Na mi az, amivel minden szülőt ki lehet hozni a sodrából? Ami a leglogikátlanabb viselkedés mind közül: természetesen az, amikor a gyereked folyton változtatja mit is akar. Az előbb még zsemlét kért, most már almát, ha megkapja az almát, akkor meg mégis a zsemlét. A piros pólót akarta felvenni, most meg visít, mert mégis a kéket akarja. Vágd fel neki a banánt, de most rakd össze, mert ő egyben akarja… stb. Miért viselkedik ilyen ellentmondásosan a gyerek és mihez lehet ezzel kezdeni?
Miért kéri mindig a gyerek az ellenkezőjét? Ha szülőként már megtapasztaltad, hogy a gyermeked mindig mást akar, mint amit kínálsz neki – legyen szó ételről, ruháról vagy akár játékról –, akkor tudod, milyen frusztráló lehet ez a helyzet. De vajon miért viselkednek így a gyerekek? Nézzük meg az okokat életkoronként:
1-2 éves kor: „Hurrá önálló vagyok! De még nem tudok mit kezdeni vele…”
Ebben az időszakban fedezik fel a kicsik, hogy van saját akaratuk és próbálnak önállósodni sok mindenben:
– próbálgatják, milyen hatással vannak a környezetükre (mit tudnak csinálni a tárgyakkal, hogyan tudnak hatással lenni a szüleikre stb.)
– kísérleteznek a választás lehetőségével (pl. egyes ételeket nem fogadnak el, amiket eddig igen, tiltakoznak a lefekvés ellen, pedig eddig szépen tartották a rutint stb.)
– az „én akarom” és az „én döntök” érzése rendkívül fontos számukra.
Hogyan kezelheted?
Adj neki választási lehetőséget! Például: „Almát kérsz vagy körtét?” Így úgy érzi, hogy ő dönt, de te mégis kontroll alatt tartod a helyzetet.
2-3 éves kor: „Lázadok tehát vagyok!”
Ebben az életkorban a „nem” az egyik kedvenc szavuk. Elkezdenek küzdeni a saját függetlenségükért és ennek egyik módja az, hogy mindig az ellenkezőjét mondják annak, amit javasolsz nekik.
Ebben a korban:
– megtanulják, hogy saját véleményük van,
– kipróbálják, hogyan reagálnak a szüleik az ellentmondásra,
– számukra az ellenkezés egy játék és egyben tanulási folyamat is (persze ez iszonyú frusztráló, de nem ellened szól, hanem csak egyféle próbálkozás arra, mire is van ráhatása a világban, így is kell kezelni)
Hogyan kezelheted?
Próbálj meg higgadt maradni! (ha ugyanis feszült vagy, ő is feszült lesz és jön a hiszti) Ha mindenre nemet mond, mondd azt: „Látom, hogy most nem szeretnéd ezt, akkor beszéljük meg, mikor csináljuk.” (pl. „Látom, nincs kedved öltözni. Evés után öltözöl fel vagy most?”)
3-4 éves kor: „Elképzeltem tehát el is érem”
Ebben a korban a gyerekek egyre inkább saját elképzelésekkel rendelkeznek és szeretik, ha ezek érvényesülnek azonban ezek még nem feltétlenül jó elképzelések és nem is mindig azt akarják, amit elképzeltek. Szimplán csak a fantáziájuk játszik velük. Pl. kitalálja, hogy most azonnal át akar menni a szomszédba játszani, mert már elképzelte milyen jó lenne a szomszéd gyerekkel rohangálni, de este 8 van és már késő van ehhez. Ő viszont azonnal szeretné, nem azért, mert nem álmos vagy mert tényleg pont ezt akarja, hanem azért, mert még nem tudja elkülöníteni a fantáziát, a vágyat és a valóságot.
Ebben a korban a gyerekek:
– szeretik, ha bevonják őket a döntésekbe,
– néha csak azért mondanak ellent, hogy megmutassák, ők is tudnak dönteni,
– egyre határozottabban próbálják érvényesíteni az akaratukat.
Hogyan kezelheted?
Ne erőltesd rá az akaratodat, hanem vond be a döntésbe! Például: „A piros vagy a kék pólót szeretnéd felvenni?”
4-5 éves kor: „Hatalmam van mások felett”
Ebben az időszakban a gyerekek egyre inkább érzik a hatalmukat a döntéseikben és ezt próbálják kiélni a mindennapokban:
– megtanulják, hogy a szavaiknak súlya van,
– egyre ügyesebben érvelnek és próbálják manipulálni a helyzeteket,
– gyakran a felnőttek közötti interakciókat próbálják leutánozni,
– ha bizonytalanná válnak vagy a környezetük bizonytalan parancsolgatni kezdenek.
Hogyan kezelheted?
Türelemmel! Engedd, hogy legyenek saját döntései, de ne hagyd, hogy minden helyzetben ők irányítson. Például: „Ma ezt a pólót vetted fel, de hideg van, úgyhogy vegyél egy kardigánt is hozzá.”
5-6 éves kor: „No akkor megmagyarázom”
Ebben a korban a gyerekek egyre tudatosabban próbálják irányítani a helyzeteket és gyakran élvezik is a vitát:
– egyre okosabban érvelnek
– próbálják elérni, hogy mindig az történjen, amit ők szeretnének,
– már nem csak szülőkkel, hanem kortársakkal is vitatkoznak.
Hogyan kezelheted?
Tartsd a határokat, de engedj néha rugalmasságot! Ha úgy érzed, valami nem annyira fontos, engedj neki, de a lényeges szabályokat következetesen tartsd be. Ha adsz választási lehetőségeket neki, bevonod néhány döntésbe (pl. melyik játszótérre menjetek vagy mi legyen vacsorára), kikéred a véleményét és engeded érvelni is, de aztán mégis határokat húzol ott, ahol kell, akkor elérheted, hogy ne ő legyen a főnök a családban.
A gyermeked mindig az ellenkezőjét kéri? Ne aggódj, ez teljesen természetes része a fejlődésének. A legjobb, amit tehetsz, hogy türelmes vagy vele és fokozatosan megtanítod neki, hogyan hozhat jó döntéseket. A választási lehetőségek biztosítása és a határok következetes betartása segíteni fog abban, hogy ő is megtanulja az egyensúlyt az akaratérvényesítés és az alkalmazkodás között.
Leave A Response