Biztos, hogy nem :o) Nincs olyan, hogy felkapatás, ezt csak a lusta felnőttek találták ki, akik ahelyett, hogy megismernék saját gyerekeiket, inkább rájukhúzzák, hogy önző kis terroristák, akiknek az a hobbijuk, hogy sakkban tartsák a családot. De ez egy óriási félreértés.
A babák ösztönösen szeretnek kézben lenni. Szeretik a társaságot, ha foglalkoznak velük, hiszen ebből tanulnak meg mindent (mivel utánzással tanulnak), így aztán fontos számukra a társaság. De legalább annyira leköti őket a világ minden más csodája, mint a társaság, a többi ember, ezért nem csak embere között érzik jól magukat.
Kezdetben, újszülöttként érthető a testközelség iránti vágy, hiszen 9 hónapig így élt a baba, ez nyugtatja meg, és az ösztönei is azt diktálják neki, hogy csak így élhet túl.
Amint azonban elkezd nyitni a külvilágra és elkezdik érdekelni a világ eseményei, annál önállóbb lesz és annál inkább elfoglalja magát. 2-3 hónaposan már boldogan nézegeti a színes játékokat, vagy akár egy a járókára szerelt színes újságot is (a legjobbak a kontrasztos betűvel írt reklámújságok :o)) Kutatások bizonyítják, hogy a fekete-fehér, piros-fekete-fehér kontrasztos nagybetűs szövegek jobban megfogják a baba tekintetét, mint a pasztellszínű, aprómintás játékok.
Nincs más teendőd, mint minden életkorban kihasználni a kicsi ösztönös kíváncsiságát: Hadd nézegessen, pakolásszon kedvére. Kapjon sokféle tárgyat, játékokat, háztartási eszközöket (műanyag flakonok, kozmetikumos flakonok, házilag készített csörgők, fakanál, vállfa, papírzsebkendős tasak stb.), amikkel játszhat, és ne várd el, hogy minden nap ugyanazokkal ellegyen. Általában néhány napig ugyanazok a kedvencek, aztán egyszercsak ráun.
Ne akard szórakoztatni! Amikor kipihent, jóllakott, jókedvű, akkor adjál neki valamilyen játékot és vonulj a háttérbe, ha megunja kapjon másikat, vagy játszatok közösen kicsit, utána néhány percre megint magára hagyhatod. Minden új tárgyat először ő próbáljon ki, ne akard megmutatni neki, hogyan kell használni, csak akkor, ha nagyon nem boldogul vele.
Változtassátok a játék helyszínét! Amíg nem tud kúszni-mászni, addig ha elunta magát, menjetek át másik szobába.
Egyéni igények Az egyik gyerek anyásabb, a másik önállóbb, de nem szabad tőlük sokat elvárni. Az átlag egyéves 20-30 percet van el egyedül, ha egyébként nem túl fáradt, éhes stb. 2-3 hónapos korban miért várnál 10-15 percnél többet? 8 hónapos kor körül a szeparációs szorongásnak köszönhetően lehet, hogy egész nap a nyomodban lesz majd a kicsi, de ezt a korszakot hamar kinövi majd.
Fontos! Nyilván, ha valami baja van, beteg, foga jön, hasa fáj, fáradt stb. akkor nem kell erőltetni, hogy magában is ellegyen, sőt. Ilyenkor megérdemli és muszáj megkapnia a törődést és mindenképpen tegyél a baja ellen is valamit. Az viszont végzetes hiba, ha onnantól kezdve akkor is mindig kézben van, ha egyébként semmi baja. Ő is pontosan tudni fogja a különbséget a kettő között.
 |
3 Comments
Vida Agi
2008. november 03. hétfőMelinda, ez egy átmeneti korszak. Tápszert emiatt ne adjál neki. A torokfájás miatt kellemetlen lehet neki a nyelés, és a fogzás is okoz átmeneti étvágytalanságot. Próbáld meg akkor megkínálni anyatejjel, amikor éppen fáradt, kevésbé mozgékony, mert most a mászás kezdetén annyi sok „dolga van” a babának, hogy „nincs ideje” szopizni, de amikor éppen fáradt, akkor biztosan szívesen elfogadja majd.
Tóth Melinda
2008. november 03. hétfőAz én problémám a következő: kisfiam most lesz 10 hónapos. A múlt héten bepirosodott a torka, ezért nagyon nyűgös volt, állandóan kézben akart lenni. Utólag kiderült, foga jön egyszerre, így még ez is kínozta. Azóta nem marad meg sem a kiságyban, sem a járókában, de legalább a lakásban négykézláb közlekedve elvan.
A legnagyobb problémám, hogy nem szopizik. Előtte még reggel, uzsonnára, este és éjszaka szopizott, de ma már örülök ha reggel eszik, este pedig a napközben lefejt tejet + a fagyasztóból kivett tejcsit cumisüvegből issza. Tanácstalan vagyok, hogy tápszert írassak a doktornővel, vagy visszatérhet-e még a „szopizós kedve”?
Timi
2008. augusztus 20. szerdaNekem az alábbi problémám van.
Kisfiam (fél éves) 1 héttel ezelőtt beteg volt (nagyon magas láz,hasmenés). Valami vírust kapott el. Állandó lázmérés,priznicelés,lázcsillapítás,itatás,vizsgálatok.
Már meggyógyult, de azóta nagyon igényli, hogy felvegyük. Ha valami miatt éppen letesszük és nem vesszük fel újból akkor elkezd nyafizni, hisztizni majd ordításba tör ki.
Még akkor is, ha éppen nem műsoros a pelus, evett, ivott, büfizett. Igaz már nem nagyon szeret a hátán feküdni, ha hasra vagy ülésbe tesszük és úgy nézelődik akkor elvan egy darabig. Stabilan ülni nem tud és hasról hátra sem mindig sikerül fordulnia. Hiába próbálom meg lekötni játékokkal nyafizik. Hogyan tudnám leszoktatni erről illetve mit tudnék tenni ez ügyben, hogy jobban ellegyen egyedül? Mi okozhatta ezt a változást nála? Lehet, hogy fél vagy bizonytalan a sok vizsgálat miatt és ezért igényli az emberközelséget?
Válasz: A betegség mindig kizökkenti a babákat a megszokott ritmusból. Nálatok ehhez most az is társul, hogy ebben a korban a babákat sok minden elkezdi már érdekelni, de még nem tudja elérni, amit akar. Erről a nyafogásról tehát nem kell leszoktatni, ez természetes velejárója ennek az életkornak és amint megtanul megfordulni vagy kúszni, abbahagyja. Erről egyébként egy cikket is írtam korábban: http://www.kismamablog.hu/mozgasfejlodes/mozgasfejlodes-unatkozo-felevesek
Szerintem próbáld meg mindenféle nem megszokott dologgal lekötni a figyelmét. Menjetek át másik szobába játszani, vidd ki a konyhába és mutass neki érdekes konyhai eszközöket (ebben a korban már meg tudod neki tanítani, hogy doboljon a láboson, imádni fogja :)), adjál neki a játékok mellett érdekes tárgyakat is, pl. egy tizes csomag papírzsepkendőt, használaton kívüli telefont stb.
Menjetek minél többet sétálni, ezzel elterelheted a figyelmét erről a frusztrált élethelyzetről.