Hiperaktív?

Divat mostanában emlegetni azt, hogy vannak hiperaktív gyerekek is. Csakhogy számos félreértés van ezzel kapcsolatban: a baba sok furcsaságot csinál, ami nekünk ijesztőnek tűnhet, amint pedig elkezd mozogni és felfedezni a világot, gyakran túlságosan is “hiper”-aktívnak tűnhet, aggodalomra azonban semmi ok.

ouch-1436019-639x1000A hiperaktivitás fő tünetei az állandó mozgásigény, a figyelemzavar, a koncentráció hiánya, a türelmetlenség. Ilyen értelemben a legtöbb csecsemő hiperaktívnak tekinthető, mert állandóan keresi az ingereket, mindenre odafigyel, úgy szívja be magába az információkat, mint egy szivacs, amit pedig ebből a szülő lát az az, hogy a baba állandóan nyüzsög, jön-megy a lakásban, és minden játékkal csak rövid ideig játszik, aztán megy tovább.

Totyogó korra ez csak még rosszabb lesz, a kicsi egész nap rohangál, pakol, látszólag nem tudja lekötni magát. Csakhogy a hiperaktivitás diagnózisát nem lehet 5-6 éves kor előtt felállítani, ennek pedig az az oka, hogy ezt a fajta hiperaktivitást, amit a kisgyerekeknél láthatunk, szépen kinövik a kicsik.

Vannak veleszületetten nyüzsgőbb gyerekek, akik kezdettől nehezebben kötik le magukat, nagyobb a mozgásigényük, de még rájuk sem mondhatjuk azt, hogy hiperaktívak. Gyakran ennek a megítélése a szülőn is múlik: van, akit annyira lefáraszt a kicsi állandó nyüzsgése, hogy a saját fáradtságából kifolyólag súlyosabbnak ítéli meg azt, mint amilyen. A másik gond az összehasonlítás: ha az ismerőseid gyerekei a “csendben eljátszik magában” típusú babák közé tartoznak, míg a tiéd nyüzsgőbb típus, akkor bizony megijedhetsz ettől a különbségtől – de ez még nem hiperaktivitás.

A hiperaktivitásra gyakran mondják azt, hogy a modern kor “betegsége” (valójában nem betegség, hanem veleszületett adottság). Ez annyiban igaz, hogy a modern kor rossz szokásai felerősíthetik a gyerekben ezeket a vonásokat. Éppen ezért már egészen kicsi korban oda lehet figyelni az alábbiakra:

1. Sok inger Sok családban állandóan megy a tévé, szól a zene vagy valamilyen “háttérzaj”, túl sok inger éri a babát már egészen kicsi korától fogva, amit az idegrendszere nehezen tud feldolgozni, ezért ezek a babák már kisebb korukban is rossz alvók, napközben is nyugtalanok, türelmetlenek lehetnek.

2. Sok játék Emellett a gyerekektől sokan elvárják, hogy kössék le magukat a játékokkal, és (habár egy kisbaba egészen egyszerű tárgyakkal is remekül elvan) zenélő, csillogó, mozgó csodákat adnak nekik e célból.

3. Kevés mozgás A felnőttek többsége mozgásszegény életmódot folytat és ezt adja tovább a gyerekeknek is. Kezdetben még természetes, hogy a babát mindennap sétálni visszük (sokan már ezt is megspórolják és csak kiteszik az erkélyre aludni, vagy elviszik bevásárolni, autózni és úgy gondolják, ez elég friss levegőnek), 3-4 éves korban legkésőbb azonban ez is elmarad – miközben a gyerekek mozgásigénye változatlan. Nem csoda hát, hogy a lakásban bentrekedt totyogó egész nap unatkozik, nem köti le magát semmivel. Valójában a gyerekeknek sok mozgásra van szükségük a szabad levegőn és nagyon fontos, hogy ebben legyen szabadon mozgás, szaladgálás is, de fontos a sport is, mert ez segít a test megismerésében, a szabályok megtanulásában, a koncentrálni nem tudó gyereket is megtanítja összpontosítani. Egészen kicsiknél még a szabad mozgás legyen előtérben, szaladgáljanak, mászókázzanak, azonban 4-5 éves kortól már lehet sportolni is járni a gyerekekkel (az úszás pedig még ennél is korábban elkezdhető). A hiperaktív gyerekeknél különösen jó hatású lehet valamilyen csapatsport, mert itt megtanulja kontrollálni magát és közben másokra is odafigyelni.

4. Rossz beidegződések Az odafigyelést, a koncentrációt is meg lehet tanulni. Sajnos sok családban az a szokás, hogy a gyereket leültetik a tévé elé, hogy “nyugton maradjon”, illetve amikor a szülőknek valamilyen dolga van, akkor kitalálnak a gyereknek valamilyen programot, amivel elfoglalhatja magát arra az időre, vagy pedig közlik vele, hogy “foglald el magad valamivel”. A gyermek ettől szabályosan megtanul unatkozni, mert a program legtöbbször csak a tévézés, mert előre megmondják mit csináljon, nem neki kell gondolkodnia rajta és mert a “foglald el magad” – típusú helyzetekből kiérződik a szemrehányás, tehát egyedül játszani rossz.

Furcsa szokások

Vannak olyan furcsa szokásai a csecsemőknek, amiket sok szülő a hiperaktivitás jelének tart(hat): fejrángatás, kiabálás, a hányásig való hiszti, ugyanannak a mozdulatnak az ismételgetése, állandó kéz- és lábjárás stb. Ezek többsége teljesen normális jelenség, amit idővel kinő a baba – a hiperaktivitáshoz semmi közük nincsen. Amennyiben valamelyik folyamatosan visszatér (naponta többször), rá lehet kérdezni a gyerekorvosnál, aki szükség esetén neurológushoz küldhet, azonban az esetek többségében csak egy furcsa szokásról van szó, nem pedig idegrendszeri problémáról.

Kövesd nyomon gyermeked fejlődését hétről hétre 4 éves korig? Az egyetlen magyar nyelvű hírlevél, ami a baba születésétől 4 éves korig segít nyomon követni a kicsi testi és lelki fejlődését hétről hétre e-mailben. Irakozz fel most! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Kata

    2010. június 15. kedd

    Kedves Ági!

    A kisfiam 2 éves. Rettenesen mozgékony, folyton lót-fut. Ezzel nincs is probléma, ha zárt helyen /pl.: udvar/ vagyunk. De, ha kimegyünk sétálni vagy kismotorozni az utcára, egyszerűen nem tudom kordában tartani. Nem áll meg egy percre sem, félelemérzete egyáltalán nincs, állandóan futnom kell utána, hogy nehogy kilépjen az autók elé, egyáltalán nem fogad szót és nem hallgat rám. Ha bemegyünk a boltba és én a pénztárnál fizetek, kiszakítja a kezét a kezemből és kirohan az utcára. Zárt helyen nem marad meg, nem ül meg az ölemben, pl.: orvosi rendelőben nem merem letenni a kezemből, mert rohan ki az utcára. Rettenetesen nehéz így vele bárhova is elmennem. Mi lesz így a bölcsödében vele? Egyszerűen soha nem fárad el, ezért alszik el nehezen délután is, mert nem tud ellazulni, állandóan kiszállna az ágyból és szaladgálna. A nagyszülők nem is tudják elaltatani, csak én. Ez hiperaktivitás vagy csak túlmozgékony és túl érdeklődő a gyerekem?

    Válasz: Ez nem hiperaktivitás, a kisfiad nagyon érdeklődő és nincs félelemérzete, mint a legtöbb gyereknek ebben a korban. Meg kell neki tanítanod, hogy fogni kell a kezedet, mondd el minden egyes alkalommal, hogy nagyon nagyok az autók nagyon veszélyesek. A te feladatod, hogy megtanítsd neki, hol vannak a határok, mi az a távolság, ahova már nem mehet el maga egyedül és mi az, ahova még elmehet, ehhez pedig türelemre és következetes viselkedésre van szükség. Tehát arra, hogy minden egyes alkalommal ugyanazokat a szabályokat mondd el és mindig add tudtára, mit nem szabad és miért.

  • Mona

    2010. június 04. péntek

    Kedves Ági, nekem most 16 hónapos a kislányom, és ő is a duracell nyuszi kategóriába esik, aki sajnos ráadásul nem is alszik túl sokat (napi 10-11 órát csak összesen). De nem is csak ez a gondom,ezt már megszoktam, hanem az, hogy egy-két hete elkezdett ütni. Ha éppen vmi nem tetszik neki, vagy egy kisgyerek olyan játékkal játszik, amit szeretne megkapni, odamegy és üt. Az igaz, hogy sajnos mi elkövettük azt a hibát, hogyha beütötte magát valamibe, akkor azt a tárgyat eldádáztuk. Lehet ezzel összefüggésben a viselkedése? Ha hibáztunk, mit lehet tenni, hogy abbahagyja? Így érthetően nem szívesen játszanak vele…Egyébként nagyon okos, szófogadó baba, (ezt a viselkedését leszámítva) sok szeretet van benne.

    Nagyon köszönöm előre is a válaszod!

    Válasz:Ilyen típusú verekedés ebben a korban gyakori. Türelmesnek kell vele lenni ilyenkor és mindig higgadtan elmondani, hogy nem szabad csapkodni, hanem finoman el kell kérni, megosztozni, ha mindig ugyanazt mondod és türelmes maradsz, akkor megtanulja majd ő is kezelni az indulatait.

  • Németh Barbara

    2010. március 06. szombat

    Kedves Ági!

    Köszönöm szépen válaszod. Az a baj, hogy már minden kipróbáltunk. Van baby taxink is, amit tud tolni, babakocsink stb… Eleinte bevált, de már nem. Otthagyja és elfut.:) Bízom én is a jó időben, hogy akkor majd talán jobban elfárad. Motorozni szokott, bár sokáig nem köti le. A rohangálás annál inkább.:)

    Üdv: Barbara

  • Zsuzsa

    2010. március 04. csütörtök

    Kedves blogOlvasó:)!

    Egy kéréssel fordulok Önhöz.
    Hiperaktív gyermekek viselkedésének életmóddal, étkezéssel történő javításáról írom a szakdolgozatom.
    Szükségem lenne hiperaktív gyermeket nevelő szülőkre, a mellékelt kérdőív kitöltése céljából.

    Előre is köszönök mindennemű segítséget, V. Zsuzsa

    Ui.: A kérdőív név nélküli, csak kutatási, felmérési célt szolgál (S.O.S. március 15-ig, sajnos az idő szorít:) KÖSZÖNÖM
    A kitöltött kérdőívet a v.zsuzsa@freemail.hu címre kérném visszaküldeni, köszönettel.

    Kérdőív

    hiperaktív gyermeket nevelő szülők részére

    1.Gyermek neme: ……………

    2.Gyermek életkora: ………..

    3.Alkalmaztak/alkalmaznak-e nála valamilyen terápiát?

    Ha igen, melyiket?

    3.1.Gyógyszeres kezelés
    -Gyógyszer megnevezése: ……………………………………………………………………………..
    -Tapasztalatok/mellékhatás: ………………………………………………………………………..

    3.2.Alternatív gyógymód (kérem, húzza alá az alkalmazott terápiát, terápiákat)
    3.2.1. kognitív viselkedésterápia
    .2.2. foglalkozási gyógymód, művészet, zene, tánc
    3.2.3. biofeedback
    3.2.4. vitamin, táplálék kiegészítő
    3.2.5. gyógynövény (pl.: St. John’s wort)
    3.2.6. diéta (pl.: Feingold, cukorkiküszöbölés, stb.)
    3.2.7. imádság
    3.2.8. masszázs
    3.2.9. vízterápia
    3.2.10. hipnózis
    3.2.11. egyéb: ………………………..
    – Tapasztalatok: ……………………………………………………………………………………

    4.Kérem, értékelje a gyógykezelés/gyógykezelések hatékonyságát, 1-10-ig terjedő számmal, melynél a 10 a leghatékonyabb módot jelöli: ……..

    5.Más, hasonló problémával küzdő szülő részére melyik, ön által ismert terápiát ajánlaná?……………………………………………………………………………………………………………………………….

    Köszönöm, hogy kérdéseimre válaszolt és ezzel segítette munkám.

  • Németh Barbara

    2010. március 02. kedd

    Kedves Ági!

    Van egy 1,5 éves kisfiam, aki 9 hónapos kora óta egyedül megy. Nagyon mozgékony egy gyerek. Már egészen pici korában a keze-lába meg nem állt egy percre sem ha ébren volt. Ez megmaradt most is. Ha megáll nézni valamit (pl. reklámot a tv-ben) a keze akkor is jár neki. Vagy ide-oda dülöngél. Naponta 2x megyünk sétálni. Reggel és délután. Van hogy csak a babakocsiban ücsörög, de általában mennie kell. Ilyenkor sétál egy kicsit, majd visszacsücsül. Otthon folyamatosan rohangál. Lassan nem tud menni, csak rohanni. Legyen szó az utcai “sétálásról” vagy az otthoni rohangálásokról. Ebből adódóan rengeteget esik. Semmi sem foglalja le sokáig, csak percekig. Ha építünk, azt is kb 3 perc után megunja és tovább áll.
    Lefárasztani nem lehet. Olyan mint egy kis duracell elem, ami sosem merül le. Éjjel sem alszik jól. Kb 2-3x felkel. Bár ez részben a fogzással van összefüggésben.
    A kérdésem az lenne, hogy ez a rohagálás idővel változni fog-e. Lehet-e majd vele sétálni is, vagy mindig egy “rohangálós” gyerek lesz. Egyszer sem láttam még sétálni. Csak futni.:)
    A másik kérdésem az lenne, hogy kell-e már aggódnom azért, hogy ennyire mozgékony és hogy semmivel sem tudom lefárasztani eléggé.

    Köszönöm előre is válaszod.

    Válasz: Aggódnod nem kell, miután elkezdenek járni, a kicsi folyamatosan jönnek-mennek, kis energiabombák. Ez aztán fokozatosan elcsitul. Jót fog tenni neki, ha jön a tavasz és szabadon szaladgálhat, ettől jobban lefárad majd. Vidd sokat olyan helyre, ahol szabadon mozoghat, kötöttségek nélkül. A séta azért kritikus, mert meg kell tanulnia fegyelmezetten menni és ez ebben a korban még nem megy. Jó lehet, ha szülőkormányos triciklivel mentek, mert ez leköti és nem tud elszaladni, nálunk bevált az is, hogy kis műanyag bevásárlókocsit tologatott maga előtt, mert azzal fegyelmezettebben közlekedett. Valamint, ha már ilyen ügyesen jár, meg lehet tanítani kismotorozni is és azzal sétálni.

  • Szuszi

    2010. január 29. péntek

    Szia!Van egy 3 éves kisfiam aki nem aludt át még egy éjszakát sem.Nappal 1-2 órát alszik.De nem ez a legnagyobb baj.Előszeretettel bánt másokat pl.Karmol,üt,rúg ha éppen nem vele foglalkoznak.Ha valaki ül a számítógép előtt és abban a pillanatban épp nem vele foglalkozik kikapcsolja a gépet és nevetve elszalad.Nem merjük őt elvinni túl sok helyre mert tör zúz,ha kutya van rugdossa.Nem értem mitől van ez.Én próbálom fegyelmezni de nem sokra megyek vele.szeretnék tanácsot kérni tőled.Előre is köszi.

    Válasz: Ez nem szimplán nevelési probléma, a háttérben valamilyen komolyabb ok lehet, amit így távolról nem lehet megmondani. Lehet, hogy nincs eleget szabad levegőn, nincsenek programjai, nem kap elég figyelmet, vagy hiányzik neki a közösség, sokat unatkozik, de lehet ennél komolyabb probléma is (enyhe autizmus pl.). Keressetek fel egy hozzátok közeli nevelési tanácsadót vagy kérjetek segítséget gyermekpszichológustól

  • Évi

    2009. december 30. szerda

    Szia Ági,

    Köszönjük, hogy még az Ünnepek alatt is nekünk cikkezel. Boldog Új Évet kívánok! Évi