Amikor a gyereked azért sír, mert eltört a banánja, rossz színű a pohárból kapott inni, vagy te nyitottad ki az ajtót pedig ő akarta: Miért viselkedik így? Miért akad ki teljesen jelentéktelen dolgokon? Miért nem képes higgadtan kezelni őket? Azért, mert még éretlen az érzelemszabályozása. De mi is ez valójában és hogyan tanulja meg a gyermek?
Mi is valójában az érzelemszabályozás?
Az érzelemszabályozás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy képesek vagyunk észlelni, megnevezni, elviselni és fokozatosan irányítani az érzéseinket úgy, hogy közben ne öntsön el teljesen minket az, amit éppen átélünk. Ez nem az érzelmek elfojtását jelenti, és nem is azt, hogy a gyereknek mindig nyugodtnak kellene maradnia, hanem azt, hogy idővel megtanulja, mit kezdjen a dühével, a csalódásával, a félelmével, az irigységével, az örömével vagy a várakozás feszültségével.
Sok szülő ott téved el, hogy az érzelemszabályozást összekeveri az engedelmességgel. A kettő azonban nem ugyanaz. Egy gyerek lehet látszólag szófogadó, miközben belül teljesen elárasztják az érzései, és lehet hangos, sírós, intenzív, miközben valójában épp tanulja, hogyan működik az ő idegrendszere.
Az érzelemszabályozás tehát nem egyszerű fegyelemkérdés inkább olyasmi, mint amikor egy kisgyerek biciklizni tanul. Először te tartod, aztán néha egy-egy pillanatra elengeded, ő megbillen, újra megtámasztod, végül egyszer csak egyre hosszabb szakaszokon megy egyedül. Az érzésekkel is ez történik. Először te vagy a szabályozó rendszere, aztán fokozatosan beléd kapaszkodva elkezdi megtanulni, mit csináljon a saját belső hullámaival.
Hogyan fejlődik ez a képesség a gyerekeknél?
A fejlődés legelső szakaszában a baba még szinte teljesen külső segítségre szorul. Ha túl sok az inger, ha éhes, fáradt, megijedt vagy csalódott, nem tudja magát megnyugtatni úgy, ahogy egy felnőtt tenné. A te tested, hangod, ritmusod, arckifejezésed és válaszkészséged segít neki visszatalálni az egyensúlyba. Ezért olyan fontos a ringatás, az ölbevétel, a hangoddal való megnyugtatás és a kiszámítható jelenlét. A HealthyChildren anyaga a csecsemők érzelmi fejlődéséről is arra mutat rá, hogy az első életév végén a babák már erősen reagálnak az ismerős és idegen helyzetekre, és a gondozó biztonságot nyújtó jelenléte sokat számít abban, hogyan dolgozzák fel ezeket az élményeket.
Kisgyerekkorban aztán megjelenik az akarat, az önállósodás, a saját vélemény, miközben az agy szabályozó rendszerei még messze nem érettek. Ez az egyik oka annak, hogy a totyogó és óvodás kor ennyire intenzív tud lenni. A gyerek már nagyon szeretne valamit, de még nem tud várni. Nagyon csalódik, de még nem tudja ezt higgadtan kimondani. Nagy belső feszültséget él át, de még nincsenek kifinomult eszközei arra, hogy ezt kezelje.
Az önszabályozási kutatások szerint az ilyen készségek fejlődése szorosan összefügg a figyelem, a viselkedés és az érzelmek egyre jobb összehangolásával. Magyarul a gyerek nem egyetlen külön polcon tanulja a nyugalmat, hanem az egész idegrendszere érik hozzá. Ahogy fejlődik a nyelv, a belső fékezés, a várakozás tűrése, az emlékezés és az utánzás, úgy válik egyre képessé arra is, hogy ne minden érzésből azonnali robbanás legyen. Ez azonban nem egyik hónapról a másikra történik.
Ezért annyira fontos, hogy ne várj el tőle olyasmit, amire még nem áll készen a rendszere. Egy 2 éves gyerek, aki teli torokból sír, mert nem a kék kanalat kapta, nem manipulál és nem is rossz. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ő szemszögéből az adott helyzet valós, nagy, nehéz és idegrendszerileg túl sok. A mi feladatunk szülőként az, hogy segítsünk neki megtapasztalni, hogy egy nagy érzés átélhető és túlélhető.
Kapcsolódó cikkem: Hogyan tanítsd önuralomra gyermekedet?
Miért vannak dührohamok, és miért tűnnek néha ennyire aránytalannak?
Mert a kisgyerekek érzelmi rendszere nagyon gyorsan aktiválódik, miközben a fékezéshez szükséges készségek még alakulóban vannak. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének tanulmánya szerint a hisztik különösen azért gyakoriak kisgyermekkorban, mert a gyerekek még tanulják, hogyan használják a szavakat az érzéseik kifejezésére, és közben olyan összetett készségek is csak most fejlődnek, mint az impulzuskontroll vagy a késleltetett jutalom elviselése.
A dührohamok mögött nagyon gyakran egyszerű testi és idegrendszeri okok állnak. Fáradtság, éhség, túl sok inger, programváltás, bizonytalanság, testvérféltékenység, csalódás, túl hosszú várakozás, kevés mozgás, túl sok zaj, sok szabály egymás után. Sokszor nem is egy nagy ok van, hanem öt kicsi, ami összeadódik. Ilyenkor a gyerek reakciója kívülről nézve eltúlzottnak tűnhet, de belülről nézve egyszerűen csak megtelt a rendszere.
Kapcsolódó cikkem: Distressz hiszti: Mi okozza? Mit tudsz tenni?
Szülőként gyakran ott csúszik félre a helyzet, hogy a viselkedést szándékként értelmezzük. Mintha a gyerek azért ordítana, hogy nekünk rossz legyen, vagy azért dobna el valamit, hogy uralkodjon a helyzeten. Pedig a legtöbb esetben nem ez történik. Sokkal inkább arról van szó, hogy az idegrendszere elárasztódott, és ilyenkor már nem tanácsra, logikára vagy leckéztetésre van szüksége, hanem szabályozó jelenlétre és biztonságra. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek határok, hanem azt, hogy a határoknak is akkor van értelmük, ha a gyerek idegrendszere képes őket befogadni.
Az aránytalanság érzése abból is fakad, hogy felnőttként a helyzetet már tágabb perspektívából látjuk. Tudjuk, hogy lesz másik banán, másik pohár, másik alkalom. A gyerek azonban sokkal inkább a jelenben él. Neki az a pillanat maga a teljes valóság. Ezért segít annyit, ha néha nem az esemény méretét nézed, hanem az átélés intenzitását. Nem azért sír ennyire, mert a pohár tényleg akkora ügy, hanem mert a benne keletkező érzés még ekkora.
Mi a szülő szerepe az érzelemszabályozás tanításában?
A szülő elsődleges szerepe nem az, hogy azonnal megszüntesse a gyerek negatív érzéseit, hanem az, hogy megtartsa őt bennük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy te vagy az a külső idegrendszer, amelyhez a gyerek addig támaszkodik, amíg a sajátja elég érett nem lesz ehhez. A NIMH gyerekek mentális egészségéről szóló anyaga is kiemeli, hogy a szülői támogatás új stratégiákat adhat a gyerek nehéz érzelmeinek és viselkedésének kezeléséhez, és a szülőknek nyújtott támogatás kulcsszerepet játszhat a pozitív változásban.
Ez a szerep sokszor nem látványos. Néha annyit jelent, hogy ott maradsz nyugodtabban, mint amennyire ő képes. Hogy nem gúnyolod ki, nem szégyeníted meg, nem ijeszted meg még jobban. Hogy tudsz úgy határt tartani, hogy közben nem veszed el a kapcsolatot. Például azt mondod: látom, hogy nagyon dühös vagy, attól még nem ütünk, itt vagyok veled! Ez a fajta jelenlét egyszerre ad keretet és biztonságot. A gyerek ebből tanulja meg, hogy lehet valaki nagyon mérges, nagyon csalódott vagy nagyon feszült, és mégsem esik szét a világ.
A másik nagyon fontos szülői feladat az úgynevezett érzelemnyelv megtanítása. Sok gyerek nem azért kiabál vagy dobál, mert rossz, hanem mert nincs még nyelve arra, ami történik benne. Ha rendszeresen segítesz megnevezni az érzéseit, például azt mondod, hogy most csalódott lettél, most megijedtél, most nagyon mérges vagy, akkor idővel ezek a szavak belső kapaszkodókká válnak számára. A könyvek, a közös mesélés és a játékos érzésfelismerő helyzetek szintén támogatják ezt.
És van még egy csendes, de döntő tényező. A gyerek rengeteget tanul abból, ahogy te szabályozod magad. Nem tökéletes nyugalmat kell mutatnod, mert az nem is lenne hiteles, hanem javítást. Azt, hogy amikor kiborulsz, utána vissza tudsz találni. Hogy lehet hibázni, aztán újrakezdeni. Hogy lehet azt mondani, nagyon fáradt voltam, túl hangosan szóltam, sajnálom, próbáljuk újra! Ez nem gyengeség, hanem modell.
Kapcsolódó cikkem: Dühkezelési technikák gyerekeknek
Mit tegyél dührohamnál, amikor már mindenki feszült?
Először is próbálj különbséget tenni aközött, hogy a gyerek még elérhető-e, vagy már teljesen elárasztott állapotban van. Ha még látod rajta, hogy reagál a hangodra, képes rád nézni, vagy valamennyire követ, akkor van tér a terelésre, a megnevezésre, a választásadásra. Ha viszont már földön van, sikít, csapkod, nem hall meg, akkor nem tanítási pillanat van, hanem idegrendszeri vihar. Ilyenkor a legfontosabb az egyszerűség, a biztonság és a saját szabályozottságod.
Ilyen helyzetben sokszor az segít, ha kevesebbet beszélsz. A túl sok szó tovább terheli az idegrendszert. Rövid mondatokkal maradj jelen. Például: itt vagyok! Biztonságban vagy! Nem hagylak egyedül! Vagy: nagyon mérges vagy, segítek! Ha a gyerek szereti az érintést, kínálhatsz ölelést, de ne erőltesd. Van, akinek ilyenkor pont több tér kell. A lényeg, hogy a jelenléted legyen stabilabb, mint az ő vihara.
A helyzet biztonsága is fontos. Ha üt, rúg, dobál, állíts határt, de ne haragból! Például fogd meg finoman, de stabilan a kezét, és mondd azt, hogy nem engedem, hogy megüss! vagy a pohár marad a földön, nem dobjuk! A gyereknek ilyenkor kölcsönkapott idegrendszerre van szüksége. Arra, hogy te ne sodródj vele együtt teljesen szét. Ez természetesen nem mindig megy elsőre, különösen, ha te is kimerült vagy, de épp ezért fontos, hogy legyenek előre kigondolt egyszerű mondataid és lépéseid.
Amikor a vihar csillapodik, nem kell rögtön nagy erkölcsi beszédet tartani. Sokkal többet ér a kapcsolat visszaépítése és a rövid utólagos rendezés. Például: nagyon nagy volt ez most neked. Legközelebb próbáljuk úgy, hogy szólsz, mielőtt ennyire felmegy benned! Vagy: mérgesnek lenni lehet, ütni nem lehet. Kitalálunk más megoldást! A tanulás nagy része nem a csúcsponton, hanem utána történik.
Kapcsolódó cikkem: Miért dühös a kisgyerek és hogyan segíts neki kezelni a dühét?
Hogyan tanítsd meg a gyereket lenyugodni a hétköznapokban?
A lenyugvást nem a dühroham közepén tanulja meg a gyerek, hanem a nyugodtabb pillanatokban. Olyankor érdemes gyakorolni, amikor még nem öntötte el az érzés. Ez lehet játékosan, nagyon egyszerűen és sok ismétléssel. Például játszhattok sárkánylégzést, ahol nagy levegőt vesztek és lassan kifújjátok, mintha füstöt fújnátok. Lehet tollat vagy papírfecnit fújni az asztalon. Lehet buborékot fújni, mert az lassú kifújást kér. Lehet plüssökkel eljátszani, hogy ők hogyan lesznek mérgesek és hogyan nyugszanak meg. A NIMH anyaga a frusztrációtűrés és a düh kezelésének tanításáról azt hangsúlyozza, hogy a coping készségek fejleszthetők, vagyis a gyerekek lépésről lépésre tanulhatnak alternatív viselkedéseket.
Sokat segítenek a testre építő megoldások is hiszen az érzelmek nem csak a fejben, hanem a testben is történnek. Egy túlfeszített gyereknek jól jöhet az ugrálás, a futás, a párnák cipelése, az állatutánzós mozgás, a burritó takaróba csavarás, a labdanyomás, a falnak tolás vagy az, hogy együtt görgettek egy nagy labdát. Ezek a tevékenységek nem csupán elterelnek, hanem segítenek az idegrendszernek kilépni a túl magas aktivációból.
A mindennapi rutin is tanít. Az előre jelezhető napirend, az átmenetek szóbeli előkészítése, a kevésbé kaotikus környezet, az elegendő alvás és a rendszeres mozgás mind támogatják az érzelemszabályozást. Sokszor nem azért jön több dühroham, mert a gyerek akaratosabb lett, hanem mert túl fáradt, túl sok inger érte, vagy túl kevés kapcsolódó ideje volt. Ha ezt észreveszed, máris másképp nézel rá.
Nagyon hasznos lehet az is, ha kialakítotok valami egyszerű, saját családi nyugtató nyelvet. Lehet ez egy szó, mint a lassítunk, vagy egy játékos jelzés, mint a teknős üzemmód, amikor minden mozdulatot lelassítotok. Lehet egy nyugalomkosár puha labdával, rajzeszközzel, képes érzéskártyákkal és kedvenc plüssel. A lényeg nem az eszköz különlegessége, hanem az ismétlődés és a biztonságos jelentés, amit kap.
Kapcsolódó cikkem: Érzelemkezelés, EQ fejlesztés, dühkezelés könyvek, mesekönyvek gyerekeknek
Milyen gyakori hibák nehezítik az érzelemszabályozás tanulását?
Az egyik leggyakoribb hiba az érzések gyors lebeszélése. Amikor azt mondjuk, hogy nincs min sírni, ez butaság, ne hisztizz, vagy ne vedd ennyire a szívedre, akkor valójában nem segítünk szabályozni, csak azt üzenjük, hogy az érzés túl sok nekünk. Ettől a gyerek nem kevésbé fogja érezni, amit érez, csak magányosabban. A validálás nem azt jelenti, hogy mindent jóváhagyunk, hanem azt, hogy elismerjük az átélés valóságát.
A másik gyakori csapda, amikor a tanítás rossz időpillanatban történik. A dühroham csúcsán a gyerek nem befogadó állapotban van. Ilyenkor a hosszú magyarázat, az erkölcsi leckéztetés vagy a túl sok kérdés csak még több inger. A tanításnak megvan a maga ideje, de ez általában a vihart követő nyugalmasabb szakasz.
Szintén nehezíti a tanulást, ha a szülő maga is annyira elárasztódik, hogy együtt robban a gyerekkel. Ez teljesen emberi, de ha rendszeressé válik, akkor a gyerek nem kap mintát arra, hogyan lehet visszatalálni az egyensúlyba. Ezért olyan fontos a saját önszabályozásod. Nem azért, mert neked mindig nyugodtnak kell lenned, hanem mert a te idegrendszered hangolódik rá leginkább az övére.
És ott van a címkézés veszélye is. Ha egy gyerek gyakran hallja magáról, hogy hisztis, kezelhetetlen, túlérzékeny vagy drámai, akkor ezek a szavak lassan beépülhetnek az önképébe. Sokkal jobban segít, ha a viselkedés helyett az állapotot látod. Nem azt mondod, hogy hisztizel, hanem azt, hogy most nagyon nehéz neked. Nem azt mondod, hogy már megint túl sok vagy, hanem azt, hogy látom, most teljesen megteltél. Ez nem puhaság, hanem idegrendszeri pontosság.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Fontos tudni, hogy az intenzív érzelmek és a dührohamok bizonyos életkorokban természetesek. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor már nem érdemes csak arra várni, hogy kinövi. Akkor érdemes segítséget kérni, ha az érzelmi vagy viselkedési nehézségek tartósak, több életterületen is jelen vannak, erősen megterhelik a család működését, vagy a gyerek kapcsolataira, óvodai iskolai helyzetére, alvására, evésére vagy biztonságára is hatnak.
Figyelmeztető lehet például, ha a dührohamok nagyon gyakoriak, nagyon elhúzódók, szokatlanul intenzívek, ha a gyerek magát vagy másokat rendszeresen veszélyeztet, ha nagyon nehezen nyugszik meg, vagy ha úgy érzed, hogy a hétköznapok nagy része már csak a kiborulások köré szerveződik. Ugyanez igaz akkor is, ha a viselkedés mögött gyanúsan sok szorongás, alvási nehézség, túlérzékenység, fejlődési eltérés vagy figyelmi szabályozási nehézség sejlik fel.
A segítségkérés nem azt jelenti, hogy elrontottál valamit. Sokkal inkább azt, hogy komolyan veszed a gyerekedet és a saját határaidat is. Néha már néhány szülőkonzultáció is sokat adhat, mert segít más szemmel nézni a helyzeteket, jobban érteni a kiváltó okokat, és pontosabban reagálni rájuk.
Gyakran Ismételt Kérdések
Mi az érzelemszabályozás gyerekeknél?
Az érzelemszabályozás azt jelenti, hogy a gyerek fokozatosan megtanulja felismerni, elviselni és kezelni az érzéseit úgy, hogy azok ne árasszák el teljesen. Ez nem veleszületetten kész képesség, hanem hosszú fejlődési folyamat.
Miért vannak dührohamai a kisgyereknek?
A dührohamok azért gyakoriak kisgyerekkorban, mert a gyerekek még tanulják a nyelvet, az impulzuskontrollt, a várakozás elviselését és az erős érzések szabályozását. A tantrumok 1,5 és 5 éves kor között a fejlődés természetes részei lehetnek.
Mit tegyek dühroham közben?
Maradj rövid, egyszerű, biztonságot adó jelenléttel a gyerek mellett. Ne magyarázz túl sokat a roham csúcsán, inkább tarts határt nyugodtan, biztosítsd a testi biztonságot, és segíts neki megnyugodni. A tanítás inkább a vihar után működik.
Hogyan taníthatom meg a gyerekemet lenyugodni?
Nyugodt helyzetekben gyakoroljatok egyszerű szabályozó eszközöket, például lassú légzést, buborékfújást, mozgásos levezetést, érzésmegnevezést és játékos nyugtató rutinokat. A gyerekek ismétléssel és közös gyakorlással tanulják meg ezeket.
Mit rontok el, ha a gyerekem sokat sír vagy könnyen kiborul?
Általában semmit nem rontasz el pusztán attól, hogy a gyereked intenzíven reagál. Sok kisgyerek idegrendszere még éretlen az erős érzések kezeléséhez. A legtöbbet azzal segítesz, ha megtartod, megnevezed az érzéseit és kiszámíthatóan reagálsz.
Mikor normális a dühroham, és mikor kell szakember?
A dührohamok kisgyerekkorban önmagukban még lehetnek természetesek. Érdemes szakemberhez fordulni, ha nagyon gyakoriak, nagyon erősek, sokáig tartanak, több életterületet megnehezítenek, vagy más fejlődési, figyelmi, szorongásos vagy viselkedési nehézségek is társulnak hozzájuk.
Mi a szülő szerepe az érzelemszabályozás tanításában?
A szülő kezdetben külső szabályozóként működik. Jelenlétével, hangjával, megnyugtatásával, határtartásával és saját mintájával segíti a gyereket abban, hogy idővel belső eszközei is kialakuljanak az érzések kezelésére.
Lehet játékosan fejleszteni az érzelemszabályozást?
Igen. A légzős játékok, a plüssökkel eljátszott jelenetek, az érzéskártyák, a mesekönyvek, a mozgásos levezetés és a közös érzésmegnevezés mind segíthetnek. A gyerekek az ilyen hétköznapi, kapcsolódó helyzetekből tanulnak a legtöbbet. Itt van 7 játékos módszer, amivel megtaníthatod a gyermekednek az érzelmei kezelését
Az érzelemszabályozás nem abból születik meg, hogy a gyerek soha többé nem borul ki, hanem abból, hogy újra és újra átéli veled, hogy a legnagyobb érzésekből is van visszaút.
Leave A Response