Miért nem bírunk este a gyerekkel? Már amikor hazaér az oviból teljesen felpörög és utána képtelen leállni. Este is alig tud elaludni, pedig beállt rutinunk van. Gyakori probléma ez sok családban. De vajon mi okozza? És mi a megoldás?
Ez a fajta esti „felpörgés” gyakori a kisgyerekeknél. A gyerekek számára az egyik legnagyobb kihívás a különböző környezetek közötti váltás, mert minden helynek más szabályai, elvárásai és érzelmi töltete van. Ahogyan a felnőttek is másként viselkednek ismerős helyen, úgy a gyerekek is, csak számukra ez a váltás különösen nehéz mert még érzékenyebb és rugalmatlanabb a gondolkodásuk.
Amikor te hazaérsz a munkából, te is elengeded magad: végre lazábban öltözhetsz, kényelmesen elterülhetsz a fotelben, kimondhatod, ami a fejedben jár és elmondhatod, ki bosszantott fel aznap vagy mit gondolsz a hülye főnöködről stb. A gyermeked ugyanezt teszi hazaérve. Csak még a maga kicsi gyerek módján 🙂
Az óvodában sok szabályt kell betartania, strukturáltabb a napirend, és a csoportnyomás miatt igyekszik megfelelni, otthon viszont lazábbak a szabályok, ismerős a környezet és ő van a középpontban ezért itt jobban „kiengedheti” magát.
Otthon a szülei az ő biztonsági hálója, itt ki meri mutatni az összegyűlt feszültséget, amit az óvodában elnyomott. Ezért lehet, hogy egész nap jól viselkedik, de hazaérve kiborul, hisztizik.
Emellett az egyik környezetből a másikba való átállás mentálisan is megterhelő még egy bölcsis-ovis gyereknek. Ha például szereti az otthoni nyugalmat a gyerek, nehezen megy be az oviba, mert ott sok az inger. De ez fordítva is igaz lehet: ha az oviban megszokott pörgést és társaságot élvezi a gyereked, akkor nehéz hazatérnie a nyugodtabb otthoni környezetbe.
Fontos tudni azt is, hogy a kisgyerekek rugalmas gondolkodása és önszabályozása még nem elég fejlett ezért idő kell nekik ahhoz, hogy egyik hely szabályaihoz alkalmazkodjanak, majd a másikéhoz is.
Miért pörögnek fel a kisgyerekek ennyire este?
1. Túl sok a felgyűlt feszültség és inger
Az ovi rengeteg élményt, szabályt és érzelmi terhet jelent egy kisgyereknek. Napközben „visszatartja” a feszültséget, de amikor hazaér, végre kiengedheti magából, ami túlmozgásként, hangosságként, hisztiként jelentkezhet.
2. Túlpörgés
Ha napközben nem alszik eleget vagy az oviban is túl sok az inger, akkor estére átbillen egy olyan állapotba, ahol már nehéz megnyugodni. Ez az ún. fáradtságspirál, ami csak még jobban megnehezíti az elalvást. Itt írtam róla
3. Figyelj rám!
Az egész napos óvodai szabályok után vágyik a család közelségére, figyelmére. Ha ezt nem tudja megfelelő formában megkapni, akkor akár negatív viselkedéssel is próbálja felhívni magára a figyelmet.
4. Ha felborult a napi rutin…
Ha nincs egy jól bejáratott esti menetrend vagy van, de felborult, illetve ha az esti rutin nem segít neki lenyugogdni, hanem felpörgeti (pl. túl sok a képernyőidő, a mozgalmas játék, izgalmas program esténként), akkor nehezebben tud „leállni”.
Mit lehet tenni?
1. Ne várjátok meg a fürdést az ellazulással, hanem már előtte váltsatok lazább programra! Sok kisgyerek egyébként is pont a fürdéstől pörög fel.
Már az ovi után segítsetek neki fokozatosan csillapodni:
– hazaérkezés után ne rögtön pörgős játék legyen, hanem egy kis közös pihenős idő (pl. mesélés, ölelés, beszélgetés).
– ha nagy a mozgásigénye, akkor előbb engedjétek, hogy levezesse (pl. szabad játék, kinti futkározás), utána jöhetnek a csendesebb tevékenységek.
– ne legyen túl sok képernyőidő késő délután és este
– ha mesét néz, akkor azt ne közvetlenül lefekvés előtt, mert az nagyon felpörgeti az idegrendszerét. Inkább meséljetek neki könyvből vagy játsszatok valamilyen csendesebb játékot!
2. Próbáljatok minden este ugyanazt a sorrendet követni: vacsora → fürdés → mese/ölelés → alvás. Ha mindig ugyanaz történik, akkor az segít a testének és az agyának is felkészülni az alvásra.
Nem szerencsés, ha a fürdés után még van játék, mert attól a legtöbb gyerek csak még jobban felébred vagy túlfárad.
Segíthet, ha a rutin részeként minden este lefektetitek a mackókat/babákat/kisautókat, közösen betakargatjátok őket, elbúcsúztok tőlük és utána kerül ő is az ágyba. További játékos nevelési ötleteket találhatsz itt
3. Ha az oviban sok stressz érte segít, ha este mesélhet vagy szerepjátékot játszotok vele, ahol eljátszhatja a nap eseményeit. Ez segít levezetni a feszültséget. De segíthet az is, ha elmesélitek együtt a napját és a végébe beleírjátok azt is, hogy az ágyban fekszik és elalszik.
4. Fontos az is, hogy amikor már ágyban van, húzzatok egyértelmű határokat.
Ha mindig kikéredzkedik az ágyból, húzza az időt, akkor határozottan, de nyugodtan érdemes ragaszkodni a lefekvéshez. Pl. „Most már vége a mesének, ideje aludni.”
De lehet olyat is játszani, hogy ő javasolhat tennivalókat, amiket meg akar csinálni lefekvéskor, ezeket lerajzoljátok, végigcsináljátok, ha elkészültek kipipáljátok a listában és utána elbúcsúztok egymástól.
Játékosan is segíthetsz a gyorsabb ellazulásban, pl. ha egy kedvenc plüss vagy figura meséli el, hogy neki miért fontos az alvás. Például: „Szia, én vagyok a Nyuszika, és én csak akkor tudok jól aludni, ha te is az ágyban vagy mellettem!”
Ha eddig minden este ilyen pörgős volt, a változás egy hosszabb folyamat, de ha fokozatosan csökkentitek az esti ingereket és bevezettek egy stabil rutint, akkor pár hét alatt sokat javulhat a helyzet.
2 Comments
imtired
2025. március 06. csütörtökKedves Ágnes!
A lassan 3 éves kisfiammal hónapokon át harcoltunk, hogy “normális” időben le tudjuk fektetni, mert 10-11-ig pörgött minden este. Nagy nehezen sikerült átállnunk egy korábbi (9 óra utáni) alvásra, de azóta éjszakánként felkel és addig
sír, amíg be nem megyünk hozzá. Ilyenkor előfordul, hogy egy óráig nem alszik vissza, és ha menetközben kimennénk
a szobájából, újra elkezd ordítani. Ha bent vagyunk akkor vagy beszél hozzánk, vagy csak bámul minket, sokszor még
csak nem is látszik rajta álmosság.
Ez megy már több mint 2 hónapja, és a férjemmel nagyon ki vagyunk már merülve. Felváltva altatgatjuk vissza, de
persze mindketten felébredünk a sírásra, és mindketten nehezen alszunk vissza. Korábban (a fogzós időszakokat leszámítva) nagyon jó alvó volt, így nem értjük mi történhetett. Nappal egyszer alszik még általában 1-1,5 órát. Ezt megpróbáltam már kivenni, de olyankor egyszerűen kidől. Mostanában azzal próbálkozom hogy kicsit hamarabb
keltem, hátha így estére jobban elfárad, de egyelőre ez sem válik be.
Korábban úgy altattuk, hogy mellé feküdtünk, és mivel azt hittem emiatt igényli hajnalban is a közelségünket, mostanra már erről is leszoktattam. Azt még nem “engedi” hogy altatás közben kimenjünk a szobából, de azt elfogadja hogy távolabb ülünk le, például a fotelbe, amíg elalszik.
Tudnál valami ötletet adni, hogy mitől lehet ez az egész, illetve hogyan tudnánk megoldani? Vagy egyelőre álljunk
vissza a kései altatásra, és próbálkozzunk újra majd mielőtt (szeptemberben) kezdődik az ovi?
Előre is köszönöm!
Vida Ágnes
2025. március 07. péntekNagyon kimerítő lehet ez az időszak, teljesen érthető, hogy eleged van. Amit leírsz, abból az látszik, hogy a kisfiadnak nemcsak a dühkezeléssel, hanem az alvásával is komoly nehézségei vannak, és a kettő nagy valószínűséggel összefügg.
Mi történhetett?
1. A kisgyerekek számára az alvás nemcsak pihenés, hanem a nappali élmények feldolgozásának is az ideje. Ha napközben sok a feszültség, dühkitörés, fáradtság, akkor éjszaka gyakrabban ébredhet, mert az idegrendszere még mindig „pörög”. Az is lehet, hogy a bölcsis események (pl. konfliktusok) dolgoznak benne tovább.
2. 3 éves kor környékén sok gyerek kezd jobban félni a sötéttől, szörnyektől, vagy attól, hogy egyedül marad. Az éjszakai ébredések sokszor nem is tudatosak, csak egy „félig ébren” állapotban keresik a biztonságot.
3. Az 1-1,5 órás nappali alvás teljesen normális ebben a korban. Ha kihagyod, túlfárad, és paradox módon még nehezebben alszik el este. Ha viszont túl hosszú a délutáni alvás, az is lehet, hogy este még nem elég álmos.
Ami segíthet:
1. Stabil rutin és kiszámíthatóság
Már biztos van rutinotok, de érdemes még következetesebbé tenni. Minden este ugyanazok a lépések történjenek, azonos sorrendben, azonos időben. Pl.:
Fürdés
Bújás, mese (maximum 15-20 perc)
Pici simi, puszi, és megbeszélitek, hogy „most alszunk”
Elalvás
Érdemes lehet este egy nyugtatóbb mesét olvasni és közben finoman arról beszélni, hogy minden rendben van, ő biztonságban alszik, és ti ott vagytok a közelben.
2. Éjszakai ébredések kezelése
Ha éjszaka felkel és sír:
– Ne vegyétek ki az ágyból (mert akkor még jobban rögzül, hogy ha sír, akkor fel lehet kelni).
– Ne kapcsoljatok lámpát – csak halk, nyugtató suttogós hangon szóljatok hozzá: „Nyugodtan aludj tovább, itt vagyunk, szeretünk.”
– Üljetek le mellé, de ne kezdjetek vele beszélgetni – ha sokáig bámul titeket, akkor lehet, hogy túlpörgött. Ebben az esetben segíthet egy halk fehérzaj, vagy zene, ami monoton és megnyugtató. Meg lehet fogni a kezét vagy simizni, ha igényli.
– Fokozatos távolodás – ha nyugodtabb már, próbáljatok meg egyre kevesebb időt bent tölteni nála. Pl. ha eddig 1 órát voltatok bent, próbáljatok meg először csak 45 percet, majd 30-at stb.
3. Délutáni alvás finomhangolása
Ne hagyd ki teljesen, de ha még mindig sokáig fenn van este, próbáld a nappali alvást kicsit rövidebbre venni (max. 1 óra).
Próbáld meg korábbra hozni a nappali alvást, hogy ne csússzon túl 15:00-on.
4. Ha nem javul, inkább ne álljatok vissza a kései altatásra.
Az este 9 órás alvás is már a felső határ ebben a korban. Ha visszaálltok 10-11 órára, az lehet, hogy rövid távon megoldja az éjszakai ébredéseket, de hosszú távon csak még fáradtabb lesz mindenki. Inkább maradjatok következetesek a mostani korábbi altatásnál és próbáljátok a fentieket.
Leave A Response