Ez már a dackorszak?

A baba szinte észrevétlenül lép át a csecsemőkorból a dackorszakba. Mi még úgy gondolunk rá, mint magatehetetlen csöppségre, aki mindenben a mi segítségünkre szorul, holott ő már a saját akaratát próbálgatja és minden erejével szeretne önállósodni.

Ez már a dackorszak?A dackorszak nagyon korán kezdődik, korábban, mint arra te gondolnál. A mozgásfejlődéssel van összefüggésben a dolog. Ahhoz, hogy a kicsi kielégítse olthatatlan kíváncsiságát, egyre messzebb jusson el, folyamatosan fejleszteni kell izmait, gyakorolnia kell a mozgást, hogy fejlődni tudjon. Ehhez viszont hatalmas akaraterőre van szüksége. Gondold csak el, milyen fárasztó egy edzés neked, úgy kell rábeszélned magad, hogy elmenj, ő pedig egész nap ezt csinálja! Ahhoz, hogy megtanuljon mászni majd járni, „gyúrnia” kell, ki kell fejlesztenie magán azokat az izmokat, amik majdan a mászáshoz, utána pedig a járáshoz szükségesek.

Ahogy tehát a mozgása fejlődik, egyre akaratosabb lesz és 9-10 hónapos korban már bizony olykor igazán erőteljes elképzelései vannak a világról. Leginkább a szokásaihoz ragaszkodik. Ha hozzászoktattad, hogyan történnek a dolgok az életében, akkor most már nagyon nehéz változtatni ezen (pl. altatási szokások), mert ő már megtanulta, és ragaszkodik hozzá (nem véletlenül, hiszen neki ezek jelentik a támpontokat az életben)

Később más szokásokhoz is ragaszkodni kezd, 1-2 éves kor között már egy csomó mindent leutánoz, amit mi csinálunk és ezután gyakorolja őket, pontosan úgy csinálja a dolgokat, mint mi. Kidobja a szemetet a szemétbe, söpröget, rendet rak – mindent megcsinál, amit tőlünk lát, és ez gyakran a rossz szokásainkra is vonatkozik 🙂

Az első hisztiknek is tanúi lehetünk már 10-12 hónapos kor között, gyakran épp akkor, amikor a szokásain szeretnénk változtatni, és a baba ilyenkor már megérti a „nem” szócskát is, azonban előszeretettel cselekszik ellenkező módon, gyakran éppen azért, mert „teszteli”, hogyan reagálunk rá: „Vajon ez most tényleg tilos, vagy csak úgy mondta?” 🙂

Ebben a korban még türelemmel kell viseltetnünk a kicsi hóbortjai iránt, hiába szólunk rá, próbáljuk a szó hagyományos értelmében nevelni, azzal éppen az ellenkezőjét érjük el: annál jobban csinálja. Ellenben (éppen az utánzóképességét kihasználva) jó eredményeket érhetsz el, ha rászólás helyett a problémás helyzetekben inkább megmutatod (és nem elmagyarázod) neki a kívánt viselkedést. Például a szemetet szétszórás helyett inkább dobja a szemetesbe, vagy a cicát nem nyúzni kell, hanem simogatni. Fontos tudnod, hogy egy alkalom nem alkalom: mindent többször kell megmutatnod neki, mire elfogadja és utánozni kezdi.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

47 Comments

  • Kata

    2011. augusztus 04. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kisfiam 15 hónapos,és nagyon nagy akaratú kisfiú.Csíp,mar,harap,üt és földeb falba veri a fejét ha valami nem úgy történik ahogy ő szeretné.Persze közben jön a 11.foga,ami még rátetőz a dolgora,nem nagyon alszik napközben 1-1,5órát ami szerintem kevés neki.Éjjel pedig elég sűrűn kel.Már nem tudom mit adhatnék neki,de a család már teljesen kivan.Van egy 4éves tesó is aki nem bántja,de minden percét figyelni kell a kicsinek,mert veri a tesót.

    Válaszod előre is köszönöm!
    Egy nagyon elkeseredett anyuka

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

  • Espán-Odrobina Jusztina

    2011. augusztus 04. csütörtök

    Kedves Ági, pár dologban szeretnék segítséget kérni:

    1. 17 hónapos kisfiam kedvenc szava lett a NEM. Ezt azt hiszem, neked nem is kell túlmagyaráznom. De hogyan kezeljük? Mert itt jön a következő problémánk, hogy próbáljuk neki elmagyarázni, „azért nézzük meg a pelust, mert bekakiltál”, „azért kell kezet/arcot mosni, mert beletörölted a lekvárt a hajadba” stb. de nem hallgat ránk. Hisztizik, ha a karunkban van, mászna le, de nem hallgat ránk. (Ha játszik, és kakit érzek, adok neki időt, hogy még játsszon, s mondom, hogy majd megyünk pelust nézni stb.) Szóval nem figyel ránk, nem tudunk neki semmit elmagyarázni. Már azt szoktam csinálni, hogyha mondja hogy nem, én is rámondom hogy nem. Ezen néha elcsodálkozik, de kántálja tovább. Mi a teendő?
    2. A sok nemből adódik, hogy feszült lesz, ideges, és ami éppen a kezében van, földhöz vágja, ha több dolog van, akkor mindent. Ezt végképp nem tudom kezelni. Amikor a cumisüvegét vágta földhöz,akkor elkeseredésemben rávertem kétszer a kezére. Ő sírni kezdett, én meg egy gyilkosnak éreztem magam, és azóta is tök vacakul érzem magam. Mi a helyes megoldás ilyenkor? Mondom, magyarázatokat nem fogad el.
    3.Nem tudjuk, miért, de nem fogad el tőlünk szeretgetést. Ha ölelgetjük,simogatjuk,becézgetjük, eltol bennünket magától. Ez mindig is így volt, de nagyon zavar bennünket. Reggelente ébredés után a közös ágyunkba fektetnénk, hogy összebújjunk még hárman, de ez ellen (is) határozottan tiltakozik. Nagy ritkán, ha én főzök, ő játszik, odaszalad, és átöleli a lábamat, de talán 5x fordult elő. Mitől lehet ez az elutasítás?

    Háttérinformációk:Császárral született,semmi problémánk nem volt sem az alvással, sem az evéssel, ritkán a fürdetéssel, de nem jellemző, oltásokat jól átvészelte, fogzást úgyszintén. Időben mászott-felállt-elindult-járt. Kb. 40 szót használ tudatosan.Bárkivel elvolt mindig,15 hónaposan leválasztotta magát a ciciről. Szóval álomgyerek volt mindig, Ő a család szeme fénye.

    Tisztelettel várom válaszodat:

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      1. Semmi. nem kell megmagyarázni neki mindent. Legyenek olyan dolgok, amik szabályok, amit akkor is meg kell csinálni, ha nem akarja. Ebben a korban fontosak a gyerekeknek a határok, ha látja, hogy bizonyos dolgokban nincs vita, akkor könnyebben elfogadja majd.

      2. Nem kell magyarázni. Szólj rá, hogy „nem szabad” és ennyi. Esetleg elviheted a szobájába és leültetheted „gondolkodni”, a lényeg, hogy idővel megtanulja kezelni az indulatait, ha azt látja, te sem reagálsz indulatosan, akkor ő sem fog.

      3. Ez csak azért van, mert ő ilyen önálló típus, ezt nem lehet erőltetni, ha szeretitek, ő is viszont fog szeretni majd, de nem biztos, hogy bújós baba lesz belőle, mert ő egész egyszerűen nem ilyen típus.

  • Mária

    2011. július 26. kedd

    Szia Ági!

    Lehet, hogy nem jó helyen teszem fel kérdésem, de gondolom valamennyire ide illik a téma.
    Kisfiam 16, barátnőm kisfia 18 hónapos. Többször járunk össze, de van egy kis problémánk. Az Ő kisfia mostanában kicsit durván bánik az én fiammal, egyszer csak gondol egyet, odamegy a fiamhoz és ellöki, vagy az arcát markolássza meg vagy éppen fejbe kolintja minden előzetes indok nélkül. Ma éppen majdnem a szemét nyomta ki. Kisfiam ilyenkor sír ,de eszébe sem jut hogy megtorolja,egyébként ő nagyon barátságos és kedves mindenkivel. Tudom, hogy előfordul ilyen időszak a totyogóknál, de mit tanácsolsz, mit tegyünk ilyen helyzetben? Persze ilyenkor mondjuk neki hogy „nem szabad” és hogy simizni kell a másikat és meg is mutatjuk, de nem sok foganatja van. Már félünk összeengedni őket.

    Előre köszönöm válaszod! Marcsi

    • Mária

      2011. július 27. szerda

      Azt elfelejtettem még hozzáfűzni, hogy érdekes módon nem minden gyerekkel csinálja ezt, úgy látszik az én gyermekem neki a kiszemelt célpont, pedig a fiam soha nem bántotta és vele is kedves és jószívű.Mitől lehet ez?

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      Újra meg újra el kell neki mondani, így idővel megtanulja, ez nem megy egyik napról a másikra.
      Az, hogy miért ő a „célpont” azért lehet, mert ebben a korban a gyerekek még tárgyként tekintenek a másikra, és vannak olyan gyerekek, akik jobban „idegesítik” őket, mint a többiek. Ez idővel elmúlik majd.

  • Adri

    2011. július 20. szerda

    Kedves Ági!

    Eddig minden kérdésemre megtaláltam Nálad a választ, már nagyon sokat segítettél, ezért fordulok most hozzád. Kislányom 17 hónapos, és igencsak benne van az első dackorszakában, mindenért sír, hisztizik, de azért igyekszem kezelni. Pár napja a fürdés az, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik, és nem tudom miért, illetve mit tehetek ellene. Régóta problémánk a hajmosás, ezt utálja, mert a szemébe megy a víz, de hiába kérem, hogy nézzen felfele (érti hogy mit kérek és napközben meg is csinálja, ha kérem), hajmosáskor, vagy nyakmosáskor dacosan leszorítja az állát. Így minden hajmosás sírással telik, mert nem tudom úgy mosni, hogy a szemébe nem menjen víz. Most hétfőn a szokásos heti hajmosáskor már szinte fürödni sem akart, így nem engedtem neki vizet a zuhanytálcába (nincs nagy kádunk, a gyerek kádból pedig kikívánkozott egy hónapja), hanem csak lezuhanyoztam, de közben végig ordított, és bújt hozzám, és ki akart jönni. Most már fürödni sem akar, sír, és kiszalad a fürdőszobából, ha megengedem a vizet, se zuhany, se pancsolás, a játékok sem terelik el a figyelmét.
    Az a kérdésem, hogy ez most dac akar lenni, vagy félelem a víztől? Mivel okoztam neki ekkora traumát, és hogyan tehetem jóvá? És bár ez nem ide tartozik, de hogyan mossam úgy a haját, hogy ne érje a szemét víz?

    • Vida Agi

      2011. augusztus 02. kedd

      Próbáljatok együtt beülni esténként a kádba, a közös pancsit jobban fogja élvezni. A haját pedig egyelőre ne akard leönteni, elég egy mosdókesztyűvel megmosni a fejét. Nálunk sokat segített a hajmosásban az Anna, Petiből az a mese, ahol a gyerekeknek mossák a haját, és kis kendőt tarthattak az arcuk elé, hogy ne menjen a szemükbe a víz, meg megnézhették magukat a tükörben hajmosás közben, ezeket ti is kipróbálhatjátok és te is mondhatsz ilyen mesét neki, ez segít neki elfogadni, hogy a hajmosás szükséges dolog, lám-lám más gyerekeknek is csinálja az anyukájuk.

  • Anika

    2011. június 04. szombat

    Kedves Ági!

    Ismét hozzád fordulok, már többször megnyugtattál, illetve kaptam jó tanácsokat tőled.
    11 hónapos a kislányom,írtad, hogy ebben a korban már lehetnek nagy hisztik. A legrosszabb, hogy ahogy észreveszem kötődik a szeparációs szorongáshoz. Én például mér kb 3 hete nem tudom úgy elaltatni, hogy korábban, hogy beviszem a szobájába, leteszem az ágyra, és megvárom, hogy elaludjon. Ilyen esetekben akkora hisztit csap, hogy utána a kényszeres levegőkapkodás miatt már nem tud eleludni. Apja, anyukám el tudják altatani. Én csak úgy, ha a mi ágyunkon mellé fekszem. Egyrészt ez szerinted mikor fog kb. megváltozni? NEm szeretném ehhez hozzászoktatni.
    A másik, hogy mi csináljak a szinte ok nélküli hisztiknél? Lassan már nem tudom, hogy a foga jön, vagy a hasa fáj….de szerintem hiszti. Reagáljak, ne reagáljak? Gyakran, ha reagálok, rosszabb. Ha ilyenkor kap egy kekszet, akkor mindig abbahagyja, de ez nem megoldás, sőt szerintem jobb ha ezt abbahagyjuk, mert hozzászokik…
    Van esetleg valami tanácsod? Mozgásfejlődésből ott tartunk, hogy lassan járni fog, már magától feláll, kb 3-4 lépést meg tud tenni egyedül

    Köszönöm előre is a tanácsod!

    Válasz: A melléfekvéshez már hozzászokott. Azért csinálja, mert tudja, hogy veled szemben lehet, te úgyis megengeded, másoknál viszont még nem tudja, mire számíthat, ezért ott másként is elalszik. Ha te is kitartasz amellett, hogy bármekkora is a hiszti, elalvás csak az ágyban, akkor tőled is elfogadja majd.

    A hisztinek mindig van oka, általában az, hogy valami nem úgy sikerült, ahogyan ő gondolta, vagy valamit nagyon akar, amit nem kap meg. A legjobb, ha ilyenkor nem reagálsz egyáltalán, hanem megvárod, míg elmúlik a dühkitörés.

  • Zita

    2011. június 02. csütörtök

    Kedves Ági!
    Arra szeretnék választ kapni, hogy hogyan lehet egy 22 hónapos gyerkőcöt leszoktatni a ciciről. Van úgy, hogy naponta 30-40 alkalommal kéri, és ha nem kapja meg, akkor olyan fájdalmasan sír, hogy nem bírom elviselni, és inkább adok neki. Hallottam már néhány badarságot (kenjem be paprikával, piros temperával, mondjam hogy fáj a cicinek, hagyjam sírni stb.). Ezeket ki sem próbáltam, mert őszintén én nem vagyok ennek a híve, de néha már annyira fárasztó, és valahogy szeretném, ha legalább csak reggel meg este cicilne és ne ezzel tölteném az egész napot. Próbálom elterelni a figyelmét valamivel, ha elkezdi emlegetni, de hiába. Sokszor hisztinek látszik, meg már elkezdődött nálunk, úgy gondolom, mert ruhákban is válogat. 🙂 Válaszodat előre is köszönöm. Zita

    • Vida Agi

      2011. június 08. szerda

      Hát bizony ennek csak úgy tudod elejét venni, ha megbeszéled vele a szabályokat (mikor szabad cicizni, mikor nem szabad stb.) és következetesen betartod őket akármekkora is a hiszti miatta.

  • Matus

    2011. június 02. csütörtök

    Kedves Ági!

    26 hónapos (igazi melankolikus természetű) fiam az első perctől kezdve visszahúzódó, zárkózott a kortársai körében .Ezt látva fix kortárs társaságot „szereztem” mellé, viszem játszótérre, ha lehetőség van bölcsibe néhány órára. Ennek ellenére közösségben, játszótéren csak ritkán nyílik meg, játszik olyan önfeledten, mint a többiek. Ha csak ketten vannak, még eljátszogat a pajtással, de ha már hárman, akkor már külön utakon jár, sokszor azonban ugyanazt játssza.Mintha kiszorítva érezné magát, pedig hívják, küldöm játszani. Rendszeresen odaszalad hozzám, testi kontaktust alakít (általában a lábamhoz bújik), és szalad tovább. Felnőttekkel, nagyobbakkal szívesen társalog-szókincse, beszéde korán túlmutat.Tőle bármelyik gyerek elveheti a játékát, nem védekezik, ha bántják nem üt vissza, de lelkileg megviseli, esténként „élménybeszámolót” tart.Ez odáig fajult, hogy nem akar kimozdulni a lakásból- gondolom ezen okból. Nagyon tanácstalan vagyok… Nagyon várom a válaszod, és előre is köszönöm!!!!!

    • Vida Agi

      2011. június 08. szerda

      Semmi ok az aggodalomra, ő ilyen, visszahúzódó típus, ezt el kell fogadni. A többi gyerek egyébként is ijesztően hathat a számára, mert a kicsik még kiszámíthatatlanok viselkedés szempontjából, ezért van az, hogy a nagyobbakkal és a felnőttekkel jól kijön, csak a kicsikkel nem. Ez egyrészt az életkor előrehaladtával is változik majd, hiszen vele együtt a többiek is komolyodhatnak majd, de te is segíthetsz ezen azzal, ha segítesz neki megoldani az egyes helyzeteket. pl. ha azt látod, hogy elvették a játékát, menj oda hozzá, és kérjétek vissza a másik gyerektől együtt, ezzel megmutatod neki azt, hogyan kéne viselkednie az adott helyzetben.

  • Pantlika

    2011. május 31. kedd

    Kedves Agi!
    Az lenne a kerdesem, hogy egy 9-10 honaposnal hogyan erdemes kezelni a nagyon eros akartmegnyilvanulasokat? Egyreszt a „nem-szabad” dolgokat azert is csinalja, masreszt ha valamit szeretne (pl. etelt azonnal), akkor azt nagyon hangos, eroszakos kiabalassal fejezi ki.
    Ha 48-adszor is odamegy a viraghoz, amit nem szabadna, akkor ujra csak szoljak ra, es vegyem el onnan? Vagy esetleg tereljem el valami szuperizgalmas jatekkal a figyelmet(amivel gyakorlatilag jutalmazom)?
    Ha nem erkezik eleg gyorsan a kovetkezo kanal etel, es ezert nagyon hangosan kiabal, mi a megfelelo teendo? Persze en adom az etelt gyorsan, hogy ne kiabaljon, de ezzel lehet, hogy csak megerositem benne ezt a reakciot.
    A celom, hogy elkeruljem, hogy elharapozzon a dolog kesobb!
    Koszonom.

    • Vida Agi

      2011. június 08. szerda

      Nem írtad, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez az erős akaratú baba egy kisfiú 🙂 Rossz hír, hogy bármit is teszel, ez a dolog el fog harapózni, mert így lesz önálló a gyereked. Jó hír, hogy lehet kezelni ezeket a helyzeteket.

      A két dolog egészen más, ezért máshogyan is kell hozzáállni.

      Virágos eset: itt arról van szó, hogy van valami, amit nem szeretnél, hogy piszkáljon, de őt az nagyon érdekli, ezért mindenképpen meg akarja nézni.
      2 dolgot tehetsz:

      1. Amikor 48-adszorra is odamegy a virághoz, akkor 49.-edszerre is elviszed onnan, egészen addig, amíg fel nem adja.
      2. Odamész vele és felügyelettel megnézheti, megmutatod, hogyan kell bánni vele, hogy ne essen kár benne stb. Néhány ilyen alkalom után már nem lesz érdekes és nem fog odamenni hozzá.

      Ha olyan dologról van szó, ami nagyon tilos, mert pl. veszélyes, azt vagy tedd el, vagy alkalmazd az 1. sz. stratégiát.

      Evés: Add neki gyorsan, amikor kanalasat eszik, de viszont egyre inkább vezesd rá az önálló evésre. Az ilyen akaratos, önálló babák általában imádnak egyedül enni és akkor nem téged nyúz majd vele 🙂

  • Évi

    2011. május 22. vasárnap

    Kedves Ági!
    Szeretnék tanácsot kérni. Kislányom 27 hónapos,második gyerek. Egy szobában alszom a gyerekekkel.A kislányom csak úgy alszik el, hogy a hajamat tekergeti.
    Fél éve kezdődőt az a rossz szokása, hogy elalszik és 5 órával később felébred és elkezd sírni,vergődni ha megakarom nyugtatni akkor elkezd rugdosni,verni,harapni.Nem tudom megnyugtatni. Végül apa átviszi a másik szobába magához és vele alszik nyugodtan tovább reggelig.Mit csinálok rosszul?Mi váltja ki nála ezt a haragot?És miért minden este? Köszönöm a válaszodat, egy elkeseredett anyuka.

    • Vida Agi

      2011. május 27. péntek

      Nem arról van szó, hogy minden éjjel haragszik rád a kicsi, hanem arról, hogy akkor, pár hónappal ezelőtt rosszkedvűen ébredt és ez mostanra szokássá vált nála. Ez egyébként nem harag, hanem hiszti, mert tudja, hogy átmegy apához és nem akarja, hogy megnyugtasd. Sokkal érdekesebb az, miért ébred fel minden este. Lehet, hogy meg kéne próbálni eleve Apával együtt altatni, ezzel meg lehetne változtatni ezt a szokást nála.

    • Édua

      2011. június 28. kedd

      Évi! Mi lett azóta a hajtekergetéssel? A saját haját is tekergeti? Én még Ági válaszára várok, de sajnos én kisfiam néhány hónapos kora óta nem értem ezt a hajazást. Sajnos nálunk kiegészül még azzal, hogy játszótereken-főleg a kisebbek- haját meg is húzza, ami számomra nagyon kellemetlen, és nem tudom leszoktatni róla. A gyermekem most 25 hónapos és elég akaratos, ezeket az éjjeli megébredéseket is megélem, mellettem nem is igen tud-vagy csak ritkán- visszaaludni és bizony tekeri a hajam és rugdos.
      Édua

  • Moni

    2011. május 13. péntek

    Kedves Ági,

    Egy konkrét helyzet kezelésével kapcsolatban kérdeznék.
    A kisfiam 1.5 éves. 3. emeleten lakunk, kapaszkodva jól le tud(na) jönni a lépcsőn.
    Nagypapával, bébiszitterrel le is jön. Velem nem hajlandó, egy lépcsőfok, és cipeltetni akarja magát.
    Én vinném is, de 8. hónapos terhes vagyok. Szeretném, ha legalább megpróbálni jönni magától is egy kicsit.
    Egyelőre bírom, de két gyerekkel…

    Nekem nagyon úgy tűnik, hogy pontosan tudja, miről van szó, egy lépcsőfokot megy, aztán nyújtja a karját, hogy vegyem fel.
    Fetrengős hisztibe csap át, ha nem akarom felvenni. Ha pl. jön gy szomszéd, azonnal abbahagyja, mosolyog, jön le velem a lépcsőn:)
    Ilyenkor behozom (a lépcsőházban életveszélyes, meg hát hangos is), próbálom nyugtatgatni, ignorálni, semmi. 1 órát is képes könnyek nélkül tombolni, aztán elalszik. Lőttek a délelőtti játszóterezésnek. Az egész napnak is, mert délután már nehezen alszik el. És ez szinte naponta ismétlődik.

    Kérdésem: érdemes próbálkoznom, van már olyan érettségi szinten a kissrác, hogy egyáltalán felfogja, miről van szó? Vagy csak kínozom őt is, magamat is?
    Vagy kapjam fel, amíg bírom, és élvezzük a jó időt:)

    Köszönöm!!!
    Móni
    Kösz

    • Vida Agi

      2011. május 18. szerda

      Ez a egyértelműen játszma arról szól, hogy „mutassuk meg anyának, hogy ki a főnök”. Ha következetesen nem hallgatsz rá, nem érdekel a hisztije, hanem vársz egy kicsit majd közlöd, hogy „akkor nélküled megyek a játszótérre” és teszel lefelé néhány lépést, akkor el fog indulni magától.

      • Moni

        2011. május 18. szerda

        Kedves Ági,
        Köszönöm a választ!

        Sajnos nem, nem indul el magától, már egy hete próbálkozunk, és naponta többórás csalódott ordítás az eredmény.
        Azt hiszem, fél a lépcsőn lefelé, felfelé pl. nem játszmázik, pedig az ugye hazafelé van:)

        Megpróbálkozom mindenesetre újra.

        • Vida Agi

          2011. május 18. szerda

          Ha fél az más, ezt elsőre nem írtad 🙂 Ha fél, akkor szerintem próbáld meg, hogy kézen fogod és lassan kis léptekben együtt mentek le.

          • Moni

            2011. május 18. szerda

            Nem mondta:) figyelgettem, és úgy tűnik, valami miatt megtorpan, és nem mer tovább jönni. (hacsak nem terelődik el a figyelme, de az ritka).
            Talán az egyik szomszéd ajtaja, vagy kutyája, de nem tudom pontosan.

            Köszönöm még 1x! Igyekszem türelmesen viszonyulni hozzá.

  • Szilvi

    2011. május 11. szerda

    Kedves Ági!

    Most egy olyan problémával fordulnék hozzád, hogy 16 hónapos kisfiam egyre durvábban viselkedik másokkal. Az hagyján, hogy ha ideges, akkor a feszültségét úgy vezeti le, hogy magát ütögeti. Ezt olvastam az oldaladon valahol, hogy teljesen normális. De most már egyre sűrűbben üt meg más gyerekeket is, mindenféle ok nélkül, vagy mert elvette a homokozóban a lapátját. Engem rendszeresen most már hónapok óta üt, karmol, harap. A harapást már nagyon régóta csinálta, és mindig próbáltuk azt csinálni, amit tanácsoltál, nyugodtan, higgadtan de határozottan mondtuk, hogy nem szabad, aztán semmit sem ért, akkor betettük pár percre a járókába, ha harapott, hogy érezze, hogy ez nem helyes. De még mindig nem múlt el, pedig már egy 4 hónapja tuti ez megy, ha nem több. Egyszerűen nem értjük, hogy ez miért van. Apukájával mi is elég pörgősek vagyunk. De mióta megszületett, azért próbálunk visszavenni a tempóból. Temperamentumosak vagyunk, de nem agresszívak. Ilyet sosem tanítottunk neki, próbálunk egyébként mindig nyugodtan beszélni vele, hogy ezt tanulja meg. Nem kiabálunk, balhézunk. Szinte mindent megrendeltem tőled és sokat olvasom a kismamablogot, próbáljuk betartani a tanácsaidat, amik szerintem nagyon jók. De most egy kicsit el vagyok keseredve, hogy ezt hogy tudnánk kezelni?! Nagyon kínos, és nekem mint anyának is rosszul esik, hogy látom, hogy másnak a kisfia/kislánya odabújik az anyukájához, az enyém meg üt, harap. Pedig még mindig szoptatom, régen sokat ringattam, aludt rajtam, nem hagytuk sírni stb. Én azt gondolom,hogy nem tettünk semmi olyat, ami ezt kiválthatta.
    Kérlek adj tanácsot, hogy ezt hogy kezeljük!
    Segítségedet előre is nagyon köszönöm!
    Szilvi

    • Szilvi

      2011. május 21. szombat

      Szia Ági!

      Tudnál nekem válaszolni a máj. 11-ei kérdésre? Valahogy kimaradtam. 🙂 Bocsi, csak nagyon várom már, érdekelne van-e még valami jó ötleted!

      Nagyon köszi: Szilvi

    • Vida Agi

      2011. május 22. vasárnap

      A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

      A gond az, hogy minden egyes helyzet más és más. Más az, amikor meg kell tanulnia, hogy ha valamit elvesznek tőle, akkor nem szabad verekednie, hanem türelmesen várja meg, amíg visszakapja a játékot és más az, hogy nem harapjuk meg anyát. Figyeld meg, mi váltja ki belőle ezt? Pl. az, hogy el kell indulni otthonról? vagy be akarod pelenkázni és ilyenkor kiszakítod a játékból? Az ilyen helyzeteket segíthet, ha előre szólsz, hogy még meddig játszhat, mit csináljon meg meg és utána indultok el (erről a Gyógyító Játékokban bővebb anyag is van)

  • V

    2011. május 01. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kislányom 15 hónapos és az elmúlt pár hétben eléggé felborult minden körülötte. Eddig szépen evett, aludt, most alig eszik és alig alszik. Illetve egyik nap 10 óra az éjszakai-nappali alvás összesen, majd másnap 14-15…elég kzelhetetlen egyik nap azért mert fáradt, másik nap mert túlaludta magát. Próbáltam ilyenkor felkelteni, meg mindent próbálam már, nem jártam sikerrel. 2,5 hónapja szépen megy egyedül és mostanában hirtelen elég sok szót elkezdett kimondani. GOndolom ez hatással van rá, mert altatás közben is csak beszél…van valami módszer hogy visszaszoktassam a régi kerékvágásba?

    MÁsik kérdésem, hogy olvastam a Gyógyító jétákokról, e-mailt is kaptam róla, csak sajnos mire odajutottam hogy megnézzem, már el is fogyott. Meg lehet még valahogy szerezni? Ahogy olvstam róla nagyon az volt az érzésem, hogy nagyon hasznos lenne :))

    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. május 11. szerda

      Ebben a korban gyakori, hogy nehezebben megy a nappali alvás, és az éjszakát is sok minden zavarhatja, főként a fogzás. Ha alszik, nem szabad felkelteni. Nyűgösebb, nem alvós napokon pedig segíthet elalvás előtt fél órával egy csésze Rooibos tea. Mindig akkor fektesd le aludni, amikor már nagyon álmos, ebben a korban 5-6 órát legalább ébren tud lenni a kicsi, mielőtt igazán elálmosodna.

      A Gyógyító Játékok ügyében írj a megrendeles@kismamablog.hu címre, ha van még csomag, akkor ők tudnak segíteni.

  • Vera

    2011. április 29. péntek

    Kedves Ági!
    Annyit segítettél már alvás és szoktatás témákban, hogy most is hozzád fordulnék. Lányom 29 hónapos és most kezdődött a dackorszaka, azt hiszem. Mindent elsöprő hisztijei vannak a legváratlanabb pillanatokban, de főleg amikor vendéségből vagy másik gyerek társaságából kell hazaindulni. Sajnos olyan szintre jutott nála a dolog, hogy nem csak magát, de ha ölbe kapom és viszem engem is elkezd ütni. Ha otthon vagyunk akkor leteszem és hagyom, hogy feldolgozza az eseményt magában -többször próbáltam beszélgetni vele ilyenkor de sehall selát és üt. Egy idő után viszont visszaváltozik azé a kedves kislánnyá aki segít takarítani, teregetni, sütit sütni… Nem tudom honnan veszi ezt a magatartásformát, itthon nincs erőszak egyáltalán. Viszont nem igazán tudom hogy kezelni, ha ez a dühkitörés vendégségben azért mert haza kell menni, vagy épp bevásárlásból hazafele mert épp nem ott van a kocsiban az ülése ahol ő akarja. Nyilvános helyen nyilván nem hagyom egyedül, s nem tudom mit tegyek ezzel az ütlegelés dologgal. Körülbelül egy hónapja visszamentem dolgozni igaz csak 4 órában, addig pedig az apukájával van, akivel nagyon jól kijön. Lehet hogy ez is közrejátszik a hiszti elharapózásában? Mit tegyek hogy segítsek túllendülni ezen a korszakon? Válaszodat előre is köszönöm! 🙂

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Ennek nem az az oka, hogy visszamentél dolgozni, ez a dackorszak velejárója. Az elindulásra jó megoldás, ha ne kapod ki azonnal a játékból, hanem szólsz neki először kb. indulás előtt 5 perccel, hogy hamarosan menni fogtok ÉS elmondod azt is, mit szeretnél még, hogy csináljon addig (pl. a babát fektesse le a kiságyába és tegye el a játékokat stb.) ez segít neki ráhangolódni a búcsúzásra, így könnyebben el fogja fogadni azt.

  • FONO

    2011. április 26. kedd

    Kedves Ági!
    3 hete hagytuk abba a szoptatást a 22 hónapos kislányommal, aki nagyon szerette a cicit és mindig azon aludt el. Azóta is sokszor simogatja, fogdossa és néha mondja hogy meg szeretné szopizni, de elmagyarázom hogy nagylány, meg Anyának nem jó és nem szabad.
    Az első hét elég jól ment, de kb 2 hete minden nap van 1-2 dühkitörése. Általában az esti lefekvés előtt, de van hogy pl amikor a játszótérről kellene elindulni és még nem akar. Sokat olvastam a dackorszakról, és most biztos frusztrált mert a szopi elhagyása az első lépés a leválásban. DE EZ MÁR TÖBB MINT SZÖRNYŰ!!! Van hogy 30-40 percig is üvölt artikulátlanul, rúgkapál, taknya nyála egyben. ‘Anya gyere ide, anya menjél el, Anya gyere ide, anya menjél el, tedd le, vedd fel…stb’ semmi nem jó amit teszek, letépi magáról a ruhát és a földön fetreng. Nagyon megvisel érzelmileg, nem tudok semmit tenni, ott ülök mellette, már nem is szólok mert a megnyugtató szavak sem használtak, meg semmi. A férjem egyre azt kérdezgeti hogy normális-e ez a gyerek, és mivel eddig csak könyvekből tudok a dackorszakról, de élőben még nem láttam ilyet, én is kicsit tanácstalan vagyok, meddig normális egy gyerek tombolása? Vannak akik tényleg ennyire kikelnek magukból? Kérlek válaszolj arra is hogy ez még normális e, illetve hogy mit tudok tenni ilyenkor?
    Köszönettel, Nóra

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Válaszoltam a kérdésedre ott, ahol ugyanezt kérdezted.

  • Ancsa

    2010. december 26. vasárnap

    Szia Ági!

    Kislányom Lilla 29 hónapos. Sosem volt az az egyszerű eset, de 5. napja szinte elviselhetetlen. Szeptember közepe óta bölcsibe jár könnyen ment a beilleszkedés, imádja a közösséget, nem volt semmi gond, sőt kimondottan jó hatással volt a viselkedésére. Novemberben sokat betegeskedett, nem volt bölcsiben 3 hetet, majd a nagyihoz ment másfél hétre, mert én kórházban voltam kishúga született dec 8-án. Amikor kiengedtek a kórházból másnap hazahozták Lillát, nagy örömmel és lelkesen fogadta a tesót. Másnap még itthon volt, következő nap pedig vittük a bölcsibe, kettő napot sikerült ott eltölteni, utána hétvége, majd ismét betegség…és karácsonyi ünnepek.Próbáltunk minden nap külön programot csinálni neki, hogy ne érezze, azt, hogy hiányt szenved valamiből a tesója érkezése miatt, vagy apával(leginkább,mivel két hete császároztak)de kettesben is csináltunk programot. Még egy hétig nincs bölcsi, és nem tudom, hogy húzzuk ki addig, illetve már azon gondolkodom, hogy hova milyen orvoshoz kéne elvinnem, mert elviselhetetlen több napja. Semmi sem jó neki, hisztizik, földhöz veri magát,kiabál, hogy ezt nem szereti, eldobálja a játékait,mindig mást akar enni mint amit kap, nem megy normálisan az utcán felveteti magát, de csak én vihetem…stb… Tűrőképességem határán vagyok, mit tegyek? A tesó születése volt rá ilyen hatással? Tökéletesen kommunikál, és nem az jön le, hogy gond lenne a tesó fogadásával, csak szeretettel közeledik felé, mondjuk amikor sírt a pici egyszer-kétszer befogta a fülét. Kérlek adj valami tanácsot, hogy éljem túl ezeket a napokat, illetve hová kell akkor fordulni, ha nem normalizálódik rövid időn belül a helyzet.

    Előre is köszönöm: Ancsa

    • Vida Agi

      2011. január 02. vasárnap

      A téli szünet idején ilyen kis korban a legtöbb gyerek nyugtalanná válhat, mert kiesik a napi ritmusból, a megszokott környezetből, és ütemből (az én fiaim már ovisok, de ők is nyugtalanabbak már a 2. héten), ráadásul neki most érkezett testvére. Menjetek ki vele naponta 2x a friss levegőre, szervezzetek a lehetőségekhez mérten programokat (séta, szánkózás stb.) és vonjátok be a tesó körüli teendőkbe is (popsikenőcsözés, fürdetés, öltöztetéshez ő választhat ruhát stb.)

  • Kati

    2010. november 19. péntek

    Szia Ági!

    A tanácsodat szeretném kérni! Kisfiam 2 éves és 3 hónapos és szerintem most éljük a dackorszakunk csúcsát…

    A többi butasággal és „csakazértismegteszemmel” elboldogulok, azonban egyetlen dolog van amiről nem bírom leszoktatni és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom hogyan kezeljem. Mindent a szájába vesz, nyalogat, ezzel ha itthon vagyunk nem is lenne gond, de az udvaron is ezt teszi.
    Nyalogatja a hinta állványt a villanydúcot, ha talál egy bármilyen papírt a földön a szájába veszi. Itthon nyalogatja a mosdókagylót (amit én figyelmes anyukaként naponta domestossal fertőtlenítek) és mindent ami a kezébe akad! Mit tegyek?

    Próbáltam nem foglalkozni vele úgy tenni mintha nem érdekelne, de amikor a villanydúcot nyalogatja és mindenféle udvari piszkot a szájába vesz azt azért nem tudom szó nélkül hagyni!

    Válaszodat előre is köszönöm!

    Kati

    • Vida Agi

      2010. december 07. kedd

      Ez valószínűleg csak egy rossz szokás, amit hamar kinő a gyerek, az a kérdés, hogy vajon ezt csak akkor csinálja, ha te is látod, vagy egyébként is mindent a szájába vesz. Mert az előbbinek az lehet az oka, hogy rájött, így tudja megnyerni a figyelmedet: „Ha ezt csinálom, anya rámszól, odafigyel rám”
      Az utóbbinak pedig lehet az oka fogzás (ha jönnek a hátsó fogai), rossz megszokás még csecsemőkorból (általában 6-12 hónapos kor között le szokott zajlani ez a „mindent a számba veszek” korszak és utána már nem csinálják. Ha nála ez azóta fennmaradt, annak oka van. Például az, hogy akkoriban túl nagy figyelmet kapott ez a probléma (mindig rászóltál miatta) és ezért megmaradt ez a szokás nála.
      A teendő tehát az, hogy ne foglalkozz vele, ne szólj rá, ne akard leszoktatni róla és magától elhagyja majd.

  • Kamilla

    2010. augusztus 24. kedd

    Kedves Ági!
    Fiam 14 hónapos, még nem tud egyedül járni.
    Fogni kell kezeit, mostanra kéri már a segítséget. Eddig nem szeretett járni, elmenekült próbálkozásaink elöl. Problémám a következő. Este kimerülten magától alszik el az etetőszékben, 8-9 körül saját ágyába teszem le. Éjfélkor felébred, és ácsorogva sír. Ilyenkor magam mellé kell tennem és csak szoptatva alszik el. Visszatennem sosem sikerült éjfél után a kiságyába. Mellettem elég sokat forgolódik, csapkod félálomban. Olykor felébred, fejét többször az arcomba csapja, közben sírdogál. Mintha a bőröm alá akarna bújni. Próbál rám feküdni, de legurul. Alig bírom rávenni az elalvásra. Szoptatással próbálom nyugtatni. Kapaszkodik fogaival a cicibe, ha kicsúszik sírdogál. Kissé kimerültem ezektől az éjféltől reggel ötig tartó viaskodásoktól. Hajnalban 5-6 körül letolat ügyesen az ágyról és számára kezdődhet a nap. Alig tudom követni fergeteges tempóját.
    Mindkettőnk fején kis túlzással kicsi lila foltok és púpok vannak.
    Mitől sír fel éjfélkor saját ágyában, s hogyan kerülhetném el, h. fejjel ne csapjon koponyán többször reggelig?

    Válasz: ez az általános nyugtalanság a járástanulás velejárója. Több megoldás is van:
    1) Este apa fekteti le és ő megy be hozzá éjfélkor is. Ez az első este lesz nehéz, de ha nem adja fel Apa és nem kerül megint melléd a baba, akkor a következő éjjel már nem lesz gond, pár nap után már fel sem fog kelni.
    2) Adj neki délután és este egy csésze Rooibos teát, ez segít a nyugodt alvásban.
    3) Ha törik, ha szakad se vedd ki az ágyából éjfélkor. Csak akkor menjél be hozzá, ha sír, egyébként ne, kapjon egy kis vizet (hátha szomjas), és menj ki.

  • Barczi Betty

    2010. május 13. csütörtök

    Szia Ági!

    Színtén „hiszti” témában lenne kérdésem. Kislánypm 9 hónapos múlt és néhány napja egyre kibporítóbb a viselkedése. Amúgy egy angyal, az a tipikus édes, mosolygós, barátkozós baba aki mindenhol produkálja magát ahol közönséget talál:-). (Nagyon büszke mama vagyok :-)).
    Edig sosem hisztizett, nem volt erőszakos vagy durva…
    De az utóbbi pár napban látszik, hogy feszegeti a határokat. Hisztizik alvás előtt (torka szakadtából üvölt, mint akit nyúznak) pedig fáradt és régebben simán elaludt, ha leraktam. Nem kellett babusgatni, ő önállóan szépen elaludt. 15 perc üvöltés után talán elalszik. Eleinte azt hittem fáj neki valami stb, de aztán leesett, hogy próbálkozik. Ha bemegyek rögtön semmi baja…. Ugyan ez pelenkázás alatt is, elkezd csapkodni meg odaveri magát a pelenkázóhoz. Majd néz…., hogy most akkor mi a reakció.
    Mindemellett egész nap nyafog ami már kikészít. Nem tetszik neki semmi, nem játszik a játékokkal, és színte látom ahogy unatkozik…. Rengeteget énekelek, játszunk, mesélek… De mostanában azt élvezi ha rám mászhat és téphet, karmolhat stb.
    Meddig tart ez? És mi lett az én angyalkámmal:-)???
    Egyébként igyekszem következetes lenni, mindent megmutatni, elmagyarázni és lefoglalni. Nem tudom mit tehetek még?! Néha azt gondolom, valamit nem jól csinálok….

    Köszönöm válaszod.

    Válasz: nem lehet, hogy még nem álmos, amikor le akarod fektetni? Sok baba ebben a korban már csak 2x alszik, van, aki már áttér az egyszeri alvásra és két alvás között 4 órát vannak ébren. Lehet, hogy így tiltakozik a korai fektetés ellen. A másik lehetőség, hogy annyira éber és érdeklőső, hogy még akkor sem aludna, amikor már nagyon álmos, ezzel azonban nem kell foglalkoznod, hagyd egy kicsit hisztizni és legyél türelmes, mást nem tehetsz, a rászólással és hasonlókkal csak rontani lehet a helyzeten.

  • Polgár Kitty

    2010. március 19. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 13 hónapos és itthon hónapok óta elviselhetetlen. Kiskorában is nyugtalan típus volt, de most már tarthatatlan a helyzet. Házon kívül, társaságban vidám, mosolygós, barátkozós, idegen helyen kicsit bátortalanul, de elindul felfedezni, és akár 10-20-30 percet is eljátszik egyedül. Itthon viszont nagyjából az ébredéstől kezdve folyamatosan nyafog, vagyis nem telik el úgy 2 perc, hogy ne nyafogna. Nem hisztizésről van szó, mert valamit nem lehet neki – ilyen is van, de azt még kezelni tudom. Azt még megértem, hogy nyafizik, ha éhes/fáradt/beteg/jön a foga, de ezen kívül is folyamatosan nyafog. Semmivel nem játszik, legfeljebb, ha mellette ülök és 2 percenként új játékot adok a kezébe. Sokat jövünk-megyünk, de már teljesen belefáradtam a helyzetbe. Ha mondjuk az ebédjét melegítem, akkor nem érdekli semmilyen eszköz, pakolás, csak nyafog vagy bőg. Játék közben is sokszor nyafog, és hiába változtatok (felveszem, énekelek, új játékot adok), nem múlik el. Nagyon el vagyok keseredve, a múlt héten már a férjem is kiborult a hosszú hétvége után.

    Unatkozik vagy mi baja van? Ki fogja ezt nőni? Vagy valami pszichés gondja van? Milyen szakemberhez forduljak?

    Üdv.:
    Kitty

    Válasz:Ez egy rossz szokás, gyakran a nagy változásokat (pl. mászás, járás, beszéd) előzi meg egy ilyen nyafogós korszak, de mint írod, ő alapból hajlamosabb erre. Ki fogja nőni, addig pedig igyekezz minél többet elmenni vele otthonról, találj neki otthon is új tevékenységeket, amiket eddig még nem csinált, új dolgokat, amit eddig nem kapott meg, így kevesebbet fog nyafogni, unatkozni. Az sem gond ám, ha néha unatkozik és nyafog, és te nem rohansz rögtön a segítségére, ezzel tanulja meg az önállóságot és az alkalmazkodást.

  • Timi

    2009. július 02. csütörtök

    Szia!

    A kisfiam 6 hónapos, 2 foga már kibújt. Eddig az éjszakákat végigaludta, viszont egy hete minden éjszaka 3 óra körül felébred sírdogálva. A fogzás miatt lehet?Mindent úgy csinálunk mint eddig.
    Még egy nagy problémám van, a gyermekem ha ébren van, nem tudok semmit csinálni, mert állandóan nyafog, visong, kiabál és veszekszik, amint otthagyom és nem szórakoztatom.Hiába van mellettem, játszani kell vele állandóan.Én rontottam el kisebb korában, hogy sokat foglalkoztam vele, vagy egyébként is vannak ilyen gyerekek, akik állandó figyelmet igényelnek? Mit tehetek, mert ez így egy kicsit „teher”, hiszen már egyre kevesebbet alszik, nem tudok mindent ez idő alatt elvégezni.
    Köszönöm: T

  • Rita

    2009. június 30. kedd

    Szia Ági!

    Kisfiam 22 hónapos és kb. 2 hónapja nagyon megváltozott, ami valószínúleg a dackorszak jele. Játékokon nem akar osztoszkodni, úgy gondolja minden az övé és mivel még nem tud kommunikálni -csak pár szót használ- megharap és szorongat minket is meg a gyerekeket is, ha valamit el akar érni vagy megszerezni. Nagyon aggaszt ez a viselkedése, természetesen rászolunk és elkülönítjük Most kaptam munkalehetőséget és szeptembertől szoktatnám bölcsödébe, pedig amúgy itthon maradtam volna még gyesen és most félek, hogy a közösségben is előtör belőle az agresszió és bántani fogja társait. Szerinted várjunk még a bölcsödével, vagy ott majd megtanul alkalmazkodni és betartja a szabályokat vagy épp ellenkezőleg, éri majd egy csomó sérelem? Hogy tudom megelőzni ezeket a szituációkat és segíteni neki levezetni a feszültséget? Pedig amúgy szereti a társaságot viszont most kezdett el nagyon anyás lenni és hisztizik, ha másra hagyom, pedig ilyen gondunk eddig nem volt.
    Köszönöm a válaszod előre is.

    Válasz: Igen, ebben a korszakban jön rá a kicsi, hogy van, ami hozzá tartozik, amit birtokol és ez kicsit eltúlozva jelenik meg, mindent őriz, nem adja oda másoknak. Ez általában néhány hónap után elmúlik. A bölcsi ilyen szempontból segíteni szokott, mert ott sok közös dolog van és ha a dadusok türelmesek ebből a szempontból szépen el fogják magyarázni majd neki a dolgokat, plusz maga is rájön, hogy vannak olyan dolgok, amiket együtt kell használni, ami nem az övé. A társasági élet szabályait leginkább társaságban lehet megtanulni, a bölcsi jó terep erre.

  • Zsuzsa

    2009. április 16. csütörtök

    Szia Ági!
    Eddig is nagyon hasznosnak bizonyultak az ötleteid, így hozzád fordulok egy hisztivel kapcsolatos kérdésemmel.
    A kisfiam most 14 hónapos. Nagyon ügyesen tipeg már egyedül is, szeret kóborolni, játszóterezni, és igyekszem egyelőre úgy alakítani a sétálgatásokat, hogy olyan helyekre látogatunk, ahol gyakorolhatja a járást, mégis biztonságos és nem kell sokat rászólnom a veszélyek, buktatók miatt. Ez úgy néz ki működik is, mert már nagyon stabilan sétálgat.
    A kérdésem csak annyi lenne a hisztivel kapcsolatban, hogyha hazamegyünk, vagy éppen nem arra megyünk amerre ő akarja, akkor térdre csapja magát és balhézik. Teljesen általános babahiszti, de nem igazán tudom, hogyan is lenne helyes erre reagálnom. Hagyjam, hogy kitombolja (általában azért ez is rövid idő, és megy tovább) magát és ne vegyek tudomást róla, vagy hasznosabb ha elmondom neki, miért ne tegye? A másik pedig a kézen fogva sétálgatás… Mikor próbálhatom meg vele a kézenfogva sétálgatást? Egyelőre ez úgy néz ki, hogy hagyja magát néhány lépés erejéig, aztán kitépi a kezét és általában az ellenkező irányba indul tovább… Mint tudjuk, azért ez néha veszélyes is lehet, amit el is mondok neki, meg megmutatom az autókat az úttesten, de egyelőre még nem igazán akaródzik… Tudom, hogy ez is biztos hogy egy lassú folyamat, de hátha van erre egy jól bevált ötleted. Köszönöm!!!! Zsuzsa

    Válasz: Az autókra konkrét tippem van, amit én is alkalmaztam és másoknál is bevált: amikor az út mellé értek, akkor mindig el kell mondani kicsit eltúlozva, hogy „hű, de nagy autó, jaj, de gyorsan jön, most meg kell állni, körül kell nézni, csak akkor szabad átmenni, ha nincs autó” A lényeg, hogy egy kicsit meg is ijedjen a gyerek az autóktól és meg is értse, mi most a teendő, ez általában gyorsan megoldja a dolgot.
    A hisztivel kapcsolatban az a lényeg, hogy ne borulj ki te is, hanem higgadtan magyarázd el, mi a gond, aztán pedig ne foglalkozz tovább vele. Ne akard megnyugtatni stb.

  • Regina

    2009. március 17. kedd

    Sziasztok!
    Az én kisfiam most múlt egy éves, és kb 2 hete állandóan nyűgösködik. Egyedül nagyon keveset van el /azt hiszem hogy egy egyévestől nem is nagyon várható el hogy egyedül sokáig ellegyen/. Ha játszani kezd, pl. tologatja a kisautóját, fél perc után már sírdogálni kezd, mintha az autó nem arra menne amerre ő akarja. Ilyenkor én is vele mászom, és mutatom neki, hogy megy az a kisautó, és hogy ő milyen ügyesen tudja tolni, megy az neki. De sajnos mindennel így van, bármivel kezd játszani, minden sírdogálásba, kínlódásba fordul. Nagyon sokat játszom vele, szinte alig tudok tőle házimunkát végezni, mert rögtön a nadrágomba csimpaszkodik, feláll, de még nem tartja meg magát, tehát meg kell fognom, leülni mellé, vagy fel kell vennem. Nem nagyon érdeklik a játékok se, szinte pillanatok alatt beleun mindenbe /kockákkal építünk – rombolunk, a konyhában kipakoljuk szinte az egész szekrényt, autózunk, zenét hallgatunk, futkosok vele – azt élvezi, labdázunk… Normális jelenség ez ebben a korban? Gondolom szegénykém már unja hogy sokat kell bent lenni, mert mostanában nincs nagyon jo ido, ha tehetjuk, mindig kimegyunk.Nem tudom, a hideg, szeles napokon mivel köthetném le a figyelmét, mert nagyon idegfeszítő amikor egész nap csak nyöszörög, és nem tudom hogyan segíthetnék neki. Elore is koszi a választ!

    Válasz: Ebben a korban gyakori jelenség ez, nem kell miatta aggódni, általában hamar kinövik. Különösen fiúknál fordul elő, hogy bosszantja, amikor valami nem sikerül neki. A házimunkába próbáld bevonni őt is. Pl. adj a kezébe háztartási eszközöket, meséld el neki mit csinálsz éppen, de a mosógép ki-be pakolásában, teregetésben is lehet már rá „számítani” (lelkesen pakolnak bármit, amit odaadsz nekik :))

  • timo

    2009. március 16. hétfő

    Szia Ági!

    Kisfiam 16 hónapos, hypoton baba volt, ezért csak most kezdi próbálgatni a járást vezetgetve. Eddig is menegetett, de csak ahol kapaszkodni tudott, a köztes helyeken mászik, mint a villám. Egyébként nagyon anyás, bújós baba, a játszótéren pl. fél a gyerekektől, a kicsiktől nagyoktól egyaránt, ha valaki közelít hozzá, sírva menekül hozzám. Nem tudom, ez például normális jelenség-e? Hogyan tudom kicsit bátorítani Őt?
    A másik amit kb. 2 hete csinál, hogy egyre vadabb, otthon csendesen játszik, majd ha valami nem jön össze, akkor azt a játékot elhajítja és sírni kezd, szinte visít, de úgy, mint amikor hisztizik. Eddig szépen evett reggel, a katonákat pakolta be a szájába, mostanában néhány falat után kiborítja a tányérját és mindent leszór a földre, ha nem vagyok elég gyors még a pohara is repül. Ha velülnk játszik is egyre durvább, megüt bennünket a játékokkal, hiába mondom neki hogy fáj és nem szabad.
    Nem szeretném megütni, de néha annyira felbosszant ezzel a viselkedéssel. Eddig általában bevált, ha megfogtam a kezét, magamra vontam a figyelmét és elmondtam neki, mit miért nem szabad, de most mintha a falnak beszélnék.
    A mozgásával lehet ez összefüggésben? Vagy nincs elég önbizalma? Valami biztos nem stimmel, hogyan segíthetnék neki, hogy ne legyen ennyire feszült? Azt sem szeretném, ha a fejünkre nőne a probléma :O(
    Várom válaszod! Köszönettel: Timi

    Válasz: Ez nem a mozgásával van összefüggésben, a fiúk általában ilyenek. Hisztiznek, dühösek, ha valami nem sikerül, türelmetlenek és nem értik meg, ha fáj. Általában néhány hónapig tart ez a korszak, türelmesnek kell lenni, elmondani neki, hogy fáj, és lehetőség szerint nem túl indulatosan vagy ijedten reagálni, hanem mindig higgadtan. Ezek a dolgok tulajdonképpen azért jönnek elő, mert a kicsinek még nincsen önuralma, nem tudja kezelni a sikertelenségeket, illetve egyre kevésbé tűri a korlátokat.
    Nagy kihívás egyszerre türelmesnek is lenni ilyenkor, jó példát mutatni (tehát higgadtan válaszolni, mert ezzel jó példát mutatsz neki, megtanítod rá, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket), ugyanakkor kitágítani neki a határokat, tehát ha egy korlátozás miatt dühöng, akkor kicsit engedni is neki (pl. ha nem szeret már az etetőszékben enni, akkor megengedni, hogy kisasztalnál, kisszéken egyen – a kisebbik fiam már 10 hónaposan kikövetelte)

  • Bárkányi Melinda

    2009. február 26. csütörtök

    Szia Ági! Evelin lányomnál eddig alvásproblémák voltak, de hála istennek ezek megoldódtak, most este 8-30-tól reggel hétig alszik és még egyszer fel kell enni. Most egész nap az orrát húzgálja már kb. egy hete és fogalmam sincs hogy ez most mi nála. még csak fél éves. leszokik majd erről?

    Válasz: Igen, most ez érdekes neki, aztán majd abbahagyja. azért nézd meg, nem azért piszkálja-e, mert mondjuk viszket neki vagy a nyálkahártya duzzadt vagy ilyesmi.

  • kata

    2009. február 23. hétfő

    Szia Ági!

    5 hónaposan is lehet hisztis v. nyafis? Igaz, nálunk a fog kibújását megelőző 2. napon indult be, de azóta mindennap a nyafi megy. Ha lekötötd, te játszol vele v. kezedben van, akkor minden ok, de amúgy 1-1 percre van el és elkezd nyafizni. Én nem vagyok az a felkapom, körülugrálom minden pillanatban típus, csak az a baj, hogy nem tudom eldönteni hogy mi ez. Tudom, hogy nem várhatom el hogy egyedül órákig ellegyen, csak megszoktam hogy nagyon jól elvan egyedül hosszabb időre. Az éjszakákkal szerencsére sose volt és most sincs gond, egyből elalszik és végigalussza (ha a fogzás miatti nyafira tippelünk, erre nem hat ki)
    Használom a borostyánláncot, mindig rajta van ill. szuszpenziolos alasztetikát kevertettem ki neki a gyógyszertárba.
    Szerinted most miért ilyen Bercike?

    Válasz: 5 hónaposan még nincs hiszti. Nyűgös lehet, persze, ha jön a foga és nem érzi jól magát. Ebben a korban sok baba unatkozik állandóan (vagy is itt egy Unatkozó félévesek című cikk valahol az oldalon, keress rá), mert a megszokott játékok már nem kötik le eléggé a figyelmét, de mozogni még nem tud, hogy helyet változtasson, ha már unja magát, ezért átmenetileg többet nyafog.