Oldja a gyermek feszültségét, oldja a szülő idegességét: játékos nevelési megoldások, amikkel a vitából, veszekedésből jóízű nevetés és együttműködő gyermek lesz.
#1 Ne rosszalkodj, kicsi láb!
A 2 éves unokahúgomat kellett felöltöztetni egyik este és most, hogy itt a hideg, bizony jópár réteget rá kell adni a gyerekre, mire kimehet. Neki pedig nem volt türelme ehhez. A nadrágig még hősiesen bírta, de a sálat, a kabátot, a csizmát, a sapkát már nem volt kedve felvenni. Sokszor ilyen helyzetekben az is gond, hogy a gyerek nem akar elindulni, pláne egy olyan napon, amikor egyik vendégségből a másikba kellett menni. Ő nyafogott, a fáradt szülők pedig vitatkoztak vele.
Ekkor vettem elő a fiaimnál anno jól bevált, „ne rosszalkodj, kicsi láb”-játékot, megfogtam a lábát és ezt mondtam: „Ne rugdosódj kicsi láb! Ne rosszalkodj! Irgum-burgum.” A kicsi meglepődött, jót kacagott és tartotta is a lábát, felvettük a csizmát.
Aztán azt mondtam: „Mit csinál ez a kicsi kéz? Rosszalkodik?! Ne rosszalkodj kicsi kéz!” és már fel is varázsoltuk a kabátot.
A sapkánál viszont már végleg elfogyott a cérna, ezért bevetettem a következő játékot, ez volt az:
#2 Akkor én csinálom – játék
Elkezdtem felvenni a fejemre a kabátot és megkérdeztem: „Jól veszem fel a kabátot, ide kell felvenni?” Mire ő kacarászva tiltakozott. Akkor elkezdtem felhúzni a lábamra: „Jól veszem fel a kabátot, ide kell felvenni?” – ismét nagy kacarászás volt a válasz. De akkor hova tegyem a kabátot?
Mire ő már tartotta is a kezét és lelkesen mutatta, hogy rá kell feladni a kabátot.
Küldetés végrehajtva 🙂
De persze játszhattunk volna más játékot is a cél érdekében, például ezt:
#3 Enyém!
Egy hasonló „nem akarok felöltözni” vagy „nem akarom a pelenkát”-típusú helyzetben meg lehet fogni a pelust és azt mondani játékosan: „Oké, akkor ez az enyém és én veszem fel!” és eljátszani, hogy már bújsz is bele a pelusba.
A gyerkőc ezen nagyot nevet, ez oldja az ellenállását és máris együttműködőbb lesz.
#4 Ne csináld! helyett
Mit lehet tenni, ha a totyogó csapkod, rugdos, 1000x rászóltál már, de nem hallgat rád?
Egy megoldás: fogd meg a kezét (lábát) és mondd neki „Lábacska, állj!” VAGY „Hallod te kéz, ideje megállni!”
Ettől a kicsi meglepődik és nem kellett sokadszorra is azt mondanod, hogy „nem”, „nem szabad”, „ne csináld”. Azzal, hogy megfogod a kezét egyértelművé teszed, mit ne csináljon, azzal, hogy kimondod a testrész nevét, megérti melyik testrészével mit nem szabad csinálnia.
A humortól pedig elillan az indulat 🙂
#5 Fordított szerepek
Néha, amikor a gyermek ellenkezik, valójában csak szeretne részesévé válni a folyamatnak. Gondolj bele, a gyerekkor jelentős része azzal telik, hogy ide-oda visszük a gyerekeket, oviba, rokonlátogatásra, orvoshoz, programokra – és ezek jelentős részébe neki nincs beleszólása. Pedig felnőttként sem különösebben szeretünk elindulni otthonról, ha nincs kedvünk. Amikor ő az elindulás ellen ellenkezik, valójában csak szeretne ráhangolódni, szeretne kapaszkodókat találni az élet sodrásában.
Ezen segít, ha egy pillanatra szerepet cserélünk vele, például:
– Oké, nem szeretnél elmenni itthonról és mit szeretnél?
– Kérek egy kis sütit!
– Rendben kapsz egy kicsit.
Azzal, hogy egy pillanatra megkaphatja az irányítást, dönthetett valamiben, megnyugtatja őt és együttműködőbbé teszi, utána már sokkal jobb hangulatban telik a készülődés.
Mondhatnánk, hogy nincs erre idő, ugyanakkor tízpercekig vitatkozni a gyerekkel pont ugyanolyan sok idő, mint beszélgetni vele pár percet és teljesíteni egy kívánságát. Az eredmény ugyanaz, csak kiborulás és veszekedés nélkül.
#6 Indul a mama-taxi!
Nem akarunk fürdeniii! – kiáltották kórusban a gyerekek, akik éppen elmélyülten építkeztek a gyerekszobában és úgy tűnt, soha nem fogják abbahagyni. Csakhogy másnap óvoda, iskola, reggel fel kell kelni, mit lehet tenni?
Persze vitatkozhatsz is velük, érvelhetsz amellett, hogy holnap is lesz nap, be tudják majd fejezni, de ez többnyire csak kimerítő és hosszadalmas szócsatát szokott eredményezni, aminek a végén valahogy mégiscsak bejutnak a csemeték a kádba, te pedig úgy érzed magad, mint egy maratoni iszapbirkózó meccse vesztese.
Szóval nem álltam le velük vitatkozni csak négykézlábra ereszkedtem és felajánlottam, hogy jöhetnek taxival is a fürdőszobába. Naná, hogy mindketten akartak jönni, így aztán jó kis városnézést csaptunk a lakásban, melynek végén megtekintettük a fürdőkádat is, aki pedig szépen megtörölközött és megmosta a fogát végül bónuszutat kapott egészen az ágyáig. Így fordítottunk jó hangulatúvá egy játszmahelyzetet, ami megmérgezhette volna az esténket.
10 Comments
Takács Judit
2022. szeptember 07. szerdaKedves Ági!
Unokám 3,5 éves. Most kezdtük az ovit. Nagy problémánk, hogy nem áll meg ha szólunk, sőt azt mondja nem. Elszalad, mintha fogócskázna, elbújik. Ha eszébe jut cél nélkül kimegy a csoportszobából(nem pisilni), onnan az udvarra. Most zárják az ajtót. Tegnap amikor mentem érte, az ovónéni fogta a kezét és így ácsorgott mellette. Mit tehetünk, hogy megálljon esetleg ha hívjuk visszajöjjön. Hogyan lehet ezt megtanítani. Köszönöm
Vida Ágnes
2022. szeptember 11. vasárnapEzt nem nektek kell megoldanotok, hiszen napközben nem ti vagytok ott vele, hanem az óvónéninek. A kulcs az, hogy kialakuljon a bizalma az óvónéniben, ne akarjon menekülni az óvodából. Ha jól értem, más esetekben is inkább elszalad, ha rászóltok, tehát valószínűleg pont ennek kapcsán alakult ki nála az, hogy ha „szorult” helyzetben érzi magát, akkor menekülni kell. Amit tehettek, hogy otthoni környezetben kerülitek az ilyen helyzeteket, ahelyett, hogy rászólnátok pl. sétánál, előre megbeszélitek meddig mehet el egyedül és ha odaért mit csináljon (pl. „a sárga kerítésig elmehetsz, ha odaértél, szaladj vissza”). Ha családi környezetben megtapasztalja újra meg újra, hogy nem a menekülés az akaratkifejezés legfontosabb formája, akkor az óvodában is ritkábban fogja alkalmazni.
Henrietta
2021. szeptember 12. vasárnapKedves Ágnes.
Van egy 2.és fél éves kislányom szereti ha ő irányít amihez nem mindig van türelmem.Pl.ha elindulunk valahova az mingyárt az van hogy anya pisilnem kell és amikor azt mondom neki hogy itt nem tudok megállni mert az utcán nincsen vc akkor elkezd hisztizni és sírni probálom nyugtatni de sajnos ez nem megy mit tehetnék hogy le tudjam csillapítani az akaratosságát?
Válaszát előre is köszönöm!
Vida Ágnes
2021. szeptember 19. vasárnapAzért tiltakozik, mert a válaszod, rögtön az, hogy nem. Ilyen helyzetekben ne akard meggyőzni, mert nem azért mondja, hogy bosszantson, hanem azért, mert szeretné, ha rá figyelnél. Szóval ahelyett, hogy meg akarod győzni, inkább mondd neki, hogy „oké, ha találunk egy vécét oda pisilhetsz” és aztán kezdj el vele beszélgetni valami másról, találj ki valamilyen játékot, ami eltereli a figyelmét.
Nagy Zsóka
2021. február 22. hétfőTisztelt Vida Ágnes!
Mint egy közel 3 éves kislány és egy nyár elején születő baba nagymamája komoly gond előtt állok. Nagyon szeretjük férjemmel kisunokánkat, aki szintén nagyon szeret minket. Sajnos nincs hely az óvodában, így csak szeptembertől lehet a kisunokánk ovis, pedig nagyon szeretett volna, így kérte a menyem, hogy mi sokkal többet foglalkozunk majd a 3 évessel. Minden rendben lenne, de idegen autóba, így a mienkbe sem hajlandó beszállni, s óriási sírás van, ha mondjuk, hogy ezzel mennénk. Egyszer próbáltuk mert nem volt más mód, s végig sírta az ölemben a 15 perces utat. Mit tehetnénk Ön szerint?
Válaszát előre is köszönöm: Nagy Zsóka
Nagy Zsóka
2021. február 22. hétfőelírás, helyesen: foglalkozzunk
Vida Ágnes
2021. február 27. szombatValószínűleg a félelem áll a háttérben, ha láthatóan ijedt, amikor idegen autóval kell mennie, akkor meg lehet kérdezni tőle, miért fél és játékosan kiküszöbölni ezt a félelmet (pl. ha azt mondja, hogy szörnyek vannak a kocsiban, akkor indulás előtt mindig játékosan el lehet varázsolni a szörnyeket). Lehet barátkozni az autóval más szituációban is, pl. amikor nálatok vannak, akkor beleülhet, „vezetheti”, kaphat bele egy saját kis ülést, egy plüss útitársat, ami a ti autótokban várja, de megmutathatjátok neki a csomagtartót, belemászhat stb. Tehát játékos formában ismerkedhet az autóval, ez is segíthet a félelem elűzésében.
Enikő
2020. május 28. csütörtökKedves Ági!
Belekeveredtünk egy jó kis játszmahelyzetbe…
22 hónapos a kislányom, és már a hozzátáplálás kezdetétől nagyon szelektív abban, amit hajlandó megenni. Kezdetben mindent csak almával evett, spenótot, tojást, húst, csak almával. Aztán eljutottunk a néhány héttel ezelőtti tűrhető állapotba, amikor evett gyümölcsöt, joghurtot, túrósgombócot, spenótos muffint, húst csak tarhonyával, vajaskenyeret, és szinte bármilyen levest. Emelett nasikat: kekszet, perecet, gabonapelyhet, diót, magokat. Néhány napja azonban szinte semmit sem hajlandó megenni. Jelenleg csak gyümölcsöt, húslevest vagy krumplilevest, kekszet és perecet eszik.
És így jutottunk el a játszmahelyzethez. Amikor közeledik az evésidő, már előre összeszorul a gyomrom. Megpróbálom jókedvűen, első fajta étel, második, de harmadik-negyedik féle főtt étel visszautasítása után mindig kiborulok, és vagy kiabálok, vagy csak elmondom, hogy ennyi, más nincs, de a vége mindenképp egy hatalmas hiszti, és vagy szopizik utána egy nagyot, vagy kap perecet. A cicit nem szeretném megvonni tőle. Próbáltam azt is, hogy elmondom, hogy most alszik a cici, és csak akkor ébred fel, ha ő megeszi az ételét, de csak nagyobb lett a hiszti, és nem is igazán érzem helyesnek ezt a „megvesztegetős” módszert.
Hallgatom a Békés dackorszak leckéidet, és úgy érzem, már mindent kipróbáltunk.
Próbáltam másképp megközelíteni az egészet, de a vége ugyanaz lett. Először próbáltuk etetőszékben; aztán kisszékben nagyobb székből asztalt terítve; próbáltam úgy, hogy ő egyék; próbáltam játékosan, bábozva, a babákat megetetni; próbáltam más tényérból, más szobában, kidíszítve az ételt; próbáltunk együtt enni; sőt, mesét olvasni is próbáltam evés közben. Volt, ami kicsit segített átmenetileg, de néhány napja semmi sem segít.
Legutóbb, amikor ennyire határozottan utasította vissza az élelmiszert, akkor fogzott, de most nincs jele a következő őrlőfogak megjelenésének (16 foga van).
Biztos vagyok benne, hogy az is közrejátszik, hogy én most kezdtem el a munkát a GYES után, és az édesapja pár napja más településen dolgozik, nagymama vigyáz rá délelőtt, akivel mindent szabad, akinek végtelen türelme van. Én is türelmetlenebb vagyok alapból, neki is nehéz a változásokat feldolgozni.
Van valami, amit még kipróbálhatnánk?
Köszönöm szépen!
Mariann
2016. december 11. vasárnapKedves Ági!
A 1,5 éves kislányom, aki egyébként mosolygós, ügyes kis szeretetbomba…mégis, ha az egyik játszótársnőjével játszunk, egyik pillanatról a másikra belemar az arcába, meghúzza a ruháját, a haját és ez nagyon kellemetlen. A kislány nem bántja, sőt, odaadja a játékait, stb.. Mégis az én kislányom ennek ellenére nagyon ellenséges vele és aggaszt, hogy miért bántja őt. Féltékenységre nem látok okot vagy ilyesmi. Többször félreállítottam ebben a helyzetben és határozottan csak annyit mondtam, hogy nem szabad, fáj a kislánynak. Viszont meg sem hatja. 🙁 MI lehet a gond? Hogyan értethetném meg vele, hogy nem szabad és fáj a másik kislánynak? Egyébként mással nem csinálja ezt. Ha meglát egy kisgyereket, babát, akkor boldogan rohan felé és örömében azt sem tudja mit csináljon. Csak ezzel a kislánnyal teszi.
A válaszodat előre is köszönöm.
Vida Ágnes
2017. január 03. keddValami miatt pont ez a kislány irritálja őt. Miért? Azt nem tudni. Nálunk felnőtteknél is van ilyen, hogy valaki alapból nem szimpatikus és nem tudjuk az okát. Mivel más gyerekekkel szemben nem viselkedik így, a legjobb az lenne, ha néhány alkalommal nem hagynád magában játszani őket, hanem együtt játszanál velük és megfigyelnéd, mi az, ami felbosszanthatja, illetve a közös játék során példát mutathatnál nekik arról is, hogyan kell együtt játszani, mit lehet együtt csinálni, mi az a közös játék, ami mindkettőjüknek örömet szerez stb.
Leave A Response