Vannak gyerekek, akiket már mintha csecsemő koruktól kezdve egy saját belső motor hajtana. Erős véleményük van, határozottan tiltakoznak és ha valamit a fejükbe vesznek, azt elképesztő kitartással képviselik. Ilyenkor a szülő egyszerre csodálja és kimerítőnek is érzi ezt a temperamentumot, és sokszor felmerül benne a kérdés, hogy vajon hogyan érthetne szót vele?
Mit jelent az, hogy erős akaratú egy gyerek?
Amikor egy gyerekre azt mondjuk, hogy erős akaratú, általában nem egy hivatalos pszichológiai kategóriát nevezünk meg, hanem egy olyan működésmódot, amelyben erősebben jelen van az önálló akarat, az intenzív érzelmi reakció, a kitartó ellenállás és a saját elképzelésekhez való ragaszkodás. A temperamentum azt írja le, milyen a gyerek érzelmi stílusa, mennyire könnyen alkalmazkodik a helyzetekhez, hogyan reagál az újdonságra, milyen erősek az érzelmi válaszai, és hogyan tudja kezelni a frusztrációt. Ezt részben veleszületett személyiségjellemzőkön alapul, részben pedig tanult viselkedésmódokon.
Amikor azt mondják „olyan akaratos mint az apja” valójában részben öröklött részben tanult viselkedésről beszélünk. Gyakran azonban a szülők látásmódja és véleménye is ott van amögött, ha a gyereket nagyon akaratosnak látják. Pl. egy baba, aki hangosabban és kitartóbban sír, akaratosabbnak tűnhet pedig valójában csak erősebben jelzi az igényeit hiszen ilyen kis korban még nincs valós akarat.
Ha egy baba vagy kisgyerek érzékenyebb, többször sírhat, nyafoghat, ha túl sok az inger vagy egy helyzetben kényelmetlenül érzi magát, de ez nem akaratosság csupán jelzés, hogy valami nem jó neki.
Egy erős akaratú gyerek gyakran nem azért mond nemet, mert szándékosan nehezíti a dolgodat, hanem mert nagyon erősen érzékeli a saját belső késztetéseit. Amit szeretne, azt intenzíven szeretné. Amit nem akar, azt nagyon nem akarja.
Az erős akarat mögött sokszor értékes adottságok rejtőznek. Ezek a gyerekek később lehetnek nagyon kitartóak, igazságérzékenyek, céltudatosak, kreatívak, vezető alkatúak vagy különösen bátrak. Amit kisgyerekkorban makacsságnak látsz, abból később lehet önazonosság, határozottság és belső tartás is. Csakhogy ehhez az kell, hogy ne törjük meg őket, hanem megtanítsuk őket együttműködni anélkül, hogy elveszítenék önmagukat. Ezt a különbséget szülőként nagyon fontos észben tartani.
Miért reagálnak ennyire különbözően a gyerekek ugyanarra a helyzetre?
Mert a gyerekek nem egyforma idegrendszerrel születnek. Van, aki eleve könnyebben vált helyzetet, hamarabb alkalmazkodik és kevésbé borul ki a változásoktól. Más gyerekek viszont érzékenyebben reagálnak, lassabban melegszenek be, intenzívebben tiltakoznak, vagy sokkal erősebben élik meg a csalódást. Egyes gyerekek nehezebben viselik a változást, és hogy a reakció a váltásokra temperamentumbeli sajátosság lehet. Vannak, akik simán mennek egyik programból a másikba, másoknak pedig idő kell, előrejelzés kell, kapaszkodó kell, és még így is sokkal erősebb belső ellenállást élnek át. Ilyenkor a szülő könnyen úgy éli meg, hogy a gyerek direkt akadékoskodik, miközben valójában lehet, hogy csak sokkal többet kíván tőle minden átmenet (pl. elindulás otthonról, megérkezés valahová stb.)
A temperamentum és a környezet találkozása is rengeteget számít. Ugyanaz a gyerek másképp tud működni egy nyugodt, előrejelezhető közegben, mint egy kapkodós, túl sok ingerrel teli környezetben. Ezért van az, hogy néha nem maga a gyerek változik, hanem a körülmények erősítik fel azt, amit amúgy is hordoz. Kutatások szerint a reaktívabb, erősebben tiltakozó gyerekek több kontrolláló vagy negatív szülői reakciót válthatnak ki, ami könnyen feszült körforgássá válik. Vagyis nemcsak a gyerek hat a szülőre, hanem a szülő reakciója is visszahat a gyerek működésére.
Kapcsolódó cikkem: Érzelemszabályozás gyerekeknél: hogyan tanulják meg kezelni az érzéseiket?
Miért ütközik olyan gyakran a szülő és az erős akaratú gyerek?
Mert tulajdonképpen két akarat találkozik. A gyereké, aki most tanulja az önállóságot és az érvényesülést, és a szülőé, aki próbálja egyben tartani a napot, a biztonságot, a határokat, az időkeretet és néha a saját józan eszét is. Az önkontrollról szóló kutatások szerint, hogy a második életév különösen intenzív abból a szempontból, hogy a kisgyerekeknek már nagyon erős saját akaratuk van, miközben könnyen frusztrálódnak, mert még rengeteg dolgot nem tudnak megvalósítani úgy, ahogy szeretnék. Innen nézve a napi sok nem, a földre vetődés, a viták a cipőről vagy a pohárról máris kevésbé tűnnek személyes támadásnak.
Az ütközés azért is sűrűbb ezeknél a gyerekeknél, mert ők nem finoman jelzik a belső állapotukat. Ha valamit nem akarnak, azt többnyire egyértelműen közlik. Ha csalódottak, azt hangosan mutatják. Ha valamiben saját döntést szeretnének, nem ritkán teljes testükkel, hangjukkal és figyelmükkel ezt képviselik.
Kapcsolódó cikkem: Hogyan tanítsd önuralomra gyermekedet?
És van még valami, amiről keveset beszélünk. Az erős akaratú gyerekek sokszor nemcsak a szabályokra reagálnak intenzíven, hanem a szülő hangulatára is. Ha feszültebb vagy, ha sietsz, ha már előre csatára készülsz, azt nagyon gyorsan megérzik. Sokszor ettől még hamarabb kialakul a hatalmi harc. Ez nem azt jelenti, hogy neked kell mindig zen maradnod, hanem azt, hogy minél inkább harci helyzetként tekintesz egy szituációra, annál inkább meg fog érkezni a gyerekből is a harci üzemmód.
Hogyan lehet határokat tartani úgy, hogy közben ne törd meg a gyereket?
Ez talán a legfontosabb kérdés. Mert az erős akaratú gyerekeknél a túl puha hozzáállás káoszt hozhat, a túl kemény pedig újabb ellenállást, szégyent és kapcsolati sérülést. Ugyanakkor az életkornak megfelelő, világos és következetes határok alapvetőek az önkontroll fejlődéséhez. A határ nem büntetés, hanem kapaszkodó. A gyereknek nem azért van rá szüksége, mert uralkodni kell rajta, hanem mert a még fejlődő idegrendszere önmagában nem tudja mindig megteremteni ezt a keretet.
A jól működő határ általában egyszerű, konkrét és nyugodt. Például: „most elindulunk”. Vagy: „a falat nem rúgjuk”. Vagy: „mérges lehetsz, de ütni nem lehet”. Ezek a mondatok akkor a leghasznosabbak, ha nem visznek magukkal még plusz érzelmi vihart. Minden erről szóló kutatás azt erősíti meg, hogy a kisgyerekeknél a szabályozó, nyugodt jelenlét többet ér, mint a túl sok szó vagy a túlzott érzelmi reakció.
Az is segít, ha a határ mellé választási lehetőséget adsz ott, ahol ez belefér. Nem mindenben és nem ál-választásként, hanem valódi mozgástérként. Például: most fogat mosunk, te döntöd el, melyik széken ülsz hozzá. Vagy: el kell indulni, azt választhatod, hogy te veszed fel a cipőt, vagy én segítek. Az erős akaratú gyerekek gyakran sokkal együttműködőbbek, ha marad valami saját befolyásuk a helyzetben. Ez nem engedékenység, hanem okos keretezés.
Nagyon fontos azonban, hogy ne minden határt alkudozással tarts fenn. Ha minden helyzetből tárgyalás lesz, a gyerek hamar ráérez, hogy még öt kör mindig van. Vannak dolgok, amelyekről lehet beszélni, és vannak dolgok, amelyek egyszerűen a felnőtt felelősségébe tartoznak. A biztonság, az alapvető napi keretek és a másokkal való bánásmód tipikusan ilyen. A következetesség nem merevség, hanem kiszámíthatóság és az erős akaratú gyerekeknek erre különösen nagy szükségük van.
Mit ne csinálj, ha nem akarsz állandó csatát?
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a szülő hatalmi harccá alakít minden ellenállást. Az erős akaratú gyerek azonban ebben többnyire nagyon kitartó ellenfél. Ha minden nézeteltérésből presztízskérdés lesz, a kapcsolat gyorsan tele lesz feszültséggel.
Nem segít az sem, ha gyakran címkézed a gyereket. Amikor azt hallja, hogy makacs, kezelhetetlen, dacos, hisztis vagy túl sok, ezek a szavak lassan beépülnek az önképébe. Sokkal pontosabb, ha az állapotát látod, nem a jellemét minősíted. Nem azt mondod, hogy „már megint makacskodsz”, hanem azt, hogy „most nagyon nehéz neked elindulni”. Vagy azt, hogy nagyon ragaszkodsz ahhoz, amit elképzeltél.
A túl sok beszéd is gyakori csapda. Amikor a gyerek már feszült, akkor a hosszú magyarázat nem szabályoz, hanem gyakran tovább terhel. Ugyanígy kevéssé hasznos, ha megszégyeníted mások előtt, versenyezteted más gyerekekkel, vagy azt üzened, hogy csak akkor szerethető, ha könnyű vele.
Az sem visz jó irányba, ha minden ellenállás mögött rossz szándékot feltételezel. Sokszor nem arról van szó, hogy a gyerek uralkodni akar rajtad, hanem arról, hogy túlterhelődött, nem kapott elég előrejelzést, vagy egyszerűen még nem tudja elviselni azt a csalódást, amit az adott helyzet jelent neki. Ha ezt észreveszed, nem lesz minden könnyű, de sokkal kevesebb lesz a félreértés köztetek.
Hogyan segítsd az együttműködést a hétköznapokban?
Az együttműködés ezeknél a gyerekeknél ritkán puszta szófogadásból jön. Sokkal inkább abból, hogy előre átgondolod, melyek azok a pontok, ahol rendszeresen ütköztök, és ott megpróbálsz idegrendszerbarátabban szervezni. Az erős akaratú gyerekek közül sokan sokkal jobban működnek, ha előre tudják, mi következik. A váltások, az átmenetek és a váratlan megszakítások különösen nehezek lehetnek. A Zero to Three szerint a rutinok segítenek a totyogóknak biztonságban érezni magukat, különösen akkor, amikor belül gyakran érzik úgy, hogy kevés a kontrolljuk.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szólsz előre. Nem az utolsó pillanatban mondod, hogy indulás, hanem fokozatosan rávezeted. Még két csúszás, aztán cipő. Még egy könyv, aztán fürdés. Még öt perc a játszón, aztán búcsúzunk. Ez sok gyereknél nem tünteti el teljesen az ellenállást, de jelentősen csökkenti a robbanás esélyét. Ugyanilyen hasznos a vizuális kapaszkodó. Egy egyszerű esti rutinrajz, egy reggeli sorrendkártya vagy akár csak az, hogy kézzel mutatod a lépéseket. Ezek nem túlzásból készülnek, hanem azért, mert a kiszámíthatóság együttműködést szül.
Nagyon sokat számít az is, ha észreveszed, mikor könnyebb jól kapcsolódni hozzá. Az erős akaratú gyerekeknél gyakran nagy különbség van aközött, milyen állapotban vannak. Fáradtan, éhesen, túl sok inger után vagy hirtelen megszakításkor sokkal kisebb a mozgástér. Ha tudod, hogy egy bizonyos napszakban szinte biztos a feszültség, ott próbálj meg minél kevesebb plusz csatát nyitni. Néha az együttműködés titka nem jobb mondatokban, hanem jobb időzítésben van.
Az is segít, ha van napi kapcsolódó idő, ami nem nevelés, nem fejlesztés, nem logisztika, hanem egyszerű együttlét. Az erős akaratú gyerekek gyakran sok korrekciót kapnak, mert velük tényleg több a súrlódás. Emiatt különösen nagy szükségük van arra, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor nem javítani akarod őket, hanem csak velük vagy. Tíz perc közös bohóckodás, birkózás a szőnyegen, párnatorony, autóztatás, képzeletjáték vagy összebújós mesélés csodákra képes a kapcsolatban. A pozitív kapcsolat az egyik legerősebb védőfaktor a nehéz viselkedések kezelésében is.
Kapcsolódó cikkem: Miért parancsolgatnak a mai gyerekek?
Mi van akkor, ha néha te is elveszíted a türelmedet?
Ez normális reakció. Az erős akaratú gyerekek mellett tényleg sok szülő elfárad, felrobban, bűntudatot érez, aztán újra próbálja összerakni magát. Ettől még nem vagy rossz anya. Az számít igazán, mit kezdesz ezekkel a pillanatokkal utána. A javítás ereje óriási. Ha túlságosan kiabáltál, lehet azt mondani: nagyon mérges lettem, túl hangos voltam, sajnálom, próbáljuk újra! Ez nem gyengít, hanem tanít. A gyerek ebből azt tanulja meg, hogy a kapcsolatokban lehet hibázni és helyrehozni is.
A saját szabályozásod itt nem extra, hanem alap. Minél inkább tele vagy, annál könnyebben kapcsol át a helyzet hatalmi harcba. Ezért szükséged van apró mentőövekre. Egy mondatra, amit ilyenkor előveszel. Egy kis kilépésre a szobából, ha biztonságos. Egy pohár vízre. Egy belső emlékeztetőre, hogy ez most nem az én tekintélyemről szól, hanem a gyerek idegrendszeréről és az enyémről is. Nem kell tökéletesnek lenned, de nagyon sokat számít, ha nem automatikusan sodródsz bele minden csatába.
És ha azt veszed észre, hogy a mindennapok nagy része állandó küzdelemmé vált, ne maradj egyedül ezzel. Egy szakemberrel való együttműködés új, pozitív stratégiákat adhat a nehéz viselkedés és érzelmek kezeléséhez. Néha már néhány konzultáció is sokat segít abban, hogy ne csak túléljétek egymást, hanem új nyelvet találjatok egymáshoz.
Ami ebben segíthet, az a Tele a hócipőm 2 hetes Kihívás Kisgyerekes Anyukáknak, ahol konkrét gyakorlatokkal segítek abban, hogy kezelni tudd a fáradtságodat és a nehéz érzéseidet.
Mikor lehet több egyszerű temperamentumnál és mikor érdemes segítséget kérni?
Az erős akarat önmagában nem zavar. Sok gyerek intenzív, érzékeny, hangos vagy merevebb, mégis teljesen az életkori sajátosságok keretében mozog. Ugyanakkor ha a viselkedés tartósan nagyon szélsőséges, több helyzetben is jelen van, súlyosan megnehezíti a családi vagy közösségi működést, esetleg erős ingerlékenység, gyakori nagy kitörések vagy más fejlődési nehézségek társulnak hozzá, akkor érdemes szakemberrel is ránézni.
Ez nem azt jelenti, hogy minden makacs gyerek mögött diagnózist kell keresni, hanem azt, hogy fontos különbséget tenni temperamentum és súlyosabb szabályozási nehézség között.
Szülőként az intuíciód itt sokat számít. Ha azt érzed, hogy nem egyszerűen nehéz természetű a gyereked, hanem olyan mértékű a feszültség, hogy az már a mindennapi működéseteket is felőrli, akkor teljesen rendben van segítséget kérni. Nem azért, mert elrontottad, hanem azért, mert nem kell mindent egyedül kibírni és kitalálni.
Gyakran Ismételt Kérdések
Mit jelent az, hogy erős akaratú gyerek?
Az erős akaratú gyerek általában olyan gyermek, aki temperamentuma miatt intenzívebb érzelmekkel, határozottabb saját akarattal, nagyobb kitartással és erősebb ellenállással reagál bizonyos helyzetekre. Ez sokszor nem rosszaság, hanem veleszületettebb érzelmi stílus és alkalmazkodási mód.
Ugyanaz az erős akarat, mint a dac?
Nem teljesen. A dac sokszor egy helyzetre adott ellenállás vagy fejlődési szakasz része, míg az erős akarat inkább egy tartósabb temperamentumbeli sajátosság lehet. Az erős akaratú gyerekek gyakran több helyzetben is határozottabban, intenzívebben és kitartóbban képviselik a saját elképzeléseiket.
Miért ütköznek ezek a gyerekek gyakrabban a szülőkkel?
Mert erősebb bennük az önálló akarat, nehezebben viselik a váltásokat, könnyebben frusztrálódnak, és intenzívebben mutatják ki az érzéseiket. Amikor ez találkozik a szülői keretekkel és időnyomással, sokkal könnyebben alakulnak ki konfliktusok.
Hogyan lehet határt szabni egy erős akaratú gyereknek?
A leghatékonyabb határok egyszerűek, következetesek, nyugodtak és kiszámíthatóak. Sokat segíthet a rövid, egyértelmű kommunikáció, az előrejelzés, valamint az, ha ott, ahol lehet, valódi választási lehetőséget is kap a gyerek.
Mit ne csináljak, ha a gyerekem nagyon makacs?
Nem érdemes minden helyzetet hatalmi harccá alakítani, gyakran címkézni vagy megszégyeníteni a gyereket. A túl sok magyarázat a feszültebb helyzetekben szintén ritkán segít. Többet ér, ha az állapotát látod, és nyugodt, tiszta kereteket tartasz.
Hogyan lehet együttműködőbb egy erős akaratú gyerek?
Az együttműködést segíti az előrejelzés, a rutin, az átmenetek támogatása, a megfelelő időzítés, a kapcsolatépítő közös idő és az, ha a gyerek bizonyos helyzetekben valódi befolyást kap. Ezek a gyerekek gyakran jobban együttműködnek, ha nem érzik úgy, hogy minden fejük felett történik.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
Akkor érdemes segítséget kérni, ha a viselkedés nagyon szélsőséges, tartós, több közegben is jelen van, vagy olyan mértékben megterheli a gyereket és a családot, hogy a hétköznapok már állandó harccá válnak. Különösen fontos a kivizsgálás, ha erős ingerlékenység, gyakori nagy kitörések vagy más fejlődési nehézségek is társulnak.
Lehet ebből később előny is?
Igen. Az erős akarat mögött gyakran kitartás, önazonosság, igazságérzék, céltudatosság és belső erő áll. A cél nem az, hogy ezt megtörjük, hanem az, hogy a gyerek megtanulja együttműködésben, nem pedig állandó ütközésben használni ezt az erejét.
Az erős akaratú gyereket nem legyőzni kell, hanem megtanulni úgy vezetni, hogy közben megmaradhasson annak az erős, eleven kis embernek, aki valójában.
Hogyan érts szót az erős akaratú gyermekeddel és alakítsatok ki olyan szabályokat és határokat, amiben ő is jól érzi magát és együtt tud működni veled mégse legyen állandó játszma az életetek? Tudd meg itt!
Leave A Response