérdésem az, hogy ez teljesen normális vagy forduljak szakemberhez. Igazából jól fejlödik, már fordulgat és mászik is. Még annyit, hogy azt mondják koraszülött, 5 napig volt inkubátorba 3240 grammal született.
    Segítségedet előre is köszönöm!

    Szilvi

    • Vida Agi

      2011. április 19. kedd

      Nem kell aggódnod, nem a némettel van baja, hanem az idegen emberekkel. Ebben a korban kezdenek a babák bizalmatlanabbak lenni az idegenekkel szemben, ezért van az, hogy bizonyos helyzetekben bátortalanabb lesz, megijed a baba. Nyugodtan menj vele emberek közé, de próbáld meg kifigyelni, mik azok a helyzetek, amikor megijed, ilyenkor ne add ki a kezedből, nyugtasd meg, hagyd, hogy maga kezdjen el megismerni egy új helyet, vagy megnézni az új embereket.

  • Pribi

    2011. március 21. hétfő

    Szia Ági!
    A segítségedre lenne szükségem!Leírom a történetemet, hogy mi is a problémám!
    Elutaztunk egy napra rokon látogatásba, oda felé a kisfiam aludt majd egy órát, és délutáni séta alkalmával egy bő félórát!
    Este hazainduláskor beraktuk a baba ülésbe és elkezdett sírni, ordítani amit csak eltudsz képzelni! Próbáltuk megvigasztalni, de semmi nem segített, már be kentem a fogát , hátha fáj neki, de csak visított tovább, adtam neki játékot, de eldobta, odabújtam hozzá, de elkezdte húzni a hajam a fülem! Tépte a ruháját, a biztonsági övet, nagyon durva szituáció volt!
    Meg álltunk többször az autóval , kivettük az ülésből és próbáltuk megnyugtatni, de nem használt!
    Majdnem egy órán keresztül tartott,mire nagy nehezen elaludt! Egy 10 hónapos kisfiúról van szó!
    A másik problémám, hogy egyszerűen, ha arrébb megyek egy métert vagy kimegyek a szobából elkezd ordítani, a nappalit mi lezártuk baba kerítéssel,mert ott minden biztonságos számára, de egyszerűen nem marad meg egyedül!
    Ezért mostanában jön velem mindenhova, de félek, hogy így meg fel fog fázni,mert járólap van a többi helyen(konyha, fürdő, folyosó),mit lehet ilyenkor tenni!
    Jó hosszúra sikerült, de nagyon el vagyok keseredve,mert nem tudom jól kezelni ezeket a helyzeteket!
    Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. március 29. kedd

      Ez a sírás rokonlátogatás után azért volt, mert új helyen járt, és ez ebben a korban már megviseli őket, nehezen tudnak kikapcsolni utána, ráadásul ebben a korban nagyon mozgékony a baba és nem szeret sokat egy helyben ülni, ezért fokozottan tiltakozhat a babaülés ellen, pláne, hogy előtte már kétszer aludt aznap.
      Ez nem azt jelenti, hogy nem menjetek rokonlátogatóba, de kb. másfél éves korig, ez néha még nagy hisztiket válthat ki. Érdemes ilyenkor megállni a kocsival, sétálni egy kicsit a levegőn vele, megnyugtatni és úgy továbbmenni.

      A másik probléma is a korral jár: a szeparációs szorongás okozza. Amikor nem lehet veled mennie, 5-10 percre maradjon bent a szobában, ha ragaszkodsz hozzá, hogy nem mehet, és szóval nyugtatod, akkor idővel megtanulja majd, hogy most nem lehet. Viszont néha engedd is neki, 1-2 hónap múlva már úgy sem lehet bezárva tartani, mindenhova önállóan fog menni a lakásban.

      • Pribi

        2011. március 29. kedd

        Köszönöm szépen a válaszod ismét sokat segítettél nekünk!
        A levelem írása óta már jön velem mindenhova és így sokkal jobb a helyzet!
        Még-egyszer köszönöm!

  • szilvia

    2011. február 06. vasárnap

    Kedves Ági!
    Két-tüz-között vagyok,de nagyon.2éves és 2hós „nagyfiam” van.Cudar hisztis,már szinte azóta,hogy mászni tud.Vannak pillanatok,mikor kicsit higgattabb,de nem sürün.18hónapos volt,mikor megérkezett a kisöcsi,akit nagyon jól fogadott,vagyis pici féltékenység volt,de nem súlyos,mivel akkor ő inkébb apás volt,igy nem zavarta,ha anya a kicsivel is foglalkozik.Majd körülbelül 3 hónapra rá,megkezdődött a durcáskodás,magát verdesés,üvöltözés,orditás,sikítozások korszaka,és ami nagyon zavaró,hogy nem lehet vele szót érteni,mert mindig mindenre a válasza „nem”.Mivel szereti a gyerekeket,gondoltam jót tenne neki a bölcsi ezért beadtam.Nem is volt vele gond az elején,csak már a nevelők is mondják,hogy mindig mindenre azt mondja,hogy „nem”,egyébbként nincs vele gond.-a bölcsiben.Itthon annál inkább már nyugodt éjszakája(éjszakánk) sincs,mert állandóan fölkiabálja magát,hogy nem-nem-nem.Majd a kiabálás átvált köhögésbe,és már hányt is és van,hogy be is pisil,pedig már nem használunk pelust.Van hogy 5xmegkérdezem azt a kérdést amire ő is tudja,hogy -igen-a válasz,mégis azt mondja hidegvérrel,hogy nem(pl.miután pisilt,megkérdezem,hogy pisiltél?-ő biztos azt mondja,hpogy nem!-és akárhogy forditom a kérdést biztos nemleges választ kapok)Ami azt illeti,már tényleg mindent megpróbáltam,(gondolom én),de nem jutottunk 1ről a 2re.Próbálok higgadt maradni amennyire lehet,bár van hogy büntibe is tettem e miatt.
    Nem tudom,hogy változtatna-e a helyzeten,ha kivenném a bölcsiből(1 hónapja jár) vagy hadjam?Ő szeret ott lenni,de nem szeret ott aludni.
    Ez agresszivitás vagy mi???
    Kérlek adj vmi ötletet,tanácsot,akármit,csak változtatni tudjak…egy picit legalább…

    Előre is köszönöm a választ!

    • szilvia

      2011. február 14. hétfő

      Kedves Ági!
      A legutóbbi irásod olvasva kissé megnyugodtam,és eldöntöttem,hogy kitartó leszek az ovival kapcsolatban,főleg,mert az oviban javul a helyzet.
      De az éjszakákkal és azzal,hogy mindig mindenre NEM-et mond nem tudok mit kezdeni…Mit tehetnék ez ügyben?

      • Vida Agi

        2011. február 20. vasárnap

        A tiltakozás normális ebben a korban. Ha türelmesek és higgadtak, ugyanakkor határozottak vagytok vele a szabályokat illetően, akkor ezt elhagyja majd.

        A nyugtalan alvás a bölcsitől és a testvér érkezésétől is lehet.

        Amit megpróbálhatsz:
        1. Éjszakára kislámpát kapcsolni a szobájában (a legjobb a lávalámpa, attól nincs túl világos és nincs túl sötét sem)
        2. Vacsora előtt kicsivel Rooibos teát itatni 1 csészével, ez kellemes gyümölcsízű, nem gyógytea, nincs benne koffein, és enyhe nyugtató hatású (legalább 4 napon át érdemes próbálni, hogy segít-e nála)
        3. Mesélő Hold illóolajat lehet párologtatni éjszakára a szobájában (illoolajok.hu-n kapható)
        4. Együtt vagy egy szobában aludni (sok kisgyereket csak ez nyugtat meg)

  • Edina

    2010. október 08. péntek

    Szia!
    Már oly sokszor kértem tőled segítséget, s most is hozzád fordulok, mert nagyon tanácstalan vagyok.
    A kisfiam most 2 éves, eszméletlen eleven, egy örökmozgó. Sokszor már nem is birok vele..miből lehet észre venni, ha hiperaktív? Vagy egyáltalán kell-e erre gondoljak?
    A másik: 1 éves kora óta szeret harapni, harapdálni. Volt olyan mikor már azt hittük abba hagyta, de aztán megint elkezdte. Hol belénk, hol más gyerekekbe. Emiatt már sokszor inkább nem megyek vele sehova. Hiába magyarázom meg neki, hogy nem szabad, mert fáj, s sírni fog a baba,vagy anya,apa..stb.. Megérti, megpuszilja, átölel, mondja, hogy szeret.. s aztán egy kis idő múlva megint kezdi. Minden kipróbáltam, volt, hogy visszaharaptuk, volt, hogy picit odacsaptunk, volt, hogy sírtunk,elmagyaráztuk, szinte már mindent kipróbáltuk, de a siker mindig csak rövid ideig tartott. Most a harapáshoz felvett egy újabb idegesítő tevékenységet.. a morgást. Van, hogy rátámad morogva más gyerekre, mint egy oroszlán a prédájára. Jövőhéten kezdi a bölcsibe(külföldön élünk) de már most félek, hogy mi lesz.. Őt is sajnálom, meg a többi gyereket is, vagy lehet az óvónőket kéne. Kérlek adj tanácsot, mi lehet ez nála, vagy hogy mit kellene tennem. Mert már ötletem sincs, s nagyon elkeserít, mert már szinte mindenki fél tőle, s így mi lesz vele, belőle??!!
    köszönöm.
    Edina

    Válasz:2 évesen még minden gyerek hiperaktívnak tűnik, ezzel nem kell foglalkozni. A hiperaktivitás nem az, hogy a gyerek nem tud egyhelyben lenni, hanem az, hogy képtelen bármire odafigyelni huzamosabb ideig, mivel azonban 2 évesen még eleve nem tudnak 10 percnél többet koncentrálni bármire, ezért itt még nem beszélhetünk hiperaktivitásról.

    A harapás a legősibb reakció, szorult helyzetben, ha tehetetlennek érzed magad, akkor ezt a „fegyvert” veszi elő az ember (a felnőttek is) A legjobb megoldás, ha nem borulsz ki, nem harapsz vissza, nem csapsz oda, mert ezzel azt tanítod neki, hogy agresszióra agresszió a válasz és ez a jó megoldás, ezt kell neki is tennie. Helyette, higgadtan mondd el, hogy ezt nem szabad, mert dáj és tedd ezt minden alkalommal. A bölcsődében a gondozók megoldják majd a helyzetet, hidd el ők sok harapós, hisztis gyerekkel találkoztak már az évek során.

  • Vargáné Németh Katalin

    2010. augusztus 08. vasárnap

    Szia Ági!
    A nagylányom most lesz két és fél éves és 4 hónapos a kis Huga.A délutáni alvásnál iszonyú cirkuszt rendez,mert nem akar aludni.Pedig kell neki az alvás,mert ha nagy harcok árán elalszik,alszik 2ill.2,5 órát is.Volt,hogy hagytam,hogy ne aludjon,de akkor kibírhatatlan lesz.Szóval szüksége van rá!
    Még a várandósságom alatt megszokta,hogy délután mellettem aludt el.De mostanában nem akar mellettem se aludni.Az az érdekes,hogy van,hogy mondja,hogy fáradt,aludni szeretne.Akkor úgy csinálok mindent,amit szeretne(matracon,meséljek),de aztán ott hagy és el kezd játszani,rosszalkodni.
    Ilyenkor persze próbálok higgadt maradni,de elég nehéz,amikor elkezd veszélyes dolgokat csinálni(felmászik az etetőszékbe és ott állva pakolászik,ugrál az ágyon,ugrál a lépcsőről).Ilyenkor odaviszem az ágyra és próbálom magam mellett tartani,amitől teljesen kiborul és üvölt és azt hajtogatja,hogy nem akar aludni.Persze erre felébred a Hugi és ő is sírni kezd,a nagy pedig nem akarja,hogy felvegyem a kicsit.
    Még az furcsa,hogy este szépen befekszik az ágyába(kiságy le van véve az egyik oldala és az ágyunk végébe van),fogja a kezem és elalszik.
    A sok harcnak az az eredménye,hogy teljesen elcsúszott a napi „rendünk”,mert van,hogy fél négy mire elalszik és 6 körül kel fel.Így este sokszor 11 mire elalszik.Mit tegyek,hogy megszűnjön ez az egész,mert szörnyen érzem magam ettől.Nem bántottam,nem is akarom!
    De kikészít teljesen!
    Köszönöm!Kati

    Válasz:Ez a dolog arról szól, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, mert most itt a testvér és ezért ő több figyelmet követel magának. Nem kell mindenáron erőltetni az alvást, mert ha azt érzi, hogy neked fontos és rágörcsölsz, akkor annál inkább nem akar majd aludni. Találjátok ki közösen, mi az a helyzet, ahogy szívesen elalszik (pl. fektessétek le közösen az állatkákat, takarja be őket, ő húzza le a redőnyt a szobában stb.), előtte próbálj meg csak vele foglalkozni (tudom nehéz, mert van másik gyerek is), érezze azt, hogy nem akarod görcsösen és hogy ha nem alszik, akkor sem történik semmi (ne mutasd előtte, hogy ez neked nem jó). Egyébként tényleg nincs semmi, ha nem alszik, lassan úgyis elkezd majd néha kihagyni egy-egy napot a nappali alvásban, ez általában az óvodában szokott rendeződni. Adj neki engedményeket is, pl. nappal aludhasson a ti ágyatokban, ettől nagylánynak érzi magát (valamint ott jobban szoktak aludni ebben a korban a gyerekek)
    Ha kibírhatatlan a helyzet, végső esetben be lehet vetni a B-tervet is, és betenni valami mesét neki, amit nézegethet, erre el szoktak aludni (ne ez legyen a mindennapos, csak akkor, ha nagyon nem megy az alvás)

  • Gál Kata

    2010. augusztus 06. péntek

    Köszönöm szépen válaszát!természetesen alkalmazni fogom!bár ajánlották a hideg vízes zuhanyt de ugy gondolom az nem jo a gyerekenk!!annyit szeretnék még kérdezni hogy körübelül mennyi idő mig egy ilyen hiszti ekmúlik nála?és az a taktika esetleg jo amit ön irt de elöte elmagyaráznám neki hogy miért nem szabad vagy abszolut ne szoljak hozzá mig hiztizik?köszönöm!!!

    Válasz: Várni kell néhány hetet, mire javulni kezd a helyzet. Amíg hisztizik, hiába magyarázol, úgysem hallja meg. Legfeljebb pár szót mondj ilyenkor és kész.

  • Gál Kata

    2010. augusztus 06. péntek

    Jo napot!!az én fiam most másfél éves és 5 napja jött rá a hiszti roham!!persze ha valamit nem engedünk neki!megírom őszintén hogy ugy lett nevelve (ölbeszoktattam)de már leszokott róla!szóval ha nem engedünk meg valamit akkor előszőr sír aztán elkezd remegni tetőtől talpig!de csak akkor ha én szólok rá az apjára nem reagál igy!tegnap hisztizett és arréb vidte az apukája tőlem és akkor kezdődőtt a remegés!jobban kötődik hozzám mint az apukájához!de rám szinte nem is hallgat!pedig szinte én foglalkozok vele!mit tegyek a hisztije ellen és hogy hallgason rám??kérem válaszoljon köszönetel Gál Katalin

    Válasz: A hiszti ellen nem lehet semmit tenni. ILyenkor ne beszélj vele, legyél következetes, ha valamit nem engedsz meg, és csendben várd ki a végét. Nem kell megnyugtatni, ölelgetni, kiabálni, kezére csapni, fenyegetőzni, figyelmét elterelni stb. Csak csendben várni, amíg befejezi, ez a leggyorsabb út ahhoz, hogy leszokjon róla.

  • Jusztina

    2010. július 06. kedd

    Kedves Ági,
    elnézést, ha rossz helyre írok, de nem találtam konkrétan az engem érintő problémákra külön topikot.

    A kisfiam a héten lesz 4 hónapos. Zavartalan terhességből, 39.hétre született császárral. Alapvetően vidám, mosolygós baba, kurjogat, gagyog, forgolódik.
    Kb. a 3-4.héttől elkezdődött nála egy furcsa „sírás”, (mondjuk ha 3 éves lenne, azt mondanám, hogy hiszti, de ugye ez nála még nem lehetséges.) Nincsen időhöz kötve, de többször jelentkezett este, fürdetés előtt, de igazából bármikor tud ilyesmit produkálni. Visítva, görcsölve, magát megfeszítve ordít, mint egy eszelős, majd megfullad az erölködéstől és csak úgy tudom megnyugtatni,ha a mellemre teszem. De ugye ha éppen fürdik, vagy öltöztetem, akkor ugye nem tudom mellre rakni. Ilyenkor felveszem, beszélek hozzá, apa bohóckodik neki, de megnyugtathatatlan. Nem volt hasfájós baba.A sírásait már meg tudom különböztetni, tehát van az éhes vagyok, az unatkozom, a na ebből elég, a jaj felébredtem, de ez…legutóbb az anyósoméknál produkálta ezt, aki már szenes vizet akart neki adni (elutasítottam). Legutóbb az orrát szívtam le éppen, ezt alapesetben egykedvűen tűri, de most erre kezdte el az ordítást, van amikor a pelenkázásra,tehát nincs „konkrét ok” amiért sírna. Borzasztó hallgatni, csodálkozom, hogy a szomszéd még nem hívta ki a gyámügyet. Mi/től lehet ez?
    A következő kérdésem, hogy a fürdetést is egykedvűen vészeli át, de nem sír. Ma a mosdó felett mostam meg a kezeit, mert most már mindig a szájában van, szegénykém úgy elkezdett sírni, megijedt.Nagyon nehezen tudtam megnyugtatni. Szerinted nem érzékeli még, hogy ez is víz?
    A harmadik, záró kérdésem a babamasszázzsal kapcsolatos. Ezt tanfolyam nélkül is csinálhatom neki? Hol tudod bővebb felvilágosítást kapni róla? Mert nagyon szeretném neki csinálni.

    Bocsánat, ha bárgyúak a kérdések, remélem,jól körülírtam amire választ szeretnék kapni.

    Válasz: A sírás oka lehet alkalmazkodási zavar is, előfordul pl. hogy bizonyos testhelyzetek vagy a saját hirtelen mozdulatai váltják ki belőle ezt a sírást, vagy pedig megijed bizonyos helyzetekben, amikor bizonytalannak érzi magát, ezt kinövi majd. De azért ne keverd össze azt, amikor okkal sír (orrszívás pl.), vagy amikor látszólag ok nélkül.
    A csapnál nyilván tudja, hogy az is víz, de lehet, hogy a helyzettől ijedt meg inkább, hogy a csapból jön a víz, neked ez természetes, neki nem.

    Babamasszázs: lehet ezzel kapcsolatos könyvet kapni, amiben megtalálod az alapfogásokat.

  • Gönczi Györgyi

    2010. június 06. vasárnap

    Kedves Ági!
    Kisfiam 9 hónapos, folyamatosan olvasom az oldalt és minden kérdésre megkaptam ez idő alatt a választ Tőled. Viszont, most kicsit agódom és nem tudom, hogy én rontok el valamit vagy egyszerűen „ilyen típusú” gyerekem van 🙂 Kisfiam jó alvó (talán kicsit túlzásba is viszi), napközben 3-szor alszik 1-1,5 órát, sokat eszik, husit, gyümölcsöket, ezzel soha nem is volt gond. Napirendünk van, nagyjából, fél órás csúszásokkal betartjuk az épp aktuális programokat. Viszont, amit nem tudok kezelni, hogy kb 2 hete sokszor hisztizik vagy sír vagy hogy nevezzem. Látszólag minden ok nélkül. Felébred, fél órát játszunk, jó a kedve, nevetgél, aztán egyszer csak rázendít. Azt megértem, amikor szeparációs szorong 🙂 mert eltávolodok tőle, vagy öltözködünk, mert azt utálja, de már akkor is csinálja, ha nem reagálok azonnal pl arra, ha valamit el akar érni. Gyakran akkor is, ha a kezünkben van, akkor is ha nincs. Még csak éppen hogy kúszik, forog-pörög mindenfelé és hátrafelé közlekedik.Fogak még nem bújtak ki. Nem tudom, hogy minden információt leírtam-e, de nagyon szeretném ha segítenél,mert úgy tudom, hogy az igazi „hiszti korszaknak” még nincs itt az ideje. Köszönöm!

    Válasz: Ez nem a hiszti-korszak még, de már fejlődik az akarata, tehát előfordulhat, hogy ha nem tud elérni bizonyos dolgokat, amiket szeretne, akkor felbosszantja magát.
    A másik ok az lehet, hogy hamarosan mégiscsak bújik majd az a fogacska. Ha látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent megrág stb.), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

  • Judit

    2010. április 15. csütörtök

    Kedves Ági, köszönöm eddigi válaszaidat, sokat segített:) A következő problémám lehet h kicsit off ebben a témában mert ő még csak 10 hetes de követtem a tanácsaidat alvás, szoptatás, büfi utána játék egyedül és játék anyával és ezek után nem mindig az álmosság követlezik hanem elkezd unatkozni és sírni, de érzem h ez olyan vegyél fel és csináljunk mást sírás. az a kérdésem, hogy amikor így unatkozik akkor nevelő célzattal hagyhatom e sírni h ne szokja meg h mindig az van amit ő akar vagy ettől nem fogja megtanulni. Nagyon szeret ölben lenni sajnos nem is alszik el egyedül és attól félek h ha még ahhoz is hozzászoktatom h mindig felveszem ha sír akkor meg fogok őrülni 🙂 Szóval meddig célszerű ilyenkor sírni hagyni? Az altatásnál is megpróbáltam a módszert amit javasoltál h kiságy, aztán nyugtassam meg és úgy aludjon de van h eltelik 2 óra is és nem alszik el. Csak akkor ha a vállamon van. hiába ringatom a kiságyban csak üvölt h vegyem ki. Ilyenkor lehet hagyni sírni, vagy mást kell alkalmazni?

    Köszönöm a segítséged:))

    Válasz: Unatkozás: ne hagyd sírni, hanem keress neki valamit, amivel elfoglalhatja magát. Vidd át másik szobába, adj neki másik játékot, tedd át máshova stb.
    Alvás: úgy tedd le a kiságyba, hogy már félálomban van, de nem alszik még mélyen, ha felriad és sír, vedd ki, dédelgesd megint, de félálomban megint tedd vissza, így megtanul éberen elaludni.

    Judit

  • vikianya

    2010. március 13. szombat

    Kedves Korosi Timea!

    Mi is együtt laktunk a szülőkkel 1,5 éves koráig, de amint elköltöztünk tudta, hogy megváltoztak a dolgok, új otthona van. Fokozatosan szokattam/-tom le a folyamatos figyelemről. Igazság szerint nem is őt kell leszokatnom, hanem magam. Ők már tudnak (és akarnak) egyedül játszani. A lényeg, hogy magyarázd el neki, hogy pl „megfőzök, és utána játszunk

  • Kitti anyu

    2010. március 08. hétfő

    Kedves Ági!
    Van egy 6 hónapos kislányom, aki napközben 3x gond nélkül elalszik (egyedül is) a kiságyába.A gond az hogy ha ellátogatunk a nagyszülőkhöz vagy bármely idegen helyre, nem alszik el.Végkimerülésig hisztizik és ártatlanul néz rám hogy most mért nem csinálok már valamit.Nagyon sajnálom szegényt, dehát így mindig itthon kell maradnunk hogy kipihenhesse magát?Kispárnáját is visszük magunkal, de hiába,az sem nyújt vigaszt.Ha mellette maradok a szobában akkor sem jó neki!Erőlködik és csak úgy potyognak a könnyei a fáradtságtól.Mit tegyek hogy kislányom az otthoni légkörön kívül máshol is el tudjon aludni?

    Másik kérdésem: Az gond ha 6 hónaposan nem fordul hasról hátára és vissza segítség nélkül?

    Köszönöm szépen válaszát!

    Válasz: Ha idegen helyre mentek az megzavarja, ilyen előfordul. Próbáld meg ilyenkor elaltatni, mondjuk vigyél babakocsit, amikor elalszik (a kisebbik fiam egy darabig a mamánál csak a babakocsiban akart aludni, aztán egyszercsak már a kiságyban is elaludt nála is). Átfordulni 6 hónaposan kéne tudni, de lehet várni vele néhány hetet. Ha 7 hónaposan sem fordul át, akkor kell orvoshoz fordulni.

  • noncsi

    2010. március 06. szombat

    Szia!
    Fura kérdés lesz, amit felteszek, de mivel gyakran találkozom vele, így talán megérthető.
    Az a helyzet, hogy több drága, túl kedves (és emiatt sajnos igen gyenge kezű) egyedülálló barátnőmnek van igazi kis zsarnok, akarnok, erőszakos kisgyereke (ált 4-6 korig).
    amikor találkozom velük (imádom őket- sajnos gyerek nélkül), a rosszcsont gyerek szó szerint megmérgesíti a hangulatot (értsd: negyedóránként óramű pontossággal hiszti, bömböléssel, szekálás addig, amíg nem kapja meg,amit akkor akar, követelőzés, azt kell csinálnia mindenkinek, amit ő akar-„most játszunk együtt, különben hisztizek” (sic!))
    Természetesen nem ÉN akarom megnevelni a gyereket, de tudok valamit segíteni kívülállóként, vagy hogy legalább arra az időre ne tépje ki az én idegeimet is, vagy legalább: ne zsaroljon engem, ne nyúljon a dolgaimhoz, ne lökdössön, ne erőszakoskodjon velem…stb.
    Néha már ha nagyon feldühítenek, felemelem a hangom (őszinte leszek: egy taslit kevernék le nekik, de persze nem teszem). szegény anyukák nagyon elcsigázottak,és belefáradtak ebbe, így rájuk nem hallgatnak,én meg néha idő előtt távozom, mert nem akarom az anyukát sem megbántani,de a gyerek miatt nincs egy nyugodt percünk sem.
    bár én gyermektelen kívülállóként nem látok ebbe bele, de néha (mindig) úgy érzem , mintha egy őrültek házában lennék, ahol egyszerűen nem tudunk együtt semmit sem csinálni-még egy tál levest sem enni-, és ez elég frusztrálttá tud tenni.
    mondom, én magam nem akarom megnevelni őket, csak létezik-e idegennel szembeni vmi „verbális korlát”, ami esetleg megakadályozná, pl a cuccaim eltűnjenek, vagy a érzelmi manipulációikat és hasonlókat kiküszöbölhessem?

    előre is köszönöm

    Válasz: Ez nem olyan nevelési kérdés, amit egy kis büntetéssel vagy hasonló instant megoldással meg lehet oldani. Az ilyen dolgok hátterében általában bonyolultabb dolgok állnak. Pl. ha a gyerek folyamatosan mellőzve van, minden fontosabb mint ő, akkor megtanulja, hogy csak akkor figyelnek rá, ha ordít, követelőzik, csak ezzel tudja felhívni magára a figyelmet. Ez a probléma a dackorszakban kezdődik, amikor az anyuka folyton a kicsi kedvére szeretne tenni, mert „még milyen kicsi”, folyamatosan a kicsi kerekedik felül, és megtanulja, hogy egy kis hiszti az jó eszköz. Emellett egyébként nem akaratos gyerkőcnél is normális viselkedés, hogy amikor társaságban vagytok, és az anyuka úgy gondolja „a gyerek majd jól eljátszik, amíg mi beszélgetünk”, akkor a gyerek 10 percenként jön és nyúzza valamivel, csak hogy rá figyeljen. Ez teljesen normális dolog. Ami nem normális az az , ha ez mindig hisztibe torkollik, de ezt nekik kell otthon megoldani azzal, ha többet és másként figyelnek-foglalkoznak a kicsivel, ha van olyan időszaka a napoknak, amikor CSAK a kicsire figyelnek, beszélgetnek vele, közösen játszanak, illetve az alap hozzáállás olyan, hogy a sok hétköznapi teendő mellett jut plusz odafigyelés, őszinte figyelem a gyerekre is. Emelett pedig meg kell neki tanítani, hogy nincs mindig igaza és ne az legyen a cél, hogy „inkább megkapja, csak ne sírjon”.

  • Korosi Timea

    2010. március 05. péntek

    Kedves Ágnes!

    19 hónapos a kislányom és gyakran olvasgatom a kismamablog-ot, igy a hiszti korszakot már a kezdetektől próbálom úgy kezelni, ahogy azt tanácsolod a szülőknek. Én teljes erőfeszitésemmel azon vagyok, hogy a kislányomnak minél könnyebb legyen ezt a számára sem könnyű időszakot kinőni, megtanitani vele, hogy hogyan tudja majd az indulatait kezelni.
    De NAGYON NEHÉZ HELYZETBEN vagyunk az által, hogy a párom szüleivel élünk együtt és olyan sokszor érzem magam nagyon kellemetlenül, idegesen csakis amiatt, hogy a nevelési dolgokba bele szólnak, vagy ha épp kérek valamit azért sem úgy csinálják és meg vannak győződve arról, hogy én kegyetlen módszerekkel tanitom a gyerekemet bizonyos dolgokra, hiszen ha hisztizik nem figyelek rá….hagyon ŐT sirni.
    Szerintük egy ilyen kis gyereknek még mindent szabad, még túl kicsi és nem kellene fegyelmeznem. Mióta pedig beköszöntött a hiszti korszak ez egyre rosszabb, mert mostmár a kicsi tudja, hogy nagyapánál majd vigaszt talál.

    Igazából nem tudom, hogy azon kivül hogy már 100-szor megbeszéltem ezt a dolgot velük és elmagyaráztam, hogy a világon senki tőlem jobban nem szereti a kislányomat és nem is tudhatja senki jobban hogy mi jó neki és mi nem, mint én, az anyukája…mit tehetnék még azért, hogy végre megértsék ezt a helyzetet.
    A kislányom lassan 2 éves és 10percet nem tud önállóan eljátszani mert valaki állandóan mellette volt és van a mai napig is, hiába kértem őket, hogy ne csinálják ezt, mert nem csak hogy én nem tudok csinálni tőle semmit, hisz folyton anya…anya…anya.
    Elkezdtem egy módszert, amivel talán meg tudom tanitani a kislanyomat az önálló játékra. A módszerhez a segitséget Tőled kaptam, de a Suttogó titkai II. részből is olvasgattam dolgokat. De egyszerűen mig én napról ezen keményen dolgozom, ők megállnak az ajtóban, mikor a kicsi épp elmélyülten játszik végre és elkezdik szórakoztatni, hogy …”mit csinál az én kis unokám”? A szivem a torkomban dobod az idegtől.

    TUDOM….az egyetlen megoldás az, ha végre külön költözünk. Ez még pár hét ha minden jól megy. De mondd meg kedves Ágnes, hogyan kezdjem majd akkor a kislányomat hozzá szoktatni ahhoz, hogy Papó és Mama nincs mindig ott, mennyire fogja megviselni ez az egész?? Én tudom, hogy a nagyszülők közelsége nagyon nagy segitség, tisztelem és becsülöm Őket, de a mi eddigi életünkben az csak hátrány volt, hogy együtt kellett lakni velük. Nagyon nehéz egy majd 2 éves kislánynak majd megtanitani, hogy anyának most dolga van, egyedül kell játszanod.
    És a faramuci dolog az egészben, hogy a nap 98 százalékában én vagyok vele, mert sem a Papa sem a Mama ki nem viszi sétálni, vagy a boltba vásárolni, ha el mennek. Még egyszer nem aludt el egyikkel sem délután. Csak velem, ami félre ne érts!!! NEKEM NEM TEHER, csak annyi ismerősöm gondolja azt, hogy nekem mennyire nagy könnyebbség, hogy itt lakunk. Hát nem az és mivel annyira hozzá szokott ahhoz, hogy álandóan velem van, nagyon nehéz lesz.

    Köszönöm megtisztelő figyelmed!!!

    Válasz: Nem kell ebből nagy problémát csinálni, ha különköltöztök, akkor majd megszokja a kislányod azt is, hogy nincs mindig ott valaki, hiszen most is jól eljátszik egyedül, ha nincs ott vele senki. Az új helyen is ugyanilyen ügyesen meg fogja ezt oldani majd.

  • Olívia

    2010. március 02. kedd

    Kedves Ági!

    Nekem olyan problémám lenne, hogy a kislányomnál aki most 18 hónapos kitört a dackorszak és egyre elviselhetetlenebb minden téren. Ha itthon van állandóan „rosszalkodik” és nem lehet vele játszani sem. Hiába ülök le mellé, csak ritkán érdekli valami is. Persze a kipakolás mindenféle szekrényből meg ilyesmik érdeklik. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy ilyen korszak, de én már nem tudom kezelni. Sokszor van dühkitörése és szokta magát is ütni, de leginkább a játékait vágja a földhöz. Sajnos az én hibámból tv függő és ezt sem tudom már kezelni, sőt nagyon szereti a számítógépen nézegetni a neki való zenéket meg mindenféle mondókákat hallgatni, de ezt úgy gondolom nem lehet egész nap és ő viszont követeli.
    Az evéssel is gondunk van, vagyis mindig is gond volt, de most már eljutottunk odáig hogy nem ül meg egyáltalán az etetőszékben és nem is hajlandó ott enni. Hanem a szobában leül a kisszékére és ott eszik, és közben tévézik. De ez így eltart egy óráig is mert ugye a tv-zés közben lassabban eszik.
    Próbáltam lekötni mindennel, meg szigorúbb lenni, de aztán beadtam a derekam.
    Kérlek segíts mit tegyek hogy megüljön az etetőszékben és hogyan szoktassam le a tv-ről.

    Válasz: Másfél éves korban már egyik gyerek sem akar az etetőszékben ülni: ültesd kisszékbe kisasztalhoz és hagyd, hogy maga egyen, ne te akard etetni. A tévét pedig simán ne kapcsold be 3-4 napig és elfelejti. Helyette menjetek sokat sétálni, játszótérre, foglald le mesével, játékokkal, ha kérdezi a tévét mondd, hogy nem tudod bekapcsolni, elromlott.

  • Eszter

    2010. február 24. szerda

    Kedves Ági!

    A kisfiam 2,5 éves, pár hónap múlva születik a kistesó. Bár a hiszti nála sajnos már elég régóta fennáll, és sok mindent kipróbáltunk már. De most már teljesen tanácstalan vagyok:-(!
    Nem is azzal van a gond sokszor, hogy hisztizik hanem ahogy csinálja. Agreszív (üt, rúg ..),valamint elküld minket ( hagyjál békén, menj innen), vagy dobálja azt ami a közelében van. Sokszor játszunk, és minden ok nélkül, elkezdi dobálni a játékait. Ha ezeket este felé csinálja akkor tudom ez attól van mert már nem hajlandó napközben aludni, és ilyenkorra már elfárad.
    Valamint az is érdekes, hogy éjjelente felkel, és ilyenkor csak engem fogad el, ha más megy oda hozzá( apuka, nagyszülő) akkor hisztizik és elküldi.
    Esetek többségében ha napközben találkozik pl. nagyszülővel akkor először elküldi, ha kap valamit meg sem nézi.
    Amúgy egy nagyon aranyos kisfiú, és úgy érzem, hogy nagyon okos is!
    Tudnál valamit tanácsolni?

    Köszönettel: Eszter

    Válasz: Az, hogy amikor álmos, akkor nyűgösebb és agresszívabb, normális dolog, az én gyerekeim is csinálják. Nem szabad hagyni, hogy ennyire kifáradjon, ha már fárad, akkor le kell feküdni vele a nagyágyra, mesét olvasni, ettől egy kicsit kipiheni magát.
    Éjszaka a legtöbb gyerek ebben a korban nagyon anyás, ez így természetes. Szoktatni kell hozzá, hogy néha apa megy és ilyenkor következetesen nem előjönni, hanem hagyni, hogy Apa bírkózzon meg a helyzettel.

  • mingetty

    2010. február 18. csütörtök

    Kedves Ági!

    Hát talán nem teljesen ide tartozó kérdés, de azt szeretném kérdezni tőled, hogy egy gyermekben (21 hónapos és egy magazati korban lévő 12 hetes babára) milyen hatással van, illetve mit okozhat, ha a két szülő közötti bizalom megingott. Gondolom mindenki hallott már a megcsalásról. Ebben az esetben ez tényszerű.
    Van esetleg ilyen helyzetre tapasztalatod, könyv vagy bármi, ami arra utalna, hogy ebben az esetben hogyan és mily módon lehet a gyermek és magzat számára a legoptimálisabb (ha lehet ezt a szót használni) körülményt megteremteni? Mi az amire mindenképpen oda kell figyelni (tudom, a gyermek előtt nem beszélni, veszekedni, kerülni a feszültséget, de mi van a magzattal?). Várom visszajelzésed, vagy esetleges tanácsoda (pl. könyv, orvosi, …). Köszönettel Mingetty

    Válasz: A magzat a hormonokon keresztül „értesül” arról, ha az anyát stressz éri. Ha folyamatos a stressz, akkor ős is nyugtalanabb, ami gyakran csecsemőkorban is megmarad (pl. sírós lesz a baba). Próbáld kerülni a feszültséget és érdemes megtanulni olyan meditációs gyakorlatokat, amivel oldani tudod magadban a stresszt.

  • vikianya

    2010. február 15. hétfő

    Szia Ági!

    Mi azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a dackorszak egy kistestvér születésével párosul (a nagy 22 hó-s, a kicsi 2 hó-s), ráadásul a pici és az én betegségem miatt, volt hogy be kellett feküdni a korházba, így nem lehettem a naggyal néhány napot.

    A nagy lányom alapvetően egy tündér, nagyon szófogadó, jó kislány, de az elmúlt 2 hónap nehézségei nagy hatással voltak rá. Egyik percben mosolyog, a következő percben meg annyira sír, hogy alig tudom megvígasztalni, volt, hogy be is kékült. Egyszer szépen játszik, vigyáz magára és a környezetére, másszor feláll a székre, beleül a pici bébihordójába. Egyszer tisztelet tudó, segítőkész, másszor be akar küldeni minket pl a fürdőszobába, és ránk akarja csukni az ajtót, az se érdekli ilyenkor, hogy ha odaég a kaja, vagy sír a pici. Ha „bekattan” se hall, se lát, ha nem az van amit ő akar, akkor szinte vígasztalhatattlanul sír. És 10 perc múlva lehet, hogy megint egy tünemény.
    Eddig nagyon jól tudtuk kezelni az ilyen helyzeteket, a dackezdeményezéseket, de most eldurvúlt. Rendszerint ezek a problémák akkor vannak ha fáradt (elég rossz alvó). Eddig mindig azt csináltuk, hogy ha lehiggadt akkor elmagyaráztuk neki mit tett rosszul. De most azzonnali megoldás kéne, mert nem tudjuk, hogy viselkedjünk, mert ha ő hisztizik, arra a pici is felkell és sírni kezd.

    Mit tudunk mondani neki az adott helyzetben, hogy ne a kistesót okolja a történtekért? Illetve ha ennyire rossz, hogy állíthatjuk le?

    A másik kérdésem az lenne, hogy nagyon megharagudott az apósomra, szerintem azért, mert ő túl sokat foglalkozott a picivel. Pedig vele is szeretne, de a lányom be se engedi a szobájába. Hogy tudnám őket közelebb hozni?

    Nem tudom, hogy lényeges e, hogy egy nagyon okos kislányról van szó, aki már mondatokban beszél (mint egy 2,5 éves gyerek), s nagyon gazdag a lelki világa.

    Válaszodat előre is köszönöm

    Válasz: Ez egy nagyon nehéz korszak neki, hiszen nemcsak a dackorszakban van, ami önmagában is nehéz, hanem ehhez még egy testvért is kapott. Nem érdemes elmagyarázni neki, mit tett rosszul. A hiszti nem a „jól és a rosszul” tett dolgokról szól, hanem arról, hogy nem tudja még uralni az indulatait, ha dühös vagy feszült, akkor azt így vezeti le. Az egyetlen megoldás, ha ilyenkor nem foglalkoztok vele, ha pedig mégis, akkor jó példát mutattok neki, nem lesztek ti is feszültek, ingerültek, nem kiabáltok, hanem higgadt türelmes hangon beszéltek hozzá, tudatosítjátok benne az érzelmet „tudom most dühös vagy, mert…”

    Nálunk is pont ekkora a korkülönbség, úgyhogy együttérzek 🙂 A hangoskodást gyorsan megtanulta a nagy, hogy nem lehet, ha a kicsi alszik, mindig türelmesen elmondtam és megtanulta, elfogadta.
    A másik, ami segíthet, ha neki is tesztek engedményeket, amiket csak neki szabad, mert ő a „nagy”. Pl. aludhat délután a ti ágyatokban, segíthet főzésnél stb.

  • Tündi

    2010. február 12. péntek

    Kedves Ági!
    Fiam 3 éves lesz, mindig is hisztis volt. Hol ritkábban, hol gyakrabban. Alapból egy tünemény, aztán hirtelen vált (van, hogy ok nélkül) és ilyenkor se kép, se hang. Mindennel próbálkoztunk, nem hat rá semmi. Aztán hirtelen visszavált, mintha nem történt volna semmi. Rokonaink szerint orvoshoz kellene vinni, mert annyira kifordul ilyenkor magából. Milyen megoldást tudna erre nekem ajánlani? Valamit rosszul csináltunk? Szigorúak vagyunk, vagy pont ez a gond?

    Köszönöm válaszát!
    Tündi

    Válasz: Nem kell emiatt orvoshoz fordulnotok. A hiszti nem rajtatok múlik. Arról van itt szó, hogy a kicsi nem tud uralkodni az indulatain, ezt kell megtanulnia. A legjobb mód erre, ha ti magatok példát mutattok, tehát nem kiabáltok vele ilyenkor, nem próbáljátok fegyelmezni, hanem higgadtan tudatosítjátok benne az érzést „tudom, hogy dühös vagy most”, illetve nem foglalkoztok vele, nem reagáltok rá. Ki fogja nőni ezt az időszakot.

  • Ági

    2010. február 08. hétfő

    Kedves Ági!

    Kislányom 6,5 hónapos. Ebben a korban már hisztizet???
    Korábban úgy gondoltam, hogy erre a kérdésre NEMa válasz, de nekem most úgy tűnik, hogy hisztizik.
    Úgy vettem észre, hogy rájött, hogy ha nagyon üvölt, akkor felveszem, mert nem bírom nézni. Korábban olyan szépen eljátszott egyedül. Most már körbegurulja a játszószőnyegét, el van a játékaival egy ideig, de aztán mikor megunja elkezd üvölteni. És néz rám óriási szemekkel, könnye, orra folyik. De látom az arcán, hogy tul.képp semmi baja. Ilyenkor hiába adok neki másik játékot, teszem arrébb.
    Vagy ha például nem ér el valamit amit meg akar szerezni, vagy elveszem tőle, mert nem játékszer, akkor is elkezd üvölteni.
    Akkor nyugszik meg, ha elkezdek csak vele foglalkozni, de akkor egyből nevet is, csak az a gondom, amikor ez főzés vagy épp reggelizésem idején jön rá…
    Van egy ilyen időszak, amikor megint több dédelgetésre vágyik? Próbáltam utánaolvasni, de nem találtam sehol.
    Mi a helyes viselkedés részemről? Hogy kezeljem?

    Ksözönettel
    Ági

    Válasz: Ez nem kifejezetten hiszti még, csak fejlődik az akaratereje 🙂 Ez tulajdonképpen egy erőjáték: neki meg kell tanulnia, hogy néha várjon, tehát nem történik semmi, ha nem kapod mindig fel. Ugyanakkor neked is engedned kell néha – azaz alkalmazkodnotok kell egymáshoz. Semmi nem történik, ha kivárja, amíg megeszed a maradék reggelit, de amint befejezted, mész hozzá és játszol vele egy kicsit. Vagy ha ilyenkor megfogod és odaviszed magadhoz beülteted az etetőszékbe, nézelődhet, de közben befejezed azt is, amit éppen csinálsz.

  • Timi

    2010. január 30. szombat

    Kedves Ági!
    Szeretném megköszönni az eddigi sok segítségedet.Ismételten a tanácsodat kérném.
    A lányom 17 hónapos. Barátságos, sokat halandzsázik, szereti a társaságot, mindennap de. és du. megyünk levegőre, mert otthon csak unatkozik, elég akaratos.

    Azt gondolom elég következetes vagyok a nevelésében, sokmindent kipróbálhat, sokmindent szabad, de amit nem, azt igazán nem. Emiatt azért van sok hisztikezdemény, volt „fej a földbe döngölése”, és „eldobom magam a közért közepén ha indulni kell”. stb. Ez utóbbiakra nem voltam vevő, ha nem volt senki aki közönség, abbahagyta, bár sírt. Az egyéb hisztike figyelemeltereléssel egészen jól csillapítható.

    De este hat óra után, ha valahol vagyunk – gondolom kezd elfáradni – néha minden átmenet nélkül, belemar az ember arcába. Akkor is ha előtte jó érzi magát. Ilyenkor óra nélkül tudom, mennyi az idő.
    Még rosszabb ha a kis barátjával teszi ezt, félek egyszer a szembe fog belekapni.

    Próbáltam magyarázni, hogy miért nem szabad, volt sarokbaállítás(ahol persze vég nélkül üvölt, könnyek nélkül),volt kézrecsapás.Utána mindig magyarázat, hogy miért kapta, miért nem szabad, átölel, simogatja a kezemet stb.
    A helyzet azonban nem változik. Próbáltam előbb megetetni, hátha esetleg megéhezik(általában fél hét körül vacsorázunk), szomjazik, és azért lesz agresszív de nem.

    Szeretném valahogy megértetni vele, hogy ha elfárad, nem megoldás az arcbamarás, valami jó leszoktató módszert szívesen vennék. Főleg mert nem messze dackorszak, ha ugyan ez már nem az.
    Tudnál valamit tanácsolni? Köszönettel:Timi

    Válasz: Igen, ez már a dackorszak. De ez nem nevelési kérdés. Minden gyerek elkezd durvulni, nyűgösködni ebben a korban, ha fáradt. Ilyenkor nem rászólni kell, hanem le kell ültetni vagy akár feküdni vele és kicsit pihenni, mesét olvasni, rajzolni, énekelni stb. a lényeg, hogy pihenjen egy kicsit, töltődjön fel.

  • kata

    2010. január 29. péntek

    Szia Ági!
    Mi lassan 17 hósak vagyunk. Nem kirívó eset amit írok, de szeretném tudni mi a helyes reagálás. Kisfiam amikor játszunk, rengetegszer eldobja a dolgokat (plüssállat, kirakós). Ilyenkor persze elmondom hogy annak hol a helye, tegyük vissza, próbálok vicces lenni, hogy „jaj, bukfencezett a maci”(amire persze nagyokat rötyög).Csak amikor mindennap ezerszer megcsinálja, már nem tudom mit tegyek!??? Mi az az egyfajta dolog ahogy reagáljak?
    Az alapkérdés pedig hogy mikortól kezdődik a hisztis korszak? Meddig tart? (persze utána biztos jön vmi más izgalmas korszak:-) )
    Előre köszönöm segítséged!

    Válasz: Ez már a hisztis korszak (kb. 2 éves korig erősebb, aztán 3 éves korig lecseng, majd 4 éves kor körül megint visszajön). Nem kell problémát csinálni a dobálásból, reagálj mindig ugyanúgy, amikor látod, hogy dobná, fogd meg a kezét és tegyétek le a tárgyat a helyére. Ha már eldobta, akkor higgadtan vele együtt menjetek érte és tegyétek a helyére, mindig ugyanúgy. Ha azt látja, hogy higgadt tudsz maradni, akkor megtanulja kezelni az indulatait.

  • Dóra

    2010. január 29. péntek

    Kedves Ági!

    Kisfiam 8 hónapos, és állandóan „belemászik” az arcunkba, ha felvesszük őt, harapdálja az arcunkat, huzigálja a hajunkat, ráadásul nemcsak a családtagokkal csinálja ezt, hanem mindenkivel aki a közelébe kerül. Valószínűleg a fogát próbálgatja, de már egyre kellemetlenebb ez a szokása, szeretnénk őt kíméletesen leszoktatni erről. Mit tegyünk, hogy tudnánk rávenni, hogy ne csinálja ezt.

    Előre is köszönöm a válaszod.

    Dóra

    Válasz: Erről itt írtam részletesen: http://www.kismamablog.hu/a-baba-fejlodese/anyanak-faj

  • Dia

    2010. január 26. kedd

    Szia Ági,
    Kisfiam 7 hónapos, és sajnos hozzászokott ahhoz, hogy folyton ott vagyunk mellette. Most már abba a fázisba ért, ha 1m-es körön kívül vagyunk, akkor elkezd üvölteni. Már semmit sem tudok otthon csinálni, mert ha felállok mellőle elkezd sírni, mászik utánam, és kapaszkodik fel a lábamon. Ha ülök mellette a földön, nagyon szépen játszik egyedül, de a szeme sarkából mindig figyel, hogy ott vagyok-e. Ezt én hisztinek gondolom, de lehet hogy már a szeparációs szorongás? Tudnál tanácsot adni, hogy hogyan lehetne rászoktatni, hogy kicsit önmagában is eljátszon, és ne kelljen ott ülni mellette, hogy legalább az ebédjét el tudjam készíteni?
    Előre is köszönöm!

    Válasz: Ez nem hiszti, hanem a szeparációs szorongás kezdete. Az a baja, hogy az eddigi tevékenységei már untatják, már programra vágyik, unatkozik. Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova. Házimunkánál hordozóban vidd magaddal, beszélgess vele, adj játékokat, tárgyakat a kezébe. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a „házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Kaphat etetőszéket is, amiben megtámasztva ülhet, ebbe is teheted a hordozó helyett, mert itt magasabban van és többet lát.

  • B.Szilvi

    2010. január 15. péntek

    Szia Saci,

    én is arcbafújást szoktam alkalmazni (enyhén mint egy kis szellő) és nálunk is bevált! 🙂

    Szilvi

  • Saci

    2010. január 15. péntek

    Sziasztok.
    az Affektiv apnoe kapcsan a csaladunkban jol bevalt modszer, hogy ilyenkor az arcara fujunk a kicsinek, s a fujasr hatasara beindul a legzes.
    Hatekony modszer es talan kevesbe drasztikus mint az arcon locsolas.
    Mi a velemenyed Agi?

    Koszonom
    saci

    Válasz: Ez is jó lehet, van amelyik babánál ez is működik (tulajonképpen bármi jó, ami kizökkenti)

  • Marti

    2010. január 15. péntek

    Lányom 11 hónapos, és mostanában láttam nála egyszer-kétszer, hogy lenyúl a torkára. Nem tudtam nagyon hová tenni a dolgot, csak mondtam neki, hogy nem szabad, és kivettem a kezét (ezt többször, hátha megtanulja), de ilyenkor néha csak huncutul mosolyog. Ez vajon más kategória vagy ez is valamiféle jelzés a részéről? Én azt gondoltam, csak érdekesnek találja, azért próbálgatja.