Generációk harca a gyermeknevelésben

Miben különbözik a gyermeknevelés a különböző generációkban? Hogyan értsük meg jobban egymást?

A gyermeknevelés generációról generációra változik, hiszen maga a társadalom is változik. Szüleink, nagyszüleink egészen másként éltek, más kulturális normákat tapasztaltak, más társadalmi elvárások nehezedtek rájuk. Emellett a rohamos technikai fejlődés, az életmód jelentős megváltozása és a hatalmas inger- és információbőség is jelentős különbségeket okozott.

Azt is fontos látni, hogy a gyerekekről, valamint a szülők szerepéről a gyermekek életében, nevelésében alkotott kép is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ma már sokkal többet tudunk arról milyen fontos például a korai kötődés szerepe a későbbi életünkben, önbizalmunkban, kapcsolataink minőségében, mint ahogy arról is, milyen káros a gyerekek veréssel, érzelmi manipulációval, becsapással való nevelése.

Vajon milyen van ez hatással van a gyermeknevelésre a generációk közötti különbség? És miért jó, ha megértjük az előző generációt, tanulunk tőlük (vagy éppen a hibáikból), illetve felismerjük, milyen hatással volt a személyiségünk, életünk alakulására az a nevelési mintázat, amit a szüleinktől hozunk? Ezt ismerve felismerhetjük azt is, hogy a velünk egykorú ismerőseink, barátaink (vagy akár a párunk) miért lehetnek sok szempontból mások mint mi, ha a szüleik sokkal fiatalabbak vagy éppen sokkal idősebbek voltak, mint a mieink.

Először is lássuk a különbségeket a generációk gyermekmnevelési szokásai között!

1. Baby Boomerek (1946–1964):

– Fegyelem és hierarchia: Az ő gyermekkorukban a nevelés inkább tekintélyelvű volt, a szülői szó megkérdőjelezhetetlen volt és ezért gyakran használtak szigorú fegyelmezési módszereket és nem volt ritka a veréssel nevelés sem. A mai nagyszülők jelentős része ebből a generációból kerül ki, ami kettős hatásként jelentkezhet náluk: egyrészt túlságosan engedékenynek, puhának tartják a mai szülőket másrészt nagyszülőként gyakran túlságosan megengedőek, kényeztetik a gyereket, mintegy ellenpontjaként a saját kemény neveltetésüknek.

– Ebben a generációban még hangsúlyt fektettek a közösségi szabályok, hagyományok és társadalmi elvárások betartására és ezt a mai napig elvárják ők is másoktól, nem értik, ha valaki számára a korábbi szabályok, elvárások nem fontosak vagy lazábbak, kötetlenebbül él, mint ők.

– Ebben a korosztályban a digitális technológia nem játszott szerepet a gyermekek mindennapi életében, inkább a szabadtéri játékokra és személyes interakciókra helyezték a hangsúlyt, a médiafogyasztás azonban már az ő életükre is rányomta a bélyegét, hiszen a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió napi szintű használata már az ő életükben is jelen volt. Mivel ezekben viszonylag kevés tartalom volt megtalálható, ezért ezt a generációt összeköti egyfajta nosztalgiaérzés, hiszen mindenki szinte ugyanazt a tartalmat „fogyasztotta”.

2. X generáció (1965–1980):

– Az X generáció szülői stílusa rugalmasabb, mivel sokan maguk is „kulcsos gyerekek” voltak (önállóan hazatértek az óvodából/iskolából, amíg a szülők dolgoztak). Ennek a hátterében az is ott volt, hogy az anyák tömegesen kezdtek el dolgozni az 1960-as években és egyre csökkent a háztartásbeli anyukák száma.

– A társadalomban bekövetkezett változások hatására (beat-generáció, hippimozgalom, szexuális forradalom stb.) a szülők lazábbak lettek és több szülő kezdett el arra törekedni, hogy gyermekeik egyéniségként bontakozzanak ki. Mivel korábban ők szigorúbb nevelést kaptak, gyakran ellentmondás alakul ki bennük a tekintélyelvű és a lazább nevelés között, illetve nem ritkán alakul ki a kétpólusú nevelés is, amikor néha túlságosan szigorúak, máskor túl lazák akár ugyanazt a szabályt illetően is, ez pedig bizonytalanságot és lázadást okozhat a gyerekben.

– A számítógépek és videojátékok megjelenése miatt a gyerekek otthon töltött ideje ebben a generációban növekedni kezdett, miközben még nem igazán terjedt el a sport, a mozgás előnyös hatásait előtérbe helyező információk, ezért sok X-generációs küzd súlyproblémákkal, nehezükre esik a rendszeres mozgás, mert nem voltak hozzászokva.

3. Y generáció (Millenárisok, 1981–1996):

– Gyermekközpontúság: Ez a generáció a gyermek érzelmi jólétét helyezte előtérbe. Az Y generációs szülők többet kommunikálnak gyermekeikkel és igyekeznek megérteni érzéseiket.

– A millenárisok sok pozitív megerősítést alkalmaznak, kevesebb büntetést, több dicséretet és jutalmazást használnak a nevelés során.

– Az okostelefonok és az internet már szerves része volt a fiatalkoruknak, ezért ez a generáció a digitális nevelésben is tudatosabb ugyanakkor folyamatosan küzd a rá nehezedő digitális nyomással és információmennyiséggel is, ezért a saját médiafogyasztását is szabályoznia kell.

4. Z generáció (1997–2010):

– Az digitális eszközök és közösségi média aktív részét képezték a gyermekkoruknak, ezért szülőként ők tudatosabban tudják a saját médiafogyasztásukat szabályozni és ezért a gyermekeikében is könnyebben szabnak határokat.

– A nyitottság és elfogadás fontos része lett a gyermeknevelésnek, a Z-generációs szülők nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyenlőségre, sokszínűségre és a társadalmi igazságosság tanítására is.

– Mivel a szülők egyre nagyobb teret engednek a gyermekek önkifejezésének, a határok meghúzása nehézkesebb a számukra, jellemző, hogy inkább baráti kapcsolatot szeretnének fenntartani a gyerekekkel már egészen korai életkorban is, ami a gyerek számára egyrészt szórakoztató és érzelmileg biztonságos környezet, ugyanakkor sok viselkedési problémát is okoz.

5. Alfa generáció (2010-től):

Ők jelenleg még csak kis számban szülők, azonban a következők várhatóak majd tőlük a nevelés terén:

– Ezek a gyermekek már teljesen a digitális világban nőttek/nőnek fel ezért szülőként majd az online biztonságra és egészséges digitális szokásokra próbálnak fókuszálni.

– Az oktatás és a nevelési módszerek egyre inkább a gyermek egyéni igényeihez igazodnak, mindenki másként fog majd nevelni.

– Az Alfa-generáció szülői próbálják majd a környezettudatosságot és a társadalmi felelősségvállalást már korán beépíteni a gyermekek értékrendjébe.

A generációk közötti különbségek elsősorban a társadalmi változásokból, a technológiai fejlődésből és az egyre nagyobb egyéni szabadságból erednek. A régebbi generációk inkább strukturáltabb és szabályközpontúbb nevelést alkalmaztak, míg az újabb generációk rugalmasabbak és gyermekközpontúbbak, miközben kihívások elé állítja őket a digitális világ kezelése.

Fontos tudni, hogy a generációk közötti különbség társadalmi jelenség, a generációk közötti határok fluidak, tehát lehet hogy valaki a saját generációjából kilóg, másként gondolkodik. Ezenkívül nem szabad lebontani teljesen az egyén szintjére ezeket a különbségeket, hiszen a személyiségünk alapját ezek nem érintik, a generációs különbségek inkább a szocializáció során ránk gyakorolt hatásokat írják le, amik összekötik az egy adott időszakban nevelkedett embereket.

Milyen hatással vannak a gyermekedre a digitális eszközök? Hogyan legyél tudatos a digitális nevelésben? Tudd meg az új Gyerekek és kütyük című könyvemből!