Ha a gyerek nem tud veszíteni a játékban: Miért lehet ez?

Ha te is tapasztaltad már, hogy egy egyszerű játékkal kezdődő délután könnyen dührohamhoz vagy síráshoz vezet és nem érted mi okozza ezt, jó helyen jársz. A kisgyerekek egy része nem tud veszíteni. Mi okozza ezt és mit lehet tenni?

 A gyerekek számára a játék nem csupán szórakozás. A játék az életük terepe, a tanulás eszköze és az érzelmi küzdelmek színtere is. Ebben a világban próbálják elsajátítani azokat a szabályokat, amelyek nekünk már természetesek – és amelyekhez ők még csak most kapcsolódnak. Egy gyerek számára a vereség nem csupán egy játékállapot sokszor úgy éli meg, hogy ő maga „nem elég jó”, „nem szerethető”, „nem fontos”. Ez különösen igaz azokra, akiknek az önértékelése még ingatag, vagy akiknek érzékenyebb az idegrendszere. A veszteség tehát nemcsak frusztráció, hanem identitás-kérdés is egyben.

Egy három-öt éves gyerek még gyakran gondolja úgy, hogy „ami történik, az én vagyok”. Ha nyer, ő a „jó”, ha veszít, ő a „rossz”. Mindez életkori sajátosság ebben a korban hiszen a gondolkodásuk még globális: nem tudják elválasztani az eseményt a személytől, aki teszi. Ráadásul ebben a korban tanulják a jó és a rossz fogalmát valamint barátkoznak a szégyenérzettel is, amit még nem mindig tudnak a helyén kezelni. 

Eközben gondot okoz még a szerencse fogalmának megértése is. Egy óvodáskorú gyerek még nem tud mit kezdeni azzal, hogy valami véletlenül történik, hogy nem lehet mindenre ráhatása és hogy bizonyos dolgokra még a felnőtteknek sincs ráhatása. Ezért aztán képtelenek megérteni, hogy pl. a dobókockát hiába dobják el ügyesen, nem mindig fognak hatost dobni.

Mindehhez hozzájárul az is, hogy az erős érzelmeiket még nem tudják megfelelően szabályozni így, ha feszültek lesznek a játék folyása vagy a végeredmény miatt, annak bizony nagy sírás vagy hiszti lehet a vége.

Pszichológiai kutatások szerint az érzelemszabályozás fejlődése szoros kapcsolatban áll a végrehajtó működések érésével, különösen a gátlás, a váltás és a figyelem irányítása terén (lásd például Diamond 2013 munkásságát). Ezek azok a folyamatok, amelyek később lehetővé teszik, hogy egy csalódást ne automatikus robbanás, hanem belső átdolgozás kövessen.

A játék vesztesként és győztesként is próbahelyzet

Nyerni jó, de túlzásba vinni, a másik fölé kerekedni, vagy akár lekezelni a másikat már szintén egy érzelemszabályozási kérdés. A gyerekeknek éppúgy meg kell tanulniuk örülni más örömének, mint kezelni a saját csalódásukat.

Egy játékhelyzet mindig többről szól, mint pontokról vagy dobások eredményéről. A gyerek ilyenkor próbál kapcsolatot teremteni, hatást gyakorolni, visszajelzést kapni arról, hogy „számít-e”, „ér-e valamit”, „tud-e nyerni”. Ezek nagyon mély kérdések, amelyeket ő maga még nem fogalmaz meg, de a viselkedésében erősen megmutatkoznak például hiszti formájában. És sokan félreértik ezt a hisztit, mert azt hiszik azért hisztizik, hogy engedjék őt nyerni pedig pusztán csak az erős érzelmei állnak a háttérben.

Hogyan segítsd őt játék közben és után?

1. Ne akard meggyőzni, ha sír!
   Ha épp kiborul, ne próbáld logikával meggyőzni: „De hát csak egy játék!” – ez számára nem vigasz, hanem értéktelenítés. Mondd inkább: „Most nagyon dühös vagy. Érzem, hogy ez most fáj.”
2. Állj meg, ne menj tovább, ha túl sok neki!
   Amikor látod, hogy elborítják az érzelmek, nem kell befejezni a játékot mindenáron. Mondhatod: „Most megállunk egy kicsit. Ha szeretnéd, újraindíthatjuk, amikor készen állsz.”
3. Ne dicsérd túl a győztest, ne szégyenítsd a vesztest!
   Az együttérző, de tárgyilagos visszajelzés segít a szabályok megértésében: „Most Marci nyert. Te most csalódott vagy. Ez rendben van. Ilyen érzés veszíteni. De nézd, végigjátszottad, és ez nagyon fontos.” Tanítsd meg a testvéreknek is, hogy ne bántsák, csúfolják a másikat, ha veszít!
4. Adj lehetőséget neki a szabályok megtapasztalására, de ne legyél merev!
   Ha egy új játékban előre látható, hogy a vereség túl nagy feszültséget hozna, kezdd először kooperatív játékkal, vagy játsszatok úgy, hogy mindenki nyer valamit a végén.
   
5. Játsszatok kooperatív játékokat!
   Játsszátok úgy a kártyajátékokat vagy a társasokat, hogy egy-egy csapat dolgozzon össze, így könnyebb elfogadni a nyerést és a veszteséget is, miközben azt is megtapasztalja, hogyan lehet jól szétosztani a csapatban a feladatokat (pl. felváltva dobnak a kockával vagy az egyik a pénzfelelős, a másik a bábufelelős stb.), ezáltal nem a nyerésen van a hangsúly, hanem a szórakozáson és az élményen.

Játékos megoldások, amik segíthetnek megtanítani neki a veszteség kezelését

1. „Érzelem-dobókocka”
   Készítsetek egy dobókockát, aminek minden oldalán egy érzés szerepel (pl. dühös, csalódott, örül, nyugodt, izgatott, kíváncsi)! Minden játék végén dobjatok egyet és beszéljetek arról, mikor érezte ezt a játék során.
2. „Újrajátszós mese”
   Képzeljetek el egy mesét, amiben a főszereplő nem nyer. Például egy kis nyuszi mindig második lesz a futásban. Játsszátok el a történetet, és közösen találjatok ki megoldásokat: mit mondhat a nyuszi, mit tehet legközelebb?
3. „Én így érzem” kártyák
   Rajzoljatok különböző arckifejezéseket és játsszatok vele játék után: „Melyik volt az az arc, amit akkor éreztél, amikor nem jött össze a dobás?” A nevesítés oldja a belső feszültséget. A kártyákat akár játék közben is használhatjátok, így megtanulja
4. „Cseréljünk szerepet!”
   Ha már nagyobb a gyerek, kipróbálhatjátok, hogy ő „nyerő” szerepbe kerül, te pedig szándékosan veszítesz. Nézzétek meg, hogyan reagáltok. Beszélgessetek róla: „Milyen volt nyerni? És mit láttál rajtam?”
5. „Közös cél” játékok
   Keressetek olyan játékokat, ahol együtt kell elérni valamit: például építsetek tornyot, aminek meg kell állnia, vagy alakítsatok csapatot egy társasban, ahol együtt győztök. De szeretik a gyerekek a családi focit is pl. gyerekek a szülők ellen. Ez segíti az együttműködés fejlesztését és csökkenti a rivalizálás feszültségét.
   

Tanítsd meg őt, hogyan kezelje a nehéz érzéseket és a hisztit – játékos módon! Klikk ide a részletekért!

Legyél minta és ne bíró!

A gyereked legfontosabb mintája te vagy. Ha vesztés esetén te is bosszús, feszültebb leszel vagy, ha túlzottan győzelemorientált vagy a játék során, az hatással van az ő viselkedésére is. Próbálj meg mindig a kapcsolódásra fókuszálni, nem az eredményre! Kérdezd meg magadtól: „Most mi a fontosabb: hogy szabály szerint végigvigyük a játékot, vagy hogy valamit tanuljon belőle?”

Tudd, hogy ezek a játékhelyzetek nemcsak pillanatnyi nehézségek, hanem hosszú távon is formálják azt, hogyan viszonyul majd a kudarchoz, a versenyhelyzetekhez és végső soron: saját magához. Minél több ilyen tapasztalata lesz szeretetteljes környezetben, annál inkább megtanulja, hogy a veszteség nem vesz el belőle semmit sőt, egy újabb lehetőség a fejlődésre.

Érdemes az élet más területein is segíteni őt abban, hogy ha valami nem sikerül neki akkor próbálja újra. Például ha egy házimunka, sport vagy a rajzolás során elakad, akkor dicsérd meg azért, amit jól csinált és adj neki kicsit ötleteket, hogyan próbáljon javítani rajta. Pl. „Szépen megrajzoltad a csigabigát, a virágot próbáld meg pirossal kiszínezni!” vagy „Jól próbáltad ütni az ütővel a labdát, most figyelj arra, hogy magasabbra emeld az ütőt!”

Egy gyerek nem azért utál veszíteni, mert irigy vagy önző, hanem mert még tanulja, hogyan kezelje a veszteség érzését. És ez a tanulás nem a játék végén kezdődik, hanem ott, amikor te lehajolsz hozzá, elismered, hogy nehéz és ott maradsz vele akkor is, amikor kiborul.

Hogyan segíthetsz neki jobban az érzelmei kezelésében játékos módon? Tudd meg itt!

Lájkold ha tetszett!

0